Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Jan 27, 2009 14:15:30 GMT 1
- Lőjünk szét mindent. Arra talán nem számít a bestia.
Báró mosolyogva ugyan, de kérdőn néz a nagydarab férfira.
- Ez most a másik szörny? Én kicsit kikészültem az előzővel vívott csatában...ezt most lehet, hogy Nektek kellene kicsinálni. Nameg akkora tűzerőm sincs - itt a lézerpisztolyára bök - de Ordo be tudna szállni!
Emellett Báró azért körbenéz, s próbál segítségére lenni a csapatnak, de érzi, hogy a vésztartalékait is kezdi lassan felélni. Utolsó elkeseredésében - talán túlfeszítve a húrt - ismét az Erő segítségével próbálja megfejteni a rejtélyt. A legközelebbi falhoz sétál - ami öt perccel ezelőtt is fal volt még - s szemét lehunyva koncentrálni kezd, próbálja megérezni, mi is valódi, s hol lehet ellenfelük...
|
|
Allora T'wiin
Junior Member
Szak?rtő
Retroducing Exocron CO alkalmazottja, ?s v?grehajt?ja.%\5\%!c!yellow
Posts: 192
|
Post by Allora T'wiin on Jan 28, 2009 23:11:18 GMT 1
Allora már éppen megpillantotta Ordot, és Bárot, amikor egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el kékben játszó ajkait, ám legnagyobb megdöbbenésére, és megrökönyödésére, mire a sóhaja elhagyta száját már nem ott voltak, ahol lenniük kellett volna. A twi'lek nő azonnal körbe pillantott, hogy felmérje a helyzetet. Megkönnyebbült, hogy ezúttal társaival együtt került a hallucinogén szörny befolyása alá. Noha Tovar, és Báró rövid párbeszédére egyik háta mögött lelógó lekkujával homlokon csapta magát.
-Hányszor mondjam még, hogy nem pocsékoljuk a lőszert. Nem áll rendelkezésünkre korlátlan mennyiségű pótenergiacella a fegyverekhez. Nah higgadjunk le, és összegezzük azt, amit eddig tapasztaltunk, és tudunk. -szigorú pillantást vetett a 3-asra, és könyörtelenül folytatta monológját.
-Tehát Zöldfülűke szavaiból azt szűrtem le, hogy ti ketten elintéztétek a Füst névre hallgató bestiát. Mi pedig a másikkal futottunk össze. Legutóbb én Öltönykével a megbízonkkal folytattam igen érdekes párbeszédet, Öltönyke meglehetősen természetellenesen furán viselkedett. Nos ebből az álomszerű állapotból Tovar pofozgatása ébresztett fel. Tehát jó hír hogy szerintem ugyanott állunk mint pár perce, és egy tapotatt sem mozdultunk, ez csak valami hallucináció, amiből valahogy fel tudunk ébredni. Rossz, hogy nem tudjuk hogyan. Bár érdekelne hogy Te hogy ébredtél fel legutóbb? -nézett Jabba emberére a twi'lek nő.
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Jan 29, 2009 6:35:33 GMT 1
Mielőtt Tovar akárcsak szóra nyithatta volna a száját, Allorát ellenállhatatlan erő rántotta fel a talajról. Lábai a levegőben kapálóztak, miközben az izmos mandalori páncélkesztyűbe bújtatott balja szorosan összezárult a torka körül. Nem a démon hatása volt ez, csupán a twi'lek tapintott nála különösen érzékeny pontra. A mandaloriaknál a család szent dolog, és Báró talán az egyetlen lény, aki Galidraan óta a veterán bizalmába tudott férkőzni. Senki nem teszi jól, ha egy mandalorit, vagy annak vodját sértegeti. - Még egy Zöldfülűke és kicakkozom a lekkudat, világos? - sziszegte a férfi fémes hangon, majd szétnyitotta ujjait, és hagyta, hogy a nő a földre zuhanjon. Csak most, hogy leeresztette igen terjedelmes lőfegyverét vált láthatóvá, hogy mellvértje mintegy másfél arasznyi hosszan felhasadt egy csapás nyomán, az acél alól kilátszott az alatta hordott páncélszövet. - Báró végzett a démonnal, úgyhogy máris többet tett, mint te.
A mondat befejeztével övéhez nyúlt, és két téglatest-formájú tárgyat húzott elő annak egyik kisméretű tárolórekeszéből, majd Tovar kezébe és Allora lába elé hajította őket. Tartalék energiacellák. - Most már lövöldözhetünk. - közölte, visszanyerve hidegvérét.
Miközben a társaság látszólag még mindig a hangárban álldogált, valódi tartózkodási helyükön, a dokk előtti folyosón, ocsmány alak tartotta szemmel őket. Rém a mennyezet mögött futó szellőzőben rejtőzött, és egy nyíláson keresztül figyelte a kibontakozó vitát. Csupán egy valamivel nem számolt: hogy míg a csapat érzékelését tetszés szerint manipulálhatja, addig a zabrak Erő-érzékelése fölött nincs uralma. Tudta azonban, hogy a zárt zsilip túloldalán az idegenek menekülése rejlik.
Lassan óvakodott előre, olyan közel az űrállomást és a hajót elválasztó falhoz, ameddig csak tudott - majd a hajóban várakozó pilótára is illúziót bocsátott.
A "hangárban" álldogálló csapat rémülten vette észre, hogy a zsilip túloldalán a hajó hajtóművei indulásra készen feldübörögnek.
|
|
Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Jan 29, 2009 10:28:00 GMT 1
Allora újabb értelmetlen, és erősen öngyilkos jellegű felszólalását, s testvére reakcióját Báró nem érzékeli, hiszen már egészen máshol jár. Minden idegszála megfeszül, ahogy még ilyen fáradtan is az Erőt próbálja segítségül hívni - azonban erőfeszítése nem bizonyul hiábavalónak. Homályosan ugyan, de egy másik képet lát hirtelen: pontosan úgy, mint ahogy nem sokkal megérkezésük után is, ezúttal is a démon szemeivel tekint le saját magukra. Most azonban rémisztő a közelség, s miután "végigkíséri" a szörnyet a szellőző-járatban a válaszfalig, fejét megrázva kimenekül ebből a furcsa állapotból. Ismét "társai" között van, s meglepődve veszi észre, hogy Allora földre került. Báró hiába próbálta eddig is szavakba önteni, mit érez Allora iránt, az arrogáns twi'lek szuka egyáltalán nem fogta fel, viselkedésével mit is ért el - nem csak Bárónál. Most azonban minden szónál ékesebben beszél a helyzet, mikor a padlóra rogyott NŐnek nem nyújt segítő kezet. Nem csupán megvetés ez, mélyebb, rémisztőbb és gonoszabb érzés, s a nőstény is érzi, hogy talán nem a legjobban állt hozzá eddig pár alapvető dologhoz. A zabrak mindenesetre kérdőn pillant Ordo-ra, s miután kiolvasta néma, mozdulatlan gesztusaiból, mi történt, csak biccent egyet. Majd szándékosan az egyik rakodómunkásra függesztve tekintetét, suttogóra fogott hangon megszólal:
- Nem tudom, hogy hall-e minket, de tudom, hogy lát, figyel. Ne nézzetek oda, de a szellőző járatban van, nekem négy óránál, a sarokban. Épp a pilótánkat manipulálja...Ordo, ki tudod szedni?
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Jan 29, 2009 13:06:14 GMT 1
Ordo figyelmesen hallgatja harcostársa szavait - bár az suttog, a sisak kommrendszerének köszönhetően minden szót tökéletesen hall. Aztán, mikor a zabrak végzett a mondanivalójával, vállat von, mintha csak a sporthíreket hallotta volna... és egyetlen határozott mozdulattal célra emeli a nehéz ismétlőfegyvert. A markolat és a cső egy pillanatra megül alkarján, majd másodpercek leforgása alatt több tucat, skarlátszín plazmanyalábot köp a szellőzőjáratra.
Fülbántó, éles visítás hallatszik, ezzel együtt azonban ismét bekövetkezik az iménti hullámzás a falakon. Mire Rém élettelen teteme a kilyuggatott fémcsőből a padlóra zuhan, az illúziónak még nyoma sincs. A démon külleme meglehetősen bizarr, teljes testmagassága legfeljebb másfél méter, és sűrű fekete szőr borítja - kivéve a fejét, ami pusztán csontból, és a mélyükön pislákoló szemekből áll, mintha egy groteszk művész kifordította volna a koponyáját.
Ordo próbaképp belerúg kettőt a testbe, majd mikor az nem mutat életjelet, még egy rövid sorozatot is kap... Végül a mandalori vállat von. - Azt hiszem ideje mennünk.
A pilóta, mikor rájött, hogy az imént a hajóra szálló csapat csak egy illútió mvolt, rövidesen újra elvégzi a dokkolást, és kinyitja a bejáratot, hogy a négyes felszállhasson.
|
|
|
Post by Jabba a hutt on Jan 29, 2009 13:38:07 GMT 1
A hangulat kezdett a tetőfokára hágni, amikor a négy szerencsétlen egymás ellen fordult. Mikor Allorát elkapta Ordo, Jabba embere sem tétlenkedett, a mandalóriai halántékától 2 centiméterre állt meg a nehéz ismétlőpuska csöve, amely még ennek a harcos népnek a páncélját is átlyuggatta volna turmixxá olvasztva Beskarad fejét. Szerencsére erőszakra nem volt szükség a helyzet, úgy ahogy, rendeződött. Miután leeresztette a fegyverét, a nő felé nyújtotta a kezét, hogy felsegítse.
- Vagy együtt vagy sehogy - mondta hűvősen.
Eközben Ordoék kivégezték a szörnyet, úgy tűnt zöld az út a menekülés előtt. A férfi nem tétlenkedett, maga előtt terelte a formás twi'lek testét.
|
|
Allora T'wiin
Junior Member
Szak?rtő
Retroducing Exocron CO alkalmazottja, ?s v?grehajt?ja.%\5\%!c!yellow
Posts: 192
|
Post by Allora T'wiin on Jan 29, 2009 17:09:44 GMT 1
Allora azonnal talpra pattant ahogy Ordo elengedte, látszott rajta hogy most nagyon sok mindent szeretne a férfi fejéhez vágni, ám mégis vett egy mély levegőt, és higgadt maradt. Ez volt a különbség pusztán közte és a mandalor között. Allora jéghideg számító profizmussal elemez mindent. Nem engedi nem engedheti hogy bármilyen érzelmek befolyásolják, vagy hogy elveszítse a fejét. Pláne nem ilyen helyzetben, ilyen körülmények közt.
Aztán egyszerűen csak végig nézte ahogy Ordo végez a bestiával. Legalább nem neki kellett ezt is csinálni.
Végül Tovar előtt felment a hajóra, mely visszafordult értük. A twi'lek nő előre ment a pilóta fülkébe ellenőrzött néhány számítást, talán csak reflexből, vagy a saját maga megnyugtatására. Ő maga sem tudta mi értelme van már a mozdulatainak. Nem vágyott másra, csak egy zuhanyra, és kiadós alvásra. Hirtelen testileg és lelkileg is nagyon fáradtnak, fáradtnak és tapasztaltabbnak vagy ha úgy tetszik idősebbnek érezte magát annál, mint sem szerette volna fiatalos vonásai ellenére.
Egy percig némán támasztotta az egyik panel szélét a pilótafülkében, majd egy nagyot sóhajtott, sarkon fordult és visszament a hajó kis eligazító részébe. A többieket kereste. A feladatot elvégezték. Tehát Allora hatékonysági mutatója most is 100%-os marad. Valamiért mégis úgy érezte adós valamivel Ordonak. A férfi előtt kartávolságban állt meg. Egyenesen felnézett a szemébe. A női büszkeség most sem engedett.
- Néhány perc múlva ahogy kikerülünk a roncsmező vonzáskörzetéből hipertérbe lépünk. Most pedig szeretnék tisztázni néhány dolgot, és nem ajánlom hogy megpróbáljon félbeszakítani. Egy: odalent egy csapat vagyunk, egy család ha úgy tetszik, és aki elveszti a fejét mindegy milyen okból, és a társára emel kezet megérdemli hogy zöldfülűnek nevezzék. Kettő: A szavak más nyelveken mást és mást jelentenek. Néha meg kell tanulnunk a szavak jelentése mögé nézni. Néha pedig semmilyen jelentése sincs egy szónak. Csak a tisztánlátás kedvéért a "Zöldfülüke" sem bírt nálam semmilyen lealacsonyító vagy derogáló jelentéssel. Vagy talán egy kicsit az elején, de aztán már nem. Sőt. Régen egy Birodalom ellenes kis csoportban dolgoztam. Volt egy férjem, és csecsemő kislányom. Elég volt egyetlen rossz lépés, és mindenki meghalt kivéve engem. Nem tudom mért pont én maradtam életben, ez nem is fontos. A lényeg, hogy mi mindig "Zöldfülűnek" hívtuk egymást. Ezzel jeleztük, hogy te már hozzánk tartozol, és én vigyázni fogok a hátsódra. Ma már amolyan jelentés nélküli szlengként használom, hogy magamat emlékeztessem a múltra. Persze nem várom el, hogy ezt bárki is megértse. Három: A nagyképű arrogancia sem mindig az aminek látszik. Az életben semmi sem az aminek látszik. Ezt megtanulhattuk odalent az illúziók világában. Talán az arrogancia is csak egy páncél. Egy páncél mely sokkal jobb és hatásosabb még a mandalori páncélnál is. Egy páncél melyet épp kezdtem volna levenni. De azt hiszem inkább mégsem. Már emlékszem mért dolgozok mindig egyedül. Végezetül: Van nálam elég bakta kenőcs, és ködszer, akinek szüksége van orvosi ellátásra azt ellátom, aztán pedig szeretnék az út további részében egyedül maradni a kabinomban. Utánna pedig felvesszük a pénzünket Öltönykénél és soha többé nem kell látnunk egymás arcát.
Ahogy befejezte a monológját valami megtört benne. Már nem olyan volt mint az út elején. A jéghideg számító parancsoló nőnek hirtelen nyoma sem volt a hangjában. Noha hanghordozása továbbra is határozott maradt, most először valami tőle szokatlan érzelmesség is került bele.
Egyszerűen ellépett Ordo mellett, és elővette táskájából a Tovar számára ismerős elsősegélydobozt.
-Nos kinek kell átkötözni a sebeit?
|
|
|
Post by Jabba a hutt on Jan 29, 2009 17:32:39 GMT 1
Chron Tovart elmondhatatlan öröm töltötte el, amikor felért az űrhajóra, az pedig szépen lassan nekivágott a hatalmas távolságnak. Ledobta magát az egyik a padra, nagy behemót fegyverét pedig a sarokba állította. Feltekintett a plafonra aztán sóhajtott egyet. Ez volt az a mozdulat, amellyel lezárta ezt a borzalmas kalandot és a feszültséget is kiadta magából. Az egész teste zsibbadt, fájt a sarka a sok ácsorgástól, sétálástól és futástól. Alig várta, hogy végre szusszanjon egyet. A sebe azonban ekkor ismét erőteljes fájdalommal jelezte, hogy komolyan megsérült. Nem volt sem kedve, sem ereje ellátni magát, egy picit még mozdulatlanul ült, bámulta a sötét plafont.
Allora visszajövetelére felkapta a fejét és elgondolkodva hallgatta végig a nő mondandóját. Végig készen állt, hogy ezúttal tényleg beleavatkozzon a kis párbajba, hogyha a mandalóriai nem bír magával. A twi'lek monológjának a végén elhangzott kérdésére levette a fehér felsőjét és intett neki. Nem szólt hozzá egy szót sem, még egy ilyen alvilági tuskó is tiszteletben tartotta a bajtársa magánszféráját. Egyedül egy köszönömöt mondott, aztán ő maga is visszatért a számára fenntartott kabinba és elaludt.
|
|
Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Jan 30, 2009 6:41:29 GMT 1
A kis csapat már-már emberfeletti sebességgel rohan fel a hajóra, s szinte lélegzetüket is visszafojtva várják az indulást. Báró ügyködése is már csak jóval indulásuk után jut el a többiek tudatáig - ahogy a rögtönzött hordágyon az ájult Mortimert felráncigálja a hajóra, ahogy az elszenesedett ronccsá alázott Rémhez lép...mindez csak Allora szavai után, a sebek ellátása közepette tűnik fel mindenkinek. Báró ugyanis, sisakját letéve, diadalittas mosollyal az arcán, ünnepélyesen a pihenő asztalkájára helyezi a legyőzött fenevad lemetszett, koponyaszerű fejét.
Allorára tekint, miközben Tovar sebeit ápolja, s a twi'lek nő erős szorítást érez vállán - bátorító, bajtársias váll-szorongatást. Felpillantva egy meglepően őszinte mosolyú zabrak tekintetével találja magát szemközt - Báró jól láthatóan minden ártó szándék nélkül guggol mellette, miközben jobbja továbbra is a hölgy vállán pihen. Hirtelen - ha csak egy pillanatra is - érthetetlen kötelék fonódik a jelenlévők között. Báró hiába a szavak embere, testvérével is gyakran beszélnek némán, és most, ha csak egy másodpercre is, de Tovar és Allora is érti: az ellenségeskedésnek vége, mintha sosem lett volna. Nem bocsánatkérés, és nem megbocsátás ez - éppenhogy ezek szükségtelenségének kinyilatkoztatása.
Ezután a zabrak felpattan, s az őszinte mosollyal az arcán belekezd rövid mondandójába:
- Megcsináltuk! Sikerült, és úton vagyunk a biztonság felé! Ennek a dögnek a trófeája Ordót illeti - mutat a koponya-szerűségre - Mortimerre pedig mindenképpen igényt tartok, Ő az én fogylom, és kezeskedem róla. Nyilván a barátomé az a démonkarom, ami beleszakadt a vértjébe, DE! Nektek is hoztam valamit! Csak azért nem Ti kaptátok el a dögöt, mert mi előbb futottunk bele, szóval megillet Titeket is, lehet válogatni! - azzal a démon nyolc hatalmas karmát szórja az asztalra - a tizedik a zsebében pihen, Füst ormótlan metszőfogaival együtt.
Majd tekintetét a mennyezetre szegezi, s még mindig mosolyogva, elérzékenyült hangon mando'a nyelven - maga sem tudja, miért nem galaktikus közös nyelven - újra megszólal:
- Ca'nara par kyr'amur cuyi jaor! - A szavak, bár Ordon kívül értelmetlenek a jelenlévőknek, mégis furcsamód megnyugtatóan hatnak.
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Jan 30, 2009 6:57:30 GMT 1
Allora családról és kapcsolatokról beszélt, nem is sejtve, hogy valójában hosszú ideje Báró volt a mandalori egyetlen családtagja - de semmi szükség arra, hogy ezt közölje is a nővel. Ehelyett szótlanul hallgatja végig a monológot, és mikor a twi'lek nekilát az elsősegélynyújtásnak, egyszerűen helyet foglal az ülésben.
Gyakorlott mozdulatokkal emeli le először sisakját, majd a nyaki szigetelőréteg eltávolítása után a mellvértet is lecsatolja, és tüzetesebben szemügyre veszi. Füst pontosan ott karmolta meg a lemezt, ahol még régen, Galidraan-on, egy fénykard hagyott nyomot. Itt a fém kissé meggyengült, és az újabb sérülés "végzetesnek" bizonyult: bár a páncélszövet csak alig sérült meg, a beskar maga egy képzett kovácsot igényelt, aki kijavítja. És a galaxisban kevés az olyan kovács, aki meg tudja munkálni a mandalori acélt.
Ordo szíve elszorult, mikor rájött, milyen rég járt odahaza, a családi birtokon. Tizenhat-tizenhét év is eltelhetett, és Beskar'ad csak most jött rá, mennyire elszállt felette az idő. Merengésében testvére szavai zavarják meg. - Ca'nara par kyr'amur cuyi jaor! - sóhajtja a mennyezetnek Báró. "Elmúlt hát a gyilkolás ideje". Milyen igaz...
Milyen igaz.
Ideje hazatérni.
//Köszönöm szépen a kalandot, élmény volt veletek játszani. Remélem még lesz rá alkalmunk.//
|
|