Jailen (A Birodalom Pereme-szektor)

[Nathan Ward]

A lépegetők kiengedték rakterükből a megjelölt célzónánál Stemper őrnagyék egységeit, illetve a többi rohamosztagost, majd Ward parancsát követve, továbbindultak a koordináták felé, melyet a főparancsnokság közölt a századossal.
Amint egyre közelebb értek, hirtelen felhangzott kissé távolabbról a csatazaj. Robbanások, ütegek sivításai, a Birodalom lecsapó öklének tompa dübbenései, ahogy a lépegetők mindenen átvágva rendet igyekeztek tenni az ellenség soraiban.

Nathan széles mosollyal nyugtázta, hogy parancsnoka, Veers alezredes megérkezett a megbeszélt helyre, és megindította a fő támadás nyugati szárnyát. A megbeszélt taktika szerint ez volt a jel Nathan-ek és már majdnem zászlóaljjá duzadt megerősített csapásmérő század-csoportjának.

Aktiválta a kommját, és kiadta a parancsait.

-Galla hadnagy, fél klikkel előre és balra törjön utat magának Veers alezredes felé. Szempontok a gyorsaság és a teljes pusztítás. Nem ejtenek foglyokat!-majd a nyugtázást követően átkapcsolt egy másik alcsatornára, és kiadta a megmaradt egységnek a parancsait:

-Urak, előre az ellenséges bázisig. Cél a megsemmisítése! Fogolyejtéssel nem törődünk, az ilyen feladatok, ha lesznek, a gyalogságé lesz! Szabad tűzparancsa van mindannyiuknak! Utánam!-vakkantotta a végén, majd bontva a vonalat utasítást adott a kezelőszemélyzetnek, hogy teljes sebességgel nyomuljanak előre! Eközben az előreküldött könnyű lépegetőegységeket visszarendelte a tartalékban várakozó egységeihez, akiknek az volt a parancsa, hogy a fő összecsapás helyszínétől másfél kilométernyire várakozzanak, és hárítsanak el minden bekerítő hadmozdulatot az ellenség részéről!

[TK-986]

Azt, hogy egy katona az első bevetésén fura dolgokat él át, az természetes volt TK-986 számára, de az, hogy az első küldetésen egy egész hadsereg az irányítása alá kerül, még legmerészebb álmában sem merte volna gondolni. Persze még mindig értetlenül állt az egész helyzet előtt és lehet, hogy csapda volt az egész, de lehet, hogy a Birodalmi erőknek szüksége lenne egy kis segítségre. A hadseregek irányításáról halvány lila gőze sem volt a felderítőnek, nem erre tanították őt Caridán. Azonban nem volt most idő ezen gondolkodnia, úgyhogy azonnal bele is vetette magát a dolgok sűrűjébe. Tanulmányai során megtanulta, hogy létfontosságú az ellenség kommunikációjának mielőbbi kiiktatása, így ezzel kezdte meg parancsainak sorát:

- Praetorian, nem tudom, milyen eszközök állnak rendelkezésedre, de szeretném, hogy a lehető legszélesebb körű zavarást indítsd el minden egyes kommunikációs csatornán. Jelölj ki egy biztonságos frekvenciát, majd nyiss csatornát a szövetséges erőinkhez.

986 nem tudta, hogy mihez is kezdjen pontosan az újonnan szerzett erősítéssel, azonban reménykedett vele, hogy a szárazföldiek majd kisegítik abban, hogy merre és hogyan irányítsa a felderítő a csapatokat. Tisztában volt vele, hogy az előző paranccsal lehet, hogy a szövetséges csapatok kommunikációját is hazavágja, azonban bármikor át tudja küldeni azt a frekvenciát, amin ők is tudnak majd kommunikálni. Mikor a számítógép megnyitotta a csatornát, 986 valamilyen mikrofont kezdett el keresni, azonban nem talált semmit, így reménykedni kezdett, hogy így is hallják majd a szárazföldiek a hangját:

- Itt TK-986, ismétlem itt TK-986, a Cresh osztagból. Minden Birodalmi egységnek, aki hall engem jelentkezzen. Ismétlem: Itt TK-986 a cresh osztag felderítője. Minden Birodalmi szárazföldi egységnek: jelentkezzenek. - szólt a rádióba és remélte, hogy valaki meghallja az adását.

[Arctus Dike]

A Birodalmi Haditengerészet kapitánya erős fejfájással, valamint izom és izületi fájdalmakkal illetve minden tagjára kiterjedő zsibbadással ébredt. Az emberek némi túlzással azt szokták mondani, mindenük fáj. Dike kapitány a saját bőrén tapasztalta meg, mi az, amikor tényleg mindene fáj. A több ezer volt feszültség, mely minimális áramerősség mellett percekkel korábban végigszáguldott talán nem okozott maradandó egészségkárosodást, de mindenképp sokkoló érzés volt. Egy ideig csupán a testét átjáró fájdalom és zsibbadás létezett számára, majd mikor az mérséklődni kezdett, hangokat hallva kinyitotta a szemét.

„Itt TK-986, ismétlem itt TK-986, a Cresh osztagból. Minden Birodalmi egységnek, aki hall engem jelentkezzen. Ismétlem: Itt TK-986 a cresh osztag felderítője. Minden Birodalmi szárazföldi egységnek: jelentkezzenek. - szólt a rádióba és remélte, hogy valaki meghallja az adását.” - Hallatszott a férfihang a háta mögül.

Arctus kezdett visszaemlékezni arra, hol is van, úgy tűnt a létesítmény, ahova a Jalien felszínén zuhant, nem olyan elhagyatott, mint amilyennek elsőnek tűnt. Lassan sorra megmozdította végtagjait. Úgy tűnt az áramütést követő izom összerándulások során nem törtek el csontjai, sőt az sem következett be, ami általában nem jellemző hasonló esetekben, az izmok elernyedését követően. Nem piszkított maga alá. Tekintve, hogy a hallottak alapján egy rohamosztagos volt a közelben, ennek módfelett örült. Kapitányi rendjelekkel ékesített egyenruhája így is elég viharvert volt, de talpig saját piszkában, katasztrófálisan nézett volna ki. Lassan talpra kászálódott. Elég bizonytalanul állt a lábain, de azért lassan körülnézett. Nem abban a liftkabinban volt, ahova utolsó emlékei szerint belépett, s ahol az áramütés érte. Vagyis valaki, vagy valakik elhozták onnan. Ez a helyiség jóval nagyobb volt, s úgy nézett ki, mint valami irányítóterem. A helyiség központi vezérlőkonzoljánál, - legalábbis, ha helytálló a feltevés, hogy ez egy irányítóhelyiség, akkor a központi konzol csak a vezérlő lehetett, - pedig egy fehér, első pillantásra rohamosztagos-páncélt, de sisakot nem viselő, sötét bőrű férfit vett észre.

A látottak, és a hallottak sok kérdést vetettek fel, remélte, hogy a helyiségben rajta kívül tartózkodó egyetlen személy tud felelni a kérdéseire. Lassan elindult a rohamosztagosnak vélt férfi felé…

[Kad Yalem]

Amint a százados befejezi az eligazítást, Kad elindul Goran-nal a leszállóhajó felé.

Goran egyébként bőven Kad fölé tornyosul, első ránézésre az ember 190 centiméter magasnak tippeli. Rövidre nyírt, szőke, sűrű kefefrizurája van, arca pedig mindig pirospozsgás, amitől azt a hatást kelti, mintha állandóan könnyesre röhögte volna magát. Mélykék szeme az idegességtől ide-oda ugrált. Kad-nél sokkal bőbeszédűbb, közvetlenebb fickó, és a többi kadét szerette, vagy ha nem, akkor is legalább kedvelte őt ezért a tulajdonságáért, de most valamiért mégis csendesebbnek tűnt.

Kad is megpróbálja a gondolatait rendezni. Maga, a százados fogja az ő hajójukat védelmezni, és, noha az ARC-170-es robusztusabb és emiatt enyhén lomhább is volt a TIE vadásznál, de a klónháborúk alatt így is remekül teljesített. Kad szerint ez amúgy sem olyan szituáció, ahol akár csak egyetlen egy ember elvesztését is megengedheti a flotta, ez apró megkönnyebbülést okoz neki, másrészt tudja, hogyha túlélők után fognak keresgélni, akkor nyitva kell majd tartania szemét.

-Nyugi, Goran. Nekünk csak ébernek kell lenni, és túlélőket kell keresgélni, a Százados Úr meg érti a dolgát, val'szeg egy karcolás sem lesz a hajónkon az ő jóvoltából. -bátorította halkan Kad beszállás közben a mögötte lépkedő kolosszust, noha nem volt biztos benne, hogy a buzdítás célba talált. "Mondani könnyű, megoldani már korántsem" tartja a mondás. Most ugyanez lehet a helyzet, hiszen akárhogy csűrjük-csavarjuk, egyik kadét sem tudja, mégis mi várhat rá. Goran egy szerény mosollyal nyugtázza Kad mondatát, de tekintete elárulja, hogy azért ez nem lesz egy ujjgyakorlat.

Szó mi szó, ami a két kadét fejében végbemegy arra a kaotikus lenne a legtalálóbb jelző. Kad, amint leült a másodpilóta székébe, vetett egy pillantást a kronográfra. T-2 perc. A két zöldfülû vesz néhány mély lélegzetet, majd aktiválják a rendszereket.

Lesz, ami lesz, de gyõzni fogunk gondolta Kad, majd a hajó lassan emelkedni kezdett a talajtól, a kísérõvadászokkal egyetemben...

[Jack Stemper]

Jack Stemper és egysége, a WolfClaw "gyomrában" várakozott, az újabb akció kezdetéig. Most sem beszéltek túl sokat, csak amennyit feltétlen szükséges volt. A hatalmas zaj miatt, amit a hatalmas monstrum repulzorai keltettek, amúgy sem lehetett társalogni. Sisak nélkül legalábbis.

Az őrnagy felvette a sisakját, majd átkattintotta a sisakkommot az osztag frekvenciájára. A katonák pár másodpercnyi fáziskéséssel követték csak a példáját.

- T-10 uraim. A légi megfigyelés által készített képek szerint, nem lesz sétagalopp, de megbirkózunk velük. Elhelyezzük a lézeres célmegjelölőt, aztán hazaröppenünk a kivonási ponton. Kérdés?

Mivel utóbbi nem volt, Stemper közelebb lépett a rohamkommandóshoz, és annak segítőjéhez, és megveregette a vállukat.
-Az "idegenek" ugyan olyan sérülékenyek akárcsak mi. A standard felszerelésük elég kell legyen ahhoz, hogy kivágják magukat ha szorul a hurok. Célozzanak a szürke részekre... Ott úgy vettem észre, nincs páncéljuk. - Tanácsolta Jack, majd ellépett a két katona mellől, és visszaült a helyére, majd újból ellenőrizte az E-11-esét.

Mikor az utazótér jelzőfényei vörösről zöldre váltottak, az első hullám leereszkedett, majd a második is és végül mindenki leért. Az EPK osztag és a melléjük kirendelt támogató egységek megindultak, hogy végre rendet vághassanak.

[Piett kommodore]

Földi egységek - Ward százados

Ahogy Ward százados és lépegető egysége megindult előre, folyamatosan érkeztek be a jelentések Veers előrenyomulásáról és lépegetőinek működéséről. Ward százados elégedett mosollyal nyugtázhatta a jelentéseket, noha ő egyelőre még nem találkozott ellenséges egységgel. Túlzott elbizakodottság azonban veszélyes lett volna ebben a helyzetben, azonban a Birodalom katonáit sajnos általános körben jellemezte ez a dolog. Nem vehették észre azt a csapdát, amibe az idegenek beleterelték őket. Mire a lépegetők már a gyalogság látótávolságán kívülre értek, vagy legalábbis már csak makro-távcsővel voltak észrevehetők, egyszercsak a pokol legszélesebb bugyrai tárultak ki:
- Ward százados, azonnali segítséget kérek! - érkezett Veers forgalmazása a komm. egységen keresztül. - rejtő.... egységek, ler.... iszonya... ...ségek! Öntől észak... ....atra! ....jenek mind...., az ellen... ....rendez... ...nál! - jött át a statikus zörejekkel tartított üzenet, miközben azonban Ward százados körül is elszabadult a pokol. Nagyjából az üzenet beérkezésével egyidejűleg több akna is robbant a lépegető monstrumok lábai alatt, így megbénítva rögtön 3 AT-AT és 3 AT-TE lépegetőt. Az aknák nem voltak olyan erejűek, hogy ledöntsék a lábukról a harci egységeket, de valamiféle ionizáló hatásuk volt, mivel mindegyik egységről olyan jelentés érkezett, hogy lebénultak, mozgásra és tüzelésre képtelenek. Ekkor egyszercsak a semmiből érkeztek az első plazma lövedékek a lépegetők közé, melyek koncentráltak és célzottak voltak. Így pedig könnyedén meg tudták semmisíteni a Ward százados által vezetett alakzat jobb szélső lépegetőjét. A pilótáknak esélyük sem volt a védekezésre, vagy bárminemű kommunikáció megkezdésére. Ward századosnak is a szeme elé kellett kapni a kezét, hogy a robbanással egyidejűleg látható felvillanás ne vakítsa el. Azonban még mindig nem látták, mi is lőtt rájuk, csak a körülbelüli helyzetüket tudták meghatározni. Nagyjából azután, hogy az első lépegető megsemmisült, mintha 6-8 turbólézer üteg kezdte volna szórni az áldást a lépegetőkre, azon igyekezve, hogy áttörjék a védelmüket...

TK-986, Arctus Dike kapitány

"- Itt TK-986, ismétlem itt TK-986, a Cresh osztagból. Minden Birodalmi egységnek, aki hall engem jelentkezzen. Ismétlem: Itt TK-986 a cresh osztag felderítője. Minden Birodalmi szárazföldi egységnek: jelentkezzenek." - egy darabig TK még hallotta a statikus zörejeket, de aztán a komm. berendezés elhalkult. Már épp kezdte volna feladni a reményt, hogy valaha is kapcsolatba léphet a parancsnoksággal, vagy bármelyik birodalmi egységgel, egy kommunikációs tiszt hangja reccsent a komm.ból:
- Adja meg a helyzetét, TK-986! Adása alapján az ütközettől délre van, de pontosan nem tudjuk bemérni. A beérkező jelentések szerint csapatainknak segítségre van szükségük. Ha képes rá, haladjon előre és segítsen felderítéssel a lépegető egységeknek, ha nem képes rá, adja meg a helyzetét és rövidesen felveszik a mentőcsapatok! - érkezett egy birodalmi kóddal ellátott, dekódolt üzenet...

Dike kapitány időközben tökéletesen mérte fel a helyzetet. Ideje volt megszólítani a felderítő-rohamosztagost, és átvenni a parancsnokságot...

Kad Yalem

Amint a szállítóhajók és a vadászgépek elemelkedtek a talajról, a navigációs rendszer életre kelt. Mind a két újonc, mind a három vadász elindult, hogy saját célzónájukban megkezdjék a szövetséges erők kimentését... Nem kellett túl sokat repülniük először, és aztán csak még rövidebb etapok következtek. Kad egy idő után úgy számolta, legalább 30 ember van már a fedélzeten, akiket természetesen a fedélzeten tartózkodó 2-1B orvosdroidok kezelésbe is vettek. Még volt hely az utastérben, viszont célzónájukban még több tucat jel sugárzott adást. Ennyi szállítókapacitással bizonyosan nem rendelkeztek. Goran kérdőn nézett Kadra, hiszen mindketten tudták, hogy visszatérni a prefab bázishoz, majd újra kirepülni, a túlélők, túlélési esélyeit csökkentené, így aztán mindenképpen meg kellett kérdezni egy felettes tisztet.
A százados azonban rádió-csendet rendelt el számukra, viszont ők is jól hallották, ahogy a vadászpilóták beszélgettek, illetve ahogy nyugtázták a százados utasításait. Mikor az Epsilon megtelt, még mindig hemzsegett a navigációs berendezés a követőjelektől, amiket a kabinok sugároztak magukból. Meg kellett hát valakinek kérdezni, hogy mi lehet a folytatás...

Jack Stemper

A sokat látott őrnagy gyomra is megmozdult, ahogy az utcákon - ahol haladt az egysége - meglátta az elhullott idegen katonák és emberek, valamint egyéb galaxis lakó lények holt testeit. Nem mutattak valami szép látványt, és tüzetesebben megvizsgálva csak az idegen lények haltak meg tűzfegyver okozta sérüléstől, az emberek és a bolygó egyéb lakói valami mástól haltak meg, viszont haláluk tökéletesen ellentétes volt minden nemű természetességgel. Kicsavarodott testükön látható volt, hogy kínok kínját állták ki, és Stemper nyomban rájött, hogy nyilván valamilyen vegyi vagy biológiai fegyver végzett velük. Ennek megfelelően utasítani kellett a csapatát, hogy állítsanak a rohamosztagos sisak szűrő rendszerén, valamint célszerű volt utasítani a csapat szanitécét, hogy vegyen mintát a holt testekből, hátha megállapítható később egy laborban, hogy mi végzett velük. Amint a lépegetők eltűntek a horizonton, hirtelen iszonyatos erejű robbanások hangzottak fel, majd a távolban egy tüzijáték is kialakult. Stemper ekkor már tudta, bajban vannak. Tekintettel arra, hogy az őrnagy nem volt erőérzékeny, csak a hosszú évek rutinja tette lehetővé, hogy megérezte a veszélyt. A következő pillanatban számukra is elérkezett a közvetlen harc lehetősége. Olyan felderítő egységek érkeztek, melyekkel már találkoztak korábban. A lényeg azonnal tüzet nyitottak az EPK-ra, megosztva ezzel a csapatot, akik két kiégett ház takarásában kerestek menedéket. A menedék stabilnak bizonyult, azonban be voltak zárva pillanatnyilag. Az egyetlen út, ahol tovább tudtak volna haladni ott volt, ahonnan jöttek, ez viszont túl nagy kerülővel járt volna, vagy mehettek tovább előre, ahol azonban likvidálni kellett az ellenség egységeit...

[Nathan Ward]

Amint elszabadult a pokol, elkezdtek pörögni Ward fejében a gondolatok. Szinte rutinból kezdte kiadni a parancsokat. Megint elfogta az akadémiai évei alatt érzett fura érzés, mikor először került tűzközelbe egy tisztogatóakciónak indult rajtaütéskor. Először a saját személyzetének adott parancsot.

-Pilóta, aktiválja az összes szűrőfunkciót a kabin ablakaira!-majd azonnal a belső kommunikációs csatornájukon üzent az egységeinek!

-Alfa osztag, a plazmasugár útját visszakövetve, a feltételezett tüzelési koordinátákra zárótüzet adjanak, ameddig csak bírják. Béta és Delta osztag! A turbólézerek feltételezett helyére zárótűz. A felszerelt rakétavetőiket is használják. Az egység maradék tagja pedig utánam. Letérünk a nyíltabb helyről, és az erdőben haladunk Veers alezredes felé, észak-nyugati irányban, segíteni neki! Hátvéd egységek: két oldalról az erdőben kerüljenek az Alfa és Béta osztagok két oldalára ékben előre, és társuljanak be a zárótűzbe, illetve akadályozzanak meg minden ellenséges bekerítő manővert, illetve olyan megmozdulást, mely arra törekszik, hogy közénk ékeljék magukat! Rajta!-majd a pilótáinak parancsot adott, és az újonnan kijelölt útvonalon elindulva a személyes csatornáján igyekezett kapcsolatba lépni Veers-el. Sejtette, hogy mivel ő is vacakul hallotta, az alezredes se fogja sokkal jobban, de tudta, már az is elég, ha Veers arról megbizonyosodik, hogy Ward hallotta őt, és elindult felé.

-Veers alezredes! Támadás érte a csapásmérő egységeinket. Egy részükkel elindultam az Önök megsegítésére. Készüljenek fel, plazaágyúik és turbólézer ütegeik vannak, ismétlem plazmaágyúik és turbólézerütegeik vannak!-majd Stemper őrnaggyal lépett kapcsolatba.

-Stemper őrnagy, itt Ward! Egységemet erős támadás érte. Plazma és turbólézer ütegeik vannak. Ha tudja, embereivel derítse fel a beépített állások koordinátáit, hogy csapást mérhessünk rájuk. Ward kiszáll!-aztán minden figyelmével a kijelzőket kezdte tanulmányozni. A kis holotérképen látta, amint egysége szépen az általa parancsba adott koordináták felé orientálódnak, és közben felmérte, hogy körülbelül mennyi idő kell neki jelen körülmények között ahhoz, hogy elérjen Veers-hez. Egy pillanat alatt látta, túl sok. Homlokráncolva figyelte hát az ütközet alakulását, és bízott benne, kitart addig parancsnoka, míg megérkezik hozzá.

[Jack Stemper]

Kiégett lakóépületek, összeroncsolt járművek, elesett jaileni katonák, és civilek, valamint az ellenség halott katonái mindenfelé, amerre csak a szem ellát. Stemper őrnagy sokat látott már, az elmúlt jó pár év borzalmaiból. Mondhatni, megjárta már a poklok poklát a Kashyyykon, ahol hatalmas hülőszerű idegenek ellen harcolt, vagy a Jabiimon, ahol Cramer Nagytábornok erői ellen vette fel a harcot - sikerrel. Most azonban teljesen más fajta ellenséggel találta magát szemben: Ez az ellenség alattomos volt, és rendkívül fejlett. Azt már jól tudta, hogy a likvidálásuk nem lesz egy egyszerű feladat.

Most azonban nem csak az EPK osztagra számíthatott: Támogatásul a 4. és a 12. szakaszt rendelte maguk mellé, valamint Juris és Aldrix rohamkommandósokat. Bízott bennük, és legfőképpen saját magában.

3-as menetoszlopban haladtak, az utca mindkét szélén 2 osztag a 4. szakaszból, a hátvédet a 12. szakasz 1. osztaga alkotta, az előretolt állás maga az EPK osztag volt, a többi egység pedig az utca közepén haladt. Jó széles utca volt, valószínűleg a kormányzati negyed lehetett annak idején.

Az őrnagy vágott egy grimaszt, mikor odalépett az egyik jalieni katona holteste mellé. Azt világosan látta, hogy valamilyen vegyi fegyver végezhetett szerencsétlenekkel. A kérdés viszont az volt, hogy vajon az anyahajókról engedték szabadjára ezt a borzalmat, vagy az ellenséges gyalogság? Ezt jó lenne kideríteni. Rögtön állított is a sisakkommja frekvenciáján, hogy az összes egység hallja az utasítását.

- Állítsatok a sisak szűrőrendszerén, nehogy elkapjunk valami nyavalyát... - Morogta, majd Ferett tizedeshez fordult, aki épp mellette lépkedett, nem messze Jonastól. - Ferett, vegyen mintát későbbi elemzés céljából.

A tizedes biccentett, majd az elesett jailenihez lépett, és mintákat vett. Míg ez tartott, az őrnagy megálljt parancsolt az összes emberének, és utasította őket hogy vegyenek fel védelmi pozíciót.

- Csak a nyavalyások haltak meg sugárvető által...- Gondolta, miközben lábával egy erőteljes rűgást mért az egyik élettelen lény testére. Ekkor iszonyú robbanás a távolban. A Birodalmi tiszt nyomban a robbanás felé nézett: Az AT-AT-k harcba bocsátkoztak az ellenséggel...

Ekkor rossz érzés fogta el. Jogosan; Szinte a távoli robbanásokkal egy időben, Stemper egységén is rajta ütöttek az idegenek. Az őrnagy nyomban kiadta a fedezékbevonulási parancsot, majd azt, hogy viszonozzák a tüzet.

Az eddig menetoszlopban haladó egységek 2 felé oszlottak, mindenki a hozzá legközelebb eső fedezék mögé bújt.

Az idegenek elzárták előttük az utat. Visszavonulhatnának, de az őrnagy nem látta túl sok értelmét. Már csak azért sem, mert ha most nem jelöli meg az idegenek főhadiszállását lézeres célmegjelölő eszközzel, akkor a csata még nagyon nagyon sokáig elhúzódhat. Ezt pedig nem hagyhatta. E-11-esét sorozatmódra állította, majd eleresztett egy sorozatot az ellenség felé és eztán gyorsan felmérte hogy hányan vannak. Már épp készült volna, hogy közölje az egységekkel, mikor befutott Ward százados segélykérése. Az őrnagy nyomban állított a kommján, és forgalmazni kezdett a százados felé.

- Negatív százados! Az egységemet erős tűz alatt tartják, és egyértelmű parancsom van. Folytatnom kell az előrenyomulást. - Darálta a kommba, majd hozzátette: - Stemper kiszáll.

[Arctus Dike]

Beletelt néhány másodpercbe, mire Dike kapitány, végre úgy érezte biztosan áll a saját lábain. Lassan elindult előre a tőle mindössze néhány lépésnyire lévő vezérlőkonzol felé, ahol is a kommunikációs egységet a magát TK-986 azonosító néven igazoló rohamosztagos próbált kapcsolatba lépni a bolygó felszínén harcoló többi egységgel.

„Adja meg a helyzetét, TK-986! Adása alapján az ütközettől délre van, de pontosan nem tudjuk bemérni. A beérkező jelentések szerint csapatainknak segítségre van szükségük. Ha képes rá, haladjon előre és segítsen felderítéssel a lépegető egységeknek, ha nem képes rá, adja meg a helyzetét és rövidesen felveszik a mentőcsapatok!" - Érkezett meg végül a várva várt válasz.

A birodalmi erőktől érkezett választ hallva, Arctus nem érezte magát sokkal tájékozottabbnak, mint ébredése pillanatában. Mindössze arról győződhetett meg a hangüzenet révén, hogy a jelenlegi frontvonalaktól délre helyezkedik el. Nyilván nem a birodalmi vonalak mögött, hanem az ellenséges vonalak mögött, vagy esetleg a harcövezeten kívül eső területeken. A rohamosztagos valószínűleg jóval többet tud a helyzetről, és talán arról is, hogy ő maga miként került ide. A kapitány mély lélegzetet vett, aztán megszólította a rohamosztagost.

- TK-986 helyzetjelentést! - Mondta röviden, ám épp azon a határozott, ércesen csengő, ellentmondást nem tűrő hangon, amit anno a Black Arrow parancsnoki hídján a beosztottai már megszokhattak tőle.

[Nathan Ward]

Ward-ot egyáltalán nem nyugtatta meg Stemper közlése, mi több, kifejezetten nyugtalanította. De mivel azzal kell dolgoznia, ami épp a rendelkezésére áll, így egyből át is ugrotta ezt a dolgot. Pont nem egy csata kellős közepén fogja ezen törni a fejét. Újra aktiválta a kommot, és új parancsokat hadart az embereinek.

-Alfa, Béta és Delta osztagok, figyelem! Amint bemérték az ellenséges tüzérség koordinátáit, azonnal továbbítsák a flottának, és kérjenek tőlük űrből jövő csapásmérő támogatást. Vége!-majd kapcsolta is ki a kommot. Ismerte embereit, tudta, nem szükséges nyugtázniuk, úgyis teljesítik parancsait. ugyanakkor minden figyelmével az előtte lebegő célt akarta teljesíteni. Megnyerni az ütközetet a Birodalomnak, a Birodalomért, és segíteni felettes parancsnokán, a lehető legkevesebb áldozat árán.

[Kad Yalem]

Kad jól tudta, hogy ellentmondásos szituációba keveredett. Sorra vette a lehetőségeit, már amennyire a jelen pillanat engedte.

Ha nem jelzi, hogy megtelt a raktér, túlterhelődhet a gép, és lezuhanhatnak.

Ha jelzi, ő (is) megszakítja a rádiócsendet, de legalább orientálhatja a Századost. Viszont mire visszarepülnek, és ismét elkezdenek túlélőket keresni, lehet, hogy több tucat katona az életét fogja veszíteni.

-Nem tudom, te mit szólsz, öreg, de én megkérdem a Századost! -mondta Kad Goran-nak. Vállalta, hogy le fogják ordibálni a fejét. Vállalta azt is, hogy összes társa előtt valószínűleg csúnyán meg fogják alázni, de ezt a döntést mindenképp meg kellett hoznia.

Bekapcsolta a komot, majd beleszólt.

-AA-3 Vipera egyesnek! Megtelt az utasterünk, több túlélőt nem tudunk felvenni, ismétlem, meg telt az utasterünk! -tájékoztatta Yalem felettesét, majd várta a választ, miközben manőverezett...

//elnézést, hogy most csak ilyen válasz született, de teljesen el vagyok havazva.//

[TK-986]

Hughes már kezdte feladni a reményt, hogy felvegye a kapcsolatot a sereg többi tagjával, amikor is végre visszajelzést kap az egyik egységtől. Bár az interferencia miatt nehezen lehetett érteni az adást, de azért eljutott a felderítőhöz:

- Adja meg a helyzetét, TK-986! Adása alapján az ütközettől délre van, de pontosan nem tudjuk bemérni. A beérkező jelentések szerint csapatainknak segítségre van szükségük. Ha képes rá, haladjon előre és segítsen felderítéssel a lépegető egységeknek, ha nem képes rá, adja meg a helyzetét és rövidesen felveszik a mentőcsapatok!

Már éppen válaszolni akart volna és kiadni a további utasításokat, amikor végigfutott a hátán a hideg. Ez az idő közben felébredő Dike kapitánynak volt köszönhető. ~Te is aztán jókor ébredtél föl~ gondolta magában a közlegény, aztán kipattant székből. Bár a pattanás kicsit túlzásnak tűnt, mivel felszerlése több helyen is beakadt az ülésbe, így egy ideig eltartott, amíg végre a kapitány elé tudott állni. Valahol érezte, hogy a bázis közreműködésével tudna segíteni a harcoló csapatokon, így igyekezett minél rövidebbre fogni a jelentést, mivel minden elvesztegetett pillanat emberéleteket jelenthetett. A felderítő hóna alá kapta a sisakját, majd vigyázzba vágta magát és jelentett a kapitánynak. Ekkor láthatta a kapitány először a felderítő arcát és egyenruháját:

- U-uram, TK-986 közlegény szolgálatra jelentkezik, uram. A helyzet nagyon... - már épp sziszegni próbálta az első hangot fogai közt, amikor eszébe jutott, hogy mégiscsak egy tiszttel beszél, ezért igyekezett szavait megválogatni - rossz. Kényszerleszállást hajtottam végre a társasimmal a bolygón, felderítésre indultam, de az ellenség üldözőbe vett. Így találtam rá a támaszpontra. Jelenleg fogalmam sincs, hogy hol lehetünk, de a bázis számítógépét valahogy aktiváltam és átvettem az irányítást valamilyen védelmi rendszeren. - itt egy lélegzetvételnyi szünetet tartott, aztán kissé idegesen folytatta - H-ha most megbocsát, segítenem kell a csapatainknak.

[Mandalore]

Nathan Ward

Mikor a csata hosszú-hosszú idővel később véget ér, és lépegetőid biztosítják a szektort, szenzoraid egy nagy mennyiségű ritka fémet tároló raktárat fedez fel. Ha titokban tudnád tartani, remek alapanyagul szolgálhatnának az általad tervezett harci gépezeteknek.

//Boldog karácsonyt!//

[Piett kommodore]

//Elnézést a nagyon hosszúra nyúlt kényszerszünetért. Annyi minden jött közbe, hogy inkább nem is részletezem, a legtöbb érintett amúgy is tudja, hogy mik történtek. Igyekszem, most már hamar lezárni a kalandot, és legközelebb valami rövidebb lélegzetvételűvel kezdeni...//

Földi egységek - Ward százados

Ward a lehetséges legjobbat választotta a taktikájában. Igyekezett feltérképezni a rájuk támadó egységeket, miközben elindult Veers segítségére. Ez azonban egyenlő volt az öngyilkossággal, legalábbis annak látszott. Természetesen a százados emberei igyekezték kiküszöbölni ezt az igen kényes mellékhatást. Ward százados lépegetőinek külön csoportja levált a fő egységről és elindultak, csakhogy mozgásukat - rövid kieséssel ugyan, de követték az ellenséges egységek is. Azonban valami fura történt, hiszen ahogy Ward távolodott a fő csapástól az őket követő és rájuk támadó egységek láthatóvá váltak. Így viszont megszűnt az az előnyük, ami eddig sikeres támadóvá tette őket. A helyben maradt egységek pedig igyekeztek pontosan meghatározni a rájuk tüzelők helyét és a koordinátákat leadták a központnak. A központ továbbította a koordinátákat a föld körüli pályán lévő VSD-nek, amelyik perceken belül tüzelőállásba helyezkedett, Thatch parancsnok irányításának megfelelően.

Jack Stemper

Az EPK osztag sokat látott veteránjai és a tojáshéjjal a fenekükön részt vevő újoncok is kitettek magukért. Az őrnagy irányításának megfelelően viszonylag hamar leküzdötték az ellenállást, és Stemper őrnagy nem mulasztotta el utasítani a szanitécet, hogy az idegen lényekből is vegyen mintát, hátha összefüggés van a vegyi/biológiai fegyver és a lények között.
Az EPK folytatta az előrenyomulást és Stemper tudta, hogy nincsenek rossz helyzetben, hiszen szinte minden egyes útkereszteződésben várt rájuk valamilyen elhárítandó akadály, valamilyen leküzdendő ellenség, ellenséges egység.
Az útjukat egészen a belvárosig kisebb összecsapásokkal tudták folytatni, azonban a belvárosba érve előre látták, hogy útjuk lelassul, hacsak nem ér véget ott, ahol álltak, egy felhőkarcoló előtt. Az épület - mely előtte nyilvánvalóan Jailen büszkesége volt, most - legalábbis látszatra - kihaltnak látszott. Ablakai kitörtek, viszont a szerkezete épségben volt. Stemper alkalmasnak látta az épületet arra, hogy onnan jelöljék meg a célt a földkörüli pályán lebegő VSD-nek. De mi van, ha az épület csapda? Ha szándékosan hagyták meg az idegenek, hogy oda csalják a területet védő birodalmi egységeket?

TK-986, Arctus Dike kapitány

A felderítő és Dike kapitány között lefolyt beszélgetés egy adott helyzetben még sérthette is volna a kapitányt, azonban harchelyzetben nem volt idő arra, hogy ezen vitázzanak. Mindketten jól tudták, hogy most előbb cselekedni kell, és majd utána lehet arról szó, hogy esetleg elbeszélgessenek a közlegény nem épp helyén való kommunikációjáról. Azonban, amíg ők vártak a számítógépes rendszer újra megszólította őket:
- Parancsnok, kérem definiálja az ön mellett álló személyt. Ennek megfelelően fogom őt is ellátni információkkal, valamint kérem intézkedjen arról, hogy a korábban telepített védelmi eszközök aktiválódjanak, az ellenség ugyanis ezekben a percekben érte el azt a zónát, ahol komoly károkat okozhatunk bennük - szólt kedvesen a női hang a számítógépen keresztül...
TK-ban esetleg felmerülhet, hogy mivel a tiszt nyilván több harcászati tapasztalattal rendelkezik, mint ő maga, az irányítás egy részét talán át kéne adnia. Ezen kívül a birodalmi csapatokkal való kapcsolattartást is egy következő szintre kellene helyezni, illetve intézkedniük kéne a kivonásukról a csata végeztével.

Kad Yalem

- AA-3 itt a Vipera egyes, értettem, visszatérünk a bázisra. Kirakják a csomagot, és aztán indulunk tovább. Úgy néz ki, egy prominens személyt is fel kell vegyenek a rozsdaboglyára, amivel repülnek, úgyhogy ajánlom addigra szokják meg a hajó irányítását, ne legyen fennakadás! - mondta a százados, majd a két vadászgéppel közrefogják a szállítót és elindulnak vissza a prefab bázishoz.
A bázison rövid, 15-20 perces pihenő után - ami alatt megtankolják a gépet és mindenkit biztonságba helyeznek - újra felbőgnek a sugárhajtóművek, és a hajók - a szállító és a három vadász kísérete - elindulnak vissza, hogy mentsék a legénységet, akik a földre érkeztek. Kad nem is hinné, hogy rövidesen olyan személyt vesz fel a hajója fedélzetére, aki alapjaiban lesz hatással a karrierje tovább folytatására...

[TK-986]

Maes újra a parancsnoki szék felé igyekezett, amikor a számítógép ismét megszólalt és tájékoztatást kért a tisztrõl. A felderítõ újra elgondolkodott: a hadvezetéshez vajmi keveset ért, úgyhogy kapóra jön, hogy csak úgy beesett az ajtón egy tiszt. Biztosan többet ért a csapatok irányításához, mint õ maga és ráadásul nem is a felderítõnek kell viselnie a felelõsséget, ha valamit elszúr. Végül megtorpant a szék elõtt és ismét Dike kapitány felé fordult:

- Uram, tisztelettel… - ekkor kihúzta magát - szükségem lenne a segítségére. Én csak egy felderítõ vagyok, nem értek a csapatok irányításához, ön biztosan jobban tudná ezt az adu-ászt használni, mint én. De a számítógép engem azonosított parancsnokként, így nekem kell az utasításokat kiadnom. – mondta és egy lélegzetvételnyi szünet után hozzáfûzte - Egy tiszt utasításait szívesebben adnám parancsba, mint a sajátjaimat.
Hadarta 986. Nagyon remélte, hogy a kissé erõszakos meggyõzés hatással lesz a tisztre. Ekkor még tovább ment annak a bizonyos húrnak a feszítésével és meg sem várta a kapitány válaszát, szemeit elkapta a tisztrõl, fejét kicsit oldalt fordította és egybõl a számítógéphez szólt:

- Praetorian, ööö… - Maes szerette volna ezen a ponton nevén nevezni a tisztet, de rájött, hogy még csak nem is ismeri a nevét, így másképp folytatta – a kapitány itt mellettem a haditengerészet tisztje, a… szövetségesünk. – mondta, de valahogy saját magának is furán hatott, hogy egy tisztet pusztán szövetségesnek nevezett – Biztosítson neki is annyi hozzáférést a rendszerhez, amennyit csak lehet.