Saleucami (A Birodalom Pereme-szektor)

[Plett]

Kothar:

Valóban nem sokan gyűltek össze a téren, azonban az a kevés ember, akit tényleg érdekeltek a rabszolgák, azok mind itt voltak és hajlandóak voltak komolyabbpénzeket is kifizetni, ha találnak megfelelő "árut". A zabrak megjegyzésedre megrántja a vállát, közömbösen néz a tömegre.

-(Az a gyanúm, hogy ez az első hely, ahol megállunk. Vesznek továbbállunk a bolygón.)

Válaszolta és kihúzta magát. Mikor mindenki felsorakozott, a rabszolgkereskedő végigjárt minden rabszolgát. Természetesen hazudott néhány tulajdonságukat illetően, de ez mind azért volt, hogy eladhatóbbak legyenek.

Az első két rabszolgát nemigen vette meg senki. Soványak voltak és nem sok mindenhez értettek. Mint utóbb kirdeült gazdák voltak egy mezőgazdasági bolygón. Azonban harmadikként már Kerandor következett. Már akkor, amikor felértetek a színpadra, akkor észrevetted, hogy a férfi köhögött. A kereskedő beszéde közben többször is.köhögött egy-kettőt. Azonban, amikor a kereskedő rátért a zabrak népszerűsítésére, elkapta egy roham. Alig bírta abbahagyni a köhögést.

A köhögő zabrak azonban meggyőzte a vásárlókat, hogy nem vétel. Ki akarana egy beteg rabszolgát venni? A kereskedő egy rossz vicc utánát is tért a Kotharra, miután senki sem adott semmilyen ajánlatot a zabrakra.. A drakonidot dícsérte kivételes ereje, kitartása miatt és igen egzotikus, ritka, ismeretlen faját és szóba hozta. Végül senki nem tett ajánlatot. Talán az ismeretlen faj, talán a nagy termet, talán az unszimpátia miatt, de Kotharra sem licitáltak. A kereskedő gyorsan át is tért az utolsó rabszolgára egy 35 év körüli nő volt az, átlagosnak nézett ki, igazából nem is értett semmihez, mégis többen licitáltak rá, mint az eddigi 4 rabszolgára. Talán errefelé nagyobb szükség van a ház körüli munkákat elvégzőkre, mint másfelé. Mindenesetre a nőt megvásároljá és levezetik a színpad oldalán. Titeket pedig visszavezetnek a karámba.

Az utolsó rabszolgák felvonultatása után még egy darabig kint hagyják a rabszolgákat a tűző napon, hogy a járókelők megnézhessék őket. Azonban összesen 7 rabszolga kel el az egész csapatból. Miután még vártak a kereskedők egy órát, felhajtják az összes rabszolgát a hajóra. A hajó továbbáll. Ezúttal egy újabb városba. Itt sem járnak a kereskedők nagyobb sikerrel, kevés rabszolgát sikerül eladniuk. A nap utolsó állomása a bolygó egyik olyan oldalán volt, ahol épp délután volt. Mikor itt is vége lett a vásárnak, felterelték a rabszolgákat a hajóra. Nem meglepő módon a két ithor már nem volt hajón és csak Erő tudja, hogy hova lettek.

Maya:

A kisállat azonnal reagál és kergetőzni kezd a kis twi'lek lánnyal. Kergetőzik ide-oda, elég barátságosnak tűnik. Mikor a fiú odaér eléggé kimerültnek látszik, sokáig üldözte a kis szőrös állatkát a dokkon keresztül.

-Nia! Egyszer de kapni fogsz egyszer ezért... - hordta le zihálva a kisállatkát. Láthatólag a lény nem is fogta fel, mit mondott neki a fiú.
-Kösz... a segítséget... Azt hittem, soha nem fogom meg. - lihegett még mindig - Gilad. - mondta ki még a nevét, aztán derekát lehajtva rátámaszkodott saját combjára, hogy kifújja magát. - bolond egy állat... - jegyezte meg. A kis lány eközben a földre heveredett és hátán kezdett hemperegni a dokk talaján.

[Kothar Darastrix]

Kothar vár, de valahogy egyre kevesebb esélyt lát, miután, az elsõ kettõt nem veszik meg, majd a zabrakra kerül a sor, de õ köhögni kezd egyre jobban, így hát, õt se veszik meg.
~ Hát õt meg mi lelhette, hisz eddig nem volt semmi baja, vagy talán itt fent valami zavarja a szervezettét, vagy talán… ~ szemei némileg összehúzódnak, miközben Kerandor rohamát nézi ~ …szándékosan csinálja? ~ ezalatt õ következett a sorban, s tekintet a kereskedõre, majd a tömeg felé fordult. Hallgatta a „tudatlan” kereskedõ hazugságait, melyek csak félig meddig voltak igazak, hisz csak külsõje alapján tudott bármit is mondani a Draconidról,s ez nyílván való volt. Hisz nem tudta, hogy mihez is ért az ifjú Kothar, de ez mellékes is lett volna talán, hisz látszott a „közönségen, hogy nem igazán érdekli õket a Draconid.
~ Hát errõl ennyit ~ hallatszik a sötét gondolat Kothar fejében, miközben senki se licitál rá ~ Itt nem kellek senkinek, de talán máshol, hisz mondta Kerandor, hogy még lesz több megálló is. Csak türelmesnek kell lennem, s várni az alkalmat. ~ Az utolsó rabszolgára sokan jelentkeznek. Egy nõ volt. Kothar bele se akart gondolni, hogy mire kellhet vajon szegény szerencsétlen. Miután vége lett az õ fellépésüknek vissza terelték a kis csapatot az arénában, de most Kothar nem szólalt meg, csak gondolataiba merülve üldögélt. A vak is láthatta, hogy valamit tervez, de azt senki se tudhatja, hogy mit is. Még két várost jártak meg ugyan ilyen eredménnyel, de Kothar nem beszélt túl sokat, inkább a vevõket méreget,s azt jegyezgette meg, hogy milyen rabszolgákat vesznek itt meg.
~ Elsõdlegesen az olyanokat válogatják, kiket könnyen tudnak irányítgatni, s nem kell az adott rabszolgától tartaniuk. Nagyon kevés a kivétel, aki más milyet venne. ~
Az utolsó állomás után egy mély levegõ vétel után a hajón megszólal elég hangosan közös nyelven, bár szavait Kerandor-nak intézi, de olyan hangerõvel, hogy az vízhangot verjen a hajó rakterében.
- Így soha a büdös életben nem fognak eladni! Egy arénában már elkeltem volna, ahol legalább látnák mire is vagyok képes…bár nem tudom, hogy eme bolygón van e ilyesmi egyáltalán… - mint mindig most is a hajó egyik falához telepszik le, de most egykedvûen, csak a falnak dõlve áll, s karmait nézegeti.
- (Kerandor…az elsõ városban miért tettetted, hogy beteg vagy, meg késõbb is? Mi ezzel a célod?) – teszi fel ezúttal huttul a kérdését a zabraknak, s jóval halkabban, miközben tekintettét is ráemeli. Majd körbe néz.
~ Olyan ostoba vagyok…mit keresek még itt? ~ ökle ökölbe szorul ~ Miért nem tud valaki megvenni, s ezzel esélyt adni, hogy megszökve szabad lehessek ismét ~ forr Kotharban a tehetetlen düh ~ Miért nem maradtam a hátsómon anno?! Találkozhattam volna Mayával is ~ gondolatok száguldoznak csak a fejében, miközben várja a zabrak válaszát, meg az elõbbi hangos kijelentés hatását.

[Maya Riw'line]

Mayácska az izgága kisállatot simogatva fordul a fiúhoz.
-Ne legyél vele túl szigorú, csak kicsi és játszik. Szerintem aranyos. -mondta mosolyogva.

Felállt, és felvette a kis állatkát a kezébe, majd az újdonsült barátjához lépett. A kikcsi állatka pedig most bűnbánó tekintetet vetett kis gazdijára, majd játékosan mozgolodni kezdett a kicsi twi'lek lányka kezeiben, aki majdnem elejtette, de szerencsére a fiú, még idejében kivette a kislány kezéből házi kedvencét.

-Különben is szerintem nem is lehet rá haragudni. Egyébként a szüleiddel vagy itt? Ők hol vannak? -kérdezgetett barátságosan mosolyogva a kicsi lányka.

Ekkor meglátott egy bácsit sebes léptekkel közeledni feléjük. Mayácska arra következtett, hogy ő az új barátja apukája, mert nagyon hasonlítanak, és különben is egyenesen feléjük közeledik. Ezen véleményére rögtön rá is kérdezett. Megbökte kicsiny lekkujával a fiúcska vállát és a feltételezett apuka felé bökött vele.

-Ő az apukád?

A férfi időközben egész közel ért a kis duohoz, és még mindig sebes léptekkel közeledett...

[Plett]

Kothar:

A hajóban nem hallgat igazán senki sem a drakonid szavaira a rabszolgákon kívül. Az egyik õr odakiált neki, csak úgy kedvesen:

-K*ssoljál gyíkarcú!

Mondta a távolból. Nem különösebben izgatták a drakonid szavai, legfeljebb felébresztik õt álmából. Kerandor összekuporodva fekszik a drakonid mellett. Egyszer a nap folyamán elrángatták õt a többiek közül, amire Kothar sem figyelt fel elõször, aztán alaposan helybenhagyták. Az arcát nem bántották, hiszen az arc igen fontos egy rabszolgánál. A sokkolók és a rúgások hatása miatt a zabrak teljesen kimerülve kuporgott a padlón.

-(Hagyj békén.) - mondta a drakonidnak, aztán nem szólt hozzá az este folyamán. Különös volt a viselkedése. Valami történhetett vele?

Lassan mindenki aludni tért a hajón, még az õr is elszundított, még az õr is, de ezt a sötétben nem lehetett látni, úgy nézett ki távolról, mintha még mindig éberen figyelné a társaságot.

Kothar szeme is lassan, de biztosan elnehezedett. A tûzõ nap kiszívta az õ erejét is.


Maya:

Maya kérdésére Gilad válaszolt:
-Öh... nem. Õ a bácsikám. - még mielõtt bármit válaszolt volna a férfi megállt és rákérdezett a fiúra:
-Gil? Megfogtad?
-Meg. Izé... - szólt a fiú és a pórázt sietve rácsatolta a lény nyakára. - Most már meg.
-Ma-ya? - kérdezett rá bizonytalanul a lány nevére. Nem jegyezte meg ugyanis elsõre - Te mit keresel itt?
-Ismered õt? - kérdezte a férfi a fiútól. Gilad ránézett a férfira és nemlegesen bólogatott. - Gyere, ne csatangolj idegenek közt. - szólt a férfi, hóna alá kapta a lényt, aztán megindult abba az irányba, ahonnét jött.
-Rendben, Kyp bácsi, mindjárt megyek. - szólt a férfi után.
-Menjünk arra - súgta oda Mayának és az egyik nagy hajó felé mutatott - nincs még kedvem visszamenni a hajóra.

[Kothar Darastrix]

Kothar a „”kedves”” megnyilvánulásra félre húzza a száját, s egy sóhaj kíséretében néz körbe, majd Kerandorra. Szavait hallva sejti, hogy valami történhetett, de most nem akar vissza kérdezni, hisz nem akarja magára haragítani, inkább csak leül, s úgy nézi az elnémult hajó „utasait”.
~ Furcsa…minden olyan furcsa, mintha, éreznék valamit, de nem is tudom, hogy mit, mégis olyan szokatlan. ~ lehunyja Kothar a szemét, s engedi érzékeit élesedni. Mély levegõket vesz, s hallása érzékenyebbé válik közben a szagokra. Érzi úti társai szagát, hallja néhányuk lélegzetvételét, szívverését, mocorgásukat. Fáradt az ifjú Draconid, de még küzd az álom ellen, mely elnyomja érzékeit. ~ olyan csend van…olyan nyugalom, mely nem valós, csak látszat…mindenki fél…ez természetes. Akár csak egy aréna harc elõtt ~ Kothar gondolatai kezdenek jobban elkalandozni ~ Csend…majd lépések zaja, ahogy hozzák a páncélzatot, s a fegyverem a cellába. ~ szinte hallja a léptek zaját ~ Majd nyílik az ajtót, s felkelek. Közelebb lépek a felé, ki hozta a fegyverem, s meghajolva átveszem azokat ~ látja maga elõtt a jelenetet ~ Majd felöltözök, s elindulok az aréna felé, minek ajtaja nyílik. A tömeg õrjöngésének hangja máris fûti a vérem, s megmarkolom a kardom markolatát. ~ Kothart hangos üvöltések veszik körbe, ahogy a tömeg üvöltve õrjöng ~ Lassan megindulok kifelé, s besétálok a díszpáholy felé, hol találkozok a többi Gladiátorral s megtudom, hogy mi a feladat. ~ A sötétben kibontakozik az aréna, s a páholy a többi Gladiátorral elõtte. ~ S megkezdõdik a harc… Most csak lények mészárlása a tömeg szórakoztatásra ~ Kothar látja a harcot, érzi minden mozdulatát, de a valóságban Kothar elnyúlva fekszik a padlón elég nagy helyet elfoglalva, legalábbis, amekkora helyen kitud. Mélyen alszik, s teljesen elvesztette a kapcsolatot a külvilággal, így elég könnyû most a közelébe menni, vagy épp bántani. Túlfáradt hála a tûzõ napnak, hogy éberen aludjon.

[Maya Riw'line]

Maya miután elment a bácsi az egyik hajó irányába, és Gil mondta, hogy nincs kedve visszamenni játékosan megbökte a lekkujával.

-Akkor játszunk! Te vagy a fogó! -azzal már futott is a hajó felé, aminek az irányába a fiú mutatott. Pár perc fogocska után Gil elkapta a kislányt, és nagyot nevettek, a dolgon... Végül Mayácska már sokkal lassabban sétálva kicsit lihegve kérdezett vissza.

-Ha nem az apukád, hanem a bácsikád, akkor hol vannak a szüleid? Talán a hajótokon? Egyébként én véletlenül kerültem ide. Tudod az űrállomáson játszottam, ahol most lakok, és felmentem az egyik hajóra játszani, és mire észbekaptam már itt voltam... Nem mintha számítana... Úgyse hiszem, hogy sokan keresnének... Nekem meg még szüleim sincsenek már... Talán csak Vyn bácsi keresne, ha megtudja, hogy eltűntem. De ő meg csak ha évente egyszer téved az űrállomás felé... -ecsetelte életét a lányka. Majd megállt és még mindig lihegve nézett az új barátjára...

[Csillag Vadász]

A férfi lassan visszasétál a hajójára, hűséges droidjának társaságában. Felkapaszkodnak a Ghtroc teherhajó rámpáján, majd a zsoldos férfi bezárja a feljárót. Az eb-droiddal együtt a hajó pilótafülkéje felé sétál, mindenféle kitérő nélkül. Kényelmesen elhelyezkedik az ülésben, majd sorra megnyom pár gombot, és kapcsolót.

-Nos, akkor megyünk máshová.

Mondja csak úgy maga elé, s mikor a hajó hajtóművei kellő képpen felmelegedtek, a Csillag Vadász járműve elemelkedik a bolygó talajától, s az ég felé veszi az útját. A bolygó felhői közül kitörve a férfi szemei elé a végtlen űr látványa, és a csillagok serege tárul. A Saleucami gravitációjából kikerülve betáplál pár koordinátát, majd a csillagok elmosódott képét nézegetve, a hajó belép a hipertérbe.

[Plett]

Kothar:

Kothar álma lassan tovasiklik és a pihentetõ semmi veszi át az emlékszerû álomképek helyét. Aztán egy ismerõs hangot hallott a drakonid. Elõször nem ébred fel rá, de mire a hang harmadszor is szól, már Kothar is felébred.

-(Kölyök... hé, kölyök... ébredj fel... - szólt suttogva, halkan.)

A hajó rakterében már sötét volt. A hang gazdája megböködte a drakonid háta közepét a bakancsával. Ugyanis csak az a testrésze ért el hozzá. Viszont egyáltalán nem fájt, mert nem bántani akart, csak felébreszteni. Mikor Kothar megfordult, hogy megnézze ki az, felismeri: Kerandor feküdt a földön. A félhomályban felismerte az alakját, azonban nem láttál sokkal tovább a férfinál, mivel a raktérben csak egy-két lámpa világított haloványan.

-(Nah végre, hogy felébredtél. Most jönni akarsz, vagy sem?) - kérdezte suttogva. Láthatólag rosszkedve elillant és semmi nyomát nem mutatta a délutáni szófukarságnak. Talán csak színjátszás volt? Vagy annál több?


Maya:

Gilad együtt érzõen nézett Mayara.

-Meghaltak a szüleid? Ez szomorú. Az enyéim ott várnak a hajón. Valami rokont jöttek meglátogatni. Ha Kyp bácsikám nem lenne, én már rég elvesztettem volna a fejem... jópárszor.

De te miért nem vagy a bácsikáddal? Ha egyedül õ maradt neked, akkor mellette van a helyed. Különben is ez veszélyes bolygó... - szólt Gilad, aztán hirtelen megérzett valamit.

-Te is érzed ezt? - kérdezte miközben a levegõt szagolgatta - Ez muudja süti. - szólt aztán Maya is megérezte az illatot. Édes süteményillat terjengett a dokkon kívülrõl. - Gyere, meghívlak. - szólt a fiú és megindult a dokk kijárata felé. Kint az utcán hatalmas sorokban álltak a bódék és árulták portékájukat. Gilad egyenesen az orra után ment. A tömegen ügyesen átlavírozott és elért az egyik kis fabódéhoz. Egy wrooniai öregasszony árult mindenféle édességeket. Gilad elõvett a zsebébõl egy kis aprópénzt, átadta a nõnek és két papírba csomagolt süteménnyel tért vissza.

-Itt sütik a legjobbat az egész galaxisban. Szerintem. És olcsó is. - mondta, és az egyiket átnyújtotta Mayának.- Belül egy egészen nagy süti volt becsomagolva. A muudja egy igen édes, magokkal teli süti volt, elég sok helyen ismerték, viszont sok helyen nem tudták jól elkészíteni. Az olyan bolygókon, ahol sok kereskedõ fordult meg, általában jól elkészítették. Saleucami is ilyen hely volt, a helyiek finom süteményt tudtak készíteni.

Gilad eközben nekilátott a sajátjának, fejével biccentett Maya felé, hogy kövesse õt. Beszélni nemigen tudott, mert szája teletömte az édességgel. Kicsivel késõbb megkérdezte:

-Jártál már itt valaha? - mondta miközben egy darab morzsa hullott ki a száján.

[Kothar Darastrix]

Mélyen teljes nyugalommal alszik az ifjú Draconid, már egy ideje álmok nélkül átadva magát a teljes nyugtató, s pihentetõ alvásnak. Eme körülményekhez képest idilli állapotból egy halk suttogó hang zökkenti ki, bár sokadszorra, s akkor se teljesen. Tökéletesen mutatja, hogy Kothar elég mélyen aludt, így bele telik egy kis idõbe, mire aránylag fel is fogja a szavak jelentését. Végül is a kis hátba rúgás volt az ami kiverte az álmot Kothar szemébõl, bár nem ereje miatt. A posta érintés egy kicsit felébresztette éberségét. Lassan megfordult.
- (jó…jó ébren vagyok) - válaszolta suttogva, miközben felismerte Kerandor alakját a sötétben. Már azt nem tudta megkérdezni, hogy mit is akar, mert a zabrak rögtön a tárgyra tért. Szavai különösen hatottak, s elsõre nem tudta felfogni nagyon, hogy mit is akar a férfi, majd leesett neki.
- (Igen…megyek…bárhová, csak el innen!) – suttogta nagyon halkan, miközben körbe pillantotta, s lassan felült szemeit megdörzsölve, mint aki csak felébredt az álmából. Újra körbepillantott, s visszadõlt az oldalára…
- (Mi a terved? hogy szabadulunk meg a láncainktól?) – tesz fel két kérdést nagyon halkan, majd fülel, s figyel a legkisebb neszre is.

[Plett]

Kothar:

A zabrak egy félmosolyra húzta a száját.aztán zsebébõl egy lapot húzott elõ és ujjai közt kezdte pörgetni.

-(Így.) - válaszolta. - (Elvettem, amikor összevertek.) A férfi kezében lévõ kártya az egyik õr mágneskártyája lehetett, amivel a hajó különbözõ perifériáit tudta kezelni, köztük a rabok bilincseit is.

Kerandor a földön fekve próbálta saját zárját kinyitni. Azonban nem tudta saját csuklóját annyira kifordítani, hogy a zárat kinyissa. A kártyát Kothar felé nyújtotta:

-(Kölyök segíts ki, aztán én is segítek.) - mondta, majd a bilincs egy hosszú résén húzta végig az ujját - (Itt húzd végig.)

[Maya Riw'line]

-Háát tudod...- fogott bele a válaszba a kislány. -igazából Vyn bácsi nem a bácsikám... csak egy kedves bácsi, aki megígérte, hogy egyszer ha már nagyobb leszek értem jön az állomásra, és elvisz magával, és mindenfélére megtanít, amit ő is tud. Hajót vezetni meg ilyenek... - magyarázta lelkesen Giladnek a helyzetet, amikor valami édeskés illatt töltötte meg kis twi'lek orrocskáját. És bizony a kislány jó ideje nem evett, és csak most jutott eszébe, hogy mennyire éhes.

Te is érzed ezt? - kérdezte a fiú miközben a levegõbe megérezte az illatot. - Ez muudja süti. Gyere, meghívlak.

A kislány csak centikre lemaradva követte új barátját a tömegben, hogy aztán néhány percen belül Gilad egy finom nagy sütit nyomjon a kezébe. A kislány mivel még sosem evett muudja sütit ezért először csak beleszagolt, majd egy hatalmasat harapott az édes illatot árasztó pékáruból. És az olyan, de olyan finom volt, hogy azt el sem tudjátok képzelni!!!

-Köszönöm! Ez a muoda süti vagy mi nagyon, de nagyon finom! -hadarta a kislány két harapás között.
-Még sosem jártam itt. Azt sem tudom melyik bolygón vagyok... véletlen kerültem ide, és eltévedtem, és azt se tudom, hogy Vyn bácsi, hogy fog így megtalálni... -mondta szomorkásan barátja utolsó kérdésére a kicsi lány, majd még egyett harapott az édes csemegéből...

[Kothar Darastrix]

Kothar szemei tágra nyílnak egy pillanatra, ahogy meglátja a kártyát, majd összeszûkülnek.
- (nem vagy normális) – jelenti ki suttogva, majd egy mosoly jelenik meg az arcán. – (bár tény, hogy helyén van az eszed akkor is, ha püfölnek…Biztos nem gondoltál még Gladiátor pályára?) – majd lassan közelebb csusszan annyira, s figyel, majd mikor segítséget kér Kerandor, akkor felnyúl, hogy megfogja a kártyát. Azonban nem áll neki azonnal: a levegõbe szagol elõtte, s hallgatózik, majd feltûnés mentesen körbe pillant. Csak akkor áll neki, ha a közelben nem érzékel mozgást, vagy bármi aggasztót. Lassan felemeli mancsait megfelelõ távolságban tartva, hogy a lehetõ legkisebb erõkifejtéssel nyithassa ki a Zabrak bilincseit a karjain. Amint sikerül kinyittani azokat a két ujja közé fogja a kártyát, s úgy nyújtja a férfi felé mancsait, hogy szedje le róla is.
- (és van még valami a tervedben amirõl jobb, ha tudok, azon kívül, hogy ha nem sikerül, akkor egy kicsit elpáholnak, vagy keresztül lõnek?) – tette fel suttogva a kérdését az ifjú Draconid, miközben várakozott.

[Plett]

Maya:

-Tök jó fej lehet ez a Vyn bácsi. Kár, hogy az én õseim nem ilyenk. Alig engednek ki néha az ûrhajóból, amikor utazunk. Már az is nagy szó, ha velük mehetek ezeken a kereskedõ utakon. - válaszolt még Gilad, mielõtt sütiért indultak volna.

Miután odaadta Mayanak, félrevonult a tömegbõl az egyik épület falához ment És tömte magát, közben Mayára figyelt. kicsit elszomorodott, ahogy a lány történetét hallgatta, azon meg végképp elcsodálkozott, hogy nem tudja, hogy melyik bolygón van.

-Nem is tudod, hogy most Saleucamin vagy? És akkor hogy jöttél ide? Valahogy csak ide kerültél, nem? - kérdezte csodálkozva Gilad.

Kothar:

Kothar megjegyzéseire Kerandor savanyú arcot vágott, mintha csak azt mondaná: "ne dumálj, inkább csináld már". Kattant a bilincs, Kerandor kezei szabadultak. Átvette Kothartól a mágneskártyát, de még még mielõtt a draconid béklyóit is kinyitotta volna, hosszasan megvakarta és megmasszírozta csuklóját. Mert ahogy bõre szabad levegõt ért, azonnal viszketni kezdett.

Aztán Kothar bilincseit is kinyitotta, halk kattanással adták meg magukat a zárak. Kotharnak is ugyanúgy viszketni kezdett a bõre, akárcsak a zabraké, de mindenképp jó érzés volt megszabadulni a láncoktól. Miután Kothar feltette kérdését, Kerandor gyorsan válaszolt:

-(Nincs. De tõlem itt is maradhatsz és itt poshadhatsz életed végéig is.) - szólt és négykézlábra emelkedett. Körülnézett. Az õr még mindig "éberen" aludt székében, a rabok sem ébredtek fel a mozgásra. A zabrak ismét odahajolt a draconidhoz:

-(Ha jót akarsz, senkit nem ébresztesz fel, senkit!) - mondta halkan és lassan felállt helyérõl. Lassan, óvatosan indult meg a hajó eleje felé. A raktér elején volt egy kis ajtó, ami valószínûleg dokkológyûrûhöz való csatlakozásra terveztek, vagy talán vészkijáratnak. Kerandor lassan elért az ajtóhoz. Kicsit nézegette, hogy hogyan is néz ki. Gyorsan megtalálta a zárszerkezetet, ahová a mágneskártyát illeszteni kellett, hogy kinyíljon az ajtó. Utána még azt nézegette, hogy kapcsolatban állhat-e vlamilyen riasztórendszerrel, de nem fedezett fel ilyesmit. Ami nem jelenti azt, hogy az ajtó nincs a riasztórendszerhez kapcsolva. Végül vett egy mély levegõt és végighúzta a kártyát a nyíláson. Innét már nincs visszaút. A zárszerkezet sípolt egyet, amint felismerte a kártya kódját. Kerandor azonnal hátrapillantott az õrre, aki meg sem mozdult a hangra. Az ajtó egy szisszenéssel kinyílt és beáramlott a meleg levegõ kintrõl. Saleucamin az éjszakák is forróak ellentétben a legtöbb sivatagos bolygóval. Kerandor közelebb lépett a küszöbhöz. Sajnos egy dokkoló-ajtót nyitott ki. Nem volt se rámpa, sem létra, ami a földre vezetett volna, viszont volt 3 méter üres tér az ajtó alja és a föld között.

-(Francba.) - motyogta a zabrak az orra alatt. Kint körülnézett, hogy nincs-e a környéken valamilyen õr, de nem látott senit. Viszont a hajó hasa alatt át lehetett látni, így azt sem lehet tudni, hogy a másik oldalról meglátja-e a párost valaki. Kerandor leguggolt, Megfogta a küszöböt és leereszkedett a kijáratnál. Lábai egy méterre lehettek a földtõl, miközben a küszöbbe csimpaszkodott. Végül elengedte a küszöböt és földetért a poros talajon. Körülnézett, majd kicsit hátrébb lépett, hogy láthassa õt Kothar is, aztán intett a fiatal draconidnak, hogy jöhet õ is.

[Kothar Darastrix]

Megdörzsöli lassan mancsait Kothar, majd biccent a Zabrak első válaszára, hogy nincs semmi terve.
~ Őrült lény ~ hangzik fel a fejében a gondolat, mire elmosolyodik, majd ő is négykézláb áll, s körbe pillant.
- (Értem) – suttogja halkan, majd megindul a zabrak után lassan, lopakodva. Próbál lelapulni annyira, amennyire csak tud, hogy sötét színe még jobban rejtse, ha esetleg valaki felpillantana. Folyamatosan fülel a kis zajokra, neszekre. Végül eléri az ajtót, amivel babrál Kerandor. Végül kinyitja, s némi szitkozódás után rászánja magát, bár már ott tart ekkorra Kothar, hogy kilöki friss társát.
Ekkor a fiatal Draconidon a sor. A levegőbe szimatol, majd a küszöbe kapaszkodva leereszkedik. Pillanatokkal később elengedi a küszöböt, s négy mancsra érkezik, s úgy néz körbe. Furcsa számára az éjszakai meleg eléggé.
- (Húzzunk innen, nincs kedvem ahhoz, hogy valakinek is feltűnjön a hiányunk) – szólal meg halkan Kothar, majd körbe pillant újra – (Csak vajon merre?)

[Maya Riw'line]

-Jajj Gilad! Figyelj már kicsit jobban! -húzta fel az orrátt tetetett sértödőttséggel Maya. Majd elmosolyodott, és válaszolt.

-Mint már említettem, az űrálomáson játszottam, és játék közben felmentem az egyik hajóra. Nem gondoltam, hogy baj lesz, de mire észbekaptam már hipertérbe lépett a hajó, és én meg itt találtam magam végül egy ismeretlen bolygón. De most már legalább a nevét tudom. Csak azt nem, hogy hogy fogok én így ismét találkozni Vyn bácsival.

Az utolsó mondatot kicsit elszontyolodva mondta.

-Olyan buta vagyok! Minek is kellett pont ott játszani... tudhattam volna, hogy baj lesz... -folytatta, és szinte már sírt.

-Különben meg örülj neki, hogy neked legalább vannak szüleid! Én mindent megadnék, hogy még egyszer láthassam az anyukám, meg az apukám, meg a bátyusom, de ők meghaltak! Már nincsenek! Te legalább még megölelheted őket, amikor akarod, és nem vagy egyedül. -mondta picit szemrehányóan a fiúnak.