Jailen (A Birodalom Pereme-szektor)

[Yoda]

Jailen

Elhelyezkedés: Külsõ Perem

Napok száma: 1

Idõmérés: 24 óra egy nap, és 365 napnak számítják az egy évet

Éghajlat: 4 évszak jellemzi, egyaránt elõfordulnak rajta sivatagok és
érdõk, városok és jeges hegységek

Beszélt nyelvek: Basic, de az alkotmány engedélyezi a bolygón kívülieknek hogy saját nyelvüket hasznáhassák

Õshonosok: Nincsenek, feltehetõen telepesek

Államforma: Demokratikus Királyság

A bolygó történelme: A Jailen bolygó krónikázott történelmi feljegyzései B.E 6000 évvel kezdõdtek. Állítólag egy menekültekbõl álló csoport érkezett legelõször az elhagyatott bolygóra. A menekültek végül a bolygón szaporodni kezdtek, és mivel õshonos faj nem volt a bolygón, nem volt kivel küzdeniük, így nyugalomban élhettek, miután kikiáltották vezérüket és I. királyukat, Archibald Otthrent. A bolygó lakói az évek folyamán végül felfedezték, hogy hatalmas ásványkincseket tartalmaz a bolygó, névszerint a Xerum nevû fekete köveket. A kövekbõl nyert kivonatok képesek voltak gyorsítani a sebek gyógyulását, valamint ha mértékkel használják, képes néhány évvel meghosszabbítani az emberi életet. A bolygó királya szétkürtölte a hírt a galaxisban, és a Köztársaság, meg a Huttok egyaránt sokat rendeltek a Xerum kövekbõl. A király a pénzt mûvelõdésre és új technológiák megvásárlására fordította. Ezidõtájt alakult meg Jailen City és az iskolák.

A bolygó egy teljesen békés hely volt évezredeken keresztül. Egészen az elsõ és egyetlen polgárháborúig 2000 évvel ezelõtt. Ekkor ugyanis a bolygó ekkori királya, Glabuchul Ohn lepaktált a Sith Nagyurakkal és a Jailen bekerült a Sith Birodalom tartományai közé. Azonban pár évtizeddel késöbb kitört egy lázadás a Sith zsarnokság ellen, és a bolygó lázadói kivívták a gyõzelmüket, és fölállítottak egy védõpajzsot a bolygó köré, miután kiûzték onnan a Sitheket. A védõpajzs még manapság is él, és védi a bolygót, hála a Köztársaságtól kapott technológiáknak. Kapcsolatukat 20 évvel ezelõtt szakították meg a Köztársasággal, és saját technológiákat fejlesztettek ki. A Klónok Háborúja elkerülte a bolygót, és a Huttok ki vannak onnét utasítva. Tíz évvel ezelõtt alakultak ki az Uralkodó családok, a bolygón jelenleg az Orroro család uralkodik, és kiáltották a Demokratikus Királyságot, mely az Orroro család ígérete szerint 2000 évig fog tartani. A bolygó fejlett, metropilisz városa, Jailen City alkotja a bolygó 50%-át. A töbi részét hegyek, erdõk, tavak és tengerek teszik ki. A bolygó fejlõdése évrõl évre növekszik, ahogy a lélekszám is. Sok túristát vonz a bolygó évente. Független a Birodalomtól, de függetlenségéért cserébe mindig ellátják a Coruscantot Xerum kövekkel hónaponta. Az egyezményt maga az Uralkodó írta alá. Ennek köszönhetõ hogy semmilyen birodalmi uralomra utaló jel nincs a királyi palotában.

[Piett kommodore]

A Jailen már rég nem volt olyan nyugalmas, mint az utóbbi tíz évben. Egészen addig a pontig, míg az idáig teljesen ismeretlen Tranquil faj meg nem jelent. Hatalmas hajóikkal egyenesen a bolygóhoz ugrottak. A bolygót védõ erõket pár perc alatt teljesen felmorzsolták és egyetlen hajónak sem adták meg a lehetõséget a menekülésre. Pár hajójuk képes volt légkörbe ereszkedni, és ezt nem gátolhatta meg a bolygóvédelmi pajzs sem. Maguk a Jaileniek sem értették, hogy is lehet ez. Még a légkörbõl a tönkretették a csatahajók a pajzsgenerátort, majd visszaemelkedtek az ûrbe... A szárazföldön ekkor kezdõdött a pusztítás. Hatalmas leszállóhajók érkeztek, melybõl hatalmas szinte élõ robotok lépkedtek elõ. Rommá lõtték Jailen City nagy részét, az lakosokat pedig egytõl egyig megölték, vagy elfogták.

A bolygó elöljárói föld alatt búvóhelyekre menekültek, onnan kérték a Birodalom segítségét. A birodalom elõörse, a felderítõk néhány kép begyûjtése után felmorzsolódtak. Igaz nem rendelkeztek olyan földi erõkkel, mint a nagyobb csapásmérõ flották. Az ûr egységei szintén percek alatt felmorzsolódtak. A Danger Dreadnought osztályú cirkáló egyetlen 'szerencséje' az volt, hogy meghibásodott a fény alatti hajtómûve, így nem tudtak lépést tartani a felderítõ flottával. Majd mikor látták, mi vár rájuk, hiperûrbe léptek. Azonban így is alig tudták elkerülni a halált. Hajójuk nagyon durván rongálódott, életben maradásuk egy hajszálon múlt. Vadászaik mind odavesztek, az ismeretlen jó manõverezõ képességû és rendkívül gyors hajókkal nem tudták felvenni a versenyt...

Piett kommodore flottájának tagjai még nem tudták mi vár rájuk. A Hutt szektorból indult flotta hamar odaért a rendszerbe...

Az ISD II. Accuser hídján egyszercsak riadószirénák hangzottak fel, majd a hajó egyszercsak kitért a hiperûrbõl és teljesen leállt.
- Mi ez? Mi történt? - kérdezte Piett Thatch parancsnoktól, aki már a fedélzeti mérnökkel kommunikált, de Piett kérdésére felé fordult.
- Leállt a hiperhajtómû és meghibásodtak a fény alatti hajtómûvek is. Reaktorhiba uram!
- Mennyi idõbe telik, míg kijavítják?
- Fogalmam sincs uram, egyelõre azon dolgoznak, nehogy felrobbanjon a reaktor.
- Szabotázs?
- Egyelõre nem tudjuk uram... de... hatalmas erõ!
- Thatch... beszéljen - mondta Piett, miközben a navigációs tiszthez sétált.
- Uram, nagyon messze vagyunk a bolygótól. A reaktorhiba miatt a rendszer szélén értünk ki a hiperûrbõl. Fény alatti hajtómûvel legalább két nap, mire a bolygóhoz érünk, és mint mondtam a fény alatti hajtómûvek is leálltak.
- Értem. Tájékoztassák a flotta maradék hajóit a kialakult helyzetrõl, valamint adják át átmenetileg a támadás parancsnoki feladatát Dike kapitánynak. Pajzsokat fel, töltsék fel a fegyverrendszert. Nem akarok újabb meglepetést. Adják le a helyzetünket a 15. Birodalmi flottának!
- Uram, attól tartok a kommunikációs rendszerünk sem mûködik...
- Jelentést kérek arról, hogy mi mûködik és mi nem parancsnok, és jelentést kérek arról is, hogy mikor leszünk képesek újra mozogni!
- Igen uram... - mondta Thatch és nyomban munkához látott.
- Milyen távolságra vagyunk a bolygótól? - kérdezte a hadnagyot.
- Ahogy Thatch elsõtiszt is mondta uram, a szektor szélén vagyunk. Attól tartok úgy egymillió clickre...
- A szenzoraink mûködnek?
- Igen uram - válaszolt a mélyûri felderítés.
- Legalább azok. Akkor figyeljék a flottánk tevékenységét!
- Természetesen uram... Hiperûrablakok nyílnak a bolygó közelében... A flotta ezekben a percekben lép ki a hiperûrbõl.
- Vadászokat készenlétbe! Egy század álljon járõrútvonalra az Accuser körül, három század ARC vadásznak programozzák be a flotta érkezési helyét, hogy odaugorhassanak. A földi egységek induljanak a Sentinelekkel. Ugorjanak a bolygóhoz, Veers alezredes rendelkezésére bocsátom a Sledgehammert, rá szükség van a bolygón. Használja a többi hajó lépegetõit a támadás kivitelezésére!
- Igen uram.
- Kapcsoljanak a fõhangárba eligazítást tartok az embereknek.
Rövidesen létrejött a kapcsolat a fõhangárban, ahol a katonák feszes vigyázz állásba álltak, ahogy meglátták elöljárójuk, a flotta parancsnok alakját a képernyõn.
- Az EBGYCSE minden szárazföldi erejének magjához, az Accuser legénységéhez szólok! Önök azok, akik ma történelmet csinálhatnak. Az Accuser meghibásodott, így minden valószínûség szerint nem tud részt venni a csatában, így gyakorlatilag önökre hárul a dolog. Szálljanak be a hajóikba, a pilóták eljuttatják Önöket a bolygóhoz, ahol Veers alezredes lesz az összes szárazföldi erõ parancsnoka! Az õ szava annyit ér, mint az enyém! Jó vadászatot!
Ezután Piett bontotta a kapcsolatot...

//Ennek értelmében kérem a szárazföldi erõket, hogy szedjék össze magukat a bolygóra leszálláshoz. Dike kapitány cselekedjen belátása szerint, a többiek nevében magam is írni fogok, de a kapitány is egészen nyugodtan használhatja NJK-ként a többi hajó parancsnokát!//

[Arctus Dike]

A Black Arrow parancsnoki hídján a navigációs számítógép chronométerén a visszaszámláló - mely a hiperűrből való kilépés időpontjáról volt hivatott tájékoztatni a navigációs tisztet, - vészesen közelített a nullához. A kapitány, oldalán az első tiszttel, a panorámaablaknál állt. A hiperűr lenyűgöző elnyúlt csillagsáv kavalkádja még most is lenyűgözték, noha már maga sem tudta volna megmondani, hogy ez élete hányadik hiperűrugrása. A csillagromboló teljes legénysége ekkorra már harckészültségben volt. A parancsnoki híd munkaállomásain dolgozó tisztek és altisztek teljes csendben várakoztak. Annak ellenére, hogy mindannyijuknak lehetőségük volt pár órát pihenni, az út során, mégis a feszültség szinte tapintható volt. Egyikük előtt sem volt titok, hogy a normál űrbe visszatérve egy ütközet vár rájuk. Ismeretlen erejű és számú ellenséggel szemben. Ez pedig még a legtapasztaltabbakat is kétségekkel, aggodalommal töltötte el.

- Kilépés a hiperűrből tíz másodperc múlva! - Közölte mindenki számára jól hallhatóan a navigációs tiszt, majd hangosan folytatta a visszaszámlálást. - Kilenc… nyolc… hét… hat… öt… négy… három… kettő… egy… hiperhajtómű leáll! – Mreel hadnagy szavaival egyidejűleg a Birodalmi osztályú csillagromboló körül a hiperűri alagút, egyik pillanatról a másikra széthullott. A csillagok sávjai ismét egymástól távoli pontokká estek szét. Előttük feltűnt a Jailen bolygó, tőlük jobbra és balra pedig a Flotta többi hajója jelent meg.

- Mreel hadnagy, helyzetjelentést! - Hangzott Dike kapitány érces hangja, betöltve a parancsnoki hidat. Szemeit egy pillanatra sem vette le a bolygóról és az azt körülvevő sötét űrről.

- Tizenháromezer kilométerre vagyunk a bolygótól kapitány! – Válaszolta a navigációs tiszt.

- Nagyszerű, tolóerőt tizenöt százalékra! Lassan közelítsünk. - Rendelkezett a kapitány, majd anélkül, hogy hátra fordult volna, a harcászati tisztet szólította. - Vand főhadnagy?

- Uram, a pajzsaink felhúzva, a fegyverrendszerek feltöltve, tüzelésre készen. - Kezdte a csillagromboló harcászati tisztje a diagnosztikai kijelző adatainak a közlésével, majd az érzékelőkével folytatta. - A rövid hatótávolságú érzékelőkön nincs nyoma ellenségnek… - Elhallgatott, majd ujjai sebes táncba kezdtek a munkaállomásán lévő nyomógombokon. Frissítette a kis hatótávolságú érzékelők adatait. - Kapitány, egy hajónk hiányzik. Az Accusert nem látom az érzékelőkön. – Bökte ki végül a főhadnagy.

- Minden más hajó megérkezett? - Kérdezte, a kapitányt megelőzve Caranthyr főhadnagy

- Igen – Hangzott a válasz. A harcászti tiszt szavai általános döbbenetet okoztak, a Black Arrow parancsnoki hídjának fedélzetén. Mindannyian tudták, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha a zászlóshajó elveszett a hiperűrben. Egyedül a kapitány és az első tiszt őrizték meg szemmel láthatóan a hidegvérüket.

- Caranthyr főhadnagy, közölje Arundel főhadnaggyal, hogy valamennyi ARC-170es, illetve két osztag TIE vadász azonnal induljon. – Mondta alig hallhatóan az első tisztnek Dike, majd ismételten Vand főhadnagyhoz szólt.

- A mélyűri szenzorokon sincs semmi nyoma? - Kérdezte higgadtan Actus. A hadművelet elég rosszul vette kezdetét.

- Egy pillanat uram. – Válaszolta a harcászati tiszt, miközben ismételten parancsokat gépelt be. Beletelt néhány pillanatba, míg a csillagromboló nagy hatótávolságú érzékelőitől befutó adatokat értelmezi a számítógép. Minden egyes pillanat, mely eltelt az adatok feldolgozása során azt jelentette, hogy az Accuser távolabb és távolabb van a kilépési zónától- - Megvan, a rendszer széléről sikerült fogni az azonosító jelét. Kétségkívül az Accuser az. – Jelentette Vand. - Valamivel több, mint egy millió kilométerre tőlünk. Az érzékelők adatai ebből a távolságból nem túlzottan megbízhatóak, de úgy tűnik sodródnak.

- Valószínűleg műszaki hiba. – Vélekedett alig hallhatóan a kapitány, majd a kommunikációs tiszt felé fordult. Zane főhadnagy, lépjen kapcsolatba az Accuserrel, és tudakolja meg mi történt. – Rendelkezett Dike, miközben lassan elindult a holokommunikációs adókör felé.

- Kapitány, a vadászok úton vannak! Két osztagnyi ARC-170es elindult a bolygó felé, a többi a TIE osztagokkal együtt védelmi formációt vett fel. - Jelentette az első tiszt.

- Uram, az Accuser nem válaszol. Nem tudom elérni őket, egyik frekvencián sem, valószínűleg süket a kommunikációs rendszerük. - Mondta csalódottan Areta Zane, de azért tovább próbálkozott.

- Akkor, kapcsoljon össze a többi hajóval. - Válaszolta azonnal Arctus, miközben belépett az adókörbe. Most, hogy a Kommodore hajója távol van, őt magát pedig nem lehetett elérni, nem tehetett mást, időlegesen át kellett vennie parancsnokságot, az egész flotta felett, lehetőleg még az előtt, hogy az ellenség, mely eleddig még nem mutatkozott, észleli a vezérhajó és a flottaparancsnok hiányában, a soraikban támadt zavart, és lecsap rájuk.

A holokommunikációs adókör aktiválódott, s azzal egyidejűleg Arctus Dike alakja megjelent az Első Birodalmi Gyorsreagálású Csapásmérő Flotta valamennyi jelenlévő hajójának parancsnoki hídján.

- Parancsnokok, mint azt bizonyára valamennyien észrevették, az Accuser nem lépett ki velünk együtt a hiperűrből. Nagy hatótávolságú mélyűri érzékelőink felfedezték a rendszer szélén. Nem tudunk vele kommunikációs kapcsolatba lépni, valószínűleg valamiféle műszaki hiba történhetett. Amíg Piett kommodore elérhetetlen, átveszem a parancsnokságot. - Mondta, majd mély lélegzetet vett, és folytatta. - Valamennyi hajó, amely még nem tette meg, indítsa a vadászegységek egy részét! Kettős, laza ék alakzatot veszünk fel. - A Firehawk, oldalán a Sentryvel és az Assassinnal, valamint az alakzat két szélén a Scout és a Patriot cirkálókkal alkotja az első éket. A csillagrombolók húsz százalékos tolóerővel, teljes tűzkészültségben közeledjenek a bolygó napos oldala felé. A Tartan cirkálók tartsák velük a sebességet. A Monitor és az Intrepid zárkózzon fel a Black Arrow mögé. A második formáció, alkotja a tartalékot, arra az esetre, ha az ellenség felfedi magát. Amennyiben kommunikációs zavarás lépne fel, úgy további kommunikáció a hajtóestek keresőreflektoraival, szabvány fényjelzésekkel. Jó vadászatot, végeztem. - Mondta Dike, majd kilépett a kör formájú holorácsból és elindult vissza a panorámaablak felé.

- Vand főhadnagy, bármi változás a rövid hatótávolságú érzékelőkön? Aktiváltak bármiféle fegyverrendszer a bolygó felszínén? - Kérdezte a harcászati tisztet.

[Piett kommodore]

Dike kapitány

- Negatív uram, egyelõre semmilyen ellenséges fellépést nem tapasztaltunk. Ellenséges jelenlét sincs egyik szenzoron sem...

Ekkor érkezett meg az elsõ jelentés az ARC vadászoktól.
- Uram, egyelõre nem találkoztunk ellenséges erõvel a bolygó irányába... De valami van itt uram. Közvetlenül elõttünk. Valami nagy... - rövid szünet következett ezután, majd szakadozott adás - eltû... a képer... ...látható - majd az adás újra kitisztult - rengetegen vannak, nagyon gyorsak! - majd az adás megszûnt és Vand fõhadnagy jelentkezett be:
- Uram mindkét ARC osztag megsemmisült. Az ellenséges vadászok jeleit nem tudjuk befogni. Nagyon gyorsak, mozgékonyak. Van valamilyen zavaró berendezésük, hogy a szenzorainkat megzavarják. De úgy látszik, mi nem kellünk nekik...
- Uram, ellenséges tûz a 7-es szektorból. Turbólézer - jelentette a pajzsokért felelõs fedélzeti mérnök.
- Megerõsítem uram, egyelõre "csak" pár turbólézer üteg lövi a Black Arrow-t... Mindazonáltal semmi sem látszik a szenzorainkon. Nem lehet álcázóberendezésük... Különben nem tudnának harcolni, vagy igen? Uram? - tekintett kérdõn felettesére Vand...

---

Az Accuseren lázas munka folyt. Piett ujjaival dobolt a taktikai térképet nézegetve. Látta, hogy a flotta hajói épségben kiértek a hiperûrbõl. Tudta, hogy Dike kapitány meg fogja állni a helyét, ezért is nevezte ki õt korábban a flotta parancsnok helyettesének.
- Uram... a fõmérnök jelenti, hogy egyetlen reaktor kivételével minden reaktor leállt. Az okát jelenleg nem tudják, de a hajtómû hibán, a kommunikációs zárlaton túl a létfenntartó rendszereink is állnak. Szinte csoda, hogy a vadászindítóállások még mûködnek.
- Rendben Thatch. Kezdjenek hozzá a létfenntartó rendszerek helyreállításához! Az az elsõdleges. Ha le kell zárni egy szektort, oda küldjenek ûrgárdista páncélzatban rohamosztagosokat, õk tudnak ott is dolgozni. A rohamosztagos páncélok jó részét el lehet látni lélegeztetõ készülékkel. Ezt tegyék meg, fogjanak be annyi egységet, amennyi a hajón marad! Vadászpilóták, akik a hajón maradtak, szintén segítsenek, ahol tudnak, tekintve, hogy az õ páncélzatuk is felszerelhetõ légzõpalackkal... A hídra hozasson 10 darab lélegeztetõ felszerelést! Ha kell, a hídon tevékenykedõk létszámát lecsökkentjük 10re. A fõmérnök jelentkezzen, amint helyreállítottak bármit is, illetve mondja meg, mi kell ahhoz, hogy gyorsabban menjen a dolog! Gyerünk-gyerünk-gyerünk. A flotta számít ránk! Jómagam segítek a fõmérnöknek, Veal parancsnok, maga velem jön. Thatch, mostantól maga a fõnök a hídon. Kommon elér...
- Igen uram! A kapitány elhagyta a hidat! - mondta a parancsnok, mikor Piett Veal parancsnokkal és testõrével a nyomában elindult a reaktorok felé...

[Arctus Dike]

- Negatív uram, egyelőre semmilyen ellenséges fellépést nem tapasztaltunk. Ellenséges jelenlét sincs egyik szenzoron sem... - Válaszolta a Black Arrow harcászati tisztje.

- Uram, jelentés, az előreküldött ARC-170esek osztagparancsnokától. – Vágott közbe Zane főhadnagy, majd nyomban ki is hangosította a vadászpilótát, hogy a parancsnoki hídon mindenki hallhassa.

„Uram, egyelőre nem találkoztunk ellenséges erővel a bolygó irányába... De valami van itt uram. Közvetlenül előttünk. Valami nagy... eltű... a képer... ...látható rengetegen vannak, nagyon gyorsak!” - Az adás eleinte tiszta volt, majd szakadozni kezdett, aztán újra kitisztult, majd megszakadt.

- Uram, mindkét felderítő vadászosztag megsemmisült. – Jelentette be Vand főhadnagy, aki a harcászati kijelzőn követte nyomon a repülő egységek mozgását. - Az ellenséges vadászok jeleit nem tudjuk befogni. Nagyon gyorsak, mozgékonyak. Van valamilyen zavaró berendezésük, hogy a szenzorainkat megzavarják. De úgy látszik, mi nem kellünk nekik... – Tette hozzá.

Arctus Dike kapitány összevonta a szemöldökét. Még nyoma sincs ellenségnek, de máris elveszítettek nyolc ARC-170est. Előbb az Accuser műszaki hibája, most meg, az ellenséges vadászok valósággal elsöpörték az előre küldött felderítő köteléket. Kimondottan rossz kezdet.

- Zane főhadnagy – szólította a kommunikációs tisztet, - Valamennyi hajó indítsa az összes elfogó vadászát, védelmi formációt két, illetve három clickre a csillagrombolóktól. A Scout és a Patriot cirkálók gyorsuljanak fel és két oldalról nyissanak zárótüzet a vadászformáció elé öt-hét click közé. Ne hagyatkozzanak a lőelemképzőkre, a lövészek vizuálisan célozzanak. A Firehawk a Sentry és az Assassin nyisson tüzet maga elé, ion valamint vadászelhárító lövegekkel. Szintén vizuális célzással. - Mondta, majd az első tisztjére pillantott és így szólt hozzá.

- Caranthyr főhadnagy, vegye fel a kapcsolatot Arundel főhadnaggyal. Küldje ki az összes vadászunkat, kivéve a tartalék TIE rajt. Ő, mint a Black Arrow repülő egységeink irányítója, vegye át a flotta valamennyi vadászegysége felett az irányítást. A túlerő ellen össze kell hangolni az osztagok tevékenységét… A védőgyűrűn kívül hozzon létre egy készenléti köteléket négy rajból. - A csillagromboló kapitánya további, továbbítandó utasításokat is mondott volna, de a munkaállomások kettős árkának egyikéből, egy mindenki mást túlharsogó hang a szavába vágott.

- Uram, ellenséges tűz a 7-es szektorból. Turbólézer! - Jelentette a pajzsok működéséért és állapotáért felelős alhadnagy rendfokozatú fedélzeti mérnök. Az alhadnagy közlését, a harcászati tiszt erősítette meg nyomban

- Megerősítem uram, egyelőre „csak” pár turbólézer üteg lövi a Black Arrow-t... Mindazonáltal semmi sem látszik az érzékelőinken. Nem lehet álcázó berendezésük... Különben nem tudnának harcolni, vagy igen? Uram? - Kérdezte határozatlanul Vand főhadnagy.

A Black Arrow kapitánya nem válaszolt harcászati tisztjének helyénvaló kérdésére. Pillanatnyilag a legkevésbé sem érdekelte, hogy miként lehetséges álcázó berendezések védelméből lőni. A csillagrombolót tűz alá vették, ez a lényeg. Dikenak gyorsan ki kellett valamit találni.

- Zane hadnagy, üzenet az Intrepid és a Monitor parancsnokának. – Mondta Arctus, majd azonnal közölte a továbbítandó üzenetet. - Alakzatot átrendezni, lépcsőzetes alakzatba, az Intrepid gyorsuljon fel, 20%ra, majd vegye tűz alá a hatos szektort. A Monitor lassítson le 10%ra és nyisson tüzet a nyolcas szektorra. - Közölte Arctus a szándékát. Első tisztje, aki ekkorra már végzett Arundel főhadnagy interkommon való tájékoztatásával, elmosolyodott. Közben Dike kapitány a harcászati tisztje felé fordult.

- A turbólézer lövegtornyaink nyissanak tüzet a hetes szektorra. A lövegparancsnokok vizuálisan, makrotávcsövel figyeljék az ellenség ágyúinak torkolattüzét. Ha tudják is álcázni a hajóikat műszeresen, vizuálisan nem valószínű. Vagy ha mégis, a turbólézer lövedékeiket semmiképp sem tudják. Következésképp a tűz forrása körülbelül meghatározható.

- Körbelőjük őket uram? - Ismerte fel a kapitány tervét Vand.

- Pontosan. – Válaszolta Arctus. Majd a kommunikációs tiszt felé fordult.

A Black Arrow forgatható ikercsövű turbólézer lövegtornyai a kijelölt irányba fordultak, majd tüzet nyitottak, arra, amerre láthatatlan ellenség hajóit a kapitány sejteni vélte.

[TK-986]

A szárazföldi erõk felsorakoztak az Accuser hangárjában. Érezték, hogy a hajó kiért a hiperûrbõl, azonban még az eligazításon sem voltak túl. Érezhetõ volt a feszültség a levegõben. Mindenki várta az elõzetes parancsokat, azonban egyelõre nem történt semmi. 986 sisak kommunikátora egy halk kattanással bekapcsolt

- Ideges vagy? - kérdezte 411, egy zárt csatornán, amit csak az osztagon belül használtak. Az osztagon kívül nem hallotta senki õket. Persze bármikor lehallgathatták volna õket, de erre nem igazán volt szükség. Nem kellett attól félni, hogy ezek a katonák elárulják a Birodalmat. Ezt a kis intimszférát megengedhették a katonáknak.
- Ühümm. - jött a válasz 986-tól
- Helyes, a félelem életben tart. - mondta a hadnagy futólag.

Ideje sem volt 896-nak válaszolnia, mert a komm csatornát központilag szakították meg. Minden katona Piett kommodore hangját hallotta a sisak kommunikátoron keresztül.

- Az EBGYCSE minden szárazföldi erejének magjához, az Accuser legénységéhez szólok! Önök azok, akik ma történelmet csinálhatnak. Az Accuser meghibásodott, így minden valószínûség szerint nem tud részt venni a csatában, így gyakorlatilag önökre hárul a dolog. Szálljanak be a hajóikba, a pilóták eljuttatják Önöket a bolygóhoz, ahol Veers alezredes lesz az összes szárazföldi erõ parancsnoka! Az õ szava annyit ér, mint az enyém! Jó vadászatot!

- Rossz elõérzetem van - kapcsolódott be a beszélgetésbe 573, miután a kommodore befejezte mondandóját.
- Én sem vagyok nyugodt. A bolygóig remélem kapunk valamilyen kíséretet. Nem akarom ûrszemétként végezni. - a hangot 986 már arc nélkül, könnyen tudta azonosítani TK-671-gyel.
- Én nem arra értettem. A francba is: Veers fog nekünk parancsolni? Nem akarom, hogy miatta haljak meg! - szólt vissza 573
- Vagy teljesíted a parancsát, vagy megásatom veled a saját sírodat és lõlek agyon, Hentes. Fejezd be a bõgést. - állította le emberét 411.

A katonák megkezdték a behajózást. 986 és a cresh osztag többi tagját a második Sentinel osztályú kompba szállították be. a Katonák helyet foglaltak üléseikben, beszíjazták mgukat az utazáshoz. Hamarosan bekapcsoltak a hajók hajtómûvei. A katonák nem hallottak ebbõl ugyan semmit, hiszen a sisak teljen hangszigetelte õket, azonban a hajó testén jól lehetett érezni hajtómûvek keltette vibrációt. Maes idegességében böfögött egy hangosat, amire azonnal Hentes válaszolt:

- Hé kölyök, próbáld meg azt az ebédet lent tartani. Nem fogod tudni azt a sisakot kitakarítani egy jó ideig. Mély levegõket vegyél. Elsõ küldetés?
- Aha.
- Az izgi. Az én elsõ küldetésemen összepiszkítottam az alsóruházatot. - szólt a Hentes hangja, amit 411 és 671 halk kuncogása, majd hangosabb nevetése követett. - Hé fõnök azt ne mond, hogy te nem csináltad össze magad.
- Én aztán nem. Mire a helyszínre értünk, addigra vége lett az akciónak.
- Mázlista... - kommentálta 573 - Veled mi a helyzet 671? - Semmi válasz nem jött a tizedestõl. - 671? Itt vagy?
- Igen… számolok.
- Mit?
- Hát a fejlövéseket.
- Milyen fejlövéseket?
- Amiket az elsõ küldetésemen értem el.
- Hülye. - hallatszott 573 hangja és rögtön utána 411 nevetése a kommból, amit két kattanás követett. A kattanások 573 hátsó fogai adták ki, így tudták a katonák a kommunikátort kikapcsolni. Végre 986 is elmosolyodott társa sértõdöttségén és kicsit megfeledkezett görcsbe ugrott gyomráról.

[Nathan Ward]

T-2 standard perc (Jailen-re ugrás elõtt közvetlenül)

Veers alezredes kabinja, ISD Accuser fedélzete:

Belépve egy gyors, nomrál körülmények között hanyagnak is mondható tisztelgést eresztett meg parancsnoka felé, majd mivel közel voltak már a hiperugráshoz, azonnal a tárgyra is tért.

-Uram, a lépegetõ századparancsnokok mind bejelentkeztek. Egytõl-egyig elfoglalták a számukra kijelölt helyeiket, teljes állománnyal, teljes készültségben, uram!-majd várt, amíg felettese reagál mondandójára, illetve amíg meg nem szólítja õt.

[Maximilian Veers alezredes]

ISD Accuser – Veers alezredes kabinja

T-2 standard perc az ugrásig

Csend, mérhetetlen nyugalom, amely az alezredes esetében egyetlen dolgot jelentett, olvasott…készülvén a közelgõ ütközetre. Ki, hogyan…milyen szokások…õ így szokott ráhangolódni arra a mûvészetre, amelyet õ képvisel. A körlet nesztelenségét aztán tompa koppanás törte meg az ajtó felõl.
- Szabad!
A fémlap halk szisszenéssel kúszott fel, és feltûntek Ward százados körvonalai.
- Uram, a lépegetõ századparancsnokok mind bejelentkeztek. Egytõl-egyig elfoglalták a számukra kijelölt helyeiket, teljes állománnyal, teljes készültségben, uram!
Veers az asztalra helyezte a könyvet, majd felkelvén szalutálással tisztelte meg a férfit.
- Százados!
A köszöntést követõen az íróasztala elõtt húzódó székre mutatott baljával.
- Foglaljon helyet, egyeztetnünk kell, és szinkronizálni az Ön, valamint az általam kigondolt tervezetet!
Azzal visszasüllyedt a székébe, és az adattáblákra helyezte kezét. Csendesen üldögélt az íróasztala mögött, jobbjának ujjai alatt a saját maga által elkészített hadmozdulatok, valamint bevetendõ egységek dokumentációja hevert, míg balja alatt az igen tehetséges fõtisztje, Ward százados ötletei, és vázlatai. Az elõtte húzódó konzolon adatfülek tucatjai leledzettek megnyitva, hiszen nem szerette volna, ha valami elkerüli a figyelmét, ami esetlegesen fontos, és átütõ lehet az ismeretlen számú, ismeretlen fajba sorolt, megsemmisítendõ lázadók ellen. Veers-et nem is igazán érdekelte, hogy ki lesz az ellenfél, egyetlen dologban volt biztos, az Erõi feladata azok megsemmisítése, esetlegesen pár fogoly elejtése a késõbbi kihallgatások gyanánt, mely egyaránt elõsegíti a rebellisek számának megismerését, és amennyiben arról van szó, a technológiák feltárását. A két tiszt hosszasan csevegett a mozdulatokról, melyet érvek és ellenérvek szakítottak meg, vagy alakítottak az idõ múlásával. Közel egy óra elteltével a fõtiszt bal szemöldökét megemelvén tekintett a precízen rendezett íróasztal sarkában gõzölgõ pohár irányába. Nem, nem kávé…a legfinomabb coruscant-i tea terpeszkedett a bögrében, természetesen Ward százados számára is volt egy elõkészítve. Halk sóhajjal szegte hátát a kényelmes, párnázott szék támlájának, majd nyúlt az italért. Apró kortyokkal, nem törõdve annak melegségével iszogatta. Ez volt a pillanat, amely jelezte, a végleges terv elkészült, már csak várni kell a hipertérbõl való kilépést, valamint az azt megelõzõ eligazítást.

Midõn elfogyasztották ízletes italukat, Veers a tisztjére tekintett.
- Százados, menjen le a fõhangárba, és ellenõrizze az elõkészületeket! Felkészülök, és indulok Ön után! Leléphet!
Azzal felkelt az asztala mögül, majd eltûnvén a hálójában kezdett neki az öltözködésnek.

…

Felöltötte a bevetéseken szokásos formaruháját, majd a csuklóját béklyóba szorító órára pillantott. Alig másfél óra volt hátra, valóban itt volt az idõ lemenni a hangárokba, utánanézni, vajon folyik-e a nyüzsgés. Hiszen megparancsolta, hogy a hipertérbõl való kilépés elõtt egy standard órával mindenkit a helyén szeretne látni…ehhez azonban már most el kellett kezdeni készülõdni, merthogy igen hatalmas létszámról volt szó.

…

A hangárba érve csendesen méregette a megjelenteket, arcán a tõle megszokott rideg és hûvös tekintet húzódott…soha nem tolerálta a késést, vagy a parancsa nem teljesítését. Amint minden elcsendesedett húzta ki az adattáblát a hónalja alól, majd kapcsolatot teremtvén az összes, a Szárazföldi Erõk számára fenntartott hangárról kezdte meg az eligazítást. A többi hajó még a hipertérbe való lépés elõtt megkapta a terveket, amelyen már igencsak kevés módosítás esett, így a kilépést követõen már csak azokat kell majd ecsetelni.

Az eligazítást aztán riadósziréna törte meg…Veers nem örült, hogy ily harsány hangok szakítják félbe. Kérdõn emelte tekintetét a villódzó fényekre, majd az egyik, az öv rekeszében rejtõzõ komm után nyúlt…azonban nem volt rá szükség. Piett kommodore kékesen derengõ alakja tûnt fel az egyik holoprojektoron. Az alezredes vigyázba vágta magát.
- Az EBGYCSE minden szárazföldi erejének magjához, az Accuser legénységéhez szólok! Önök azok, akik ma történelmet csinálhatnak. Az Accuser meghibásodott, így minden valószínûség szerint nem tud részt venni a csatában, így gyakorlatilag önökre hárul a dolog. Szálljanak be a hajóikba, a pilóták eljuttatják Önöket a bolygóhoz, ahol Veers alezredes lesz az összes szárazföldi erõ parancsnoka! Az õ szava annyit ér, mint az enyém! Jó vadászatot!
Veers az emberei felé tekintett, majd várt pár pillanatot…minthogy azok nem mozdultak szólalt meg ismételten.
- Hallották a parancsot, kihajózunk! Indulás!
Azzal intett Ward százados felé, hogy Õ tartson vele…idõközben megkapta a személyes üzenetet, amely jelezte, hogy a számára Sledgehammer rendelkezésére áll.

A Szárazföldi Erõk kihajóztak…út közben Veers megbeszélte a vele tartó századossal, mekkora „veszteséggel” kell számolni…elvégre a hiba miatt az Õ egységeivel nem lehetett számolni…

[Constantin Holstein]

A Constantint szállító Lambda osztályú hajó lassan eléri a Jalien rendszerét.
//Elnézést a rövidségemért, de kérem Piett kommodoret, hogy vegye át a történetem fonalát//

[Jack Stemper]

A Szárazföldi Erők rohamosztagos egységei, mind bevetésre készen várták a végső parancsot: Az indulásét. Stemper őrnagy, -a rohamosztagos egységek parancsnoka- végigtekintett a felsorakozott katonákon. A Birodalmi szabványt figyelembe véve is, az volt a véleménye, hogy rég nem került sor ekkora haderő bevetésére. Az egész flotta Szárazföldi Ereje készült most visszavenni azt, amit az idegen megszállók kiszakítottak a Birodalomból.

Miközben végighaladt a precízen felsorakozott, egyenes sorfal előtt, végigfutott az agyán, hogyha itt ma nem sikerül megállítani az ellenséget, azaz ha elbukik az Első Birodalmi Gyorsreagálású Csapásmérő Egység... Talán nem is marad olyan erő, amely feltartóztathatná a támadókat. Persze ez utóbbi gondolatára rögtön rácáfolt: A Birodalom hadereje hatalmas-Egyrészt. Az EBGYCSE pedig maga az elit.-Másrészt.

-Szóval, nincs miért aggódnom...- Gondolta végül, aztán az EPK-k előtt megállt, és végigmérte régi egységét.-Derék fiúk... Ilyen remek katonákkal, megnyerjük ezt a háborút.-Folytatta a gondolatmenetét, a továbbiakra viszont már nem került sor. Piett Kommodore szólt hozzájuk... Magához a Szárazföldi Erők magjához.

Még jobban kihúzta magát, amint végighallgatta Piett Kommodore beszédét. Amint vége lett, a katonák felé fordult, és így szólt.

-Parancsot kaptunk. Kihajózást megkezdeni.- Mondta határozott hangon, aztán szalutált. Gyors léptekkel indult meg az EPK-kat szállító hajó felé. Felsietett a rámpán, aztán megvárta míg minden EPK fellép a rámpán. Ez után megnyomott egy gombot, mire a rámpa elemelkedett a talajtól, és felzárult. Csak ez után indult meg ő maga is az „utastér” felé. Helyet foglalt Dorn mellett, és bekötötte magát. A szállítóhajó felemelkedett az Accuser főhangárának hideg duracélpadlózatáról, és elhagyta a hangáröblöt, számos másik szállítóhajó, vadászgép kíséretében...

[Piett kommodore]

Dike kapitány

- Uram, több kárjelentést kaptunk a Sentrytől és az Assassintól. Mindegyikükre tüzet nyitottak... Az égre! - szólalt fel hangosan Vand - Rengeteg turbólézer tüzel mindkét hajóra, és most már ránk is, és a két Venatorra. Azoknak a pajzsaik nem tartanak addig, mint a mieink. Még mindig álcázás alatt vannak, és szemlátomást a tüzelés viszonzása sem vezet egyelőre eredményre. Úgy látszik csak felkeltettük az érdeklődésüket.
- Uram, a pajzsok 20%-ot veszítettek, a Sentry már elvesztett 40%-ot, az Assassin szintén, a két Venator pedig 50-50%-os pajzsenergián áll. A Firehawkot viszont nem támadják - jelentette Caranthyr - a Tartanok sem számoltak be támadásról, viszont jelentették, hogy egy-egy vadászt sikerült befogniuk, mielőtt a zárótűzben megsemmisültek volna. A képeket nyomban küldik elemzésre. Minden vadásznak pajzsa van és rendkívül fejlett fegyverzete, nagyjából olyan erős, mint a TIE vadászoké, de nekik 4 sugárágyújuk van.

A holokivetítőn megjelent egy kép.
- Ez itt egy feljavított kép, melyet a Tartan cirkáló lövészmestere készített uram - mondta Vand, miközben továbbra is lázasan dolgozott a paneljén.

Accuser szárazföldi erői

A hajók sorra elhagyták az Accuser hangárját. A hajón maradtak természetesen már űrgárdista öltözékben kellett, hogy maradjanak, mert a reaktor leállás miatt nem tudták visszaállítani az atmoszférát, így a levegőt sem. A szállítóhajók szépen sorban elugrottak hiperűrbe...

...Majd a Jailenhez közel léptek ki a hiperűrből, egy század ARC vadász kíséretében. Ők voltak hivatottak a vadászfedezetet biztosítani a bolygó megközelítésére. A szállítóhajók egészen az atmoszféráig ellenállás nélkül tudtak haladni, ott azonban már dolgozott az ellenség láthatatlan légvédelme. A szállítóhajók egy részét a sortűz leszedte. A Cresh osztag szállítóhajóját találta érte, de a pilóta tökös legény volt, egy erdő közepére gyakorlatilag sérülés nélkül letette a hajót. Bent senki sem sérült meg, csak átrendeződött az utastér, így természetesen a katonák egymás hegyén hátán kötöttek ki. A raktérben két légirobogó használható maradt, a többinek különböző sérülései lettek.

Hasonlóan szerencsétlenül járt az EPK osztag két Epsilon siklója. Egyiküket még az atmoszférába lépés után leszedték, a másik a bolygó közelében kapott komoly találatot. A pilóta valószínűleg azonnal meghalt, a másodpilóta szintén. Talán annyi volt Stemper őrnagy és csapatának szerencséje, hogy a siklót lelassította egy erdő, majd egy kisebb tóba zuhant. Tac úszhatott ki először, majd Stemper őrnagy és Meckley hadnagy, majd a többiek is kisorjáztak a hajóból. Mind tudták, hogy újjászülettek, arról azonban fogalmuk sem volt, hogy milyen messzire kerültek a szárazföldi erők többi tagjától.

A Veers alezredest és Ward századost szállító, Piett saját, megerősített harci siklója épségben élte túl a landolást. Két ARC vadász csak őket védte, és a siklóval együtt ők is leszálltak azon a helyen, ahol a birodalom a fő harcálláspontját akarta kialakítani. A vadászpilóták nyomban álcahálókkal borították be a gépeket, és így tettek a Sledgehammer pilótái is, erre külön fel volt szerelve a sikló. Velük együtt mindössze egy Epsilon ért földet, melyben az Accuser másik felderítő osztaga volt. Az Ő siklójuk is teljesen épségben landolt, amit szintén betakartak, amint lehetett.

Constantin

A lambda sikló, amely Constantint Coruscantról szállította, teljesen véletlenül a rendszer szélén az Accuser mellett lépett ki a hiperűrből. A pilóta nyilván elszámolt valamit, és épp ez volt a szerencséje. Viszont akárhányszor adott le jeleket az Accusernek, az nem válaszolt. Egyre csak vészjeleket sugárzott magából. Aztán egyszercsak szállítóhajók és vadászgépek kezdtek özönleni az Accuser hatalmas gyomrából, melyek mind hiperűrbe léptek. Senki sem foglalkozott a Lambda siklóval...

[Accuser]

Piett és Veal parancsnok elérték a főreaktort és a főmérnököt, akivel együtt kezdtek dolgozni legalább a létfenntartó rendszer helyreállításán. Nem kellett sok idő, és maguk is maszkot kellett, hogy felvegyenek, mert az oxigén egyre gyorsabban szökött a hajó minden szegletéből.
Eközben a hídon Thatch kiadta az utasítást, hogy a Skull raj szálljon fel azonnal, a parancsnokuknak Dean Havril parancsnoknak pedig adjanak egy rövidtávú kommunikátort, mellyel kapcsolatot tud tartani a híddal. Közben lekapcsolták a híd fő rendszereit, csupán néhányat hagytak működőképesen. Főleg a pajzsot működtető rendszert. Majd Thatch 8 ember és saját maga kivételével mindenkit elküldött a hídról, mindaddig, míg helyre nem áll a létfenntartó rendszer. Pár perccel később a Skull raj felszállt. 6 ARC vadász lett az Accuser szeme és füle, valamint egyedüli védelme...

[Constantin Holstein]

Constantin érzékelte, hogy kiléptek a hiperűrből. Meglepődött azonban, mert kissé érdekes érkezés volt. Nem a megszokott, mintha nagyobbat lökött volna a hajón a fékezés. Persze ez egyáltalán nem zavarta. Izgalommal vegyes várakozással ült a székében, majd úgy döntött, hogy megnézi kívülről is az új állomáshelyét. Előre ment hát, a pilótafülkébe.
- Jónapot uraim! Kissé érdekes volt a fékezés.
- Kívánok...igen, valami nem stimmel...
Constantin kitekintett az ablakon.
- Ez csak egy hajó...
- Az Accuser, de nem válaszol az adásra...
- Nézzék...ott...- mutatott előre Constantin, a hatalmas ISD hasára, ahonnan apró pontok rajzottak ki.
- Vadászok. Ők talán hajlandóak válaszolni.
A hajó parancsnoka újra aktiválta a com rendszert és üzenetet küldtött.
- Accuser vadászai, itt a H-üpszilon legénységszállító. Az Accuserre hozunk új tisztet...veszik az adást?

[Piett kommodore]

Constantin

-{H-üpszilon, itt az ISD Accuser 1. vadász százada, a Skull század. Az azonosítóját most elemezzük. Maradjon vételkészen és kövessen minket!}- jött a rádióadás a vadászgépek vezérgépéről, majd a vadászok közül 3 vadászgép közrefogta a csapatszállítót, a másik három megmaradt járőrútvonalon.
-{H-üpszilon az azonosítója rendben, azonban egyelőre nem tud leszállni az Accuser fedélzetén. A csillagromboló jelenleg sodródik, üzemen kívül van. Egyelőre maradjon mellettünk, a parancsnoki híd jelezni fogja, amennyiben készen állnak a fogadására...}- közölte újra az előbbi pilóta, és úgy kormányozták a vadászgépeket, hogy a siklóról alaposan szemügyre lehessen venni a csillagrombolót.

Eközben az Accuseren

- Nagyon úgy néz ki, hogy szabotázs történt uram! - jelentette a főmérnök, hangszóró által szűrt hangján, ahogy Piett, Veal parancsnok és ő maga a főreaktor egyik paneljét vizsgálták. A kábelek el voltak vágva, és a főbb alkatrészek mind darabokban voltak. Ahogy vizsgálták a panelt, egyszercsak Piett testőre ugrott rájuk. Az éppen szolgálatos testőr Delta-28 volt az, az egykori klón-kommandós. Őt érte a halálos lövés, nem pedig Piettet, vagy épp Veal parancsnokot. Delta-28 utolsó erejével még Pietthez szólt:
- Vigyázzon uram, vigyázzon magára. Öröm volt Önt szolgálni - mondta, és utolsó erejével még odaadta Piettnek plazmapisztolyát. A merénylő futni kezdett, természetesen Piettékkel ellenkező irányba, de fénylett, akár egy világítótest, tekintve hogy rohamosztagos páncélt viselt. Piett utána eredt, nem törődve Veal parancsnok és a főmérnök ellenérzéseivel. Természetesen a testőrök páncélja úgy volt beállítva, hogy bármelyik is súlyos sérülést szenved, a többieknek jelet ad le a páncél. A testőrök nyomban abba az irányba eredtek, ahol Delta-28 utolsó perceit élte. Mivel azonban a hajón több útvonal volt, hogy elérjék védencüket, különböző irányból közelítettek. Így alakult, hogy a Piett által üldözött merénylő pont belefutott az egyikükbe. Luke Danross hadnagy, kapáslövéssel végzett a merénylővel. Annak esélye sem volt lőni, bár célzásra emelte fegyverét.
- Jól van uram? - kérdezte a merénylő nyomában loholó flottaparancsnoktól.
- Jól... Luke... én jól. Delta azonban az életem megmentésével az ő életét adta.
- Ez a dolgunk uram. Én veszem át az őrzését, és a testőrség parancsnoki posztját, ha Ön is jónak látja.
- Természetesen Luke. Ha pedig ezzel végzünk, méltó temetéssel búcsúzunk majd el Delta-28tól.
- Igen uram. Így helyes.
-{Piett kommodore, itt Veal parancsnok. A rendszert helyreállítottuk. A létfenntartó rendszert újra működésbe hoztuk. Én segítek a főmérnöknek, kérem menjen vissza a hídra, állítsák vissza a kommunikációt!}- szólt a belső kommon Veal parancsnok.
-{Rendben parancsnok, üdv újra a fedélzeten!}- mondta a komm-ba, majd a testőrhöz fordult - Luke, a hídra megyünk!
- Igen uram!

Piett és testőre egyenesen a hídra mentek. Thatch is értesült a helyreállított rendszerről, mert az embereket újra szolgálatba állította a hídon. Piett érkezésével pedig a kapitány a hídon szavak előrebocsátásával üdvözölte felettesét.
- Rendben Thatch. Hol tartunk?
- A létfenntartó rendszer aktív és működik uram. Havril parancsnok jelentette, hogy egy sikló érkezett.
- Valahogy oldják meg a leszállást. A főparancsnokság jelezte, hogy egy kommunikációs tiszt érkezik hozzánk a 86. flottától.
- Értem uram, máris továbbítom.

* * *

Constantin

-{H-üpszilon. Az Accuseren várják magukat. Ha leszálltak a főhangárban, az utas jelentkezzen Piett kommodore-nál a hídon!}- jelezte a vadászok vezérgépe, majd a három vadász újra egyesült a többivel, és folytatták a járőrútvonalat.

[Constantin Holstein]

A H-üpszilonban várakozók nem értették, hogy mi történhetett, de látszólag nem aggódtak túlságosan. Csak Constantin nézte a nagy és sötét hajót, rossz érzésekkel. ~ A birodalom minden, a birodalom legyőzhetetlen! A flotta, a birodalom szíve! De mégis. Egy szellemszerű hajó, egy lezuhant hajó. Ha még nincsenek komoly belső vizsgálatok, akkor hamarosan szükségesek lesznek. ~ elmélkedik borúsan, mikor a szeme sarkából látta, ahogy életre kel az Accuser.
- Végre. - mondta a Lambda parancsnoka, mikor a leszállást irányító fények aktivizálódtak. Aktiválta a comot és válaszolt a vadászoknak.
- Köszönjök Skull század. További jó őrjáratot. - Majd bontotta a vonalat és hozzátette - az is igaz, hogy én képes vagyok leszállni egy sodródó hajóra...bah...Magát, meg várják...
- A hídon...köszönöm. - fejezte be a mondatot Constantin. Aztán hátra sietett és magához vette a zsákját. A zsilip előtt állva várta meg a landolást, majd a lehető leghamarabb pattant ki a siklóból.

Constantin, zsákjával a hátán, szinte futva sietett a legközelebbi térkép felé. Gyorsan memorizálta és csak ezután jutott el addig, hogy mennyire felbojdult a hangár. Úgy néz ki, mintha néhány perce még üres lett volna és csak most népesülne be megint. Elmélázott ezen egy röpke pillanatig. Aztán halkan szisszent a felvonó ajtaja és belépett a feltáruló nyíláson.

Negyed tucat különböző felvonó után, végre eljutott az utolsó ajtóig. Végre az is feltárult előtte. A nyüzsgő híd látványa megbabonázta. Volt már hajó hídján, de egy ISD-jén még soha. Gyorsan körbepillantott és elindult befelé. Az első szembejövő tisztnek tisztelgett és a kapitány felől érdeklődött. Az rámutatott a hajó első emberére, majd sietve folytatta útját. Constantin folytatta útját, majd mikor elérte a kapitányt, zsákját a földre helyezte, majd vigyázva vágta magát. Aztán mikor a kapitány felé fordult, tisztelgett és jelentkezett.
- Constantin Holstein hadnagy, szolgálatra jelentkezem, uram!

[TK-986]

A szállítóhajó belsejébõl nem lehetett semmit sem látni a kint zajló heves csatából. Azonban az éles manõverek és a beszûrõdõ hangok tudatták a felderítõk mindegyikével, hogy kint igencsak felforrósodott a helyzet. Mindenki elhallgatott és erõsen kapaszkodott a székébe. A bolygó légterébe való belépés után találat érte a hajót, aminek következtében a négy felderítõ majdnem kiesett székébõl, mégis sikerült valahogy nyeregben maradniuk. Azonban tisztán érezték, hogy zuhannak. Még 573 hallatott egy elfúló káromkodást, a többiek azonban szólni sem tudtak zuhanás közben. Aztán földetértek. Egyedül a pilótának köszönhették, hogy a sikló egyben maradt, ám a kényszerlandolás közben mind a négy katona kirepült az ülésébõl és úgy dobálta õket a hajó, mint a könnyû fehér papírdarabokat a szél. Az a pár pillanat, ami onnan kezdõdött, hogy a komp az erdõ fáinak koronáját kezdte súrolni és amíg földet nem ért, teljesen kiesett a katonák emlékezetébõl. Amikor feleszméltek, félig a pilótafülke falának dõlve feküdtek a padlón. 411 lassan felemelkedett a padlóról, leporolta egyenruháját és megigazította sisakját. 986 fejérõl út közben lekerült a sisak és a corelliaira a Hentes teste esett. Hentes szédelgett, de már ébren volt, 671 azonban még mindig eszméletlenül feküdt a földön.

- 573, leszállnál a térdeddel a májamról? Köszi. - nyögött fel elõször 986.
- Természetesen, ha te is leveszed a kezed s*ggemrõl... - jött a még mindig félig kába férfi válasza a sisakmikrofon mögül.
- Nyh... - nyögött fel ismét 986, miközben 573 lassan, szédelegve lemászott társa páncéljáról - Bocs, azt hittem, hogy az a fejed.
573 a sarkára ült és elsõ reakciójaként ökölbe szorította kezét és készült 986-nak bemosni egyet, de 411 még idõben közbevágott:
- Mindenki rendben?
- Megvagyok - válaszolta 573 egyensúlyát kicsit elvesztve.
- Nyöh... - tápászkodott fel 986.
- 671? - kérdezte Bross hadnagy. - Látnok? Hé életben vagy még? - sétált oda a negyedik társuk testéhez a hadnagy, majd rázogatni kezdte. Hamarosan nyögések érkeztek a sisakmikrofonon át, jelezve, hogy 671 még életben van.
- ...a fejem... - kezdte 671, aztán megmozdította fejét kezét és lábát is. 573 rögtön felfigyelt sérült társukra és a katona mozgásából azonnal látta, hogy valószínûleg nem szenvedett gerincsérülést. 573 odasietett társához. - Nem... látok... - folytatta 671. 573 lassan lehúzta fejérõl a sisakot, ami egy halk szisszenéssel le is csúszott a férfi fejérõl. 986 eközben könyökére támaszkodva figyelte Hentest. Hezra nem tett semmi szarkasztikus megjegyzést, azonnal bajtársa segítségére sietett. Azonnal levetkezte az arroganciáját és kérdés nélkül bajtársa segítségére sietett. Miután lehúzta a sisakot, az elsõ dolog, amit megpillantott, hogy 671 fél arca vérben úszott. felrepedt a bõr a homlokán. 411 hallotta a belsõ sisakmikrofonon keresztül, amint 573 megkönnyebbülten felsóhajt
- Szerencsére csak egy karcolás. Maximum egy agyrázkódás. - tájékoztatta a hadnagyot, majd 671-hez fordult és jó hangosan kezdett társához beszélni - Hallod, te eszement? Vér ment a szemedbe, azért nem látsz. Életben fogsz maradni. - mondta most már a szokásos szarkasztikus hangon. 671 ismét megszólalt:
- Hol... hol a puskám?
- Látod? Semmi baja. - mondta ismét Hezra Bross hadnagynak, és Hezra már az övén kotorászott az elsõsegély felszerelése után.

TK-411 ezután a pilótafülkébe sétált, ahol a pilótával megpróbáltak Veers alezredes erõivel kapcsolatba lépni a hosszútávú kommunikációs berendezések segítségével. 986 eközben lassan lábra állt, majd az utastér másik végébe sétált. A négy suhanó közül csak kettõ élte túl a landolást. A többi használhatatlanná vált. 986 csalódottan szólalt fel. Hangja az utastér elejébe is elért; 573 és 671 is jól hallotta õt:

- Óh, a rohadt életbe!
- Mi van, kölyök? - kérdezett vissza ijedten 573
- Két suhanót elvesztettünk. - 573 hangja hirtelen ingerültté vált
- És ez olyan nagy probléma? Kölyök, örülj, hogy túlélted!
- Nekem ez igenis fontos! - replikázott vissza. Hát igen. Maes életében nagyon fontos szerepet töltöttek be a suhanók. Fájdalmas volt látnia a használhatatlan jármûveket. Lassan visszasétált és megkereste sisakját. Eközben 411 is visszatért a pilótafülkébõl. Tekintetével rögtön 671-et kezdte keresni, aki ekkor már ült. Arcáról letörölte a vért és 572 már egy fedõkötést tett sebére.
- Megvagy? - kérdezte emberétõl, amire 671 egy felfelé mutató hüvelykujjal válaszolt.

Miután 411 meggyõzõdött arról, hogy emberei jól vannak, elmondta társainak a jelenlegi helyzetet és azokat a parancsokat, amiket Veers erõitõl kaphatott, ha egyáltalán sikerült elérnie õket.