Jailen (A Birodalom Pereme-szektor)

[Jack Stemper]

Stemper figyelmesen hallgatta végig Ward százados visszaigazolását, majd a személyes csatornán történő gyors helyzetjelentést. Vannak tisztek, kik még ezen a személyes csatornán is elvárnák, hogy beszélgetőpartnerük betartsa a protokollokat, de - szerencsére - Stemper őrnagy nem ezek közé tartozott. Sisakja alatt megengedett magának egy halvány mosolyt, aztán válaszolt a századosnak.

-Vettem, Ward. Térjünk vissza a bázisra... És tegyünk végre rendet.-Válaszolta Nathannak, a belső kommunikációs hálón keresztül.

[Piett kommodore]

//Elnézést a hosszúra nyúlt tétlenségért. Ilyen a vizsgaidőszak...//

A Jailen feletti űrben...

Az I. Galaktikus Birodalom flottája szétszóródva és komoly veszteségeket szenvedve ostromolta fáradhatatlanul a hatalmas ellenséges anyahajót. A Piett flotta zászlóshajójának fegyver rendszere több sebből vérzett. Szuperlézere nem működött és több turbólézer üteg vezérlése mondta fel a szolgálatot. Az Accuser parancsnoki hídján lázas munka folyt.
- Uram a helyzetjelentések szerint a Tango 1-es elvesztette pajzsának 15%-át. Az egyesített flotta eddigi veszteségei: 3 VSD, 2 ISD, Két tucat Tartan osztályú cirkáló, 2 db Dreadnought osztályú cirkáló, 4 db Carrack osztályú cirkáló, 12 szárny ARC vadász, és 12 szárny TIE vadász osztag - kezdte a beszámolót Thatch, miközben mindannyian a taktikai térkép felett görnyedtek, de Piett leintette az elsőtisztet és szúrós szemet vetett a főmérnökre, aki már szorongva gyűrögetett egy papír darabot.
- Uram, az elülső és a két oldalsó terelőpajzs a leválás határán van. Az első turbólézer ütegek leálltak, és nem tudjuk újra indítani őket.
- Mi a helyzet a hátsó turbólézerekkel?
- Tökéletesen működnek, és fel vannak töltve uram.
- Teljes sebességgel előre, aztán 90 fokos jobb forduló, teljes sebességgel előre, aztán amikor a hajó 3/4-e elhagyja a Tango 1-es horizontális vezérsíkját, akkor újabb 90 fokos forduló jobbra, és össztűz az összes hátsó turbólézer ütegből!
- Értettem uram - replikázott azonnal Thatch - navigáció, hajtsák végre! Tűzvezérlés készüljenek!
A tisztek némán bólintottak harcálláspontjaikon. A hídon egyre nagyobb volt a feszültség, hiszen a folyamatos taktikai megbeszélések mellett a Black Arrow épp öngyilkos küldetésre indult az anyahajó ellen. Közben bejelentkezett Drayson admirális, de csak hang üzenetben.
- Piett kommodore, szépen lassan elfogyunk. Mondja, hogy van valami ötlete!
- Van uram, dolgozunk rajta. Még egy pár percre szükségünk van.
- Remek, kommodore. Muszáj tennie valamit, vagy itt porladunk el mind... - mondta az admirális és úgy látszik valóban így történik. Egy újabb hajó lett az anyahajó szuperlézerének martalékává. Az admirális nem bontotta a kapcsolatot, de a háttérből hallani lehetett, hogy parancsokat osztogat tisztjeinek.
- 4 percet kap kommodore, utána elmegyünk. Egy ilyen erővel szemben nem tudunk eleget tenni...
- Értettem uram - nyelt egyet a kommodore és a főmérnökhöz fordult - mondja, hogy tudunk egyet lőni a szuperlézerrel!
- Nem lehetetlen uram, de 50% az esélyünk a túlélésre.
- Meg kell kockáztatnunk, más esélyünk nincs, hogy épségben visszahozzuk azokat, akik túlélték ezt a csatát odalent, és hogy idefent megóvjuk az emberek életét. Lássanak hozzá és jelezze, ha készen állunk!
- Igen uram - mondta a főmérnök és elrohant.
- Thatch, visszaért a hajóm?
- Igen uram.
- Szálljon fel a hajómra és menjen a Firehawk csillagrombolóra. Amennyiben nem éljük túl, hagyja el a rendszert és térjen vissza olyan erősítéssel, hogy elsöpörjék innen ezt az ócskavasat!
- Nem hagyhatom itt uram!
- Ez parancs volt, elsőtiszt.
- Értettem uram. Köszönöm, hogy Önnel szolgálhattam!
- Még ne temessen parancsnok.
- Nem úgy értettem uram.
- Rendben, menjen azonnal!
- Értettem uram - mondta Thatch és elsietett.
- Krill másodtiszt! Vegye át Thatch pozícióját. Emeljék fel az Accusert olyan magasra, hogy a szuperlézerrel célba tudjuk venni a Tango 1-es parancsnoki hídját.
- Elnézést uram, de akkor nem fel, hanem lefelé kell mennünk. A Skull raj megjelölése alapján a Tango 1-es hídja a hajó alján van.
- Tegyen úgy, ahogy kell Krill. Célozzák meg a hajót és a jelemre tűz!
- Értettem uram - mondta Krill és elsietett.
Piett ezután a komm. tiszthez lépett.
- Constantin, kössön össze a hajók kapitányaival, de hagyja ki Dike kapitányt. Van most épp elég baja - adta ki az utasítást, majd mikor létrejött a kapcsolat, beszélni kezdett:
- Uraim, zárkózzanak fel az Accuserhez. Elsöprő támadást indítunk a Tango-1es ellen. Fedezzék az Accusert!
- Értettük uram - mondták a kapitányok, parancsnokok egy emberként.


Dike kapitány eléggé közel jutott a Tango 1eshez, anélkül hogy az felfedezte volna. De aztán valakinek mégiscsak feltűnt, mert lövegek kezdték szórni rá az áldásnak nem éppen nevezhető lézer áradatot. A lézer tűz azonban egyszercsak megszűnt, a Black Arrow hídján pedig megjelent Piett képe:
- Dike kapitány! Adunk önnek egy kis előnyt, és felkészülünk a tüzelésre a szuperlézerrel. Egyetlen lövésre talán még használható... A lövés előtt távolodjon el a Tango 1-estől és jelezze, ha elegendő távolságra jutott. Nyertünk önnek pár percet.
Az Accuserhez közel, de nem mellé zárkóztak fel a hajók, nehogy egy esetleges robbanás elvigye a flotta összes többi hajóját.

A Jailen bolygón

Maes simán bejutott a bázisra, és olyan vehemensen tört be a bázisra, hogy észre sem vette a lépcsőt, mely lefelé vezetett. Beléptekor pár lépcsőfokot le is csúszott, és csak a korlátba kapaszkodva tudott megállni. Beléptekor azonban az addig alvó bázis, felébredt. Aktiválódtak a világító testek és a bázis köszöntötte Maes-t.
- Üdvözlöm a Praetorian bázison. Kérem haladjon lefelé, ahol megtalálja a liftet, mely elviszi az irányítóközpontba!

Ward százados és Stemper őrnagy, miután sikerrel vették az akadályt, a foglalt lépegetővel együtt visszaindultak a Prefab bázishoz. Veers alezredes már bizonyára várta mindőjüket. Több jelentés is befutott időközben, melyeket mind fogadott Ward százados lépegetője. Minden egység úton volt mostanra a bázis felé, és rövidesen az első csapást is rá kellett mérni az ellenségre.

[Arctus Dike]

//A bolygó felett, az űrben//

Még két perc volt a célig. A Black Arrow csillagromboló parancsnoki hídján a feszültség szinte tapintható volt. A fekete színű, szabálytalan pettyeket leszámítva szabványos haditengerészeti-szürke festésű, hatalmas, parancsnoki felépítményét figyelmen kívül hagyása lándzsahegynek tetsző monstrum, két oldalán vonósugárral pozícionált, ellenséges hadihajókból hátramaradt roncsdarabokkal, kifejezetten feltűnő látványosságot alkotott. A kapitány veszélyes hazárdjátékba kezdett, kockára téve a credit tízmilliárdokat érő hadihajót, a hasonló nagyságrendi értékeket képviselő fedélzetre telepített felszerelést, s nem utolsó sorban a fedélzetén szolgálók életét.

Dike kapitány most először mélyen sajnálta, hogy a hajó külső burkolatán elhelyezett, sötét színűre festett, speciális burkolati elemek, melyek egy komplex vizuális és műszeres álcázó rendszer elemei voltak, sosem töltötték be tényleges funkciójukat, hanem csak amolyan dekorációs motívumok maradtak a befejezetlen project eredményeként. Bár, ha valaha megfelelően működött volna, most akkor sem vennék hasznát, hisz a hajó burkolatára a keletkezett károsodások gyors elhárítása céljából itt-ott az ellenséges hadihajókról származó roncselemeket rögzítettek. Kérdéses volt, hogy ez a rohammunkában végrehajtott toldozás foltozás meddig marad a helyén. A csillagromboló súlyosan sérült jobb oldalán a pajzsgenerátorok nem működtek. Így jelenleg a hajó egy részén mindössze a burkolat nyújtott védelmet.

- Kapitány, másfél perc múlva torpedólőtávolban leszünk. – Jelentette a harcászati tiszt, majd folytatta a beszámolóját. - A vetőcsövek egytől négyig tüzelésre készek. A cél befogva és rögzítve. A lövegtornyok pozícióba álltak. Minden működőképes frontális üteg a tűzparancsra vár. Ha ez nem lesz elég, akkor semmi. – Tette hozzá bizakodva Vand főhadnagy.

Arctus a panorámaablakon túli űrt betöltő félelmetes ellenséges harci űrállomást fürkészte, mely eddig már számos birodalmi hadihajó pusztulását okozta. A fedélzetén egy igen veszedelmes fő fegyvert telepítettek, mely egyetlen lövésével képes volt megsemmisíteni egy csillagrombolót. Ezen felül pedig további fedélzeti fegyverekkel rendelkezett, melyek ugyancsak félelmetes tűzerővel bírtak. A hatalmas monstrum és a fedélzetéről indított számtalannak tetsző vadász. Ez volt az, ami a mindeddig azonosítatlan ellenség űrbéli alakulatai közül még harcban állt. A hadihajóik már megsemmisültek.

- Uram, nézze! - Szólította meg a mellette álló kapitányt a Black Arrow első tisztje. Dike a főhadnagy által mutatott irányba fordította a tekintetét. Az Accuser és nyomában az általa vezetett hajócsoport megmaradt egységei egyenesen az ellenséges monstrum alsó része felé tartottak, laza támadó formációban. A sebtében szerzett értesülések szerint valamiféle vitális részt találhattak abban a szekcióban. Így viszont egyenesen keresztülhúzták a Black Arrow támadási tervét.

- Mi a fenét csinálnak ezek? - Tört ki a kérdés a kapitányból, ám mielőtt a közelében bárki válaszolhatott volna, vagy ő maga kérdezhette volna a kommodoret. Az űrállomás lövegei tüzet nyitottak a Black Arrowra. A működőképes pajzsszekciók néhány pillanatig kitartottak, ám az elhúzódó ütközet és a korábbi találatok már épp eléggé lemerítették őket. Egyik a másik után omlott össze. A csillagromboló védtelen maradt. A sugárnyalábok valósággal elborították a hajótest elülső és felső részét, sőt magát a parancsnoki felépítményt is végigverték.

- Tüzet viszonozni, torpedókat kilőni! - Mondta Dike, miközben a becsapódások úgy rázták a hatalmas hadihajót, ahogy egy orkán erejű szél által felkorbácsolt hullámok dobáltak egy parányi ladikot. A látványos ám eléggé egyoldalúnak tetsző tüzérségi tűzpárbaj vette kezdetét. A lövegek a lehető legnagyobb intenzitással tüzeltek, a torpedók gyors egymásutánban hagyták el a vetőcsöveket. A Black Arrow parancsnoki hídját is robbanások rázták meg. A személyzeti árokban egy energiavezeték túlterhelődött és pusztító szikraesőt zúdított a közelben lévőkre. Füst és fullasztó ózonszag kezdett terjedni. Fájdalmas nyögéses és kiáltások hallatszottak.

A csillagromboló a bal oldala felé kezdett eldőlni, a hosszanti tengelye mentén. A lövegek egy része beszüntette a tüzelést. Az orrot robbanás rázta meg. Újabb és újabb találatok érték a csillagrombolót. A parancsnoki hídon elment a világítás. Majd egy pillanattal később a vészvilágítás működésbe lépett.

- Uram! Közvetlen találatot kapott a kettes protontorpedó-vetőcső. Az egyes és a négyes besült. - Mondta Vand főhadnagy. - A fő lövegtornyaink fele működésképtelen. - Közölte a további károkat.

- Tűnjünk el innen! Jobb forduló, a működőképes baloldali lövegek nyissanak tüzet. Felcsert a parancsnoki hídra! - Adta ki az utasítást a kapitány. Miközben megpillantotta a mellette ájultan, féloldalasan fekvő első tisztet. Caranthyr főhadnagy homlokáról és halántékáról vér csorgott.

Az ellenséges össztűz, mely a pusztulás szélére taszította a Black Arrowot, véget ért. Nyomában súlyos károk, megannyi pusztítás és halál, melyet még nem lehetett felmérni. A csillagromboló parancsnoki hídján megjelent Piett kommodore holografikus alakja. A vizuális jel meglehetősen gyengén érkezett, de a hang tisztán vehető volt. Úgy tűnt az ellenség lövegei a kommunikációs rendszerben is okoztak károkat.

„Dike kapitány! Adunk önnek egy kis előnyt, és felkészülünk a tüzelésre a szuperlézerrel. Egyetlen lövésre talán még használható... A lövés előtt távolodjon el a Tango 1-estől és jelezze, ha elegendő távolságra jutott. Nyertünk önnek pár percet.” – Hangzottak a kommodore holografikus képe felől érkező szavak.

- Zane, jelezzen vissza az Accusernek, hogy nyugodtan lőhetnek, a mi támadásunk hatástalan volt. - Mondta keserűen a kapitány, miközben letépte zubbonya ujját, hogy azzal kötözze be, az első tiszt fejsebét. - Mreel, vigyen ki innen minket, amilyen gyorsan csak lehet. Vand, jöjjön ide és segítsen nekem. - Hadarta Arctus.

- A manőverező hajtóművek nem reagálnak kapitány! - Válaszolta a navigációs tiszt. Nem tudunk irányt változtatni, még mindig a monstrum felé tartunk. Szavai hírtelen döbbent csendet hoztak a segélykérésektől és egymás közti utasításoktól hangos parancsnoki hídra. - Ha nem tudjuk elhárítani, akkor jelen sebességgel öt perc az ütközésig.

- Zane hadnagy, közölje a helyzetet az Accuserrel. Mondja meg nekik, hogy velünk ne törődjenek, csak lőjenek arra a pléhbödönre - Mondta Dike, a kommunikációs tisztnek, majd a mellette térdeplő harcászati tiszt felé fordult. - Főhadnagy, adjon parancsot a legénységnek a hajó elhagyására, és kerítsen már végre egy rohadt felcsert.

- Accuser, itt a Black Arrow, súlyos találatokat kaptunk. Ismétlem, súlyos találatokat kaptunk, a hajó jelenleg irányíthatatlan. Pályánk jelenleg keresztezi az űrállomásét. Ismétlem, ütköző pályán vagyunk. Dike kapitány kéri, hogy haladéktalanul nyissanak tüzet az ellenségre. - Forgalmazta a parancsnoki hajó felé, a kommunikációs tiszt. Mindaddig ismételve, míg választ nem kapott.

A súlyosan megsérült, fegyvereit és pajzsait veszített csillag csillagromboló, maximális fény alatti sebességgel közelített a hatalmas monstrum felé.

[Piett kommodore]

"- Accuser, itt a Black Arrow, súlyos találatokat kaptunk. Ismétlem, súlyos találatokat kaptunk, a hajó jelenleg irányíthatatlan. Pályánk jelenleg keresztezi az űrállomásét. Ismétlem, ütköző pályán vagyunk. Dike kapitány kéri, hogy haladéktalanul nyissanak tüzet az ellenségre."

Érkezett az üzenet a Black Arrowról. Piett szemei összeszűkültek, és orrcimpái kitágultak. Látszott rajta, hogy nem egészen így tervezte ezt a csatát. Viszont most sem kezdett el ordítani. A hajó közben végrehajtotta a manővert, mellyel tüzelőállásba helyezkedtek.
- Krill! Mi van azzal a szuperlézerrel?
- A főmérnök jelenti, még egy percet kérnek, aztán tüzelhetünk. A reaktort, ami a pajzsokat töltötte, most visszakötötték, de fel kell tölteni a fegyvert, hogy érjen valamit a támadás.
- Viszont, ha egy percünk van hátra, akkor valamennyi töltés van benne igaz?
- A főmérnök azt mondja, igen. De azt is mondta, hogy csak teljes erővel van értelme.
- Igen ezt tudom - mondta Piett és Constantinra mutatott - hadnagy, kössön össze Dike kapitánnyal!
Majd mikor a kapcsolat létrejött, Piett beszélni kezdett:
- Dike kapitány. Nagyon kritikus az időzítés. Hajóm célba vette a Tango 1-est. Mivel nem tud irányt változtatni, készüljön fel a hiperűrugrásra. Remélhetőleg a szupersugár ereje szét tépi a hajót, és akkor a hirtelen ön előtt lévő űrbe el tudnak menekülni...
- Kommodore, fél perc - jelentette Krill.
- ... fél perce van kapitány, hogy előkészüljenek és összesen másfél perce, hogy elugorjanak innen. Az Uralkodó segítsen minket kapitány!
- Uram, a lézer készen áll! - jelentette Krill.
- Adjunk Dike-nak időt, hogy előkészítsék az ugrást! 1.5 perc múlva tűz, de még megerősítést várok Dike kapitánytól.
- Értettem uram, tehát tűz csak a jelére.
- Ahogy mondja Krill.

[Arctus Dike]

//A bolygó felett, az űrben//

A Black Arrow csillagromboló fedélzetén a helyzet a kritikusból, katasztrofálissá vált. A hadihajó irányíthatatlanul száguldott az ellenséges harci űrállomás szuperfegyverének csőtorkolata felé. A kapitány utasításának megfelelően a harcászati tiszt a belső kommunikációért felelős egységhez lépett, ám mielőtt beleszólhatott volna a készülékbe, a kapitány mellette termett és kivette a kezéből.

- Kísérje az első tisztet egy mentőkabinhoz. - Mutatott a panorámaablak előtt fekvő főhadnagyra, akit épp akkor vizsgált a végre valahára megérkezett felcser.

- Kapitány, bejövő üzenet az Accuser fedélzetéről. - Mondta a kommunikációs tiszt, majd a következő pillanatban már működésbe is lépett a parancsnoki híd holokommunikációs egysége.

„Dike kapitány. Nagyon kritikus az időzítés. Hajóm célba vette a Tango 1-est. Mivel nem tud irányt változtatni, készüljön fel a hiperűrugrásra. Remélhetőleg a szupersugár ereje szét tépi a hajót, és akkor a hirtelen ön előtt lévő űrbe el tudnak menekülni...” – Hangzottak Piett szavai, amiket Arctus először felfogni is alig tudott, olyannyira hihetetlennek vélte. Noha ő maga is valóságos tárháza volt a váratlan és korszakalkotó koncepcióknak, ezt most valahogy nehezen vette be a gyomra. - „…fél perce van kapitány, hogy előkészüljenek és összesen másfél perce, hogy elugorjanak innen. Az Uralkodó segítsen minket kapitány!” - Tette hozzá a kommodore.

- Mreel, meg tudja csinálni? – Kérdezte nyomban a navigációs tisztet, aki a fejét ingatta, miközben válaszolt.

- Ennyi idő alatt képtelenség. Még ha vakugrást hajtanánk végre, a navigációs számítógép biztonsági protokolljait ennyi idő alatt nem tudom megkerülni. Sajnálom kapitány. - Mondta a hadnagy.

- Amennyiben ennyi idő alatt elég nagy lyukat tudnak rajta ütni, akkor a Black Arrow azon a normál űri hajtóműveivel is át fog siklani, ha pedig nem, akkor teljesen mindegy, hogy a hiperhajtómű meghajtásával, vagy anélkül csapódunk neki. – Vélekedett Arctus, majd a kommunikációs tisztre pillantott. - Zane, jelezzen vissza az Accuserre, hogy másfél perc nem elegendő a hiperűrugrás előkészítéséhez. Körülbelül négy perc múlva becsapódunk az ellenséges harci gépezetbe, ennyi idő alatt kell, hogy utat nyissanak, amin normál űri hajtóművekkel át tud siklani a hajó. A legénység ez idő alatt elhagyja. - Mondta a kommunikációs tisztnek, majd aktiválta a fedélzeti kommunikációs egység mikrofonját és a legénységhez szólt.

- Itt a kapitány beszél! A hajó végveszélybe került. Mindenki hagyja el a fedélzetet! Ismétlem, mindenki hagyja el a fedélzetet. Felszólítom a legénységet, hogy fegyelmezetten induljanak a mentőkabinok kilövőállásaihoz. Segítsenek a sérülteknek és a sebesülteknek! – Mondta Dike. Igyekezett a leghatározottabb hangon kiadni az utasítást. Míg beszélt, a kommunikációs tiszt jelentett az Accuser felé.

- Accuser, itt a Black Arrow, a tervezett eljárás kivitelezhetetlen. Ismétlem, a tervezett eljárás kivitelezhetetlen. Négy perc múlva becsapódunk. A kapitány parancsot adott a legénységnek a hajó elhagyására. – Zane hadnagy a forgalmazást követően a kapitány felé fordult.

- Mindenki hagyja el a parancsnoki hadat. Irány a mentőkabin-kilövőállás. - Mondta Dike, ő maga viszont elindult vissza a panorámaablak felé. Senki sem ellenkezett. Egymást segítve támolyogtak kifelé a liftekhez. Az időközben magához tért és ellátott első tisztet két oldalt Zane hadnagy és Vand főhadnagy támogatták. A parancsnoki felépítmény mentőkabin-kilövőállásai néhány szinttel lejjebb voltak. A Black Arrow parancsnoki hídja másodpercek alatt kiürült, s csupán Arctus maradt ott.

[Nathan Ward]

Amint sikeresen bepakolták az idegen lépegetõt a WolfClawba, Nathan a belsõ kommunikációs hálón Stemper õrnaggyal létesített kapcsolatot. Mikor az összeköttetés létrejött, egybõl hozzákezdett mondandójához.

-Stemper õrnagy, ha van kedve magának és a fiainak, szívesen vállaljuk a fuvart vissza a bázisig. Na, õrnagy, mit válaszol?-kérdezte jobb kedvûen Nathan. Amennyiben Stemper õrnagy elfogadta a invitálást, Õt és embereit Nathan nehézpáncélos szakaszának lépegetõibe helyezték el.

Ezek után a teljes egységgel a legrövidebb útvonalon elindult a központi bázis irányába. Miközben két ékes, lépcsõzetes menetben haladtak elõre, több jelentés is befutott Ward-hoz, miszerint szinte az összes úton vagy akcióban lévõ egység visszatért, de legalábbis hamarosan visszatér a bázisra. Galla hadnagy és százada sikerrel fejezte be a mentõ-kutató akciót, és már a bázison várják Nathan-t. Érezte, szinte a zsigereiben "élte át", hogy hamarosan nagyon kemény csaták várnak rá és az embereire itt a bolygó felszínén. Az a típusú érzés tört rá, amivel még az akadémiai évei alatt "ismerkedett" meg. Akkoriban eleinte megijedt ezektõl a fura megérzésektõl, ám késõbb csak önigazolásként élte meg õket.
~A született katona velejárója a megérzés~mondogatta azóta is magának, és bár errõl szinte senkinek nem beszélt, de õ maga is szentül meg volt gyõzõdve ennek valódiságáról.

A bázistól körülbelül 5 standard kilométerre szélesebb sávú frekvenciára kapcsolt, majd birodalmi hívókódjának hozákapcsolásával elkezdte meghívni a bázis központi ügyeletét. Alig fél perccel késõbb reccsent a komm a parancsnoki lépegetõ vezetõfülkéjében, és egy fiatalabb hangú katona jelentkezett be.

-WolfClaw, itt a bázis! Adja meg pozícióját! WolfClaw, itt a bázis, ismétlem, adja meg pozícióját!

Nathan szinte azonnal nyúlt a kapcsoló után, és aktiválva a vonalat, válaszolt.

-Bázis, itt a WolfClaw! Észak-keleti irányból közelítünk, helyzetünk-itt egy pillantást vetett a taktikai holokivetítõre, és egy pillanat alatt olvasta le a koordinátákat- Charlie 4, Bravo 4, ismétlem, Charlie 4, Bravo 4. Várható érkezés 15 standard percen belül.-majd egy pár másodpercet várt, és ismételten beleszólt a kommba.

-Mindenki beérkezett, bázis?-majd a válasz után nyugtáta a jelentést, és megszakította az adást. Intett a vezetõjének, hogy tartsa az irányt, majd azzal töltötte el a fennmaradó perceket az érkezésig, hogy az eddigi események taktikai holofelvételeit pörgette magának, különösen az idegen lépegetõvel kapcsolatban. Nagyjából a harmadik átnézés után döntött magában, hogy amint visszaérnek a bázisra, azonnal szól parancsnokának, hogy jobb lenne minél hamarabb felszerelni más típusú fegyverzettel a lépegetõket, ha sikerrel akarnak járni. Úgy vélte, ahhoz, hogy eséllyel szálljanak szembe egy ilyen hatalmas védõpajzzsal rendelkezõ lépegetõvel, ahhoz rakéták hathatós segítsége kell, és még erõsebb gyalogsági támogatás.

[Piett kommodore]

"- Accuser, itt a Black Arrow, a tervezett eljárás kivitelezhetetlen. Ismétlem, a tervezett eljárás kivitelezhetetlen. Négy perc múlva becsapódunk. A kapitány parancsot adott a legénységnek a hajó elhagyására."
- Számítottam rá, hogy így alakul - mondta Krillnek, aki kérdőn nézett a flotta parancsnokára, majd újra a komm. egységhez fordult, és Dike kapitánynak kezdett forgalmazni - Dike kapitány! Hagyja el ön is a hajóját, intézkedem róla, hogy a szárazföldön mentőcsapatok fogadják! Megvárjuk, míg az ÖSSZES mentőkabin elhagyja a csillagrombolót.
- Krill másodtiszt! Csak akkor tüzelhetnek, ha a szenzoraink azt jelzik, hogy az összes kabin elhagyta a Black Arrow-t, vagy T-4 perc múlva, pontosan azelőtt, hogy a csillagromboló becsapódik!
- Értettem uram, tűzvezérlés, készítsék a szupersugarat! Cél az ellenséges hajó parancsnoki hídja!
- Az Uralkodó segítsen minket, Krill!
- Az Uralkodó segítsen minket uram!
A másodpercek gyorsan teltek, és Piett remélte, hogy az üzenet eljutott Dike kapitányig, és az nem vonakodik elhagyni a hajót. Mindig a kapitány hagyja el utoljára a hajót, de most Piett nyomatékosította, hogy Dikenak most kell elhagynia azt.
- Krill értesítse Thatch parancsnokot, hogy evakuáljuk a Black Arrow-t. A legénység mentőkabinokat használva fog a felszínre jutni. Keressék meg Dike kapitányt és tisztjeit minél hamarabb, biztosítsák a mentőkabinokat, és az emberek biztonságos helyre szállítását!
- Értettem uram, kommunikációs tiszt, azonnal értesítse Thatch parancsnokot a fejleményekről!

[Arctus Dike]

//A Jalien felett az űrben//

Az I. Birodalmi Gyorsreagálású Csapásmérő Egység Black Arrow névre keresztelt csillagrombolója utolsó útjának vége felé száguldott. Előtte mindössze néhányezer kilométernyire ott volt az ellenséges űrállomás. A távolság gyorsan csökkent. Arctus Dike kapitány volt az utolsó a csillagromboló parancsnoki hídján maradt személy. A panorámaablaknál állt és letekintett a hajótest belátható részére. A burkolat rengeteg helyütt izzott, s legalább ennyi helyen voltak láthatók kisebb nagyobb lyukak.

„Dike kapitány! Hagyja el ön is a hajóját, intézkedem róla, hogy a szárazföldön mentőcsapatok fogadják! Megvárjuk, míg az ÖSSZES mentőkabin elhagyja a csillagrombolót.” - Hangzottak a kapitány háta mögül a még működőképes kommunikációs rendszer hangszóróiból Piett kommodore szavai.

~Még meghalni sem hagyják az embert.~ Állapította meg keserűen Dike. A hagyomány szerint a kapitány volt az, akinek utolsóként kellett elhagynia a hajót, kivéve persze, ha úgy dönt, hogy marad. A corelliai ez utóbbi lehetőséget fontolgatta. Hirtelenjében nem is emlékezett rá, hány év telt el az óta, hogy kinevezték a Black Arrow parancsnokának. Nevetségesen hangzott, de akkor is, ez a hadihajó a szívéhez nőtt. Körülbelül három perc lehetett hátra míg, a csillagromboló találkozik az idegen űrállomással. Arctus már csak abban bízott, ha más nem, ez végleg betesz az ellenség hatalmas harceszközének, amely ha már tönkretette, a pusztulásban csatlakozik a Black Arrowhoz.

A sérült hajótestről jól látható fényes villanások kíséretében indultak útjukra a mentőkabinok. Arctus remélte, hogy a legénység valamennyi életben lévő tagjának lesz ideje elhagyni a fedélzetet. Dike szeretett volna dacolni Piett parancsával. Az I. Birodalmi Gyorsreagálású Csapásmérő Egység parancsnoka ebben az ütközetben nem épp a legjobb formáját hozta. Legalábbis a corelliai megkérdőjelezte felettese döntéseinek helyességét. Ezt egyik haditengerészet berkeiben sem nézték jó szemmel, főleg ha még szóvá is tesz valaki a nézeteit, ahogy Arctus tette. Úgy döntött szembe néz a következményekkel.

A csillagromboló kapitánya alaposan körülnézett és meggyőződött róla, hogy rajta kívül tényleg senki sem maradt a parancsnoki hídon, majd sietős léptekkel indult el kifelé a parancsnoki hídról. Pillanatok alatt elérte a turbólifteket. Az egyik kabin fent volt. A corelliai belépett, s már zárult is mögötte az ajtó. A felvonó másodpercekkel később elérte a mentőkabinok kilövőhelyét. Még volt bent pár kilövésre váró.

Dike belépett a legközelebbi kabinba, lezárta az ajtót. Sietve leült és beszíjazta magát az egyik ülésbe, majd nyomban lenyomta a gombot, mely működésbe hozta a kilövőrendszert. A mentőkabin pillanatokkal és egy hatalmas lökéssel később már úton is volt…

[Piett kommodore]

Piett és legénysége egy emberként figyelte a szenzorokat. A letapogatás szerint a hajó mentőkabinjainak jó része már elhagyta azt, de a szenzorok még mindig érzékeltek élőket a hajón, amikor egyre inkább fogyott az idő. Piett helyet foglalt a kapitányi székben, és jobb kezének ujjaival dobolni kezdett a karfán. Habár eddig rohant az idő, és hirtelen kellett döntéseket hozni, most az idő szinte megállt. Időközben megjelent Drayson admirális képmása a hídon.
- Piett kommodore! Mi a terve?
- Uram, két terv végrehajtása van folyamatban. Elsütjük hajónk szuperfegyverét és az amúgy szétlőtt és kiürített Black Arrow csillagrombolóval tönkre vágjuk az ellenség szuperlézerét. Faltörő kosként használjuk a rombolót, remélem elrontja a gyomrukat.
- Nem sérült a hajója Piett?
- De igen uram.
- Akkor hogy akar tüzelni azzal a fegyverrel? - kérdezte az admirális, mintha épp tudomást sem vett volna róla, hogy egy több 100 millió birodalmi kreditet érő hajót próbál az EBGYCSE beleküldeni az ellenséges hajóba.
- Megoldjuk uram. Vagy jogosultak leszünk egy posztumusz kitüntetésre, vagy sikerrel zárjuk a következő egy percet - mondta Piett kicsit mosolyogva saját szorult helyzetükön.
- Uram, tüzelésre készen állunk, a Black Arrow-n az érzékelőink nem észlelnek élő személyt. Az utolsó mentőkabin is távozott egy perccel ezelőtt.
- Kommunikációs tiszt! Küldje távolabb a hajókat az Accusertől, Harcászati tiszt, közölje a tűzvezérléssel, hogy lőjék szét ezt a rozsdaboglyát!
- Igen uram - hangzott a válasz mindkét posztról.

A következő pillanatban az összeköttetés megszakadt az admirálissal. Az Accuseren kialudtak a fények, csak a vészvilágítás maradt meg. A hajótest megremegett. Mintha a fegyver nem akarna tüzelni. Az emberek egy emberként szorították a harcálláspontjuk valamely részét. A következő pillanatban egy robbanás tört ki a hajón, és a hajó orrából egy zöld sugár tört elő. A sugár megállíthatatlanul haladt a Tango 1-es parancsnoki hídja felé, aztán keresztül döfte azt és tovább haladt a hajó belseje felé. Amikor megszűnt az irányítás, a hajó lézertüze is megállt.
A következő pillanatban, a Black Arrow egyenesen beleszáguldott az épp tüzelésre készülő ellenséges hajó szuperfegyverébe. A fegyver besült, illetve befelé sült el. Az energia nyaláb, amely eddig csillagrombolókat szedett szét, most a Tango 1-esen haladt végig, kettészelve a hatalmas űrállomásnak kinéző anyahajót.
A túlélő hajók mindegyikén egyszerre lendültek az öklök magasba és egyszerre törtek ki a birodalmi csapatok éljenzésben. Egyetlen hajót kivéve. Az Accuseren lázas mentő munka folyt. A szuperfegyver reaktora felrobbant, ezért az egész zónát le kellett zárni. Több tucat mérnök ragadt bent, akik most kínok között haltak meg, a fúziós reaktor robbanásának következményeként.
- Uram, a hajótest megsérült. Lezártuk a 177es, a 254es és a 300-352ig tartó zónákat. Vész energiára álltunk át. A szuperfegyver túlhevült, ezért folyamatosan hűteni kell, de a fegyver túl élte. A fegyvert üzemeltető reaktor felrobbant, és csak a szerencsének köszönhetjük, hogy nem vitte el az egész hajót. A veszteségeink súlyosak. A tartalék pajzsokat húztuk fel, de ezek csak hiperűrugrásig elegendőek, viszont a főmérnök jelenti, hogy meghatározhatatlan ideig nem működnek a hajtóműveink. Sodródunk tehát. Viszont a Tango 1 megsemmisült, de elvesztettük a Black Arrow birodalmi csillagrombolót.
- Köszönöm Krill. Kommunkáció! Jelentsék helyzetünket a szövetséges erőknek. Jelentsék a károkat is! Thatch parancsnok maradjon a Victoryn a földi harcok végéig. A kárfelmérés teljes eredményét küldjék a kabinomba! Jelentést teszek az admirálisnak. Krill másodtiszt, vegye át a hidat!
- Értettem uram, a kapitány elhagyta a hidat! - harsogta a harcászati tiszt, amikor Piett kilépett a parancsnoki hídról. A kommodore a nyertes, ám borzalmas veszteségekkel járó csata után rendezni szerette volna gondolatait, valamint négyszemközt akart beszélni Drayson admirálissal.

---

Dike kapitány mentőkabinja a Jailen felszíne felé száguldott. A kapitány csak remélhette, hogy nem ellenséges területen fog becsapódni. Nem tudta, hogy a birodalmi csapatok mekkora részét uralják már a bolygónak, hiszen nem állt rendelkezésükre olyan mennyiségű idő, ami alatt egy ekkora bolygót meg lehetett hódítani.
A légkörbe belépéskor a mentőkabin rendszere fékezni kezdett, hogy aztán biztonságosan landolhasson.
A mentőkabin lelassított, és szépen leereszkedett. Egy zökkenéssel állapodott aztán meg, amiből Dike kapitány jogosan gondolhatta, hogy szilárd talajra érkezett. A kabinban csak a létfenntartásra alkalmas standard birodalmi túlélő felszerelés volt, viszont a szerencsés véletlennek köszönhette a kapitány, amikor a túlélő csomagot kereste, hogy talált egy Sportsugárpisztolyt abban a rekeszben, ahová a hajóépítők a túlélő felszerelést tették. Talán isteni közbeavatkozás...
Amikor feltárul a kabin ajtaja, Dike kapitány nem hisz a szemének. Valóban szilárd talajra érkezett, nagyon úgy nézett ki, hogy el elhagyott katonai bázison landolt. Vele szemben egy épület volt, amin nyitva állt az ajtó, ha pedig továbbnézett maga elé, láthatta, amint két hatalmas, kétlábú lépegető közelít a bázis felé...

[TK-986]

986 nagyon sietett az építmény belsejébe. Szinte már nyakán érezte az ellenséges járművek fegyvereinek szálkeresztjét. Maes annyira kapkodott, hogy nem vette észre azt a két lépcsőfokot, ami a bejárati aztó után következett, így kis híján hasra esett, azonban sikerült még időben visszanyernie egyensúlyát. Jobb kezével oldalfegyverét markolta, és eléggé meglepődött, amikor felkapcsoltak a fények, majd egy automata köszöntötte őt. Fegyverével több irányba is célzott, automatikusan, azonban egy ellenséggel sem állt szemben. Kész szerencse. A felderítő ismét egy rövid káromkodást engedett meg magának a sisak alatt.

- ...rohadt automata. - mormogta a sisak nyújtotta, hermetikusan elzárt térben, aztán lassan leengedte a fegyvert.

Hát mögött a bejárati ajtó már bezárult, így már csak a bázis világítótestei nyújtottak némi világosságot. Ráadásul a katona nem is tudta, hogy eközben egy Birodalmi mentőkabin száguldott egyenesen a bázis felé. TK-986 most elindult a fém borítású padlón a lift felé. Harci bakancsai alatt a fém járólap visszhangzott, a folyosó kongott az ürességtől. A fegyvert egy pillanatra sem engedte el a férfi, miközben a lifthez vezető lépcsőn lefelé haladt, hiszen itt is bármikor felbukkanhatott egy ellenség. Most, hogy Maes egy épületen belül volt, jobban örült volna, ha lett volna nála pár flashbang, hiszen azoknak most lehet, hogy nagy hasznát tudta volna venni.

Ahogy elérte a liftajtót, TK-986 abban reménykedett, hogy a segély-jelzés küldői együttműködők lesznek és nem kell őket erővel rábírni a segítségnyújtásra. Ahogy ezen gondolkodott, a felvonó hangja egyre hangosabb és hangosabb lett, jelezve, hogy hamarosan felér a felső szintre. Maes a lépcső fedezékében, fél térdre ereszkedve várta a liftet, fegyverével az ajtóra célzott. Azonban a felvonó üres volt, így a felderítő odasietett, majd az ajtózáró gomb megnyomása után megindult a lift a bázis gyomrába.

[Arctus Dike]

A mentőkabin kilövését követően az események meglehetősen gyorsan követték egymást. Arctus szótlanul ült a bolygó légköre felé száguldó kabinban. A mentőkabinok esetében ez volt a standard eljárás. A fedélzeti navigációs eszközök, egyéb programozás hiányában a legközelebbi bolygó irányába tartottak. Jelen esetben ez a Jalien volt. A gond csupán az volt, hogy a bolygó felszínén ellenséges erők állomásoztak, melyek hadban álltak az I. Birodalmi Gyorsreagálású Csapásmérő különítmény hadihajóiról indított szárazföldi alakulatokkal. Dike az űrbéli ütközet hevében nem foglalkozott a felszíni hadműveletek alakulásával, így fogalma sem volt, hogy a birodalmi csapatok mekkora területet tudtak ellenőrzésük alá vonni. Elmosolyodott, a szolgálati fegyvere a kabinjában maradt. Nem mintha ellenséges területen nagy jelentőssége lenne egy sugárpisztolynak.

A fékezőrendszerek működésbe lépése jelezte az utas számára, hogy a kabin elérte a légkört. Ez volt a legkritikusabb szakasza a leérkezésnek. Amennyiben a kabin hő-pajzsa megsérült, vagy esetleg hibás, az végzetes lett volna Arctusra pedig gyors halál várt volna. A végzet azonban úgy tűnt nem ebben a formában kívánta elragadni a corelliai születésű birodalmi haditengerésztisztet. A kabin állta az elképesztő mértékű terhelést. A sebessége fokozatosan csökkent, míg végül egy erőteljes zökkenéssel megállt. Jó néhány másodperc telt el, de semmi sem történt. Úgy tűnt földet ért.

Dike sietős mozdulatokkal oldotta ki a biztonsági hevedereket, majd a kabinban lévő tároló rekeszhez lépett. Reményei szerint egy hátizsákot rejtett, tartalmát tekintve a szabványos haditengerészeti túlélő-felszereléssel. Azaz alapellátáshoz elegendő elsősegélycsomag, víztisztító, néhány napra elegendő tápanyagrúd és más csomagolt, poralapú illetve szárított élelmiszerek. Ehhez képest legnagyobb meglepetésére a tárolóegységben egy sport-sugárvetőt talált. Mellette ott volt az energiatár. Betöltötte a fegyverbe, majd ellenőrizte. A fegyver noha, csak kis energiájú sugárnyalábok leadására volt alkalmas, vagyis katonai testpáncélok ellen semmit sem ért. A másik rekeszben ott volt a keresett hátizsák. A hátára vette, jobbjába kapta a fegyvert, majd kinyitotta a kabin ajtaját.

Legnagyobb elképedésére valamiféle elhagyatottnak tetsző létesítményben ért földet. A közelben, szinte szemben a mentőkabin leérkezési helyével egy épület volt, méghozzá nyitott ajtóval. A távolban, két hatalmas monstrumot pillantott meg, egyértelműen erre tartottak. Valamiféle kétlábú lépegetők lehettek, de formájuk alapján biztosan nem birodalmi harcjárművek lehettek. Arctus le merte volna fogadni, hogy az ellenség egy gépesített járőre közelít.

Jobb ötlet hiányában futásnak eredt az épület nyitott ajtaja felé…

[Jack Stemper]

Stemper őrnagy halványan elmosolyodott, amint végighallgatta Ward századost a kommon keresztül. Mi tagadás, jól esett volna neki egy kis szállítás, az elmúlt pár óra vesszőfutását követően. Így hát, nem is habozott sokáig, szinte nyomban válaszolt is.

-Az ajánlatát elfogadom, százados! – Válaszolta végül. - Öröm, egy AT-AT lépegetővel utazni… Kezdje meg az előkészületeket! Stemper, vége.
Alighogy bontotta a kapcsolatot, a Ward százados parancsnoksága alatt álló lépegető, a WolfClaw lábai szépen, fokozatosan behajlottak, mígnem a lépegető roppant méretű teste leérkezett a „felszínre”. Azonban – mivelhogy - a lépegető lábai is hosszúak, a felszínre jelző nem túl helytálló. Minden esetre, a célnak tökéletesen megfelelt.

A WolfClaw fejének jobb oldalán egyszer csak felnyílt egy vaskos fémajtó, és az egyik legénységtag leeresztett Stemper számára egy kötelet. Ugyan ez a manőver történt valamivel hátrébb, a raktér jobb oldalán: Csakhogy ott egyszerre több ajtó nyílt ki, és egyszerre több kötél is ereszkedett le Stemper rohamosztagosai számára.

Jack csatlakoztatta a hevedert, majd elkezdett felfelé mászni. Kitűnő kondíciója és izmossága révén nem okozott neki különösebb gondot a feljutás… Midőn felért, lecsatlakoztatta a hevedert, és segített felhúzni a kötelet a legénységtagnak. Mikor végeztek, egy biccentéssel megköszönte a segítséget, levette a sisakját és elindult az irányítófülke felé. Mikor odaért, rányomott az ajtót nyitó gombra és belépett.

-Ward százados.- Köszöntötte egy biccentés kíséretében a páncélosok főparancsnokát, aztán mikor túl lettek a szokásos formaságokon, folytatta. –Az embereim ezekben a pillanatokban fejezik be a felszállást, úgyhogy ha felkészültek, indulhatunk.

Az út hátralévő részében, Jack némán álldogált valamivel a munkáját végző Ward százados mögött, és a roppant kilátóüvegen túli tájat bámulta. A távolban már felsejlett a Birodalmi Prefab bázis sziluettje…

[Nathan Ward]

Natha széles mosollyal üdvözölte az õrnagyot, majd egy félig maga mögött és mellett elhelyezkedõ, lehajtható fémszékra mutatott.

-Ott le tud ülni, õrnagy!-majd biccentett, ezzel ehyszersmind tudomásul véve Stemper kijelentését a menetkészségrõl, ugyanakkor jelezve a pilótáknak, hogy indulhatnak. A nagy lépegetõ szinte kecses mozgással elindult a központ felé.

Mikor az õrnagy helyet foglalt, Nathan újra elkezdte lejátszani az eddigi felvételeit az idegen lépegetõrõl, majd mikor annak vége lett, végtelenített lejátszásra kapcsolta a mini-holóadót, és kérdõ tekintettel fordult Jack felé.

-Mondja õrnagy, magának mi a véleménye ezekkel a gépekkel kapcsolatban. Mindketten tanúi voltunk annak a hihetetlen védõpajzsnak, amikkel ezek a kis lépegetõk rendelkeztek. a parancsnoki jármûveim egyike teljes kapacitáson mûködtetett nehéz sugárágyújával sem tudott áttörni a védelmükön. Ellenben a maga emberei közül kettõ majdhogynem besétált a lépegetõ irányítófülkéjébe, és likvidálta a vezetõt. Arra gondoltam, hogyha a techjeinknek lesz elég idejük, felszereltetek egy századot gyalogsági és szárazföldi rakétavetõkkel. Talán azok képesek lesznek áthatolni a pajzson. Illetve, valami erõs ionfegyver is kéne. Vagy valami hordozható turbólézerüteg.-hangja a végén kissé tanácstalanul csengett már. Egyik szemöldöke felszaladt, közben bal kezével az állán kiütközõ borostát simogatta, miközben gondolkodva várta az õrnagy hozzászólását a témához. Bízott benne, hogy ketten talán kitalálnak valami használhatót, elvégre mindkettejüknek elsõ kézbeli információjuk volt már az ellenséggel szembeni harcról.

[Janos Aldrix]

A lépegetõ tehát egy ideje már az övék. Türelmesen várakozik az õrmesterrel együtt, amíg megérkezik az erõsítés. Kicsit azért zavarja, hogy az idegen lény teste még mindig ott fekszik ahol Juris semlegesített. Egyszerûbb lenne kidobni innen, vagy átadni egy tudós csapatnak, had darabolják csak fel.
Kis idõ múlva aztán remegni kezd a lépegetõ, és súlyos léptek hangjára lesz figyelmes. Ez biztos az egyik AT-AT lépegetõjük lesz. Talán azon utazik a technikus csoport, ami majd vizsgálja az idegen gépet. Aztán kiderül, hogy mégsem, mert megremeg az egész gépezet, amint a birodalmi lépegetõ felveszi azt a rakterébe.
-A fene történik itt...-kezd morgolódásba, aztán Jurisra pillant esetleges utasításokért. Õ teljesen nyugodtnak tûnik, így Janos is próbál lazítani. Hamarosan biztos megint harcba keverednek, ki kell használni ezt a kis idõt némi pihenésre. Ráadásul még sétálnia sem kell, hiszen szállítják õket lépegetõstül. Bár azt nem tudja, hogy pontosan hová, de valószínûleg egy felszínen létesített bázisra.
Csak most jön rá, hogy milyen hosszú ideje nem ivott már, ezért elõ is keresi kulacsát, hogy igyon pár korty vizet. Utána azonban az idegen testére szegezi tekintetét. Nem lesz túl izgalmas az út ha végig azt bámulja, de legalább meglepetésektõl sem kell tartania.

[Piett kommodore]

Az űrben

Piett kommodore kabinjában ült, és holo-kapcsolaton keresztül beszélt Drayson admirálissal. Az admirálissal hosszan egyeztettek a veszteségekről, valamint a csata tanulságairól, majd az admirális is, és Piett is visszavonult, hogy jelentést fogalmazzanak meg a vezérkarnak. Az admirális és flottája átvette a rendszer ellenőrzését, a Piett flotta pedig hozzákezdett a javításokhoz.
Az Accuser körül ezrével hemzsegtek a javítódroidok és az egyszemélyes javítóűrhajók. A többi hajót is szervizelték de korántsem ennyien. Egyedül a flotta Victory osztályú csillagrombolója úszta meg az ütközetet egyetlen sérülés nélkül. A csillagromboló alászállt a légkörbe ereszkedve, Thatch parancsnok utasításai nyomán és elkezdték a földi egységek és a légkörben felderítő repüléseket végző vadászok jelentései alapján turbólézer csapásokkal megtizedelni az ismeretlen, ellenséges erőket.

A szárazföldön

A Ward százados által vezetett páncélos egység, fedélzetén a rohamosztagosokkal megérkezett a Prefab bázishoz, melyet már teljesen befejeztem a mérnökök. A táborba vontatták az ismeretlen lépegetőt is, melyen még mindig ott volt az idegen létforma, amely a lépegetőt vezette.
Tudósok, és technikusok nyomban ellepték az idegen lépegetőt és megpróbáltak fényt deríteni az idegen technika mibenlétére.
Veers alezredes pedig már ott állt a Prefab előtt, és utasításokat osztogatott mindenféléről. Mikor Nathan és különítménye megérkezik, nyomban magához rendeli mind Ward századost, mind Stemper őrnagyot.
- Uraim, remek munkát végeztek, mindkettejüknek gratulálok. Viszont rengeteg dolgunk van még. Az ISD Accuser legjobb vadász egysége, a Skull raj felderítő repüléseket végzett mélyen az ellenséges zónában. Úgy néz ki megtalálták az ellenséges "fészket", ahogy ők nevezték. A feladatunk ennek a felszámolása lesz. Kommunikációs adásokat fogtunk az Accusertől, miszerint az ellenséges anyahajó megsemmisült, és amikor ezt a hírt kaptuk, a Skull raj is jelezte, hogy több ellenséges légvédelmi egység is leállt. Úgy látszik volt valamilyen jellegű összekapcsolódás közöttük. Most ki kell használnunk a nyitva álló lehetőséget, hogy rajtuk üssünk. Már tájékoztattam a többi egységparancsnokot, akik kezdik is egységeik felkészítését. Maguk is tegyék ugyanezt. Ward századossal ketten vezetjük fel a támadást, a Wolfclaw-val délnyugatról, én pedig a Blizzard I-gyel délről indítok csapást az ellenség ellen. A rohamosztagosokat egészen a vörös zónáig szállítjuk, ahol leszállnak és Stemper őrnagy vezetésével megkeresik a központot, amit semlegesítenek, vagy megjelölik a célt lézeres célmegjelölővel, hogy a légkörben portyázó Victory osztályú csillagrombolónk turbólézer csapással megsemmisíthesse azt. Ha minden tiszta, akkor máris induljanak és igazítsák el az egységeiket! Stemper őrnagy, a két rohamkommandóst, amelyik elfoglalta az ellenséges lépegetőt maga mellé rendelem, mostantól Ön rendelkezik felettük az ütközet végéig, utána személyesen kívánom őket előléptetésre felterjeszteni. Leléphetnek! - fejezte be Veers a rögtönzött eligazítást.

...

Eközben valahol mélyen a vörös zónában TK-986 épp egyre beljebb és beljebb hatol a felébredt bázisra.
{-20. szint} - közölte az automatika a liftben, mikor Maes megérkezett a lift végállomására. Amikor kilépett a teljes Praetorian bázison kigyulladtak a fények.
- Üdvözlöm parancsnok! - közölte egy kedves női hang - Kérem haladjon egyenesen előre, és eljut az irányítóközpontba. Tájékoztatom, hogy időközben még egy intelligens élőlény jutott be a bázisra, de az analízis szerint nem jelent veszélyt önre nézve. Mindazonáltal, amennyiben szükségesnek tartja a bázis automatikus védelmi rendszere elkábítja, hogy önnek a legkisebb bántódása se essen... - mondta tovább az automata női hang. Vajon miért szólítja parancsnoknak Maest a bázis számítógépe? Vajon ki lehet az idegen?

Dike kapitány

A futás jó ötletnek bizonyult, hiszen a lépegetők egyre közelebb érnek a bázishoz. A kapitány már nem láthatja, hogy a lépegetők egy pontnál megállnak és nem jönnek tovább, csak pásztázó rendszerük pásztázza a talajt. A kapitány szinte bevetődik az ajtón, és egy kivilágított lépcsőházba "zuhan" be. A lépcső alján felfestett vonal várja, amely egy lifthez vezet. Úgy néz ki, a lift mozgásban van, majd a kijelző tanúsága szerint a -20. szinten állapodik meg. A kapitánynak döntenie kell, mit tesz ezután...