Jailen (A Birodalom Pereme-szektor)

[Arctus Dike]

//Valahol a Jailen bolygó felszínén//

A néhai Black Arrow csillagromboló hajótörött kapitánya olyan iramban vágtatott az ajtó felé, amely egy igazi rövidtávfutó atlétának is a becsületére vált volna. Arctust a lendület jócskán túlvitte az ajtónyíláson. Amint sikerült megállnia gyorsan körülpillantott. Várakozásaival ellentétben, nem csak a kívülről beszűrődő fény adott világosságot. A létesítmény saját energiaforrásai működtették a belső világítótesteket. Egy szűk lépcsőházban találta magát, ahonnan mindössze egyetlen út vezetett tovább, méghozzá lefelé. Ha egy kicsit gyorsabban érkezik, akkor útja a lépcső alján egy nyaktöréssel ért volna véget.

Jobb ötlet híján a mentőkabinban talált sugárpisztolyt jobb kezében tartva lassan elindult lefelé a kivilágított lépcsőn. Lassan, fokról fokra haladt lefelé. Odalent a padlózaton egy egyértelmű felfestett vonal volt látható. Nyilván valamiféle útjelzésként szolgált. A corelliai, abból kiindulva, hogy a jelzés létesítmény valamely, működés szempontjából létfontosságú szekciójába vezet, ahol talán egy kommunikációs rendszer, vagy esetleg a nála lévőnél komolyabb fegyvert, még jobb esetben egy használható felszíni jármű lehet. No persze csak akkor, ha a létesítmény evakuálása során nem semmisítettek meg minden olyan felszerelést, vagy eszközt, amelyet nem lehetett elszállítani.

Arctus követve a vonalat, egy turbólifthez ért. A kijelző tanúsága szerint a kabin épp lefelé tartott és, ha hinni lehet a kiírásnak a -20. szinten állapodott meg. Vagyis valaki, vagy valami használta a felvonót. A használat ténye valamilyen mértékű intelligenciáról árulkodott. A kérdés, hogy egy az evakuálás során hátra maradt helybéli, vagy az ellenség egy járőrre használja. Tekintve, hogy idefent nem hagytak őröket, az előbbi volt hihető. Legalábbis Dike így vélekedett. Megtehette volna, hogy elhagyja az épületet, és megpróbál gyalogosan eltávolodni a létesítménytől, ám arról elképzelése sem volt, hogy merre menjen. Sőt konkrétan azt sem tudta, hogy a bolygó mely részére zuhant le. Szüksége volt a létesítményben megszerezhető információkra. Remélte, hogy korábbi, az épületben lévővel kapcsolatos gondolatmenete jó, lenyomta a liftkabin hívásáért felelős gombot, az ajtónyílás mellé húzódott és bízott a legjobbakban…

[Nathan Ward]

Az út hátralévõ részét még végigtárgyalták az õrnaggyal, ám amint olyan közel kerültek, hogy a százados már saját szemmel is láthatta a bázist, feltûnt számára, hogy a Prefab bázis már teljesen áll. Elismerõen gondolt a Birodalom mérnökeire és techjeire, akik ilyen gyorsan képesek voltak összeállítani ezt a szárazföldi irányító monstrumot. Odairányította az egyik kiálló kis dúracél folyosóhoz lépegetõjét, és összekapcsoltatta az oldalsó kijáratát az AT-AT-nek a báziséhoz. Amint Ward emberei és Stemper õrnagy rohamosztagosai is elhagyták a lépegetõt, Nathan is elindult kifelé. Útközben összetalálkozott a befelé igyekvõ techek tömegével, akik egybõl a raktér mélyén megbúvó ismeretlen lépegetõ felé igyekeztek. Elkapta a vezetõjüket, és kissé félrevonta.

-Fõtech, amint bármilyen, ismétlem bármilyen információt megtudnak errõl az ismeretlen típusról, azonnal jelentést kérek róla a személyi adathordozómra. Elsõsorban a páncélzatának technikája és erõssége érdekel, illetve fegyverzetrendszere. -itt elengedte a tech karját, de még szóval tartotta.

-Ne feledje, nagyon fontosak ezek az információk. Siessen! –majd elhagyta parancsnoki jármûvét, és Stemperrel az oldalán a rájuk várakozó Veers alezredes felé mentek. Odaérve Nathan gyorsan, feszesen tisztelgett, majd várta felettese utasításait. Veers az eligazítás során közölte tervét, melynek lényege az lett, hogy az idõközben felderített ellenséges központot számolják fel. Nathan arcán apró mosoly jelent meg, elvégre erre vártak itt mindannyian. Megjött a várva várt információ, mehetnek, hogy elsöpörjék azokat, akik packázni mertek a Birodalommal. A terv szerint Nathan egységével délnyugati irányból támad. Nathan közben az adathordozójára kifutó neveket nézte, akik alatta fognak szolgálni ebben a támadásban. Mind rutinos, tapasztalt egységparancsnok volt, ismerte õket egytõl egyig. Ráadásul szeretett is velük együtt harcolni, senkinek sem kellett kétszer elmondani semmit.

Amint megtörtént az eligazítás és a leléptetés, Nathan máris vette elõ kommját, és egysége frekvenciáját használva utasította lépegetõinek parancsnokait, hogy azonnal töltsék fel készleteiket, és álljanak indulásra készen. Ugyanezt megtette saját embereivel és lépegetõjével. Amint ezekkel készen volt, odasétált a WolfClaw-hoz, és amíg dolgoztak a techek, addig azon töprengett, vajon hogyan fog alakulni ez az akció. Nem utolsó sorban pedig gondolatai minduntalan visszakanyarodtak az elfogott idegen lépegetõhöz. Szinte már szugerálta személyi hívóját, hogy jelezzen, a fõtech küldött neki valami hasznos információt.

[TK-986]

A felderítő óvatosan lépett ki a liftajtón, egyik kezében oldalfegyverével. Ahogy kinyílt az ajtó, az elé táruló folyosón is kigyúltak a fények és az automatika üdvözölte a katonát. Persze arról fogalma sem volt, hogy miért azonosította parancsnokként, de mivel senkit nem látott, ezért leengedte a fegyverét. A számítógép valamilyen idegent is emlegetett, azonban Maesnek fogalma sem volt róla, hogy hihet-e a gépnek, vagy sem. Igazából nem is izgatta az másik személy, úgyhogy fogait összekoccintotta így aktiválta a sisak külső hangszóróját, ami arra szolgált, hogy a katonák a külvilággal érintkezhessenek. Kissé eltorzult hangon válaszolt a a corelliai a gépnek:

- Öö... Oké. Öö... Iktassa ki azt a személyt... - egy pillanatra elgondolkodott a bázis által említett néven - Praetorian.

Pár pillanattal később már eszében sem volt a férfinak az idegen, mert most már lassan az irányítóközpont felé közeledett és a folyosóra koncentrált, továbbra is veszélyt sejtve minden zugból. TK-986 ugyan nem tudta, de az előbi meggondolatlan döntésének még igen komoly következményei is lehetnek. De hát a corelliai férfit soha nem arról lehetett megismerni, hogy bármit is jól átgondolt volna, mielőtt nekivág valaminek.

[Jack Stemper]

Az út hátralévő részében az őrnagy, és Ward százados végigtárgyalták az eddig látottakat, és arra a megállapításra jutottak, hogy egy igen fejlett ellenséggel találták magukat szemben. Haditechnikailag, vetekednek a Birodalommal, ámbár az őrnagy biztos volt abban, hogy a gyalogos egységeik már nem lesznek annyira fejlettek és ütőképesek, mint a Rohamosztagos egységek.

Midőn megérkeztek a Prefab bázishoz és "bedokkoltak", Stemperék elhagyták a lépegetőt, és mindketten jelentkeztek Veers alezredesnél. Mindkét tiszt feszes vigyázzállásba vágta magát, és tisztelgett felettesük felé. Stemper őrnagy már előzőleg levette a sisakját, melyet most épp bal kezében tartott, így komor arckifejezését tiszttársai is láthatták. Csak aztán szólalt meg, mikor Veers befejezte az eligazítást. Egészen idáig, a megfelelő taktikán gondolkodott.

-Veers alezredes! Egy kisebb egységgel betudnék hatolni az ellenséges vonalak mögé, egészen a főhadiszállásukig. Itt aztán elhelyeznénk a stratégiailag fontos pontokon a lézeres célmegjelölő eszközöket, így a légkörben tartózkodó Victory osztályú Csillagromboló betudná mérni az ellenség "fészkét", és megsemmisítő erejű csapást tudna mérni rá. - Fejtette ki az álláspontját Stemper, majd egy érveléssel folytatta.- Úgy vélem uram, ezzel a taktikával jelentős emberveszteséget kerülhetnénk el. Uram. - A leléptetés után, Stemper ismét feszes vigyázzállásba vágta magát, és szalutált. Eztán egy szabályos hátraarcot vágva elindult, hogy teljesítse felettese parancsát; Megkezdte az egysége felkészítését. Összehívta a zárt láncú sisakkommunikátorán keesztül az EPK osztag túlélőit, 2 további szakaszt, és a parancsnak eleget téve, magához hívatta a két rohamkommandóst is... Valamennyijüket, az A-21-es eligazítóban fogja fogadni.

[Janos Aldrix]

Végül csak megérkeztek az őrmesterrel a birodalmi erők jailen-i főhadiszállására. Nincs sok ideje nézelődni, hiszen nem eltávon van, és a rohamosztagosokat amúgy sem bámészkodásra tartják. Ettől függetlenül egyelőre komolyabb parancsokat nem kap, valószínűleg hagyják őket pihenni egy kicsit.
Csalódottan tapasztalja, hogy mindenki olyan szótlan, pedig neki igazán beszélhetnékje lenne, most, hogy átesett a tűzkeresztségen. A gyakorlatok az itt történtekhez képest felvonulási parádék. Nem gyakoroltak olyat, hogy leszállás közben leszakítják a fél hajót, meg olyat sem, hogy esélytelelenül szálljanak szembe egy idegen lépegetővel.
Gondolatait megzavarja egy érkező parancs, ami szerint az A-21-es eligazítóba kell menni az őrmesterrel. Egy pillanat alatt összeszedi magát (bár a páncélját nem tudja tisztogatni) s felettesét követve az eligazítóhoz sietnek. Közben csak azon jár az esze, hogy vajon miért hívatják őket? Egy egyszerű dicséret, vagy inkább letolás valamiért?

[Piett kommodore]

TK-986, Dike kapitány

Amint Dike kapitány belép a neki megérkező liftbe még nem sejti mi vár rá az elkövetkezendő percekben. Belépvén a liftbe még szemrevételezéssel megvizsgálja a felvonó irányítópanelját, aztán egyszercsak több ezer volt feszültség éri a testét és ájultan rogy össze, egyenesen egy lebegő platformra. Nem látta, honnan érkezett a csapás és gondolkodni sem volt ideje rajta. A több ezer volt azonban áramerősség nélkül érkezett, íly módon rövid ideig tartó ájultság és sokk után némi fejfájással fog felébredni valahol...

TK időközben megérkezett a bázis irányítótermébe, és ahogy elakadt a szava, a lélegzete is, szemével pedig csak pislogott körbe és körbe. Úgy kellett figyelmeztetnie magát, hogy vegyen levegőt. A bázis irányítóterme fantasztikus volt. Több képernyő közvetített egyenes, élő video adást. Taktikai térképek világítottak és villogtak több helyütt is, terepasztalok voltak láthatók mindenféle jelzéssel, illetve volt itt néhány monitor, mely a bázis folyosóit mutatta. Az egyik monitoron kiszúrt valamit. Néhány védelmi droid siklott egy lebegő, lassan haladó hordágy mellett, melyen egy - a rendjeleiből azonosítható - magas rangú birodalmi tiszt feküdt ájultan.
A következő pillanatban a bázis automata női hangja megszólalt:
- Parancsnok, az idegen személyt máris ön elé szállítják a védelmi droidjaink. Kérem foglalja el a parancsnoki széket és segítek áttekinteni az adatokat, melyeket a bolygó védelmi rendszere begyűjtött. Ha Ön is úgy látja, kezdhetjük az ellencsapást. Csapataink már várják a parancsát... - mondta a hang és egy szék emelkedett ki a talajból a parancsnoki központ közepén.

Ward százados, Stemper őrnagy, Aldrix közlegény

A tisztek összehívják egységeiket, hogy egyeztessenek a harcra, amelyik előttük áll. Nem is sejtik, hogy valójában egy hajszál választja el őket a győzelemtől, és hogy a győzelemhez egyetlen katona fogja hozzásegíteni őket. Miért is sejthetnék? Azonban mielőtt Stemper őrnagy hozzáfoghatna eligazításához, egy felderítő robogós járőr fut be, aki jelenti az őrnagynak a Cresh osztag földet érésének helyszínét. Jócskán arrébb landoltak a már összeállított prefab bázishoz képest, de a kimentésük nem várathat magára, hiszen a felderítő elmondja, hogy több lépegetőt is látott úton a bázis felé közeledve. Azonban hiába kérdezgette Stemper őrnagyot TK-986-ról. Senki nem hallott róla...

Miután a tisztek befejezik az eligazítást elkezdődik a berakodás a lépegetőkbe, hiszen mindenki az óriás lépegetők fedélzetén fogja megközelíteni a célzónát. Aldrix közlegényt az Juris őrmesterrel együtt az EPK osztagba osztották be, de különleges feladatot kapnak majd a feladatuk végrehajtása során, erről legalábbis Stemper őrnagy kezeskedett.

Ward százados tökéletes taktikai tervet dolgozott ki egységének. Miután vázolta tervét, jelentette Veers alezredesnek, hogy készen állnak a bevetésre. Az alezredes ennek tudatában adta ki az indulási parancsot. A birodalmi erők jelenlegi gerincének számító AT-AT és AT-TE lépegetők elindultak, hogy pontot tegyenek ennek az inváziós kísérletnek a végére. Útjuk a célzónáig eseménytelen lesz, onnan viszont, még a legtöbbett látott katonák is fejvesztve menekülnének majd el...

[TK-986]

A helyzet bizarrabb volt, mint azt 986 elképzelhette volna. Ez volt élete első bevetése, azonban soha nem gondolta volna, hogy rögtön az első alkalommal egy ilyen szokatlan helyzetbe fog kerülni. A helyzetet még inkább rontotta az, hogy pár perccel ezelőtt ütött ki egy igen magas beosztású tengerésztisztet. Ahogy a sötét bőrű férfi elé tálcán hozták Dike kapitány testét, úgy szökött ki minden vér a felderítő arcából. Rögtön a kapitány mellén lévő plecsnin és a kódhengeren akadtak meg Maes szemei és azonnal tudatták a felderítő agyával, hogy: "most aztán jó nagy ****ban vagy, apukám". Kezével a szája elé kapott volna, azonban a fején lévő sisak meggátolta ebben. Hosszú, cifra, jellegzetesen corelliai szavakkal teletűzdelt mondatláncba kezdett, amit szerencsére a hangszigetelés nem engedett ki a sisakon belülről.

- ... ez tényleg egy tiszt. Hogy rohadna meg Palpatine is, ott ahol van, hogy ilyen helyekre küld minket. - zárta le végül gondolatsorát. Szavait persze nem gondolta komolyan, hiszen a Birodalomért még az életét is bármikor odaadná, de hát Maes soha nem válogatta meg a szavait és most sem tett így. Ha nem lett volna egyedül, még baja is származhatott volna belőle.

Azon már ideje sem volt elgondolkodni, hogy miként is kerül egy ellenséges bázisra egy ilyen magas pozícióban lévő tiszt - ráadásul egyedül -, mert a számítógép nem hagyta nyugodtan a felderítőt. Egy robotikus szék emelkedett ki a semmiből, aztán az automatika megszólalt:

- Kérem, foglalja el a parancsnoki széket és segítek áttekinteni az adatokat, melyeket a bolygó védelmi rendszere begyűjtött. Ha Ön is úgy látja, kezdhetjük az ellencsapást. Csapataink már várják a parancsát...

Kicsit meglepődött a számítógép szavain, azonban ha tényleg igaz, amit a gép mond, akkor alán a saját javukra is fel tudják használni ezeket a titokzatos csapatokat. TK-986 elfoglalta a parancsnoki széket (amibe kicsit szűkösen fért bele, mivel a felszerelése és egyenruhája miatt szélesebb volt, mint egy átlagember). Ekkor eszébe jutott, hogy egy tiszti egyenruhás valaki persze minden gond nélkül elférne a székben. Megint eszébe jutott a kapitány.

- Vajon jó-e rám az egyenruhája? És ha segítek ezzel az egész dologgal a seregnek, akkor vajon megbocsátanak nekem ezért a ballépésért? Egyáltalán miért kellene megtudnia, hogy én üttettem ki őt a védelmi rendszerrel? Majd azt hazudom, hogy az automatika magától sütötte őt ki. Igen, ez lesz az. - gondolkodott magában a felderítő. Miután valamennyire sikerült egyenruhájának kilógó részeit úgy eligazgatnia, hogy ne nyomják a bordáit a székben, a Praetorian számítógép felé fordult:

- Ah... itt.. a parancsnok... hogyan szólíthatlak, kedves... számítógép? - a férfinek fogalma sem volt arról, hogy hogy is fogjon hozzá a dolgához. - Még mielőtt nekilátnánk a dolognak lenné két dolog: az első: nem akarom, hogy a betolakodónak további bántódása essen. Nem ellenség. És szeretném, ha kettőnk közt maradna, hogy én parancsoltam meg neked, hogy kábítsd el, rendben?

Maes megvárta a számítógép válaszát aztán folytatta:

- Ja... igen... a másik dolog: ki is vagy te pontosan és ki rendelte el, hogy engedelmeskedj nekem?

Mondta még futólag. Maes nem volt jó a hasonló társalgásokban és igazából szkeptikus is volt ezzel az egész bázis dologgal kapcsolatban, de ha a számítógép tényleg nem hazudik, akkor legalább kapcsolatot tud létesíteni a haderő többi részével és utasításokat is tud talán kérni.

[Arctus Dike]

//A Jalien bolygó felszínén, egy elhagyatottnak vélt objektum területén//

A másodpercek kínos lassúsággal követték egymást. Legalábbis a Birodalmi Haditengerészet tisztje így érezte. A liftkabin megérkezett, a nehéz, szemlátomást plasztacél ajtó egy rövid hangjelzést követően egy szisszenésszerű hang kíséretében feltárult. Dike a létesítmény eddig látott nyílászárói, folyosóinak kialakítása alapján egyre inkább arra a feltevésre jutott, hogy nem egy elhagyott gyártelep, hanem valamiféle kiürített katonai támaszpont az, ahova a mentőkabinja pottyant.

A katonai alapkiképzősről, pontosabban azon belül is a lő kiképzés foglakozásokról emlékezetében maradt, szeletelés néven ismert eljárással lassan megbizonyosodott róla, hogy a liftkabin üres. Egy elégedett, de korántsem felszabadult sóhajjal belépett a személyfelvonó kabinjába. Alig vetett egy pillantást a bal kéz felől, a kabin falán elhelyezett, a kezelőszerveket magába foglaló panelre, amikor minden előzmény, vagy bármiféle tájékoztató előjel nélkül magas feszültségű impulzusok érték el és járták át a testét.

Izmai az áramütés hatására megfeszültek, a fájdalom elviselhetetlen volt. Arcizmai épp úgy összerándultak, mint ahogy kar, láb és hátizmai. Lehetősége sem volt felkiáltani, bár a kín minden bizonnyal egy hosszantartó fájdalomüvöltést csalt volna k ajkai közül. Olyat, ami nem lett volna méltó az általa viselt egyenruhához és rendfokozathoz. Szorosan összezárult állkapcsai között fogai alig hallhatóan összekoccantak, megcsikordultak.

Egy egész másodperc sem telt az meglepetésszerű orvtámadás kezdetétől, s a corelliai férfi már eszméletét vesztve feküdt a liftkabin padlózatán. Miközben tudatát átmenetileg elnyelte az örök sötétség, a csapdaként feladatát maradéktalanul betöltött liftkabin távirányítással meglódult célja felé…

[Nathan Ward]

Odakocogott a WolfClaw-hoz, és végigsimított koszos, kissé meggyötört oldalán. Egy repulzoros kisgép segítségével elérte a bejárati kabinajtót, majd gyorsan végigsietett a kis, szűk folyosón, mely az AT-AT "agyába", a parancsnoki irányítófülkébe vezetett. Elfoglalta helyét a parancsnoki székben, majd sorban nyugtázta a gyors egymásutánban érkező bejelentkezéseket a századparancsnokoktól. Miután mindenki bejelentkezett, jelentett felettesének, Veers alezredesnek, hogy a páncélos egységek 100 %-on vannak, és készek az indulásra. Veers nyugtázta, majd parancsot adott a menetre. Nathan továbította ezt a parancsnokoknak, és az egész páncéloserő, gyomrukban a támogató gyalogsággal, elindultak a megadott koordináták, azaz az ellenséges bázis illetve lépegetők irányába.

A prefab bázist már jó tíz perce elhagyták, mikor Nathan parancsot adott az ún. 'Vasegyes" alakzat felvételére. Ez két, többnyire gyalogságnál alkalmazott alakzat összemosása volt, természetesen páncélostaktikai prioritásokkal. Előre egy könnyűszázadnyi felderítőlépegető került, melyek gyorsabbak voltak a fő hadtestnél, ellenben sokkal érzékenyebbek szenzorokkal voltak ellátva. Ez után következett egy ferde ék alakzatban Nathan százada, melynek élét maga a WolfClaw alkotta. A bal oldali szárny biztosításáért Galla hadnagy százada felelt. A ferde ék csúcsa alatt pedig, egy megerősített nehézszázad farkasfog alakzatban nyomult, szélesítve a Nathan-ék által esetlegesen nyitott réseket. A többi századot Nathan a jobb szárnyra illetve az utóvéd feladatokra rendelte, kivéve két támadószázadot, melyet második hullámnak tartalékolt. Ők a fő csapásvonaltól kissé leszakadva, délkeleti irányban követték az EGYBCSE szárazföldi csapásmérő armadáját.

A cél felé teljesen eseménytelen volt az út, ám minél közelebb értek, annál inkább érezte Nathan, hogy lesz valami. Előtört belőle ugyanaz a régi megérzés, amiket még az Akadémiai évei, illetve korai szolgálatai alatt is érzett. Úgy érezte, szinte meg tudná jósolni, érezni, mi merre lesz, mikor, honnan mi várható. Az adrenalin dohogott a fülében, amint ellenőrizte lépegetője kijelzőin az egységeit, illetve a sebtiben felszerelt gyalogsági nehézrakéták állapotát. Megnyugodott kissé, mivel mind kielégítő jelzéseket küldtek vissza az őket ellenőrző programnak.

Már szinte ott voltak a célnál, és még mindig semmi sem történt. Ám Nathan "tudta", ez pillanatok alatt meg fog változni...

[Jack Stemper]

Eligazítás - Prefab bázis

Jack Stemper őrnagy eligazította az eligazítóba rendelt EPK osztagot, a támogatásukra érkezett másik két szakaszt, és a 2 rohamkommandóst. A terv egyszerű volt: Stemper az EPK osztaggal és a 2 rohamkommandóssal karöltve, a Ward százados vezette WolfClaw AT-AT lépegetővel eljutnak a célzónáig, majd gyalogszerrel folytatják az útjukat, egészen az ellenséges erők főhadiszállásáig. Itt megpróbálnak majd észrevétlenül ténykedni, de mivel mégis csak egy központról van szó, feltételezhetően ez a taktika nem fog beválni. A katasztrófát elkerülendő, az őrnagy 2 támadó szakaszt rendelt támogatásul. Ha majd ott lesznek, elhelyeznek 5 lézeres célmegjelölő berendezést, és távolról aktiválják őket...

Miután az eligazítás megtörtént, Jack utasította az osztagát, valamint a 2 rohamkommandóst, hogyha szükséges, vegyenek magukhoz plusz energiacellákat, és ellenőrizék fegyvereik és páncélzatuk épségét. Ő maga is így tett, ám sem páncélzatán - eltekintve a karcolásoktól, és a sártól - sem pedig az E-11-es sugárvetőjén nem talált meghibásodásra utaló jelet. Mikor valamennyien elkészültek, parancsot adott a beszállásra...

WolfClaw

Stemper sisakját babrálta, miközben a lépegető egyre csak közeledett a célállomáshoz. Miközben megtörölgette a sisak szemvizorát, átgondolta a tervet. Volt benne pár hézag... Azonban úgy vélte, hogy a nehézfegyveres egységekkel támogatva elbánnak majd ezekkel az idegenekkel. Lépegetőkre nem számít, ugyanis a közelgő Birodalmi ellencsapásra válaszul, már bizonyára összevonták valamennyit... Szóval a bázis feltehetően védtelen ilyen szempontból. Egy kettővel meg eltudnak bánni, ha Juris őrmesternek és Aldrix közlegénynek is sikerült.

[Piett kommodore]

Az űrben

Piett a hajón sétált, a főmérnökkel. Próbálta bejárni a hajó sérült részeit, miközben kommunikátorán keresztül tartotta a kapcsolatot a parancsnoki híddal. Éppen 15 perce, hogy sikerült legalább a tartalék hajtóműveket visszaállítani, így az Accuser végre nem sodródott tovább. A hajót megállították, viszont még mindig csak a tartalék-energiákat használták, az energia-ellátás nem tért vissza. Sőt a főmérnök aggasztó híreket is mondott, ami alapján Piett valószínűsítette, hogy Tarkin nem fogja épp dicséretben részesíteni. Az már biztos, hogy a következő hónapokat a Kuati hajóépítő és javító telepen fogja tölteni a flotta. Piett már megigényelte a két elvesztett ISD helyére a pótlást, és kiegészítésként kért további két VSD-t is, valamint az elvesztett Venator osztályú csillagrombolók helyére is kért újabbakat, továbbá az elveszett kísérőhajókat úgyszintén pótoltatni akarta, melyekre mindegyikre adott le rendelést. Az admiralitástól természetesen állománypótlást is kért, hiszen az elveszett legénységi állományt éppúgy pótolni kellett, mint a hajókat. Lassan újra a híd felé vette az irányt, a főmérnököt pedig útjára bocsátotta, hiszen mégis csak ő az, aki a legjobban ért a hajóhoz.
A hídra érve Krill másodtiszt köszöntötte és jelentette be:
- Kapitány a hídon! - egy emberként álltak fel a hídon szolgálatot teljesítők és fordultak a kapitány felé, aki tisztelgéssel köszöntötte őket, majd így szólt:
- Folytassák, a hidat átveszem.
- Uram, a javításokkal lassan haladunk, de haladunk. Drayson admirális hátrahagyott három ISD-t, mellyel biztosítják a rendszert, Rezick sorhajókapitány irányítása alatt, ő maga pedig elhagyta zászlóshajóján a Jailen-i űrt.
- Mi a helyzet a földön?
- Csapataink egyesített erővel vonulnak előre az ellenség szárazföldi bázisa felé, a VSD Firehawk támogatásával. A Firehawk már csak a földi jelre vár, és elkezdi a turbólézer csapásokat.
- Rendben, összeköttetést kérek a Firehawk csatahajóval, holo és hang, követni szeretném én is a folyamatot, Holstein hadnagy intézkedjék! Sikerült már megtalálni Dike kapitányt a szárazföldön?
- Még nem jelentették uram.
- Amint megvan, küldjön le érte egy egységet, amelyik felhozza őt ide. A főmérnöknek adjon utasítást, hogy a hiperhajtóműnek és az energia ellátásának essenek neki, mert amint ennek vége, és a rendszert biztosítottuk, szeretnék birodalmi űrbe menni végre - mondta Piett, majd helyet foglalt a kapitányi székben.

Szárazföld - Praetorian bázis

"- Ja... igen... a másik dolog: ki is vagy te pontosan és ki rendelte el, hogy engedelmeskedj nekem?" - kérdezte TK-986 a számítógéptől, amire a női hang kis kuncogást hallatott, majd válaszolt:
- A bázis központi számítógépe vagyok parancsnok, és természetesen ön rendelte el, hogy engedelmeskedjek. Azt is elmondta nekem korábban parancsnok, hogy ha visszatér ide, fura kérdéseket fog feltenni és furán fog viselkedni, igaz, ami igaz parancsnok, tényleg így van! A harci droidjaink és csapdáink behálózzák az egész bolygó területét, és természetesen rendelkezem külső kamera képekkel is parancsnok, amelyeken keresztül láthatja a felszínt. Kívánja, hogy odakapcsoljak, ahol a legtöbb ellenséges erő állomásozik? Szenzoraink azt is észlelték, hogy szövetséges erőink közelítenek az ellenség "bázisa" felé. Fejlett kommunikációs rendszereink szerint ők birodalmi csapatok, tud ön ezekről a csapatokról valamit, illetve kíván-e velük kommunikálni? - kérdezte a női hang, majd folytatta - a betolakodót ezek szerint kezeljük barátként? Vettem parancsnok, mostantól nem esik bántódása, és természetesen a biztonsági protokoll tiltja, hogy megtudja, hogy is került ilyen helyzetbe. Hamarosan fel fog ébredni, és enyhe fejfájása lesz. Várom a további parancsait, uram! - fejezte be végül a bázis női hangja.

Ward százados, Stemper őrnagy, Aldrix közlegény

A lépegetők közelítettek az ellenséges célzónához és ahogy azt Ward százados is érezte korábban, egyre nagyobb csend telepedett rájuk. No azért nem teljes csend, hiszen a lépegetők zaja mindenen keresztül hatolt, még az igen fejlett birodalmi sisakokon keresztül is hallani lehetett a szervomotorok mozgását, ahogy a lépegetők haladtak előre. Aztán a WolfClaw és a mellé rendelt lépegetők megálltak, Stemper őrnagy pedig tudta, hogy itt van az a pont, ahonnan nekik gyalog kell folytatniuk az útjukat. Juris őrmester és Aldrix közlegény már felkészültek a leereszkedésre, hiszen mindketten már a leeresztő kötelek mellett álltak, az EPK osztag pedig egy emberként állt fel és helyezték fejükre a sisakokat. Stemper őrnagy odasétált a kommandóshoz és alkalmi segítőjéhez - akinek egyébként majd javasolnia kell a kommandóba való felvételét - és ellátta őket pár jó tanáccsal, hiszen ők innen különválva folytatják útjukat, majd kaptak ők is egy célmegjelölő berendezést, és aztán megkezdték a leereszkedést.
Mikor az EPK osztag is leért, akkor látták meg, hol is vannak tulajdonképpen. Jailen City elővárosában találták magukat, ahol az ellenség már könyörtelen pusztításokat végzett. Füstölgő romos épületek, kihalt utcák, néhol pislákoló tüzek tarkították a horizontot. Miután minden arra hivatott rohamosztagos is elhagyta a robosztus lépegetőket, azok folytatták útjukat. A távolból pedig egyszerre borzalmasan hangos robbanások és lövések hangja hallatszott. Úgy tűnik, Veers és egysége már elérte a célzónát, és harcba bocsátkoztak az ellenséggel. A megosztott taktika viszont eddig beválni látszott, hiszen mind Ward és szakasza, mind Stemper és egysége háborítatlanul jutott el a célzónáig. Hamarosan pedig újabb szövetségesekre találnak majd...

[Kad Yalem]

A Lambda-osztályú űrkomp kilépett a hiperűrből. Kad valahogy mindig is imádta ezt az állapotot, a tudatot, hogy lényegében utazik az időben.

A pilóták a kékesfehér színben játszó vonal formájú csillagokat ismét apró pontokként látták, és hamar látómezőjükbe került a Jailen körül keringő Accuser. A csillagromboló abszurd pozícióban volt a komphoz képest, ami arra engedett következtetni, hogy irányíthatatlanná vált. A pilóták mindenesetre remélték, hogy a hajó nem sérült komolyan, és még számtalan rendszerük működik. A komp ezután felgyorsított, és megközelítette a hatalmas romboló "fonákán" található hangárt. Eközben a kommunikációs tiszt már kapcsolatba is lépett az Accuser-rel.

-ISD Accuser, itt az Aldebaran 1. Meghoztuk a kért vadászrajszemélyzetet. Közeledünk, dokkolási jóváhagyást kérünk.[/b] -azzal a tiszt türelmesen várt a válaszra, mint ahogy a vadászpilóták is várták első bevetésüket.

[Piett kommodore]

- Látjuk a szenzorokon Aldebaran 1! Azonban hajónkat és a flottát súlyos támadás érte, jelenleg az ISD Accuseren nem tud dokkolni, tekintettel arra, hogy a hajó tartalék energiaforrásra van kapcsolva. Kérem, hogy egyelőre szálljanak le a bolygóra, ahol a mérnökeink összeállítottak egy Prefab bázist. Ott minden bizonnyal jó hasznát tudják majd venni a pilótáknak. Jelentkezzenek, ha odaértek! - hangzik fel a kommunikációs tiszt válasza a Lambda pilótafülkéjében.
- Valami nem stimmel Kad - löki oldalba a fiatal pilótát egy évfolyamtársa - ennyi ideig nem váratnának minket, ha nem lenne komoly baj...
- Igaza van - hangzik fel egy másik, kicsit aggodalmas hang - ráadásnak mintha már nem is a romboló felé mennénk - mondja ki, amit mindenki érez, mikor a sikló meglódul. Sajnálatos módon azonban nincsenek megfigyelő ablakok, így maximum a pilótáktól lehet megkérdezni, hogy mi is történik éppen...

[Kad Yalem]

A kommunikációs tiszt figyelmesen hallgatta a helyzetjelentést, majd miután a kommunikátor elhallgatott, a pilóták összenéztek. Nyilvánvalóan mind a kettőnek az járt a fejében, mennyire komoly is a szituáció.

-Vettem, Accuser! Megkezdjük a leszállást a bolygófelszínen. Aldebaran 1, vége.[/color] -azzal a repulzorhajtóművek máris a Jailen irányába fordították az űrkompot. A kommunikációs tiszt kapcsolatba lépett a Prefab-bázissal, és a koordináták átküldése után már úton is voltak a helyszín felé.

Kad bár nem adta sok jelét, de rajta is kezdett eluralkodni az aggodalmaskodás. Mocorogni kezdett, sűrűn pislogott, és közben csak sejtette azt, amiről a pilóták már tudtak: nagy probléma van.

Kad mélyeket sóhajtott, hogy enyhítse idegességét. Eközben némi türelmet is próbált magára erőltetni, majd, mikor a bolygó atmoszférájába értek, a komp enyhe döcögésbe kezdett.

Ekkor már az összes kadét teóriákat gyártott, hogy mi is történhetett a flottával. Kad Yalem már alig várta a leszállást, és bár tudta, hogy rendfokozatánál fogva úgysem árulnak el neki semmit, mégis kíváncsi volt a Jailen-en történtekre

A komp végül leszállt, és a kadétok egyenes sorban állva vártak eligazítást...

[Piett kommodore]

Amikor az űrkomp leereszkedett a felszínre és a kadétok kiszálltak egy teremtett lelket nem találtak, aki eligazítást tartott volna nekik. A bázis körül nagy volt a nyüzsgés, de rohamosztagosokon és mérnökökön kívül nem igazán volt lelkes senki sem. Egy páran unottan a földre ültek, megint mások csoportokba verődve kezdtek beszélgetni, mikor jó fél óra eltelte után sem történt semmi. Egyszer csak egy hadnagyi rendfokozatot viselő, fekete egyenruhás, szigorú tekintetű fiatal katona lépett ki a pre-fab bázis egyik ajtaján és indult el a kadétok felé. Az egyik kadét szemfüles volt, és amikor meglátta a hadnagyot hangos ELÖLJÁRÓ! szavak előrebocsátásával figyelmeztette a többieket az érkező tisztre. A tiszt azonban tovább haladt, anélkül hogy szóra méltatta volna a fiatalokat. A többiek persze nyomban korholni kezdték a fiatalt és persze el is mondták neki, hogy a fekete egyenruhát viselő katonák a rohamosztagosok főnökei. Az egyik ilyen agymenés közben a pre-fab bázis ajtaján kilépett egy hajózó ruhát viselő századosi rendfokozatot viselő magas férfi. Látszott rajta, hogy nem ez az első bevetése, sisakját a hóna alatt tartotta, és határozottan a kadétok felé lépdelt. A közeledését Kad vette észre, és ezúttal ő figyelmeztette a többieket az ELÖLJÁRÓ érkezésére. A többiek előbb meggyőződtek róla, hogy valóban elöljáró közeledik, majd mikor mind nyugtázták, hogy valóban ez a helyzet, egy emberként vágták vigyázzba magukat a százados közeledtére.
- Jól van mazsolák! A bolygó felszínén rengeteg mentőkabin csapódott be, és azt a feladatot kaptuk, hogy túlélőket keressünk. Azonban tudniuk kell, hogy a bolgyó teljes légköre még nem áll ellenőrzésünk alatt. Maguk közül páran Epsilon osztályú leszállóhajókat fognak vezetni, mert azoknak a legnagyobb az utasterük. Mi, a tapasztalt pilóták fogjuk megvédeni a seggüket az ARC-170 F/A gépeinkkel, nehogy a légvédelem porrá lőjje a hajókat. Először felolvasom azok neveit, akik azonnal elfoglalhatják gépeiket a mögöttem látható tisztáson. Egyelőre nincs még mindenkire szükségünk. Aki nem jutott géphez tegye hasznossá magát. Keresse meg a parancsnok szárnysegédjét, vagy egy rangidős tisztet és kérjen magának valamilyen feladatot! - mondta reszelős hangján, majd egy adattáblát vett elő és elkezdte felolvasni a neveket - Mithus Tavers és Derek Diggs AA-1-es Epsilon a bal szélen, Goran Sevanar és Kad Yalem AA-3-as Epsilon középen, Carth Uhdea, magának aztán hülye neve van - jegyzi meg vigyorogva - és Kraton Kre'fey de magának is, szóval legalább egymásra találtak - folytatja gúnyosan - AA-6-os Epsilon a jobb szélen. Az én hívónevem Vipera - 1es. Az AA-3ast fogom kísérni Vipera 2 és Vipera 3 segítségével.
Az AA-1est Vihar 1-2-3, az AA-6ost Harcos 1-2-3 fogja kísérni. Rádióforgalmazásban csak a hívóneveket használjuk. Akiket felolvastam, üljenek be a gépeikbe! A többieknek oszolj! T-5 perc múlva indulás! - fejezi be az eligazítást majd sarkon fordul és elindul az egyik közelben várakozó ARC vadász felé...