Saleucami (A Birodalom Pereme-szektor)

[Lannes Seslyn]

Saleucami

Régió: Külsõ Gyûrû

Rendszer: Saleucami-rendszer

Napok száma: 1 (Saleucami)

Jellemzõ földrajzi adottságok:

-Sivatagok
-Oázisok

Populáció: 1,4 milliárd
-Wroonianok
-Weequayek
-Granok
-Twi'lekek
-Gossamok
-Régebben Anzatik és Niktok

Hivatalos nyelv: Wroonian


Saleucami egy fakó, száraz világ, Kegan és Handooine környékén, elszórt oázisokkal és növényszaporulatokkal. A "saleucami" szó jelentése Oázis wroonian nyelven., mert a rendszerben ez az egyetlen lakható bolygó, a többi halott planéta, és meteorok. Ezek a bolygó körül keringenek, és idõnként becsapódnak, mély krátereket kialakítva, amik aztán feltöltõdnek vízzel. Ezek körül hatalmas növénypopulációk, és kolóniák alakultak ki. A bolygónak nincsenek õslakosai, a weequayek, granok, twi'lekek, wroonianok csak késõbb népesítették be. Ezek külön kerületekben élnek a fõ városban, amik egyetlen formái a civilizációnak a bolygón az ûrállomáson kívül. Bár nappal meleg van, éjszaka a sivatagban fagyosak az éjszakák.

A klónháborúk elõtt Saleucami értékes tagja volt a Független Rendszerek Konföderációjának, ezért Palpatine kancellár a Saleucamit, a Mygeetot és Feluciát elnevezte az "Ördög Triójának". A Konföderáció kihasználta a bolygó barlangjait, hogy létrehozzák a saját klón hadseregüket, és kiképezzék õket . Ezt a munkát Anzati bérgyilkosok végezték. A köztársaság azonban kiküldte seregét a bolygóra, hogy pusztítsa el a "klónozóüzemet", ami késõbb sikerült is, ezzel komoly veszteségeket okozva a szeparatistáknak. A csatában elesett Oppo Rancisis Jedi mester, akit Sora Bulq ölt meg. Stass Allie mester is itt vesztette életét, akit a 66-os parancs keretében gyilkoltak meg.

[Kothar Darastrix]

//Előzmény: swdecay.proboards70.com/index.cgi?action=display&board=vegtelenur&thread=1194552194&page=1 //

/Fekete Kristályon fedélzetén/

Kothar észreveszi, hogy szavai süket fülekre talált, de aztán mégis egy másik megjegyzésére felfigyel az egyik őr.
- Halgass már, ostoba állat! – hangzik a dühös ezután elővett egy kis hengert, majd megnyomott rajta egy gombot, s ezzel megtapasztalhatta Kothar hogyan is díjazzák itt az ilyen viselkedést. Kellemetlen érzés volt,s Kothar összeszorított fogakkal tűrte a rövid sokkolást, majd miután elmúlt a rázás tagjai zsibbadtak némileg.
- Ettől szépen Kidagadnak az izmaid – hangzott még az őr megjegyzése, majd távozott. Kothar amennyire tudta megdörzsölgette tagjait, s egy hosszas körmondatott mondott saját nyelvén, melyben elég alaposan elmondta mindennek az őrt, csak tisztes lénynek nem, majd még néhány gondolatot hozzáfűzött huttul is az előbbi nem épp nyomdafestéket tűrő körmondathoz
- (Ostoba állat vagy ám te! Gyáva féreg…) - Ezután a megszólaló zabrakra pillantott. Végig hallgatta, hogy mit is mondott, s kicsit sajnálta, hisz, ha az ő beszólása miatt, csak őt bántják, az elfogadható, de hogy másokat is, az már nem annyira.
- (Bocs. Nem fog túl gyakran előfordulni) – közben egy kicsit letérdelt, s faroktüskéit is összezárta – (Hát most valóban nem tehetek semmit, s így várnom kell) – Vett egy mély levegőt, s fölfelé nyújtózkodva lassan felállt, s felnézett a plafon felé, majd egyenesen a zabrak szemébe – (Igen, az erőm az amiért megvesznek, valamikor, megint. Bár a te tudásod talán hasznosabb, lehet, mint az én kardforgatásom.) – elmosolyodik, s úgy folytatja – (Egy hozzád hasonló nyugodtabb lényt, szerintem könnyebben megvesznek, s több is a jelentkező, mint egy magamfajtára. Bár van akit a fajom vonz, hisz tuti nem becsülik meg a koromat se, hisz többnek látszok az ő szemükben…) – bök fejével az őrök felé – (…mint amennyi valójában vagyok.) – megigazított ágyék kötőjét Kothar magán, s megropogtatta a nyakát. – (Különben a nevem Kothar) – nyújt mancsot a Zabrak Férfi felé.

//Saleucami//

Kis idő elteltével megjelent az összes őr, s utána párosával rendezték a rabokat, a letereléshez. Kothar párja a Zabrak lett, s így együtt indultak meg a rámpa felé. Amint sikerült kinéznie Kotharnak egy kis részlet is elég volt, hogy legbelül érezze, hogy ez nem Tatooine. Újra egy idegen helyen van. Hamar felmérte annyira a helyzetet, hogy nem érdemes most még hülyeséget csinálnia, azzal, hogy szökni próbál. Egyszerűen esélytelen lenne a mutatvány, s minden bizonnyal nem jutna túl messzire. Vagy lelőnék, vagy hagynák, had menjen, s egyedül az itt honos lények, vagy az ékhajlat, esetleg az éhség végezne vele, hisz jelenlegi „láncaitól” egyedül képtelen szabadulni, s minden bizonnyal a „kulcsait” se lenne egyszerű megszerezni.
~ Érdekes egy bolygó, s népek lakhatnak itt, bár, mint látom, sok lehet erre a rabszolga, s az azokat használók is… ~ ahogy halad Kothar a többi sorstársa között ki-ki pillant a sok nézelődőre, majd lehajtja a fejét, s úgy pillant fel a Zabrakra.
- (szuper…Saleumcami-n most járok először. Hát terveim közt nem az szerepelt, hogy rabszolga ként utazom be a galaxist.) – szólal meg, s közben egy mosoly jelenik meg az arcán – ( Hát ha hamar eladnak, akkor az csak jó lehet…bár csak remélhetem, hogy nem valami őrültebb egyén szemel ki magának.) – súgja mosolyogva a férfinek. Újra végig néz a tömegen, kik a rácson kívül vannak, miközben beér a karámba. Titkon abban bízik, hogy meglát egy ismerős Twi’lek arcot, vagy két izom hegyet, azaz Tamit, May-et, vagy Jojo-t, akik érte jöttek, de erről ő maga is tudta, hogy úgyse következik be. már 3 év eltelt, hogy nem látta őket, s ha eddig nem találtak rá, lehet már nem is fognak.
- ( Én ott a kerítés közelében ülök le és várok szerintem, de egy kis társaság se lenne rossz ) –jegyzi meg halkan a Zabraknak címezve huttul szavait, majd a karám kerítéséhez közel keres egy kis helyet, ahol végül leül. Figyel arra, hogy a kerítés ne legyen tőle túl messze, így jobban szemügyre tudja venni a leendő gazda jelölteket, s azok is őt. Farkát játékosan maga elé húzza, s tüskéit szétnyitja rajta. Nézi a két hegyes tüskét farka két oldalán elmerengve, miközben egyik mancsával megszorítja a nyakában lévő medált, majd kicsit félre húzza, s rá pillant. Marka rejtekében, hogy csak ő lássa, megjelenik a 3 évvel korábban készült kép Mayácskáról, majd pillanatokkal később eltűnik. Kotharnák ennyi is elég volt, hogy kicsit a múlton töprengjen, s azon a kis Twi’lek lányon, kit a hugának tekint: Maya Riw'line-on. Ezalatt is figyel a Zabrakra, ha épp mondani akarna valamit.

[Maya Riw'line]

Mayácska a raktérben való gubbasztást úgy egy óra alatt unta el. Nem is csoda. Az űrutazás olyan, de olyan uncsiiii! Nem is lehet semmit se csinálni. Főleg ha az twi'lek potyautas. Maya amikor már annyira nagyon, de nagyon unatkozott, hogy csak na, akkor egy kicsit jobban előmerészkedett, és óvatosan, hogy ne vegyék észre benézett a pilótafülke ajtaján. A csillagködök, és csillagászati jelenségek egyszerűen lélegzetelálítóan szépségesek ám! A kicsi twi'lek lánykának kedve lett volna elkiáltani magát. Szerencsére nem tette. Nem tudta, hogy mit szólnának a pilóta bácsik, ha felfedeznék a kis potyautast. Végül azonban, ahogy érezte, hogy belépnek a bolygó légkörébe gyorsan visszabújt a rejtekhelyére a raktérbe, és ott várta ki a landolást.

Miután a hajó dokkolt, és teljesen elült a hajtóművek zaja, akkor Maya úgy döntött, hogy lelopózik a hajóról... Majd csak talál valakit aki majd segít neki... Óvatosan, hogy ne vegyék észre ellopakodott a hajót éppen körbe sétáló bácsi mellett. Mayácska pedig hirtelen egy hű de érdekes űrkikötőben találta magát. Itt aztán mindenféle fura féle fajú élőlénnyel lehetett találkozni. Olyanokkal is, amilyeneket a kicsi még sosem látott. Végül Mayácska oda is ment egy érdekes kékes bőrszinű szipmpatikusnak látszó nénihez, és meg is szólította.

-Szia Néni! Hogy tetszik lenni?-nézett fel rá nagy ártatlan szemekkel a kicsi. Azért próbált udvarias, és kedves lenni, mert az illem nagyon fontos dolog ám! -Én Mayácska vagyok, és twi'lek lányka. Maga meg tetszik mondani, hogy milyen fajba tartozik? Tudja én még sosem láttam ám senkit aki a Maga fajába tartozik...-ecsetelte a kis lányka kiváncsian csillogó ártatlan szemekkel kérdését...

[Plett]

A zabrak férfi testében lassan teljesen megszűnik a görcs, ezután tud csak válaszolni Kothar szavaira:

-(Az embereknek furcs ízlése van. Errefelé meg főleg. Errefelé a nyers erőnek nagyobb hatalma van, mint az észnek.) - jegyezte meg a férfi - (A nevem Kerandor.) - mutatkozott be, majd összebilicselt kezét magasba emelte - (Sajnos pacsit nem tudok adni.) - mosolygott vissza. - (Nem láttam még hozzád hasonlót... Kothar, de szerintem még ők sem, ezért tartanak veled két lépés távolságot, amíg kitapasztalnak téged. Addig örülj, amíg nem tudják, hogy mik a gyengéid.) - jegyezte meg végül.

Miután beterltek a karámba, a zabrak ismét melléd áll, ő azoban nem ül le, ő ült eleget a hajón és jól esett neki, hogy megtornáztathatja magát.
-(szuper…Saleumcami-n most járok először. Hát terveim közt nem az szerepelt, hogy rabszolga ként utazom be a galaxist. Hát ha hamar eladnak, akkor az csak jó lehet…bár csak remélhetem, hogy nem valami őrültebb egyén szemel ki magának.) - szólt a drakonid.

-(Fogd fel a dolgok jó oldalát.) - kezdte a férfi - (Ha itt adnak el azzal csak jól jársz. Sokkal rosszabbul is járhatsz, ha egy bányászbolygón adnak el téged. Ott aztán nem számít a te életed. Itt legalább több pénzt adnak értünk és reménykedhetünk, hogy jól bánnak velünk. Nem rossz hely ez, sőt kifejezetten szép, csak hát ne kellene rabszolgaként ittmaradni...) - szólt a zabrak, miközben ő is a gyülekező tömeget nézegette.

Eközben a pódiumra felhívták az első öt rabszolgát és a kereskedő fenhanngon kezdte hirdetni "portékáját", kihangsúlyozva minden élőlény előnyös tulajdonságait. A nép lassan a pódium elé gyűt és karámban levőket a tömeg nagy része magára hagyta.

Maya:


A megszólított hölgy egy wrooniai volt. A nő első gondolata Mayáról az volt, hogy egy egyszerű utcagyerek és nem is igazán figyelt oda arra, amit a lányka mondott neki. Ehelyett a zsebébe nyúlt és két aprópénzt nyomott a twi'lek lány kezébe.

-Tessék. Ennyim van és nem érek rá. - mondta és azonnal továbbhaladt.

Hiába. Saleucamin is sok volt az utcagyerek, akik, csak azért környékezték meg a felnőtteket, hogy kolduljanak tőlük ételt, pénzt, rosszabb esetben valamilyen drogot. Ezért a helyiek legtöbbször rá sem hederítettek a gyerekekre, a jobbak pedig egy-két aprópénzt adtak a gyerkőcöknek, hogy ezzel békénhagyják őket.

[Kothar Darastrix]

- (Nem láttam még hozzád hasonlót... Kothar, de szerintem még ők sem, ezért tartanak veled két lépés távolságot, amíg kitapasztalnak téged. Addig örülj, amíg nem tudják, hogy mik a gyengéid.)

Kothar elmereng Kerandor szavain.

-(Fogd fel a dolgok jó oldalát.) - kezdte a férfi - (Ha itt adnak el azzal csak jól jársz. Sokkal rosszabbul is járhatsz, ha egy bányászbolygón adnak el téged. Ott aztán nem számít a te életed. Itt legalább több pénzt adnak értünk és reménykedhetünk, hogy jól bánnak velünk. Nem rossz hely ez, sőt kifejezetten szép, csak hát ne kellene rabszolgaként ittmaradni...)

Egy kis idő bele telik, mire válaszol is, hisz kicsit elkalandoznak az ifjú Draconid gondolatai, elég messzire, s nem is csak helyileg, hanem időben is. Lassan felállt, s Kerandorra nézett.
-( Sokan vannak, kik nem láttak hozzám hasonlót, s sokan félnek is, mások csak a nagy pénz esélyét látják bennem. Az erőm látszik, de ezen kívül nem is sejtik mi lakik bennem, hogy mit is érzek, s őszintén, ahogy megtapasztaltam, ez szinte senkit se érdekel. Gyengéimet keresik? ) – elmosolyodik, majd nevet egy jót – ( Amíg csak a külsőm és erőm érdekli őket, addig ezzel a keresgéléssel nem érnek sokat. Lehetne akár a korom is a gyengém, hogy nem éltem még annyit mint ők. Bár ezt nem nézem annak. 12 éves vagyok, egy ifjú Draconid, a korom alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy gyerek. Csak nekem a sors nem szabad életet adott egyenlőre szüleimért cserébe, hanem rabláncot, kevés örömet, s fegyvert.) – végig néz a kerítésen kívül állókra.
-( hát igen…itt talán szabadabb mozgásterünk lesz. Bár kitudja. Én nem számítok jobbra, minthogy, egy szűk ketrecben üldögélhetek, vagy kemény edzéssel töltöm a napjaim, egy zárt helyen, hogy aztán mások örömére harcoljak. ) – kicsit elkomorodik – (Bár megérdemlem eme sorsot, hisz 3 éve én rontottam el, azt a lehetőséget, mit a sors adott, mert nem bírtam befogni a szám, s nyugton maradni. Egy rabszolgaság ellen küzdővel találkoztam, ki felszabadított volna, lehettem volna szabad, cserében, csak melóznom kellett volna, meg, tanulni, hogy megtudjam védeni őket. Erre én hülye leléptem egy vita után a Tatooine-on, s innét már kitalálhatod, mi lett, egy 9 éves este kint kóborló gyerek sorsa. )

Eme beszélgetés alatt megindult a rabszolga kereskedés, s lehetett jól hallani, hogy milyen szövegekkel próbálnak túladni az árún. Kothar ezen akaratlanul is elneveti magát, majd Kerandorhoz fordul.
- ( Kíváncsi leszek rólam, milyen előnyös tulajdonságot mondanak. ) – hutt nyelven ugyan, s kicsit parodikusan kezdi utánozni az árus mondókáját – ( Itt egy erős izé, aki őőő erős és, hát nagyon erős…jó nehéz munkákra….azt hiszem harcra is képes, meg elég ritka is, legalábbis én még nem igen láttam ilyet, de attól még remek vétel!) – egy halvány mosoly ül az ifjú Draconid arcán, s a pódium felé pillant.
- ( Hát így, hogy nem tudnak semmit rólam, csak arra építhetnek, hogy erős vagyok, ritka, s tudok fegyverekkel bánni, meg ismerek néhány nyelvet. Így nézve, nagy szerencse kell, hogy engem eladjanak, de gondolom, rólad többet tudnak, így jobban elmondják, hogy mihez is értesz. Bár kitudja, az ismeretlen lehet jobban vonzza az itteni népeket, de remélem, ha már eladnak minket, akkor legalább egy helyre kerülünk. ) – eközben, kicsit megnyújtóztatja tagjait…

[Csillag Vadász]

A hipertérből egy régi, Ghtroc 720-as típusú szállítóhajó lép ki. A kpottas külsejű hajó lassan ereszkedni kezd a bolygó felszíne felé, és ahogyan átlépi az ionoszférát, a burkolat körüli lángok is teljesen kialszanak. A leszállási engedély megkapása után a hajó puhán landol az egyik város kikötőjében, majd pár perc eltelte után a hajó alján lévő rámpa lassan, sziszegve lenyílik. Egy fehér páncélozott csízma koppan a rámpán, majd megjelenik a párja is. A férfi egy fekete kezeslábast visel, mely fölött fehérré festett, az illesztéseknél és mélyedéseknél aranysárgára festett mellvértet, alkarvédőt, páncélozott csízmát, és sisakot visel. Nem hasonlít egyetlen ismert páncéltípusra sem, bár egyfajta rokonságot mutat a klónkatonák régi típusú páncéljával. A férfi hátán egy hosszú vibrokard lóg keresztbe, övénről, a két combja mellett pedig egy-egy sugárpisztoly lóg a föld felé. A férfi után egy piros-fehér színű eb-droid sétál le a rámpán. Ahogy a páncél, ez sem hasonlít bármilyen olyan droidra, amivel találkozni lehet a Galaxisban. Talán egy egyedi tervezésű droid. Az eb-droid körbeforgatja a fejét, miközben a férfi felnyitja a bal kezén lévő alkarvédő tetejét, és az alatta lévő, beépített adattáblát böngészi. A droid egy éles, magas hangfrekvencián megszólalva fordítja a fejét a páncélos felé, aki lecsukja az adattáblát.

-Tudom. Nem éppen egy Alderaan, de nem is azért jöttünk, hogy vakációzzunk. Talán találok itt pár alkatrészt.

Azzal a férfi elindul egy piac féleséget keresve, vagy olyan boltok után nézve, amik esetleg árusíthatják azt, ami kell neki.

[Maya Riw'line]

Maya egy pillanatig értetlenül nézett a pénzérmékre, és a fura néni után. Nem értette, hogy a néni mért nem válaszolt a kérdésére, és mért adott neki aprópénzt. Végül úgy döntött, hogy az itteni felnőttek nagyon, de nagyon furcsák. Így vállat vont, és elindult valamerre a kikőtőben. Hátha talál valakit, akivel végre értelmesen is lehet beszélni.

Közben jól megnézett mindeféle fajú élőlényt. Meg némelyik hajónál megállt csodálkozni, hogy milyen nagy, vagy milyen szép formálya van, milyen szép a színe...

Miközben bámészkodott szinte teljesen elfelejtette, hogy mekkora nagy bajban is van. Elvégre azt sem igazán tudja hol van, és azt végképp nem, hogy hogyan is jut majd haza... Mina és Shayana nénik biztos nagyon mérgesek lesznek rá, mert megint ott játszott, ahol nem lett volna szabad... Dehát ha egyszer olyan érdekesek azok a hajók...
Egy nap majd Maya is megtanul űrhajót vezetni, meg sok ilyen dolgot. Vyn bácsi megígérte, hogy megtanítja... Csak mikor lesz az már...

Gondolataiből az zökkentette ki, hogy véletlen neki ment egy másik furi kinézetű és fajú néninek, akinek érdekes zöldes színű bőre is volt! Milyen furcsa, és érdekes lény, ez a néni!

-Őő izéé.. elnézést... -kért rögtön bocsánatott, kicsit elpirulva zavartan a kicsi lányka, mivel nem tudja, hogy most mit is kéne csinálnia...

[Csillag Vadász]

A piacon sétálgatva a férfi csupán egy konkrét dolog után néz. Nem is nézelődik, nem forgatja a fejét ide-oda, mert amit keres, azt tudja, hogy hol lehet megtalálni. A droid-eb hangjára lesz figyelmes, és hátra fordul. A droid egy bódé előtt áll, és fejével az árucikkekre mutat. A zsoldos odasétál, és szemügyre vételezi az árucikkeket, mit sem törődve az eladó mézes-mázos hangjával.

-Nem jó. Szépen ki lett festve, de túlságosan nagy benne a kár.

Mondja a férfi a droidnak, majd tovább sétál.

[Plett]

Maya:

Akinek nekimentél valójában nem néni volt. Hanem egy díszes öltözetõ gossam. A férfi igencsak igyekezett valahova, de elesett, ahogy a kis twi'lek nekiment. Mély hangján adott hangot nemtetszésének:

-(Mit képzelsz te kis mitugrász? Nézz a lábad elé!) - szólt saját nyelvén a Gossam. Ez amondat azonban csak egy sor értelmetlen brekegésszerû torokhangnak hallatszott a kis twi'lek számára.

A közelben álló egyik weequay férfi is odapillant az eseményre, aztán folytatja õ is útját.

Eközben feltöltik az üzemanyagcsövet arra az YT-1300-as hajóra, amelyiken Maya is érkezett. A kikötõben zajlik az élet és a többség még csak figyelemre se méltatja a kis twi'lek lánykát.


Kothar:

Amíg helyeden ülsz, az elsõ öt lény felmegy a pódiumra. 10 perc telik nagyjából el, mire ketten visszatérnek abból az ötbõl, akik eredetileg felmentek a színpadra. Hárman nem tértek vissza. Ez jó jel. Akik visszatérnek, felemás érzelmekkel lépnek le a pódiumról. Egyrészt örülnek, hogy nem kerültek mások tulajdonába, másfelõl még mindig fásult volt arcuk, hiszen még mindig a rabszolgakereskedõk fogságában voltak.

-(Ötbõl három.) - jegyzi meg a zabrak - (Nem is rossz arány.) - nézi meg a két embert, akik visszamaradtak, majd a karámban leültek.
-(Sajnos elég kicsi az esélye annak, hogy együtt adnak el minket.) - nézett ismét Kothar felé a zabrak - (Akinek olyan emberre van szüksége, mint neked, az valószínûleg nem engem fog választani másodiknak.)

Ekkor megindul a második csoport fel a pódiumra. A legtöbbjük még a hajót igazítja a fellépés elõtt. Aztán õk is eltûnnek a szemetek elõl a szín tetején.

-(Reméljük gyorsan halad ma a sor.) - szólt a zabrak - (Az az igazság, hogy nem vagyok hozzászokva ehhez a felhajtáshoz...) - szólt a férfi, majd letelepedett Kothar mellé. Könyökeit a térdére fektette, majd a drakonidhoz szólt - (És te hogy kerültél ebbe a csodás helyzetbe?) - kérdezte, mit sem törõdve a kívül álló nézelõdõkkel.

Kint eközben egy 3 éves emberforma fiú nézte igencsak látványosan Kothart. Szája nyitva volt a csodálkozástól, valószínûleg még nem látott ilyen lényt. Apja, aki mellette állt, viszont épp egyik ismerõsével beszélt valamirõl. Egyszerû népeknek tûntek és a felnõttek nemigen vettek tudomást a rabszolgákról. Néhányan csak azért jöttek ki, hogy találkozzanak ismerõseikkel, hiszen a karám egy nagyobb piac kellõs közepén volt, ahol nemcsak a rabszolgákat, hanem hétköznapi holmikat is ugyanúgy lehetett vásárolni.

[Kothar Darastrix]

Kothar figyeli a két visszatérőt némileg vegyes érzelmekkel tekintetében. Nem tudja eldönteni, hogy őket sajnálja, akik visszatértek, vagy azokat, akiket nem. Kitudja, hogy milyen lények vásárolták meg őket, s most nem épp a fajukra gondolt a vásárlóknak elsődlegesen.
- (Igen…jó aránynak tűnik) – jegyzi meg halkan, majd Kerandor-ra nézett, s rámosolygott – (Szerintem ahova én kerülök, oda szükség lehet egy hozzád hasonlóra, hisz valakinek fel kell készíteni engem harcra, vagy épp megjavítani, amit kilapítok, véletlenül) –kacsint a zabrakra.
- (A következő öt szerencsés) – jegyzi meg vigyorogva, majd körbe pillant – (Ez még nem felhajtás… Egy arénában jóval többen vannak, legalábbis többnek érzed a jelenlévőket, mikor őrjöngve éljeneznek, bíztatnak, vagy fujognak…) – majd Kerandor feltesz egy kérdést, s Kothar egy pár pillanatig nem válaszol, csak ránéz a férfire. Végül egy nagyobb levegő vétel után megszólal.
- (Eme helyzetbe való kerülésem elég rég kezdődött. Talán minden már születésemkor eldőlt, hisz 12 évvel ezelőtt, egy olyan szerelem gyümölcse lettem, amit fajom idősebb tagjai elítéltek, így egy idegen bolygón születtem meg. Keverék, vagy rondán kifejezve, egy korcs vagyok a fajom szemében, mert két Draconid alfaj vérvonala egyesül bennem, így hát szüleim sohase tértek haza velem. Ez nagy hiba volt, de csak nekem akartak jót, belátom, s ezért nem ítélkezhetek fölöttük. Négy évvel ezelőttig minden szép volt, boldogan éltem, tanultam szüleimtől, s erősödtem, majd eljött az a bizonyos nap, min egy pillanat alatt mindent, s mindenkit elvesztettem…)- felnéz Kothar az égre, s úgy folytatja –(…Szüleim megölték a rabszolga kereskedők, engem pedig elfogtak. Ettől a naptól vagyok rabszolga, bár volt egy ember, aki felakart szabadítani, egy ember, ki a rabszolgaság ellen küzdött, de őt megölték. Azonban még ezelőtt találkoztam egy kis Twi’lek lánnyal, ki megbízott bennem, s kit próbáltam védeni is a későbbiekben is…) – Kothar arcán egy mosoly jelenik meg – (Vele jártam először a Tatooine-on, ahol elrabolt egy idegen férfi, ki végül saját rabszolgájává tett minket. Engem kidobott Korribanon minden élelem nélkül, hogy lássa mit bírok ki, s magamra hagyott, majd visszatért egy idő múlva, de akkor sikerült a kis Twi’lek lánnyal megszöknünk, s megindultunk a biztos halálba a sivatagon át, ahol szerencsénkre egy hajó ránk akadt. Igen akkor szerencsénk volt, így kerültünk Corelliára, egy Twi’lek nőnek köszönhetően, meg aztán Tatooine –ra, ahol egy bárban voltunk. Szép élet állt előttünk, de a kislányt elvitte egy férfi, aztán meg voltam olyan őrült, hogy megszöktem.) – Kothar nagyot sóhajt – (Még akkor este elkaptak, s egy arénában ébredtem fel, hol két lehetőségem volt jó pár sorstársammal együtt: Vagy harcolunk, s túléljük, vagy meghalunk. Akkor nyertem, s a következő majd 3 évben Gladiátornak neveltek, majd arénában harcoltam mások szórakoztatására. Nem volt egy könnyű élet, de nem panaszkodhatok. Élek és erős is vagyok. Meg hát sikerült megszöknöm is.) – Mesélés közben Kothar tekintet megakard a kisfiún, majd egy mosoly ül, az arcára, s lassan feláll – (Szökésem után, tolvaj lettem, bár, csak részegeket fosztottam ki, hogy legyen miből ennem, csak, hát egyszer sikerült egy rosszat kifosztanom, aminek hála, most itt vagyok. Újra ott ahol anno. Rabszolga kereskedőknél, s várhatom, hogy más döntsön a sorsomról, mint eddig az évek alatt. Bár jobban meggondolva, jobb volt mégis az arénában harcolni. Ott tudtam, mire számíthatok, sejtettem, melyik nap lesz olyan, mely után lehet már nem lesz még egy. S tudtam, hogy melyik olyan, hogy csak csupán látványosság lesz, s nem kell ölni. Csupán a közönség szórakoztatására, hosszas harcot bemutatni, a lehető legváltozatosabb technikákkal, s harcstílusokkal, a lehető legtöbb faj felsorakoztatásával. Amíg a harc tartott teljesen megfeledkezhettem arról, hogy egy ketrec vár utána, hisz akkor és ott szabadnak éreztem magam, bár ez csak egy illúzió volt, semmi több…) – tesz egy lépést hátra, felméri a terepet, majd egy kicsit előre ugrik páros lábbal, de amint talajt ér, rögtön felfelé löki magát a talajtól, s egy kis hátra szaltót mutat be, majd talajra érkezés után, újra előre szökken, de most két kézre érkezik. Ezután lök magán egyet felfelé, hátra, hogy újra két hátsó mancsára érkezzen. Ezután mosolyogva pillant Kerandorra.
- (Akiket látok, azok egyszerű népeknek tűnnek, akiknek az erőm, esetleg keményebb fizikai munkára kell) – lassan leül, s ásít egy nagyot, mire láthatóvá válik teljes fogazata, mely egyértelműen jelzi, hogy főleg húsevő – (És te hogy jutottál eme helyre?)

[Csillag Vadász]

Hosszú órákig sétál a piacon és a különböző boltokban a férfi, de úgy tűnik, hogy sehol nem leli azt az alkatrészt, amire szüksége van.

-Jól van. Úgy tűnik, hogy itt sem szerzünk semmit. Menjünk vissza a hajóra.

Mondja a férfi, és a droid-eb felé fordul, és elindul a droiddal az oldalán, vissza a kikötőbe. Séta közben a droid-eb hegyezni kezdi az audio processzorát, és egy csipogó hangot hallatva fordul egy nagyobb tömeg felé. A zsoldos megáll, és a droidra, majd a tömegre néz.

-Semmi különös. Csak rabszolga kereskedők.

Az utcákon sétálva a droid továbbra is csipog és búg a férfi mellett, mint aki magyarázatot kér mindenre, amit lát. Akár egy kisgyerek. A zsoldos egy apró sóhajjal néz a robotra.

-Tudod, néha bánom, hogy róla mintáztam a személyiségedet. A rabszolgák azok olyan lények, akiket más bolygókról szednek össze, rabul ejtik őket és láncba verik. Nincs semmi joguk, még az életük is csak a gazdájukon múlik. Igen. Körülbelül, mint a droidok. Az ilyen vásárokon szokták őket árusítani, és ha szerencséjük van, akkor egy rendes gazdához kerülnek.

Hosszú halgatás után a robot ismét csipogni kezd, miközben a kikötőhöz érnek. A férfi a droid-eb felé fordítja a fejét.

-Tudom. Undorító dolog.

[Maya Riw'line]

Maya félénken, és zavartan néz fel a fura ruhát viselő non-humán lényre. Az valami furi brekegés féle hangot ad ki. A kicsi twi'lek sajnos ebből nem ért meg semmit sem, bár gyanítja, hogy ez lehet a furcsa teremtmény nyelve... csakhát ő nem érti meg.

-Bo...bocsánat...-hebegi még a kicsi, majd elfut egy irányba... maga sem tudja, hogy hova, vagy mit kéne csinálnia...

Nem nézni, hogy merre megy, csak éppen arra figyel, hogy mostmár ne menjen neki egy furi alaknak se. Azonban valamely furcsa véletlen folytán pont rossz irányba indult el, és visszakeveredett az YT-hez, amitől elindult. A lányka éppen látta, amint az üzemagyag feltöltését befejezik. Ekkor hirtelen szembe találta magát az egyik pilótával, akinek a hajóján bújkált az elmúlt órákban.

Maya hirtelen teljesen összezavarodva állt a dokknál, szemben a pilótával. Sajnos az pont rá nézett, és a kicsi lányka nem tudja, hogy felismeri-e és tudja, hogy az ő potyautasa volt, vagy sem... Fogalma sincs, hogy most mit kéne tennie, vagy mondania, ezért csak áll, és a pilóta bácsira bámul várva, hogy vajon most mi lesz?

[Plett]

Kothar?

-(Hát kölyök, neked aztán mozgalmas életed volt, nem mondom.) -szólalt meg végül Kerandor. - (Közel sem olyan izgalmas, mint az én életem.) - ekkor ruhája egyik zsebéhez kapott - (Mindig elfelejtem, hogy nincs nálam dohány...) - mondta, majd unottan a porba rúgott - (Üzletet akartam nyitni, csak rossz embertől kértem kölcsönt. Csődbe mentem és amikor észbekaptam, már a hajón ültem. Ez volt úgy három hónapja. Azóta járok bolygóról bolygóra.)

Az ajtó újra kinyílt. Ezúttal azonban mind az öten visszatértek a pódiumról. Hiába a megnyerő kinézet, nem mindig jön össze az eladás. Másodpercek telnek el, amikor is újra kinyílik az ajtó, és az egyik őr érkezik. Végignéz a társaságon, és gyorsan kiválaszt még 5 lényt. Köztük Kothart, a zabrakot és még 3 embert is. Ahogy sorba felsétáltatok az emelvényre, láthattátok a környező teret is. olyan 100-150 ember gyűlhetett össze a rabszolgavásárra, ám ezeknek csupán a fele potenciális vásárló.

Kerandor felállt az emelvényre és kihúzta magát. A többi rabszolga is igyekezett hasonló módon tenni. Az emelvény egyik feléről egy ismerősnek számító arc tűnik fel: a rabszolgakereskedők vezére. A férfi a pódium tetejéről árulja portékáit, miközben az őrök folyamatosan figyelik a rabszolgákat, hogy nehogy valamilyen rossz mozdulatot tegyenek.

-(Viselkedj természetesen.) - súgta oda a zabrak Kotharnak.

Maya:

A pilóta valóban téged nézett egy darabig. Nem ismert fel. Miután végigmért téged, visszatért a hajó ellenőrzéséhez. Társa lassan visszatért a dokkmester épületéből és egyenesen felsétált a rámpán. Ő ráadásul még észre sem vette a kislányt, vagy egyszerűen nem akarta őt észrevenni.

Eközben a dokk egy másik végén egy Mayahoz hasonló korú kisfiú kezdett iszonyú rohamba. Kedvenc kisállatkája, Kodo kiszabadult a hajójukról a és a fiú az állat után eredt. A hatlábú lény persze azonnal azt hitte, hogy kis gazdája azért kergeti, mert játszani akar vele, így az végigspurizott az egész dokkon. Az emlősszerű hüllő a ijárat felé közeledett, azonban Maya még elérhette a jópofa kisállatot és elállhatja az útját.

[Kothar Darastrix]

- (Hát remélem, hogy most már szerencsésebb leszel te Kerandor) – elmosolyodik Kothar – (Örülni fogok akkor, ha egy jó lélek vesz meg, még akkor is, ha engem nem tudnak eladni) – tekintete lassan a pódiumról visszatérőkre terelődik a tekintete.
- (Ez nem ígér túl sok jót) – jegyzi meg halkan. Megropogtatja öklét, s várakozik tovább, de ekkor megérkezik egy őr. Gyorsan választ, s a most kiválasztottak között ott van Kerandor, s Kothar is. Minden ellenkezés nélkül megy az ifjú Draconid a kis csapatban, s végig méri a tömeget.
- (Hát nem egy aréna néző közönsége…ahhoz képest nagyon kevésnek tűnik) – súgja oda a Zabraknak halkan. Még egy pár lépést tett, s becsukta a szemét. Ott állt Kothar a pódiumon csukott szemmel a tömeg előtt, de még nem húzta ki magát annyira, mint a többiek. Zabrak szavára, csak nagyon röviden felel.
- (Legyen hát) – ezzel felemeli a fejét, s kihúzza magát, miközben izmait megfeszítve széthúzza a „láncait”, ahogy mély levegőt vesz, s ekkor nyitja ki a szemét. Tekintete inkább egy harcosé, mint sem egy rabszolgáé: Vonásai megkeményednek, miközben lassan megnyújtózik felféli. Farka ezalatt oldalra lendül úgy, hogy a nézők jól láthassák, s szétnyitja farok tüskéit, majd leereszti „fegyverét” maga mögé. Majd fennhangon megszólal.
- Üdv Mindenki! Egy Gladiátor üdvözöl benneteket! – Eközben jobb öklét szívéhez emeli, s balját leerőlteti maga mellé. Tekintetét végig hordozza a tömegen, majd a szeme sarkából pillant a rabszolga kereskedő felé. Ezután lassan leengedi a balját, s a Zabrakra pillant, majd egy mosoly jelenik meg az ifjú Draconid arcán.
~ Előttem sok lény, kik közül egy lehet az lesz, ki a további sorsomról fog dönteni, s vakon kéne, hogy kövessem, bármennyire is szabadságra vágyok, még várnom kell, s nem elhamarkodottan cselekedni. ~ Gondolkozik Kothar, majd lehunyja szemeit, s úgy várja az „ítéletet”. Abban nem bízik, hogy pont őt megveszik, inkább, csak abban reménykedik, hogy Kerandor-t elviszik innét, bár annak is örülne, ha frissen szerzett beszélgető társával egy helyre adnák el. Végül egy hosszabb hallgatás után megszólal nagyon halkan hutt nyelven, úgy, hogy csak a közvetlen mellette lévők hallják.
- (Bár, hogy is lesz…Kívánok számodra, hosszú, boldog, szabad életet!)
~ Az igazság pillanata eljött. Ha az a sorsom, hogy rabszolga legyek, akkor hagyj magamra sors, ha az a sorsom, hogy egyszer szabad legyek, akkor adj valami jelet… ~ hangzik fel a fejében az újabb gondolat, míg vár, s közben a legkisebb neszre is oda figyel, legalábbis csak annyira, hogy milyen közel van hozzá…

[Maya Riw'line]

Mayácska megkönnyebbül picit, amikor a pilóta bácsi elfordul, és nem foglalkozik vele. De azért zavarja is kicsit, hogy itt mindenki semmibe veszi. Ez nem jó hely. Itt senki se törödik vele. Ez már nem is izgi kaland...

Ekkor egy furi kisállatot lát szaladni a kijárat felé. A kicsi twi'lek lányka elé szalad, és játékosan megpróbája megfogni, majd megsimogatni az aranyos kicsi lényt. Olyan vicces, és játékos! De érdekes kis lény! Vajon mi lehet a faja?
Ekkor érkezett oda a kisállat gazdája, egy Mayácskával kb egyidős fiucska.

-Szia! Én Maya vagyok. Tiéd ez a kisállat? Mi a neve? És neked? -kérdezte vidáman a fiúcskát a kislány meg is feletkezve minden bajáról...