Jack T. Tenrek
Junior Member
Csemp?sz
Csemp?sz, ?letm?v?sz, ?jrakezd?!c!Default
Posts: 198
|
Tóvidék
Sept 19, 2007 21:15:29 GMT 1
Post by Jack T. Tenrek on Sept 19, 2007 21:15:29 GMT 1
A Cortez fedélzetén-Ha készen állnak uraim,indulhatna mindenki a maga dolgára.Den megadta a végszót mindenkinek, látszott, hogy a gondolatai már az eljövendõk körül forognak. Jack is úgy érezte, hogy egyelõre nincs mi másról tárgyalniuk, éppen elég történt az éjszaka folyamán. Biccentve jelezte egyetértését, majd az asztalon heverõ fegyvereiért nyúlt, és elpakolta õket. Miután a papírjait is visszakapta, sorban kezet rázott mindenkivel, nem felejtve ki a némileg sértõdött jawa "kémfõnököt" sem. Ugyan még mindig voltak fenntartásai az apró fickóval szemben, de ha Miráll és Dastar befogadták, õ nem szólhat ebbe bele. Arra ugyan ügyelt, hogy ne roppantsa össze az apró kezet, és arra is, hogy ne kerüljön túl sok ételmaradék rá. A búcsúzkodás után Jack az ajtó felé indult, és lassan elhagyta a teherhajót. Az õt kísérõ õr ezúttal már nem tartotta sakkban a fegyverével, inkább csak arról gondoskodott, hogy a férfi újból a szabad levegõn állhasson. Amint kiért, szeme azonnal a horizontot kezdte fürkészni. A távolban néhány apró pötty mozdult a hajnali égen. Jack tett egy lépést lefelé, amikor az egyik pont hirtelen letért a pályájáról, és nagy sebességgel a Cortezt vette célba. - Aaaa francba - mormolta el a kapitány a fogai között. - Szükségem van egy rádióra, mégpedig gyorsan...megteszi egy sisakrádió is, csak legyen frekvenciaszabályzója - fordult a legközelebbi emberhez, legyen az az õr, Dastar vagy Miráll... //bocs, hogy kirendeltem valakit magam mellé , denem hiszem, hogy elég lenne, ha integetve rohangálnék, arra várva, hogy észrevesznek e//
|
|
Stower Miráll
Junior Member
Harcos A Vihar Sz?vets?g T?bornoka
Firrerreo - Val?di neve : Drewil - A Vihar Sz?vets?g T?bornoka - L?zad? elem!c!666666
Posts: 202
|
Tóvidék
Sept 22, 2007 15:17:59 GMT 1
Post by Stower Miráll on Sept 22, 2007 15:17:59 GMT 1
A Cortez fedélzetén Stower egy alig észrevehető mosollyal konstatálta, hogy corellia-i barátja mit sem változott az évek során. Dastar soha nem volt igazán a szavak embere…jobban szerette a tetteket, melyek igazán naggyá tették őt egyesek, és így a fiú szemében is…Persze voltak olyan mondásai, melyek az idők végezetéig fennmaradhattak volna frappáns mivoltuk miatt…erre szokták azt mondani, hogy ritkán szólal meg, de akkor nagyot üt a mondandója. A fiatal tábornok már megszokta a valamivel több, mint három év alatt…Kettejük között valamiféle kölcsönös tisztelet alakult ki…soha nem beszéltek komolyabban egymással, mégis…olyan barátokká váltak, amilyen barátságról mások csak álmodhatnak. A röpke momentum után Jack-re emelte mogyoróbarna szemeit, majd csendesen végigmérte a vele szemben üldögélő férfit. Mivel már neki sem akadt mondandója, így csendesen bólintott, mellyel jelezte, egyetért abban, hogy a beszélgetés ezen szakasza lezárult. Hosszú, göröngyös és meredek út áll még Jack Tenrek, és a Vihar Szövetség előtt, azonban úgy tűnt, mindkét fél hajlik a másikba fektetni bizalmát. Az alap már lehelyeztetett, csupán dolgozni kellett rajta, és megtalálni a kompromisszumokat…Stower örömmel konstatálta, hogy sikerült egy ilyen tapasztalt szállítóval megismerkednie. Miután Jack elpakolta a holmiját az asztalról, a fiú is felkelt, hogy ő is visszahelyezze fegyvereit a tokokba.
Egyszerre ragadta meg két ezüstszínű, Westar lézerpisztolyát, majd egy laza csuklómozdulattal megpörgette azokat. A két lőfegyver két-három fordulat megállapodott a fiú markának szorításában…csővel lefelé meredt a rideg padló irányába…az egész alig pár pillanatig tartott, szemvillanás alatt az oldaltokokba kerültek. A két tenyér lassan lekúszott a markolatokról, majd ismét megindult az asztal lapjának irányába a két, különleges kialakítású tőr irányába. A családi ereklyék, melyek értéke felbecsülhetetlennek számított a Werkini család életében…nagyon sok érzelmi szál fűzte Stower-t ahhoz a két tőrhöz…mondhatni, az egész előző élete…apró, mégis megannyi emlékfoszlány…ott lakoztak a fegyverekben. Ironikusan hathatott azok számára, akik ismerték a történetüket…fegyver képviselte a régmúlt szépségeit…A két tőr sem kerülhette el a forgatást, bár hozzá kell tenni, ezek csupán egy-egy fordulatot éltek meg. Azután ugyanaz a gyors mozdulat következett, mint a két lézerpisztoly esetében. A Werkini címerével fémjelzett tőrök pillanatok alatt eltűntek a hüvelyeikben. Stower ezután lassú mozdulatokkal összehúzta hatalmas, éjfekete szövetkabátját, és lassan begombolta a hasa táján elhelyezett gombokat. Amint minden a helyére került a Szövetség fiatal tábornoka az ajtóhoz lépett, majd kissé megdöntve törzsét, jobb kezével a kijárat felé mutatott. Ezzel is ki szerette volna fejezni, hogy Tenrek, mint vendég elsőként léphet ki a helységből…a kint várakozó katonák majd úgyis mutatják számára az utat.
A rámpa előtt Miután a teljes kompánia kiért a hatalmas rámpa elé, Stower mélyet szippantott Naboo tiszta, és üdítően friss levegőjéből…Már éppen Jack felé fordult volna, hogy átadja a komm számát, valamint kezet fogjon vele, amikor a távoli légi-forgalomból egy hajó vált ki. Nem lehetett nem észrevenni, hogy egyenesen a Cortez, valamint a mögötte álldogáló villa felé vette az irányt…mégpedig igen nagy sebességgel. Ebből pedig egyetlen dolog következett…támadni akartak…Egy szót sem szólt, kezeit maga mögött összekulcsolva kémlelte a horizontot.
A klónkatonák azonnal élesítették a fegyverek energiacelláit, majd szétszóródtak, és féltérdre ereszkedve az égre emelték E-11-eseiket. Némán várták a tűzparancsot…de az nem érkezett…helyette Tenrek hangja harsant fel. - Aaaa francba!. Szükségem van egy rádióra, mégpedig gyorsan...megteszi egy sisakrádió is, csak legyen frekvenciaszabályzója! Az egyik katona a tábornokra tekintett, és bár arca nem látszott a sisaktól, kérdően mérte végig felettesét. Stower ekkor Jackre tekintett…egyértelmű volt, hogy érte jön az ismeretlen hajó…talán megmenteni…Egy mosoly kíséretében tekintett emberére, majd bólintott, jelezvén, engedélyezi a sisak átadását. Ennek folyományaképpen Beck a vállára akasztotta sugárkarabélyát, és gyors mozdulatokkal levette a sisakot. Két kezével feszesen szorongatta egy darabig, arcán valamiféle fintor szaladt végig…aztán meglendítette Jack felé. Miután a vaskos „fémvödör” elhagyta a kezeit, ismét az E-11-es került azokba, mely egyenesen az égre, a közeledő fekete pontra szegeződött…
|
|
|
Tóvidék
Sept 22, 2007 16:41:52 GMT 1
Post by Den Dastar on Sept 22, 2007 16:41:52 GMT 1
Stower,Jack,és Tutu társaságában,Den is a rámpa felé vette az irányt.Fejében megannyi gondolat motoszkált,melynek többsége a Naboo bolygóhoz voltak köthetőek."Farmerkodása" évei jutottak az eszébe,és az,amint ráeszmélt,hogy ez az egész nem is neki való.Eszébe jutott a Fekete skorpió megszerzése,és az alak,aki a disznókkal aludt..Valamint Henry is,ki jó barátja volt,de mégis hazudott neki egy "jó" ügy érdekében.
Ennél a pontnál alig láthatóan megborzongott,majd követve Stower tekintetét,ő is kiszúrta a feléjük közeledő fekete pontot.A klónkatonákkal egy időben Dastar is előkapta DH-17-esét,és az élesítést követően a közeledő pontra szegezte. Fél szemével Stowerre sandított,mintha csak parancsra várna. Ám az nem akart érkezni. Ehelyett,az egyik klón átnyújtotta Jacknek a sisakját,igaz Den ezt már nem követte figyelemmel. Tekintete a közeledő hajó,és Stower között cikázott. Egy pillanatig átfutott az agyán,hogy Stowert el kellene menekíteni innen,ugyanis ha Jack nem tudja időben figyelmeztetni a társait,könnyen megeshet hogy az egész hajó levegőbe repül. De amint gondolatmenete végére ért,rájött hogy nem tudnának már elég messzire jutni. Még talán futva sem. Így hát,ha minden kötél szakad,legalább bátran hallnak meg,és nem megfutamodva,gyáván.
|
|
Jack T. Tenrek
Junior Member
Csemp?sz
Csemp?sz, ?letm?v?sz, ?jrakezd?!c!Default
Posts: 198
|
Tóvidék
Sept 22, 2007 18:50:17 GMT 1
Post by Jack T. Tenrek on Sept 22, 2007 18:50:17 GMT 1
A Cortez rámpájánál
Szerencsére senki sem tett fel felesleges kérdéseket, és ez tovább erõsítette Jack kialakult bizalmát a frissen megismert társaság felé. Gyorsan elkapta a lendülõ sisakot, majd kapkodó mozdulatokkal a fejére helyezte. A Lone Wolf elég közel ért már, másodpercek kérdése volt csak, hogy tüzet nyisson, ha akar. Jack áldotta a szerencséjét, amiért már elhagyta a hajót, így talán lesz elég ideje, hogy megelõzze barátait. Tudta, hogy az E-11-esek maximum a festést pattintanák le a hajóról, és a hatalmas teherszállítót sem lehetett azonnal mozgásra bírni. A sisakot mélyen átitatta elõzõ viselõjének "illata", világossá téve, hogy sokszor viselte a darabot. Jack hamar megtalálta a frekvenciaszabályzót, miközben forrón reménykedett, hogy Joshuáék még figyelik a rádiót. A Wolf már olyan közel ért, hogy a kapitány látta, amint a fedélzeti fegyverek a Cortez felé fordulnak. Már a mozgásból felismertte, hogy az ionágyúnál Miranda ül, míg a kicsit lassabb lézert Joshua irányítja repülés közben. Nem volt könnyû egyszerre a manõverezésre, és a tüzelésre koncentrálni, de egy olyan hatalmas hajó esetében, mint aminek árnyékában álltak, nem is volt szükség pontos célzásra. A szétszóródó katonák ellen meg még annyira sem. Jack végre megtalálta azt a hullámhosszt, amit régóta használtak akciók közben. - Nem tarthatjátok meg a hajómat, ha kinyírtok. Az ágyúk egy pillanatra megmerevedtek, és Joshua is azonnal visszavett a hajó sebességébõl. - Te vagy az, kapitány? - érkezett Josh hangja a sisakba. - Minden rendben? - Megvagyok. - Innen föntrõl úgy látszik, mintha birodalmi páncélok vennének körül - szólt közbe gyanakvóan Miranda. Jack megértette, hogy ideje biztosítani a többieket arról, hogy nem csak életben van, de minden csendes, és nem kell támadástól vagy csapdától tartaniuk. - Figyelj! Nem kell minden fehérre mázolt, mûanyag kacsának odapörkölni... Az éter csak rövid csöndet közvetített. - Kösz kapitány - Miranda hangjában õszinte öröm csendült. - Mi történt? - szólt közbe a pilóta. - El fogom mesélni - ígérte Jack - amint kegyeskedtek leszállni, és a hajóm fedélzetére engedni. Két felszabadult kuncogást közvetített a rádió. - Igenis uram - Jack biztosra vette, hogy Miranda még szalutált is - a hajó ismét az öné!
A kapcsolat megszakadt, a ágyúk is szemlátomást nyugalmi pozíciókba kerültek, a Lone Wolf pedig megkezdte az ereszkedést. Jack lekapta a sisakot a fejérõl, és széles vigyorral nyújtotta át eredeti tulajdonosának. Önbizalma ismét teljes volt, most hogy tudta, nemsokára megint a hajója fedélzetén állhat. - Remek idõzítés volt - fújt egyet a friss levegõbe. - El sem merem képzelni, hogy mi lett volna, ha öt perccel késõbb jövünk ki...egyébként elnézést a kellemetlenségért, az emberei eltehetik a vasaikat! Bár a férfi megpróbálta csökkenteni a feszültséget, egyben világossá is tette Mirálléknak, hogy a Wolf nem csak egy közönséges, kopott hajó. Miután már látta, hogy hol fog Joshua leszállni, még egyszer a két férfihoz fordult. - Mielõtt elfelejtem, köszönöm, hogy nem puffantottak le rögtön az elsõ percben. Most már tudják, hogy hol érhetnek el, és szívesen segítek, amiben tudok - ellenõrizte, hogy az apró fecni, Miráll számával még mindig meg van. Josh közben ügyesen és gyorsan letette a hajót, így Jack csak ismétlésként megszorította Miráll és Dastar kezét, majd a hajó felé indult. Mire odaért, a legénysége a nyitott rámpánál várta. - Tudom, hogy tele vagytok kérdésekkel - elõzte meg õket a kapitány - de szeretnék végre felszállni, aztán mindent elmondok, ígérem. A trió belépett az ûrhajóba, ami aztán egy fél percen belül fel is szállt, és kilõtt az ég felé. Jack a pilótafülkébe menet szeretettel simított végig az ismerõs falakon, mûszerpulton. Voltak pillanatok, amikor nem volt biztos benne, hogy újra látja ezeket a dolgokat, a barátairól nem is beszélve. Aztán látta, hogy barátai is õt figyelik. - Mégis mi tartott ennyi ideig? Azt hittem megérzitek, ha szükségem van rátok...
//folyt köv Határellenõrzés//
|
|
Stower Miráll
Junior Member
Harcos A Vihar Sz?vets?g T?bornoka
Firrerreo - Val?di neve : Drewil - A Vihar Sz?vets?g T?bornoka - L?zad? elem!c!666666
Posts: 202
|
Tóvidék
Sept 25, 2007 19:38:49 GMT 1
Post by Stower Miráll on Sept 25, 2007 19:38:49 GMT 1
A Cortez rámpája előtt Stower hűvös tekintettel figyelte Jack magánbeszélgetését, mely jelen helyzetben mondhatni komikusan hatott. A csempész körül álldogáló katonák, Den, valamint a fiatal fiú csak annyit hallottak, amit maga Jack mondott…az érkező reakciókról azonban fogalmuk sem volt. Mivel tudták, hogy a hajó került hívásra, nem mosolyogtak…
A közeledő gép meglehetősen „agresszív” manőverrel vált ki a légi forgalomból, és nagy sebességgel „zuhant” a Cortez felé. A firrerrro fiú kissé összeszűkítette a szemeit, úgy próbálta jobban végigmérni az ismeretlen hajót. Fegyverzet…talán a pilóta…Nagyon kellett összpontosítani, mert az ég urai közül immáron a sötétség királya ült nemes trónján, és borította be leplével az alanta húzódó széles vidéket. A közeledő gép törzse is csak azért volt kivehető, mert a helyzetjelző fényei, valamint az egyes rendszerek által kibocsátott fények megvilágították azt. Stower bár nem volt biztos benne, de egy pillanatra megmozdulni látta az ágyúkat is, mely annak a jele volt, hogy aktiválták azokat…A szándék ezzel egyértelművé vált. Mióta a csapat kiért a Cortez rámpája elé, most először mosolyodott el. Gondolatok cikáztak a fejében. ~ Teljesen természetes, ami a jelen helyzetben történik! Jack hosszú időre kimaradt, és barátai, esetleg emberei a keresésére indultak. ~ A Vihar Szövetség tábornokának arcára a pillanatnyi derű után ismét a komolyság kúszott…Barázdái megkeményedtek, tekintete szigorúvá vált. Egy pillanatra sem mozdult a helyéről, hol Jack-re, hol pedig a közeledő gépre pillantott. Kezeit háta mögött összekulcsolva tartotta, legkisebb jelét sem mutatva annak, hogy aggódna. Látszott rajta, hogy nem fog futni, ha a gép mégis tüzet nyit, bár erre vajmi kevés esélyt látott. Aztán a rövid beszélgetés után a Lone Wolf megdermedt a levegőben, és ereszkedni kezdett. - Remek idõzítés volt! El sem merem képzelni, hogy mi lett volna, ha öt perccel később jövünk ki...egyébként elnézést a kellemetlenségért, az emberei eltehetik a vasaikat! A szétszóródott, páncélos katonák lassan felegyenesedtek, fegyvereiket pedig a vállukra támasztották. Lassan egy kupacba rendeződve lépdeltek vissza a Cortez gigászi rámpája mellé. Stower eközben Jack mellé lépett, és végigmérte a tőle kapott cetlit. - Mielõtt elfelejtem, köszönöm, hogy nem puffantottak le rögtön az elsõ percben. Most már tudják, hogy hol érhetnek el, és szívesen segítek, amiben tudok! Stower elfogadta a jobbot, a kézfogás után pedig bólintott. - Biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben keresni fogjuk! Mi is szívesen segítünk, szóljon bátran, ha szorult helyzetbe kerülne! Kapitány, örültem a találkozásnak! Búcsúzott el végül Miráll, majd miután Jack felszállt a Lone Wolf-ra, és a gép felemelkedett, Den felé fordult. Bal kezét a corellia-i vállára helyezte, majd elmosolyodva szólalt meg. - Nos, megetetjük a dagadékot? Elvégre azért jöttünk! Párszor megveregette a férfi vállát, majd megindult a villa felé, hogy csatlakozzon Dorten-hez, és az előkészületekben is segédkezhessen, ha kell.
A WK, valamint a Revenge tagjai csendesen követték a két magas rangú tisztet a villa felé. A WK halad elől, a Rev pedig hátul, hogy biztosítsák a két férfi nyugalmas felvonulását. Bár semmi és senki nem volt a környéken, ez afféle protokoll volt, melyet minden esetben szükségesnek láttak követni…
|
|
|
Tóvidék
Sept 26, 2007 7:29:33 GMT 1
Post by Den Dastar on Sept 26, 2007 7:29:33 GMT 1
Dastar is elfogadta a jobbot,majd a kézfogás,és Stower tábornok búcsúszavai után,az ezredes is elérkezettnek látta az időt az elköszönéshez. -Jó utat Tenrek!-Mondta barátságos,"elköszönő" hangnemben az újonnan érkezett hajó kapitányának. Tenrek ezután felszállt űrhajójára,és elhagyta a Tóvidéket,melyet Den gúnyosan csak Tócsavidéknek szokott titulálni..
Dastar ezredes ezután Stowerrel találta magát szemben: Az ifjú Tábornok Den vállára helyezte bal kezét,mialatt emlékeztette,hogy itt lenne az ideje folytatni a küldetést. Az ezredesnek nem kellett sokáig a válaszon töprengenie,hiszen az magától értetődő volt.
-Meg hát!-Mondta egy jellegzetes mosoly kíséretében,majd a 2 tiszt lassan felvonulva,mögöttük a V.Sz legjobbjaival,a villa felé vették az útirányt..
|
|
|
Tóvidék
Sept 27, 2007 12:17:36 GMT 1
Post by Tutu Min on Sept 27, 2007 12:17:36 GMT 1
Tutu kiváncsian szemlélte a kialakuló izgalmas eseményt, aztán viszont majdnem sírva fakadt, amikor elmaradt a látványosnak ígérkezõ tûzharc. - Ez nem lehet igaz... - mormogta magában és elrakta csúzliját, amit pedig gondosan elõkészített, ha bármi gond adódna. Magában duzzogva követte a magas rangú embert és firrerreót a villa felé. Mex biztosan boldog lesz. Pedig õ is éhes volt...
|
|
|
Tóvidék
Sept 29, 2007 12:49:08 GMT 1
Post by ak on Sept 29, 2007 12:49:08 GMT 1
Ak magányosan sörözgetett a kastély Főtermében. Körülötte pezsegtek az események. Mindenki készülődött. Kockázatos küldetés előtt ált a Vihar Szövetség, egy egész nép felszabadítása igen veszélyes lehet. Ezt nagyon jól tudta mindenki. Dorten feldúltan indult a szobája felé, kisvártatva népi öltözékében jelent meg ismét. Arca zaklatottságot mutatott. Késésben voltak. Egy idegent találtak a Cortez körül. Den és Stower most épp őt hallgatja ki. Dorten elhagyta a kastélyt, és elindult a part felé. Egy negyedóra múlva már Ak is felállt. Denék lassan végeznek... Kilépett a kastélyból a márványjárdára, és nem csalódott. A Cortez rámpáján most léptek le társai. Végre elkezdődhet az akció.
|
|
|
Tóvidék
Sept 30, 2007 16:24:29 GMT 1
Post by Dor Dor Nass on Sept 30, 2007 16:24:29 GMT 1
Az előkészületek remekül haladtak amit Dorten örömmel nyugtáztak. Nem telt egy fertályóra és a három siklót felszerelték a küldetéshez elengedhetetlenül szükséges eszközökkel, majd egy gyors rendszerellenőrzést is véghez vittek. Mire a végeztek az analizálással épp a Cortez nyitott rámpáján Den, és Stower alakja rajzolódott ki a sötétben. Dorten arcán, mosoly húzódott. Egy picit még nézte a készülődő embereit, majd elindult a közeledő Dastar, Miráll páros felé.
- Mindennel késen vagyunk. Hárem sikóllal megyünk, az egyikben mi utazgatunk a másik kettőben, ételt és alkatréseket és technikásokat viszünk. Ha ti is készen álldogáltok mendelőzhetünk. - foglalta összen röviden a helyzetet a gungan. - Melles leg mi van a jövendékünkkel? - kérdezte a gungan a mellékesen, amikor megpillantotta, hogy egyik az egyik embere felé halad a parton.
- Dastar ezredes! Miráll tábornok úr! - kezdte tisztelgéssel a katona majd Dorten felé fordult. - Végeztünk az ellenőrzéssel, viszont, a koordináták még nem állnak rendelkezésünkre.
- Nem is kellőzik. Én vezetgetek. - mondta a gungan mire Stower és Den kételkedve nézhettek a gunganre. Mivel elég régóta ismerték, tudták, hogy Dorten többet ül a másodpilóta székében vagy bújkál a csomagtartóban mint vezet bármilyen járművet. Mivel azonban a gungan igen elszántnak látszott jobb volt nem kérdőre vonni szándékát.
|
|
|
Tóvidék
Sept 30, 2007 18:40:13 GMT 1
Post by ak on Sept 30, 2007 18:40:13 GMT 1
Már jócskán bennejártak az estében, mikor Ak megpillantotta a gungant. Dorten már megnyugododtt egy kicsit és Den és Stower párosához közeledett. Ak is elindult feléjük, így tisztán hallotta Dirten mondanivalóhját, valamint a tiszt jelentését. Kezdődhet a hacacáré, kicsit elnyúlt a start a jövevény miatt, de Denék látszólag elintézték ezt a is konfliktust.
A bothant meglepte a gungan szerepvállalása, nem az a pilóta fajta. Na igen, de most hajtja a vére, népét kell felszabadítania. Hős lesz majd a gunganek szemében. Az igazat megvallva Dortenen sokszor érezte már ezt a bizonyítási vágyat, kétségtelenül ez az ő napja.
Ak komoly arckifejezéssel csatlakozott a trióhoz. Nagyon reméli, hogy az idegen ügye másodlagos, és nem veszélyezteti a küldetést.
-Indulhatunk?-a kérdésben kihallatsott egy árnyalatnyi aggodalom az idegennel kapcsolatban.
|
|
Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Tóvidék
Sept 30, 2007 20:48:56 GMT 1
Post by Rika Miráll on Sept 30, 2007 20:48:56 GMT 1
A Cortez melletti szabad terület Mivel Rika Miráll tudta, hogy a Tóvidéken egy kastély környékén kell keresnie barátait, és a Cortezt sem volt nehéz bemérnie, aránylag gyorsan eljutott a határellenörzéstől barátai búvóhelyéig. Persze arra azért gondosan ügyelt, hogy véletlenül se kövesse senki.
A Cortezen és a mellette található kastélyban tartozkodok számára talán túlságosan is hirtelen bukkant fel a Firespray-31-es. Ráadásul az idősebb Miráll nem hívta a Cortezt, vagy bármelyik társa személyi komját, bár megtehette volna. Nem akarta megkockáztatni, hogy véletlen elfogja az adást a mocskos "Birkadalom", ahogy Dorten szokta mondani. No meg aztán meglepetést is akart szerezni...
Természetesen a Cortez fedélzetén, amint bemérték az azonosítatlan hajót, ami egyenesen feléjük tart rögtön riadóztaták a vezérkart is. Gyakorlatilag egyszerre szólalt meg Festo Százados, Dastar Ezredes, és Miráll Tábornok komja, hogy tájékoztassák őket a váratlan vendégről...
Eközben végre Val letette a Gallonát a Cortez mellé alig pár méterre. Majd várt egy percet a pilótafülkében, és felkászálódott. Ahogy lenyitotta a rámpát, és tett egy lépést lefelé a hajóról, már várta az elengedhetetlen fogadóbizottságot...
|
|
|
Post by Tutu Min on Oct 1, 2007 8:16:43 GMT 1
- Hát ez meg ki? - pillantott Tutu a bothanra, miután Dent és Stowert követve, õ is meglátta a lényt. - ELÁRULNÁ VALAKI, HOGY MI A BANTHÁT KERESÜNK ITT? - kiáltotta hirtelen a jawa. Nem lehetett rá nem odafigyelni - ez volt az ára annak, hogy újabban senki sem figyelt rá. Mintha ott sem lett volna. Azért mert valaki alig magasabb, mint egy méter, azért még létezik!
|
|
|
Post by ak on Oct 1, 2007 20:15:42 GMT 1
Az este már igencsak körbefonta a holdfényben derengő alakokat. A bothan elnézően tekintett le a jawára. Látásból már ismerte ezt a szerzetet, ideje közelebbről megismerni egymást.
-A modorodon még van mit faragni, apró barátom!- hangja nem tükrözött rosszallást, sőt Ak mosolygott és kedvesen szólt hozzá.
-A Berk'lab százados vagyok. Őkegyelmében, kit tisztelhetek?-szimpatikus volt neki ez a kis fickó.
|
|
|
Post by Tutu Min on Oct 2, 2007 15:40:35 GMT 1
Tutu megáll a bothan elõtt, sárga szemeivel végigméri az elegáns lényt. - Ö...szerintem tegezhetsz....Tutu vagyok, Tutu Min! Régebben császár voltam, de meguntam az egészet, most csak simán Tutu vagyok. Den bácsiék barátja! - húzza ki magát büszkén az apróság. - Százados? Melyik század? Csak nem az Y-szárnyúaktól? - kérdezve csaknem kiáltva a jawa. Mindig is kedvelte a szövetségi légierõt...
|
|
|
Post by ak on Oct 2, 2007 16:21:29 GMT 1
A jawa szavaira a nevetés buzogott a bothanban, de csak egy széles mosoly látszott rajta. Ez a Tutu elég bohókás, méghogy császár, jól hangzik...
-Jól van, megbeszéltük.-gondol a tegeződésre a bothan. -Nem, én a hírszerzésnél dolgozok, a Villámcsapás Alakulat századosa vagyok. Ha jól értem, akkor te császár voltál, és most Den bácsi barátja. Helyes, helyes...-bólogat mosolyogva a bothan.
|
|