|
Tóvidék
Oct 11, 2007 14:43:20 GMT 1
Post by Den Dastar on Oct 11, 2007 14:43:20 GMT 1
Dastar ezredes is belemászott a siklóba,igaz ez utóbbi cselekedete nem volt sem akrobatikus,sem pedig látványos. Miután elhelyezkedett tábornoka mellett,egy határozott mozdulattal bekötötte ülése hevederjeit,és jól meghúzta őket. Ennek végeztével pedig várta az indulást. Festo százados-gyakorlatlansága ellenére-meglehetős bizonyossággal hozta a siklót működésbe,és még a plazma burkot is bekapcsolta,melynek Den kifejezetten örült. Hála hevedereinek,még a kellemetlen előrebukást is elkerülte..Igaz,az ülésbe így is belesüppedt. -Hú de sötét van..!-Morogta csak úgy magának. A plazma burok kísérteties //Szellem Kék // kék fénnyel árasztotta be a sikló utasterét,mely által ugyan belül nem uralkodott annyira rossz látási viszony,ki viszont,alig lehetett látni. "Ha ez a mentőakció befuccsol,Szellemvasutat még lehetne nyitni..Ez a Kék fény.."-Gondolta magában,majd halványan elmosolyodott saját hülyeségén.
|
|
|
Tóvidék
Oct 11, 2007 17:42:10 GMT 1
Post by ak on Oct 11, 2007 17:42:10 GMT 1
Ak csendben haladt a vezérkar tagjai között. A siklóban Tutu mellett foglalt helyet, ez jó választásnak bizonyult, mert az apró lény magatartása mulatatta. Hevederjeit szépen bekapcsolta, és hátradőlt. Dorten vezetési stílusa egy fogatversenyzőjéhez hasonlított általában. A gond csak annyi, hogy a fogatversenyzők direkt csinálják azt, amit Dortennél bénázásnak nevezhető. Most viszont kellemes csalódás érte. A gungan kiválóan, és lendületesen vezette a gépet. Nagyon sokat jelent neki a küldetés...
Elég sötét volt a siklóban, a remegő fényű védőburok gyengén pislákolt csupán. Ak kicsit elálmosodott a kényelmes ülésekben, de szerencsére Tutu folyamatos beszéde tartotta benne a figyelmet.
|
|
Stower Miráll
Junior Member
Harcos A Vihar Sz?vets?g T?bornoka
Firrerreo - Val?di neve : Drewil - A Vihar Sz?vets?g T?bornoka - L?zad? elem!c!666666
Posts: 202
|
Tóvidék
Oct 11, 2007 19:50:58 GMT 1
Post by Stower Miráll on Oct 11, 2007 19:50:58 GMT 1
Miután mindenki elcsendesedett, minden szempár Dorten-re szegeződött…a gungan már tudhatta! Elérkezett a pillanat, amelyre azóta vágyott, hogy megérkeztek…sőt…talán már régebb óta…Elérkezett az idő, hogy megmentse a sajátjait a szolgasorstól. Felemelő érzés lehetett a számára, legalábbis a viselkedéséből erre lehetett következtetni. Stower az életét adta volna, ha a népének egy nagyobb csoportja egy helyen lettet volna, és megmentheti őket. Ehelyett a firrerreo-k, már akik túlélték a kegyetlen mészárlást, szétszéledtek a Galaxisban…csak remélni lehetett, hogy sokan vannak, és nem szolgasorsban élik életüket. A fiatal tábornok arcvonásai megkeményedtek egy pillanatra, ahogyan ezen képek az elméjébe szöktek. Nem akart sokat agyalni a dolgon, tudta, tiszta fejjel kell hozzálátni a feladathoz. Egy Birodalmi fenségterületű bolygón voltak, ahol a legkisebb hiba is megbosszulhatta önmagát.
A díszes kompánia a feszült csendet megtörve lassan megindult a siklók felé, melyek közül az egyik a vezérgépnek lett kikiáltva…ezzel pedig elnyerte a tisztek szállításának lehetőségét. Bár Stower nem volt oda az ötletért, hogy kell külön parancsnoki gép…azzal mindenesetre egyetértett, hogy barátok között sokkal kellemesebb utazni. Mivel a gépek kapacitása kevésnek bizonyult, így a Rev hátramaradt a Cortez, valamint a terület biztosítására míg a WK bepréselte magát a gungan technikusok mellé. Mindegyikük csendes volt…az apró helyen is nekiláttak ellenőrizni a fegyvereiket, valamint a felszerelésüket…
A vezérkari siklóban mindenki első dolga a biztosító hevederek bekötése volt. Stower a hátulsó ülésre telepedett…Tutu természetesen a szélen az ablaknál, mellette Ak, és utána a firrerreo tábornok. Den és Dorten ültek elől. Stower egy hatalmas mosolyt eresztett el, látván a többiek világvége hangulatát, miszerint a gungan fog vezetni. Bízott a barátjában, így ő nem a félelem miatt kötötte be a hevedert, mindinkább a rázósnak ígérkező út miatt. Amennyiben Dorten hibát vét, úgyis az életükbe kerül a víz alatt…Már ha az energia is odavész…Alig kényelmesedett el a meglehetősen puha, és ruganyos ülésben, amikor a gépet egy kékes plazmaburok ölelte körbe. A látvány már-már vetekedett a hipertérben tapasztalható fényjelenséggel…Ez kicsit erőteljesebb, és sötétebb volt…de kellemes látványt keltett. Pillanatokkal később a sikló megemelkedett, és felbúgtak a hajtóművek…A csapat lassan, de biztosan megindult a tó víztükre felé…Az ereszkedés kicsit keményre sikeredett a sebességnek köszönhetően, de a víz alatt már nem voltak problémák. Hosszas percek teltek el…ahogyan merültek, úgy lett egyre sötétebb a beltérben…már csak a plazmaburok kékes fénye derengett, és telepedett az utazókra. Az utazás nem telt unalmasan, a kicsi jawa valahányszor megpillantott valamit, felharsant. - Odanézz Stow bácsi...! Gyönyörûsegges tájakon szállingózunk! Stower-t mindig is lenyűgözte Tutu életszeretete, és az, ahogyan hozzááll a dolgokhoz. Egyértelműen az apró teremtés volt a VSZ vidám lelkülete… - Nézem Tutu, nézem! Jelentette ki mosolyogva, valahányszor az apróság rábökött valamire a fülkeablakokon keresztül. Még fejét is arra fordította, hogy nyomatékosítsa, valóban törődik azzal, amit a jawa mutat neki. - Hú de sötét van..! Hangzott Den érces hangja is az elülső ülésről. A fiatal tábornok elmosolyodott. - Csak nem félsz a sötétben? Tette fel a kérdést, bár érezni lehetett a hangjából a játékos gúnyt. A corelliai és ő szerették egymást „kóstolgatni”…jó barátság alakult ki kettejük között…tudták egymásról, hogy mikor van ugratásról, és mikor komolyságról szó. Miközben figyelte Den reakcióját, előhúzott egy apró fegyvert a zsebéből…Kikapcsolta az energiacellát, majd kivette a fegyverből, és Tutu-ra tekintett. - Tudod, hogyan kell ezt forgatni? Tette fel a kérdést…tekintete hirtelen valahogyan szigorúbb, és komorabb lett az előző pillanatokhoz képest. Talán némi aggódás is tükröződött mélybarna szemében…
|
|
|
Tóvidék
Oct 12, 2007 15:30:34 GMT 1
Post by Tutu Min on Oct 12, 2007 15:30:34 GMT 1
- Nyisd ki a szemed Papó, dehogy van itt sötét...az ott nem egy gungen? - hablatyolta éppen a jawa. Tutu megállás nélkül beszélt gyakorlatilag és nagy örömmel vette tudomásul, hogy Stow bácsi mennyire érdeklõdik személyes felfedezései iránt. Neki persze nem volt sötét a siklóban, naná - a jawák gyenge fényviszonyok között is pompásan láttak. Így aztán azt is kristálytisztán érzékelte, amikor Stower elõvett valami fegyvert és elé rakta. Az apróság ösztönösen a tárgy után nyúlt és vékony ujjainak egyikén megpörgette a pisztolyt, mint valami arkaniai õslakos. - Ó pppperszeee, tudom én mi ez! - rikkantotta, majd meglehetõs szakszerûséggel a sikló ablakára célzott. - Egy igazi pisztoly...vagy mi...miért kérded Stow bácsi? - fordult el átmenetileg a sikló ablakától aztán a jawa. - Ak, te AZONNAL szólj, ha látsz valami érdekeset, amíg én beszélgetek! - utasította határozottan a bothant, aki szemlátomást majdnem elaludt. Tutu Min szavainak azzal adott nyomatékot, hogy kinyújtózva megpöckölte a lény fülét... - Nem láttam még ilyen kis pisztolyt...ez gyerekeknek van? Hogy kell lõdözni vele? - érdeklõdött a tábornoktól, mialatt a sikló lassan "közelõzött" a célhoz.
|
|
|
Tóvidék
Oct 12, 2007 17:04:38 GMT 1
Post by Den Dastar on Oct 12, 2007 17:04:38 GMT 1
-Hohó,nem félek én!-Nevetett fel halkan az ezredes,majd miután sikerült lecsillapodnia,még a nevetésénél is halkabbra fogta a mondandóját-De ezek szerint,ti még nem hallottatok a..Rettegett naboo-i Mocsári Szörny legendájáról.-Halványan ráncokba futottak arcvonásai,mialatt mindenki felé fordította kíváncsi tekintetét.
-Dorten,te talán ismered! Azzal kezdődik,hogy a mocsári szörny embereket eszik,és a gyomrában 8 pokol van..-Kezdte Den,de amilyen gyorsan elkezdte,olyan gyorsan is fejezte be.-Óó hogy az a..Elfelejtettem.-Mondta mosolyogva,de amint megpillantotta Stower komoly arckifejezését,a sajátja is elkomorodott;Eszébe jutott valami..Valami,amire nem szívesen gondol.. Tutu Mint egyszer már elvesztették Kamino felett,és bár a kis Jawa szerencsésen megúszta,Den tartott tőle,hogy nem látja többé a Jawák legnemesebbikét..Azt a lényt,ki voltaképpen megmentette az életét,az Invisible Ace-ért folyó harc kellős közepén.
|
|
|
Tóvidék
Oct 12, 2007 18:33:37 GMT 1
Post by Dor Dor Nass on Oct 12, 2007 18:33:37 GMT 1
|
|
Marik Sheer
Junior Member
Csemp?sz
Tatooine-i csemp?sz, a Sheer's Engineering tulajdonosa!c!Default
Posts: 364
|
Tóvidék
Nov 15, 2007 22:13:19 GMT 1
Post by Marik Sheer on Nov 15, 2007 22:13:19 GMT 1
Marik viszonylag könnyen átverekedte magát a kis légikikötőben tolongó tömegen, amely a fogatverseny lezajlása után hazafelé igyekezett. A férfi rövid időn megtalálta a hangárt, melyben a Karvaly pihent. A csempész már előre örült, hogy a fogat pilótaülését ismét felválthatja kedvenc űrhajójának bőrülésére.
Úgy döntött, ismét munkába áll és levezényel egy-két fuvart. A futam előtt nem sokkal jutott fülébe a hír, hogy állítólag egy csempészmenedék létesült az egyik távoli rendszer félreeső bolygóján. Emlékei szerint Fyodosnak hívták azt a helyet. Elhatározta, hogy felkeresi azt a bolygót és körülnéz, hátha talál egy munkát, amely busás hasznot hozhat a konyhára.
A Karvaly hajtóművei hamarosan felzúgtak, majd a gép kecsesen felemelkedett a földről. Kilebegett a hangár nyitott tetején és az űr felé vette az irányt, ahol fénysebességre kapcsolva megkezdte utazását a Fyodos felé.
|
|
Owen Scara
Junior Member
Szerencsevad?sz
zeltron ?zletember, H?v?ros korm?nyz?ja, fogatversenyző!c!Default
Posts: 180
|
Post by Owen Scara on Dec 6, 2007 13:27:17 GMT 1
Egy elhagyatott félsziget, egy hatalmas tölgyfa árnyékában
Owen nem szólt a mellette ülő gunganhez, amég ki nem értek Theedből. Egyenesen a tóvidékek felé hajtott siklójával és egy bő fél óra alatt el is ért egy olyan helyre, mely ideálisnak tűnt.
A siklót egy hatalmas tölgy alatt állította le, alig pár méterre egy kisebb tavacskától, majd kiszállt belőle és intett a gungannek, hogy ő is kiszállhat.
A nonhumán bús fejjel kikászálódott a siklóból, majd egyenesen a tó felé lépkedett. Mezíttelen lábaival tett pár lépést a vízbe, majd mikor már az éltető folyadék térdig ellepte kezeivel vizet mert és az arcába csapta a tiszta folyadékot. Ezt a rituálét még párszor megismételte, majd visszafordult az addig csendben álldogáló Owen felé és végre megszólalt.
- Mitta akaródzol rózsaszín emberke?
Owen elmosolyodott a gungan furcsa akcentusán. Mindig is tetszett neki ez a fajta beszéd. Nem akarta sokáig húzni az időt, ezért egyből a lényegre tért. Itt senki sem hallhatta őket.
- Azért vagyok itt, hogy megmentsem és elvigyem a gunganokat erről a bolygóról egy másikra. Szeretném, ha elvezetnél a fajtátok titkos bázisához.
A gungan megdöbbent, de ezt egy pillanatra sem mutatta új gazdája felé. A rabszolga-táborokban megtanulta már, hogy senkiben se bízzon, így akármennyire is szépen hangzottak Owen szavai szkeptikus maradt.
- Nemma tudolózom miről is beszélgetel. Nemma ismerődzök semmiféle titkolózós bázis. Talán tévedelőzöl gazdám.
Owent megdöbbentették a másik szavai és ez arcára is kiült. Nyakából levetett Lord Hoth medálját és azt a tenyerében szorongatva kezdte el magyarázni a helyzetet.
- Én vagyok Lord Hoth ( ;D), Hóváros kormányzója és segíteni szeretnék és talán tudok is a népednek. Itt ez a medál kérlek vidd el a bázisra és beszéld meg a tieddel az egészet. Én itt fogok várni rád két napig, remélem addigra visszaérsz. Vidd a medált és menj. Szabad vagy.
Owen örömmel mondta ki a szavakat. Eddig csupán ez a gungan az egyetlen, akit meg tudott menteni a Birodalom nonhumán elnyomása alól, de ez a cselekedet is örömmel töltötte el. CSak még jobban akart segíteni a gungan fajtársain.
A gungan is meglepődött a zeltron szavain. Őszintének tűnt és ezt nagyon tisztelte, de biztosra kellett mennie. A medálért nyúlt és elvette azt a férfitől. Tiszteletteljesen fejethajtott előtte, majd beleugrott a mellette talláható tóba és eltűnt.
Owen a gungan eltűnése után leheveredett a fa tövébe, egy fűszálat a szájába dugott, majd a zsebében található szabakk kártyával kezdett el játszani.
Több óra eltelt, már kezdett eseteledni, mire a gungan újra kimászott a vízből. Pont ott, ahol beugrott. Owen nem sejthette, de a gungan nem ment sehová, csak le szerette volna ellenőrizni, hogy a zeltron tényleg itt marad-e és nem tesz semmi gyanúsat.
Mivel Owen tudtán kívül is kiállta a próbát, ezért a gungan úgy döntött, hogy megbízik a férfiban. Ezért mászott ki a vízből, és ezért lépett a zeltronhoz.
- Télleg nemma hazudolóztál, hiszkelek nekednek. Jöjja velem és elviszlek tégedet ahova kérelőzted. Gyalog kelll a mendelőznünk.
Owen meglepődött a megjelenő gunganen és annak szavain, de megörült az eredménynek. Örült, hogy ilyen okos, ravasz gungant sikerült felszabadítania. A medált visszaakasztotta a nyakába, majd követte a gungant.
|
|
|
Post by Maloth Galor on Mar 9, 2008 15:06:52 GMT 1
A tóvidék szélén:
A sikló valahol a tóvidék szélén állt meg. Maloth miután kifizette a sofőrnek az utazás költségét, és megbeszélte vele a visszautat kiszállt a siklóból. Körülnézett a költői szépségű helyen, majd szövettáskáját a vállára vetve elindult, abb az irányba amerre a térkép a régi katsélyt jelezte.
Egy órányi séta után megpihent egy mező szélén. Leült a fűbe, elővette az elemózsiáját, és evett egy keveset. Miközben falatozott a legelésző kaadukat nézegette, majd felszedelődzködött, és tovább indult a kastély felé.
|
|