Utapau (A Birodalom Pereme-szektor)

[Yoda]

Utapau

Az Utapau bolygó a Peremvidéken található. Kívülrõl kopár, sivatagos, de valójában bõséges vízkészletei vannak egy földalatti óceán révén, amely az egész bolygót körülveszi. Ennek az eróziós hatása aláaknázta a felszín hatalmas területeit, és a gyakori földrengések miatt beomló üregek óriási víznyelõket hoztak létre. A felszínen nagy erejû hiperszelek pusztítanak, amelyek simára koptatták.



A víznyelõkben találhatóak a városok. A bolygó technikailag fejletlen, energiagazdálkodásuk fõleg a szélerõmûveken alapszik. Utapau korlátozott csillagközi kereskedelme a klónháborúk elõtt mindössze pár évtizeddel vette kezdetét, mikor a vízibányászati vállalatok felfedezték, hogy Utapau óceánjának vize bõvelkedik bizonyos oldott nyomelemekben.

A városok lakossága két külön fajt alkot, a magas, méltóságos, lassú mozgású utapaunokat, vagy más néven Õsöket. Az utapaunok rendkívül hosszú ideig élnek, csaknem emberszerûek. A másik faj tagjai alacsony termetûek, rövid, serény életûek. Utaiknak nevezik õket, vagy Kurtáknak.

Ezen a félreesõ bolygón rejtõztek el a szeparatisták vezetõi Grievous tábornokkal együtt. Utapau vezetõje, Tion Medon által elküldött diplomáciai csomagból kiderült, hogy a szeparatisták vezetõi itt rejtõztek el, ezek szerint Grievous is itt van. A Jedi Tanács Obi-van Kenobit bízta meg a rettegett tábornok elpusztításával. Kenobi egy kisebb klónhadsereg élén indult el küldetése teljesítésére. Egy hüllõszerû lény, Boga segítségével jutott fel a 10. szintre, Grievous búvóhelyére.

Grievopus halálával a klónháborúk befejezõdtek. Palpatine kiadta a 66-os parancsot a klónoknak, akik így megölték Kenobi mestert...

[Vure Desilijic Farus]

//A Közvetítő//

Saiic nem igazán értette, hogy miféle víznyelő kürőtkőr beszél, de mikor megpillantotta az első ilyet a bolygó felszínén, ez a fogalom már nem szorult magyarázatra. A zabrak bár csak a másodpilóta székben ült, de rögtön kiadta az Almirtól hallott parancsot a vukinak.
- Hallottad az utasítást, vezesd arra a gépet.
Gorrthar még nyögött, vagy ordított egyet, majd Almir parancsának megfelelően kezdte kormányozni a szállítóhajót. Egyikük sem törődött sokat azzal a mondattal, hogy milyen hajót keresnek, hisz már Vure lakásán is hallották, ezért szinte eleresztették a fülük mellett. Hamarosan már látható volt a horizonton a két vízkürtő, a kérdés az volt, hogy melyikbe szálljanak le először, melyet Saiic fogalmazott meg.
- Melyik legyen az első? - szegezte a kérdést Almirhoz.

[A Közvetítő]

//Vure Desilijic Farus – A Szeparatisták elveszett kincsei//

„Melyik legyen az első?” - Kérdezte a zabraki.

Almir a termetes pilóta és a másodpilóta között előretekintve szemlélte a felszínkövető radar képét. Úgy tűnt, nem is nagyon hallja a kérdést. Ebből a repülési magasságból a nagyobb víznyelő kürtők is csak alig voltak láthatóak, s azok is csak akkor, ha a hajó már majdnem közvetlenül felettük haladt el. A kisebbek viszont csak a felszínt feltérképező és követő radarernyőn voltak láthatóak. Valószínűleg ez volt a magyarázat arra, hogy a szeparatisták mért az egyik lakatlan és a lakottaktól kimondottan távol eső, kisebb átmérőjű víznyelőben rejtették el a droidvezérlő hajót. Amennyiben szerencséjük van a hajó még ma is ugyanolyan állapotban van, mint amilyenben, majd tíz évvel ezelőtt a Klón Háború végén megkapták a deaktiváló parancsot.

- Lassítson egy kicsit vuki úr és csökkentse a magasságot négyezer lábra. - Mondta Almir, szemeit meresztve. – Azt hiszem az lesz az. - Bökött rá csontos ujjaival a radaron látható egyik kürtőre.

[Vure Desilijic Farus]

A válasz hallatán a vuki Gorrthar úgy tett, ahogy azt almir mondtam. Lessítani kezdett a sebességen, a hajó már épphogy csak haladt elõrefelé. Mindeközben a hajó orrát a föld felé fordította, és csökkentette a magasságot a kért szintre. Látva a kiszemelt célpontot, Gorrthar éles szögben fordult rá a kürtõre, majd behatolt a hajóval. Szemeivel a két testõr egy leszállásra alkalmas terültetet próbáltak keresni, majd hamarosan meg is pillantottak egy szikla kiemelkedést, mely megfelelõ nek bizonyult.
- Oda tedd le a gépet. - mondta csöndesen társának Saiic.

Hamarosan landoltak is a kiszemelt helyen, majd a zabrak lenyitotta a fõ rámpát. Mind a ketten magukhoz vették felszerelésüket, fegyvereiket.
- Szedelõzködjön, és mutassa az utat tovább. - figyelmeztett Saiic, Almirt, aki minden bizonnyal ekkor már rég készenállt a hajó elhagyására.
Elhagyták a hajó fedélzetét, majd várták, hogy a tudós mutassa nekik az utat.

[A Közvetítő]

//Vure Desilijic Farus – A Szeparatisták elveszett kincsei//

Almir szótlanul figyelte, ahogy két marcona kísérője berepül a teherhajóval a felső végén nagyjából egy, vagy inkább másfél kilométer átmérőjű víznyelőbe, melynek alján néhány kilométernyi mélységben víz volt látható. A férfi által remélt hajónak viszont egyelőre nyoma sem volt. A hajó egyre lejjebb ereszkedett, miközben a vuki és a zabraki leszállásra alkalmas helyet keresett. Végül egy a kürtő falából befelé a közepe felé kinyúló fehéres színű sziklának tetsző peremet választottak ki. Ügyes manőverezéssel letették rá a hajót. A párkány masszívnak bizonyult, legalábbis a leszállás során és az azt követő néhány pillanatban is. Úgy tűnt jó választásnak bizonyult.

Amint a hajtóművek zaja elnémult, Almir kioldotta hevedereit és a kabinjába sietett, ahol mindössze egy kis fémkereső eszközt vett magához, aztán már indult is a főrámpa felé, ahol már várta a két felfegyverkezett kísérője.

„Szedelõzködjön, és mutassa az utat tovább.” - Jegyezte meg a zabraki figyelmeztetőnek szánt, de inkább parancsolónak tetsző hangon.

A fiatalember egyetlen bólintással nyugtázta Saiic felvetését, majd lelépdelt a rámpán és körülpillantott. Várakozásainak megfelelően a járatról bal felé, a kürtő falába vájt alig egy méter széles, lépcsőzetes képződmény vezetett lefelé. Óvatosan a párkány szélére lépdelt és letekintett a mélységbe, a látványtól azonnal megszédült. Hátrábblépett, majd a nem természetes úton keletkezett kivájt lépcsőszerű egyetlen a párkányról elvezető ösvényt kezdte szemlélni. Úgy tűnt szintben legfeljebb ötvenméternyit vezet balra és lefelé, majd egy üregben végződik.

- Egyelőre arra lefelé, addig az üregig. - Mutatta a kezével az irányt, majd határozatlan léptekkel, tériszonyával küszködve, elindult a kürtő falába vájt lépcső irányába, majd lassan elindult lefelé.

[Vure Desilijic Farus]

A rámpa lenyitását követõen mind a hárman elhagyták a gép fedélzetét, majd a tudós szakértelmére támaszkodva indultak tovább. Almir megpillantott egy vékony párkányt, mely a sziklafal oldalán húzódott végig egészen egy üregig. A férfi ujjával is odabökött, majd elindult a párákány szélén lefelé.
Saiic és Gorrthar is így tett, elöl a zabrak, mögötte a vuki halad. Figyeltek rá, hogy véletlenül se összpontosítsák a súlyukat ugyanarra a pontra, megtartották egymás között a másfél méteres távolságot. Mind a ketten figyeltek, hogy nehogy kibillenjenek egyensúlyukból, így kezdtek el menetelni az üreg szája felé.

[A Közvetítő]

//Vure Desilijic Farus – A Szeparatisták elveszett kincsei//

Almir óvatosan lépdelt egyik kivájt fokról a másikra. A lépcsőzetes, munkás kezek által kialakított lejárat bizakodásra adott okot a fiatalember számára. Nagyjából fél úton járhatott a leszállóhely méretű sziklaperem, és az üreg előtti keskenynek látszó párkány között, amikor a lépcsőfokok maguk is keskenyedni kezdtek. Úgy tűnt, az alsó fokok egy része valamiért leszakadt, méghozzá kivétel nélkül. A fiatal férfi nem tudta, hogy természeti hatások, vagy esetleg valamilyen tervszerű eljárás keretében mehetett végre ez a keskenyedés. Almir arccal a kürtő fala felé fordulva lábaival óvatosan motozva lépkedett lefelé szintről szintre, nyomában a két kísérőjével. Nem mert lenézni, ugyanis arról tartott, hogy ismét megszédül, s még a végén le talál zuhanni.

Mikor végre az üreg előtti keskeny, kiálló peremre lépett át az egyik lábával, fellélegzett. Egy bíztató mosolyt küldött az őt követő zabrakira, miközben megkapaszkodott az üreg falának szélében és áthúzta magát. Aztán bepillantott az ásítozó setét torokba. Saiic láthatta, hogy Almir arca pillanatok alatt hamuszürkévé válik.

- Jaj, ne! – Buggyantak ki a száján a kétségbeesettségről árulkodó szavak, majd ösztönösen hátralépett. Vesztére ott, ahova lábát tenni szándékozott, nem volt semmi. A kőperem egy lábfejnyivel előbb ért véget. A férfi nem vette észre ezt, s hírtelen dőlni kezdett. Kezeivel kapálódzva hanyatlott hátra saját testsúlyánál fogva, majd kézzel lábbal kalimpálva zuhanni kezdett.

Hosszú jellegzetesen emberi halálsikolya visszhangot vetett a víznyelő falai között. Aztán egy tompa puffanás, majd egy halk csobbanás következett. Midőn a sikoly visszhangzása elhalt ismét csend ereszkedett a kürtőre, s a lépcsőzetes képződményen maradt két bérencre, akiknek egyelőre még sejtelmük sem lehetett arról, hogy mi is rémiszthette meg annyira a férfit, hogy szegény pára ijedtében szó szerint a halálba menekült.

[Vure Desilijic Farus]

A két testőr körülbelül már a perem háromnegyedénél járhattak, mikor szemtanúi lehettek vezetőjük, Almir halálának. Saiic látta a férfi rémült arcát, melyet még az történtek előtt öltött magára, majd ez a kép lebegett előtte még pár másodpercig.
Mivel egyikük szívéhez sem kötődött annyira Mr. Heastor, ezért annyira nem rázta meg őket halála, az viszont sokkal jobban érdekelte őket, hogy vajon mit láthatott a barlang szájában, melytől ennyire megijedt. Óvatosan, de merészen folytatták útjukat a barlang bejárata előtti kis kiemelkedésig. Saiic volt az első, ki letette a lábát a képződményre, majd első mozdulata az volt, hogy kezébe vette BlasTech T-6-os kaliberű sugárvetőjét, majd miután Gorrthar is megérkezett ugyanígy tett vuki ijjával. Egymásra pillantottak, majd biccentettek. A vuki nézett be elsőként a járatba, hisz ő mégis egy nagyobb darab és izmosabb illető, mint társa.

[A Közvetítő]

//Vure Desilijic Farus – A Szeparatisták elveszett kincsei//

Amint a vuki a szűk peremen üggyel bajjal helyet cserélt a zabrakival, s ez után saját fegyverét tüzelésre kész állapotban tartva betekintett az üregbe, - amelyet a meglehetősen szerencsétlen halált halt férfi a továbbhaladás lehetséges útjának jelölt meg - ő maga is megpillanthatta azt, aminek láttán Almir ijedtében megtette élete utolsó lépését, nem tudván arról, hogy a a halálos mélység felé teszi.

A sötét üreg mélyén, ahová csak alig-alig jutott be a fény, mely bevilágította a vízgyűjtő kürtőjét, egymástól viszonylag távol, a mintegy négy méter széles járat két szélén, mint éjsötét oszlopok, két fémes alak körvonalazódott. A vuki valahol már látott ilyet korábban, vagy a haditudósításokból, vagy talán azon saját emlékeiből, amikor ezek a fémszörnyetegek betették a lábukat szülőbolygójára. Azok ugyanis, amikkel farkasszemet nézett, a klón háború rettegett szeparatista hadigépezetének egyik jelképei voltak, szuper harci droidok. Mind a kettő mozdulatlanul állt, s félelmetes, lézerágyúban végződő jobbjuk egyelőre testük mellett felfelé, az üreg mennyezetére irányult.

[Vure Desilijic Farus]

Gorrthar is meglepődött a látottakon, de ő annyira nem rökönyödött meg a látványtól, mint Almir. Szótlanul figyelte a két szuper harci droidot, és megpróbálta megállapítani, hogy aktív állapotban vannak-e. Hátrafordult, majd intett Saiic-nak, hogy nézze meg ő is. A zabrak nem tudta, hogy miféle droidok lehetnek azok, a vuki azonban még régen, saját szülőbolygóján látott ilyen gépezeteket, és azt is látta, hogy milyen pusztításra lehetnek képesek, ha többen vannak. Most szerencsére csak kettő állt ott, ráadásul nem tűntek ártalmasnak.
A zabrak és a vuki egymásra pillantott, majd fegyvereiket készenlétbe helyezve, egyszerre bukkantak elő rejtekükből, fegyvereiket a barlangban álló két szuper harci droidra szegezve. Ha esetleg támadó szándékot vélnének felfedezni rajtuk, akkor szó nélkül tüzet nyitnának, ha azonban nem így történik, akkor óvatosan elkezdik útjukat a járat mélye felé.

[A Közvetítő]

//Vure Desilijic Farus - A Szeparatisták elveszett kincsei//

Az üreg sötét belsejében, mintegy tizenöt, húszméternyire a két bérenc előtt, ott állt a két félelmetes, de feltűnően mozdulatlan harci droid. Szemlátomást mind a kettő ugyanolyan magas és széles volt, mint a vuki. Mind a kettőnek a jobb karja az égre meredt, ezzel egyfajta kihívó, fenyegető pózba helyezve a monstrumokat. Ám, valami nem stimmelt. A Hutt két zsoldosa belépett a barlang száján s ott álltak, szemtől szemben a monstrumokkal, de azok nem reagáltak. A vuki és a zabraki ezután elindultak a harci droidok felé. Azok továbbra sem mozdultak meg. Most már egyértelművé válhatott a két bérenc számára, hogy a két gépezet deaktivált állapotban van.

Ahogy közelítettek a két sötét színű fémszörnyeteg felé, azok továbbra is mozdulatlanok maradtak. Mögöttük, az üreg azon részében, amelybe a bolygórendszer csillagának fény már alig, vagy egyáltalán nem hatolt be, meredeken lefelé vezetett tovább. Az út vége beleveszett a homályba...

[Vure Desilijic Farus]

A Szeparisták elveszett kincsei

Saiic, Gorrthar és a két fém szörny között az izgalmak pattanásig feszültek, a két testőr egy pillanatra sem merték levenni tekintetüket a két droidról, akik egyelőre inaktívnak tűntek. Lassú, óvatos léptekkel indultak meg a barlang mélye felé. Figyelmük oly annyira le volt kötve, hogy teljesen megfeledkeztek a szakadékba zuhant Almirról.
Biztonságban haladtak el a két szuper harci droid mellett, de ügyeltek arra, hogy még véletlenül se lökjk meg azokat. Végül a barlang oly annyira elszigetelődött a fénytől, hogy korom sötétség járta át az egész járatot. A zabrak matatni kezdett egyik zsebében, majd egy fénypálcát bogarászott elő belőle. A falhoz ütötte, mire az világítani kezdett. Halvány, vörös színnel világította be a helyet, de hatóereje csupán 2-3 méter távolságra volt elegendő. Így indultak tovább a barlang mélye felé...

[Bax Bartin]

A Szeparatisták elveszett kincsei

- Kezdésnek megteszi, ha csak nincs jobb ötleted - mondta a lepi Perth felé fordulva, majd Walbarra tekintett és bólintott egyet.

A termetes wookie átadta az irányítást a lepinek, aki szépen megközelítette a bolygót. A holoneten szép számmal talált információkat az Utapauról, úgyhogy a képek és leírások alapján viszonylag magabiztosan vezette a Tapsifülest az egyik legnagyobb város, a Pau felé. Őszintén szólva fogalma sem volt, hogy egészen pontosan mit fognak csinálni. Ha minden gond nélkül le tudott szállni, akkor elsőként keresni akart valamiféle helyet, ahol össze tud szedni némi információt. A háború nem volt olyan régen, hogy a lakosok elfelejthették volna. Márpedig vannak akik szeretnek mesélni.

[A Közvetítő]

//A Szeparatosták elveszett kincsei//

//Vure Desilijic Farus///

A zabraki és a vuki, az előbbi kezében tartott gyenge fényt szolgáltató világító eszköz jóvoltából valamelyest jobban boldogultak, mintha teljesen vakon kellett volna nekivágniuk az ismeretlen barlangnak. A járat szélessége változatlan maradt, ám a lefelé vezető út, mintegy negyven százalékos lejtése első pillantásra épp elég ijesztően hatott. Nem maga a lejtés képzete a nehézséget, inkább a talajszerkezet, hisz a feltehetőleg majd egy évtizede nem használt földbe vájt üreg talaján a lábak könnyen megcsúszhatnak egy-egy lépés során.

A Hutt két bérence talán, ha harminc métert haladhatott lefelé a járatban, amikor az lassan jobb felé kezdett fordulni, mi több, csavarodni. Ahogy lépdeltek mind tovább és tovább észrevehették, hogy az egész járat valamiféle spirális alakban vezet lefelé, a víznyelő kürtő mélye felé.

A hátuk mögül a távolból elhaló, gyenge visszhangot vető morajlást hallottak, amit olyasféle hang követett, ami egy nagyobb sziklarész leszakadását kísérné. Aztán pár másodpercnyi csend, s aztán valamiféle éppen csak hallható toccsanás következett. Valószínűleg a víznyelő pereméből indulhatott meg egy faldarab, mely már képtelen volt tovább ellenállni a szelek, s a hőmérsékletingás együttes ostromának.

---

//Bax Bartin//

„Kezdésnek megteszi, ha csak nincs jobb ötleted.” - Hangzott a lepi válasza. Perth nem felelt, egyrészt azért, mert nem volt jobb ötlete, másrészt nem akarta zavarni a Tapsifüles kapitányát és első tisztjét a bolygó légkörébe való belépés az abban való navigálás és a leszállóhely keresésében.

Néhány percnyi légköri száguldás után a teherhajó egy széles víznyelő fölé érkezett, mely magába foglalta a bolygó egyik, némi túlzással fővárosnak titulált települését. Ahogy a Tapsifüles mind lejjebb és lejjebb ereszkedett, a pilótafülkében ülők láthatták város szintjeit. Valahol középtájon voltak kialakítva a leszállóhelyek. A légi forgalom szinte minimális volt. Úgy tűnt semmiféle forgalomirányítás nélkül szállnak le és fel a platformokról.

A Tapsifüles a hatodik szint egyik üres, közepes méretű hajók fogadására alkalmas platformján landolhatott.

[Vure Desilijic Farus]

A Szeparisták elveszett kincsei

A két fickó tudta, hogy jó nyomon járnak, hisz nem véletlenül futhattak össze azzal a két droiddal. Gorrthar emlékszik még rá, hogy annak idején a Független Fajok Szövetsége, a Szeparisták használtak ilyen gépezeteket. Tovább indultak a víz vájta folyosón.
A talaj időről időre kezdett egyre csúszósabbá vállni. Saiic rögtön tudta ennek okát, de nem osztotta meg társával, valószínüleg ő is hamar rájött: valahol a mélyben rengeteg mennyiségű víz lehet, a pára pedig csúszóssá tette a járatot. Minden egyes lépésükre odafigyeltek, nem akartak elesni. Egy idő után a folyosó spirál alakzatban jobbra kezdett tekeredni, s közben továbbra is leejtett. Ez még nem is lett volna akkora gond, de a járatban vészjósló csobbanás hallatszódott, majd az a jellegzetes hang, mikor egy nagyobb sziklarész leválik valahonnan. A vuki és a zabrak is tudta, hogy ez csak rosszat jelenthet, valószínüleg hátuk mögött möst épp egy nagy darab szikla gördülhet lefelé, és éppen feléjük tarthat. Szerencsére voltak olyan távolságra, hogy a szikla gördülésének hangját még nem hallották meg, de tudták, hogy nem rostokolhatnak egy helyben.Lépteiket sietősebbre fogták, de tudták, hogy nem lehetnek figyelmetlenek, hisz a csúszós talaj is ellenük van. Folytatták az utat, de mostmár félve, hisz nem tudták, hogy a szikladarab milyen sebessséggel tarthat feléjük.