Saleucami (A Birodalom Pereme-szektor)

[Plett]

Kothar és Maya:

A nap első sugarai lassan kezdik az éjszaka sötétjét megbontani. Hamarosan eljön a nappal és a holttest még mindig ott van. Talán jobb lett volna, ha odább mentek valamelyest, ugyanis most egy idegen hangra lesztek figyelmesek. A távolból egy fekete egyenruhás gran kiált az utca túlsó végéről, meglehetős orrhanggal, hutt nyelven:

- (Hé, mit csinálnak ott?!)

Kezét szájához emelte, majd füttyentett egyet. Pillanatokon belül két társa jelent meg ugyanolyan egyenruhában. Az egyik egy weequay, a második pedig egy niktó volt. A reakciójuk mondjuk teljesen jogos. Egy hatalmas sárkány karmai közt látnak egy védtelen kislányt. Meg persze ott a közelben a hulla is. Ha rendfenntartók, akkor nemcsak egy dolog miatt szállhatnak szembe a sárkánygyíkkal. Persze az is lehet, hogy nem is rendfenntartók, hanem a rabszolga-kereskedők megtalálói jutalmat tűztek ki annak, aki megtalálja az egzotikus gyíkot, aki előző nap szökött meg a szomszéd városból. Akárhogy is van, mindenképp bajt hoznak az idegenek rátok.

[Maya Riw'line]

Maya maga sem tudta miért, hirtelen megborzongott. Mintha valami kellemetlen dolog érte volna. Ekkor csattant egy kellemetlen orrhang az utca túlsó végéből. Mayácska nem értette mit mond az idegen, de valahogy tudta, hogy ő rossz bácsi. Legalábbis valami ezt súgta neki.

- Én ezt nyelvet nem értem... Mi... mi csak... mi csak eltévedtünk... de már megyünk is... -mondta bizonytalanul, miközben még közelebb húzódott Kotharhoz...

Idő közben még két rossz bácsi jelent meg. Így a kis twi'lek nem tudta mit csináljon, jobb híján bizonytalanul nézett hol a baljóslatú idegenekre, hol a draconidra...

[Kothar Darastrix]

Felkelõben van a nap, s az éjszaka sötétjét kezdi felváltani a nappal. Maya velem van, ez jó is és rossz is, hiszen nem csak magamra kell így vigyáznom, hanem még rá is. De örülök, hogy velem van és így tudok róla, s látom, hogy jól van hosszú évek óta elõször. Nyugodtan vagyunk együtt, bár ez nem tart sokáig, hisz hangok ütik meg a fülemet, s arra nézek, majd pedig húgomra.
- Nyugodj meg Maya és kapaszkodj a nyakamba. - ezzel felállok, s a trió felé pillantok, miközben Mayácskát felsegítem a hátamra.
- ( Lepihentünk egy kicsit, de már megyünk tovább. ) - mondom nemes egyszerûséggel, s megindulok, az ellenkezõ irányba. Nem akarok semmi bajt, de ha nincs más választás, akkor védem Mayát. Ha rendfenntartók, ha mások akkor is csak gondunk lehet velük.
- Merrõl érkeztél húgi? - kérdem halkan, miközben hátra pillantok a három alak felé. - nem kell félned, kitalálok valamit. Legalábbis nagyon remélem, hogy sikerül kitalálnom valami hasznosat is, ha a helyzet úgy kívánja. - nyugodt tempóban haladok, ha csak nem állnak neki kergetni, mert akkor megszaporázom a lépteimet, s futva próbálom lerázni az üldözõimet az irány megválasztásnál vagy Mayára, vagy az ösztöneimre hallgatva.

[Plett]

A trió megpróbálta követni a drakonidot, azonban nem voltak elég fürgék ahhoz, hogy utolérjék őket. Ketten hátramaradtak, hogy a hullát megvizsgálják, harmadik társuk üldözőbe vette a párost, majd fegyvert rántott:

- Azonnal engedje el a kislányt! - ordította teli torokból a niktó, majd megállt, látva, hogy nem képes utolérni a drakonidot.

Vállszéles terpeszbe állt, elővette oldalfegyverét és becélozta a drakonid lábait. Igyekezett úgy célozni, hogy a lányt ne találja el. De mivel csak egy pisztoly volt nála és nem is volt valami jó célzó, ezért csak két lövedék fúródott be a földbe a drakonid lábai mellett, mielőtt Kothar eltűnik az egyik sarkon. Most már biztosan érzitek mindketten: követnek titeket.

[Kothar Darastrix]

A helyzet távolról se a legjobb. Kergetni kezdenek, de nem akarok megállni, inkább gyorsítok a lépteimen, s hallom az ordítást, majd a két lövést, de egyik se talál. Azonban ezzel még nincs vége. Úgy érzem, hogy követnek, s ez nem boldogít kicsit se.
- Kapaszkodj csak és bízz bennem húgi, nem lesz semmi baj, ígérem! - próbálom nyugtatni Mayácskát, csak az a kérdés, hogy mennyi sikerrel fog ez összejönni. Berontok egy másik kis utcába, majd még egybe, hogy bárki is követ azt próbáljam lerázni. Túl feltûnõ jelenség vagyok, hogy csak úgy eltûnjek a tömegben az üldözõk szemei elõl Mayácskával, így inkább próbálok nem túlzottan szem elõtt lenni, s olyan helyet keresek, ahol elbújhatok bárki elõl. Egyenlõre azonban csak a távolságot próbálom növelni. Azonban az esélyeink negatívan befolyásolja, hogy egyáltalán nem ismerem a helyet, így ha az üldözõk rendfenntartók akkor a mérleget igen csak az õ javukra billenti a helyismeret.
- Húgi... ha velem valami történik, akkor te fuss tovább és rejtõzz el. Nem akarom, hogy téged bántson valaki is. - Mondom csendesen, mikor megállok pihenni egy kicsit, miközben magunk mögé pillantok egy sarok takarásából, hogy lássam Követ e még minket valaki.

[Maya Riw'line]

Maya villámgyors mozdulattal kapaszkodott fel Kothar hátára, és a draconid már futott is vele. Hallotta ahogy a rossz bácsi kiabál, és lövéseket is hallott, de elvétették a párost. A fiú szavaira, bár nagyon félt, mégis sikerült elmosolyodnia.

- Már nem vagyok kicsi. Követnek minket, de ha nem tudunk lerázni őket, vagy elbújni, akkor együtt nézünk szembe velük. Most, hogy megvagy nem foglak elveszíteni.

Amikor megállnak, hogy Kothar kinézzen, hogy követik-e még őket, akkor nagyon halkan a fülébe súg.

-Szerintem a kikötő felé kéne tovább mennünk. Ott sok az ember, a teher árú, és teherhajó is, tehát sok a búvóhely. Arra kell mennünk, azt hiszem. -mutat rá egy keresztutcára. Ugyanakkor egy lendületes mozdulattal leugrik Kotharról, és ő is kiles a sarok mögül.

[Plett]

Hamarosan a távoli zajok elhalkulnak és már sehol sem halljátok üldözőitek hangját. Egyelőre nyomukat vesztettétek, de ki tudja, hogy kik voltak és mennyire ismerik a környéket. Azt sem lehet tudni, hogy folytatják-e az üldözést, vagy éppen abbahagyják. Egy ugyanolyan utcában lyukadtok, mint bármelyik másik. Bár, ashogy menekültök, egyre több reggeli járókelő kel útra, hogy munkába, vagy éppen bevásárolni induljon. Út közben már pár siklót is láttok a poros utakon, a víz-kereskedők is lassan árulni kezdik az éjszakai harmatból származó portékájukat. Most már csak rajtatok áll, hogy mit kívántok tenni.

[Maya Riw'line]

- Már nem látom őket, hogy követnének... de nem tudjuk, kik, és miért üldöztek minket. - szólalt meg ismét a kislány vékonyka hangján. - Talán arra van az űrkikötő, de olyan egyformák ezek az utcák.

Néhány másodperc határozatlan ácsorgás után elindult, az imént mutatott irányba. Nem volt teljesen biztos benne, hogy arra van a keresett hely, de sok vesztenivalójuk nem volt. Ha ott ácsorognak egy helybe akkor előbb-utóbb úgyis rájuk fognak találni. Feltéve persze ha keresik még őket. Mayában pedig egyre jobban kezdett kialakulni a balsejtelem, hogy ezek az alakok, akárkik is legyenek, akármilyen szándékkal, nem fogják feladni ennyivel...
Egyszerűen igyekezett arrafelé tartani, amerre a legtöbb embert látta. Feltételezte, hogy minél több az ember annál közelebb van az űrkikötő...

[Kothar Darastrix]

Megsimogatom Maya buksiját.
- Kicsit odébb történt egy gyilkosság, s azért kergettek minket, de hogy kik azt nem tudom, de nem is akarom megtudni. - pihenek egy kicsit, s arra nézek, amerre mutat Mayácska. Megindulok utána, majd egy kis táv után felkapom a nyakamba, s nagyobb tempóban indulok meg arra, amerre ment a kis húgom.
- Csak nyugalom húgi, s ha kérdeznek, akkor hagyj engem válaszolni, hogy lehetőleg ne kerüljünk nagyobb bajba. Egy kicsit jobban ismerem eme életet, mint te. Itt a Twi'lek fiatal lányok sok pénzt élnek, mint rabszolga, ahogy én is. Így ha hibázunk, akkor mindketten nagy bajban leszünk. - mondom csendesen, majd a tömegbe próbálok elvegyülni, s illedelmesen Hutt nyelven kérdezősködni, hogy merre is van az űrkikötőbe. Próbálok hamar és nem túl nagy feltűnéssel eljutni oda Mayácskát védve.

[Mandalore]

MAyácska lábához váratlanul apó szőrös állat dörgölőzik, mely valamelyik vízárus pultja alól bukkant elő. Rém aranyos, és egyáltalán nem tűnik ijedősnek.

[Plett]

Az idő már nyolc óra felé járt, mikor még mindig kerestétek az űrkikötőt. Lassan kezdett felmelegedni az idő. Az éjszakához képest nagyon meleg idő várható, mint minden nap a Saleucamin. A város lakói is lassan kiözönlöttek az utcákra, hogy még a nappali forróság előtt elintézhessék napi teendőiket. Kothar előtt azonban a tömeg szétnyílt, bármerre is járt. Legye Klatoo-i, niktó, vagy akár ember. A szokatlan látvány valószínűleg visszarettentette az embereket. Sokan ki is tértek a válaszadás elől, ám végül egy protokolldroid - aki jelenleg gazdája nélkül sétált valamerre - megadta a választ és elirányított az űrkikötőhöz.

Azonban kellemetlen meglepetés fogadott a helyszínen. Maya, mivel magasabban ült, már két utcával láthatta a fekete egyenruhásokat, akik a kikötő bejárata előtt várakoztak, kezükben fegyverekkel. Eredetileg öten voltak, de amíg Maya figyelte őket, addig ketten beszálltak egy siklóba, aztán elhajtottak. Az idő már reggel 8 óra felé járt ekkor.