Jailen (A Birodalom Pereme-szektor)

[Janos Aldrix]

Úgy tûnik a bunyó nélkülök is elkezdõdött. Egy pillanatra Janos azt hitte, hogy a lépegetõ elfoglalása szükségtelenné válik a kilõtt rakéta miatt. Azonban a monstrum igen kemény diónak bizonyul. Csak örülni tud, hogy a rakétái nem Juris csoportját célozták. Az õrmester bosszús megjegyzésére elereszt egy halvány mosolyt, melyet szerencsére senki nem láthat a sisak miatt. Az ütögetésre összekapta magát, majd Juris után iramodott, hogy mindenben a segítségére legyen. Futás közben végig az uralkodóhoz imádkozott, hogy a fém szörnyeteg ne szúrja ki õket. A kábelkilövõt meglátva már az õrmester szavai elõtt rájött, hogy mit szeretne. Futás közben egy javaslatott tett Jurisnak.
-Uram, talán van valami vészkijárat a lépegetõ alján!-csupán azért támadt ez az ötlete, mert alultól lehet, hogy könnyebben meglephetnék a kezelõket. Feltételezve persze, hogy ez a lépegetõ hasonló az AT-ST-hez, melyen felül található a bebúvó nyílás.
-Ha találunk egy bejutási pontot, akkor kérem engedjen elõre, uram!-kéri kissé már akadozva a futás miatt. Mégse egy osztag vezetõjének kellene kitennie magát a legnagyobb veszélynek.

[Veryti]

Jailen City külvárosa - A csatornahálózatban

Veryti vizuális érzékelőjével éjjellátásra kapcsolt, majd szenzoraival körbetekintett a csatorna minden irányába, és gyors felderítést végzett. A még jól működő, és a sérült, csökkentett teljesítményű rendszereivel folyamatosan pásztázta, és elemezte a helyszínt a számára fontos szempontok alapján.
A kémiai, mechanikusan működő, szaglóérzékelői, és elemző egységei különféle gázokat érzékelt, de ez a számára semmilyen módon nem jelentett veszélyt, és még csak nem is volt számára kellemetlen. Rövid pásztázás után humán eredetűnek tűnő vér, és testhez tartozó darabok után észrevett egy olyan dolgot ami kicsit sem tűnt emberinek. Tény, hogy a nyomot sem ember sem pedig humán eredetű lény nem hagyhatta, így úgy döntött, hogy lehajol, és közelebbről megvizsgálja, ha kell, akkor meg is érinti a nyomot, és úgy vizsgálja meg. Mozgása már kicsit sem olyan kecses. Inkább hasonlított egy protokol droid gépies mozgásához, mint egy táncművész kecses mozdulataihoz. Mindez kööszönhető volt mindez a nem régen őt ért sérüléseknek. Mindezek ellenére fizikai ereje továbbra is megmaradt. Miközben lehajolva megvizsgálja az adott dolgot a kezében lévő sorozatlövő sugárpuskát erős kézfogással fogja, így ha elcsúszna vagy valami történne a kezében marad a fegyver. Eközben megmaradt érzékei a külvilágot figyelik, hogy nehogy valaki vagy valami megtámadja őt észrevétlenül.

[Nathan Ward]

Nathan elindította századát az elõre kiszámolt koordináták felé. Tizenöt, teljesen felfegyverzett és tökéletes technikai állapotban lévõ AT-AT tartozott alá. Egy pillanatig eszébe jutott, hogy nem is oly régen még a régebbi típusú, de legalább ennyire megbízható AT-XT-et vezette és irányította mind szimulált, mind éles bevetéseken. Nehézpáncélos századát, mely egy gépesített gyalogsági századdal volt kiegészülve, óvatosan vezette a sûrû erdõben. Elõretolt egy ferde ék alakban két lépegetõt, amit megtámogatott egy szakasz páncélgránátos gyalogossal. Úgy számította, a környezet és az ellenség aktívsága okán kell egy ilyen szintû felderítõegység a százada elé. A két lépegetõ parancsnoka szigorú utasításba kapta, hogy minden aktív és passzív érzékelõjükkel saját 175 fokos zónájukat pásztázzák maguk elõtt és mellett. Mindemellett folyamatos kapcsolatot és jelentést is kért tõlük, és a tûzcsapást szigorúan megtiltotta nekik. Az egész század tudta, ez azt jelenti, hogy amint a WolfClaw támad, mindenki más is csatlakozhat a küzdelembe. Nathan-ek ez régrõl bevált szokása volt, hogy többnyire õ maga indította a tûzcsapást, ha lehetõsége volt rá.
Közvetlenül a felderítõk mögött a parancsnoki jármûben Nathan haladt. A ét szárnyra 3-3 lépegetõt rendelt, egy-egy szakasz gyalogos kíséretében, a többi lépegetõt pedig maga mögé rendelte, menetirányba elnyújtott deltoid alakban.
Lassan eltelt az elsõ harminc perc, ám a szenzorokon még semmi jelét nem látták sem ellenséges, sem baráti ténykedésnek. Nathan a kommhoz nyúlt, és bejelentkezett a bázisra.

-Központ, központ, Farkas-1-nek jelentkezz, vétel!-forgalmazott, és megvárta, míg a híradós tiszt visszajelzett, csak aztán folytatta.

-Ezidáig semmi jelét sem tapasztaltuk az említett ellenséges lépegetõnek. Az elõre megadott vektor mentén továbbhaladunk. Úgy saccolom, a következõ standard bejelentkezés elõtt érünk a célzónába, ezért még azelõtt teszek egy jelentést, és utána a nagy-hatótávolságú rádióforgalmazást beszüntetem, míg kapcsolatba nem kerülünk az ellenféllel. Farkas-1 vége, és kiszáll-megvárta, míg a központ nyugtázza a forgalmazását, majd bontotta a vonalat, és a század belsõ frekvenciájára kapcsolt. Ezen a csatornán egyszerre tudta elérni a páncélos és a gyalogsági parancsnokokat.

-Uraim, fokozott figyelmet követelek önöktõl. Nem akarok veszteséget, világos?-pár másodperc szünetet tartott, majd sisakja alatt elmosolyodva hozzátette még.

-Kenjük el a szájukat, Uraim!-azzal bontotta a vonalat, és a parancsnoki jármûvének monitoraira és kijelzõire pillantott. Ide futott be a két felderítõ szenzorainak kiértékelt eredménye is.
Pár kapcsoló segítségével finomított a határértékeken, amikor hirtelen az egyik érzékelõ jelzett valamit. Nem akarta elveszíteni, így azonnal a gombok után nyúlt, és elkezdte finomhangolni a bejövõ jelzéseket. Közben sisakmikrofonján az elõretolt páncélosék parancsnoka is jelentette és megerõsítette a vett adatokat.
Elõttük valahol csata folyt, és az egyik fél egyértelmû energiaforrás volt, hogy simán rá lehessen húzni, lépegetõ. Nathan a sisak alatt széles ragadozómosolyt öltött.

~Megvagy!~gondolta boldogan, majd gyors jelentést tett a központnak, hogy sikerült érzékelniük az ellenséget, így egy ideig rádiócsendben haladnak. Ezután, a szenzoros érzékelõket is alapul véve, és felkészülve arra, hogy mivel a rezonanciás, az energia-kibocsátást érzékelõ szenzor is egyre élesebb és tisztább képet rajzolt az ellenségrõl, hamarosan vizuálisan is be fogják tudni azonosítani a célt, a kísérõ gyalogsági század két szakaszát elõreküldte, hogy derítsék fel a terepet, és ha kell, mint elsõdleges beavatkozó és célmegjelölõ egység mûködjenek. Közben parancsnoki jármûvével felzárkózott a kettõ felderítõ AT-AT-hoz, és mint az ék csúcsa, vezette elõre századát, hogy mindent, ami az útjukba kerül, a földdel tegyenek egyenlõvé.


Eközben egy másik irányban...

Galla hadnagy amint megkapta Ward századostól az utasításokat, azonnal elindult, hogy felkészítse századát a mentõakcióra. Útközben egy fiatal, fõhadnagyi rendfokozatot viselõ rohamosztagos lépett hozzá, és szólította meg.

-Galla hadnagy, Wiert fõhadnagy vagyok, én fogom vezetni az Ön alá beosztott speciális gyalogsági és felderítõszázadot, Asszonyom!

-Köszönöm Wiert, kérem, mellõzzük a formalitásokat-mondta egy pillanatra megzavarodva a hadnagy. Elvégre nem sokszor fordult elõ vele, hogy beosztásánál nagyobb egységet vezessen, ráadásul nála magasabb rendfokozatú embereket vezényeljenek az irányítása alá. Aztán egy torokköszörülés kíséretében folytatta, mint akinek hirtelen megjött a hangja.

-A repulzoros személyszállítók egy részét málházzák fel elsõsegély-felszerelésekkel, és vigyünk magunkkal szakaszonként plusz egy fõ tábori szanitécet és két orvosi droidot is, akik elsõsegélybõl vannak programozva. 10 perc múlva indul az egységünk, addig készítse össze, amiket kértem, plusz, amiket még jónak lát. Köszönöm!-megállt egy pillanatra, tisztelgett, majd miután elváltak, folytatta útját az AT-AT-k felé, amik szinte morbid nyugodtsággal várták, hogy mikor lehelnek parancsnokaik és vezetõik életet beléjük. Natasha félszegen elmosolyodott, mert egy furcsa érzés és kép villant fel benne.

~A halál eszközei menteni mennek...milyen irónikus~ha nem katona lenne, ha nem harci szituációban lenne, akkor felnevetetett volna. De gyorsan elhessegette magától az ilyen gondolatokat.

~Katona vagyok, harctéri szituációban vagyok, és a századosom felelõsségteljes pozícióba tett. Nem okozhatok neki csalódást. Neki nem is tudnék~gondolta keményen, ám a hirtelen rászakadó gondolataiból a személyes adattáblájának csippanása szakította ki, mely azt jelezte, bejövõ adatállomány vár a megnyitásra. Gyorsan elõvette, és áttanulmányozta az adatokat. Egy kissé kikerekedett a szeme, mikor meglátta, hány mentõkabinról is van szó valójában.

~Mégis, mit vártál, elvégre egy átkozott csillagrombolót lõttek le~amint ebbe belegondolt, megborzongott. A Birodalom nyers erejét jelképezõ csodálatos tárgyat, a flotta egyik alappillérét lelõtték ezek a...ezek az...nem is tudom micsodák...áh, megint elkalandoztam~gondolta, és remélte, nem látsott meg rajta kívülrõl.

A százada fõtechjétõl átvette a lépegetõket. Mind kiváló állapotban voltak, így azonnal megkezdték az indulást. Az elsõ 9 kabin nagyjából egy 5 négyzetkilométeres területen voltak elszórva, a tábortól olyan 6 standard kilométerre nyugat-délnyugati irányban. A század belsõ kommunikációs csatornáját megnyitva kiadta az utasításait.

-Klasszikus Merellt féle lépcsõzetes elõrehaladást várok el Önöktõl Uraim. A gyalogság képviselõitõl pedig Stancy-féle mobil körkörös védelmet kérek az elõrenyomuló mentõegység köré. Amint elértük az elsõ helyszínt, a gyalogság és egy szakasz AT-AT a cél körül 50 standard méteres védõzónát alakít ki, míg folyik a mentés. Remélem minden világos, az elsõ 9 kabin koordinátáit, felkeresési sorrendben átküldtem az összes egységparancsnoknak. Galla vége!-azzal bontotta a vonalat, és nagyon bízott benne, hogy nem hozott egy hibás döntést sem.

[Piett kommodore]

//Köszönöm a türelmet, de komoly technikai gondokkal küszködöm, amiket remélem meg tudok oldani hamarosan. Ebben a postomban is csak a szárazföldi egységeket fogom érinteni... Nincs sorrend, olyan sorrendben írtok, ahogy akartok. A héten viszont nem ígérem a folytatást...//

Nathan Ward

Miután Nathan kiszúrta az ellenséges lépegetőt a radaron elhatározta a megközelítését. A Birodalmi csapatok mozgásáról azonban szenzorosan nem tájékozódott a célzónában. A lépegetős egység felkészült, hogy letarolja az ellenséget. Viszont attól kezdve, hogy Nathan és csapatai nem ellenőrizték folyamatosan a szenzorokat, az is előfordulhatott, hogy egy-két ellenséges egység is "szagot fogott". Pár egység máris elindult, melyek a közelben voltak és a szenzorok ellen álcázó berendezéssel működtek. Erről azonban a páncélosok mit sem sejtettek. A felderítő egység, mikor elért egy kiszögellést, és rálátott a terepre jelentette Nathannek az elé táruló képet:
-{Uram. Észleltük az ellenséges lépegetőt, valamint egy fél és majdnem egy teljes rohamosztagos szakaszt. Több birodalmi szállítóhajó roncsa is a térségben van, egy tó és néhány légvédelmi üteggel egyetemben. Utasításra várunk, szükség esetén megjelöljük a célpontokat... és két rohamosztagos az ellenséges lépegető felé halad uram...}- forgalmazott rövid hatótávolságú komm. berendezésén a felderítő, akinek egységét Nathan előre küldte.

Janos Aldrix

Juris őrmester bólintott Janos ötletére és miután mindkét rohamosztagos megcsáklyázta a lépegetőt, és felvonták magukat a kábelcsévélővel, vészkijáratot vagy valamilyen nyílást kezdtek keresni. Balszerencséjükre azonban a lépegető alján semmi ilyesmit nem találtak. Nyilván nem készültek fel gyors menekülésre a tervezők. A gépen való himbálózás közben azonban Juris felfedezett egy bejáratot a gép oldalán.
- Aldrix, ott egy bejárat. Tapadókorong van magánál? - kérdezte Juris, aztán rájött, hogy Janos szabvány felszereléssel van, így aztán ilyesmi nem lehet nála - Ez esetben, lőjjön ki egy csáklyát, amivel feljebb tud mászni. Én feljutok a bejáratig az én oldalamon, reméljük ugyanilyen bejárat van önnél is. Ha mindketten ott leszünk, egyszerre hatolunk be, rendben? - kérdezte, de igazából nem kérdés volt, hanem parancs, hiszen tapadókorongokat húzott elő hátizsákjából, a térdére és a kezére erősítette őket, majd elindult, mint valami rovar a lépegető páncélján felfelé.

TK-986

Maes mondhatni simán eljut a bázisig. Óráját figyeli folyamatosan és a másodpercek szinte koppannak az agyában, ahogy igyekszik elérni a bázis bejáratát, majd nagy kő esik le a szívéről, ahogy beér a bázis területére. Ahogy óvatosan átlép néhány megmaradt kerítés elemet, rájön miért nem hatolnak be a bázisra a lépegetők. Az elétáruló kép iszonytató. Egy táblát lát, mely nem látszott messziről, a tábla felirata pedig:
ÉLESÍTETT AKNAMEZŐ! Maes azonban szerencsésen eleddig nem lépett aknára, azonban már jópár lépésnyire bement, hiszen a kerítés elemek szinte utat emeltek a homokba.

Két lehetősége van: átevickélni az aknamezőn és megtudni milyen titkokat rejt a bázis, vagy megpróbálni visszajutni a biztonságos erdőbe, amire viszont időben esélye nem maradt, hacsak a lépegetők most nem késnek. Az aknamezőn átjutás talán jobban kivitelezhető volt, hiszen az aknák jó részének teteje, kilógott valamennyire a homokból.

TK-771

Tacnek itt az ideje, hogy feltalálja magát, hiszen jónéhány katona csoportosult még köré. Noha mind újoncok voltak, valahogy tőle várták a megoldást, hiszen Stemper őrnagy elég hamar "kiemelte" a többiek közül, azzal hogy az élre állította. Tac rövid gondolkodás után meglát egy jó tüzelőhelyzet felvételéhez megfelelő kiszögellést, ahonnan szinte az egész harci zónát be lehetett látni. A lépegető persze most is pásztázta a helyszínt, tehát nagyon óvatosan kellett közlekedniük.

Verity

A droid lány egy idegen lény vérét találta a helyszínen. A lény vére zöld színű lehetett, mivel mostanra megalvadva átment kék színbe. Mikor a droid megérinti a nyomot, az a kezében ragacsossá válik. Aztán egyszer csak a droid érzékelői hirtelen mozgásra lettek figyelmesek az alagút végén, de mivel sötét volt és receptorai nem voltak már olyan pontosak, mint azelőtt, nem érzékelte, hogy mi volt az, hiszen csak másodpercekre tűnt fel, majd tűnt újra el...

[TK-986]

Az élet mindig akkor hozza a váratlan fordulatokat, amikor az ember éppen nem számít rá. 986 épphogy átért az elsõ néhány kerítéselemen, amikor észrevette a fölbõl kiálló fémdarabokat. Elõször egyet, aztán még egyet, aztán észrevette, hogy ezek sorra szét vannak szórva a bázis körül. Maga mögé nézve látta, hogy néhány darabot elhagyott maga mögött, de csak a puszta szerencsén múlt, hogy nem hagyta ott a fogát. Ahogy észrevette, hogy épp egy aknamezõ közepén áll, hangosan káromkodni kezdett a sisakjában. Természetesen a sisak hangszigetelése semmit sem engedett át, így szerencsére senki nem hallotta a szavait.

- ... ennek a rohadt aknamezõnek. Majdnem meghaltam! Lásd a Galaxist, pff! Ismerj meg új egzotikus vidékeket, pff! Találkozz szép lányokkal pff! Hogy lehettem ilyen hülye? Mehettem volna teherpilótának, az nyugis szakma... de neeem... Ide kellett jönnöm, erre a rohadt sárvilágra, hogy itt pusztuljak meg!

Szitkozódott magában a közlegény. Miután káromkodásával kiengedte magából a gõzt (valljuk be: igazán változatos és cifra monológot engedett meg magának), 986 vett egy mély levegõt, majd elõvette az apró kutászdroidját. A kis gömb alakú droidot aktiválta, ami szép lassan felemelkedett a felderítõ kezébõl. 986 sisakvizorján átváltott a droid által közvetített képre. Folyamatosan váltogatta a droid által közvetített csatornákat a kivetítõn, hátha talál olyan szenzort a droidon, ami érzékeli az aknákat. Ha nem talál ilyen szenzort, akkor szép lassan megindul elõre, kétfelé figyelve: lassan lépésrõl-lépésre halad, és közben figyeli, hogy nehogy rálépjen egy aknára, néha azonban feltekint, hogy nem közeledik-e valami veszély hátulról, vagy éppen a bázis felõl. Most minden tudását latba veti, hogy felismerje az esetleges rejtett aknákat, és a kiképzésén tanultak szerint jár el. A felderítõ léptei most a bázis fõbejárata felé haladnak.

986 nagyon remélte, hogy épségben eljut a bejáratig, mielõtt a lépegetõk visszatérnének és észrevennék õt. Apró kutászdroidja eközben 1,5-2 méterrel elõtte járt és folyamatosan fürkészte a környezetét. 986 most kezével erõsen fogta DC-15x fegyverét. Ez némi biztonságérzetet nyújtott neki, hiszen legalább viszonozni tudta az ellenséges tüzet, vagyis remélte, hogy viszonozni tudja.

[Veryti]

Jailen City külvárosa - A csatornahálózatban

A ERD megérintve a nyomot tapasztalta, hogy az anyag valami ragacsos dolog volt vélhetően vér vagy valami más testnedv. Amíg ezt figyelte, és próbálta elemezni, és rögzíteni a memóriájába az érzékelői mozgást lettek figyelmesek a csatornában. A fejét felkapta, és a csatorna végébe nézett, de már csak egy elsuhanó árnyat látott. A droid lassan felállt, majd tovább kémlelte a területet.
Nem tudta megállapítani, hogy mi volt. Talán a ragacs gazdája, vagy esetleg más is ide menekült a városból. Az is előfordulhat, hogy netán egy megszálló katona lehet az, aki most a csatornát tisztítják meg az esetleges ellenségektől.

Jelenleg nem tehetett mást, mint hogy előcsalja valahogy azt a valamit vagy valakit, hiszen esélyes, hogy veszélyt jelent rá. Mivel erősen sérült legalábbis belülről, így minden alkalmat meg kell ragadni, hogy tegyen valamit. Ha ellenséges az a valami, vagy valaki, akkor kisebb az esélye a további létre jelenleg, mint ép 100 százalékos állapotában. Más helyzetben nem biztos, hogy ilyet tenne, de ez most kivételes szituáció volt.
Így a csatorna végének irányába irányította a sorozat sugárvetőjét, melyet csak egy kézzel tartott, de ez számára nem volt akadály, mivel a mechanikus keze révén bőven emberfeletti erővel bírt. A másik kezével leakasztott az övéről egy villanó gránátot, melyet még a bázisról hozott el. Látását igyekezett felerősíteni, akárcsak az éjjellátó érzékelőjét. A bal kezében lévő fénygránátot bedobta a csatorna végébe, mely hangosan koppant többszörös is. Majd a droid elfordította a fejét éppen csak annyi másodpercre, hogy pont akkor fordítsa vissza a fejét ezred másodperc pontossággal, hogy ne szalasszon el semmi lehetőséget. A gránát robbanása, mely csak egy nagyon erős fénnyel, és némi visító hanggal robbant fel a földre érkezés után 3 másodperccel. Így ha a fény nem is zavarja meg azt a valamit, de a koppanás oda vonzza őt, így a látóterébe kerülhet, és a rövid visító hang megzavarhatja, így simán kilőheti lényt vagy azt a valakit.
A hang még őt sem zavarja mivel a látás érdekében pár érzékelőjéről kellően szétosztva némi plusz energiát irányított át a látására, és célzó rendszerére, hogy eltalálhassa.

Ha mindez bekövetkezik ahogyan számolja, akkor egy hosszú sorozatot indít meg a célpont irányába némi szórással, így biztosan eltalálja, és jó eséllyel megöli azt a valamit. Már ha egyáltalán arról van szó.

[Janos Aldrix]

~Eddig minden jól megy...~ Gondolja Janos miközben egyre magasabbra emelkedik a lépegetõ alja felé. Szemei aprólékosan végigpásztázzák a monstrum alját, de hiába.
~Nem hiszem el! Ezek a marhák inkább bent égnek? Vagy ennyire bíznak a legyõzhetetlenségükben?~ Morgolódik osztagosunk egyre inkább magában, miután megállapították, hogy az alján semmiféle vészkijárat nincs. Az õrmester szavai azonban reménykeltõek, hála az Uralkodónak!
-Sajnos nincs a felszerelésemben, uram.- csóválja fejét tehetetlenül. A csáklyás ötlet már jobban hangzik.
-Értettem!- nyugtázza a parancsot, hiszen másról nem is lehet szó. A felettes parancsol, õ pedig engedelmeskedik. Így hát újra betölti a csáklyalövõt, majd céloz, és végül lõ. Remélhetõleg megfelelõ ponton találta el a lépegetõ testét, és sikeresen feljebb jut. Még nagyobb szerencse, ha az õ oldalán is van ilyen bejárat.
Ha szerencsésen odajut egy bejárathoz, akkor készenlétbe helyezi fegyverét, majd várja Juris parancsát a behatolásra. Alig várja már, hogy füstölgõ lyukakat lõjön pár idegenbe.

[Nathan Ward]

Amint meglátta, mi történik a megfigyelõk által jelölt és vizsgált helyen, azonnal egy kódolt birodalmi hadifrekvencián kezdett forgalmazni. Eza frekvencia vészhelyzetekre és különleges alkalmakra volt fenntartva. Egy pillantás a monitorra, és máris megállapította, hogy a birodalmi csapatok milyen koordinátán helyezkednek el.

-Az Omega-14-es szektorban ténykedõ rohamosztagos szakasznak, figyelem! Itt Ward birodalmi százados beszél, a Patriot-14 szektorból. Kérem azonosítsák magukat és adjanak helyzetjelentést!-majd vételre állította a kis hatótávulságú rádióit a WolfClaw-nak, és a század belsõ kommunikációs csatornájára kapcsolt.

-Minden szakaszparancsnoknak, figyelem, itt Farkas-vezér! A kijelölt harczóna körül lassú harapófogó manõvert akarok, szakaszonként megerõsített hátvéddel és külsõ védelmi szránnyal. Alapos szenzoros és vizuális letapogatást akarok a környékünkrõl, nehogy rajtunk tudjanak ütni. Aki teljes mértékben beazonosítható ellenséges lépegetõtevékenységet, vagy lépegetõt észlel, annak szabad, ismétlem, szabad fegyverhasználat van engedélyezve! Farkas-vezér kiszáll!

Aztán beindította a lépegetõje motorjait, és a másik kettõ, ékben mögötte elhelyezkedõ lépegetõvel az elõreküldött két szakasznyi felderítõk felé indult el. Célja az volt, hogy felzárkózik hozzájuk, aztán amint mindenki elfoglalta a helyét, támadást vezényel. Persze ez még változhatott, függõen attól, milyen választ kap, ha kap egyáltalán, a rohamosztagosoktól, akik épp a lépegetõt próbálták kiiktatni.

[Jack Stemper]

A lépegető sziluettje eltűnt egy pillanatra, amint a becsapódó rakéta hatalmas robajjal felrobbant. Stemper nem is igazán hitt a szemének, amikor ismét kirajzolódott a gépszörny, teljes alakjában: Sértetlenül. Már épp készült volna betárazni a rakétavetőt, hogy aztán újból tüzelhessen, mikor a Birodalmi csatornán bejövő adás érkezett. Juris volt az…

-A Császár szerelmére…-Morogta magaelé, aztán Dornra helyezte a tekintetét. Sisak meredt a sisaknak, miközben Stemper agyában egy pillanat alatt lejátszódott a szituáció. Végül úgy döntött, hogy rábólint Juris akciójára.

- Juris! Maradjon vételkész és jelentést kérek, amint készek behatolni a lépegetőbe!- Forgalmazott az őrnagy, aztán jelzett Dornéknak, hogy feküdjenek, majd ő maga is hasra vágódott, és reménykedett benne hogy sikerrel jár majd az őrmester terve. Nem sokkal a hasra vágódás után, a lépegető letapogató lézere kezdte el pásztázni a környezetet. Stemperék nem mozdultak, mert ők így is remek célpontot nyújtanak, hiába vannak fedezékben. Jack ismét csak reménykedni tudott benne, hogy nem fog szagot a lépegető…

-Mit tetvészkedik ennyi ideig Juris? Minket mindjárt szitává lőnek, ez meg nem képes jelentkezni. -Gondolta Jack, majd hangot is adott volna ennek, ha nem jelentkezik be hirtelen Ward százados! Az őrnagy egy percet sem tétlenkedett, állított a kommján, és rögtön visszajelzett a páncélos hadosztályok főparancsnokának:

- Itt Stemper őrnagy beszél, a rohamosztagos erők főparancsnoka. EPK osztag, Accuser. Ward százados! Az egységemet erős tűz alatt tartotta a lépegető, és jelenleg is a terület letapogatását végzi. Nem mozdulhatunk…- Forgalmazott az őrnagy.- Egy másik egység 2 rohamosztagosa viszont megkísérli elfoglalni a járművet. Stemper vége.
Tehát megérkezett a várva-várt erősítés. A kérdés már csak az volt, hogy Jurisék időben eltudják-e foglalni a lépegetőt, mielőtt az megsemmisítené az EPK osztagot…

[Nathan Ward]

Miközben várt, hogy a rohamosztagosok visszajelezzenek rádiózására, százada lépegetõi sorra bejelentkeztek, hogy elfoglalták pozíciójukat. Nathan parancsot adott az irányítóinak, hogy menjenek közelebb. Vizuális kontaktot akart az ellenség számára eleddig láthatatlan lépegetõivel. Pont mikor a fák közül elõtört a WolfClaw hatalas, tiszteletet parancsoló sziluettje, pörögtek fel hirtelen az események.

A nagy hatótávolságú birodalmi katonai frekvencián adás érkezett a rohamosztagosoktól. Stemper õrnagy jelentkezett be, a rohamosztagos erõk fõparancsnoka a flottában. Gyors, lényegretörõ helyzetjelentést adott. Nathan azonnal az ellenséges lépegetõre tekintett a vizorokon jeresztül, hátha meglátja a két akcióba lendülõ rohamosztagost. Azonban amit látott, egy pillanatra ledermesztette. Lassan öt éve foglalkozott egy lépegetõ prototípus fejlesztésén. Célja egy egyszemélyes, az AT-XT-k mozgékonyságát és az AT-AT-k masszívságát, páncélzatát és tûzerejét tömörítõ lépegetõ megalkotása volt. Tervei már a végsõ stádiumban voltak, és amit itt látott, gyakorlatilag lehetett volna egy az egyben az õ tervei alapján született új lépegetõ is.

Aztán a katona villámgyorsan átvette a benne lakozó tudós felett az uralmat. Már nyúlt a kommjáért, hogy visszavonja a szabad tûzparancsot az embereitõl, majd kapcsolatba lépjen újra az õrnaggyal, és egyeztessék a terveiket, amikor a bal szárnyon kibukkant az egyik AT-AT, és parancsnoka hirtelen bejelentkezett a százados kommján.

-Uram! Azonosítottunk egy ellenséges lépegetõt. Tûzcsapást megkezdjük!-majd az AT-AT hirtelen vérvörös sugárnyalábok formájában megtámadta az ellenfél kétlábú gépszörnyét. Nathan csak remélni merte, hogy a támadás nem veszélyeztette a két akciózó rohamosztagost. Keze a komm után nyúlt, és azonnal leállítatta a támadást a lépegetõ parancsnokával.

[Piett kommodore]

//Elnézést kérek mindenkitől, hogy ennyire elhúzódott a válasz, de mint minden embernek, így nekem is vannak más elfoglaltságaim, és most nagyon-nagyon sok minden jött össze. Félreértés ne essék, nem mentegetőzöm. A továbbiakra érvényes mostantól: a kaland során nyugodtan beszélgethetnek a karakterek akár több postban is, két mesélő hsz között. Igyekszem a következő hozzászólásomat hamarabb beszúrni...//

Szárazföldi erők

A páncélos egységek előrenyomulásuk során észlelték az ellenséges lépegetőt. Egyikük Ward százados parancsát követve azonnal tüzet nyitott, amint látótávolságba és fegyvereinek hatékony távolságába ért. Aki látta az ezt követő érdekességet, igencsak elcsodálkozott, nemkülönben az ellenséges lépegető elfoglalására indult Alrdix közlegény és Juris őrmester. A lépegetőnek fejlett védőpajzsa volt, amely tökéletesen felfogta és elnyelte a Birodalom legerősebb szárazföldi járművének találatát. A védőpajzs távol működött a lépegető közvetlen közeléből, így megvédte a két behatolásra készülő rohamosztagost is.

Juris aztán határozott lépésre szánta el magát és azonnal forgalmazni kezdett Aldrixnak.
- Behatolunk, most! - mondta, majd hangos robbanás rázta meg a lépegetőt. Mivel a robbanás ezúttal a pajzs mögött volt, így az valóban kárt tett a lépegetőben. Juris berobbantotta az ajtót, és amikor belépett, hihetetlen látvány tárult elé. A lépegetőnek nem találta irányítószemélyzetét. Ahogy körbenézett, egy búra mögött aztán felfedezett egy kicsiny humanoid lényt, amely most lázasan dolgozott apró kezeivel.
Juris célba vette az idegent E-11esével és leadott egy rövid sorozatot, ami sikeresen hatástalanította a lépegető irányítóját. Megölni azonban nem ölte meg, bár ezt ő nem tudta... Mikor végzett rádióján aktiválta a vészfrekvenciát és forgalmazni kezdett:
- Juris őrmester, Birodalmi rohamkommandó. Aldrix közlegény segítségével elfoglaltam az ellenséges lépegetőt. Ne tüzeljenek, ismétlem NE TÜZELJENEK! Műszaki egységeket kérek a fedélzetre, és biztosítsák a helyszínt!

TK-986

986 lassan, de biztosan átevickélt az aknamezőn. Már épp kifújta volna magát megkönnyebbülve, mikor az apró kutász droid jelei bejöttek. A lépegetőket vizuálisan észlelte, és műszeresen is. Közeledtek, és nem egészen egy perc múlva lőtávolba érnek. Maesnek futnia kellett a bejáratig, amely magányosan álldogált, egy fémből épült épület egyik oldalán, nagyjából 250 méternyire attól a ponttól, ahol most volt.

Verity

Verity előrehaladt a járatban, de nem jutott az előrenyomulással az ég világon semmire, hiszen az elválasztó rész után egy pontosan ugyanolyan járatba jutott, mint amiben volt. Illetve talán mégsem ugyanolyanba. A járat tele volt halomra lőtt emberekkel. De csak emberekkel. Egyik sem élt már, Verity egyikbe sem észlelt életjelet. Egyben azonban felfedezett valamit. CSAPDA!!! - figyelmeztette minden idegszála. Egy aktivált gránát volt a sok tetem közé rejtve... Veritynek néhány másodperce van a cselekvésre, vagy talán már annyi sem...

//Űrbéli egységek, holnap írok ígérem, de még ma is megyek dolgozni nemsokára... Türelmetek köszönöm!//

[Janos Aldrix]

Janos szíve egyre hevesebben kalapált, amint a betörésre készült. A szeme sarkából vörös villanást látott, majd meglepetten kapta fel a fejét, amikor lépegetõ pajzsa felvillant. A közlegény csak pár pillanat múlva fogta fel, hogy az ellenséges technológia mentette meg az életét. A nagy csodálkozás miatt majdnem lemaradt Juris parancsáról, de végül utánozva az õrmestert, õ is utat tört magának a lépegetõbe. Pár szívdobbanással Juris után mászott be az ellenséges jármûbe, így már csak végignézni tudta, amint felettese semlegesíti az idegen lényt. Ezzel valószínûleg minden rájuk leselkedõ veszély elmúlt.
-Huuhh...-a fiatal rohamosztagos kienged egy hatalmas, megkönnyebbült sóhajt. A lépegetõ megrohamozása nem tûnt egy életbiztosításnak, de valami hihetetlen módon mégis sikerrel jártak.
-Hála az Uralkodónak!-mondja csak hallkan. Végül tekintetét újra az idegenre emeli. Egy ilyen kis vakarcs szívatta õket? Azért megnyugtató, hogy az idegeneknek csak a gépeik fejlettek. Csak sikerüljön õket kizavarni a búráik mögül, akkor mindet lekaszálhatják! De már így is túl sokáig tûnõdött, ezért fejét újra õrmestere felé fordítja.
-Várom a további parancsokat, uram! De..khm...ha szabad megjegyeznem, szerintem csinos kis jármûvet szereztünk.- hatalmas vigyor terül szét Janos arcán, a sisak takarásában. Ha sikerülne nekik is mûködésbe hozni ezt a monstrumot, akkor igencsak javulnának a gyõzelmi esélyeik.

[TK-986]

- Oh, hogy az a jó... - ismerte fel a lépegetőket a kutászdroid képernyőjén a felderítő.

Nem késlekedett, teljes erőből megiramodott a fém épület felé. Nem volt mit tenni, ha valami veszély várt rá az épület közelében az még mindig jobb volt, mint két páncélos ellen harcolnia, mindenféle fegyver nélkül. Út közben egy gombnyomással magához hívta a kis gömb alakú droidot, hogy azt ne vehessék észre a lépegetők. Arról azonban fogalma sem volt, hogy hogyan fog bejutni az épületbe, azonban ezzel majd elég lesz foglalkoznia, ha eléri az épületet és megvizsgálja a zárat. nagyjából 20 másodpercre volt a bejárattól. Most nem szabad hibáznia, nagyon szoros a helyzet már így is.

[Jack Stemper]

A helyzet már - már kilátástalanra fordult, az ellenséges lépegető elfoglalására indult 2 rohamosztagos számára. A Ward százados vezette támogató erők egyik lépegetője ugyanis, a megfelelő lőtávolság elérése után egyből tűzcsapást mért az ellenséges egységre. Stemper jól látta fedezékéből, amint a vérvörös sugárnyaláb megállíthatatlanul száguld a célpontja felé... Ami viszont ekkor történt, még a tapasztalt őrnagyot is meglepte. Az ellenséges lépegetőnek szánt lövedék, mely - ismerve a Birodalmi Szárazföldi Erők legerősebb harci járművét - minden bizonnyal súlyos következményekkel járt volna, minden további nélkül elenyészett, a lépegetőt körülölelő pajzson.

Ekkor, máris új kérdés vetődött fel az őrnagyban: A védőpajzs, elég volt-e ahhoz, hogy a két rohamosztagos túlélje ezt az úgymond "találkozást", vagy sem. Kérdésére választ, csak pár perc múltán kapott, mikor Juris ismét jelentkezett. De az a jelentkezés, minden eddigi várakozást felülmúlt: A lépegető Birodalmi kézre került.

Jack végre eleresztett egy halvány mosolyt, elismerésül a 2 rohamosztagos teljesítményére. Átállította ismét a sisakkommját egy kódolt birodalmi hadifrekvenciára, majd forgalmazni kezdett, ismét Ward százados felé.

-Ward százados! Megközelítjük a semlegesített ellenséges harci járművet, majd az egységem segédkezik a helyszín biztosításában.-Forgalmazott, aztán mielőtt bontotta volna a kapcsolatot, hozzátette:-Kérnék egy gyors helyzetjelentést, az utóbbi időben ugyanis elvoltam vágva minden más egységtől. Stemper vége.

Ezután parancsot adott a semlegesített lépegető oltalmazására. Az eddig 4 fős kis csoportokba verődött, szétszórt rohamosztagosok most előbújtak rejtekhelyeikről, hogy megvédjék azt a járművet, ami eddig a halálukat akarta...

[Nathan Ward]

Egy pillanatra elhûlve figyelte a vörös dupla sugárnyaláb becsapódását, aztán meglepettségre váltott az arckifejezése, amit hála a Császárnak, jól elrejtett a sisakja. Ugyanis az ellenséges lépegetõtõl jópár méterre egy eleddig láthatatlan erõtér elnyelte a támadás energiáját. Ez több szempontból is érdekes, félelmetes és látványos volt.
Nem igazán tudott Ward más olyan szárazföldi jármûrõl, harceszközrõl, ami képes volt sérülés nélkül elnyelni vagy tompítani egy AT-AT sugárágyújának támadását. Ugyanakkor elborzasztotta, hogy ellenfeleik képesek ilyen kis eszközt is ilyen hatékony és nagyenergiájú védõpajzzsal ellátni. Egybõl elraktározta magának az információt. Amint alkalma lesz rá, még elmélyültebben kell folytassa ilyen irányú kutatásait. Tudta, a mostani csata után biztos megkapja feletteseitõl a szükséges támogatást.
Gyorsan a kommhoz nyúlt, és a belsõ forgalmazásra fenntartott csatornán adni kezdett.

-Farkas egység, itt a Farkas-vezér! Azonnal beszüntetni minden támadást, ismétlen, azonnal beszüntetni minden támadást!-majd elõrébb irányította lépegetõit, mikor hirtelen megszólalt a nagyfrekvenciájú rádió a kabinban. Egy birodalmi altiszt azonosította magát, és közölte, hogy az ellenséges lépegetõt hatástalanították. Még ki sem hûlt a csatorna utána, mikor Stemper õrnagy jelentkezett be azonnal. Ward végighallgatta az adást, majd válaszolt az õrnagynak.

-Stemper õrnagy, itt Ward százados, nyugtázom a jelentését. Megközelítik a semlegesített ellenséges lépegetõt, majd az Ön egységei segédkeznek a helyszín biztosításában. A századom külsõ védõgyûrût vona terület köré. Az ellenséges lépegetõt senki ne közelítse meg, ismétlem, senki ne közelítse meg. Elszállítjuk a központi bázisra, ahol a techjeink kezelésbe tudják venni. A parancsnoki jármûûvem fogja szállítani. Ezzel egyidõben kezdjük meg az egységek kivonását a mûveleti területrõl, és térjünk vissza a bázisra, ahol végre rendezhetjük a sorainkat. Ward vége!-majd átkapcsolt egy kis kapcsolót, és közvetlenül Stemper õrnagyot hívta meg annak személyes, kódolt frekvenciáján.

-Stemper, itt Ward!-Nathan tudta, a belsõ kommunikációs hálón, fõleg ha sürget az idõ, lehet kicsit lazábban kezelni a dolgokat. Bízott benne, az õrnagy nem veszi sértésnek rendfokozata lehagyását.

-Gyors helyzetjelentés: Veers alezredes a bázis körüli védõzónát felügyeli, és az ügyeletes parancsnoki posztot látja el. Galla hadnagy a csapatomból egy század élén a felszínre zuhant mentõkabinok túlélõit gyûjti össze. Több másik szárazföldi egység is már bent van a bázison, de legalábbis úton vannak. Amint mindannyian egyben visszaértünk, végre lesz idõnk kicsit normálisabb összképet kapni az egységeinkrõl, és talán egy komoly offenzíva tervét is ki tudjuk dolgozni. Vélemény, Uram? Esetleg egyéb kérdés?-tette fel zárókérdését Ward, és várta Stemper válaszát. Addig nem akart semmit sem elkezdeni, míg nincs ez letisztázva.

Közben a csapatába tartozó lépegetõk és gyalogosok kialakították a védõkört a mûveleti zóna körül egy 300 standard méter sugarú körben, A WolfClaw, Nathan parancsnoki lépegetõje pedig a semlegesített, de üzemképes ellenséges gépszörny fölé állt. Megnyitották a raktér alhasi kapuit, és egy belsõ daru-és repulzorrendszer segítségével megkezdték az ellenfél gépének bepakolását az AT-AT hasába. Hely bõven volt, elvégre ezeket a monstrumokat úgy képezték ki, hogy akár egy szakasz gyalogost és két AT-ST lépegetõt is tudjon magában hordani.


--------------------------------------------


Eközben egy másik helyen, de azonos idõben...

Natasha szinte az összes mentõkabint felkutatta már. Szerencséjükre semmilyen ellenséges aktivitásba nem ütköztek, így a túlélõk kimentése és transzportja zavartalanul haladt. Mikor mindennel végeztek, elindultak vissza a bázis irányába. Galla hadnagy közben két gyors rádiózást forgalmazott.

-Ward százados, itt Galla hadnagy! A célobjektumokat összegyûjtöttük, visszatérünk a megalakulási helyre. Galla vége!-majd a bázisuktól 5 standard kilométerre felvette a kapcsolatot a központi hírsátorral, és oda is bejelentkezett, hogy tudják, kik és honnan közelítenek.

-Központi bázis, itt Natasha Galla hadnagy. A kutató-mentõ századom északnyugati irányból közeledik. Várható érkezés T-20 perc. Galla vége!-majd mikor már a bázis látótávolságon belülre ért, kezdett csak véglegesen lenyugodni a fiatal tiszt. Sikerrel vette az elsõ komoly akadályt és feladatot, melyet felettese, Ward százados adott neki. És ez örömmel töltötte el.

Mikor beértek a bázisra, a menekülteket kipakolták, majd századának embereit fokozott készenléti szolgálatba helyezte, a gépeket pedig az erre a célra kijelölt, álcahálóval fedett ideiglenes parkolóba helyeztette el.