Negra'da Bralor
New Member
Harcos
Mandalori veter?n - Becenev?n:T'ra (medve) !c!Default
Posts: 36
|
Post by Negra'da Bralor on Nov 17, 2007 12:54:54 GMT 1
T'ra arcán a hideg kétkedés ütött ki, amikor a kattanás átzajongta hajóját. Felhúzta bal szemöldökét, és amikor az átható hangnem egyre elhalt a visszhangot övezve, csak szemét forgatva figyelt. Várt, és figyelt. Amikor úgy érezte a hirtelen jött vonósugár végleg kikapcsolt, s ő merevítve van az űrállomáshoz felállt a panel elől, és magára kötötte fegyverszíját. Nem volt rajta egyéb, mint egy kemény varrású nadrág, bőrmellény, alatta egy ing, és egy acél-betétes bakancs. GOndosan befűzte a cipőjét, majd az ideiglenes mosdóba vette az irányt. Engedett egy kis vizet a hajára, majd felborzolta, ugyanis a hosszú út során elég kesze-kusza formában állt.
Gyorsan elindult a rámpa felé, hogy aztán kiléphessen az űrállomás dokkjába. Azonban készenlétben hagyott hajója jelzéseket adott le, s meghallotta az adásfogó jellegzetes, éles hangját. Félrehúzta meggémberedett száját. - Élni, és élni hagyni... hát engem nem hagynak! - zsörtőlődött, majd magát, a képernyő elé vetette. Ahogy szemével gondosan végigjáratta a látható zöld színpompában, és árnyalatokban úszó folyósót, és a kislányt aki a végén valamelyest emberi mozgást mutatott, elmosolyodott. Úgy vélte ő volt az aki az általa elnevezett óvodának egyetlen képviselője a hajón. Gyorsan odakapott a fegyveréhez, ami övénre igazítva lengett, és ellenőrizte annak mibenlétét. Mégegyszer utoljára hátranyalta őszes-fekete haját, és kilépett a dokkba.
Szemét azonnyomban eltakarta széles tenyerével, ugyanis nem megszokott színvilágba ütközött az írisze. Csípős volt látni, ezt a szokatlan összetételt. Arcán az unalom egyre erősödött, így elkurjantotta magát. - Van itt valaki?! - érezhetően ösztökélte azt a valakit, a válaszra.
|
|
|
Post by luthus on Nov 18, 2007 8:30:00 GMT 1
A technikus, Bred láthatóan nem értette meg miről beszélt Luthus. Ez most nem a megsértődések pillanata. Ha életben akarnak maradni nincs idő foglalkozni egymás érzéseivel. Őszintén szólva ez nem is Luthus szakterülete, őt másra nevelték, és az ilyen szorongatott, stresszes helyzetekben nem várható el a megértés. Egy lesúlytó pillantással jutalmazta Bredet, majd a koppanás irányába indult.
A terem üres volt és nem látott semmi szokatlant Luthus, majd egy kéz tűnt fel az ablakban. Luthus odalépett és egy szkafander nélküli alakot pillantott meg. Valószínűleg ő koppant neki a hajónak. A valószínűleg régóta halott testet hamar felismerte, Dielene volt az űrállomásról. Ott még elég élőnek tűnt. Bekapcsolta kommját, hogy az egész csapat hallja.
-A lánnyal, akit kísérgettek, van egy kis probléma. A holtteste épp most verődött neki az űrállomásnak. Dielene szkafander nélkül lebeg az Űrben.-recsegte avolt birodalmi kém, majd lassan belegondolt a helyzetbe. Hogy lehetséges ez?... Homlokán izzadságcseppek gyülekeztek.
|
|
|
Post by Jabba a hutt on Nov 21, 2007 12:10:40 GMT 1
-Kalózok egy frászt - legyintett Tovar, de a puskáját már nem engedte lejebb, hiszen a két weequay is fegyvert rántott.
Kész csoda volt, hogy a Desilijic klán embere nem lőtte őket rögtön agyon, abban a pillanatban, amikor odakaptak a fegyverükhöz. Luthus ekkor intézett mindenkihez üzenetet.
- Azt javaslom, hogy ne ragadjunk le itt és menjünk tovább azonnal - közölte ezután a férfi
Chron Tovar már túl volt azon a ponton, ahol a józan észt hívhatta segítségül. Ránézett a twi'lek nőre sürgetőleg, hogy menjenek, úgysem bízhatnak semmiben amit látnak. Teljesítsék a feladatot aztán húzzanak el innen a búsba.
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Nov 21, 2007 16:05:22 GMT 1
A mandalori nem várja meg - nem várhatja meg - lövése eredményét. Barátja már ott volt mellette, a látszatnál erősebb karjait felsőteste köré fonta, és ugrott. Mikor már a levegőben voltak, a zabrak a mandalor fülébe kiáltott ("Csak kölcsönvenném!")... aztán lendületük megtört, ahogy lábuk megakadt az éppen elzuhanó bestia hátsó fertályában.
Keményen a fémpadlónak ütköztek, és a veterán gurulva tompította az esést, majd két fordulás után ellökte magát a talajról, és talpra érkezett. Lőfegyvere az állat túlsó oldalkán hevert a földön, így jobb híján a combjára szíjazott harci kést rántott elő; fölöslegesen.
A reek az oldalán hevert, lábaival erőtleneket rúgott a levegőbe. a bénító tű mégis eltalálhatta szemét, és szétterjeszthette a mérget a véráramban. A mandalori visszalökte fegyverét a combtokba, és Bárófelé köszönésképpen biccentve visszasétált az állathoz. Annak tekintete üveges volt, légzése egyenletes, mély. Gyönyörű állat volt, valamivel nagyobb a fajtájától megszokott átlagnál. Ordo azonban tisztában volt vele, ha most magára hagyják, később még gondot okozhat.
Végigsimított a rücskös kültakarón, majd a reek mellett ellépve felemelte a földről ismétlőlézerét. Az állat szemére irányozta azt, majd elhúzta a ravaszt. Végül kését újból elővéve lemetszette a lény száját keretező méretes tülköket.
Már csak egy valami volt hátra. A reek teste mellett egy fénykard hevert - csak ennek láttán jött rá a mandalori, mit is jelentett, amit Báró mondott neki egy perccel ezelőtt. Lehajolt, és felemelte azt, azután a helyére akasztotta az övén. A másik jedi-fegyver mintegy öt-hat méterrel távolabb feküdt, ahová Füst hajította le.
Ordo megtette a távolságot, és lehajort a fémhengerért... aztán felegyenesedett, kezében a markolattal. elgondolkodva forgatta egy darabig, majd lenyomta a gombot, és megcsodálta a kék pengét. Barátja, aki minden gondolatát ismerte, érezhette, hogy a veterán mondani készül valamit, amire nehezen szánja el magát. Végül a sebhelyes férfi lekattintotta a pengét, és valóban a zabrakhoz fordult.
- Vod... - itt egy kis szünetet tartott, majd Mando'a nyelven folytatta, melyet az elmúlt három évben Báró is tűrhetően elsajátított. - Tion'lis pirimm ibic jetii'kad? (ford.: tudod használni ezt a fénykardot?)
|
|
Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Nov 22, 2007 16:45:17 GMT 1
Báró már az elrugaszkodás pillanatában érzi, valami nem úgy megy, ahogy azt várta..a fénykard kiesik kezéből, az ugrást elvéti... Szerencsére még éppenhogy dobbantani tud a szörnyeteg fején, majd a tomporában való koccanás után barátjához hasonlóan vállán átfordulva kerüli el a szégyenletes pofáraesést. Igaz, Báró csak guggoló helyzetbe tudja menteni magát, de ez is több a semminél! Látja, ahogy barátja a reek-t kivégzi, és valahogy nincs érkezése közbeavatkozni. Pisztolyát készenlétben tartva a hátát falnak vetve várakozik, szemben az ajtóval, melyen át Füst "elmenekült". Kissé zavarba esik, mikor Ordo a fénykardokkal foglalkozik - bár nem ismeri az okokat, csak azt tudja, nagyon nagy becsben tartja őket - talán mégsem kellett volna ezt... Aztán barátja odalép hozzá, és felé nyújtja a kardot... - Tion'lis pirimm ibic jetii'kad? Szinte megigézve bámulja a csupasz markolatot, szája is tátva marad...hiszen Beskar'ad felajánlotta neki egyik kardját!! - Elek. - Báró sohasem beszélt szépen mandalori testvére nyelvén, szavai most is furcsán ércesnek, kiejtése durvának tűnik, mondanivalója azonban tisztán érthető - Dush a'elek. ORI'VOR'E!! (ford.: Igen. Nem túl jól, de igen. Köszönöm!) Azzal gyorsan elteszi fegyverét, a kardért nyúl, s gyengéden megfogja azt, vágyakozva a magasba emeli, és remegő kezekkel felkattintja. A fénykard halványkék derengésében, zümmögő aláfestése mellett hajol meg Beskar'ad Ordo előtt. Úgy érzi felkészült, akár Füst ellen is kiállni.
//természetesen Báró nem tapasztalt, és nem is jó fénykard-forgató. pontosan ott tart, mint Luke Skywalker Obi-van Kenobi tanításai után, vagyis semmi esetre sem sebzi meg magát véletlenül a karddal, alkalmasint még meg is tudja védeni magát vele közelharcban, de egy másik fénykarddal szemben esélytelen//
|
|
|
Post by Ryddel Ha'rs on Nov 29, 2007 13:19:34 GMT 1
Beskar’ad Ordo, Báró
Az állomás rideg fémpadlózatán heverő Reek egyre halkabban szuszogott, a pillanatokkal ezelőtt rugdalózó lábai is lassan elernyedtek…Úgy tűnt, a lény átadta magát a nyugtató hatásának, és ezzel teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került. Már nem is erőlködött, talán valóban a szer hatása volt ennyire erős…talán a lény adta fel belátva, nincs menekvés. A mandalór csendesen elsétált az áldozata mellett, miközben kezével végigsimította a meglehetősen érdes, és kemény bőrfelületet a vad hátán. Amikor a fejrészéhez ért, az állat azonnal rápillantott…szemeiből mintha az tükröződött volna…tudja, hogy most pusztulnia kell…Aztán a fegyver lesújtott halált hozó sugaraival, a Reek pedig örök álomba szenderült.
Szétégett feje rézsútosan, erőtlenül „borult” a talajra…
Pillanatnyi csend következett, vészjósló, mely ezen a helyen egyet jelentett a hátborzongatóval…aztán abból az irányból, amerre Alora-ék elindultak egy jellegzetes hang törte meg…Valaki elsütött egy lézerpisztolyt…Újfent csend lett…aztán üvöltés, és lövések…majd ismételten csend.
Alora T’wiin, Chron Tovar, Chypher
A két weequay továbbra sem mutatta semmiféle jelét annak, hogy a csapatra szeretne támadni…Sokkal inkább a közöttük álldogáló kicsiny lány volt a fegyvereik célpontjában. Látszott rajtuk, hogy még kicsit csapzottak az előző hasogató fejfájás hatása okán, de azért tartották magukat. Az ő Dielene-jük rémülten méregette a környezetét, miközben olykor sandán az „ikerpárjára” pillantott. Látszott rajta, meglehetősen zavarja a fegyverek látványa…hát még az, hogy azok rá merednek. szegeződnek rá. - Kalózok egy frászt! Törte meg a pillanatnyi csendet Tovar, reagálva a két non-humán felvetésére, melynek hatásaként az egyikük fel is nevetett. - Akkor uggyan mit keressssztek az állomásszon? Kérdezte még mindig mosolyogva, összeszűkített szemekkel, miközben fegyverének csöve lassan az Alora mellett álló Dielene-re szegeződött. - Azt javaslom, hogy ne ragadjunk le itt és menjünk tovább azonnal! Kezdett bele Tovar, amikor ismét felcsendült a két pösze beszédűnek ható gyíkok egyike. - De nem issssz érdekel különösszebben! Nem akarunk ártani! De ezzzzek itt furcccák! Nem láttátok, hogy az előbb halványabbak voltak? A két alak egymásra tekintett…a hátrébb álldogáló megvonta a vállát, majd elsütötte a fegyvert…A lézernyaláb keresztülszaladt a kislány fején, majd a szemközti falban halt el. - Caaalló! Mi a titkod! Borult ki a lövést leadó, és valamiféle rémület jelent meg a tekintetében. - Menjünk innen! Nem érdekel ssszzzemmi jutalom, cccakk menjünk! Sziszegte idegesen, majd sarkon fordulva megindult arra, amerről érkezett…pillanatok alatt eltűnt az íves folyosószakaszon a szemetek elől.
Az ottmaradt weequay sandán tekintett a csapatra, majd a fegyverét előre szegezve ő is hátrálni kezdett…
Arról, amerre a társa távozott egy hatalmas üvöltés hallatszott…aztán lövések…majd csend…Abban a pillanatban, amint a lövések eldördültek, a két kislány ismét áttetszővé vált egy pillanatra….
Luthus Leniendo, Bred
Luthus csendesen méregette az ablaknak verődő holttestet, miközben jelentett a csapatnak. - A lánnyal, akit kísérgettek, van egy kis probléma. A holtteste épp most verődött neki az űrállomásnak. Dielene szkafander nélkül lebeg az Űrben. Alig fejezte be a mondatot, amikor egy kiáltás hallatszott a központi kabin felől. A hang egyértelműen, és megtéveszthetetlenül Bred-é volt. - Mester, itt van még egy hajó! Éppen most csatlakozott az állomáshoz! Aztán csend lett…alig hallható neszként lehetett csupán hallani valamiféle apró kattogásokat. Egyértelmű volt, hogy a technikus valamit művészkedik az előtte lévő konzolokon…Aztán ismét felharsant a hang. - Ha Alora csapata megindul előre, akkor bele kell, hogy botoljanak majd! De nem látok oda, az a vevő rossz! Kiáltotta ismételten, aztán csend lett…
Negra’da Bralor // A hozzászólás egyes részeit kérem módosítani ezeknek megfelelően! Ez azért fontos, mert a hajód nem az állomáson van, hanem azon kívül. Az esetleges menekülésnél fontos szerepe lehet ennek a ténynek! Amint megtörtént a módosítás, írj PM-et, és javítom ezt a részt a kaland folytatásának! Köszönöm a megértésed! //
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Dec 1, 2007 5:41:15 GMT 1
A mandalori elmosolyodik sisakja takarásában, ahogy barátzja örömét figyeli. Sosem szívlelte az Erő használóit, hiszen a harcmodoruk nélkülözi a tisztesség, az esélyegyenlőség gondolatát is. A Galidraan-on vívott csata... huszonnégy évvel ezelőtt... ezt csak megerősítette benne, s minden harcostársában. A Jedik ezt az Erő adta tisztességtelen előnyt kihasználva beleavatkoztak a nép egy belső konfliktusáéba, és majdnem az utolsó szálig kiirtották őket... De egy barát, az mindig barát marad, arról senki sem tehet, hogy az Erővel születik; a kivétel pedig a szabályt erősíti.
Ahogy a Szomorú Szerelmek Bárója, kezében a kéken pulzáló fénykarddal meghajolt, Beskar'ad biccentett neki. Hangja a sisakon keresztül fémesen csengett, de a zabrak, aki jól ismerte a veteránt, felismerhette a belőle kicsendülő baráti érzéseket. - Bic cuyi gar. (ford.: A tiéd.)
A következő pillanatban a folyosó távolából lövések hangzottak fel, aztán valaki vagy valami felüvöltött... A mandalori egy pillanatig fontolgatta, mit kéne tenni, majd egy stratéga hideg fejével határozott, visszaváltva a Galaktikus Alapnyelvre. - Bízom benne, hogy elég jók ahhoz, hogy túléljenek egy lövöldözést. Ha nem, akkor úgyse segíthetünk rajtuk. Menjünk tovább az élőlénylaborba. - azzal, nem is várva a válaszra elindul. Ezzel két dolgot is kifejez: azt, hogy ha báró menni akar, nem tartja fel, de azt is, hogy tisztában van vele: a zabrak hallgatni fog a tapasztaltabb harcosra, és a nyomába szegődik.
|
|
|
Post by Jabba a hutt on Dec 2, 2007 10:09:22 GMT 1
- Még, hogy Te élsz - vetette oda gúnyosan a kislánynak Chron Tovar, ezzel leplezve idegességét.
A következő pillanatban ordítás, lövések, majd csend hallattszott abból az irányból, amerre a két weequay távozott.
- Na ők viszont biztos halottak. Alora, merre menjünk tovább? - fordult a nő felé, hiszen annak elvileg ismernie kellett az útvonalat - Én nem ácsorognék itt sokáig...
Közben a folyosót figyelte, fegyverét lövésre készen tartotta, bár erős kételyei voltak, hogy érni fog e velük valamit.
|
|
|
Post by luthus on Dec 8, 2007 20:17:48 GMT 1
Némán figyelte a földöntúlian ható jelenést. Az összefagyott holttest felkavarta, amit az is tetézett, hogy az a kislány saját csapattársaival sétál odabent ez a lány.
Nem sokáig figyelte a lebegő iszonyatot. Hamar meghallotta Bred hangját, és visszasietett az irányító teremben. Aggódva hallgatta az eseményeket. Valószínűleg ez a hajó is olyan szerencsevadászokat hozott, mint amilyen ők. Akkor a robbanás mégsem lasította le kellő mértékben a jelentkezőket.
-Alora! Ha így haladtok tovább egyenesen, nemsokára szembetaláljátok magatokat egy idegennel. Valószínűleg ő vagy ők is az Exocron megbízottai.
|
|
Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Dec 10, 2007 20:55:13 GMT 1
A zabrak érzi barátján, hogy óriási gesztus tőle ajándékba adni e fegyverét, azonban nem is sejti, mi húzódik a háttérben. Mindenesetre elhatározza, hogy alkalomadtán ezekre is fényt derít - csak ebből a kalamajkából tudjanak kimászni! Amikor meghallja a lövöldözést, ajkai gúnyos mosolyra húzódnak - ó, Bárónak esze ágában sincs segíteni a csapatuk másik felének. Melyikük, s mivel érdemelte volna ezt ki? Az arrogáns szuka a főnökösködésével? Az izomfiúk a nemtörődömségükkel? Nem. Nem érdemelték ki az albínó zabrak segítségét.
- Követlek, úgyis tudod! De nehogy azt hidd, hogy Tiéd lehet minden dicsőség, a következő préda az enyém, és csak az enyém! - suttogja barátjának, miközben lekapcsolt fénykarddal megindul utána, majd hosszúra nyújtott, gyors lépteivel meg is előzi a másik páncélost. Bár mestere a színészetnek, Ordo előtt most is hiába játsza el az önfejű, bizonyítani akaró önzőt - barátja tisztán kihallhatja hangjából, hogy csak ígéretéhez híven védelmezni akarja Őt. Az élőlénylaborba, bármi is történjen, Báró lép be először, természetesen a megfelelő körültekintés után. Belöki az ajtót /avagy feltépi:)/, majd az immár aktivizált fénykardot maga előtt tartva benéz - aztán jobbra, balra tekint, átvizsgálva a termet, de még a plafont is megfigyeli, hiszen minden eshetőségre fel kell készülni.
|
|
Allora T'wiin
Junior Member
Szak?rtő
Retroducing Exocron CO alkalmazottja, ?s v?grehajt?ja.%\5\%!c!yellow
Posts: 192
|
Post by Allora T'wiin on Dec 11, 2007 21:09:19 GMT 1
-Szerintem ezekre se lesz több gondunk. -jegyezte meg, miközben megborzongott egy pillanatra.
De igyekezett erőt venni magán, és nem mutatni mennyire szétesett vezető stilúsa az elmúlt percek hatására. Ez az akció nagyon nincs rendjén. Igazából ezzel a hellyel kapcsolatban semmi sem alakul normálisan. A twi'lek nő pedig elvesztette a kontrollt. Minden kicsúszott szép fokozatosan az irányítása alól. De végűl erőt vett baljóslatú gondolatain, és érzésein, és az egyre jobban eluralkodó pánikrohamain.
-Irány továbbra is a vezérlő. Hátha ott megtudjuk végre, hogy mi a pokol történik itt. Gyerünk! -adta ki végül a parancsot.
Ő maga futólépésben indult el a vezérlő terem ajtaja felé, mely a következő kanyar után fel is bukkant a szeme előtt. Nem nézett vissza. Aki jön az jön, aki nem az nem. Most csak egy dolog a fontos, hogy ő Allora túlélje ezt az öngyilkos küldetést, a többi nem számít. Aztán majd elszámol Öltönykével is. Ez azonban a megbízójának nagyon sokba fog fájni...
|
|
|
Post by Ryddel Ha'rs on Dec 13, 2007 12:25:01 GMT 1
Beskar’ad Ordo, Báró
A két kalandor a Reek megölése, valamint rövid, egymás közötti eszmefuttatás után úgy döntött, hogy folytatja útját az élőlénylabor felé, ezzel magára hagyva a másik csapatot. Mindketten reménykedtek, hogy találnak ott valamit a két démonról…bármit, ami esetleg segíthet azok semlegesítésében, szelídítésében…egy dolog azonban biztos volt, az állomás nem csak egyetlen ilyen laborral büszkélkedhetett…Csak ezen a fedélzetrészen volt még vagy négy, és akkor még az alsó gyűrűről szó sem esett…így a remény lehetett az egyetlen mentsvár a páros számára. Annyi bizonyos volt, hogy „írásos” anyagokat találnak állatokról, és ezzel talán kiderülhet, mik ólálkodhatnak még ezen az állomáson. Már persze akkor, ha ezeket nem tüntették el szánt szándékkal….
Az íves folyosószakasz a térképek alapján körbevezetett, azonban minden egyes negyednél volt egy „torlasz” szerű pont. //1 – Turbólift ,2 – Biztonsági pont, 3 - Turbólift, 4 – Biztonsági pont// A turbóliftek pontjainál a megoldást az szolgáltatta, hogy a jobbra, illetve balra is két-két lift között egy apró átjáró volt szabadon hagyva…Maguk a felvonók mindkét irányban nyitottak voltak, és alaphelyzetben minden esetben a szinten tartózkodtak. A csapat az 1 és 4-es számmal jelölt pontok közötti zsilipek egyikén csatlakozott. Ordo és Báró párosa az egyes pont felé, azaz a turbóliftek felé tartottak, melyek közül a bal szélsők egyenesen az élőlénylaborba vezettek. A két jobb oldali nem tartózkodott a szinten, de azok felett a biztonsági központ feliratok voltak láthatóak.
A liftbe beszállva annak ajtaja a hidraulika miatt hangos szisszenéssel záródott be, majd indult meg lefelé. Mindketten érezhették, hogy a szerkezet közel sem függőleges pályán mozog…valamelyest kitértek balra, egyenesen az állomás szíve felé. A rövid út után a szerkezet megállt, majd a beszállással szembeni ajtó kettévált. Báró lépett ki azon elsőként…Egy terem tárult a szeme elé…ugyanaz a zöldes vészvilágítás fogadta…a helyzet azonban cseppet sem volt rózsás…a fények villództak, így nehéz volt kivenni bármit is…Volt, hogy percekig félhomály uralkodott, aztán hirtelen mintha képszakadás történt volna, a terem sötétségbe vészett. A két liftajtóval szemben egyetlen kétszárnyú ajtó éktelenkedett, melynek egyik szárnya zárt állapotban volt, míg a másik szárny teteje zárt állapotban, alja viszont a nyílt állapotban pihent. Ember nem fért át rajta…egy mynock volt beszorulva a szárnyak közé…valami azonban nem stimmelt vele…nem az a szorványos mynock volt, amit már megszokhattak a Galaxislakók…A fejére valamiféle szerkezet volt erősítve. A teremben a látottak alapján ádáz küzdelem dúlhatott…A székek, asztalok felforgatva, és javarészt a lift előtt felhalmozva álltak. Úgy festett akik küzdöttek, azok megpróbáltak valamiféle torlaszt létrehozni a szemközti ajtóval, mely felett a villódzások alatt kiolvasható volt…élőlény labor. Az ajtó meglehetősen szűknek bizonyult, valószínűleg nem ezen az úton szállították be a vizsgált fenevadakat…azok azonban erre akartak távozni.
Az itt töltött idő alatt eddig mindenfelé csak ruhadarabok voltak…testek, vér, hús nélkül…itt azonban a baloldali sarokban ott hevert egy holttest. A füleiből, orrából, és szemgödréből vér folyt, amely most megalvadva takarta arcbőrét. A többi testrésze ép, és sértetlen volt…legalábbis így első látásra annak tűnt.
Alora T’wiin, Chron Tovar, Chypher
A második csapat a négyes pont felé tartott, ami köztudottan – aki emlékezett a térképekre, vagy a HUD-on folyamatosan látta azt - egy biztonsági ellenőrzőpont volt. Azt követően még egyszer ennyi gyaloglás után lehetett elérni azt a turbóliftet, amely egyenesen a vezérlőbe vitte az embereket. Már első körben látszott, hogy bár a biztonsági pontok nem voltak valami jól elhelyezve…talán ez is kulcs szerepet játszhatott abban, hogy az állomás teljes népessége eltűnt…meghalt…bujkált. Bár a legutóbbira vajmi kevés esély volt, tekintve a letapogatásokat, de soha nem lehetett tudni.
Mikor Alora kilépett a kiszögellés mögül, Dielene egy rosszalló pillantást vetett rá, majd toporzékolni kezdett. - Állandóan ez a lövöldözős játék! Nem lehetne már valami mást is? Kérdezte idegesen, majd összefonta kezeit a mellkasán, és a fal felé fordulva duzzogott tovább. Ikertestvére a folyosó azon szakaszát bámulta, ahol a lövöldözés történt…meg sem mozdult, csak állt, és figyelt…mintha sokkot kapott volna.
A folyosószakasz enyhe ívén való séta közben a csapat észrevette a biztonsági pont elzáró ajtaját, ezzel egy időben a két kislány egyszerűen eltűnt. A helység előtt ott hevertek a trandók…a testük ép volt…de a fejük…ahol testnyílás volt a fejükön, abból vér folyt…a szemeik mintha elpattantak volna…csak egy vérvörös valami volt a gödrökben, semmi több. Az egyikük éppen a biztonsági „szoba” ajtajánál hevert, míg a másik valamivel előrébb, a csapat felé. Igen feltűnő volt a mennyezet egy nyílása, amely több lövést is szenvedett...a nyílás szélén vér csordogált…
A szoba ajtaja mellett egy konzol világított, mely jelezte, a helység zárolva van, és egy kódkártya, valamint a megfelelő kód kell annak nyitásához. Chypher a tőle lassan megszokott módon káromkodott egy cifrát, majd Alorára tekintett. - Fel tudod törni anyukám? A kérdés közben visszatekintett a folyosóra, ahonnan érkeztek, majd a feje felett húzódó véres szellőzőt kezdte méregetni…
//Amennyiben a csapat valamely tagja ért a finommechanikához, úgy egy közel 10 perces munkával a zár „törhető”!//
Luthus Leniendo, Bred
Bred továbbra is csendesen dolgozott, hogy a Luthus által kért képeket lássák…igyekezett, hogy ismét átvehesse a vevők felett az irányítást. Fél szemmel olykor rá-rápillantott a másik két hajóra is…a nagyobbik környékén valamiféle mozgás volt tapasztalható. A fiatal elhaló hangon ugyan, de felrikkantott…hogy nyomatékot adjon szavainak rábökött a kijelzőre. - Az meg mi a sz@r? Kérdezte rémülten, és megfeledkezve az előző tevékenységéről azonnal odatapadt a jobb oldali monitor elé.
Úgy festett, hogy valami zsilipféle szerkezet nyílt ki a hajótesten…percekkel később szkafanderben lévő alakok kezdtek kiszállingózni rajta, és az állomás felé terelték magukat a háti rakétáknak köszönhetően. Odaérve láthatóan csináltak valamit a burkolattal…erőteljes fényhatások voltak láthatóak a munkálatok során.
Két szkafanderes megindult a hajó irányába is…láthatóan nem zavarta őket a gép, sokkal inkább az állomás burkolatát méregették….egy biztos volt…ha távol is voltak jelenleg, közeledtek…
. //Negra’da Bralor hosszas kihagyás miatt jelenleg inaktív állapotba kerül, így karaktere helyett egy NJK fog játszani. Mivel róla egyenlőre nem sokat tudtok, csak Luthus bejelentését, így nem írom le a cselekedeteit!//
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Dec 15, 2007 6:21:01 GMT 1
- Követlek, úgyis tudod! De nehogy azt hidd, hogy Tiéd lehet minden dicsőség, a következő préda az enyém, és csak az enyém! - Ordo elmosolyodott barátja haátorozott megnyilatkozásán, még akkor is, ha tudta, csak félig gondolta azt komolyan. A zabrak felé biccentett, egyszerre jelezve háláját és beleegyezését.
Ordonak sosem voltak igazán barátai. Katona volt, harcos, és a Polgárháború alatt nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy bárkit közel engedjen. Hiszen egyetlen eltévedt lövés elég ahhoz, hogy egy barátságnak vége szakadjon... De Báró valahogy más volt, ragaszkodásával, hűségével nem csak a veterán barátságát, de legmélyebb tiszteletét is kiérdemelte. Mindössze két személy volt az univerzumban, akihez egykor ilyen érzelmi szálak fűzték: az apja, és Jango Fett.
Ahogy ezt végiggondolta, a férfinak eszébe jutott a farm, ahol felnőtt... és elgondolkodott azon, mióta nem járt otthon? Tíz éve? tizenöt? Elhessegette a gondolatot, és nyomában vodjával, tovább sétáltak a folyosón. Sisakja HUD-jának bal alsó sarkában apró sziluettként derengett az Exocronia alaprajza. Hamarosan elérték a turbólifteket. Kettő fölött az "Élőlény-labor" felirat világított, a másik kettő nem tartózkodott a szinten.
Egy gombnyomásra a gyorsfelvonó száguldva indult velük az állomás szíve felé, a sebességtől Ordo gyomra a torkába kúszott, legalábbis a mandalori így érezte. Hirtelen fékezés, aztán a turbólift megállt.
A felátruló ajutón túli sötétségbe Báró lépett először, fénykardját felkattintva tekintett körbe, gyakorlottan ellenőrizve a falakat, a plafont. Mozdulataiban több volt a mesterkéltség, mint a rutin, de Ordo büszkeségt érzett, hogy társa iylen komolyan veszi önkéntes feladatát. Ha alkalom kínálkozik majd rá, a megfelelő módon meg fogja hálálni, döntötte el Beskar'ad, miközben ő is kilépett a felvonóból.
A már ismert zöldes vészfény világított itt is, de ütemtelenül vibrált, elaludt, felkapcsolt újra: mintha az áramszolgáltatással lett volna gond. Ordo szemét bántotta a villogás, ezért sisakovizorját gyorsan éjszakai látásmódba kapcsolta át. A képernyő egységes, zöld fénybe borult, és bár a fényfelvillanások időnként elhomályosították látását, az összhatás korántsem volt olyan zavaró, mint pár másodperccel korábban.
A helyiség állapota csatáról, vagy legalábbis dulakodásról árulkodott. A férfi gyorsan felmérte a helyzetet, majd mutatóujját sisakja elé emelve, mintha a száját keresztezné vele, jelezte Bárónak: legyenek csöndesek. Mikor társa visszajelzett, egy határozott intéssel a holttest megvizsgálására szólította fel, míg ő maga, fegyverével jobbra-balra pásztázva átvágott a csarnokon, hogy az ajtószárnyak közé szorult különös lényt vehesse szemügyre.
|
|
|
Post by Jabba a hutt on Dec 15, 2007 14:15:56 GMT 1
Chron Tovar legnagyobb örömére, a csapat végül úgy döntött, hogy folytatja az útját. A Desilijic embere szerette volna minnél hamarabb letudni a melót, mert már nagyon kiakasztotta az állomás. Nem hitte volna, hogy ilyen van a valóságban. Jó hosszú volt az út, a férfi pedig már nem emlékezett a térképre és nem volt HUDja amin nyomon tudta volna követni, hogy éppen merre jártak, úgyhogy inkább rábízta magát Allorára.
- Állandóan ez a lövöldözős játék! Nem lehetne már valami mást is?
Kezdett toporzékolni a kislány, amire Chron már éppen lendítette volna a karját, hogy lekeverjenek egy maflást neki, ezzel csöndre intve, amikor meglátta a másik eltorzult ábrázatát. Keze így nem emelkedhetett fel és a twi'lek nő sem tudhatta, hogy éppen pofont készült osztani. Ehelyett Tovar is elnézett abba az irányba, amerre a kislány.
A csapat továbbhaladt és megpillantották egy biztonsági pont ajtaját. A két kislány pedig csak úgy szőrén-szálán eltűnt. Ez vegyes érzelmeket ébresztett a férfiben. Egyrészt megkönnyebbült, hogy nem kellett pesztrálni őket, másrészt a hideg futkosott a hátán, hogy micsoda szellemállomás ez és érezte, hogy az idegei már nem sokáig bírják ezt a feszültséget. Chron Tovar keménykötésű legény volt, de ezek a borzalmak már neki is túl sok volt.
Két trandoshai hullája hevert a földön, az egyik az ajtó előtt, a másik valamivel közelebb a csapathoz. A halottakal nem is lett volna különösebb gond, hogyha nem olyan rémisztően nyiffantak volna ki. Az összes nyílásukból folyt a vér, szemük már a helyén sem volt. Chron látott már ehhez hasonlót, ezért nem borzongott meg, de a gondolat, hogy valamelyik lény a kettő közül ilyenre képes, nem igazán villanyozta fel.
Ezután a mennyezetre nézett, ahol több lövésnyom volt és a szellőzőből vér csordogált. Lassan felemelte a fegyverét és annak csövével követte végig az útvonalát.
- Fel tudod törni anyukám?
- Hagyd a csajt dolgozni inkább figyeld a Rád eső részt! - szólt Tovar
Ő a szellőző nyílását figyelte, illetve azon részét ami közé és Cypher közé esett. A férfire bízta a további részt. Nem tudta, hogy mi fog történni, de készen állt, hogy tüzeljen, ha valamilyen támadás történne.
- Mielőtt kinyitod az ajtót szólj - vetette még oda Allorának Tovar, hogy a kinyíló ajtót is biztosítani lehessen.
Chron nem akart meglepetéseket, kellemetlen lett volna, ha a kinyitott ajtó mögül rontott volna rájuk valami.
|
|
|
Post by Yoda on Dec 16, 2007 11:02:46 GMT 1
Ordo az ajtószárnyak közé szorult lény elõtt egy test fekszik. Átlépnél rajta, de megakad a szemed a nyakláncán - amelyik a harc hevében leszakadt és gazdátlanul hever a teste mellett. Felemeled az amulettet - ami valamiféle fekete drágakõbõl lehet, látszik, hogy mestermunka. Megér vagy 50.000 kreditet, ezt biztosan tudod...
//Boldog karácsonyt! //
|
|