Saleucami (A Birodalom Pereme-szektor)

[Plett]

Maya:

Gilad is elindult a kis twi'lekkel és egy darabon zsebre dugott kézzel, duzzogva követte õt dokkokon belül. Hirtelen odarohant hozzá és megkocogtatta a vállát:

-Te, figyi, van egy ötletem. Elmehetnénk a dokkmesterhez. Hátha õ tudja, hogy merre ment a hajód. Vagy hogy éppen merrõl jött. Akkor utánuk tudnál menni. - mondta Gilad egy bizakodó arckifejezéssel az arcán.

Kothar:

-(Tudom, hogy arra képeztek ki, hogy ész nélkül hentelj másokat, de egy kis észt is sulykolhattak volna beléd... Ha kitekered ennek a szerencsétlennek a nyakát, már nemcsak a rabszolga-kereskedõk lesznek a nyakunkon... Amúgy meg messzirõl sétáltunk ide... meg egyedül volt a kocsmában. Nem lesz baj.) - szólt a zabrak, miközben elindult. - (Az ûrkikötõbe nem mehetünk, ott keresnek elõször.)

Kerandor most már jókedvûen dobálgatta kezében a pár megszerzett érmét. A zabrak az utcát kémlelgette, hátha lát valami holoterminált. Fél óra keresgélés után végül a fõtér közelében talált egy megfelelõ eszközt. A felkeresett személy nem örült a hívásnak, alvás közben kereste õt meg a zabrak. Végül egy rövid beszélgetés után megbeszéltek egy találkozót a fõtéren. A beszélgetés után a zabrak tenyerét kifordítva összekulcsolta két kezét majd végigropogtatta az ujj-ízületeit és kinyújtóztatta karját.

-(Akkor most várunk.) - mondta és elballagott egy padhoz. Mivel hajnal volt, ezért a fõtér szinte kihalt volt. Az árusok bódéi zárva voltak, akár a legtöbb ház és üzlet. Azonban sok éjszakai mulató most indult haza, úgyhogy ne volt feltûnõ a két alak. Lassan elérkezett a reggel, és a fõtér ismét nyüzsögni kezdett. Az árusok megérkeztek, kinyitottak, vásárlók kezdtek a térre szállingózni. Aztán, miután a nap felkelt, a zabrak felfigyelt valamire. Egy twi'lek nõ és egy ember férfi közeledett felétek. A zabrak felpattant helyérõl és azonnal a két érkezõhöz sietett. A férfi üdvözölte õt elõször:

-Ker! Jól nézel ki, megcsócsált egy sarlacc? - mondta, miközben kezet fogott a zabrakkal. Ezután a sárga bõrû twi'lek nõt ölelte meg Kothar társa.
-(Hosszú történet majd elmondom. Mehetünk?) - kérdezte társaitól.
-Két sarokkal arrébb álltunk meg. - mondta a férfi, majd mindhárman elindultak. Kerandor ekkor hátrafordult Kotharhoz:
-(Te nem jössz?) - kérdezte a drakonidot.
-(Ker, ez micsoda?) - csodálkozott a nõ, mi8kor hátrafordult
-(Egy... barát majd...)
-(...elmesélded. Tudom) - válaszolt helyette a nõ.
-Sokat kell ám majd magyarázkodnod nekünk, Ker, na induljunk.) - nevetett az ember, aztán õ is elindult a sikló felé.

[Maya Riw'line]

-Gilad nem szeretném letörni a lelkesedésed, és nagyon hálás vagyok a segítségért, de sok bibi van ebben az ötletben. -nézett a kis twi'lek a fiúra.

-Tudod ahhoz, hogy a dokkmester segíteni tudjon legalább egy valamire való információt tudnunk kéne. Például, hogy mi volt a hajó azonosítószáma, vagy neve, hogy hívták a kapítányát ilyesmi... De mi csak annyit tudunk, hogy egy YT volt, olyan itt meg naponta akár 100 vagy 1000 is megfordulhat. Azon kívül pénzem sincs, és nem tudnék mivel utánuk menni. És nem hiszem hogy túl sokan szívesen látnának egy twi'lek potyautast a hajojukon. -mondta kicsit szomorkás hangnemben. Fogalma sem volt, hogy mihez kezdjen. -A bácsikád sem hiszem, hogy örülne egy twi'lek jött-mentnek. -tette még hozzá továbra is bánatos arckifejezéssel.
-De héé, volt már rosszabb is! Majd csak lesz most is valahogy, mint eddig. -probált mosolyogni, de nem igazán jött össze neki.

[Kothar Darastrix]

- (Ész… arról akkor mondtam le, mikor megszöktem onnét, ahol foglalkoztak is velem) – jegyzi meg Kothar kicsit morogva, majd az áldozatára pillant – (akkor éljen, nekem aztán mind1) – ezután követi a zabrakot, s csendesen figyeli annak ténykedéseit. A beszélgetésre se figyel nagyon. Mikor végez a zabrak, csupán biccent felé, s ledõl az egyik közeli padra, s az eget nézi. Tekintete néha-néha, végi siklik a mászkálókon, majd a zabrakra pillant, s várakozik tovább. Ahogy eljön a reggel, lassan felül az ifjú draconid, s úgy figyeli az életre kelõ fõteret
- (És meddig is várunk?) – teszi fel végül a kérdést, bár nem is várt rá nagyon választ, de az mégis megérkezik, mikor Kerandor felpattan, s oda megy egy twi’lek csajhoz, s a társaságában lévõ ember férfihoz. Az oda szûrõdõ hangokból ítélve elég jól ismerik már egymást. Mikor a zabrak Kothartól kérdez, akkor a csaj csodálkozó kérdést tesz fel.
- (A micsoda csupán egy nagyra nõtt kölyök Draconid, s Kothar névre hallgat) – jegyzi meg az ifjú lehet kicsit nyersen – (de ha lehet a többi kérdésre késõbb, s fõleg máshol adnék választ… ) – majd Kerandorra pillant – (ha van hely egy magam fajtának, akkor veled tartok, míg el nem jutunk addig, hogy ketté válnak útjaink) – ezután az emberre pillant.
- Biztos hosszú, s kimerítõ lesz a magyarázata – szólal mg közös nyelven, a hutt helyett, majd megindul a kis csapat után. Tekintet azonban a trió tagjain folyamatosan pásztázik.

[Plett]

Maya:

Gilad ferdén nézett rád a magyarázat után, majd elindult egy irányba:

- Hülyeség. Szerintem meg meg kéne próbálnunk. Gyere már, ne kéresd itt magad. - szólt a fiú, aztán belevetette magát a tömegbe.

Addig úgysem hagyott neked békét, amíg nem mentél vele. Egy rövidke séta után elértetek a dokkok egy másik részébe, ahol egy magas platformon egy nagyobb teherhajó állt. A platform egyik oldalán nagyobb kapu állt, ahonnét az igen elfoglalt droidok nagy tartályokat pakoltak ki. Volt egy kisebb ajtó is, ez jelenleg zárva volt. A platform tetején egy ismerõs ember állt: Gilad nagybátyja. A férfi felügyelte a kirakodást, azonban amikor észrevett a párost, eltûnt a platform tetejérõl és kis idõ múlva már az építmény alján a kis ajtóban jelent meg.

-Gilad! Gyere csak! - szólt a férfi keményen. Gilad nyelt egyet. Lábai automatikusan elindultak nagybátyja felé. Egy pillanatra azonban megállt, hátranézett, aztán Mayának hátraszólt:
-Várj meg itt. Ne menj el. - mondta határozottan.

Aztán az ajtóhoz érve a fiú nagybátyja rátette kezét unokaöccse vállára majd bekísérte. Az idõ csak telt és telt. Sokan megfordultak a dokkban eközben. Talán húsz perc vagy fél óra is eltelhetett, míg ismét történt valami. A droidok eközben befejezték a rakodást és a tartályokat különbözõ helyekre szállították. Azonban a kis twi'lek lányra senki nem figyelt fel a 6/B dokk tövében. A kisebbik ajtó ismét kinyílt, ezúttal is Gilad nagybátyja állt a bejárat elõtt. Szemével rövid ideig pásztázta a terepet, amíg Mayát észre nem vette. Aztán kezével intett, hogy a lány kövesse õt. Arcán lehetett látni, hogy nem csattan ki a boldogságtól, de valamilyen belsõ hang azt súgta a kis twi'lek lánynak, hogy a nagybácsi megbízható embernek tûnik. Felvezetett a platform tetejére, aztán fel a hajórámpán a teherhajó gyomrába. Belül koromsötét volt, a kinti szinte égetõ napfény után néhány perc kellett, hogy szemed hozzászokjon a hajó sötétségéhez. Belül kellemesen hûvös volt, köszönhetõen a klímaberendezéseknek. Végül egy kis kör alakú kivilágított helyiségbe értetek, ahol egy nagyobb asztal, és pár konyhai eszköz foglalt helyet. Az asztalnál már Gilad ült, arcán némi megkönnyebbülést lehetett látni. Gilad nagybátyja leült az egyik székre, hátradõlt és téged is leültetett magával szembe.

-Szóval - kezdte a férfi, majd egy hurutosat köhögött - Gilad mesélt rólad. Kérsz valamit inni? - kérdezte, azonban meg sem várta a válaszod - Gil, hozz már valami hideget. - szólt unokaöccsének, aki szó nélkül felpattant helyérõl, majd kis idõre eltûnt. A férfi eközben nem szólt egy szót sem, de elõvett zsebébõl egy apró csomagot, amiben egy félig elszívott szivar volt. Kibontotta, majd rágyújtott. Idõközben Mayanak is volt ideje szemügyre vennie a férfit. Úgy a negyvenes éveiben járhatott, haja vörösesszõkés volt, és arca jobb oldalán egy pénzérme nagyságú heg húzódott. Látszott, hogy az évek során már sok mindent megélt és a kemény évek jócskán nyomot hagytak a férfi arcán. Gilad letett eléd egy poharat, nagybátyja elé pedig egy korsó sört.
-Kösz. - mondta a férfi a fiúnak, aztán belekezdett. - Szóval itt rekedtél, mi? Nem ez a legbiztonságosabb hely a magatokfajta kölyköknek. - mondta a férfi, aztán egy mélyet szívott a szivarjába, a füstöt hosszan engedte azután ki - No, de mivel részben Gilad felel azért, mert itt ragadtál... - ekkor Gilad szemei kitágultak a csodálkozástól - Igen, igen, ha nem hívod el a hajótól, akkor nem lennénk itt, ne nézz olyan csodálkozva. - szólt újra a fiúnak - Szóval Gilad is felelõs a dologért, ezért természetesen segítünk. Elmegyek, megkérdezem a dokkmestert, hátha tud valamit a hajódról. Aztán majd kitalálunk valamit. - szólt a férfi, és még egyet szívott szivarjába - Mi a neved? Honnan jöttél?


Kothar:

- (Hát... nem lesz egyszerû történet, az biztos.) - válaszolta a zabrak széles mosollyal, majd a sikló felé indult. A trió lassan elért egy személyi siklóhoz. Nem volt valami modern, vagy igényes darab, de célját tökéletesen ellátta. Mindannyian beszálltatok a jármûbe, majd az lassan elindult. A jármû csak rótta az utcákat, kisebb porfelhõt hagyva maga után. A három ismerõs még pár szót váltott egymással, általános dolgokról, majd elhallgattak. Nem sokkal késõbb a zabrak feje hirtelen lehullott, ahogy az álom elnyomta. Az út hosszúnak és unalmasnak ígérkezett. A sikló kiért a városból és belevetette magát a hatalmas gombaszerû növények erdejébe. A távoli hegy egyre közelebb ért. Aztán a drakonid érezni kezdte, ahogy a sikló felfelé halad a hegyre. Ekkor a vezetõ (a férfi) felhúzta a sikló tetejét, így a nyitott sikló hirtelen átváltozott egy zárt jármûvé. Az emelkedõ hirtelen szûnt meg. A hátsó ablakon visszatekintve csodálatos látvány tárult Kothar elé: egy hatalmas krátert hagytak maguk mögött. Több kilométer átmérõjû volt. Közepén az a város foglalt helyet, ahonnét jöttetek. Körülötte a különös barnás-feketés, felfordított körtére emlékeztetõ különös növények serege állt õrt. Azonban a kráter széle egyre többet takart el ebbõl a különleges és egzotikus tájból, majd teljesen elfedte. Magatok elõtt sokkal komorabb táj látszódott. Kavics és homoktenger, amíg csak a szem ellát, semmi más. Az idõ lassan múlt. 3-4 óra telt el a semmi közepén, amíg ismét valami történt. A sikló süllyedni kezdett. A drakonid szeme elõtt az elõzõhöz hasonló kráter jelent meg. Az élet egy apró bölcsõje. Saleucami tele volt ezekkel a kráterekkel és csak ezeken belül volt lehetõség az életre. A férfi a jármûvet a legközelebbi település felé kormányozta. Szinte ugyanúgy nézett ki, mint az elõzõ. Annyi különbség volt, hogy ebben a városban nagyobb volt az ûrhajóforgalom, mint az elõzõ helyen, ahonnét jöttetek. A jármû végül a külváros egyik kupola alakú épülete elõtt állt meg. Ahogy a sikló megállt, Kerandor is felébredt álmából.

- (Itthon is vagyunk?) - kérdezte nyújtózkodva, aztán kikászálódott a jármûbõl.

A kupola alakú épület elõterébe lépve kellemes klíma fogadott. Egyszerû, puritán berendezésû otthon volt. Kerandor meg is ragadta az alkalmat és elvonult hidrozuhanyt venni. A siklót vezetõ férfi vállára dobta kabátját, majd eltûnt az egyik szobában. Egyedül maradtál a twi'lek nõvel:

- Készítek valami ebédet. Te mit szoktál enni? - kérdezte bizonytalanul a nõ basic nyelven, mert úgy is tudott. Azonban nem tudta, hogy miként beszéljen Kotharral, hiszen még hasonló lénnyel sem találkozott életében. - Van még egy kis nerf tarja.

[Maya Riw'line]

-Háát jó... végülis nincs veszteni valónk...-modta végül beletörődően a kis twi'lek, és követte a fiút a tömegbe.

Nem sokára a dokkok egy másik részéhez értek, ahol egy nagy teherhajóból pakoltak ki-be dolgokat droidok. Maya szinte rögtön észrevette Gilad nagybátyát, aki szintén észrevette a párost, és már szólt is a fiúnak. Maya látta, hogy a megszólított egy nagyot nyel, és elindul a bácsikája felé. Maya is tett egy bizonytalan lépést abba az irányba, amerre a fiú, ám Gilad hátraszólt, hogy várja meg ott. Így a lány nem tehetett mást, mint megállt és várt ott a dokk szélén, amig új barátja el nem tünt a szeme elöl nagybátyával.

Maya úgy érezte, hogy most bajba keverte a fiút a bácsikája előtt, és ettől rosszul érezte magát. Ő nem akart senkinek semmi rosszat sem. Elhatározta, hogy ezt meg is mondja Gilad bácsikájának is. Így talán életében először türelmesen ácsorgott egy helyben, és várta, hogy újdonsült barátja ismét felbukkanjon. Ám nem Gilad, hanem a nagybátya volt az, aki az ajtóban megjelent, és intett a kislánynak, hogy kövesse.

Maya egy pillanat habozás után vett egy mély levegőt, és elindult a férfi után. Hűségesen követte be egészen a hajó belsejéig, ahol kellemes hűvös volt, de nagyon sötét a kinti világossághoz képest. Mikor Maya szeme hozzászokott a megváltozott fényviszonyokhoz, akkor körülnézett. Látta Giladott egy asztalnál üni, arcán valamiféle megkönnyebbüléssel. Ekkor a nyagybácsi a kis twi'leket is leültette, és ő maga is helyet foglalt. Maya ekkor vette szemügyre csak igazán a nagybácsit. Valamért, maga sem tudta mért, úgy gondolta, hogy a férfi nem repes a boldogságtól, hogy ő ide keveredett, de jó ember, aki segíteni fog.

Közben Gilad nagybátya kiküldte unokaöccsét innivalóért, és rágyújtott egy szívarra. Gilad lerakott elé egy poharat, a férfi elé meg egy korsó sört.

-Köszönöm szépen! -mondta kissé feszengve a fiúnak, amikor lerakta elé a poharat. Aztán még mindig feszengve kicsit mocorogva a széken hallgatta végig a nagybácsit. Most pedig ideje volt válaszolni a kérdéseire. Maya vett még egy mély lélegzetet, hogy összegyújtse a bátorságát, és mindent elmondjon a féfrinek, amit tud.

A nevem Maya, Maya Riw'line. De nem Gilad tehet róla, hogy itt ragadtam. Csakis én tehetek róla... Én nem... én nem akartam bajba keverni Giladot. Én nem akartam senkinek semmi rosszat sem... Tessék elhinni nekem... én nem gondoltam, hogy ilyen nagy baj lesz belőlle, ha egy kicsit ott is körülnézek, ahol nem lenne szabad... Én egy űrállomáson laktam... vagyis legutójára laktam űrállomáson, ami sok-sok aszteroida között volt. Tetszik tudni, én árva vagyok, mert megöték a szüleimet, meg a bátyusomat rossz emberek...-itt egy könnycsepp csillant meg, a kicsi kék szemében - és... és... utánna nekem nem volt jó... csúnya, gonosz bácsik eladtak rabszolgának... Az nagyon rossz dolog ám. Senki sem lehet más tulajdona... -mondta, miközben már egyhúzamban folytak a könnyei -velem... velem meg Kotharral, a fogadott bátyusommal nagyon rosszul bánt az a gonosz ember. Aztán meg Taminál laktam egy twi'lek lánynál, aki elvitt Corelliára utánna meg a Tatooinera és egy bárja volt, ahol a twi'lek lányokkal laktam, akik táncoltak a bárban. De aztán Vyn bácsi elhozott onnan az űrállomásra, ahol eddig éltem... Vyn bácsi azt mondta, hogy ott majd vigyáznak rám, és tanítani fognak, és ő visszajön majd, ha nagy leszek és elvisz magával, és mindent megtanít, amit ő tud. Hajót vezetni is, meg ilyesmi. Csak nem vihet magával, mert most veszélyes helyekre megy, és veszélyes dolgokat csinál, és nem tudna rám vigyázni. De majd, ha nagyobb leszek akkor elvisz magával. És ő meg is szokott látogatni az űrállmáson, ha van rá ideje a sok veszélyes kalandja közben, és tanítani is szokott olyankor ezt-azt. Az űrállomáson is jó volt egy darabig... sok érdekes könyv volt ott, és sokat tanulhattam. Csak aztán ott is rám untak, és már senki nem játszott és tanult velem. Én meg csak Vyn bácsit vártam egész nap, hogy jöjjön értem... mert rám mindig mindenki csak rám un... biztos az én hibám, én nem vagyok elég jó... de.. de.. Vyn bácsi biztos nem felejtett el engem, és biztos keresni fog úgye, és akkor... akkor értem jön?

Mayából csak úgy folytak a szavak, maga sem tudta, mért bizik ebben a férfiban, de jól estek kimondani azokat a dolgokat, amik már régóta bántották a kicsi szívét...

[Kothar Darastrix]

Az út alatt elmerengve ült hátul Kothar, s nem igazán szolt senkihez, csak figyelte a tájat, s gyönyörködött benne, legalábbis látszólag. Most gondolatai valójában egészen máshol jártak, messze a múltban. Valahogy egy fiatal Twi’lek lányka arca lebegett elõtte: Maya arcocskája. Az emlékkép egyszerre tette boldoggá, s szomorította el nagyon, hiszen, a fiatal lányt már rég nem látta. Egészen pontosan 3 éve nem tudott róla semmit, s csak reménykedni tudott benne, hogy most is jól van, akárhol is van, s akárki is vigyáz rá éppen. Az út végeztével kiszállt a kocsiból és nézte, ahogy Kerandor és az ember férfi elmennek. A Twi’lek nõ kérdésére megereszt felé egy széles mosoly, mely elég látványosan mutatja húsevõ fogazatát.
- Sok évvel ezelõtt rávágtam volna, hogy bármi ami hús, s nem fajtársam jöhet, de az elmúlt évek alatt megtanultam, hogy nem válogathatok, így amit kapok, az tökéletes lesz. – hangzott Kothar válasza közös nyelven, majd mosolyogva megrázza a fejét.
- Érdekes látvány vagyok, igaz? Gondolom hozzám hasonló se járt még erre. – lassan megindul a Twi’lek lány felé – A külsõm ne tévesszen meg, még csak 12 éves vagyok, egy kicsit nagyra nõtt kölyök, bár ez fajomnál biztos természetes. – próbál egy kis magyarázattal szolgálni a jelen helyzetre.
- Különben kik vagytok? – teszi fel a kérdést – Már ha elárulhatod, s mivel foglalkoztok?
Két nagyon jó kérdés, bár õszinte válaszra nem várt, de azért egy kis próbát megért.
- Különben, mint említettem Kothar vagyok, Draconid. Ezen kívül rabszolga, s Gladiátor, de egyik se olyan dolog amivel dicsekedhetnék, ha nem azzal, hogy még élek. – ereszt meg egy keserû mosolyt a végén.

[Plett]

Maya:

Gilad és a bácsikája próbálták végigköbetni amit mondtál több-kevesebb sikerrel. Gilad felállt az asztaltól, miután Maya befejezte hosszúra sikeredett mondandóját, aztán egy kis adattáblával tért vissza, majd leült és nézegetni kezdte. Eközben a nagybácsi egy utolsó mélyet szívott a szivarból, majd az asztalon lévõ hamutálban eloltotta, hogy késõbb is rá tudjon gyújtani. Úgy látszik egy szivart sokáig tartott elfüstölnie a férfinek. Azonban türelmesen végighallgatta Maya kissé hadaró elõadását és amikor a lány befejezte, a férfi szólalt meg elõször:

- Hát... amit mondtál, az igencsak homályos, te lány. De azt hiszem megoldjuk a problémádat.

Gilad adattáblája eközben bõszen pittyegett, ahogy a fiú nagy szorgaommal keresett valamit. Nagybátyja átpillantott az adattáblára:

-Te mit keresel? - kérdezte unokaöccsét a férfi.
-Corelliát. - válaszolta a fiú, miközben még mindig az adattáblával babrált.
-Add csak ide. - nyújtotta a nagybácsi a kezét az adattábla felé. Gilad egy kis idõ után odaadta az adattáblát.
-Nem Corelliát kell keresni, hanem... Mit is mondtál? - kérdezett rá Mayára. - Tatooine? - szólt végül és egy kicsit böngészte az adattáblát.
-Ez lesz az. Ismerõs volt a neve. De csak összekevertem a Dantooine-nal. Ahogy látom Ryloth-hoz útbaesik. Corellia felé is megyünk majd, szóval mindkét helyen ki tudunk rakni. De az lenne a legegyszerûbb, ha ezt a bizonyos Vyn bácsidat keresnénk meg. Nem tudod, hogy merre találhatnánk meg?

A férfi ezután belekortyolt az italába és az adattáblát eléd tolta. A szerkezeten egy galaxis térképet láttál, illetve egy részletét, amelyen a Tatooine és a pár-száz fényév körzetben található lakott bolygókról.

---

Kothar:

A nõ arca elhalványul, ahogy Kothar egy pillanatra kivillantja a fogait. Láthatólag nincs hozzászokva az ilyen látogatókhoz.

- Igen, akkor azt hiszem jó lesz.

Mondta a nõ és lassan besétált a konyhába. Kothart is magával invitálta, aztán az edbéddel kezdett foglalkozni. Amikor a drakonid feltezi a kérdéseit, a nõ készségesen válaszol:

- Az én nevem Niara, a másik fickót, akit láttál, õt pedig Lothannak hívják. Kerrel már gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Együtt akartunk menni tanulni el a bolygóról, de soha nem jött össze a pénzünk. Ker pedig 3 hete nyomtalanul eltûnt, aggódtunk érte, kerestük, aztán feladtuk a keresést. Amikor hívott nagyon megkönnyebbültünk és azonnal a segítségére siettünk. Amúgy megitt dolgozunk mindhárman a városban. De nem tudom, mot mi lesz, hogy Kert elkapták... De hát... majd csak kitalálunk valamit, nem? - kérdezett vissza a twi'lek, aztán folytatta a fõzést.

háromnegyed óra múlva kész volt minden, mindannyian összegyûltetek az asztalnál és elköltöttétek az ebédet. Kerandor az sztalnál szólt ismét hozzád:

-(Délután jó lenne, ha lejönnél a mûhelybe és kiszednénk ezt a valamit minél elõbb. Most, hogy messze járunk a másik várostól egy ideig eltart, amíg nyomunkra bukkannak.)

[Maya Riw'line]

-Háát...-Maya megtörölte a könnyes szemeit, aztán az adattáblára pillantott. Majd szomorúan megrázta a fejét. -Nem tudom hol van Vyn bácsi. Nem mondta meg, hova megy és mért. Csak azt mondta, hogy túl veszélyes lenne egy ilyen kislánynak, mint én. Ezért kell az űrállomáson maradnom, és tanulni. Vyn bácsi majd ott fog keresni engem. Vissza kell mennem az űrállomsára...

Maya kitartóan nézegette az adattáblát, mintha azt remélte volna, hogy azon egy kis pötty fogja jelölni az "otthonát". Igazából Mayának régen nem volt otthona. Őt csak ide-oda sodorta az élet. Egyedül Vyn bácsinak hitte el, hogy igazán érdekli a sorsa. Most pedig nem fognak egymásra találni mert ő nem maradt nyugton, és elveszett... Végül észrevett a csillagtérképen egy ismerősnek tűnő aszteroida mezőt. Nem tudta mért olyan ismerős, de az volt. Ekkor jutott eszébe, hogy egyszer amikor az állomáson volt Mina néni egy csillagtérképen megmutatta a pontos helyüket. Most megpróbált rá visszaemlékezni.

-Ez az aszteroida mező ismerősnek tűnik. Talán itt van valahol az űrállomás, de nem biztos... de nekem mindegy, hogy hol tesznek ki. Tatooineon talán eltalálok még a bárba, ahol laktam. Majd csak elboldogulok egyedül is valahogy. Már nem is vagyok olyan kicsi. -próbált nagylánynak látszani inkább kevesebb, mint sem több sikerrel...

[Kothar Darastrix]

- Igen, majd csak lesz valahogy –jegyzi még meg Kothar rövid válasz gyanánt még az ebéd készítése közben, de akkor már nem feszegeti tovább a témát, azonban ebédnél, mikor mindannyian együtt vannak és jót lakmároznak, akkor Kerandor kis monológja után, pár pillanat hallgatás elteltével válaszol csak.
- Rendben, bár nem akarok nagyon a terhetekre lenni utána, azonban, ha a városban mutatkozok, akkor nagyon hamar ránk akadnak ismét. Túl ritka a fajom – hangja némileg komor. – így esetleg olyanban segíthetek nektek, aminél nem vagyok nagyon szem elõtt, bár nem értek sok mindenhez. – közben egy csontot emel fel a tányérjáról, amin nincs sok hús, s ráharap. Pillanatokkal késõbb már hallani, ahogy a csont széttörik a fogai közt, s tekintete a Twi’lek lányra siklik, s felsóhajt.
- Niara bocs, hogy annyit nézlek, de emlékeztetsz valakire nagyon a múltamból, pontosabban két személyre is a fajod miatt, kikrõl már 3 éve nem hallottam semmit, de ha zavar, akkor szólj, s megpróbálok ezen változtatni. – mondja csendesen, majd a többiekre pillantok, s hátradõlök a széken. Kerandorra pillant.
- Ha gondolod indulhatunk, s akkor kiszedheted a vackokat…minél elõbb sikerül annál kisebb eséllyel akadnak ránk. – Ezután Niarara pillant ismét.
- Finom volt az ebéd, köszönöm. – majd Lothanra pillant – Köszönöm, hogy elhoztatok engem is.
Ezután lassan felkel, s nyújtózik egyet felfelé. Amint Kerandor megindul követi, de addig az asztal mellett álldogál egyenlõre.

[Plett]

Maya:

Gilad nagybátyja Megitta a maradék sörét, majd felállt az asztaltól. Elvette Maya kezébõl az adattáblát, még egyszer utoljára átnézte, aztán visszatette az asztalra.

- Majd meglátjuk, hogy mi lesz, miután a dokkmesterrel beszéltem a dologról mondta a férfi, majd eltûnt a hajó egyik folyosóján, hogy pár pillanattal késõbb egy sapkával a fején tûnjön el - Gilad, ha apád keresne, akkor modd meg neki, hogy a dokkmesterhez mentem, mindjárt jövök - szólt, és elhagyta a hajót. Kicsivel késõbb Gilad szólalt meg elõször:

- Látod, rendes ember õ, csak... olyan mogorva... általában. - mondta a fiú Mayának, aztán lesütötte a szemét.

Nem telt bele negyed órába, mire a férfi visszatért, fején gyöngyözött a veríték a sapka alatt. A fejfedõt levette fejérõl, alkarjával megtörölte homlokát, majd ismét leült az asztalhoz.

- Peched van, lány. - rögtön rá is tért a lényegre, nem teketóriázott - Beszéltem a dokkmesterrel a hajódról, de sem az idulás helye, sem az úticél nem szerepel az adatbázisukban. Csak azért szálltkak le, hogy feltankoljanak és megjavítsák navigációs rendszert. - A férfi ismét megtörölte homlokát, ezúttal a tenyerével és sóhajtott egy mélyet - Azt hiszem, hogy velünk maradsz egy darabig. - a kijelentésnek Gilad láthatólag örült - Egy-két hétig biztosan, aztán meglátjuk, mit találunk az Arkanis szektorban azon a Tatooine-on. Addig is... gonoskodnunk kell az ellátásodról. Amíg nálunk vag, Gilad kabinjában fogsz aludni - szólt a nagybácsi, mire Gilad szemei kitágultak és elfojtott "mi?" csúszott ki a száján - Igen, fiam, a te barátod, neked kell érte az áldozatot válallnod. Te addig is anyádék kabinjában leszel elszállásolva. Nem fognak örülni neki, de hát, ha egyszer így alakult a helyzet... - Gilad láthatólag durcás volt amiatt, hogy szüleivel, de nem szólt inkább semmit.

A nagybáci hátradõlt a székében még egy pillanatra és Mayára nézett:

- Reggeli és vacsora minden nap este 8-kor. A kabinom és a pilótafülke zárt terület, a rakományhoz nem nyúlunk. Ezek az alapszabályok. Ha zeket betartod, nem lesz probléma. Megegyeztünk? - kérdezte ismét a férfi.

Kothar:

Niarát láthatólag nem zavarja, hogy õt nézed. Bár a twi'lek nõ bõrszíne nem egyezik meg Mayáéval, hiszen Niara bõre zöld színû, azért a twi'lek nõ vonásai akaratlanul is rá emlékeztetnek, azonban hangja, mozdulatai, beszéde, teljesen eltér régi barátodétól. Amikor elnézést kérsz a nézelõdésért, hirtelen õ jön zavarba:

- Áh, semmi baj, hozzászoktam az évek alatt, hogy megbámulnak. - mondta Kothar felé fordulva. Iagz, ami igaz: Niara olyan csinos fiatal twi'lek volt, aki után megfordultak a férfiak, ezt õ is jól tudta, de nem igazán törõdött vele.

Végül Kerandor szakított félbe a beszélgetést és letessékelt a mûhelyébe. Lent rengeteg mûszer, apró gépalkatrészek hada és egy hatamas szerelõasztal fogadott. Halmokban hevertek az ismeretlen eredetû gépek: siklók, lepárlók, droidok darabjait lehetett felismerni a látszólagos káoszban. Kerandor egy rozoga fémszéket bányászott elõ az egyik kupac mögül.

- (Öö... a legjobb lenne, ha a szerelõasztalra ülnél. Székkel nem tudok szolgálni, elég szûkösen vagyunk itt lent. Ez a darab meg nem hiszem, hogy elbírna téged.) - mondta, majd ráült kedvenc székére. Az asztal alól egy nagy ládát húzott elõ, pró mûszerek szerszámok kerültek elõ. A zabrak sokáig pepecselt az egyik mûszerrel, darabokra szedte, szerkesztgewtett rajta, néha fel-felállt helyérõl, hogy a mûhely különbözõ sarkaiból alkatrészeket szerezzen, vagy épp az alkatrésznek váló gépekbõl szaggasson le egy-egy szükséges darabkát. 2-3 óra is eltelt, mire befejezte a munkát. A gép, amit szerkesztett már rég nem hasonlított eredeti alakjára, nem is törõdött a zabrak az ergonómiával, hiszen egyszer fogja csak használni. Végül felállt helyérõl és bekapcsolta a gépet. Az nem is csinált mást, csak egy állandó sípoló hangot adott ki. Kerandor odalépett egy másik géphez, mire a kis szerkezet más hangon kezdett szólni.

-(Nagyszerû. Akkor keressük meg azt a valamit.) - mondta, majd Kotharhoz lépett - (Ne ijedj meg, csak megvizsgállak. Megnézzük, hol rejtették el bennünk azt a valamit. Végül a zabrak végignézte az egész tested a fejedtõl a talpadig. A gép akkor szólalt meg másképp, amikor a hátadat vizsgálta és elért a medencecsonhoz és a farok tövéhez. A saját jeladója szintén derékvonal alatt a medencében volt. Miután megtalálta a szerkezetet, Niara segítségével eltávolította. Mindössze egy borotvapenge és egy helyi érzéstelenítés kellett hozzá. A szerkezet helye azonban napokig sajoghat még, ugyanis a medencecsonthoz erõsítették. A mûvelet végezte után a ház elõterében gyûletetek össze, hogy a továbbiakat megvitassátok.

[Maya Riw'line]

A kicsi twi'lek lányka elmosolyodott Gilad kijelentésére, miszerint jó ember a nagybácsi, csak néha kicsit mogorva. Maya is így érezte valahogy.

-Tudom Gilad. Érzem, hogy ő jót akar.-mondta mosolyogva a fiúnak.

Amikor a nagybácsi visszatért, és felvázolta a helyzet Maya megint kicsit kényélmetlenül fészkelődött a széken. Majd úgy egy perc gondolkodás után szólalt meg.

-Én tényleg nem szeretnék semmilyen gondot okozni, se Giladnak, se a szüleinek, se Önnek, sem senki másnak. Gilad aludhat a saját szobájában, nekem bárhol jó. Még itt a társalgóban is, vagy Gilad szobájában a földön. Volt, már sokkal rosszabb is. És... és... ha már itt ragadtam, akkor nem akarok csak úgy ingyen élősködni... szóval... szeretnék segíteni. Én kicsit tudok főzni, meg nagyon jól olvasok, és számolok, és tudok takarítani is... igaz, hogy kicsi vagyok, és nem szorulnak rá... de... -itt némileg zavartan elhalgatott.

Maya nem tudta, hogyan fejezhetné be a mondatot. Most valahogy nem talált olyan szavakat, amikkel ki tudta volna fejezni magát. Így inkább kitartóan egy nem létező morzsát kezdett fixírozni az amúgy teljesen tiszta, és morzsamentes asztalon.

[Kothar Darastrix]

Figyeli Kothar a fiatal Twi’lek lányt tovább, s gondolatai a távoli múltba kalandoznak el, egy kis idõre, amíg ebbõl Kerandor ki nem zökkenti. Lassan leballag a mûhelybe, ahol sok különbözõ szerkentyût lát, de ezzel nem is törõdik annyira.
- (Ahogy gondolod, nekem jó az asztalon is) – ezzel leül az asztal tetejére az ifjú Draconid, s onnét figyeli, hogy mit is csinál a Zabrak, bár számára nem mond sokat, hisz nem igazán mondható szerelõnek. Pontosabban egyáltalán nem. Az ilyen dolgokat fölösleges lett volna neki megtanítani, hisz hasznát nem veszi a gladiátor harcok alatt.
Miután Kerandor végzett a kütyüvel közelebb lépet hozzá.
- (Csak nyugodtan, s csak legyünk túl rajta végre) – feleli, s felkel míg a vizsgálat tart. A megtalálása után jött a kellemetlenebb rész a dolgoknak, pontosabban az eltávolítás, melyközben Kothar semmi jelét nem adta fájdalomnak, vagy bármi hasonlónak.
- (Hát elég érdekes helyet választottak ezek a megjelölésre) – teszi hozzá az eltávolítás után. Kicsivel késõbb felsétált az elõtérbe a többiekkel.
- (Ezen túl vagyunk, akkor most hogyan tovább? Miben tudnék esetleg segíteni nektek?) – teszi fel a kérdéseit, s várakozik a válaszra. Eme válaszok igen sokat jelentenek a sorsa további alakulásában.

[Plett]

Maya:

Gilad nagybátyja látva Maya elszontyolodását felállt az asztaltól, hátbaverte egyszer elég emberesen, majd jókedélyűen szólalt meg:

-Nagyszerű! Ha kipakoltak a droidok, akkor kitakarítjátok a rakteret. Aztán vacsora, holnap pedig elintézzük a többi dolgot is. Gilad fiam, akkor te meg szedd össze a hálózsákod és rendezkedj be anyádéknál. Apáddal majd én beszélek a dologról. - mondta a férfi, majd aztán a helyiség egyikszekrényéhez sietett.
-Igen, Zaius bácsi. - válaszolta a fiúcska, aztán eltűnt 10-15 percre. Közben nagybátyja elkezdte elkészíteni a vacsorát.
-Ha Gilad visszajön, elkezdhetitek a raktér kitakarítását, úgy hallottam, hogy a droidok befejezték a víz kirakodását.

Nem sokkal később megérkezett Gilad is, mi, aztán elvezetetett a hajó rakterébe. Mostanra teljesen kiürítették a rakodók. Azonban egy valami biztos volt. Tényleg ráfért a raktérre egy alapos nagytakarítás. A droidok kintről sok homokot és port hoztak be, de az előző rakomány maradványai is még mindig ott voltak a hajópadlón: gabonamagvak hevertek mindenütt. Néhány már olyan rég ott volt, hogy azóta kicsírázott. A szemét feltakarítása beletelt egy órába, a felmosás már alig 10 percbe. Közben megérkeztek Gilad szülei is, akik kint voltak a városban, nem sokkal később ismét távoztak, azonban az okát nem tudtátok meg. Miután végeztetek a takarítással, Gilad felkísért a hajó étkezőjébe, ahol előzőleg is voltatok, ott pedig Gilad nagybátyja a vacsorával fogadott. A vacsora egy egyszerű gabonakása volt, mint később kiderült, ugyanabból a gabonából készült, amit előzőleg a hajóval szállítottak. A vacsora után Gilad nagybátyja megkészítette a fekvőhelyet Mayának, a két gyereknek pedig el kellett addig mosogatnia. Miután végeztetek a nagybácsi felkapott egy holoujságot, aztán elvonult. Fél órával később Gilad is bemasírozott szobájába, és megkért téged is, hogy menj el aludni, mivel holnap korán reggel indul a hajó. Beérve Gilad szobájába egy egyszerűen megvetett ágy fogadott. Nem volt egy luxuslakosztály, de láthattál már rosszabbat is életed során. Egy biztos volt: a szoba egyetlen ablakán át kitűnő kilátás nyílt a városra. Az éjszakai fények narancssárga fényárjában nem lehetett sokáig ellátni, viszont a látvány mindenképp elképesztő volt. A város fényei felett pedig jól lehetett látni az éjszakai eget, ami Saleucami felett nem is volt olyan sötét, mint amilyen a többi bolygó felett volt. A rendszer körül található csillagködök miatt az éjszaki égbolt kékes-rózsaszínes fényárban úszott. A nap eseményei azonban kiszívták Mayából is az erőt, így hamarosan ő is elálmosodott és csak egy jó éjszakai alvásra vágyott. Elvégre holnap is egy lesz dolga bőven...

Kothar:

-Szóval, mi legyen? - kérdezte a twi'lek lány először.
-(Semmiképp nem akarok itt maradni. A jel alapján biztosan nem találnak meg, de ettől függetlenül szeretnék innen elmenni. Végülis, ezt mindig ezt tervezgettük, nem?) - tette fel a kérdését elsősorban régi ismerőseinek a zabrak.
- Persze. De mégis merre menjünk?
Azt hiszem a Bárhova szerintem megfelelő célpont kezdésnek. - Válaszolta a twi'lek lány.
-Holnap Indul egy járat Corelliara. Út közben pedig lesz időnk eldönteni, hogy onnan merre tovább. - Válaszolta az ember.
-(Akkor azt hiszem ideje lesz összepakolnunk.) - válaszolta végül Kerandor, aztán Kotharra nézett - Te hogy döntesz Kothar?) - fordult ezúttal kérdésével a drakonid fel. - Velünk jössz?)

[Maya Riw'line]

Maya nagyon fáradtan állt Gilad szobájának ablakánál. Hosszú és kimerítő napja volt. De mégis jó napja. Megismerkedett Giladdal, a nagybácsikájával, és még segítséget is ígértek neki, hogy megpróbálják megkeresni Vyn bácsit. A kislány nagyon szerette volna, ha Vyn bácsi rá talál itt is, ezen a valószerűtlen helyen. Ráadásul azért is elfáradt, mert újdonsült barátjával kitakarították az egész rakteret. Bár a kis twi'lek annak idején a Tatooineon is mindig segített a takarításban a night clubban, ez mégis más volt. Most Giladdal ketten csináltak mindent egyedül. Mégis kicsit vidámabb volt már, amikor nekifogtak a raktér kitakarításának. Gilad meg is jegyezte, hogy nem érti Maya lelkesedését a házimunka iránt, de kislány csak nevetett rá. Amikor végeztek a takarítással akkor vacsoráztak, és elmosogattak. Most pedig a kislány nagyon fáradtan nézet körbe a fiúcska szobájában. Gyorsan bebújt a kényelmes ágyba, és rögtön elnyomta az álom...

Sötét van. Ez valami ismeretlen hely. A kis twi’lek riadtan nézett körül. Nem volt semmi, ami ismerős lett volna számára. Csak lassan tudatosodott benne, be van zárva. Nem tud semerre kimenni. Kétségbe esett. Ekkor valami megütötte apró füleit. Mintha egy ismerős hang a nevén szólította volna.
-Vyn bácsi! Vyn bácsi! Itt vagyok! Segíts! Félek! – kiabálta rémülten a kislány, de csak nem látta meg sehol a nagy és erős megnyugtató férfialakot.
Egyszer csak, mintha ajtónyitódást hallott volna, Maya felkapta kicsiny könnyes arcát a hang irányába. Vyn bácsi ott volt, de akárhogy nyújtózott nem érte el a férfi kinyújtott kezét, ezért egyre jobban megijedt.
-Vyyyn Bácsiii!!!

Maya rémülten ébredt fel. Bele telt egy fél percbe, mire rájött, hogy hol van, és hogy került oda. Megnézte Gilad szobájában az éjjeli szekrényére tett kronométerének világító számait. Hajnali 3 óra van. A kislány visszahanyatlott a párnájára. Azon gondolkozott, hogy régebben is álmodott már Vyn bácsiról, és akkor a férfi eljött őt megmenteni. Vajon most is a segítségére fog sietni, ha bajba kerül? De honnan tudhatná, hogy hol van ő Maya most éppen? Honnan fogja tudni, hogy baj van? Vyn bácsitól sokat hallott a rejtélyes Erőről, talán az majd segít neki megtalálni Mayát. Minden gyermeki ártatlanságával kívánta, hogy így legyen. Nem mintha nem lett volna végtelenül hálás Giladnak, és a családjának, de Vyn bácsitól sok olyat tanulhat, amit tőlük nem. Maya pedig mindig, új és újabb dolgokat szeretett volna tanulni. De mi van akkor, ha most csak simán rosszat álmodott, és Vyn bácsi meg sem fogja próbálni megmenteni? Elhessegette magától ezt a gondolatot, inkább oldalra fordult, becsukta a szemét, és újra álomba merült.

Nem sokkal 6 óra előtt ébredt fel ismét. Már szinte el is felejtette az éjjeli rossz álmot. Vidáman mászott ki az ágyából, és eldöntötte, hogyha még senki sincs ébren, akkor majd ő csinál valami finom reggelit az őt befogadó családnak, ha talál valami ehetőfélét a konyhában. Ezért megmosakodott, és felöltözött, hogy aztán felfedezze magának a konyhát, mielőtt Giladék felkelnének…

[Kothar Darastrix]

//Elnézéseteket kérem a lassú válaszért//

- (Nagyon nincs más választásom) – szólal meg a draconid a beszélgetés végén. - (Én itt nem tudok mit kezdeni, ráadásul hamar láncon találnám magam, hisz nincs a fajtámból túl sok gondolom eme bolygón.) - Kothar megropogtatja az ujjait, majd folytatja - ( Egyenlõre veletek tartok, s meglátjuk, hogy hol válnak el az útjaink. Csak annyit ígérhetek, hogy segítelek titeket, ahol csak tudlak addig is.) - Tekintete lassan a Twi'lek lányra siklik, s következõ szavait felé intézi.
- Akikkel eddig voltam Twi'lek lányok, azok mind szokták festeni magukat, így remélem, hogy egy kicsit tudsz segíteni nekem. Minden bizonnyal egy sötétzöld, szinte fekete Draconidot keresnek, azaz ha sikerülne elég erõs testfestéket szerezni, akkor átmenetileg minden bizonnyal sikerülne megváltoztatni a színemet, hogy ne bukjunk le olyan hamar. - az ifjú Draconid kisit félre húzza a száját – jómagam kicsit se vagyok jártas az ilyesmiben, így nagyon remélem, hogy tudsz nekem segíteni. - Kothar tekintete ezután visszatér a zabrakra.
- (Kerandor, picivel régebb óta ismersz mint õk, együtt szöktünk. Épp ezért kérlek téged: Bármi baj lesz, ti szívódjatok fel. Engem könnyû lesz kiszúrni még átfestve is, de ti eltudtok vegyülni.) - ezután a tekintete végig siklik a többieken. - Ezt természetesen tõletek is kérem, nem csak tõle. Most egy kicsit viszont szeretnék egyedül lenni. Pár perc és jövök segíteni nektek pakolni és cipekedni. - ezzel lassan megindul kifelé, majd mikor kiér az égre emeli a tekintetét, s halkan megszólal.
- Remélem, hogy neked jobb sorsod van Maya...nagyon remélem. Csak tudnám, hogy miért gondolok rád, most ennyit. Talán jelent valamit, talán bajban vagy? Vagy épp Tamiék vannak bajba? - teszi fel a halk kérdéseket magának, mint másnak, hisz egyedül van, azonban mégis úgy érzi, mintha a kis Twi'lek lány, kit anno húgának nevezett valahol a közelében lenne, vagy lehet csak az emlékei játszadoznak vele? Vagy csak a tudat, hogy semmit se tud róluk, már jó ideje? Ez olyan kérdés, melyre nem egyszerû válaszolni, fõleg, ha a draconid nem tud semmit, mely megkönnyítené a közelebb jutást a válaszokhoz. Egy pár perccel késõbb lassan visszasétál a többiekhez.