Utapau (A Birodalom Pereme-szektor)

[Bax Bartin]

A Szeparatisták elveszett kincsei

Normális esetben a férfi taktikája nem működött volna, ugyanis Bax Bartin már több alkalommal nyerte el az utoljára megszólalónak járó képzeletbeli díjat. Egy percig meg is fordult a fejében, hogy ezt eljátssza és az Uralkodó haláláig napjának itt ülnek egy asztalnál, de aztán úgy döntött, hogy az általa alakított figura jelleméhez jobban illene az, aki inkább megszólal még ha nem is tudja mit is kell mondania. Amikor a csend már elviselhetetlen lent, ismét a csipet csapat vezetőjére nézett és megszólalt:

- És Önök miért vannak itt? Ha jól értettem, hogy nem a Szent Répa után kutakodnak - a második mondat végén kicsit fancsali képet vágott, mint aki csalódott, hogy nem fognak segíteni neki vallásos küldetésében.

[A Közvetítő]

//A Szeparatisták elveszett kincsei//

//Bax Bartin//

A férfi nem válaszolt azonnal a csalódott lény benyomását keltő lepi szavaira. Néhány pillanatig a szemébe nézett, mintha a tekintetéből szeretné kiolvasni mindazt, amit Bartin a fejében forgat. Egyértelműen úgy festett, hogy ő is fenntartások nélkül fogadta el, hogy új asztaltársának a mentális képességei kívánnivalókat hagynak maguk után, ám szúrós tekintetében Bax érezte a gyanakvást.

- Eltaláltad, mi nem keressük a Szent Répát. - Mondta sajnálkozó hangon, mintha ő maga is sajnálná, hogy nem foglalkozik eme, az új asztaltárs számára fontos tárgy utáni kutatással, s egy pillanatig elhallgatott, figyelve a hatást, amit szavai kiváltottak a lepiből, majd folytatta. - Az urak és én egy… hm… import - export vállalkozást üzemeltetünk. - Az idősebb férfi szavait társai részéről visszafojtott somolygás kísérte. - Szinte mindent árusítunk. - Tette hozzá, kihangsúlyozva a mindent szót.

[Bax Bartin]

A Szeparatisták elveszett kincsei

A hazugság az igazság magvain alapszik. Ezt az alapszabály Bax Bartin is ismerte, ezért próbálta magában lefordítani azt, amit a csapat vezetője mondott. Így első blikkre úgy tűnt csempészek, de nem zárhatott ki bármilyen komolyabb szervezetet sem. Egyetértően bólogatott mint valami játékbábú aztán az asztalára tekintett. Bal fülével megsimogatta a buksiját, azután ismét a vezetőre nézett:

- De itt alig van valami! Ki venne itt bármit is? Ahogy láttam exportra se sok cucc akad. Ráférne a helyre egy kis tatarozás - mondta elgondolkodva és kibámult az ablakon, látszólag teljesen belefeledkezett a tájba.

[A Közvetítő]

//A Szeparatisták elveszett kincsei//

//Bax Bartin//

- Ne tévesszen meg a látszat. - Figyelmeztette a lepit barátságos hangon az állítólagos vállalkozói csoport vezetője. - Ne az itt látható alakokból indulj ki, bár köztük is akadnak néhányan, akikkel üzleti kapcsolatban állunk, de a vásárlói körünk döntő része jóval exkluzívabb. Minden tekintetben. - Magyarázta, miközben végighordozta a tekintetét a kantinon. Midőn pillantása visszatért a lepire, folytatta. - Ami pedig az árut illeti, a piacon fellelhető legértékesebb dolgok nem feltétlenül nagyok, sőt vannak olyanok is, melyek kézzel nem foghatóak meg. - Mondta. Társai közül néhányan bólogattak, mások pedig, akik nem tartották Barin és a vezetőjük közötti társalgást elég érdekfeszítőnek, az italaikat kortyolgatva nézelődtek, s egy-egy szó, vagy pár szavas mondat erejéig egymás füléhez hajolva suttogtak.

Az, hogy eme rövid eszmecserék miről folytak, még az átlagosnál nagyobb hallószervekkel megáldott lepi számára sem volt érthető.

[Bax Bartin]

A Szeparatisták elveszett kincsei

- Óóó - mondta a lepi és olyan arcot vágott mintha most tudta volna meg, hogy a húsvéti lepi valójában nem létezik.

Ezután látszólag a gondolataiba mélyedt, fekete szemeivel az asztalt nézte. Ismét kínos csend telepedett le az asztal környékére. Eltelt néhány lassú másodperc, majd Bax Bartin fénytől csillogó szemét felemelte és szinte elordította magát:

- A szeretet! Az nem kézzel fogható! - majd teljesen normális hangnemben folytatta - Szeretetet árultok? - kérdezte mint valami kisgyerek a születésnapját megelőző estén

Walbar is hallotta a felmordulást, így most már biztos volt benne, hogy barátja a szokásos tréfáját süti el, ami meglepő módon sokszor bejött. Rátette nagy szőrös mancsát Perth karjára és bólintott, ezzel jelezve, hogy minden rendben van. Tudta, hogy figyelnie kell az emberre, mint valami kis házi kedvencre, nehogy a szoba közepére csináljon.

[A Közvetítő]

//A Szeparatisták elveszett kincsei//

//Bax Bartin//

A lepivel szemben ülők, mi több valamennyi az asztalnál ülő egyén értetlen arcot vágva meredtek, a felkiáltó lényre. A főnökük vonásai is megváltoztak, látható jeleként annak, hogy Bartin eme különös megállapítása, még őt is meglepte. Az pedig, hogy az egyre inkább debilnek tűnő idegen hangos felkiáltása a csehó vendégkörének figyelmét rájuk terelte, csak fokozta a kis csoport tagjainak zavartságát. Vezetőjük reagált először.

- Igen, többek között azt is. - Felelte kedélyesen, - bár szemei mintha sötéten villantak volna, - majd a kabátja egyik belső zsebéből egy régimódi, láncon csüngő chronométert vett elő, kényszeredetten elfintorodott, s így szólt a lepihez. – Most viszont egy rakomány haragot kell leszállítanunk. - Mondta, majd intett társainak, akik néhány másodperc alatt megértették vezetőjük szavának szándékát és nyomban szedelődzködni kezdtek.

Eközben a másik asztalnál Perth értetlenül nézett a vukira. Pontosabban előbb értetlenül, majd nyomban fájdalmas pillantást vetve rá, hisz a hatalmas szőrös mancs súlya jócskán több volt annál, mint amennyit a fiatalember válla hosszú távon el tudott volna viselni. A mancsrátételhez tartozó pillantásból semmit sem értett.

- Mi van? - Kérdezte fogai között préselve ki a szavakat, bár tudta, hogy a vuki részéről számára értelmezhető válaszra nem számíthat.

[Bax Bartin]

A Szeparatisták elveszett kincsei

Bax Bartin szomorúan nézett a társaság után, ő azonban az asztalnál maradt.

- Remélem még találkozunk - mondta mosolyogva és meghatottan pápát integetett a távozó banda után.

Miután eltűntek a kijáraton, még eltöltött öt percet azon a helyen és csak utána indult vissza Pertékhez, akiről a wookie már lemondott. Egyetlen mély sóhajjal jelezte a külvilág számára, hogy mit gondol a férfiről. Miután a lepi visszatért a társasághoz, nem foglalt helyet, hanem szólt nekik, hogy azonnal indulnak.

- Nem csak mi tudjuk, hogy itt kell keresni - mondta, aztán megindult a csapos felé.

Szerette volna tőle megérdeklődni, hogy tud-e valakiről, aki még emlékezett a háborúra. Bax Bartin úgy gondolta, hogy a másik csapathoz képest le vannak maradva, ezért minél hamarabb pótolni kívánta a lemaradásukat.

[A Közvetítő]

//A Szeparatisták elveszett kincsei//

//Bax Bartin//

A társaság tagjai és a vezetőjük, anélkül, hogy akár egyetlen további szót is szóltak volna a lepihez, távoztak az ivóból.

- Hogyhogy nem csak mi…?! - Hebegte értetlenül Tuon. S már fel is pattant ültéből és a csapos felé igyekvő lepi kapitány után eredt. - Úgy érti ők is? - Kérdezte meglepetten.

[Bax Bartin]

A Szeparatisták elveszett kincsei

- Pontosan úgy értem - fejezte be Perth kotyogását Bax. - Persze nem vallották be nyíltan, de elég jól értek az ilyen dolgokhoz. Ez nem holmi szedett-vedett űrbagázs, hanem egy egy jól szervezett csapat. Márpedig egy olyannak itt semmi keresnivalója sincs. Ami engem a legjobban aggaszt, hogyha már ennyien tudunk róla, akkor minden valószínűség szerint mások fülébe is eljutott már az információ. Ez nehezebb lesz mint vártam - fejezte be, aztán folytatta az információszerző akcióját.

[A Közvetítő]

//A Szeparatisták elveszett kincsei//

//Bax Bartin//

Perth nem tehetett mást, mint bólintott, jelezve, hogy megértette, a lepi kapitány által elmondottakat, bár látszott rajta, hogy nem igen érti ezt az egészet. Ha a másik csapat tényleg tudja, hogy mit keresnek, akkor hogyhogy itt voltak és nem voltak már a roncsoknál. Talán ez a csoport sem tud többet mint ők, és csak Bartin kapitány látja borúlátóan a helyzetet. Közben a lepi már odaért a pulthoz.

A csapos egy, korosodó durosi elég elfoglaltnak látszott, beletelt néhány percbe, míg végre figyelmet tudott fordítani Baxra.

- Mit adhatok? - Kérdezte unott hangon, a lepi felé fordulva.

[Bax Bartin]

A Szeparatisták elveszett kincsei

- Információt - felelte röviden a lepi, majd megkocogtatta a bárpultot 100 kredittel, hogy a csapos lássa, tárgyalópartnere komolyan gondolja a dolgot. - Mondja csak, nem tud véletlenül valakit, aki a Klón Háborúk idején a dokkokban dolgozott? És szeret fecsegni a rég múlt időkről, kicsit feleleveníteni azt a kemény időszakot?

Bax remélte, hogy ezen az úton sikerül eljutni valakihez, aki a hozzáfért a naplófájlokhoz. Mindenhol akadtak olyanok, akik a biztonság kedvéért minden adatot lementettek, hogy egy esetleges rendszerhiba során bekövetkező adatvesztés miatt ne rajtuk csattanjon az ostor. Kellett egy kis szerencse is, de abban a lepik mindig bővelkedtek.

[A Közvetítő]

//Bax Bartin - A Szeparatisták elveszett kincsei//

- Nocsak. - Jegyezte meg a csapos. Úgy tűnt a pénz felkeltette az érdeklődését. A kérdés hallatán viszont ábrázata elkomorodott. - Az a háború már rég volt, én pedig nem szívesen elevenítem fel azokat a dolgokat. - Mondta, szinte ráförmedve a lepire, majd hangja megenyhült kissé és folytatta. - Talán a kikötőben kellene érdeklődniük. Elvégre a dokkok mégiscsak arrafelé vannak nem? - Kérdezett vissza a durosi, majd üzleti érzékét - már amennyi volt neki - megcsillogtatva gyorsan témát váltott. - Milyen itallal szolgálhatok?

[Bax Bartin]

A Szeparatisták elveszett kincsei

A lepi egy kicsit meglepődött a csapos szavain, eddig szinte mindenhol ahol megfordult, ők voltak az információs kincsesbányák, amik olyan mélyek voltak, mint a kíváncsi ember pénztárcája. Bax rendelt magának egy kis répalevet, wookie barátjának banthatejet és Perthet is meghívta egy körre. Miután felhajtották, a Tapsifüles kapitánya, nyomában két hűséges fegyverhordozója a dokkok felé vették az irányt és kerestek helybéli lakosokat, akiktől újra érdeklődni lehetett, hogy ismernek-e valakit aki a dokkokban dolgozott a háború idején és szeret anekdotázgatni.

[A Közvetítő]

//Bax Bartin - A Szeparatisták elveszett kincsei//

Az elveszett kincsekhez hozzásegítő információkra éhes kis csapat, elhagyva a kantint, és a szűk utcát ismét keresztülmehettek, a semmit sem gyengült vásári forgatagon. A kikötőnek fenntartásokkal nevezhető terjedelmes platformsorhoz, ahol nagyszámú utai és náluknál lényegesen kevesebb pan’ai tevékenykedett. Bár a platformok többsége üresen állt, úgy tűnt mégsem szenvednek hiányt munkában. A helybéliek mellett itt-ott látható volt néhány a saját dolga után igyekvő külvilági is…

-Mi legyen kapitány?- Érdeklődött Tuon. Hangjából és szapora légzéséből kitűnt hogy nincs hozzászokva az erőltetett tempójú sétákhoz. - Megkeressük azt a kikötői felügyelőt, vagy találomra leszólít valakit abban a reményben, hogy tud valamit? – Kérdezte. Hanghordozásából kitűnt, nem igen hisz a kérdezősködés eredményességében. A férfi szavaiban talán volt is valami, hisz ismerve a bolygó adottságait, elég kevés az esély arra, hogy valaki pontos értesüléseket tud adni a lakott területektől távol vívott csatákról, s lezuhant hajókról.

[Bax Bartin]

A Szeparatisták elveszett kincsei


- Ha találkozunk vele, akkor megérdeklődöm, de egyelőre jó lesz bármilyen utunkba eső helyi is. Valamire csak emlékeznek, ha más nem akkor arra hogy merre zajlottak a harcok, ahogy már Te is mondtad korábban. Biztos jött a háború után pár szerencsevadász vagy űrkukás, de minden limlomot még ők sem visznek el, valaminek maradnia kellett. Egyébként ha van jobb ötleted szólj csak nyugodtan!

Bax nem igazán válogatott, a helybéli lakosság mindkét fő életformáját egyazon vehemenciával faggatta. A lényeg az információ volt és nem az, hogy kitől jött. Továbbra is afelől érdeklődött, hogy ismer-e valaki olyan egykori dokkmunkást, aki a háború idején szolgált és szeret fecsegni. Ha erre nemleges választ kapott, úgy érdeklődött a hadszíntért illetően is.