|
Post by luthus on Oct 26, 2007 20:53:14 GMT 1
Luthus sajnálkozva látta, hogy Pete-et nem tudja megmenteni. A plóta pár percen belűl halott lesz, magának akarta a bajt. Érdeklődő szemekkel vizslatta a tárgyakat. Egy kapszula, egy kódolt adattábla. Első látásra nem megfejthetetlen, hátha valami érdekes dolgot tartalmaz. Egy komm, már van neki egy, de inkább kettő, mint egy sem. Ez az azonosító kártya a legérdekesebb, ez még valamikor nagyon sokat érhet.
Ekkor megreccsent a kommja, a technikus ideges hangját hallotta. A cuccokat hirtelen berakta zsebeibe, majd kongó léptekkel visszaindult.
-Na, mi a probléma, fiam?-helyet foglalt a konzolnál, és érdeklődve várta a férfi válaszát.
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Oct 30, 2007 15:59:43 GMT 1
Ordo biccentett a zabraknak, hogy vette, amit mondott, majd egy gyors paranccsal infravörösre állította sisakjának spektrumát. Fegyverét keményen megmarkolva lépett ki a kereszteződésbe, és az alkarvastag vetőcsövet a jobb odlali folyosóágra szegezte. Tekintete éberen kutatott bármi életjel után (ha nem lát semmit, gyorsan végigpróbálja az összes látási módot, a váltás egy-egy rövid szóbeli parancsba kerül).
tisztában van azzal, hogy Báró megérzései néha fájdalmasan beigazolódnak, így még véletlenül sem hagyná lankdani figyelmét egy olyan helyzetben, aholk testvére veszélyre figyelmezteti.
|
|
|
Post by Ryddel Ha'rs on Oct 31, 2007 14:18:06 GMT 1
Beskar’ad Ordo, Báró
Báró Ordóhoz szánt szavai meghozták a gyümölcsüket, ugyanis a mandalór férfi a folyosók keresztezéséhez érve bepillantott a jobb oldali szakaszra. A folyosó balra ívelt…hosszú volt a táv, amit be lehetett látni…de az ívnek köszönhetõen a végét nem lehetett megszemlélni. A térkép szerint az irány, amerre Alora csapata indult, hosszas séta után ezzel a folyosóval kapcsolódott össze. Ordo és Báró számára úgy húsz-huszonöt méter volt belátható, mely után az ívesség miatt a többi részlet a homályba vészett. Bal oldalán ajtók voltak…zárva. Mindegyik ajtón egy hatalmas „B” betû szerepelt, majd gondolatjel, és szám, számok. A mandalór tudhatta a térkép alapján, hogy valószínûleg raktárak, illetve fogadóhelységek kerültek kialakításra bensõjükben. Abban a pillanatban, amint a két kalandor kitekintett az elágazás kiszögellése mellõl, látta, hogy a tõle legmesszebb esõ, még látható ajtó éppen lezárul. A látvány mellé hangos sziszegõ hang is párosult a hidraulikának köszönhetõen.
A sebhelyes arcú mandalór ekkor kezdte el a vizor különbözõ funkcióit használni. Miközben váltogatta a látási módokat, legnagyobb megdöbbenésére egy új életjel jelent meg a térképen, mely azonnal aktiválódott a kijelzõn, hogy felhívja a sisak viselõjének figyelmét….a folyosószakaszon közeledett…egyenesen a páros felé. A meglepõ azonban nem is ez volt…hanem a füstfelhõ, mely jelezte jöttét. Mélyszürke gomolyagok lepték el a folyosó egészét…valami nem emberi morgás hallatszott a lepel közepe tájéka felõl…a szürke masszából mintha egy narancs-vörös színû lény sziluettjei kezdtek volna kibontakozni.
Báró fejébe ebben a pillanatban hasított bele a fájdalom…új kép vetült ki az elméjében…Alora csapatát látta, és a kislányt…Fentrõl…mintha a szellõzõbõl figyelte volna õket…a kép elhomályosult, és a zabrak ismét a kiszögellésben találta magát.
Alora T’wiin, Chron Tovar, Chypher //a cég alkalmazottja//
Ahogyan a négyfõs csapat sétált egyre elõre az íves folyosószakaszon, a kislány arcáról lefagyott a mosoly. Tekintete rideggé, komorrá változott. Megtorpant, majd mellkasán keresztbe fûzte a kezeit, és sértõdött tekintettel mérte végig a twi’lek nõt. Tovar pont nem figyelt rá, így keresztül sétált rajta. Tette meglepte Dielene-t, a lány kinyújtotta a nyelvét a férfi felé. - Azért mert élek, nem kell levegõnek nézni! Jelentette ki puffogva, majd arra fordult, ahonnan a csapat elindult. Chypher olyannyira meglepõdött, hogy megtorpant, és a lányra szegezte a méretes fegyvert. - Ne sétálgassunk már Alora néni! Ez unalmas! Most már úgysem tudtok elmenni, hiszen meghaltatok, játsszunk inkább! Jelentette ki még mindig duzzogva a csöppség, majd választ sem várva kinyújtotta a keresztezõdés felé a kezét, és lehunyta a szemét…Az ott felejtett arany szín labda jelent meg pillanatokkal késõbb a folyosón. Az apró gumigömb lassan gurult a csapat felé.
A túlsó szakasz felõl, amerre tartottak lépteket hallottak. A hangok alapján nem egy, de több ember…vagy valami közeledhetett. Valószínûleg nem droidok voltak, mert a lépések neszei nem erre engedtek következtetni….
Luthus Leniendo, Bred //a technikus//
Midõn Luthus beért Bred mellé, a fiatal technikus felé fordította a felállított mini központot. Az egyik kijelzõn az Alora féle csapat volt látható, a másikon pedig Ordo és Báró. A harmadik kijelzõ ketté volt osztva horizontálisan…mindkét kép csak interferenciát közvetített. - Ezek itt az Ordo, és Alora csapata elõtt elhelyezkedõ holovevõk, nincs jel! És azok elõtt sem! Egyszerûen mintha kikapcsolták volna õket…És ez még nem minden! Jelentette ki komor hangvétellel a férfi, majd az elõtte elhelyezett billentyûzeten kilmpírozott egy sort, mire egy új kép villant az eddigi osztott helyén.
A kép az ûrállomás egy külsõ szekcióját mutatta, a távolban pedig a végtelen ûrt. Aztán Bred átvette a holovevõ felett az irányítást, és zoomolni kezdett. Egy zsilipre csatlakozott termetes hajó körvonalai rajzolódtak ki a két hajón maradt férfi elõtt…
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Oct 31, 2007 15:14:09 GMT 1
Ahogy a sisak azonosította a közeledő valamit, Ordo elméjében felbukkant egy emlékkeép: egy három év előtti mondaté, mely az Exocronia démonajinak nevét ismertette velük: Rém... és Füst. Minden bizonnyal a gomolygó feketeség, mely nagy sebességgel rohamozott a mandalori, és bajtársa felé, ez a lény lehetett.
Ahogy a járatban egyre közelebb ért, a fütfelhő folyamtosan változtatt alakját és kiterjedését, majd elkezdett teljesen átalakulni: egy vörös-fekete árnyalatba játszó, ránézésre humanoid lény bontakozott ki előttük, mely mély torokhangot halltva folytatta útját. Mozgása egy igazi ragadozóé volt, és szándékaihoz kétségsem fért: táplálkozni akart. Belőlük.
Beskar'ad Ordot azonban keményebb fából faragták, mintsemhogy összecsinálja magát egy eddig ismeretlen élőlény láttán. Féltérdre ereszkedett, hogy jobban tudjon célozni, de ahelyett, hogy fegyverét emelte volna fel, az övéhez nyúlt.
Az övtáskák között, mágneskapcsokon szorosan rögzítve, hogy magától ne essenek le, hét hosszúkás, hengerforma tárgy pihent - Ordo emléktárgyai, néhány korábbi ellenfelétől. Egyik sem került használatba, több, több, mint tíz éve; egy részüket még azon a végzetes napon, Galidraan-on gyűjtötte be, néhány másikat pedig később, vándorévei folyamán.
Bár irtózott .. nem, inkább gyűlölte a népe nyelvén jetii-nek nevezett fajgyilkosokat, most úgy vélte, mégis hasznára lehet fegyverük.
Az egyik tárgyat leakasztotta övéről, és megnyomta oldalán a gombot. Az őket körülvevő zöldes ragyogás felerősödött, ahogy az azonos színű, méternyi plazmapenge, évtizedes pihenő után előcsúszott a fénykard markolatából.
Szó sem volt arról, hogy Ordo egy picit is tudta volna használni a jetii'kad-ot... de remek késdobáló volt, és ez a fegyver, lévén a penge tökéletesen súlytalan, egyensúly szempontjából majdnem megegyezett a mandalori drága csatakésével.
Beskar'ad karja dobásra lendült, és a méregzöld fényt árasztó fegyver suhogva szelte a levegőt, egyenesen Füst irányába. Még ha nem is találja el, talán megzavarja, lassításra kényszeríti... és ezzel időt nyer a duó számára.
Ordo fejét félrehajtva vállához kapta a hatalmas ismétlő löveget, és a szörnxeteg fejét célba véve, meghúzta az elsütőbillentyűt. A lövések csattanó zaja végigvisszhangzoitt a folyosón, jelezve a csapat távolabb levő tagjának a veszélyt.
|
|
|
Post by Jabba a hutt on Oct 31, 2007 15:49:23 GMT 1
Chron Tovar éppen a terepet szemlélte, amikor hirtelen hangra lett figyelmes:
- Azért mert élek, nem kell levegõnek nézni! - hallotta a kislányt
A férfi hátán végigfutott a hideg. Teljes valójában átgázolt a lányon és még csak fura érzés sem kerítette hatalmába. Mikor magához tért, csak egy vicsorhoz hasonló szájmozdulatra futotta dühében és félelmében. Kezdett nagyon elege lenni ebből az egészből.
- Ne sétálgassunk már Alora néni! Ez unalmas! Most már úgysem tudtok elmenni, hiszen meghaltatok, játsszunk inkább!
Jabba embere megrázta a fejét és éppen indult volna tovább, amikor a távolból lövéseket lehetett hallani. A férfi megszokásból azonnal a falnak dőlt és fegyverét a hang irányba fordította.
- Mi a fene folyik ott? - ordította torkaszakadtából olyan hangerővel, hogy még Coruscanton is hallani lehetett
|
|
Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Oct 31, 2007 22:18:48 GMT 1
Báró egyik ámulatból a másikba esik... A felbukkanó lény egyszerűen elvarázsolja "szépségével", furcsa hátborzongató módon, de tetszik neki. Milyen kár, hogy el kell pusztulnia! Gyorsan végiggondolja a helyzetet, s kiokoskodik egy jó kis szöveget - elvégre próbálkozni lehet, mi van, ha harc nélkül megúszhatják? Ám ekkor Ordo felkattintja a zöld pengéjű fénykardot... Évek teltek el, mióta utoljára látott, utoljára forgatott ilyen fegyvert, és most hirtelen itt talál egyet, vodja kezében. Ekkor tudatosul benne, hogy barátja mindvégig hordozta ezeket a fegyvereket - vajon nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni? Azonban nincs ideje ezen töprengeni, Ordo már el is hajítja a kardot, s szinte azonnal lövöldözni is kezd. Tovar kiáltása már nem nagyon jut el a tudatáig, kezdi úgy érezni, körül vannak véve és a végzetükbe rohantak már három hosszú évvel ezelőtt. De még mindig tehet valamit! Talán a különös kreatúra hatására, talán Halál hőn áhított közelsége miatt, soha nem fogja megtudni, de érzi: vele van az Erő, jobban átérzi, mint valaha, sőt...
- A fejetek fölött!! - kiáltja szinte sikítva a többiek felé. Hangjában tisztán hallani, nem a félelem, az izgalom torzította sikollyá, mintha gyermeki örömmel várná a végkifejletet. Eztán barátja mögött állva pisztolyt ránt, s ő maga is lead egy lövést a közeledő förtelemre. Ugrásra készen figyel két dologra: egyrészt ha a szörny támadna, azonnal Ordo elé veti magát, másrészt pedig a fénykard... Ha a helyzet katasztrofálissá válna, Báró felkészült, hogy egyetlen telekinetikus rántással felfegyverezze magát társa elhajított fénykardjával.
|
|
|
Post by luthus on Nov 4, 2007 20:14:23 GMT 1
Luthus helyet foglalt Bred mellett. Majd végighallgatta a férfit. Homlokán láthatólag az aggodalom szürke fellegei gyülekeztek. A küldetés kezd rossz irányt venni, és Luthus az eddigi, nem épp teljes, optimizmusból kezdett pesszimista gondolkodásra váltani. Mi a francot keres itt ez a böhöm, nagy hajó... És miért nem működik ez a kamera...
-Értem. Mit tud tenni azért, hogy kapjunk képet? Nagyon fontos lenne az akció sikeressége miatt. Másképp fogalmazok, ha valami történik az állomáson lévőkkel, akkor van egy olyan érzésem, hogy mi sem távozunk ép bőrrel. Remélem érthető voltam. -Ha nem kezdesz gyorsan valamit azzal a képernyővel, akkor megnő az elhalálozási esélyünk!! Luthus hangja tárgyilagos és hideg maradt.
Majd a kommra váltott, hogy hallja mindenki az állomáson.
-Két újjabb rossz hírrel szolgálhatok. Egyenlőre nem látjuk, mi van előttetek. A kamerák bedöglöttek. Illetve kaptunk társaságot. Egy nagyobb testű hajó dokkolt az állomásra. Én szárazon tartanám az energiacellákat. -az utóbbi kifejezés egy Teyr-i szófordulat volt. Fogalma sem volt, hogy miért is kell szárazon tartani őket, a borításuk ugyanis vízhatlan... Ennél viszont akadtak most komolyabb problémái is.
|
|
Allora T'wiin
Junior Member
Szak?rtő
Retroducing Exocron CO alkalmazottja, ?s v?grehajt?ja.%\5\%!c!yellow
Posts: 192
|
Post by Allora T'wiin on Nov 7, 2007 19:21:28 GMT 1
Allorának kezdett sok lenni amit lát és hall. Ez már több mint kiakasztó, ami itt folyik. Azonban racionális énje még mindig meggyőzte egy kissebb pánikroham után, hogy még mindig csak halucinálhat az ostoba tudósok álltal szabadjára eresztett ostoba lény jóvóltából.
-Trovar! Higgadj le! A pánikkal nem jutunk egyről a kettőre. -intette le keményen a férfit, akinek láthatólag tényleg felmondták a szolgálatot az idegei. S noha már Allora is a pánik szélére sodródott az évek által magára szedett katonás önfegyelem most sem engedte, hogy fejvesztve pánikoljon egy űrállomás közepén, amit már szívből ott akart hagyni a fenébe ahol van. Végül miután Trovar befejezte a hisztit, a kislányhoz fordult.
-Később ráérünk majd játszani. Nekem azonban dolgom van még előtte a vezérlőterembe. Azt pedig megnézem, hogy ki az aki visszatart attól, hogy elhagyjam ezt az átkozott űrállomást. Ha akarsz te is velem jöhetsz maj...-a twilek nő hangja elcsuklott. Léptekett hallott közeledni. Másodperceken belül bevágodott egy A-12-es jelölésű ajtó elötti beugróba, és helyzekedett tökéletes lőállásba kezében a BlasTech DT-12-ese a kezében már tűzelésre kész volt. Ezzel egy időben kiálltotta el magát!
-Léptek! Fedezékbe! Mindenki legyen tűzelésre kész, de csak a határozott parancsomra lőjön oda ahova én mondom, akkor amikor én mondom! -ennél némileg halkabban de így is elég idegesen kérdezte a kislányt:
-Tudod, hogy kik közeledhetnek? Miféle lények élnek még ezen a helyen? -majd a kérdés után a komhoz nyúlt.
-Lutha kellenek a kamerák az előttünk található folyosószakaszról! Valakik közelednek! Igyekezz helyre hozni a kapcsolatot! Helyzetleírást kérek a közeledőkről amint lehet! -a hangja felfokozott érzelmi állapotot suggalt, de még mindig képes volt uralkodni magán. A kérdés csak az volt, meddig képes még hideg fejjel vezetni ezt az élből eltolt akciót...
|
|
|
Post by Ryddel Ha'rs on Nov 8, 2007 16:58:22 GMT 1
Beskar’ad Ordo, Báró
A lény kitörve az őt körbeölelő, gomolygó szürke fellegekből nekirontott a kiszemelt áldozatoknak. Torkából feltört egy velőt rázó üvöltés, mely talán inkább csak az áldozatok további megfélemlítésére szolgált. Amikor Ordo előhúzta a fénykardot, a lény megtorpant, és megállt a folyosószakasz kellős közepén. Összeszűkített, mondhatni izzó szemekkel figyelte, hogy a páncélos alak mit akarhat. Láthatólag ismerte a tárgyat, vagy látott már ehhez hasonlót „életében”. Amikor a zöld penge kivillant, a lény ismét felhördült, majd meglendült, hogy kivégezze a páros mindkét tagját.
A fénykard elhagyta a mandalóri tenyerét, és peregve szelte ketté a közel tizenöt méternyi távolságot. Füst láthatólag élénken figyelte a tárgyat, mert a mozgása egyértelműen arra irányult, hogy kitérjen az útjából. A folyosó „szűkösségének” köszönhetően erre nem volt alkalma, a kard a markolatig belehatolt a lény bal vállába. Füst megtorpant…kérdő tekintettel méregette a fegyvert…Ordo ismétlő lövegének sugarai mintha mit sem értek volna…a lényre semmi hatást nem fejtettek ki…egyszerűen átszeltek rajta, és a folyosó mennyezetében haltak el hatalmas, égett lyukakat hagyva maguk után. Többségük világítótestet talált el, ezután az így is halovány, zöldes vészvilágítás ki-kihagyott a szakaszon olykor.
Báró lövése sem volt sikeresebbnek mondható vodjánál…noha a találat láthatólag pontos, ennek ellenére a lézernyaláb tovahaladt a lény testét átszelve, és a folyosó jobb oldalsó falában halt el.
Amikor Füst bal vállába markolatig belehatolt a fénykard, a szörny megtorpant, és kérdőn méregette azt…torkaszakadtából üvöltött egy hatalmasat...Láthatólag nem foglalkozva a mandalórral, megmarkolta a testéből kiálló markolatot, kitépte a vállából, és földhöz vágta…Előre lendítve kezeit a mögötte gomolygó ködös felhő meglendült, és elnyelte…Báró és Ordo párosa úgy érezte, mintha remegni kezdene lábuk alatt a talaj…A füstfelhőn keresztül egy újabb üvöltés hangzott fel…szaggatott, állatüvöltés…a hang megtéveszthetetlen volt, ha már azelőtt bármelyikük is találkozott a közelgő bestiával. A füstből kitört egy fenevad…
[/img][/center] …Egy reek… Lendületből érkezve, nem törődve semmivel száguldott a két jó barát felé…Füst eltűnt, mintha ott sem lett volna…Az egyik oldalsó ajtó szisszenő hangja arra engedett következtetni, hogy azt választotta „menekülési” útvonalnak… Alora T’wiin, Chron Tovar, Chypher A távolból egy kiáltás hangzott…[/color] - A fejetek fölött!! Egyértelműen Báró hangja volt, mely után mintha elszabadult volna a pokol…lövések, üvöltések visszhangoztak a folyosón…és ez még nem volt elég…A mennyezet felől kopogás szűrődött alá…mintha valaki valóban odafent lépkedett volna…Mindeközben a túloldal felől a már korábban hallott léptek zaja egyre erősebben hangzott, valaki, vagy valakik közeledtek…és a hangok hallatán sietősre fogták.
Alig pár pillanattal azután, hogy Alora a kiszögellés mögé vetette magát, Chypher is fedezéket keresett az eggyel előrébb lévő ajtó beugrójában. Fegyverének csövét hol a feje felé-, hol pedig a folyosó végére szegezve várta a célpontokat, és a tűzparancsot…kisvártatva feltűnt két alak…két weequay…közöttük pedig egy kislány…Kiköpött Dielene…a két non-humán bambán meredt előre, majd vissza a közöttük álldogáló csöppségre…Észrevették Aloráékat, de láthatólag nem akartak lövöldözni…fegyvereik az oldaltokokban pihentek…jelenleg megdöbbenés sugárzott arcukról. Két egyforma gyerek…
Dielene csendesen figyelte a két ismeretlent, és kiköpött mását…szóhoz sem jutott…láthatólag ő is zavarban volt a látottak miatt.
Luthus Leniendo, Bred
A fiatal technikus kérdő tekintetére hamar érkezett Lutha válasza. -Értem. Mit tud tenni azért, hogy kapjunk képet? Nagyon fontos lenne az akció sikeressége miatt. Másképp fogalmazok, ha valami történik az állomáson lévőkkel, akkor van egy olyan érzésem, hogy mi sem távozunk ép bőrrel. Remélem érthető voltam. Bred szemei elkerekedtek…talán most ébredt rá arra, hogy annak ellenére, távol vannak az állomástól, ők is meghalhatnak. Hallhatóan nagyot nyelve fordult vissza a kijelzők felé, majd „gépészkedni” kezdett a csatlakozókkal…eléggé feszült volt, remegett a keze, és verítékezett. A mellette, földön heverő komm egység felreccsent, benne pedig Alora hangja hangzott. -Lutha kellenek a kamerák az előttünk található folyosószakaszról! Valakik közelednek! Igyekezz helyre hozni a kapcsolatot! Helyzetleírást kérek a közeledőkről amint lehet! A fiú ismét felnézett a köpcös férfire. - Nem nálunk van a baj…kilőtték őket….vagy…vagy szándékosan tönkretették! Látnunk kellene azt a banthatrágyás képet! Kiáltotta el magát eléggé hangosan, majd ököllel a talajra csapott. Úgy tűnt elvesztette az önuralmát, és kétségbe esett…
A helyzet csak rosszabb lett…Lutha valami koppanást hallott a pilótafülke felől…
|
|
|
Post by Jabba a hutt on Nov 8, 2007 17:59:05 GMT 1
Chronnak nem volt sok türelme, így még a twi'lek nő után ordított néhány cifra mondatot, amelyeket nem tolerálja a cenzúra, legyen tehát elég annyi, hogy melegebb éghajlatra küldte a legősibb mesterséget űző non-humán hölgyet. Ezután várakozott, hogy mi történik. Ő maga is meglepődött, amikor megpillantotta a két weequayt és a lányt. A fegyverét rájuk szegezte, de nem készült lőni.
- Kik maguk? - kérdezte határozottan, de ügyelve arra, hogy ne túl fenyegetően
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Nov 8, 2007 18:46:36 GMT 1
A lövések, melyek a fegyver erejének köszönhetően egy gyengébben páncélozott siklót is kilőttek volna, akadáélytalanul suhantak át a démon testén - mintha ott se lett volna a lény. Azt, hogy mégse illúzió volt, a vállába szorult, zölden ragyogó jetii'kad bizonyította.
Ordo viszont a szerencsés dobással pontosan azt érte el, amit kívánt: a szörny megtorpant. Megremegett, egy pillanatig döbbenten meredt a fegyverre, majd felüvöltött. Bűzös leheletétől csakis a sisak légszűrő berendezése óvta meg a mandalorit. Aztán füst felnyúlt, és egy határozott mozdulattal kitépte az izzó szélű sebből (?) a fegyvert, majd a földre hajította azt.
Beskar'ad keze, látván az előző akció sikerét, a következő markolat felé nyúlt egyik kezével, beszüntetve az amúgy is haszontalan tüzelést. Bár emlékek, trófeák, afféle ereklyék voltak, a túlélés érdekében a veterán nem félt feláldozni a Jedi fegyvereket. Keze azonban megállt a mozdulat közben, ahogy a démon a földre ejtett fémhenger után nyúlt. Valójában egy füstből font nyalábot bocsátott, ki, mely nyom nélkül rántotta magába célpontját... aztán Füst már menekült is.
A vöröses alak felrobbanni látszott, ahogy újra ködalakját öltötte fel. A dúracél padló megremegett... majd a helyről, ahol korábban a szörnyeteg állt, most egy másik bestia rontott elő.
Ordo lába szinte földbe gyökerezett a reek láttán. A Hutt űrben már nem egyszer találkozott ilyen lénnyel, sőt, egy alkalommal küzdött is ellene... de hirtelen megjelenése a realitás minden szabályának ellentmondott.
A négylábú rusnyaság dübörgő léptekkel bömbölve közeledett, másodpercről másodpercre faragott le az őt a párostól elválasztó távolságot.
Ilyen tempó mellett csak egyetlen lövésre volt idő. Ordo leejtette a fegyverét, és bal alkarját emelte a lényre, célba véve annak egyetlen gynege pontját: a szemét, ahol nem védte a centiméteres vatgaságú rücskös kültakaró.
Jobbjával egyetlen gombot nyomott le a páncél alkarlemezén, mire kicsiny, ujjhosszúságú tű röppent a közelgő veszedelem felé. A lövedék azonban, amilyen pöttöm volt, oylan veszélyes: hegye erős bénító méreggel volt preparálva.
Aztán a mandalori ugrott, magával sodorva bajtársát is, hogy a folyosó falához lapulva esetleg elkerülje a rohanó állatot.
|
|
|
Post by luthus on Nov 11, 2007 11:49:58 GMT 1
Bred, a technikus láthatóan kezdte elveszteni türelmét. A pánik sötét fellege ereszkedett rá, amit mi sem bizonyított jobban, minthogy a talajra csapott öklével, és magából kikelve ordibált. Az önuralom értékes erény, de úgy látszik, hogy az Exocron CO munkatársai nem rendelkeznek vele. Először Pete, mostmeg Bred. Mindenesetre a technikust nem akarta megölni...
-Na, ide figyelj! Most nem szabad elvesztened az önuralmadat. Nyugodja meg, vagy szétverem a pofádat! -megragadta Bred grabancát, és halkan, de fenyegetően adta tudtára Brednek, hogy mi a véleménye.
Majd eleresztette és bekapcsolta a kommját. -Nem nálunk van a hiba. Olyan, mintha tönkretették volna a kamerákat. Nézétek meg, mi bajuk van. -ezt a csapat minden tagja hallotta. Ekkor Luthus egy koppanásra lett figyelmes a pilótafülke felől. Fegyverét előkapta, majd Bredre tekintett.
-Én most elmegyek, és megnézem, mi ez a kopogás. Te addig megnyugodsz szépen, és varázsolsz valamit ezekkel a fránya kamerákkal. Remélem, érthető voltam. -recsegte a férfinek.
Jellegzetes, bicegő mozdulataival indult el a pilótafülke felé. Az ajtón felemelt fegyverrel nyitott be.
|
|
Allora T'wiin
Junior Member
Szak?rtő
Retroducing Exocron CO alkalmazottja, ?s v?grehajt?ja.%\5\%!c!yellow
Posts: 192
|
Post by Allora T'wiin on Nov 11, 2007 18:54:48 GMT 1
Úgy tűnt, hogy most csúszik ki minden Allora irányítása alol. Ez az egész nem úgy alakul, ahogy azt a twi'lek nő remélte. Most már nem érdekelte a munka elvégzése, csak az, hogy ép bőrrel elhúzzon erről az átkozott helyről, és közölje Öltönykével, hogy most az egyszer dugja fel a pénzét! Ha ezt előre látja nincs olyan pénzajánlat, amiért ide jön. Most kezdett a pánik közeli állapotba eljutni, az egyébként vérfagyasztóan nyugodt twi'lek. Viszont logikusan kell gondolkodnia, ha ezt épp bőrrel akarka megúszni. Nem csinálhat hülyeségeket. Beletelt egy kis időbe mire lehiggadt. Nem örült neki, hogy a kameráknak valószínűleg náluk van a problémájuk. Nem válaszolt Luthának csak tudmásul vette a hallottakat. Azonban kezében remegett a fegyver. Viszont az tuti, hogy le fogja lőni azokat az izéket, ha nem jut velük dülőre.
Közben eljutottak a füléig Tovar cenzúrát nem tűrő mondatai. Más körülmények között Allora már agyonlőtte volna a férfit, vagy inkább lassan kivagdossa bizonyos nem épp illendő testrészeit. Most azonban nem engedhette meg magának ezt a luxust. Így jobb híján elengedte a füle mellett a sértő szóhasználatot. Ráér vele később is számolni. Nem válaszolt neki, noha egy pillanatig szólásra nyitotta a száját.
Ekkor azonban meghallotta a báró kiáltását. Ekkor mintha elszabadult volna a pokol. Üvöltések, és léptek zaja felüről. Allora nem habozott. Beleeresztett egy sorozatott a felettük húzodó szellőzőbe. Remélte, hogy eltalálta azt az izét, ami ott mozgott. Biztos azonban nem lehetett.
Aztán visszakapta a fegyverét a folyosószakaszra. Néhány másodperces vérfagyasztó csend állt be. Pusztán a közeledő léptek zaja hallatszott még mindig. Ekkor feltünt két weequay…közöttük pedig egy kislány… hajszálra olyan, mint Dielene, aki folyton arról beszél, hogy ő még él, ellenben a csapattal. A twi'lek nő a saját szellem kislányukra nézett. Az épp oly tanácstalannak tűnt, mint a csapat bármely tagja. Ekkor megszólalt Tovar is meglepetésre.
- Kik maguk? -kérdezte Jabba embere. Allora jogosnak találta a kérdést, és egy újabbat fűzött hozzá, nem túl fenyegető hangnemben.
-És mik a szándékaik?
|
|
Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Nov 13, 2007 11:37:52 GMT 1
Báró szinte meg sem lepődik, hogy hajszálpontos lövése teljesen eredménytelennek bizonyult - valami ilyesmire számított. Az utána következő események azonban igencsak megdöbbentik: egyrészt soha életében nem látott még a menekülő füst helyébe lépő fenevadhoz hasonlatosat, másrészt Ordo heves reakciója is váratlanul éri. Barátja okosan és logikusan cselekszik, mint általában, azonban ez most mégis... A szörnyeteg széltében szinte teljesen kitölti a folyósót, sok esélyük így nincs. Ugyanakkor mi van, ha ez a bestia is a képzelet szüleménye, a Rém játéka csupán? Ideje azonban nincs, így nem kockáztathat - vagy inkább kockáztatnia kell? Gyorsan baljával átkarolja Vod-ját, s nekirugaszkodik - hiszen a folyósó magasságban kegyesebb most hozzájuk, mint széltében. Minden izmát megfeszítve - talán túlfeszítve - s az Erő segítségét is igénybevéve ugrik társát is magával rántva, elképzelése szerint át a reek feje fölött. Jobbjával Ordo övéhez nyúl, s kérdezés nélkül elragadja onnan az egyik trófeát. - Csak kölcsönvenném! - szól pajkosan, majd hirtelen kék fény gyúl a folyósón. Báró olyan erőt érez magában, mint annakidején mestere mellett, fénykarddal a kezében...s vigyorogva csap röptében "ellenfelük" nyakára. Egy másodperccel később mindketten a talpukon landolnak a négylábú förmedvény talán kellemesebbik oldalán - mögötte. Az albínó zabrak kissé kapkodva veszi a levegőt, s a hátát a falnak vetve azonnal védekező pozíciót vesz fel, maga előtt tartva a kéken villódzó fénykardot.
|
|
|
Post by Ryddel Ha'rs on Nov 15, 2007 12:11:30 GMT 1
Beskar’ad Ordo, Báró
A helyzet kezdett kaotikussá válni az állomás ezen részein. Olyan dolgok történtek, amelyekre még az Exocron ideiglenes alkalmazásában állók sem gondoltak volna. A két démon közül az egyik felfedte kilétét, és megmutatta magát. A „bemutatkozást” valószínűleg kicsit másképpen szerette volna, valószínűleg nem gondolt a látogatók rejtett értékeire. A másik lény még váratott magára…vagy mégsem? A folyosón gomolygó füstből kirobbanó reek lehetett akár a képzelet szüleménye, vagy akár valóság is…A remegő talaj erre engedett következtetni…hacsak nem az is a Rém által keltett illúzió volt.
Az izmos testű lény tüzes szemekkel „vágtázott” a két préda felé. Ordo-nak alig maradt szemernyi ideje, hogy megpróbálja a lehetetlent. Az alkarlemezből kicsapódó, közel ujjhosszúságú veszedelem némán szelte át a távolságot a vadállat, és a páros között…belefúródott…a reek-et láthatóan meglepte a támadás…megrázta fejét, és emiatt meginogott…lassulni kezdett…de nem volt idő a szemlélődésre…Báró megragadta a falhoz tapadó mandalórt, majd megiramodott vele a már láthatóan kótyagosan, de még mindig elemi erővel közelgő lény felé.
Miközben futottak, a zabrak megpróbált lecsatolni egy Fényszablyát vodja övéről, azonban a mozdulat sikertelen volt. A fémhenger hangos koppanással ért földet. A reek egyre esetlenebbül mozgott…a „találkozás” előtti pillanatokban összenyaklottak elülső lábai, mely miatt egyensúlyát vesztve elterült, és csúszott a földön. A zabrak érezte, hogy az Erővel nem tud élni az ugrás közben…nem tudott eléggé koncentrálni…egyetlen megoldás maradt…a földön csúszó lény fejére lépni, és onnan tovább rugaszkodni. Az akció mondhatni sikeres volt, leszámítva, hogy az ugrás rövidre sikeredett. Így mind Báró, mind pedig Ordo lába megakadt a lény hátulsó fertályában…orral zuhantak előre, és fogtak padlót a reek mögött.
Az ajtó, amelyen Füst valószínűleg távozott közel négy-öt méterre lehetett a párostól…Úgy tünt nincs zárolva. A mögöttük heverő hatalmas test meg-megmozdult…kimerült szuszogás hangzott a folyosón, melyre ismételten csend telepedett. Az állat megpróbált még a lábaival kapálózni, de erőtlen volt…egyenlőre úgy festett, a bénítóval bevont tű teszi a hatását, és féken tartja a fenevadat.
Ordo sisakvizorjának bal alsó szegletén felvillant a térkép, mely az életjeleket jelezte…Vörös villogás közepette két pontocska hol eltűnt, hol ismét felvillant…
// Szeretném felhívni Báró figyelmét, hogy a karaktere Erőérzékeny minősítést kapott, ergo nem képes úgy élni az Erővel, mint a Jedik. A teljesen tudatos „kezelés” csak ritka esetekben, nagy koncentrációval lehetséges! Erre kérem, a közeljövőben figyeljen! Átolvastam ez előtörténetet és a bővítést, így engedélyezet néhány dolog…ennél a pontnál azonban már úgy éreztem, jeleznem kell, a karakter nem Erőhasználó! Köszönöm a megértést! Ordo egyik fénykardja a lény előtt hever. A másik, amit Füst kitépett magából, két lépésnyire lehet a párostól, a „meneküléshez” választott ajtó felé…//
Alora T’wiin, Chron Tovar, Chypher
A két weequay csendesen méregették a szemben álló kislányt, Dielene-t. Az egyikük ugyan sandán oldalra pillantott, hogy szemügyre vegye a twi’lek nőt, valamint a két férfit…ennek ellenére továbbra sem tűnt úgy, hogy bárminemű fenyegetést jelentenének. A szemlélődő figyelte a felfegyverzett triót, míg a másikuk féltérdre ereszkedett, majd a mellette álló cseppségre bámult. - Hhhhaaa mi vagyunk a halottak….Akkor ezzz mosszt hogy lehetségessss? Kérdezte sziszegve a kicsi lányt, aki láthatólag ugyanolyan zavarban volt, mint Aloráék csemetéje. - Kik maguk? Csattant fel a Hutt emberének kérdése, melynek hatására mind a két weequay, mind a kislányok rámeredtek. Volt valami hátborzongató a tekintetükben. - És mik a szándékaik? Egészítette ki Alora a kérdést…ekkor azonban történt valami…erős fejfájás nyílalt bele, Tovarba, és Chypherbe is…már-már veszedelmes kínokat okozva. A túloldalon álló két non-humán is a tünetektől szenvedhetett, mert a fejükhöz kaptak. Az, amelyik eddig állt is térdre rogyott, és hangosan kiabálva a rideg fémpadlót kezdte verni. A két kislány olykor áttetszővé vált…majd ismét visszaerősödött a kontrasztjuk. Aztán alig egy perc múlva a fájdalom megszűnt…a két weequay kissé még kábán ugyan, de feltápászkodtak…Előrántották a fegyvereiket, és a közöttük álló lányt vették célba vele. Óvatosan hátráltak pár lépést, majd megpróbáltak reagálni az előző kérdésekre. - Kik vagyunk? Ssszzzegggélykérő jeleket fogtunk az állomássszról! Ssszeggiteni jöttünk! Asssztán megtaláltuk ezt a lányt, aki ecccetelte, hogy halottak vagyunk! Nem hittünk neki, ésssz megpróbáltunk utánajárni a dolgoknak! Assztán belétek botlottunk? Sziszegte csendesen, majd kérdőn a csapatra meredt. - Éssz ti? Tán ccak nem kalózok vagytok? Kérdezte kissé ingerülten, miközben a fejével a fegyverek felé bökött.
Luthus Leniendo, Bred
A technikus kissé rémült, és gondterhes arccal méregette a köpcös társát, hátha az mond valami megnyugtatót. - Na, ide figyelj! Most nem szabad elvesztened az önuralmadat. Nyugodja meg, vagy szétverem a pofádat! Bred szemei elkerekedtek a mondat hallatán…mindenre számított, de erre nem. - Nagyon megnyugtató a dolog! Te ölsz meg, ha nem az állomás szörnyei! Remek! Válaszolta sértődötten, majd a konzolok felé fordult, és pötyörészni kezdett rajtuk. - Én most elmegyek, és megnézem, mi ez a kopogás. Te addig megnyugodsz szépen, és varázsolsz valamit ezekkel a fránya kamerákkal. Remélem, érthető voltam. A fiatal technikus már oda sem figyelt a társára, oldalra emelve kezét legyintett egyet. Komor tekintettel méregette a kijelzőket, és vadul gépelt valamit.
Mikor Lutha kiért a pilótafülkébe, nem látott semmi különöset…csend volt, csak a gépek pittyegése törte meg azt…olykor egyik-másik erőteljesebben csippant egyet, de semmi különös nem volt látható Aztán amikor jobban szemügyre vette a fülke ablakát, egy kezet pillantott meg az egyik sarkában…a kéz nem mozdult… ~ Az űrben, szkafander nélkül! ~ Luthus agyán azonnal átfutott a nyilvánvaló…Az a valaki már halott lehet. Közelebb lépve azonban elképesztő dolgot látott meg. Dielene kiköpött mása lebegett a vákumban…a koppanás valószínűleg akkor volt hallható, amikor az élettelen test nekisodródott a gép dúracél ablakának…
|
|