Tóvidék

[Panaka Nagymoff]

A bolygó talán egyik legszebb része a nyugalmas, kevéssé lakott és lélekzetelállítóan gyönyörű Tóvidék.

Édesvízű tavak tucatjai és régi kastélyokkal, nemesi házakkal ékes szigetek várják a kikapcsolódni, esetleg elrejtőzni vágyókat.

[Dor Dor Nass]

A középsebességgel haladó sikló már vagy egy tucatnyi standard kilóméterrel elhagyta a fővárost amikor Dorten előmerészkedett a szűk csomagtartóból és beült a hátsó ülésre Atton mellé. Itt már nem kellett tartaniuk semmiféle rutin ellenőrzéstől, vagy őrjárattól. A sebességet is csökkentetták, hogy Dorten kedvére gyönörködhessen a tájban. Na meg azért, is, hogy a gungan irányt mutathasson a siklónak. A Paonga tengertől több kilóméternyire haladtak ám vonalát mégiscsak követték ha távolról is. Olyan helyet kellett keresniük ami minden más civilizációtól távol esik és közel van a vízhez. Közel két órás keresgélés után rá is bukkantak egy kastélyra mely pont ideális volt. Az épület mellett elterülő hatalmas füves puszta remek lehetőséget nyújtott a Corteznek, hogy oda szállhasson majd le.

Tárgyalni csak Hermit és Atton ment be, ezidő alatt Dorten a siklónál várakozott az ülések alá rejtőzve, nehogy észrevegyék. Atton körülbelül egy órával később tért vissza. Sikerült kibérelnie a kastélyt és a hozzá tartozó birtokot mintegy 50000 kreditért a Smaragd Szállítási társaság részére a fogatverseny idejére. A kastélyban jelenleg csak a takarító személyzet néhány tagja és a tulajdonos intézője tartózkodott akik azonban hamarosan elhagyták a kastélyt, mivel Atton elutasítottá szolgáltatásaikat mondván, a Társaság igazgatója saját személyzetet hoz majd magával. Pár óra leforgása alatt az épület teljesen kiürült és Dorten végre előbújhatott a siklóból. Megadták a koordinátákat az Iron Warriornak mire az Theedet elhagyva csatlakozott hozzájuk.

A kastély ugyan már az övék volt néhány dolgot ellenőrizniük kellett. Az Iron Warrioron hoztak néhány műszert amivel letudták nyomozni a kastélyból kimenő jeleket. Az ilyeneket általában a biztonsági rendszerek sugározzák, ám itt nem találtak, valószínűleg a tulajdonos bízott a bolygó közbiztonságában. Ezután átkutatták a kastélyt poloskák után is ám abból sem leltek egyet sem. A biztonság kedvéért megnézték még az épületet körülvevő területet is ám az is tiszta volt.

Most már tényleg minden készen állt a Bevetési Csoport tagjainak a fogadására. Amint az előkészületekkel végeztek Dortennek végre volt egy kis szabad ideje, így sétált egy kicsit a környéken. Még az is megfordult a fejében, hogy elússzon a Szent Menedékig ám az az út napokba tellett volna és igen veszélyes is ezért inkább lemondott róla. A kastély környékén viszont úszott egyet és csak sötétedéskor tért vissza a szállás helyre. Hosszú évek óta most először érezte úgy, hogy igazán kikapcsolódik.

[Dor Dor Nass]

Bérelt kastély, messze a fővárostól

Egy nap telt el Dortenék Naboora való megérkezése óta. Eleddig hiába vártak Denékre nem kaptak jelet hollétük felől. Dorten gondolt rá, hogy utánaérdeklúdik hol tart a transzport de meggondolta magát, ki tudja a Birodalom hány csatornát hallgat le, így elvetette ötletét. Az éjszakát kinn a csillagos ég alatt töltötte a kastély egyik erkélyén. Szíve szerint a természetben aludt volna ám elővigyázatosságból letett róla, egyelőre.

Éjszakája nyugodalmas volt, és mikor hajnalban felkelt rendkívűl kipihentnek érezte magát. Régen aludt ilyen jól... Hosszú évekkel ezelőtt. Úgy tűnt az, hogy ismét szülőbolygóján lehet mélységes megnyugvással és örömmel töltötte el a gungant. Azonban tudta, hogy ez nem fog sokáig így maradni, csak addig van igazán szabadideje amíg a Cortez meg nem érkezik a bolygóra a Vihar Szövetség embereivel a fedélzeten. Dorten egy percet sem akart elvesztegetni ezért egy gyors reggeli után hozzálátott, hogy a szabadban töltse el a napot. Lenge, vékony anyagból készült halványkék ruhát öltött magára, míg fegyverként egyedül cestáját kötötte a hátára. A nap épp most bújt elő a távoli hegyek közül, hogy fényével elűzze az éjszaka sötétjét.

Rejtett, hely egy vízesés közelében

Dortennek nem kellett sokat sétálnia míg a tópartra ért, ahol bevetette magát a vízbe majd leereszkedett a tó fenekéig és a víz alatt úszni kezdett. A tó mélysége ezen a részen csak ritkán haladta meg a kétszáz standard métert legtöbbször az alatt volt. Csak néha ment a víz felszín fölé, hogy ellenőrizze nem tért-e le a saját maga által kiszabott útvonalról. Körülbelül egy óráig úszott, mikor a vízmélység lassan csökkenni kezdett így Dorten kénytelen volt a víz felszín fölött tovább haladni, míg végül elérkezett egy olyan helyre ahol a mocsáron végig folyó kis patak szerteágazódva folyik bele a tóba hangos csobogás kíséretében. Az egyik apró vízesés alatt egy szikla magasodott ki a vízből. Szabályos hasáb alakja volt a sziklának, oldalára és tetejére pedig apró jelek voltak szorosan egymás mellé vésve melyek azonban a hosszú idők alatt megfakultak hol pedig el is tűntek. Amennyire Dorten tudta ez a hely valamilyen rituáléhoz szolgált, még a Naboo titokzatos őslakóinak. Csodával határos módon a szikla szinte teljesen sértetlen maradt. Dorten érezte a helyből áradó békét és nyugalmat, nem kellett alaposabban körbe néznie a környéken idegen nyomok után, hogy tudja a birodalmiak nem jártak ezen a tiszta helyen, és hurcolták be mocskukat. A gungan nem tudta volna megmagyarázni miért biztos ebben, egyszerűen csak érezte.

Gyermekkorában néha kijött ide játszani társaival, ám akkor még nem érezte igazi rendeltetését. Most felnőtt fejjel kezdte megérteni, hogy mire is szolgálhatott, valószínűleg idejártak meditálni a bolygó őslakói amikor még minden békés volt itt. Dorten letelepedett a sziklára, ám fegyverét előbb lecsatolta hátáról és elhelyezte egy évszázados fa árnyékában, annak nem volt helye itt. Megpróbált vissza emlékezni arra, hogy annak idején hogyan meditált eggyütt Ploonnal az Iron Warrior fedélzetén. A nem túl nagy erővel a nyakába csobogó vízfojás kellemesen hűs volt a nagy hőségben. Rugor Nass unokaöccse most megpróbálta elcsendesíteni gondolatait, és kizárni a külvilágot.

Tudta, hogy küldetése sikeréhez, meg kell békélnie önmagával és rátalálnia a testi és lelki egyensúlyra. Eddig Birodalom iránt érzett gyűlölete néha túl nagy erővel ragadta el és nem tudott koncentrálni semmi másra. Ilyenkor általában mentalítását elvesztve rávetette magát a legközelebbi birodalmira, és nem kegyelmezett neki. Ez előnyös lehetett a csatatéren ám az életben semmiképp. Ezen alkalmakkor úgy érezte, hogy egy belső vadállat ösztönzi a kielégíthetetlen bosszúra, amelyet a Birodalmon kellett beteljesíteni. Most azért jött ide, hogy ezt a vadállatot kiűzve magából teljes lehessen. Eddig élvezetet lelt abban, ha sorra vághatta le a birodalmiakat ám ezen változtatnia kellett. A firrereo hagyományok szerint csak akkor lehetett igazán nagy harcos, ha fegyverét nem a düh hanem a szükség vezeti.

Dorten körülbelül 3-4 órát töltött el így kizárva a külvilágot, teljes nyugalomban. Mikor felnyitotta szemét és ismét a naboo-i tájat látta maga körül, úgy érezte, hogy egy új gungan lett. Szívében ugyan még mindig ott volt a harag és gyűlölet, de ezek már soha többé nem voltak képesek befolyásolni Dorten döntéseit s, cselekdeteit. A gungan saját maga által kiszabott feladata végeztével ismét felkötötte hátára fegyverét és a vízfelszín alatt úszva indult vissza a kastélyba.

Odaérve azt kellett tapasztalnia, hogy Denék még mindig nem érkeztek meg, de jelenleg fontosabb dolog járt a gungan, a fejében. Mégpedig az evés. Mióta megismerte Dent és pilótáját Mexet, olyan volt mintha a gungant is elragadta volna az evés ragálya, és unalmában általában falnia kellett valamit. Éppenezért sietve levetette vizes holmiját majd másikat húzott fel helyette. Ekkor jutott csak eszébe, hogy fegyverét vízbe mártotta így lehet, hogy az meghibásodott. Izgatottan próbálta ki, hogy működik-e, szerencsére nem lett semmi baja, az elővigyázatosság kedvéért azonban délután még ellenőrzi, hogy nem vesztett-e hatásfokából. Miután lelke megnyugodott az ebédlő felé indult ahol már várta őt a gőzölgő hal. Sietnie kellett nehogy a két ortolán mindent megegyen előle.

[Marik Sheer]

A Karvalyt a Tóvidék egyik kevésbé zsúfolt űrkikötőjébe irányították. Itt is nagyobb volt a forgalom az átlagnál, de legalább nem volt annyira elviselhetetlen a tömeg, mint a fővárosban Theedben.

A Tóvidék legnagyobb űrkikötője

Miután Marik leparkírozta hajóját az egyik előkészített dokkba Xexxóval és a csadrafan technikussal együtt a szállásuk felé vették az irányt, amit a csempész már jóval az indulásuk előtt lefoglaltatott. Az épület a városka egyik nyugodtabb szegletében épült egy kisebb szurdokban. A fenyvesekkel borított partoldalak között egy fürge folyócska futott a hatalmas tengerbe. Maga a szállás az egyik folyó által kivájt sziklapárkányra épült, melyhez meredek út vezetett fel. Az öreg Xexxo rendesen kifáradt, mire a hárman felértek a szirt tetejére. A szállás jól felszerelt és kényelmes szobákat bocsátott a megfáradtak részére. Marikékon kívűl még jópár vendég tartózkodott az épületben főleg távoli rendszerekből érkezett fogatverseny rajongók a galaxis minden fajából.

Marikék szállása a város egyik csendesebb szegletében

Miután lepakoltak a szobáikba Marik a toydarira hagyta a hamarosan megérkező fogat körüli felhajtás lerendezését. Azután a csempész elhagyta az épületet, majd végigsétált a folyó mentén egészen a torkolatvidékig. Ott lébecolt egészen naplementéig, majd a sötétség alászálltával ismét a szállás felé vette az irányt.

//Dorten, akkor most megejthetnénk, amiről már korábban beszéltünk. //

[Dor Dor Nass]

Dorten csapata vagyis az előörs már három napja várakozott a Naboon, hogy megérkezzenek a többiek a küldetéshez szükséges felszereléssel. A várakozás azonban nem telt el tétlenül, legalábbis Dorten számára. Egész nap a környéket járta és csak későn tért vissza a kastélyba, hogy nyugovóra térjen. A harmadik nap már erősen sötétedett és messzire elcsatangolt ezért gyorsabb utat kellett találnia a hazajutásra.

Úgy döntött, hogy az egyik legegyszrűbb és legolcsóbb szállítási módszert veszi igénybe. A vízét. A közelben találta egy kidőlt fenyőt melyet alkalmasnak talált arra, hogy megtegyen vele néhánya kilómétert. A gungan aktiválta cestáját, és a kidőlt fából egy rönköt hasított ki. Ezután új szállítóeszközét elgurította a folyó egyik kis mellék ágáig ahol vízre bocsátotta a fa rönköt óvatósan rámászott maga is, majd kezeivel a gyenge sodrás ellenében evezni kezdett. Hamar kiért a folyóra ahol már csak kormányoznia kellett mivel az erős sodrás hajtotta hátulról. A gungan azonban egy valamivel nem számolt. Pár kilóméterre céljától a folyó egy éles hurkot ír le, amit ilyen primitív vízi alkalmatossággal lehetetlennek tűnt bevenni. Mivel félő volt, hogy a sodrás neki vágja a gungant a meredek partfalnak Dorten közelebb húzódott a folyó a parthoz, ahol valamivel gyengébb volt a sodrás. Csak a megfelelő pillanatra várt ami hamarosan el is érkezett. A gungan elrugaszkodott a rönkről, már amennyire tudott, és megkapaszkodott az egyik part menti fűzfa lenyúló gyökerében.

Nagy nehezen sikerült felhúznia magát de lába meg-meg csúszik a vizes partfalon. Lihegve ér ki végül a partra, ahol azonban nincs túl sok ideje kifújni magát mivel vagy száz méternyire egy közeledő alakot pillant meg. A földről feltápászkodva a gungan sietve berohan a közeli kis fenyvesbe, remélve, hogy az idegen nem vette észre.

[Marik Sheer]

Marik a folyó mellett battyogott a szállása felé. Nem volt miért sietnie, a Calaquijic klán fogatja körül gondokat majd az öreg Xexxó lerendezi. Zsebretett kézzel vánszorgott felfelé a folyás mentén, s közben jókedvűen fütyörészett. De ekkor a csempész "idilljét" megzavarta valami. Pontosabban valaki. Tőle nem messze egy furcsa alak mászott fel a partfalon, majd futva belevetette magát az erdő sűrűjébe. Marik csak pár másodpercig látta az idegent, de a rossz látási viszonyok ellenére is felismerte. Egy gungan volt.

*Mi a francot keres errefelé egy gungan? Tudtommal az összeset rezervátumba zárták. - tette fel a kérdést magának - Hajaj, lehet, hogy nem lesz okos dolog, amire készülök. - azzal sietve a gungan fickó utn loholt egyenesen be az erdőbe.

*Heh, nem hiába mondják: "Kíváncsiság, csempész a neved"* - állapította meg a férfi, miközben próbálta az előtte futót beérni.

//Jó lenne, ha legkésőb vasárnap 14 óráig letudnánk rendezni a dolgot, mert aznap megyünk ki a Balatonra és majd csak csütörök, péntek környékén leszek újra gépközelben.//

[Dor Dor Nass]

Dorten a nagy rohanás közben egy pillanatra megállt fülelni, feszült csend keletkezett melyet egy-egy elfojtott lélegzetvétel tört meg időnként. A Nass család sarja a távolból megszaporázott lépteket hallott, akárkit is látott az biztos, hogy most a nyomába eredt. A gungan nem is tétovázott sokat hanem pár egyszerű mozdulattal felkapaszkodott egy fára lesben állva várta üldözőjét. A hangok egyre közelebbről hallattszottak míg végül Dorten meg pillantotta a férfit, aki követte. Fegyver nem volt a kezében, és arca sem tűnt túl fenyegetőnek ennek ellenére a gungan óvatosságból inkább fenn maradt. Ahogy elnézte a férfit nem feltételezte volna róla, hogy követni tudná a nyomait ha esetleg menekülőre fogná a dolgot. Azonban még nem akart semmit sem elsietni ezért inkább várt a cselekvéssel.

[Marik Sheer]

A csempész követni próbálta a gungant, de nem járt sok sikerrel. A fickó gyorsan mozgott az erdőben, valószínűleg a hazai terep is az előnyére vált. Marik nem sok esélyt látott arra, hogy valaha is beéri.

*Basszus, mért nem tudsz nyomokat hagyni magad után? Ha ez a bolygó egy Tatooine szerű homokbucka lenne, röhögve a nyomába érnék ennek a gungannek még bekötöttt szemmel is.*

Mivel jó nagy távot sprintelt, a férfi rendesen el is fáradt. Egy fa árnyékában megállt, majd a tözsnek támaszkodott. Fújnia kellett egyet.

- Túl gyors. - lihegte.

Ám Marik nem tudhatta, hogy a gungan pár méterrel a feje felett guggol az egyik ágon.

[Dor Dor Nass]

A gungan lélegzet visszafojtva kucorgott a fa egyik ágán. Úgy tűnik a férfi nem bírta szuflával a követését, és most pihenésre van szüksége. Dorten most egyszerűen eltűnhetett volna ám valami visszatartotta, maga se tudta volna megmondani, hogy mi. Amilyen csendesen csak tudott átmászott a fa másik oldalára ahol csendesen lecsúszott. Az érkezés azonban mégsem sikerült egészen úgy ahogy szerette volna mivel egy száraz ágacska összeroppant lépte alatt. Mire a hátát a fának támasztó férfi feleszmélhetett volna Dorten már ott állt előtte, aktivált cestáját Marik torkának szegezve.

- Ki vagy, és mittet akarózol tőlem? - kérdezte halkan, magabiztosan de mégis kemény hangnemben a gungan.

[Marik Sheer]

A kifáradt csempész hangosan szuszogott a fa alatt, mikor a feje fölött ágak reccsenését hallotta. Mielőtt bármit is tehetett volna a gungan szószerint ráugrott és egy fegyvert nyomott a torkának.

- Ki vagy, és mittet akarózol tőlem? - kérdezte halkan, de fenyegetően.

*Na te szerencsétlen, ezt most jól megcsináltad. - dohogott magában Marik - Kell nekem mindenbe beleütnöm az orromat.

- Héé, ezt azért nem kéne! - mondta a döbbenettől még magához nem térő csempész - Egy napja se vagyok ezen a nyamvadt bolygón és máris a torkomnak szegezik a fegyvert. Idefigyelj síkosbőrű...akarommondani gungan, mit szólnál ha most eltennéd azt a micsodát és hagynál engem nyugodtan elmenni? - kérdezte Marik.

[Dor Dor Nass]

A gungan majdnemhogy elneveti magát a férfi reakcióján de mégis megpróbál komoly maradni már amennyire tud. A síkosbőrűt fel sem veszi mint sértést hisz megszokta az efféle attrocításokat a humánoktól.

- Elmendegélni? Még mit nem! Megkergetőzől aztán elakarózól menni mi? - kérdezte a gungan gúnyosan. - Aztat már nem! Válaszolózz! Miért kezdtél el üldözőzni? Rohadalmi bérenc vagy mi? - kérdezte a gungan mérgesen, azonban fegyverét még mindig nem eresztette le mivel attól tartott, hogy a humán esetleg a kínálkozó alkalmat kihasználva rátámad fogvatartójára.

[Marik Sheer]

Amikor a gungan a Birodalmiakat emlegette, a csempész fejében elpattant valami. Egyenesen sértésnek vette, hogy őt a Birodalom bérenc kutyájának nézik.

- Én mint a Birodalmiak játékszere?! - ordított magából kikelve egyenest a fickó képébe - Ne nevetess!! Engem a Birodalmiak inkább látnának holtan, mint az ő soraikban. És ez az érzés kölcsönös, hidd el! Inkább vetném magam egy bantha csorda elé, minthogy azoknak a vödörfejűeknek a talpnyalója legyek! Ami pedig téged illet, nem tudom ki vagy, s mit akarsz és azt se hogy merre tartasz. Csak felismertelek, hogy gungan vagy és tudtommal a te fajtád nem járkálhatna szabadon ezen a bolygón. Kész, ennyi, mostmár boldog vagy? Elvennéd már azt a micsodát a torkom elől. - kérdezte még mindig idegesen a férfi.

*Méghogy én Birodalmi! Nevetséges!*

[Dor Dor Nass]

Dorten meglepődik a férfi dührohamán. Valahogy úgy érzi az idegen igazat mond és netalántán meg is bízhat benne, a fegyvert azonban mégsem veszi el az igencsak szorult helyzetben lévő humán torkától.

- Vak lóban? Veszélyes dolgokat mondogatol ember. De hibába vagyol dühös, az soha nemma segít. Ha akaróznám most végetvethetnék az életednek. - mondta a gungan fenyegetően, majd felemelte fegyvert tartó kezét és hirtelen lecsapott vele... A plazma hegy pár centivel elsuhanva Marik feje mellett fúródott bele a fába. A gungan elvigyorodott, majd kihúzta fegyverét a fából és inaktiválta. - Szerecsnéd lenni ember! Én vanni Dorten Festo, egy mellenálló csoport tagja. - mondta a gungan büszkén. Vállalta a kockázatot, hogy a vele szemben álló esetleg vissza élhet a bizalmával. A gungan komoly hangon folytatta. - Sajnos nemma engedőzhetlek utadra, de ha festetleg van mellédtartozód értesítheted őket, hogy nemma mendelőzől vissza a szállásra. - itt a gungan egy kis szünetet tartott, majd ismét megszólalt. - De ha bármivel is próbálkozgatsz azt maxi nagyon megkeserülőződ.

[Marik Sheer]

A férfinak egy pillanatra megfagyott az ereiben a vér, mikor a gungan fegyverével a Marik feje mellett lévő fatörzsbe hasított. A csempészben szép lassan tudatosodott, hogy megmenekült a veszélytől és ha szerencséje van, akkor a Dorten nevű gungan esetleg el is ereszti. De csalódnia kellett, mert a fickó közölte, nem eresztheti útjára. A férfi végül beletörődött a helyzetébe. Feltápászkodott a földről, majd leporolta magát.

- Az én nevem Marik Sheer. - mondta a gungannak - Csempész vagyok. - úgygondolta Marik, hogy mivel Dorten elég őszintének tűnt, ezért inkábbb ő se titkolózik.

- Azonban ha megérkezünk oda, ahová tartunk, mindenképp beszélnem kell az üzlettársammal, akivel együtt a bolygóra érkeztem.

[Dor Dor Nass]

A Nass család leszármazottja elégedetten nyugtázta, hogy a vele szemben álló férfi nem tanusít semmiféle ellenállást. Legszívesebben elengedte volna, ám mivel látta a gungant és még a nevét is tudja potenciális veszélyforrást jelentett az akcióra nézve ezért nem engedhette szabadon.

- Remeg. A szállósom pár kiló méterre van innét. Oda mendelőzünk. - mondta a gungan majd elindult az erdőből. - Mutosgálok neked valamit. De ne próbálózz megszökdösni mert megjárkálod. - mondta a gungan majd elindult elöl a kastély felé.

// A következő hsz-ben akár meg is érkezhetünk. //