Saleucami (A Birodalom Pereme-szektor)

[Plett]

Kothar:

Kerandor fejével biccentett a drakonidnak, aztán kiválasztott egy látszólag tetszõleges irányt és elindult. Gyorsan kapkodta lábait, azonban nem futott. Úgy tett, mintha ez természetes dolog lenne. Mindig kezével jelzett feléd, hogy mikor jöhetsz utána és mikor kell megállnod. Aztán belevetette magát az egyik forgalmas utcába. Végül lépései egyre lassultak, aztán már normális járókelõként folytatta az útját. A város egyik külterületén járhattatok, az utcai világítás néhol alig pislákolt, a legtöbb helyen az épületekbõl kiszûrõdõ fény jelentette a legfõbb fényforrást. A zabrak végül bevárta a drakonidot és már mellette haladt mindvégig. Az utca annak ellenére, hogy elég sötét volt, egyáltalán nem volt kihalt. Ahogy sok bolygón, úgy Saleucamin sem állt meg az élet éjszaka. Sok sötét alak járkált fel- alá, arcuk sokszor felismerhetetlen volt. Kerandor otthonosan mozgott és úgy nézett ki nem félt. Az idõ igen meleg volt, 28-30 fok körüljárhatott. Azonban elviselhetõ volt ez a hõmérséklet, mivel a levegõ nedvességtartalma igen alacsony volt. Már egy jó félórája haladtatok a településen, amikor egy jól kivilágított térre értetek. Itt még éjszaka is nyitva álltak a bárok, és a kofák itt is árulták áruikat. Kerandor végül az egyik épület oldalához ballagott és hátát nekivetette a homokkõ burkolatnak. Sóhajtott egy nagyot és így folytatta:

-(Idáig megvagyunk. Itt már nehezen találnak meg. Csak tudnám, hogy melyik városban lehetünk...) - forgatta fejét körbe-körbe Kerandor - (Szólnom kéne pár ismerõsnek, hogy gázban vagyok. De nem tudom, hogy hogyan. A jeladótól is jobb, ha minél elõbb megszabadulunk. Pénz is kéne...)

Sóhajtozott gondterhelten a zabrak. Fejét leeresztette kezeivel a térdét, derekával a falat támasztotta.

-(Ha már itt vagyunk, akkor ne álljunk meg, igaz?) - nézett fel ismét a drakonidra - (Kölyök, van valami ötleted, hogy hogy szerezzünk néhány kreditet?) - Kérdezte végül.


Maya:

-Jól van na, azért nem kell ennyire felkapnod a vizet. - mondta kicsit lehangoltan a fiú és kicsit közelebb lépett Mayához - és nehogy azt hidd, hogy egyedül vagy. - mondta majd vigasztalásul egy gyors puszit adott a lánynak és rózsás arccal elmosolyodott. Utána még megette a sütijének utolsó morzsáit, leporolta tenyerét, aztán folytatta

-Ha meg annyira vissza - itt nyelte le az utolsó falatot a sütibõl, így egy kis szünetet tartott - akarsz menni, akkor miért nem kérdezted meg azokat a fickókat, akikkel jöttél, hogy vigyenek vissza. Ha sietünk, akkor szerintem még eléred azokat a pilótákat és vissza is tudnak téged vinni, gyere! - szólt a fiú és máris pattant fel és hívott téged. Talán még el tudod érni a pilótákat, ha sietsz .

[Kothar Darastrix]

Kothar lassan követi Kerandor, amennyire csak lehet feltűnésmentesen, s minden erejével azon van, hogy próbálja nem szem elől téveszteni a zarakot. Végül a zabrak végre megáll. Pontosabban egy épület falának dől a hosszú séta után. Egy darabig csak hallgat Kothar, majd megszólal.
-( Én a helyedben elfeledném az ismerőseidet. Csak bennem bízhatsz most meg, másban nem. ) – mondja végül, miközben a falnak támaszkodik ő is. – (Ami a jeladót illeti, az a te dolgod, ahhoz én nem értek, de ha nagy sérüléssel jár, akkor egyenlőre csak valahogy kapcsold ki, s utána kiszedjük.) – majd elmereng. – (De ha ragaszkodsz az ismerőseidhez akkor legyen, de nincs kedvem újra rabláncra kerülni.) – ezután elhallgat egy kicsit, s látszik rajta, hogy gondolkozik. Telnek a pillanatok, mire újra megszólal.
-( Lenne két lehetőség. Az egyik, hogy elviszel egy arénába, s ott pénzért harcolok. Ennek az a veszélye, hogy ha nyerek, még akkor is belehalhatok a szerzett sérülésekbe, de ez a kisebbik gond. A nagyobbik, hogy egy ilyen harcnak, főleg, ha ritka fajú a harcos hamar híre megy. És akkor jönnek olyanok, akikkel nincs kedvünk találkozni. Ők felajánlanak értem pénzt neked, ha elfogadod, sokat kaszálsz, ha nem megölnek és akkor is az övék vagyok. ) – sóhajt.
-( Második lehetőség, hogy mutatsz egy kocsmát, s részegeket fosztogatunk, ami elég egyszerű, de nem veszélytelen feladat. A döntést a kezedbe adom most. Mindegyik út veszélyes, de ez van, nincs sok választásunk, azonban ezt te is tudod barátom.) – mosolyog a Draconid a Zabrakra.

[Maya Riw'line]

-Nem is kaptam fel a vizet! -mondta Maya.
Majd a következő másodpercbe kissé váratlanul érte a fiútól kapott puszi. A kis twi'lek szégyellőssen mosolygott vissza a srácra.

-Ha meg annyira vissza akarsz menni, akkor miért nem kérdezted meg azokat a fickókat, akikkel jöttél, hogy vigyenek vissza. Ha sietünk, akkor szerintem még eléred azokat a pilótákat és vissza is tudnak téged vinni, gyere! -mondta a fiú és már futott is.

-De mint mondjak nekik? Hogy kerültem a hajóra? És különben is, nem is ismerem őket! Lehet hogy rossz bácsik. -mondta miközben meglepően gyorsan utolérte a fiút a futásban, és már egymás mellett futottak tovább...

[Plett]

Kothar:

A zabrak arcára egy pillanatra ingerültség ül ki, amikor Kothar kiokítja őt. Odalép Kotharhoz és a szemébe néz.

-(Nem egy kölyök fogja megmondani nekem, hogy kire hallgathatok és kire nem.) - böki meg élesen mutatóujjával a drakonid mellkasát - (Ha én nem vagyok, még mindig fent vagy a hajón.) - ekkor ismét a falnak támasztja hátát - (Ha ki tudtam volna kapcsolni azt a nyavalyás jeladót, már rég megtettem volna.)

Végighallgatja Kothar elképzeléseit a pénzszerzésről, a gladiátor küzdelmet különösen hajmeresztőnek találja:

-(És te komolyan azt hiszed, hogy csak úgy eljutunk az arénáig?) - kérdezte, de választ nem várt a kérdésére. - (A másik ötleted... hát elég hajmeresztő, de... még mindig jobb, mint az előző.) - újra sóhajtott egy nehezet - (Mégis hogy akarod kifosztani a részegeket?)

Maya:

Gilad ide-oda cikázott az utca népe közt, mellette Mayaval, végül a fiú Maya kérdése után kifakadt:

-Nem lehetsz ilyen muja. Mondd meg az igazat, nagyobb gázba már úgy sem kerülhetsz... - korholta a lányt a fiú. Igyekezett segíteni, és amint átléptétek a kikötő bejáratán, lassítani kezdett:
-Melyik hajóval jöttél? - kérdezte gyorsan a fiú.

Ahogy Maya körülnézett, a nagy forgatagban nem látta a hajót.

[Maya Riw'line]

-Te csak hiszed, hogy nem! -vágta rá dacosan a twi'lek lányka Gilad korholására, amikor végre megálltak a kikötőben, és kicsit kiliheghette magát. Miközben forgolódva kereste a hajót folytatta.
-Fogalmad sincs mennyi gonosz ember mászkál össze-vissza a Galaxisban. Engem valamért folyton mindenki el akar adni rabszolgának! Kivéve persze Vyn bácsit. De ő is azt mondja, hogy nagyon óvatosnak kell lenni, mert sok a gonosz ember. Tudod milyen rossz dolog rabszolgának? -egy pillanatik furcsán villogot a kislány szeme, mintha dühös lenne mindenre és mindenkire, akiknek a rabszolgasághoz valami köze van. Talán személyes rossz tapasztalatok miatt.
-Tudod Gilad senki se lehet más valaki tulajdona. Az nem helyes. Engem mégis mindenki el akar rabolni, és eladni rabszolgának.

Egy pillanatig elhallgatott. Folyamatosan kereste a hajót a szemével, de nem találta. Hol lehet? Olyan nagy ez az űrkikőtő, és olyan sok itt a járókelő! Mintha vízesést keresnének a Tatooineon.

-Ez reménytelen!-fakadt ki végül elkeseredetten. -Sehol sincsen a hajó amivel jöttem! Vagy elment, vagy olyan nagy ez a hely a sok nyüzsgő alakkal, mintha egy bizonyos fehér homokszemet keresnénk a tatooine-i sivatagban...

Maya egyszer olvasott egy mesét egy bizonyos fehér homokszemről a tatooine homoktengerébe elveszve, aminek különleges tulajdonságai voltak. Csak hát egy homok szemet megtalálni egy sivatagban... az szinte teljesen lehetetlen...

[Kothar Darastrix]

Kothar egy arcizma se rezdül, mikor a zabrak kicsit ingerültebb lesz. Végig hallgatja, majd mikor befejezte, akkor szólal csak meg.
- (Csak elmondtam a véleményemet, s nem kell emlékeztetned, hogy neked köszönhetem, hogy most itt állok) – lassan körbe pillant, majd egy könnyed mosoly ül ki az arcára.
- (Hidd el, egy Arénába bejutni a legkönnyebb dolog…onnét élve kijutni, már sokkal nehezebb, de nem lehetetlen.) – ezután megropogtatja az ujjait, s felemeli az öklét – (Hát nem szépen kérem meg, hogy adja oda a pénzét, azt elhiheted. Minden esetre, ahhoz este kell, mindenféle képpen. Nappal sokkal nagyobb az esélye, hogy meglát más is, s akkor vége a dalnak. Azaz nappal némi információt kell szereznünk majd. Kéne a bolygó egyik nagy űrkikötőjének a helye, s még információ a nagyobb teherhajókról, vagy esetlegesen az olyanokról, akik egy kis ételért, vagy nagyon minimális pénzért rakodókat keresnek. Ezzel meg lenne oldva a lelépésünk eme bolygóról. Azonban mindehhez idő kell, s sötétedés után, már kocsmánál kell lennünk ismét, ha nem találunk megfelelő hajót. Azonban holnap ételt és ruhákat kéne venni. Nem kell sok, csak hogy ne legyünk éhesek, meg persze kicsit jobb látványt mutassunk, ha tovább keresünk kijutási lehetőséget. ) – Adja elő halkan Kothar a tervét közben a környéket figyelve… majd hozzá teszi – ( De az ilyen kifosztásokat max 3-4 éjszakán csinálhatjuk, utána más pénzkereset kell, ha itt ragadunk, mert éberebb lesz az őrség akkor már.

[Plett]

Maya:

-Rabszolga voltál? - kérdezte meglepõdve a fiú, majd betapasztotta a lány száját kezével. - Ez a hely tele van rabszolgakereskedõkkel, többet ilyet ne is mondj! - súgta a fülébe.

Épp ekkor ment el mellettetek két rossz kinézetû trandsoshai. Gilad idegesen vigyorgott, miközben még mindig Maya száján volt a keze. A trandoshaiak felfigyeltek a fiúra, egyikõjük hirtelen a fiú felé rontott és fenyegetõen sziszegett. Gilad rögtön elengedte Maya száját és szinte megdermedt a hüllõ mozdulata láttán. De nem történt semmi, a trandoshai visszahúzódott, társa pedig sziszegve röhögni kezdet, majd az ijesztõ is ugyanígy tett. Biztos jó poénnak gondolták, hogy két megszeppent gyerekre ráijesztenek. Jó dolguk végeztével továbbálltak, és folytatták csevegésüket a hajójuk felé.

-H-hogy én hogy utálom ezt! - mondta Gilad végül, aztán ismét a lányra nézett - Nem tûnhetett el az a hajó nyomtalanul. Nézzünk körül.

Gilad abba az irányba indult, ahonnan jöttetek. Egy-két perc múlva ismerõssé vált az egyik leszálló-platform. Megtaláltad a helyet, ahol leszálltál. Azonban... a hajónak hûlt helye volt.

Kothar:

-(Nekem csak nyilvános holofonra kell pénz. Pár kredit, semmi több. A többiek megoldják a többit. Nincs arra idõnk, hogy munkát keressünk, emlékszel? Reggelre legjobb esetben is hullák leszünk, ha nem csinálunk gyorsan valamit... Oldjuk meg a dolgot. Bemegyek egy lokálba és rádumálok valakit, hogy kijöjjön, te meg elintézed, hogy ideadja a pénzét, megegyeztünk?) - kérdezte a zabrak most már kissé türelmetlenül.

[Kothar Darastrix]

Kothar lassan megnyújtóztatja a tatja a tagjait, s eme ártalmatlannak tűnő mozdulat sor közben lép a Zabrak elé, majd hírtelen fordul felé, s néz milyen a szemébe, bár most ijesztő látvány a két résnyire szűkült szem.
- (Verd ki a fejedből, hogy reggelre lehet halottak leszünk) – sziszegi Kothar – (Mert akkor tuti az leszel. Én már sokszor néztem szembe a halállal, s megannyiszor túl is éltem a találkozást. Ráadásul az élet is egy Aréna harc. Ugyan azok a szabályok is. Éld túl a napot, s éld meg a holnapot.) – Majd körbe pillant – (Bíznod kell abban, hogy a sikerül elérnünk a célunkat, s más nem számít most. Nekem sincs kedvem meghalni) – hangja keményen csenghet, miközben lassan az épület sarkához megy, hogy keressen szemével esetlegesen részeget, vagy más könnyű áldozatot.
~ Hát érzem kemény lesz eme éjszaka, mivel igaza van. Főleg, hogy fegyvertelenek is vagyunk, így esélyünk sincs sok, de amíg a legkisebb is van, addig kár feladni…minden bizonnyal sikerül. ~ vissza pillantok a zabrakra.
- (ha kifutunk az időből akkor irány az űrkikötő és fellógunk egy hajóra.)

[Maya Riw'line]

Alighogy Maya kimondta az utolsó mondatot Gilad kezét érezte a száján. A fiú döbbenten súgta a fülébe a nem túl kellemes hírt, amitől valamilyen megmagyarázhatatlan módon tartott is, csak nem vallotta be magának, hogy itt hemzsegnek a rabszolgakereskedők.

Ekkor azonban két rossz kinézetû trandsoshai jelent meg, és az egyik Gilad felé indult fenyegetően sziszegve. Ekkor a fiu elengedte Maya száját, de megderemdve nézett a trandóra. A twi'lek lány nem különben. Már-már azt hitte hogy megértette a rabszolgaságról folyó eszmecseréjüket, és modt belőllük is rabszolgát akar csinálni megint az a fenyegető rossz trandó, de ekkor sziszegve felröhögtek a társukkal és odébb áltak. Mayát kirázta a hideg. Azon járt az agya, hogy ez bizony rosszabbul is végződhetett volna. A jövőben óvatosabban kell megválogatnia a szavait. Nem mondhat akármit akárhol, ahogy eddig. Ez itt nem a biztonságos űrállomás, ahol eddig lakott.
A gondolatmenetből Gilad hangja rántotta ki.

-H-hogy én hogy utálom ezt! Nem tûnhetett el az a hajó nyomtalanul. Nézzünk körül.

Mondta a srác, és már indult is egy irányba. Maya követte, és közben csendesen válaszolt.
-Azt hiszem a jövőben óvatosabban kell megválogatnunk, hogy hol és mit mondunk. Egy űrkikötő azt hiszem közel sem biztonságos hely. Látod már, hogy mért nem bízok az emberekben. -mondta komoran, de aztán Gilad pillantását látva gyorsan hozzátette -Persze benned bízok!

Egy röpke zavart mosoly futott át az arcán. Ekkor azonban Maya megpillantotta a platformot, amire leszált a teherhajó amivel jött, de az már nem volt sehol. Megtorpant és bámulta az üres leszállóhelyet. Majd felsóhajtott.

-Az volt az a platform. Elmentek.-állapította meg tárgyilagosan.

[Plett]

Kothar:

A zabrak végighallgatta Kothart, aztán egy halvány mosollyal az arcán megszólalt:
-(Befejezted? Mert akkor égre rátérhetünk a dologra.) - mondta, majd körülnézett. - (A környéken kell lennie valamilyen kocsmának. Keressünk valamilyen helyet.) - fejezte be, aztán elindult az utcán.

Lassan elhagytátok a teret, ahol voltatok és a környező utcákban járkáltatok. Kerandor megtorpant egy sikátor előtt. Látszólag semmi mozgásnem volt bent. Pár konténer, egy-két nagyobb szeméthalom foglalt helyet a sötét zsákutcában. A zabrak tett pár óvatos lépést befelé, egy hangos 'helló!' kiáltással ellenőrizte, hogy van-e bent valaki a mellékutcában, azonban választ nem kapott. Bement, felemelt pár szemetet, hogy meggyőződjön arról, hogy senki nincs bent. Pár apró kártevő szaladt szét a férfi nyomán, azonban semmi más nem volt bent.

-(Tökéletes.) - válaszolta, majd Kotharhoz lépett - (Itt várj meg, ha jelet adok, akkor tedd a dolgod. Ha napfelkeltéig nem jövök vissza, akkor indulj el nélkülem.) - válaszolta a zabrak, majd egyszerűen elnyelte az utca sötétje. Már láthattad, hogy az ég alja szürkülni kezd, azaz 1-2 órán belül felkel a nap.

Már-már azt hinnéd, hogy nem történik semmi, azonban egy ember tűnik fel a sikátorban, mögötte pedig a jellegzetes szarvakkal tarkított zabrak-fej tűnik fel. Beérnek a sikátorba, beszélgetni kezdenek, majd az ember kioldja nadrágján az övet, majd a nadrágját kezdi gombolni. Ekkor szólal meg hanosan Kerandor. Hangján némi kétségbeesést lehetett érezni:

-(Most!) - kiáltotta. Az ember egy pillanatra megtorpant
-Neked meg mi bajod van? - kérdezte a zabraktól

Maya:

-Az volt az a platform. Elmentek. - szólt a lány.

Gilad is megállt, aztán közelebb lépett Mayahoz. Bár a lány tárgyilagosan közölte a tényt, Gilad arcán látszott, hogy nagyon sajnálta a lányt, zonban ő sem tudott mást mondani, mint:

-Hát el...

Egy darabig nézte még az üres leszállóhelyet, aztán feltette a nagy kérdést:

-És most mi lesz? - kérdezte tanácstalanul

[Kothar Darastrix]

Kothar biccent csak válaszul, hogy befejezte, majd követi Kerandort. Az utcákban való bolyongás közben nem szólal meg, csak akkor mikor a zabrak ráakad a szerinte tökéletes helyre.
~ nem rossz választás az tény ~ jegyzi meg magában.
- (Itt várlak, ameddig csak lehet) - válaszolja búcsuzásul, majd miután a zabrakot elnyeli a sötétség Kothar is a szűk utca sötétjét kihasználva elrejtőzik.
Tellik az idő és a Zabraknak még nyoma sincsen, azonban egyszer csak megjelenik egy ember társaságában.
~ Tökéletes ~ Kothar pofájára gonosz vigyor ül, ahogy felméri az embert.
Kerandor elkiáltja magát.
~ te ütödött Zabrak! ~ Fortyan fel magában az ifjú draconid, majd pillanatokkal később akcióba lendül: néhány gyors lépés után a levegőbe szöken, s az ember tarkójára csap, arra ügyelve, hogy csak elájuljon. Amint talajt ért az ember életjeleit ellenőrzi. Ha nem tűnik eléggé eszméletlennek, akkor lekever neki méfg egyet Kothar.
- (Szép volt, most szereztél egy újabb ellenséget.) - szólal meg a zabrak felé - (ha magához tér felismer) - közben elkezdi átkutatni az áldozatot - (ha ezt el akarod kerülni, akkor öld meg) - Kothar hangja hiába csendes, s nem parancsolónak hat, mégis hátborzongatóan érzelem mentes. - (de ezen ráérsz gondolkozni. Lássok mennyi a bevétel) - pénzt, s értéket keres inkább. Kerandor mozgására annyira nem figyel, hisz megbízik benne annyira már, hogy ne figyelje állandóan a mozgását. Talán eme bizalom oka, hogy az arénába muszály volt abban hamar bíznia, akivel esetleg együtt harcolt.

[Maya Riw'line]

-És most mi lesz? - kérdezte tanácstalanul Gilad, miután egy ideje ott ácsorogtak az üres platform előtt.
Maya elgondolkodott egy pillanatra. Őt is az aggasztotta, ami újdonsült barátját.

-Nem tom'. Gondolom neked vissza kell mened a szüleidhez, meg a bácsikádhoz. Én meg majd megleszek valahogy. Csak megtalálom valahogy Vyn bácsit. -vont vállat a twi'lek lány, de hangja közel sem volt olyan magabiztos, mint a mondat tartalma.

-Mindenesetre nem ácsoroghatunk itt a végtelenségig. -mondta, és elindult abba az irányba, amerről jöttek. Bár maga sem tudta, hova és mért tart, vagy hogy mi lesz vele ezután...

[Plett]

Kothar:

Már az elsõ ütés is elég volt, hogy a fickó eszméletlenül essen össze, akár egy zsák barq gabona. Jó pár órára kiütötted õt.
- (Megölni? Te teljesen meg vagy huzatva?) - kérdezte ingerülten a zabrak - (Megölni... te jó ég...) - mormogta az orra alatt - (Hogy a francba ismerne fel egy holtrészeg ember másnap? Ez a szerencsétlen hülye arra fog emlékezni, hogy túl sokat ivott és hazafelé menet összeesett a sikátorban...) - magyarázott a zabrak - (Nincs sok tapasztalatod az alkohollal kapcsolatban, igaz kölyök?) - kérdezte egy halvány félmosollyal a száján. - (Amúgy szép ütés volt.) - jegyezte meg elismerõen

Mindössze 100 kredit volt a részegnél. Egész szép summa, tekintve, hogy már elég sokat ivott. Más értéket azonban nem találsz nála. Kerandor látva a pénzt, kicsit fellélegzik.

- (Irány egy holoterminál. Siessünk, minél elõbb, annál jobb) - mondja a zabrak, majd óvatosan kinéz a sikátor sarkán, hogy nem jön-e valaki. Miután meggyõzõdik arról, hogy tiszta a terep, megindul, hogy felkeressen egy holoterminált.


Maya:

Gilad a tarkóját vakarta. Látszott, hogy õ sem tudja, mitévõ legyen. Végül mégiscsak megszólalt bár õ sem volt a legbiztosabb a dolgában:

-Hát csak nem maradhatsz itt az utcán, nem? Fõleg, hogy ennyi bûnözõ van, meg minden.... - megint a fejét vakarta egy darabig, végül eszébe jutott valami - Mi csak holnap fogunk elhajózni. Ha gondolod, nálunk éjszakázhatsz. Rábeszélem a bácsikámat, biztos megérti. Na?

Mondta végül

[Maya Riw'line]

Maya Giladra nézett, és egy percig nem tudta mit feleljen. Valahogy jól esett neki a fiú törödése, de gondot sem akart okozni neki. Gilad már így is elég nagy bajban lehet, hogy egész nap egy idegen lánnyal kóválygott össze vissza egy ilyen veszélyes kikőtőben...

-Gilad, én.. szóval köszönök mindent, de én nem akarom, hogy gondot okozz magadnak meg a bácsikádnak miattam... majd csak elleszek valahogy. Eddig is mindig megtaláltam a túlélés módját. Ezután is lesz valahogy. Ne félj. -de amit mondott, az némi ellentmondásba került azzal, ami az arcára volt írva.

-Na gyere! Ne szobrozzunk már itt. Hülyén nézünk ki. -mondta már enyhe mosollyal, és egyik kis lekkujával egy irányba bököt, amerre el is indult.

-A legjobb az lenne, ha szépen visszamennél a szüleidhez, én meg majd találok valami megoldást. És kösz mindent! -mondta kicsit magabiztossabban, már menet közben.

Maya nem értette mért, de most hogy a lábai vitték valamerre, bár fogalma se volt merre úgy érezte, hogy sokkal biztosabb magában. Talán csak a tétlen ácsorgás volt az, ami zavaró bizonytalanság érzéssel töltötte el. Persze most sem tudta, hova tart, és mi lesz vele, de legalább a kis lábai jártak, és vitték valamerre...

[Kothar Darastrix]

- (Nem vagyok…erre képeztek, öljek, hogy élhessek, Gladiátor vagyok ne feledd. Ahogy azt se, hogy nem önszántamból lettem ilyen) – majd a találatának helyére mutat – (Ez fájni fog neki mikor felébred, s már részeg miatt kerültem szorult helyzetbe. Na de addig húzzunk el innét, míg magához nem tér, s valaki az ismerõsei közül nem közli vele, hogy ezt nem eséstõl szerezte.) – mondta az ifjú Draconid, majd átadta az idõ közben talált pénz a zabraknak. Egy kicsit még vár Kothar, majd megindul a Zabrak után, s hamar utol is éri.
- (Nagyon remélem, hogy megbízhatunk a barátaidban, s segítenek) – jegyzi meg még csendesen – (ha nem, akkor leszünk igazán bajban.) – miközben ballag körbe pillant – (Menjünk az ûrkikötõ forgalmába. talán a nagy tömegben nem leszünk annyira szem elõtt, hisz sok faj megfordul arrafelé).