|
Post by Den Dastar on Aug 30, 2007 9:29:45 GMT 1
-A dekoráció...-Lépett a fiatalabbik ember mellé az idősebbik.-Olyan luxus,melyet nem engedhet meg magának az ember.-Dastar hangja barátságtalannak hallatszott,de csak annyira barátságtalannak,amennyire annak szánta.Nem állt szándékában a fogolyra ijeszteni,bár ha szükséges..Az sem kerülne túl nagy fáradtságba a részéről.-Ha jól vettem ki a szavaiból,van egy űrhajója is..Nem tudom,hogy Ön milyen hajót ért a "kis fürge" jelző alatt,de nekem egy vadászgép ugrik be,és szerintem a társaimnak is.Egy vadászgéppel-legalábbis,feltételezem,hogy vadászgépe van-milyen munkát tudna vállalni itt? Egy vadászgép nem képes megvédeni egy ekkora hajót,hacsak nincsenek társai...
|
|
Jack T. Tenrek
Junior Member
Csemp?sz
Csemp?sz, ?letm?v?sz, ?jrakezd?!c!Default
Posts: 198
|
Tóvidék
Aug 30, 2007 10:14:28 GMT 1
Post by Jack T. Tenrek on Aug 30, 2007 10:14:28 GMT 1
A Cortez fedélzetén
Az idõsebb férfi már inkább tartozott az "ijesztgetõsebb" fajtába, bár egyelõre nem próbálkozott. Lehet, hogy csak egyszerûen gyanakvóbb, vagy többet rossz élményben volt része, mint fiatalabb társának. A gondolat villámgyorsan suhant át Jack arca mögött, nem is vesztegetett rá idõt. Most õt hallgatják ki, nincs szüksége beszélgetõtársai pszichológiai elemzésére. - Rendben - sóhajtott a kapitány egy aprót. - Talán túl körmönfontan fogalmaztam...Nem vadászgépre gondoltam... A tekintete megváltozott, bár tartása változatlan maradt: fájdalmas emlékek, kristályossá keményedett lélekpáncél és ezzel összekapcsolva valamilyen ellenszenv, aminek azonban nem a szobában lévõk voltak a célpontjai. Aztán mindez gyorsan eltûnt, mintha szégyellte volna, hogy egyáltalán megjelent. - Teherhajóról van szó - folytatta Jack a gondolatmenetét, szemében már valami humoros szikra villant. - Sokkal kevésbé feltûnõ, mint ez a ladik, könnyebben elkerüli a nemkívánatos tekinteteket. Könnyebben védi meg magát. Jack észrevette magán, hogy a hangja egészen megváltozott, és már-már szeretettel beszél a Lone Wolfról. Nem akarta kiadni magát, így közönyös hangon fejezte végül be mondókáját. - És valóban vannak társaim. Maga sem egyedül utazgat, és nem ismerek olyan hajózási szabályt, amely kimondaná, hogy egy bizonyos méret alatt az ember nem tarthat legénységet - vágott vissza. - Egyébként meg megdöglenék az unalomtól...
|
|
|
Tóvidék
Aug 30, 2007 17:44:07 GMT 1
Post by ak on Aug 30, 2007 17:44:07 GMT 1
A főterem kellemes fénye gyengéden fogta körbe a bothan arcát. Helyet foglalt a bárpult mellett és nyugodtan iszogatta sörét. A mellette álló férfit kíváncsian figyelte. Marik megitta a sört gyorsan, majd töltött újra. Eközben elmesélte, hogyan ismerte meg Dortent, illetve miért is van a bolygón.
-Áhh, szóval fogatversenyző. Azt hittem, hogy idevalósi...-a sörnek a fele már elfogyott. De, gondolta Ak, a fele még megvan, majd újabb mosolyra húzódott a szája.
|
|
Marik Sheer
Junior Member
Csemp?sz
Tatooine-i csemp?sz, a Sheer's Engineering tulajdonosa!c!Default
Posts: 364
|
Tóvidék
Aug 31, 2007 10:36:48 GMT 1
Post by Marik Sheer on Aug 31, 2007 10:36:48 GMT 1
- Nem, nem erről a bolygóról származom, hanem a Tatooine-ról. Ismeri? Egy koszos kis porfészek a Peremvidéken, ahol megbujhatnak a Galaxis söpredékei és ahová kevésbé ér el a Birodalom keze. Háát, nem olyan szép bolygó mint mondjuk a Bothawui vagy a Kothillis. - mondta a csempész, majd ismét a pohár fenekére nézett - Visszatérve a fogatversenyre.... holnap lesz a rajt és nekem lassan jobb lenne visszatérnem a szállásomra. A csapatfőnököm így is valószínűleg tiszta ideg és nem szeretnék szembekerülni a Calaquijic klánnal sem. Semmi kedvem macska-egér játékot játszani egy fejvadásszal, ugye megérti.
|
|
Stower Miráll
Junior Member
Harcos A Vihar Sz?vets?g T?bornoka
Firrerreo - Val?di neve : Drewil - A Vihar Sz?vets?g T?bornoka - L?zad? elem!c!666666
Posts: 202
|
Tóvidék
Aug 31, 2007 16:08:46 GMT 1
Post by Stower Miráll on Aug 31, 2007 16:08:46 GMT 1
Valahol a Cortez fedélzetén Stower a kérdése közben, és utána is olyan dermedten álldogált a teremben - valamivel Khee előtt jobbra -, mint valami szobor. Kezei háta mögött összekulcsolva pihentek, testtartása úrias, mégis valahogyan a lazább kategóriába tartozott. Jack elméjében talán felmerült a kérdés, hogy az előtte álló, húszas évei elejét taposó fiú valószínűleg nemesi család sarja…ennek ellenére valami oknál fogva vannak olyan vonásai, megmozdulásai, melyekből leszűrhető, hogy nem csak nemesi taníttatásban részesült. Miráll tábornok arca érzelemmentes volt, vonásai egy pillanatra sem rezdültek meg. Bár érezhetően a mellette álló idősebb férfi képviselte a rámenősebb kategóriát, a fiúban volt valamiféle nyugtalanító…túlontúl nyugodt volt, és ez bizony sokakat ki tudott hozni a sodrából…talán emiatt voltak sokan, akik félelemmel vegyes tiszteletet éreztek iránta. - Joggal kérdezi! Õszintén szólva üzletet szimatoltam. Ahol egy ekkora bárka parkol, ott esetleg találhat munkát valaki, akinek olyan kis, fürge hajója van, mint nekem. Ami pedig a fegyvereimet illeti...sajnos nem mindenhol olyan vendégszeretõek, mint itt! Bár hmmm...erre a szobára ráférne némi barátságos dekoráció... Stower Jack megjegyzésén meglepődött, de ennek legkisebb szikráját sem mutatta…Továbbra is csendesen álldogált…már éppen feltette volna a következő kérdését, amikor barátja – mondhatni – kikelt magából a szoba dekorációjára tett megjegyzés hallatán.- A dekoráció olyan luxus, melyet nem engedhet meg magának az ember! Ha jól vettem ki a szavaiból, van egy űrhajója is. Nem tudom, hogy Ön milyen hajót ért a "kis fürge" jelző alatt, de nekem egy vadászgép ugrik be, és szerintem a társaimnak is. Egy vadászgéppel, legalábbis, feltételezem, hogy vadászgépe van, milyen munkát tudna vállalni itt? Egy vadászgép nem képes megvédeni egy ekkora hajót, hacsak nincsenek társai... A firrerreo fiú Den-re pillantott, miközben az kifejtette a véleményét a hallottakra. Természetesen Jack a mondatok után magához ragadta a szót, és megpróbált választ adni, bár a válasz ez esetben inkább megjegyzés volt, hiszen Dastar nem tett fel konkrét kérdést. - Rendben! Talán túl körmönfontan fogalmaztam...Nem vadászgépre gondoltam...Teherhajóról van szó. Sokkal kevésbé feltûnõ, mint ez a ladik, könnyebben elkerüli a nemkívánatos tekinteteket. Könnyebben védi meg magát. És valóban vannak társaim. Maga sem egyedül utazgat, és nem ismerek olyan hajózási szabályt, amely kimondaná, hogy egy bizonyos méret alatt az ember nem tarthat legénységet! Egyébként meg megdöglenék az unalomtól... Stower előrébb lépett ahhoz a székhez, melyet Jack szembe fordított a sajátjával. A mozdulatokra a fegyveresek láthatóan reagáltak, mindegyikük megemelte kissé az E-11-est, melyet szorongatott, és ha lehet ezt mondani, fokozottabb figyelemmel kísérték a fogoly minden egyes rezdülését. A fiatal tábornok a székhez érve eleresztette eddig háta mögött összekulcsolt kezeit, majd előre nyújtva azokat a szék támlájára helyezte azokat.
Egyet már megtanult az évek során…soha nem szabad kiszolgáltatott helyzetbe kerülni. A látszat szerint a fiú támaszkodott a széken, azonban súlypontja továbbra is a lábán volt…ennek fényében, ha Jack kirúgta volna a széket, valószínűleg az csak hozzávágódott volna a mögötte álldogáló lábához. A fiú egy kissé előre dőlt, de ügyelt a súlypontjára. - A szavai még most is homályosak! Szeretné, ha a hajója észrevétlen maradna…A védelemről beszél…Sőt, továbbmegyek…Ön, mint személy beszél a hajójáról! Tudja megfordultam már életemben itt-ott, de igen kevesen beszélnek így a teknőjükről! Kezdte magabiztos hangon, majd megemelte mindkét szemöldökét egy pillanatra. Eleresztette a szék támláját, és kiegyenesedett. - Mit szólna, ha nem köntörfalaznánk? Mit szólna, ha végre nyíltan bevallaná, ki is maga! Az egyik technikusom éppen most nézi meg a személyi kártyája alapján az előéletét! Nem gyanúsítani szeretném, távol álljon tőlem…de tudja, kiderül, ha mellébeszél! Mondta Stower, és elmosolyodott…most először, mióta Jack-kel beszélt…kissé hátrébb húzta a széket, majd megkerülve azt leheveredett rá. Miután elkényelmesedett, összeborította kabátja jobb, s bal oldalát, hogy ne tűnjenek elő a nála lévő fegyverek. Nem szerette volna a rémületbe kergetni az előtte ülőt, bár sejtette, hogy a férfi már átélt cifrább dolgokat is. Jack egész mivolta megragadta a fiatalt…karizmatikus egyén volt, az már egyszer biztos. Csak igen kevesek keltik fel a tábornok figyelmét, de azok általában különleges emberek. - Mivel látom kissé hezitál, akkor bemutatkoznék először én! A nevem Stower Miráll! Tehát kit tisztelhetek az úrban? Kérdezte érces hangon…remélte, hogy a férfi, aki magát Dusty D. Newman-nek nevezi, elárulja valódi nevét, és hivatását. Stower úgy érezte, hogy amit eddig hallott az talán valós lehet…a háttérben azonban még titkok húzódnak meg…nem lenne jó egy kémet szabadon ereszteni…
|
|
Jack T. Tenrek
Junior Member
Csemp?sz
Csemp?sz, ?letm?v?sz, ?jrakezd?!c!Default
Posts: 198
|
Tóvidék
Aug 31, 2007 17:09:52 GMT 1
Post by Jack T. Tenrek on Aug 31, 2007 17:09:52 GMT 1
A Cortez fedélzeténJack fel volt készülve, hogy a beszélgetés sokáig fog tartani. Simán tudta volna húzni az idõt, amíg Joshuáéknak feltûnik a hiánya. Aztán megint a fiatalabb férfi vette át a beszélgetés fonlát. Elõször a szék támlájára támaszkodva, majd inkább helyet foglalt. Lazán, kényelmesen beszélt, de nyílvánvaló volt, hogy ez csak látszat. Mindenesetre nem villogtatta a fegyvereit, ami rögtön szimpatikussá tette Jacknek, nem próbált ráijeszteni. - Mivel látom kissé hezitál, akkor bemutatkoznék elõször én! A nevem Stower Miráll! Tehát kit tisztelhetek az úrban?A fiú szavai udvariasan csendültek. Jóllehet a név lehetett kitalált is, de a szándékot a fogoly értékelte. Olyan embernek tûnt, aki nem vesztegti el feleslegesen mások életét...legalábbis ha nem muszáj. - Néha kis esélyre is játszani kell - szûrte Jack a fogai között. - Oké. Megspórolok az emberének egy kis fáradtságot. Elfelejtheti az azonosítómat, kamu az egész. A nevem Jack T. Tenrek, egykori CorSec nyomozó, jelenleg szabadúszó csempész. Az álnévre pedig, bármily hihetetlen, de a Birodalom - köpte a szót - kényszerített. Ha többre is kiváncsi - dõlt egy cseppet elõre - az hosszú idõ, és nem megyek bele az életem taglalásába - hunyorított egy halvány mosoly kíséretében - egy pohár sör nélkül.Bár a férfi a végén már ismét humorizálni próbált, világos volt, hogy valóban nem fog többet mondani. Jack régen mondott el ennyit magáról vadidegennek. Ha "megfelelõ" körökben mozognak kihallgatói, akkor már hallhattak a nevérõl, ha nem, akkor meg úgyis mindegy. Ha utánanéznek a nevének, amit idõnként õ is megtett idõnként, akkor valami hasonlót találhattak. Név: Jack T. Tenrek Becenév: Tornádó Vérdíj: ***** kredit Kapcsolatok: Joshua Jericho Vádak: Csempészés Birodalmi személy megölése Birodalmi tulajdon megsemmisítése Birodalmi tulajdon elrablása, eladása Kalózkodás Engedély nélküli fegyvertartás és használat Törvényekbe ütközõ hajómódosítás Hamis azonosítók használata Élve vagy halva! Vigyázat, fokozottan veszélyes! |
A mellékelt kép néhány éves lehet, a férfi fiatalabb, a hajszín sem egyezik, de egyértelmûen a kihallgatókkal szemben ülõ kapitányt ábrázolta...
|
|
|
Tóvidék
Aug 31, 2007 17:33:27 GMT 1
Post by ak on Aug 31, 2007 17:33:27 GMT 1
Marik egy újabb pohár fenekét vizslatta meg. Láthatóan ép volt, és már száraz. A férfi nem hazudott. Könnyeden beszélt és magabiztosan. A bothan nem látott semmi gyanúsat. Tatooine-i pilóta, esetleg csempész jó reflexekkel. A Calaquijic kajidic említése elég érdekesen hatott. Bizonyosan nem birodalom hű Marik. A bothan agyába új problémák gyűrűztek be. A másik betolakodó, akit most kaptak el. Egyáltalán nem valószínű, hogy két birodalmi ügynök is legyen itt. Igazából még egy is valószínűtlen volt. Ezt az akciót jól előkészítették. A teremben lágy zene szólt, a bothan enyhén összeborzolta pofaszakállát, majd felhörpintette az utolsó hideg kortyot. Hosszú napja volt és jól esett ez a kis frissitő. Döntött Marik ügyében, meg fogja mondani Stower-nek, hogy az illető nem veszélyes, és nem rejt kockázatot magában.
-Igen, a Tatooine, ismerem a bolygót. Minden planéta a maga módján gyönyörű véleményem szerint. A verseny, viszont tényleg nemsokára kezdődik. Már amennyire én tudom. Valamint a huttokkal én sem akaszkodnék össze.-a bothan rákacsintott a férfire. Lassan indulnia kell, Ak nem fogja visszatartani.
|
|
Marik Sheer
Junior Member
Csemp?sz
Tatooine-i csemp?sz, a Sheer's Engineering tulajdonosa!c!Default
Posts: 364
|
Tóvidék
Aug 31, 2007 21:38:26 GMT 1
Post by Marik Sheer on Aug 31, 2007 21:38:26 GMT 1
Marik szórakozottan vizslatta a pohár alját, miközben hallgatta Ak válaszát. Ezután a poharat egy gyöngéd pöccintéssel visszalökte a többi közé. Felállt a bárpulttól.
- Nos őszintén szólva jól esett ez a kis beszélgetés. - mondta vigyorogva a bothannak - A tegnapi nap egy kicsit feszélyezve éreztem magam a sok szigorú és hideg tekintet keresztüzében, de ez az érzés már kezd elmúlni szerencsére. Én most visszamennék a szállásomra, hogy felkészülhessek a holnapi futamra. - azzal kezet fogott Ak-al - Remélem még találkozunk. Ég önnel és jó szelet. - köszönt el úgy, ahogy a csempészek szoktak egymától.
Marik úgyanazon az ösvényen, amelyiken Dorten a kastélyhoz vezette, ment vissza a folyóparthoz, majd onnan egyenest a szirten lévő szállás felé vette az irányt. A férfiben közben olyan érzés bujkált, hogy nem most találkozott ezekkel a lázadókkal utoljára.
|
|
Stower Miráll
Junior Member
Harcos A Vihar Sz?vets?g T?bornoka
Firrerreo - Val?di neve : Drewil - A Vihar Sz?vets?g T?bornoka - L?zad? elem!c!666666
Posts: 202
|
Tóvidék
Sept 1, 2007 13:36:28 GMT 1
Post by Stower Miráll on Sept 1, 2007 13:36:28 GMT 1
Valahol a Cortez fedélzetén
Stower tudta jól, hogy a vele szemben ülő férfi addig talál ki magának álneveket, ameddig csak akar…az idők végezetéig játszhatták volna értelmetlen, és időölő játékukat…A probléma ott kezdődött, hogy amint az eddig magát Newman-ként azonosító alak bemondott egy nevet, azt még ellenőrizni kellett volna…ráadásul, manapság a hacker-ek már olyan találékonyak, leleményesek, hogy akár valósnak tűnő személyiséget is képesek létrehozni…olyat, ami után hónapokig is kutakodni kellene, hogy kiderüljön…hazugság az egész. Ez a gondolat a másodperc töredéke alatt suhant át a gondolataiban, aztán Jack hangja zökkentette ki. - Néha kis esélyre is játszani kell! Oké. Megspórolok az emberének egy kis fáradtságot. Elfelejtheti az azonosítómat, kamu az egész. A nevem Jack T. Tenrek, egykori CorSec nyomozó, jelenleg szabadúszó csempész. Az álnévre pedig, bármily hihetetlen, de a Birodalom kényszerített. Ha többre is kiváncsi… A férfi itt kissé előre dőlt, majd úgy folytatta… -…az hosszú idõ, és nem megyek bele az életem taglalásába egy pohár sör nélkül. Jack úgy köpte ki a Birodalom szót, mintha valami bantha trágyáról beszélt volna…ez pedig mindenképpen szimpatikusan hatott a fiatalos tábornoknak, akinek arcát továbbra is a halálos nyugalom, és komolyság egyvelegének állarca takarta. A komor, és kimért tekintet azért eléggé lélekborzolóan tudott hatni egyesek körében, bár ahogyan Stower végigmérte Jack-et, valószínűsítette, hogy ő nem tartozik abba a kategóriába.
A fiú arca a fogoly kijelentése után megenyhült, újra valamiféle szolid mosoly mállott szét rajta. Egy pillanatra a földre vetette a tekintetét, úgy kezdett bele mondókájába. - Tudja, én alapjáraton olyan ember vagyok, aki hisz a másiknak! Sokak szerint ez nem éppen jó erény ebben az elátkozott rendszerben! Egyet azonban nem árt megjegyezni, nem igazán szeretek csalódni! Az utolsó mondatnak érezni lehetett a komolyabb hangvételét…Stower abban a pillanatban, amikor belekezdett, ismét megemelte a tekintetét, és egyenesen Jack szemébe nézett. Egy mély lélegzetvétel után, mely afféle hatásszünet akart lenni, belekezdett a már valamivel oldottabbnak mondható beszélgetésbe. - Szóval maga CorSec tiszt volt, és most csempész! Mondta ki hangosan a gondolatait, miközben jobb kezét a mellkasára helyezte, a ballal pedig a jobb tenyerébe könyökölt. Lassan hátradőlt a széken, közben megemelve szabadon maradt tenyerét, végigsimította az állát. A háttérben látható volt, amint Khee valami apró szerkezetet vett elő, és gyorsan nyomkodni kezd rajta valamit. - Tudja ez meglehetősen jó ajánlólevél, van csengése! Mit szólna hozzá, ha olykor szállítana ezt-azt nekünk is? Úgy vélem, meg tudnánk egyezni! A hangja ismét átütött valamiféle formuláris hangnembe…komolyabb, és kimértebb lett. A firrerreo fiú valóban úgy gondolta, hogy jó lenne egy olyan ember, aki a CorSec halálos precizitásával képes dolgozni…
|
|
Jack T. Tenrek
Junior Member
Csemp?sz
Csemp?sz, ?letm?v?sz, ?jrakezd?!c!Default
Posts: 198
|
Tóvidék
Sept 1, 2007 16:01:01 GMT 1
Post by Jack T. Tenrek on Sept 1, 2007 16:01:01 GMT 1
A Cortez fedélzetén
- Szóval maga CorSec tiszt volt, és most csempész! - a háttérben az egyik õr már valami apró szerkezettel bütykölt, nyílván az új nevet ellenõrizve. - Tudja ez meglehetõsen jó ajánlólevél, van csengése! Mit szólna hozzá, ha olykor szállítana ezt-azt nekünk is? Úgy vélem, meg tudnánk egyezni! Jack hátradõlt a székén, arcán enyhén bosszús kifejezés tükrözõdött. - Remélem nem is várta, hogy erre azonnal igent mondok - öntötte szavakba kételyeit. - Illetve mondhatnék, miközben három puskacsõ mered rám, de...- vonta meg a vállát - nem szállítok akármit, és nem repülök akárkinek. A kapitány tudta, hogy kijelentése, már-már a halálos szemtelenség határát súrolja, de ha már egyszer kiadta magát, akkor végig is kell vinnie a dolgot. Egy volt CorSec tiszttõl nem is várhat kevesebbet az, aki ismeri a szervezetet; szeretik tudni, ki is a megbízó, és mit is kell csinálniuk. - Kivéve, ha én tartom teljesen kézben a dolgokat, ami most nincsen így - biccentett az õrök felé, folytatva beszédét - de egyébként sem adom el magam félelembõl...vagy egy marék zsetonért. Jack hangja õszintén csengett, és egyébként is szerette tisztázni a feltételeit, még mielõtt bármit is konkrétan válaszolna. Egyébként egy néven kívül, semmit sem tudott a vele szemben lévõ emberekrõl, éppen ezért bizalmatlanul fogadta a hirtelen jött "állásajánlatot"...
Eközben máshol
- Ennyi idõ alatt már visszaérhetett volna! - Szívem, azt hittem, hogy az aggodalmaskodás az én reszortom - ölelte át Joshuát Miranda. - Ne haragudj kicsim - könyökölt fel mellette a férfi. - Csak egyszerûen rossz érzésem van. - Lehet, hogy már megjött, csak mi nem hallottuk - hunyorított cinkosan a nõ, de a pilóta most nem vette a lapot. Néhány percig némán feküdtek egymás mellett. - Utána kéne néznünk - szólalt mondta Josh a plafon felé. - Átrepülök a birtok felett. - Egy õrültség nem elég egy estére - sóhajtotta a "Felcser". - Nem kell jönnöd. - Ha ilyen marhaságot akarnék hallani, akkor nem jöttem volna erre a hajóra - szisszentette a nõ a fogai között. A két embernek csak néhány pillanat volt, amíg felöltözött. Majd rekord idõt futottak a Lone Wolfig. - Keress bármit az éterben, amíg beindítom a hajót! - Rendben. Josh eltûnt a pilótafülkében, Miranda, pedig sokadszorra átkozta el Jack éjszakai kirándulását. - Remélem életben vagy kapitány - morgott félhangosan - de azt megemlegeted, amit majd tõlem kapsz...
|
|
Stower Miráll
Junior Member
Harcos A Vihar Sz?vets?g T?bornoka
Firrerreo - Val?di neve : Drewil - A Vihar Sz?vets?g T?bornoka - L?zad? elem!c!666666
Posts: 202
|
Tóvidék
Sept 4, 2007 13:30:20 GMT 1
Post by Stower Miráll on Sept 4, 2007 13:30:20 GMT 1
Miután Stower feltette a kérdést, ismételten hátradőlt a széken…mivel annak nagy része fából volt, így enyhe nyikorgást hallatott, amint a fiú háta a támlának szegeződött. A pillanatnyi feszült csend alatt Jack érezhette, hogy a vele szemben ülő fiatalság mintha másként állna a dolgokhoz, talán lazábban…ezt mutatta testtartása is. A fiú lassan megemelte a bal lábát, majd férfiasan keresztbe dobta - bal bokáját a térdére helyezte -, kezeivel pedig megragadta a sípcsontját. Mélybarna szemeivel folyamatosan a vele szemben ülő férfit méregette, kinek arcára az elhangzottak után valamiféle bosszúsnak vélt tekintet ült. - Remélem nem is várta, hogy erre azonnal igent mondok…Illetve mondhatnék, miközben három puskacsõ mered rám, de… Jack itt megvonta a vállát…Stower elmosolyodott a szavak hallatán, nagyon tetszett neki az a színtű lezserség, amit Jack képviselt. Egykori mentorára emlékeztette, akivel rengeteg évet töltött együtt…és akinek egyáltalán az életét köszönhette. - Nem szállítok akármit, és nem repülök akárkinek. A fiú továbbra is kedélyesen mosolygott a vele szemben ülőre, mintha magát látta volna szorult helyzetben. Jack teljesen laza volt, és érezhetően a valódi énjét adta a beszélgetés ezen szakaszában. Egy perc hatásszünet után folytatta gondolatmenetét. - Kivéve, ha én tartom teljesen kézben a dolgokat, ami most nincsen így, de egyébként sem adom el magam félelemből...vagy egy marék zsetonért. Stower egy pillanatra oldalra pillantott, és „mélyen” lehunyta szemét, miközben enyhén hátra biccentette a fejét. A mellette álldogáló Gyaa a rajparancsnokra, Khee-re tekintett, de sugárkarabélyát egy pillanatra sem mozdította el a célpontról. Az ajtóban álló páncélos pár pillanat után, Jack T. Tenrek számára érthetetlen //mandalór// nyelven szólalt meg. <- Egészen biztos vagy benne?> A firrerreo tábornok ismételten bólintott a fejével, de nem szólalt meg. A három fegyveres férfi kis hezitálás után megemelte az E-11-esét, majd a vállára dobta. Szabályos hátraarcot követően kiviharzottak a szobából, melyben immáron csak Dastar ezredes, Jack, és Stower jómaga voltak. - Tisztelem azokat az embereket, akik nem hunyászkodnak meg mások előtt! Ön magabiztos, és bátor…persze, az eddigi beszélgetés alapján azt kellett leszűrnöm, hogy azért lehetnek néha kissé forrófejű húzásai! Kezdett bele a fiú…a trió a beszélgetés egy érezhetően újabb szakaszába érkezett, ahol a felek megpróbáltak egymás felé kölcsönös tiszteletet mutatni…Legalábbis Stower ezt próbálta éreztetni…Jack Tenrek jelen pillanattól kezdve nem mint fogoly volt a hajón, hanem mint üzletfél…és ehhez mérten próbálták kezelni. - Lássuk, biztosíthatom róla, hogy nem egy maroknyi…hmm…zsetonért szállítana! Rendesen megfizetnénk a fáradozásait! Mit szólna valami italhoz, mialatt megbeszéljük a részleteket? Kérdezte barátságos hangon Stower, majd elcsendesedve várta, hogy Jack feleszmélhessen, mi is történik körülötte…Alig pár perc alatt hatalmasat fordult a világ…
|
|
Jack T. Tenrek
Junior Member
Csemp?sz
Csemp?sz, ?letm?v?sz, ?jrakezd?!c!Default
Posts: 198
|
Post by Jack T. Tenrek on Sept 5, 2007 0:23:35 GMT 1
A Cortez fedézeténJack Tenrek érezte, hogy rövidke beszédével sikerült jó benyomást keltenie. Aztán a fiatal férfi egy aprót biccentett az "õröknek", akik közül az egyik egy ismeretlen nyelven válaszolt. A kapitány soha nem érzett kedvet a galaxis számtalan nyelvének tanulmányozására, így természetesen nem értette a mondatot. Kvázi jelentésével azért tisztában lehetett, mivel egy újabb bólintás után, a három õr a vállára kapta a fegyverét és kisorjáztak a helységbõl. A hangulat szemmel láthatóan oldottabb lett, bár a szót még mindig a Stower vitte, az idõsebb férfi szemmel láthatóan megbízott társa/barátja/felettese(?) véleményében. Bár még titkolóztak, nem bántak a kapitánnyal fogolyként. Másrészt aki manapság titkolt valamit, az általában nem akarta, hogy a Birodalom tudomására jusson a dolog... - Tisztelem azokat az embereket, akik nem hunyászkodnak meg mások elõtt! Ön magabiztos, és bátor…persze, az eddigi beszélgetés alapján azt kellett leszûrnöm, hogy azért lehetnek néha kissé forrófejû húzásai!...aki pedig ezt nem akarja, az rögtön szimpatikussá vált Jacknek. Stower õszintének tûnt, barna szemeibõl a férfi nem tudott kiolvasni hazugságot. Vagy az egyik legjobb színész, akivel a kapitány valaha találkozott. Azt a fajta engedelmességet azonban, ahogy az õrök viselkedtek, és az idõsebb férfi tiszteletét is ideértve, nem lehet csak úgy bitorolni, ki kell érdemelni. Ez megint hozzátett a már kialakult kedvezõ képhez. - Nem tagadhatom - rántotta meg a vállát - elvégre, ha nem lennék hmm forrófejû, mi most nem egymással beszélgetnénk, sõt az én hamvaim már valahol három láb mélyen pihennének. Sõt a CorSecben rámragadt becenevem is valami ilyesmire utal...vagy legalábbis azt mesélték akkoriban - rántotta meg a vállát megjátszott tanácstalansággalA hangulat lassan barátivá szelidült, némi bizalommal is keverve. Jack azonban, bár ezt igyekezett nem kimutatni, még mindig nehezen tudta hinni, hogy ezúttal nem törnek az életére. Így aztán még egy cseppet kockáztatott, hogy kiugrassza a nyulat, már ha van egyáltalán. - Lássuk, biztosíthatom róla, hogy nem egy maroknyi…hmm…zsetonért szállítana! Rendesen megfizetnénk a fáradozásait! Mit szólna valami italhoz, mialatt megbeszéljük a részleteket?- Köszönöm, elfogadom, beszélgethetünk - kicsit elõrébbcsúszott a széken. - Viszont pocsékul érezném magam - engedte le a bal karját - ha egy baráti italt - rázta meg könnyedén - ezzel kéne elfogyasztanom - nyújtotta nyéllel elõre Miráll felé a hirtelen tenyerébe csúszott kést. - Úgyis mindenem maguknál van - vonta meg a vállát könnyedén. A férfi ujjai a kerámia pengére kulcsolódtak, így aztán esélye sem volt egy döfésre, és ezt akarta érzékeltetni is. Ezúttal Mirállon és idõsebb barátján lehetett a csodálkozás sora, és rögtön világossá válhatott, miért is tartotta a fogoly folyamatosan karbafonva a kezét. Hogy mit kap a három katona( ) az most Jacket nem érdekelte. A vele szemben ülõ két férfi arcát, szemét tanulmányozta. A kést kevéssé színpadiassan is elõszedhette volna, de a rázás, és a hirtelen megjelenõ penge a bal kezére irányította a figyelmet. A jobb már szorosan markolta a szék fáját. Nem akarta, hogy a dugi fegyvert késõbb, esetleg más vegye észre, és most csak hárman voltak a helységben. Ezúttal Jack nézett õszintén, de akik eléggé ismerték, mást is láthattak. Ha bárki csak egy rossz pislantást is tesz, a "Tornádó" elszabadul. Ha nem, akkor hosszú idõ után, ismét tartozhat valahová. - Még most is eléggé bízik bennem egy italhoz?...//bocsesz, de egyszerûen belehalnék, ha ezt ki kéne hagynom//
|
|
Stower Miráll
Junior Member
Harcos A Vihar Sz?vets?g T?bornoka
Firrerreo - Val?di neve : Drewil - A Vihar Sz?vets?g T?bornoka - L?zad? elem!c!666666
Posts: 202
|
Tóvidék
Sept 6, 2007 11:35:41 GMT 1
Post by Stower Miráll on Sept 6, 2007 11:35:41 GMT 1
Valahol a Cortez fedélzetén
Miután Stower kedélyesen felkínálta az előtte ülő Jack-nek a frissítő italt, fejét megemelve rátekintett. A csempész az eddig összefont karjait óvatosan leeresztette…az egyikkel majdhogynem görcsösen markolt rá a szék karfájára, míg a másikat valamelyest oldalra nyújtotta. - Köszönöm, elfogadom, beszélgethetünk… Kezdte valamelyest visszafogottabb hangon, miközben hátát a támlának feszítve kissé előrecsúszott a széken. - …viszont pocsékul érezném magam, ha egy baráti italt… Jack Tenrek a mondatokkal egyazon pillanatban megrázta alkarját, a kabát szárából egy nagyobb kés csúszott a tenyerébe. - …ezzel kéne elfogyasztanom. Úgyis mindenem maguknál van! Stower hűvös tekintettel mérte végig a tőrt, melyet a csempész most nyéllel feléje nyújtott. Szemei egy pillanatra Jack-re meredtek, majd lassan visszavándoroltak a felé közeledő fegyverre. Tekintete továbbra is a már megszokott hűvösséget sugározta, nem adta tanúbizonyságát annak, hogy meglepődött volna. Pedig így volt, katonái még soha nem tévesztettek…soha nem hibáztak, talán ezért is volt furcsa, hogy a tőr a férfinél maradt. - Még most is eléggé bízik bennem egy italhoz? A fiatal tábornok sóhajtott egy mélyet, majd előre nyújtotta bal kezét, és elvette a férfitől a tőrt. Amint átvette, kissé megdobta felfelé…a tőr pengéje pillanatokkal később már kezében landolt. Azzal a lendülettel megemelte, egészen a válla fölé, hogy a mögötte álló Den is egy pillantást vethessen rá. Elmosolyodva tekintett ismét a vele szemben üldögélő Jack-re, miközben az újonnan felbukkanó fegyvert az asztalra helyezte. Mozdulatai lassúak voltak, nyugalmasak…úgy festett, egy pillanatra sem lepődött meg. - Őszinte leszek, most jobban bízom önben, mint pillanatokkal ezelőtt! Ne ragadtassa el magát, ez nem a bizalom egyenlőre megfelelő tárgyalási alap! Azonban úgy vélem, sokat kell még bizonyítanunk egymásnak, hogy ténylegesen elnyerhessük a másik fél bizalmát! Tettei arra utalnak, hogy ön is komolyan gondolja a helyzetet! Stower csendesen felállt, majd az asztalhoz lépett, és szétbontotta éjfekete, bokáig érő kabátját. Jack láthatta, amint két nagy tőr, és két Westar került az asztalon árválkodó tőr mellé. A fiú által kipakolt két szúrószerszám különleges volt…valahogy más, mint amikkel eddig Jack találkozott…A firrerreo fiú ezután ismét helyet foglalt, és a vele szemben ülőre mosolyogott. - Úgy gondolom, ezekre már nem lesz szükség a beszélgetésünk során! Jelentette ki határozott hangon, majd az oldalára tűzött komm-on lenyomott egy sor gombot anélkül, hogy egy pillanatra is letekintett volna. - Nos, térjünk a lényegre! Vannak olyan eszközeink, amelyek olykor szállításra szorulnak! Megegyezhetünk abban, hogy folyamatosan tájékoztatva legyen az árúról, de azt harmadik személynek ki nem adhatja! Az összeg, amiért dolgozik, közös megállapodással fog megszületni hármunk között! Stower, miután befejezte a rövid monológot, Den-re biccentett a fejével, jelezvén, ő lenne a harmadik fél…A mondatokat láthatóan folytatni szerette volna…azonban kopogtak az ajtón.
Egy fiatal férfi lépett be a szobába, mindkét kezével egy hatalmas tálcát szorongatott…láthatóan nagyon zavarban volt. A tálcán egy üveg corellia-i whiskey, egy üveg alderaani rum, valamint három üveg naboo-i mézsör díszelgett. Mellettük poharak, fejjel a tálca lapja felé fordítva. A „pincér” mögött a Jack számára már ismeretes, különleges festésű páncélt viselő alak fordult be…sisak azonban most nem volt rajta. Ha a csempész ismerte a klónokat, akkor azonnal rádöbbenhetett, hogy a szeme bizony nem káprázik. A katona a fegyverivel tért be, és az asztalra helyezte őket. A két fő ezután távozott, és becsukta maga mögött az ajtót.
Stower végig szemmel követte Jack tekintetét, és szemet szúrt neki, hogy a férfi felfigyelt a katonájára. Ennek ellenére nem fogott bele a magyarázkodásba, hanem folytatta a megkezdett beszédét. - Szóval, nem fogok kertelni…nem vagyok az a típus! A szállítmányaink szeretnénk, ha nagy ívben elkerülnék a szeretett Császárunk címere alatt hajózó flottákat! A szavai alapján remélem, ez nem jelent problémát önnek! Stower egy pillanatra felvonta a szemöldökét, majd felkelt, és az asztalhoz lépett, hogy kiszolgálja Den-t, Jack-et és jómagát…
|
|
Jack T. Tenrek
Junior Member
Csemp?sz
Csemp?sz, ?letm?v?sz, ?jrakezd?!c!Default
Posts: 198
|
Post by Jack T. Tenrek on Sept 7, 2007 7:44:10 GMT 1
A Cortez fedélzetén
Jack kedvére valónak találta a választ, ami a kés átnyújtása után érkezett, fõleg, hogy a vele szemben ülõnek igaza volt. Ettõl függetlenül úgy érezte, hogy talán megbízhatnak egymásban. Mindenesetre megkönnyebbülten engedte el a széket jobb kezével. - Nos, térjünk a lényegre! Vannak olyan eszközeink, amelyek olykor szállításra szorulnak! Megegyezhetünk abban, hogy folyamatosan tájékoztatva legyen az áruról, de azt harmadik személynek ki nem adhatja! Az összeg, amiért dolgozik, közös megállapodással fog megszületni hármunk között! Szavait egy gyors kopogtatás szakította meg, amit követõen egy fiatalember lépett a helységbe, egy tálcát egyensúlyozva. Mögötte az ajtónyílásban feltûnt az egyik katona, de ezúttal sisak nélkül. Jack szemei veszélyesen összeszûkültek a klón láttán, és örült, hogy megszabadították a fegyvereitõl. Egyrészt - bár nem volt különösebben rasszista- a klónokat nem tudta teljesen emberi lényeknek tekinteni, másrészt a klónkatonák még mindig a Birodalomhoz kötõdtek az emlékeiben. A harcos letette Jack fegyvereit Stower eszközei mellé, majd távoztak. - Szóval, nem fogok kertelni…nem vagyok az a típus! A szállítmányaink szeretnénk, ha nagy ívben elkerülnék a szeretett Császárunk címere alatt hajózó flottákat! A szavai alapján remélem, ez nem jelent problémát önnek! A kapitány orrát megérintette a finom corelliai whiskey illata, és amikor Miráll kérdõ tekintetével találkozott, az erõs ital mellett döntött. - Köszönöm - vette át a poharat. - Nézze - nézett a pár centivel alacsonyabb férfi szemébe - a pénz nem minden. Szeretem tudni, hogy mit is szállítok, és hogy kinek is teszem. A célkitûzésük mindenesetre tetszik, de az elõbbiekhez ragaszkodom. Egészségükre! - emelte a poharat a két férfi felé...
|
|
Stower Miráll
Junior Member
Harcos A Vihar Sz?vets?g T?bornoka
Firrerreo - Val?di neve : Drewil - A Vihar Sz?vets?g T?bornoka - L?zad? elem!c!666666
Posts: 202
|
Tóvidék
Sept 8, 2007 10:46:34 GMT 1
Post by Stower Miráll on Sept 8, 2007 10:46:34 GMT 1
Valahol a Cortez fedélzetén
Miután a fiatal, húszas évei elejét taposó férfi felkelt, hogy töltsön az italokból, elõször a vendégre vetette a tekintetét. Jack láthatóan az erõsebb italt, a corellia-i whiskeyt részesítette elõnyben a másik két, amúgy igen ízletes nedûvel szemben. Stower ezután Den-re pillantott, aki a mézsör mellett döntött. Legalábbis fejének biccentõ mozdulata erre utalt így a távlatból. Elõször a whiskeyt markolta meg, majd cuppantotta ki a kupakot az üvegbõl. Az igen termetes fedõ ezután a tálcára került, a fiú pedig két kisebb poharat fordított meg, hogy tölthessen. Jómaga is az erõsebb italokat kedvelte, persze nem zárkózott el a finom, egzotikus ízektõl sem. Miután a két apró pohárban ott gyöngyözött a narancsos színû lé, megmarkolt egy üveg mézsört, és kinyitotta azt is. Itt már egy nagyobb, öblösebb poharat fordított meg, s töltötte az üveg tartalmát abba. Elsõként Jack kapta kézbe az italt, majd Den, utána pedig elvette a saját részére kitöltött italcsodát is. Miközben visszalépett a szék mellé, a csempész ismét megszólalt. - Köszönöm! Azzal Jack átvette az italt tartalmazó pohárkát, majd visszasüllyedt a székébe. - Nézze, a pénz nem minden. Szeretem tudni, hogy mit is szállítok, és hogy kinek is teszem. A célkitûzésük mindenesetre tetszik, de az elõbbiekhez ragaszkodom. Egészségükre! Bár nem mondta ki senki, de az a szó, hogy egészségükre itt talán többet takart egyszerû udvariaskodásnál. Stower úgy vélte, hogy Jack ezzel fejezte ki, benne van a buliban. Ugyan voltak részletek, amelyeket még tudni szeretett volna, de ez már jó elõjel volt a tárgyalás végkimenetelét illetõen.
Miközben õ maga is megemelte a poharat a férfi felé, elkalandoztak a gondolatai. Alig pár perce úgy hozták be az elõtte ülõt, mint Birodalmi kém, aki halált érdemel…most pedig már közösen ittak a jövõbeni, virágzó együttmûködésükre. Ez is hûen tükrözte a Galaxisban uralkodó állapotokat…sokan voltak…nagyon sokan, akik még mindig ellen mertek szegülni a legfelsõbb hatalomnak nevezett nevetséges valamivel. És ezek az emberek, bár nem mindegyikük volt makulátlan elõéletû, vitték magukkal a hírt szerte a világok között. Nem kell fejet hajtani az elnyomók elõtt…nélkülük is van élet…sõt… - Egészségünkre! Válaszolta õ is, pár pillanattal késõbb, amikor visszazökkent a valóságba. Egy húzásra itta ki poharából a narancsos színû levet, mely torkát marva csúszott le. Az utóíze nem az a kellemetlen, tipikus alkoholpára volt…hanem a kellemes, mégis erõs íz harmónia. Lassan a tálcára helyezte az apró pohárkát, majd Jack szemébe nézett. - A szállítmány! Nos, meglehetõsen szerteágazó a terület! Fegyverek, emberek, kisebb-nagyobb felszerelések! Minden egyes esetben közölni fogjuk önnel az árú kilétét! Kezdte csendesen a fiú, szavainak hangsúlya ismét tárgyilagos, és hivatalos formát öltöttek. - Az pedig, hogy kinek szállít? Legyen elég egyenlõre annyi, hogy egy olyan baráti társaságnak, akik nem feltétlen a Császárimádatukról híresek! Idõvel, a bizalom mélyülésével egyre többet tudhat majd meg rólunk! Mondata közben, amikor a Császárt említette, egy láthatóan gúnyos mosoly ült ki az arcára…persze csak pár pillanatra. Aztán ismét megkeményedtek a vonásai. Remélte, hogy ezzel az információ foszlánnyal eleget tett a csempész azon irányú kérelmének, hogy tudja, kinek és mit szállít.
//Dorten, elkezdheted izzítani az elõkészületeket! Nemsokára indulunk!//
|
|