Utapau (A Birodalom Pereme-szektor)

[Bax Bartin]

Bax Bartin - A Szeparatisták elveszett kincsei

Az éjszaka eseménytelenül telt, így ugyan az őrködés teljesen felesleges volt, de legalább egy kicsit megnyugtatta a lepit és a wookiet is. Mindenképpen jó jelnek vélték, hogy az éjszaka folyamán nem ütöttek rajtuk. Szerencsére hozzászoktak már az éjszakázáshoz, ezért viszonylag könnyen átlendültek a holtponton. Bax a biztonság kedvéért még egy adag kávét is előásott a Tapsifüles gyomrából, amiben minden volt, talán csak sith holocron nem. A rendkívül kipihent és jókedvű Perthnek Bartin kapitány válaszolt:

- Emlékszel a tegnapi térképre? Na, aszerint fogunk ma kirándulni. Elég halvány nyom tudom, de ez minden amink van.

Nem indultak el rögtön. A kis társaság megvárta, amíg a bolygó lakói is kitörölték a csipát a szemükből és kitették a lábukat az utcára. Szerették volna elkerülni az esetleges támadást, hogyha azt az ismeretlen mégis meg akarták volna kísérelni. A trió ezután kelt útra, hogy a térkép alapján bejárja azokat a helyeket, ahol további, igen fontos információra bukkanhatnak.

[A Közvetítő]

//Bax Bartin - A Szeparatisták elveszett kincsei//

- Talán szerencsénk lesz. - Jegyezte meg derűlátóan Perth.
Az előző nap kudarcait hátuk mögött hagyva, a kutatásnak újult erővel nekifogó, elszánt hármas a bolygó helyi ideje szerinti kora délelőtti órákban hagyta el ismét a Tapsifüles fedélzetét. A víznyelőkürtőben kiépült városka lakóinak jó része már talpon volt, s sietve látott napi teendőihez. A leszállóplatform környezete, leszámítva a kiszolgáló személyzet sürgölődő tagjait és a rajtuk kívül látható néhány, látszólag a saját bokros teendőit intézőt zavartalannak tetszett.

Bax Bartin az előző nap szerzett térképet kiindulási pontként használva arra a megállapításra jutott, hogy kutatást a város felső szintjein, - melyek egykor a Független Rendszerek Konföderációjának ideiglenes hadműveleti bázisát képezték, - valamint a kürtő közelében, illetve a közeli, lakatlan víznyelőknél kellene folytatniuk.

[Bax Bartin]

Bax Bartin - A Szeparatisták elveszett kincsei

Noha az elmúlt éjszakánál pozitívabb nap virradt a hármasra - nevezetesen nem volt senki a nyomukban, legalábbis feltűnően - Bax Bartin úgy döntött, hogy nem osztja fel a triumvirátust. Persze gyorsabb lett volna és ennél fogva valószínűleg hatékonyabb is, ám nem igazán szerette volna, ha Perth magára marad egy marék martalóccal. Közölte is az emberrel a tervét:

- Először a város felső részét vizsgáljuk át. Ha nem találunk semmit, akkor jöhet a kürtő, ebéd, aztán a víznyelők.

Miután megegyeztek ebben, a csipet csapat kényelmes tempóban -nehogy elmulasszanak bármilyen fontos nyomot- elindultak a felfedezőútra.

[A Közvetítő]

//Bax Bartin - A Szeparatisták elveszett kincsei//

Az új nap újult lendületével felvértezett kincsvadászok gyalogszerrel haladtak felfelé a település azon szintjeire, amelyeket a több mint egy évtizeddel ezelőtt a Független Rendszerek Konföderációjának futószalagon gyártott fémszörnyetegei, s ezek tejhatalmú urai használtak támaszpontul, egy, egyre halványuló emlékű háború utolsó szakaszában.

A lepi kapitány, és követői a tizedik szinten egy valóságos kísértetvárossal szembesültek. A harcok során keletkezett pusztítás nyomait és a hátramaradt roncsokat már rég eltüntették, nem maradt semmi, ami akár csak emlékeztetett volna arra, hogy ott egykoron egy droid hadsereg állomásozott.

A szint mégis teljesen kihalt volt. Az őslakos fajok egyikének egyedei sem jártak a szint függőhídjain és utcáin. Az egykori lakóhelyek úgyszintén elhagyatottak voltak, a nyílászárók jelentős része hiányzott. Noha a háború nyomai sehol sem látszottak, más eredetű romok és roncsok kisebb nagyobb kupacai, mint megannyi szemétdomb váltak láthatóvá a szint belseje felé. A látottak baljóslatú érzéseket váltottak ki a három kincsre éhes kalandorból.

[Bax Bartin]

Bax Bartin - A Szeparatisták elveszett kincsei

Érdekes élmény volt eljutni oda, ahol néhány évvel korábban olyan sok minden történt. Noha a lepi nem tudott részleteket, arról hallott, hogy a bolygó kiemelt fontosságú volt az események láncolatában. Ugyanarra a talapzatra lépett, amelyet előtte droidok egész serege taposott. Nem igazán lepte meg, hogy a szint teljesen elnéptelenedett volt. Vannak kimondatlan egyezségek, amelyeket jobban betartanak az írottnál. Ez pedig ilyen volt.

Bax figyelmét nem kerülte el az az incifinci tényező, hogy ez a hely remek volt csapdaállítás szempontjából. A többi kalandor bárhol rejtőzködhetett és nem kellett attól tartaniuk, hogy a tömeg megzavarja őket kétes üzelmeikben. A Tapsifüles kapitánya felhívta rá Perth figyelmét is. Szigorúan a fal mellett haladtak és mindvégig igyekeztek úgy menetelni, hogy bármikor beugorhassanak valami közeli fedezék mögé.

Még nyomok után is kellett kutatniuk, ami igazán megnehezítette a dolgot. Bartin ilyenkor általában felemelte ökölbe szorított kezét, ezzel jelezvén, hogy álljanak meg és fülelt. Kifinomult érzékszervének köszönhetően egy apró mozdulat elárulhatta a lesben várakozókat. Egy-két méteren belül még a lélegzetvételt is tisztán képes volt hallani.

[A Közvetítő]

//Bax Bartin - A Szeparatisták elveszett kincsei//

Amerre csak a hármas elhalad, több, kevesebb eltéréssel ugyanaz a látvány tárult a szemük elé. Felismerhetetlen fém és más hulladékokból, szaguk szerint többek között fekáliákból összerótt szemétkupacok, elhagyott lakások. Imitt, amott kisebb-nagyobb vrelt-ekre emlékeztető, rágcsálófélék inaltak el közeledtükre. Időközönként váratlan és néha zajjal járó felbukkanásukkal, meg-megijesztették a trió tagjait. Ám eme élőlényeket leszámítva senki és semmi sem akadt útjukba.

Egy-két egykori lakóhely, vagy épp más, ismeretlen rendeltetésű, de a nyílászárók helye alapján vélhetőleg egykoron valamilyen funkciót ellátó „üregekbe” betekintve még lehangolóbb kép tárult szemük elé. Lim-lom és szemét, vagy épp már-már feltűnően kipucolt, poros helyiségek.

Minél többet láttak, annál biztosabbak lehettek abban, hogy ami értékes volt is valaha a szinten azt már régebben elhordták a szemfülesebb fosztogatók, más használható holmikat pedig az ócskások. Egyre inkább látszott, hogy kutakodásaik ezen a környéken feleslegesek. Az általuk olyannyira áhított információkra nem itt fognak rábukkanni.

A rágcsálók neszezésein és saját lépteik zaján túl, csupán madársivalkodást hallhattak.

[Bax Bartin]

Bax Bartin - A Szeparatisták elveszett kincsei

Bax Bartin belerúgott egy fémdarabba, ami hangos kongások közepette tűnt el valamelyik szemétdomb mélyén. Visszadugta sugárvetőjét az övébe, aztán a társai felé fordult. Eléggé lehangolta, hogy az első kísérletük teljességgel eredménytelen volt, ezért rezignált hangon adta ki az utasítást:

- Azt hiszem itt végeztünk. Irány a kürtő, ott talán több szerencsénk lesz.

A piciny csoport megindult új úticéljuk felé. Természetesen továbbra is éberen figyelték környezetük minden rezdülését, hiszen sosem lehetett tudni honnan érkezik egy halálos nyaláb, amely kioltja a bátor kalandor életét. A lepi kapitány reménykedett benne, hogy ezúttal rálelnek valamire. Akármire.

[A Közvetítő]

//Bax Bartin - A Szeparatisták elveszett kincsei//

A lepi kapitány szavára Tuon zavarodottan pislogott, s értetlen arcot vágva fejezte ki, hogy nem tudja mire vélni Bartin megjegyzését. Azt maga is belátta, hogy egy évtizeddel a csatát követően, annak helyszínén bármiféle érdemi eredményt remélni, mely közelebb segítette volna őket céljukhoz, nem volt több mint botor ábránd. Viszont arról elképzelése sem volt, hogy mit akar a lepi ezzel a kürtővel.

- Már megbocsásson kapitány, de nem ez maga a kürtő? A várost a víznyelő kürtőjének az oldalába vájták, nem? - Kérdezte bátortalanul, néhány lépés után, majd megállt és várta Bax válaszát, mely talán fényt derít arra, hogy mire is készül a kipróbált csempész valójában. Tekintetéből ez alkalommal olyan bizonytalanság világlott ki, mely nem a kitűzött cél elérhetőségét, hanem a lepi hozzáértését kérdőjelezte meg.

[Bax Bartin]

A Szeparatisták elveszett kincsei

Bax megfordult és végighallgatta Tuon mondandóját. Némán bámult maga elé, láthatóan elgondolkozott valamin. Néhány másodperc után lassan felemelte a fejét és a bal oldala felé nézett. Ott volt a kürtő. Lassú léptekkel indult meg felé és egészen a peremig sétált el. Egy lépéssel azelőtt állt meg, hogy belezúgott volna a mélybe. Szemei nagyra nyíltak, úgy bámulta az előtte elterülő látványt. Körbenézett, aztán rezignáltan sóhajtott. Lassan lehajolt és leült a szint szélére. Lábai a semmiben kapálóztak, ahogy lógatta mint valami ráérős tinédzser, arcát sem wookie barátja, sem az ember nem láthatta.

Mikor Perth kérdőn nézett Walbarra, az csak mereven figyelte legjobb barátját. Leült a falnak támaszkodva és várt. Már már úgy tűnt, hogy rájuk fog esteledni, amikor a lepi méltóságteljesen felállt. Megfordult és egyenesen a halálosan unatkozó Tuonhoz lépett. A férfi látta, hogy valami megváltozott a lepi arcán. Nem volt elég élettapasztalata ahhoz, hogy megmondja mi lehetett az. Walbar azonban látta azt a hihetetlen nyugalmat és beletörődést, amit csak az érhetett el, aki megbékélt az univerzumban betöltött szerepével. Talán rövid ismeretségük alatt most volt a legkedvesebb Perthez:

- Nem ismerem Utapaut. Olyanok vannak a kincs nyomában, akik rendkívül profik. Semmi nyomunk nincs. Feladom. Walbarral megyünk és keresünk valami hozzánk illő melót. Elvigyünk valameddig, vagy megpróbálod egyedül megtalálni a szeparatisták átkozott hagyatékát? - érdeklődött barátságos hangon, lepi létéhez képest teljesen kiegyensúlyozottan

[A Közvetítő]

//Bax Bartin - A Szeparatisták elveszett kincsei//

A fiatal férfi arcára kiült gúnyos mosoly pillanatok alatt lefoszlott, amikor meghallotta, hogy a lepi beletörődött a kutatás kudarcába, és úgy döntött végleg feladja a kincs utáni hajszát, amelyben véleménye szerint immár, minden bizonnyal behozhatatlan hátrányba kerültek. Perth csupán rövid ideig habozott, mielőtt válaszolt volna Bartin szívélyes kérdésére.

- Nem hiszek az átkokban. A legszembeötlőbb helyen álltunk neki kutakodni, ahelyett, hogy ott próbálkoztunk volna, ahol tanán másnak magától eszébe sem jut. - Jegyezte meg a fiatalember korholó hangon. - Kérem, adja át nekem azt a térképet kapitány, én szerencsét próbálok a környező lakatlan víznyelőkben is. Ha nem is járok szerencsével, nem fogom úgy itt hagyni ezt a poros golyóbist, hogy nem próbáltam meg mindent, ami erőmből és pénzemből telt. - Mondta elszántan, majd zsebeiben kezdett kotorászni. – Már ma szándékoznak elhagyni a bolygót? - Kérdezte, majd sietve hozzá is tette. – Mert ez esetben visszamegyek önökkel a hajóhoz, és elhozom a személyes tárgyaimat, aztán bérelek egy felszíni járművet, vagy valami hátasállatot és nekivágok... - Közölte eltökélten.

[Bax Bartin]

A Szeparatisták elveszett kincsei

Bax nem igazán örült annak, amikor Perth elszántan közölte vele, hogy ő márpedig tovább fogja folytatni a kutakodást. A lepi elég biztos volt abban, hogy ezt nem úszhatja meg élve. A vele eltöltött idő azonban nyilvánvalóvá tette, hogy nem tudja róla lebeszélni. Megrázta kobakját, aztán válaszolt:

- Minél hamarabb elindulunk annál jobb. Gyere.

A Tapsifüles kapitánya segített kipakolni a hajóból Tuonnak. Mikor végeztek, a rámpánál búcsúzott el tőle:

- Tessék - mondta és átnyújtott kétszáz kreditet. - Ha esetleg mégis meggondolnád magad és elhúznál erről a bolygóról. Veszélyes fába vágod a fejszéd, kívánom, hogy élve kikerülj belőle. Sok sikert barátom - mondta és komolyan is gondolta.

Az emberi búcsúzkodási szokáshoz hűen kinyújtotta a kezét.

[A Közvetítő]

//Bax Bartin - A Szeparatisták elveszett kincsei//

Perth saját felszerelési tárgyai alatt roskadozva úgy nézett ki, mint egy, a Télünnep idején gondosan feldíszített tűlevelű. A búcsúzkodás pillanatában, jobbjából maga mellé tette az abban tartott kisebbik táskáját, majd barátságosan megmarkolta a lepi felé nyújtott mancsát.

- Talán épp most fog fordulni a szerencsém. Mindenem, amim csak volt erre az egy lapra tettem fel. Muszáj folytatnom. - Erősködött a törékeny küllemű fiatalember. - Hálásan köszönöm az eddigi segítséget. Jó utat, jó szerencsét kapitány! - Bökte ki Tuon búcsúzóul, majd felmarkolta a lerakott csomagot, hátat fordított a lepinek, majd bizonytalan ám elszánt léptekkel távolodott a platformtól, s kisvártatva eltűnt a város forgatagában…

[Bax Bartin]

A Szeparatisták elveszett kincsei

Bax Bartin, miután elbúcsúzott újdonsült barátjától, még végignézte miképpen nyeli el az idegen táj az embert. Abban egészen biztos volt, hogy ebben a hatalmas galaxisban soha többé nem fognak találkozni, ugyanakkor arra is fogadni mert volna, hogy Perth már nem hagyja el soha ezt a bolygót. Ha összefut azokkal a profi rosszarcú fickókkal, ez a bolygó lesz a sírja. Még várt néhány másodpercet, aztán sóhajtott egy nagyot.

- Jól van Walbar. Ideje indulnunk - mondta a wookienak, aki fellépdelt a rámpán.

Bartin még hátranézett, aztán ő maga is felbandukolt. Miután felért, felhúzta a rámpát és a pilótafülke felé vette az irányt. Bekapcsolta a rendszereket, aztán szépen lassan felemelte a gépet és megkezdte a távolodást Utapautól. Mikor kiért a vonzásköréből, beállította célnak Nar Shaddaat. Egész biztos volt benne, hogy akad ott neki valamiféle meló. A huttok birodalma biztos megélhetési forrásnak bizonyult a csempészeknek és kalandoroknak. Miután a gép kiszámolta a koordinátákat és megtörtént a hiperűrsebességre váltás, a lepi visszavonult kabinjába. Walbar maradt a pilótafülkében. Bax elsétált Perth kabinja mellett, megrázta a fejét, aztán bement a saját kabinjába és lefeküdt aludni. Hamar elszenderült és aznap este nem álmodott semmit.

//Ezúton is köszönöm az izgalmas kalandot!//