Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Oct 6, 2007 5:01:51 GMT 1
"Nem érezted, amikor meghaltál?"
A kislány hangjában van valami, amitől a mandalori hátán az összes szőrszál azonnal égnek mered. A kérdés ostoba, hisz láthatóan nem haltak meg - akkor egyszerűen nem lennének itt. De az, ahogy ez az alig tízéves csemete felteszi... Aztán a lány felemeli kezét, és visszafelé mutat.
Ordo követi a mozdulatot, és levegőért kap a látványtól. - Rangir! - szitkozódik, anélkül, hogy észrevenné, kinyitotta a száját. A meglepődés ezen kifejezése fémessé torzul a sisakmikrofonban, és így válik hallhatóvá a többiek számára.
Goyrsan ismét a lány felé fordul, közben (jóvalé) halkabban egy parancsot ad a páncélnak, minek következtében a HUD-onm közvetlenül a radar fölött //azon látszik a lány?// a mandalori saját egészségügyi értékei kezdenek pörögni, mint például pulzus, vérnyomás, és minden, amiből megállapítható, a páncél viselője egészséges-e. //Kérem az értékek felvázolását: normális, vagy eltér a megszokottól?//
- Ha ők halottak, te hogy maradtál életben? - teszi fel végül a kérdést, ami talán sokakat foglalkoztat.
|
|
|
Post by Ryddel Ha'rs on Oct 7, 2007 11:34:49 GMT 1
Alora T’wiin, Báró, Beskar’ad Ordo, Chron Tovar
A kislány továbbra sem mozdult el a helyéről, a kérdése után érdeklődéssel vegyes félelem ült az arcára. Úgy szemlélte a csapat minden egyes tagját…figyelte a reakciójukat… - Azok...ott voltak...korábban? Szólalt meg elsőként Jabba embere, miközben hátratekintett. A távolból valóban nem lehetett kivenni, hogy vajon kik hevernek a fertőtlenítőben…mindenesetre az egyik alak ruházata gyanúsan hasonlított a sajátjára…és bár nehezen lehetett kivenni a gőz miatt, talán a többieké is felfedezhető volt az egyes testeken. - Milyen meghalni? Fordult vissza a férfi, egyenesen a lánynak szegezve a kérdést. Az apró teremtés hirtelen megilletődött a szavak hallatán…összeszűkítette a szemeit, majd kérdőn mérte végig a méterekkel előtte álldogáló Tovart. - Én…én…nem tudom! Nekem csak mesélték! Te nem meséled el, mit éreztél? A lány a rövidke válasz után azonnal visszakérdezett…Úgy festett, hogy biztos abban…ő él, míg a vele szemben állók halottak…
Egy pillanatra feszült csend ült a folyosószakaszra. - Most mi legyen, vod? Szólalt meg megszakítva a lepelként társaságra hulló szótlanságot a zabrak, melyre a kislány azonnal rászegezte a tekintetét. Egy pillanatig méregette, majd Ordora tekintett. - Kedves neved van…Vod…Vod…Olyan jó a csengése! Biztosan kedves ember lehettél! Állapította meg a lány mosolyogva, majd szomorúan lehorgasztotta a fejét. - Sajnálom, ami veled történt! Te nem meséled el, mit éreztél? Jelentette ki szomorkásan, majd szinte azonnal utána neki is szegezte a kérdést. Igen gyors volt a hangulatváltás…teljesen úgy festet, mintha az előző momentum egy pillanat alatt semmivé foszlott volna. A lányka lassan odalépdelt a folyosó oldalához erősített ülőgarnitúrák egyikéhez, majd letelepedett rá…- Ha ők halottak, te hogy maradtál életben? Hangzott a mandalór kérdése, melyre először csak halk kuncogás érkezett válaszként. A gyermek hátradőlt, majd fejét is a támlára hajtotta. - Én már úgy érkeztem, hogy üres volt az állomás! Jelentette ki határozottan, miközben az általa Vod-ként ismert páncélos férfit méregette.
//A HUD-on a kislány pozíciójában ott villog az életjelet szimbolizáló pötty! Egészségügyi állapot : Emelkedett értékek Testhőmérséklet : 36.7 standard fok Pulzus : 72 / perc - magas Vérnyomás : 139 / 28 – magas//
Luthus Leniendo
A Luthus által leadott, reflexszerű lövés hangjára a fiatal pilótának még volt annyi lélekjelenléte, hogy hátratekintsen. Szerette volna tudni, merre kell kimozdulnia, hogy biztosan elkerülje a lövedéket. Erre azonban nem marad ideje…A lövés hatásosnak bizonyult, bár nem úgy, ahogyan a kivitelező szerette volna. A pisztoly csöve valóban a horizont alá meredt, és a lövedék is arra tartott…mégsem eléggé. A vérvörös lézernyaláb keresztülszakítva a rövid teret, utat vájt magának Pete hátában. A lövés a deréktól öt centivel feljebb, baloldalon érte a „dezertáló” tagot, égett nyomot hagyva annak testén. Hangos nyekkenés hallatszott, mely után a férfi következő lépése már erőtlen volt. Összenyaklott, és közel másfél méter csúszás állapodott meg a padlón. A ruha a becsapódott nyaláb körött halovány kék lángban égett…aztán lassan kialudt.
A pilóta kezei egy darabig görcsösen szorongatták a rudat, majd a fémdarab egy koppanással talajt fogott…Pete teste mozdulatlanul hevert a teherhajó padlózatán…
|
|
|
Post by Jabba a hutt on Oct 7, 2007 11:42:05 GMT 1
-Valaki esetleg megnézné a testeket amíg mi teadélutánosat játszunk? - kérdezte Tovar elég erőteljes türelmetlenséggel a hangjában
Lassan és óvatosan követte a kislányt az ülő garnitúrákhoz. Ő maga nem foglalt helyet, csak leguggolt. Fegyverét a kezében szorongatta, de az a földre szegeződött. Chron természetesen továbbra is készen állt a kislány lelövésére, ha az valamiért fenyegetést jelentene rájuk nézve.
- Nem tudom. Nem érzek különbséget. Nem éreztem, hogy meghaltam volna. Honnan veszed, hogy meghaltam? És egyáltalán, hogy jöttél Te az állomsára? Merre vannak a szüleid?
A férfi szeretett volna még több kérdést feltenni, de egyelőre úgy gondolta, hogy ennyi is elég lesz. Feszülten várta a kislány válaszát és azt, hogy valaki végre megnézze a testeket. A hideg futkosott a hátán, nagyon nehéz volt megállnia, hogy normálisnak tűnjön. A homloka azonban időközben gyöngyözött és a hangjában is lehetett érezni a feszültséget, szorongást.
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Oct 7, 2007 12:56:08 GMT 1
A kislány szavait hallva a mandalori felegyenesedik, és - bár ez nem látszik a sisaktól - tanácstalan arccal bámul Báróra. A páncél másik nagy előnye, hogy társai azt sem tudják róla, kezd egyre jobban kiborulni ettől a helytől. - Fingom nincs. De nem álldogálhatunk itt sokáig. - aztán az újfent okoskodó Tovarhoz fordult. - Jó ötlet. Szólj ha kiderítettél valamit.
|
|
Allora T'wiin
Junior Member
Szak?rtő
Retroducing Exocron CO alkalmazottja, ?s v?grehajt?ja.%\5\%!c!yellow
Posts: 192
|
Post by Allora T'wiin on Oct 7, 2007 14:42:08 GMT 1
Allora egy darabig csendben figyelte a dolgokat, majd úgy döntött, hogy ideje neki is közbeszólnia, mielőtt a mandalori meg Trovar kinyírják egymást, vagy a cég alkalmazottja csinál hülyeséget, esetleg a zabrak zöldfülű követ el valami marhaságot. Ezeket megelőzendő előre lépkedett a kislány mellé. Arra azonban ügyelt, hogy lassuak legyenek a léptei, és semmiképpen se ilyessze meg a gyereket. Előszőr azonban hátra fordult a csapat felé. Bár már a hátán a hideg futkosott, és az öszönei azt súgták hogy meneküljön innen amíg tud olyan messze amíg tud, ez a valami talán a nagyon régóta nem érzett félelem volt, de érzett valami mást is, ami mégis visszatartotta. Ő Allora T'wiin és soha nem hagy félbe egy munkát, csak azért mert az nem olyan, mint amilyennek lennie kéne.
-Jól van. Figyelem! Szerintem eleget időztünk itt, és őszínén szólva a hideg futkos a hátamon ettől a helytől, tehát mihamarabb szeretnék tovább állni, úgyhogy a következőt tesszük: A kislánnyal együtt elindulunk végre az átkozott vezérlőterem felé az infokért, amiért jöttünk. Közben Lutha az érzékelőkkel megvizsgálja az ott lévő szerencsétleneket. -bök fejével a valószínüleg már halott egyének felé a fertőtlenítőbe. -megnézi vannak-e még életjeleik, ha halottak mi okozhatta, és mióta azok? Különben is ha arról számolna be, hogy a mi hulláink azok, amitől nem lennék meglepve, akkor legalább tudjuk, hogy csak az a hülye hallucinációs szörnyecske próbál maniqulálni mert itt vagyunk és élünk. -majd beleszólt a saját komegységébe és Luthusnak is elismételte a kérdést. Ez után legugolt a kislány mellé és gyengéden megsimogatta a haját. Próbált megnyugató arcot vágni, és kellemes lágy megnyugató hangon beszélni hozzá. Mintha valami furcsa anyia ösztön került volna előtérbe benne, az eddig jéghideg keménykedő harcias nő helyére.
-Nyugodj meg kicsi. Én Allora vagyok. Most már nem lesz semmi baj. Mi megvédünk és kiviszünk innen. De segítened kell. Szeretném, ha útközben válaszolnál néhány kérdésre. Rendben? -nézett kérdően a gyermekre, majd felállt és megfogta a kezét, és elindult a folyosón... Közben feltett még néhány kérdést.
-Először is szeretném, ha megmondanád, hogy mi a neved? Mióta vagy itt, és hogy jöttél ide? A szüleiddel? Ők hol vannak? És azt is szeretném, ha elmondanál mindent, amit erről a helyről tudsz rendben?
|
|
|
Post by Ryddel Ha'rs on Oct 11, 2007 16:58:03 GMT 1
Alora T’wiin, Báró, Beskar’ad Ordo, Chron Tovar
Az apró lányka egy darabig csendesen figyelte, amint a Vod-ként ismert páncélos alak dermedten álldogál. Elmélkedését Tovar zavarta meg. - Nem tudom. Nem érzek különbséget. Nem éreztem, hogy meghaltam volna. Honnan veszed, hogy meghaltam? És egyáltalán, hogy jöttél Te az állomsára? Merre vannak a szüleid? A lány kissé lelombozottan, ennek ellenére pirospozsgás arccal méregette a keménykötésű férfit. Látszott a szemében a sajnálat, és valamiféle furcsa dolog is…ez jobbára felállította a szőrt mindenki hátán…Nem lehetett megmagyarázni mi sugárzik a tekintetéből a szomorúságon kívül… - Honnan veszem, honnan veszem! Mondta a fejét ingatva, majd ismét a testek felé bökött, amelyek ott hevertek a fertőtlenítőben. - Hát eléggé egyértelmű, neeeeeem? Kérdezte gyermekies csínnyel a hangjában, majd folytatta. - De örülök, hogy beszéltek velem…A többiek szóra sem méltatnak! Mondta szomorkásan, miközben eszébe jutottak Tovar utolsó kérdései. - Egy hajóval jöttem az állomásra sok bácsival! Ők gonoszak voltak, bántottak, meg minden! Kiraktak ide engem, és a szüleimet! Pár napig bolyongtunk itt, aztán az egyik reggelre levetették a ruháikat, és elmentek! Fejtette ki szomorkásan az esetet, már ahogyan ő emlékezett rá. Szemei könnybe lábadtak a mondatok közben. Kezeit megemelve dörzsölgette őket. - Nem gondoltam volna, hogy elhagynak! Alig lehetett hallani, amint mond, annyira sírt, és szipogott…
Ez volt az a pillanat, amikor Alora is csatlakozott a beszélgetők társaságához. -Jól van. Figyelem! Szerintem eleget időztünk itt, és őszínén szólva a hideg futkos a hátamon ettől a helytől, tehát mihamarabb szeretnék tovább állni, úgyhogy a következőt tesszük: A kislánnyal együtt elindulunk végre az átkozott vezérlőterem felé az infokért, amiért jöttünk. Közben Lutha az érzékelőkkel megvizsgálja az ott lévő szerencsétleneket. Megnézi vannak-e még életjeleik, ha halottak, mi okozhatta, és mióta azok? Különben is ha arról számolna be, hogy a mi hulláink azok, amitől nem lennék meglepve, akkor legalább tudjuk, hogy csak az a hülye hallucinációs szörnyecske próbál manipulálni mert itt vagyunk és élünk. Miközben beszélt, odasétált a lány mellé, és letérdelt. Amikor a haját szerette volna megsimogatni, a keze egyszerűen átsiklott a tincseken…mintha ott sem lettek volna… - Nyugodj meg kicsi. Én Allora vagyok. Most már nem lesz semmi baj. Mi megvédünk és kiviszünk innen. De segítened kell. Szeretném, ha útközben válaszolnál néhány kérdésre. Rendben? A kézfogásra irányuló kísérlet is kudarcot vallott…A twi’lek nő keze egyszerűen átsiklott a kislány kézfején. Úgy tűnt, mintha a lány ott sem ülne a kanapén… - Először is szeretném, ha megmondanád, hogy mi a neved? Mióta vagy itt, és hogy jöttél ide? A szüleiddel? Ők hol vannak? És azt is szeretném, ha elmondanál mindent, amit erről a helyről tudsz rendben? A lány feltekintett, majd még mindig könnyes szemekkel pislantott egyet. Úgy festett beleegyezett Alora ajánlatába. - A nevem Dielene…Whyster Dielene! Már mondtam a bácsinak, hogy a szüleim elhagytak…meg azt is, hogy egy csomó gonosz bácsi hozott ide! Mondta szomorkásan, majd felkelt az ülőgarnitúráról, mert látta, hogy Alora menni szeretne. - Alora néni, te nem tudsz megérinteni, te nem létezel már! Fejtette ki csendesen, miközben ismét a fertőtlenítőre sandított. - Tudod…sokat tudok erről a helyről…Már bejártam sok zugot! Tudok egy csomó jó búvóhelyet, meg ilyesmiket! Jelentette ki elhaló hangon, miközben megindult vissza, a folyosó elágazás felé…
//Folyosóleosztás : Egyenesen : Turbóliftek, Élőlény laborok, F - Energiaszolgáltató központ Jobbra : Kutatólaborok Balra : Irodahelységek, Kutatólaborok, Dokkok//
|
|
|
Post by Jabba a hutt on Oct 11, 2007 17:11:49 GMT 1
Chron Tovar örült, hogy a twi'lek nő végre beszállt a párbeszédbe. Végre a háttérbe húzódhatott. Az ő feladata az volt, hogy szitává lőjjön mindent, ami fenyegeti őket. Noha lassan kezdett kételkedni benne, hogy megfelelő a feladatra.
|
|
|
Post by luthus on Oct 11, 2007 18:19:39 GMT 1
Ó! A francba, muszály volt feldobnod a pacskert, bolond pilóta... Luthus odabicegett a férfihez, megnézte él-e még. Majd elkezdett kutatni zsebeiben, talál-e valamit? Ekkor hangzott fel Allora hangja kommjábam.
-Akadt egy kis problémám, Allora! Remélem vannak pilóta hajlamú egyének a csapatban, mert Pete barátunk holtan fekszik előttem. Beindította a hajtóműveket, majd el akart tűnni a gépházból, én véletlenül lepuffantottam. -vallja be töredelmesen a volt birodalmi kém.
-Mostmár mindegy! Még megnézem jobban, hátha szuszog még, és kinyögi a jelszót, amivel levédte a hajtóműveket. A legfőbb tanácsom, most a siettség! Remélem nem mondok újat... Allora kérdésével pár perc múlva tudok foglalkozni.-majd kilépett Luthus. Ha semmit nem talált, és nem is szuszog már Pete, akkor visszaindul a hídra.
|
|
Allora T'wiin
Junior Member
Szak?rtő
Retroducing Exocron CO alkalmazottja, ?s v?grehajt?ja.%\5\%!c!yellow
Posts: 192
|
Post by Allora T'wiin on Oct 13, 2007 18:32:54 GMT 1
Allora kisérlete, hogy előbb végig simítson, majd megfogja a kislány kezét csúnya, és ijesztő kudarcba fulladt. A twi'lek nő megremegett, és jól láthatólag halványabb kék színt öltött az arca, mint eddig. Ám ha félt is igyekezett nem mutatni. Pár másodperc bizonytalanság után felállt és határozott mondatokkal, és mozdulatokkal igyekezett tudtára adni mindenkinek, hogy ő bizony nem hátrál meg, csak azért mert igen bizarr fordulatokat vett ez az ügy.
- Na jó, ahogy látom a tudósaink kitűnőre, vizsgáztak a bizarr lények teremtése kategóriában, és a lényünk is az ijesztgetésben. Most azonban koncentráljunk a feladatra. Irány a vezérlő terem! -majd lenézett a "szellem lánykára" - Dielene ha akarsz velünk jössz, ha nem akkor nem. Rajtad múlik. Mi most a vezérlőterembe megyünk bizonyos adatok megszerzése miatt.- majd határozott de elég gyors léptekkel indult el az általa legrövidebbnek ismert úton a vezérlő felé.
Minden bizonnyal a telepatikus szörny számlájára írta azt, hogy szellemeket lát, sőt, hogy a szellemlány megpróbálja meggyőzni, hogy meghalt ő is, a társai is. Azonban alig lépett párat Lutha jelentkezett be a komon.
- Akadt egy kis problémám, Allora! Remélem, vannak pilóta hajlamú egyének a csapatban, mert Pete barátunk holtan fekszik előttem. Beindította a hajtóműveket, majd el akart tűnni a gépházból, én véletlenül lepuffantottam. Most már mindegy! Még megnézem jobban, hátha szuszog még, és kinyögi a jelszót, amivel levédte a hajtóműveket. A legfőbb tanácsom, most a sietség! Remélem, nem mondok újat... Allora kérdésével pár perc múlva tudok foglalkozni.
- Nyugalom Lutha! Ha kell magam, vezetem el azt a lélekvesztőt a Nar Shaddaai kirendeltségig. Csak tartsd addig a helyén, amíg visszaérünk! Ha Pete hülyeséget csinált az, az ő baja. Inkább kérlek a kérdésnek, nézz utána. Allora vége. - válaszolta határozottan a komba anélkül, hogy megtörte volna léptei gyors ritmusát.
Viszont mikorra végére ért a Luthának való válasszal már egy BlasTech DT-12-es sugárpisztoly volt a bal kezében, ami eddig nem volt ott. Minden bizonnyal mindenre fel akart készülni, és elkerülni a kellemetlen meglepetéseket. Kétség sem fért hozzá, hogy amit érdemi célpont támad rá használni is, fogja fegyverét. Időnként azért hátra pillantott, hogy ellenőrizze követik-e a többiek.
|
|
Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Oct 14, 2007 16:51:26 GMT 1
Hangtalan léptek, puha selymes kék bõr tapintása...szisszenés, fémes villanás - majd a vér édes-sós illata. Báró gyengéden fekteti le lábai elé a csendesen összecsukló gyönyörû twi'lek lány halódó testét. Halkan felkacag, szinte alig hallhatóan...
Nem! Ez nem lehet! A kép megremeg, a zabrak sisakja halkan ugyan, de fülbántó hanggal csattan a falhoz, miközben Báró hatalmasat sóhajt. Újra a többieket látja, ahogy immár a pökhendi lány után indulnak. Csak egy újabb látomás, semmi több! Csak képzelõdtem. - nyugtatgatja magát, mint oly sokszor máskor is. Mindenki más csak annyit érzékelhet az egészbõl, ahogy hirtelen felsóhajt, s mintha valami szörnyû feszültség adta görcs oldódott volna fel benne, elernyednek kissé tagjai. Lassan visszahátrál pár lépést ügyelve arra, hogy biztonságos távolban maradjon még, gyorsan hátrapillant, s a fertõtlenítõ irányába fordul, majd sisakjába épített optikai zoommal szemügyre veszi azt. Itt is váltogatja a sisakvizor különbözõ funkcióit, hogy infratartományban is megvizsgálhassa a terepet. Aztán új ötlete támad: a sisak takarásában úgysem látja senki, hogy összpontosít, így hát a falnak dönti ismét a hátát, lehunyja szemeit, s megpróbál elmerülni az Erõben... Igyekszik érzékelni azt, magába szívni, átérezni, s az Erõ segítségével kideríteni, mi is lehet a kislány, vagy a testek a fertõtlenítõben. Próbaképp még az eldobott labdára is mér egy nagyon apró lökést telekinézissel. Majd pedig elindul, látszólag teljesen nyugodtan, mintha nem is egy kihalt ûrállomáson lenne, a fegyverét lazán a lába mellett lógatva, lezser léptekkel. Vod-jához érve még egy próbát tesz: megveregeti annak vállát. Eztán hajtja csak meg fejét a "csapat vezetõjének" parancsa elõtt, s indul velük. Halad a csapattal, azonban immár sereghajtóként.
// egy kis off: szeretném megkérni KM-ünket, hogy legyen kissé figyelmesebb! vannak apróságok, amiket egy-egy postban én megteszek, de aztán olyan, mintha semmi sem történt volna...ilyen pl a fertõtlenítõ megtekintése...remélem másodjára kapok errõl némi információt //
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Oct 18, 2007 4:13:41 GMT 1
Mikor Alora egyszerűen keresztülnyúl a kislányon, a mandalori ereiben szinte megfagy a vér. Ez kezd több lenni a soknál. Szerencsére a csapat végre a továbbindulásmellett dönt - ami azért jó, mert menetközben másra kell figyelnie, és nem ér rá azzal foglalkozni, hogy mindjárt összesz@rja magát.
A folyosóelágazáshoz érve, Ordo szemügyre vette az irányt mutató táblákat. Több hely is volt, amit érdemes lett volna meglátogatni. Például az energiaszolgáltató központ, ahol végre kikapcsolhatják ezt az idegesítő, földöntúli hatású vészvilágítást. Vagy az élőlénylabor, ahol talán információt szerezhetnek a démonokról. És ki tudja, hogy a többi helyen miféle dolgokra lelkhetnek...
- Megnézem az élőlénylabort. Hátha kiderül, mitől döglik a Rém. - recsegett egy szóviccet a veterán a sisak hangszóróján keresztül. - Báróm?
Testvére beleegyezését meg sem várta, csak felemelte az ismétlő lézerpuskát, mely közel feleakkora volt, mint ő maga, és elindult előre a folyosón. Pár lépés után megállt, és visszaszólt. - Ez a zöld undormány valószínűleg vészvilágítás, így ti addig megpróbálhatnátok visszakapcsolni az elsődleges energiaforrásokat. Fedezzétek egymást!
|
|
|
Post by Ryddel Ha'rs on Oct 19, 2007 19:37:52 GMT 1
Alora T’wiin, Báró, Beskar’ad Ordo, Chron Tovar
Miután Báró a fertőtlenítőre pillantott, észlelnie kellett, hogy a helységben terjengő gőz miatt bizony alig kivehetőek a holtesteknek tűnő valamik. Azt, hogy humánok, vagy non-humánok hevertek a gőzben, ugyancsak lehetetlen volt megállapítani. A sisakvizor különböző funkciói közül a hő-kép volt az, amely talán arra engedett következtetni, hogy a tetemek még frissek lehetnek…Ebben a módban ugyanis a testek egyes részei hol vöröses-sárgás színben pompáztak, hol pedig már kék, mélykék, esetleg fekete színekben. Az ez után következő kísérlet azonban meglepő eredményeket hozott - azon kívül, hogy a testekkel kapcsolatban nem érzett semmit -, olyanokat, amelyekre Báró talán nem is számított. A kislány csendesen beszélgetett a csapat egyes tagjaival, amikor azonban a zabrak megpróbálta az Erő segítségével „letapogatni”, abban a pillanatban egy kósza pillantást vetett felé a csöppség. A rövid pillanat alatt látható volt, hogy a gyermek egy rosszalló pillantással méri végig, majdhogynem szemmel veri. Habár Báró szeme csukva volt, valahogyan érezte, hogy a lány őt méregeti...Az ezt követő, labdára irányuló Erőalkalmazás azonban nem azt hozta, amit a non-humán várt…a labda meg sem mozdult…ott árválkodott a padlózaton továbbra is…Báró már éppen megindult volna a csapat után, amikor egy kép jelent meg az elméjében…A kislányt látta, akivel Alora beszélget…de más szemszögből…Olyan volt, mintha a jobb oldali folyosóról esne rá a látószöge…A kép ezután elhalványult, és Báró ismét visszacsöppent a valóságba. Verítékezett az arca, és kiverte az egész testét a víz…úgy érezte, mintha kilométereket futott volna, és most lennek alkalma pihenni…
Pillanatokkal később…
Ahogyan Alora csendesen lépdelt előre a folyosón, azt vette észre, hogy a kislány kivirágzott arccal, széles mosollyal ballag a nyomában. Kezét úgy tartotta, mintha fogná a twi’lek lány kezét…pedig valójában nem ez volt a helyzet. Csupán imitálni szerette volna, hogy együtt sétálnak…úgy tűnt, jól esik neki ismét beszélgetni…Ebben a pillanatban harsant fel Ordo.- Megnézem az élőlénylabort. Hátha kiderül, mitől döglik a Rém. Báróm? Hangzott még végül az invitáció, mely után a mandalór megindult a folyosók metszésénél egyenesen az élőlénylaborok felé.- Ez a zöld undormány valószínűleg vészvilágítás, így ti addig megpróbálhatnátok visszakapcsolni az elsődleges energiaforrásokat. Fedezzétek egymást! A mondat után a cég alkalmazottja, a hústorony megvakarta a fejét, majd leeresztette a fegyverét. Mivel nem volt túlzottan sok kedve holmi élőlénylaborokat vizsgálgatni, így Alora csapatával maradt. A kislány láthatóan nem tetszett neki, és szívesen kipróbálta volna rajta a hatalmas fegyvert, hogy a sugár fogja-e a csöppséget. Kissé aggódott a látottak miatt, és kezdett kételkedni benne, hogy mint „tank”, hasznát veszi-e a csapat a későbbiekben… Alora választása a vezérlőre esett, mely miatt balra kellett leválnia a tőlük elszakadó csapattól. A folyosó, melyre rátért, enyhén jobbra ívelve haladt előre…jobb oldalán tíz standard méterenként ajtók voltak. Mindegyikre egy nagy „A” betű volt festve, majd egy gondolatjel, és szám. A térképen némelyik raktárként, némelyik pedig fogadóhelységként volt feltüntetve.
Ordo szemmel is felmérhette az elé táruló folyosószakaszt, mely az élőlény laborok felé vezetett. Egy hosszú folyosót látott maga előtt, közel húsz-huszonöt méternyit, melynek a vége egy falba ütközött. Legalábbis első látásra…A vizor funkcióinak, valamint a térképnek köszönhetően a mandalór tudni vélhette, hogy a fal egy őrhelységet takar. Valószínűleg valamiféle azonosító-kártya, vagy kód kell majd a laborokba való belépéshez…
Luthus Leniendo
Pete csendesen hevert a földön, meg sem mozdult. Ahogyan Luthus közelebb lépett, vette csak észre, hogy a férfi még él. Nagyon nehezen ugyan, és akadozva, de lélegzett. Láthatólag nem volt az eszméleténél, és a sebeiből adódóan arra lehetett következtetni, ha nem kap ellátást, akkor perceken belül meghalhat.
Ahogyan az egykori Birodalmi kém a férfi zsebeit vizsgálgatta, talált nála egy Exocron-os belépő-azonosító kártyát, párszáz (485) kreditet, egy komm-ot, egy kapszulát benne valamiféle narancs színű folyadékkal, valamint egy adattáblát. Az adattábla szintén jelszóval volt levédve…első látásra nem tűnt lehetetlennek a feltörése…persze ki tudja…Miközben a tárgyakat méregette, ismét felreccsent a komm-ja. - Őőő…Lutha…vagy…őőő…Szóval! A kapcsolatot sikerült helyre állítanom, viszont a kamerák képeivel van valami! Egyik-másik olykor kihagy! És van még egy dolog, ami aggaszt! Amint a központi terembe ér, megmutatom! A hang nem más volt, mint a technikai szakember, akit a cég maga rendelt ki az akció lebonyolításának segítése végett…
|
|
Allora T'wiin
Junior Member
Szak?rtő
Retroducing Exocron CO alkalmazottja, ?s v?grehajt?ja.%\5\%!c!yellow
Posts: 192
|
Post by Allora T'wiin on Oct 25, 2007 22:33:14 GMT 1
Ahogy Allora észrevette, hogy a kicsi úgy tesz, mintha az ő kezét fogná valami különös nyomasztó érzés lett úrrá rajta, de igyekezett nem mutatni fusztráltságát. Elejtett egy zavart mosolyt a lányka felé, majd előre nézve sietett úticélja felé tovább.
Aztán Ordoék külön utakra tévedtek. Ennek Allora nem különösebben örült, de ha a mandalori bajba akarja keverni magát az az ő dolga. A vészvilágítással meg egyenlőre nem tudott mit kezdeni. Majd ha végre eléri a vezérlőt talán maniqulál valamit a központi gépen ez ügyben. Magában számolni kezdte az "A" jelzésű ajtokat... Nem igazán törödött velük, inkbább csak azért számolta össze őket, hogy ne azon kelljen rágódnia, hogy mennyire frászt kap ettől a helytől. Minél gyorsabban éri el a vezérlőt annál jobb. Ő maga észre sem vette, hogy egyre gyorsabban lépkedett, növelve ezzel az amúgy sem lassú alaptempót. Még 30 méter... még 20.... na az utolsó 10 a vezérlő előtt...
|
|
|
Post by Jabba a hutt on Oct 26, 2007 12:52:54 GMT 1
Chron Tovar néma csendben követte a twi'leket és a kölyköt, de a hideg futkorászott a hátán, miközben nézte, ahogy "fogják" egymás kezért. Mint valami horror-holofilm. Fegyvere természetesen a kezében volt, készen arra, hogyha bárhonnan lecsap az ismeretlen, támadjon.
|
|
Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Oct 26, 2007 17:09:39 GMT 1
- VOD!! Báró hangja éppen annyival hangosabb a kelleténél, hogy meg lehessen állapítani: most került ő is kissé fokozottabb lelki állapotba. Remegő lábakkal ugyan, de gyors léptekkel Ordo után indul, s most már erősen megszorítja a vállát. - Jobbra tőlünk az elágazásnál van...valami...különös előérzetem van! Ne kérdezd, hogy... - mondja barátjához hajolva. Egyszerűen lerí róla, hogy most már az ő háta is borsódzik a helytől, a sisak takarásában azonban elmaradhatatlan, kényszeredett mosolyra húzódnak vértelen ajkai. - Ne foglalkozz vele, követlek, bárhová mégy is. - jelenti ki végül, fegyverét azonban - talán a többiek meglepetésére - visszahelyezi a tokjába.
|
|