|
Post by Jabba a hutt on Dec 17, 2008 21:21:12 GMT 1
//Egyetértek az előttem szólóval//
Chron hirtelen felfogta, hogy valami történik. A távolból mintha suttogást hallott volna. Eltartott egy kis ideig, amíg ki tudta zárni a palota hatalmas ricsaját, de aztán végül összeállt az elméjében az üzenet, amit a mandalóriai próbált eljuttatni hozzá és a twi'lekhez, akivel az előbb még együtt voltak.
- Allora, Chron, hallotok? Vétel!
Ez a külső inger elég is volt ahhoz, hogy Tovar magához térjen. Azonnal berombolt az ajtón és ráyenyerelt a zárás gombra, aminek következtében a két hatalmas fémrész összeért és elzárta őket valamitől, ami az ajtó túloldalán volt. Jabba embere nem hallotta mi lehet az, de érezte. Ezután a nő felé fordult, aki szinte hipnotikus transzban állt a helyén és egy finom pofont kevert le neki:
- Ébresztő szépségem - ismételgette.
//Javaslom várjunk Allorára egy hetet, ha nem ír akkor a karakterem elveszi tőle a kommot és folytathatjuk.//
|
|
Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Dec 18, 2008 8:53:27 GMT 1
A Szomorú Szerelmek Bárója sosem volt jó vívó - bár elég ügyes és gyors ahhoz, hogy kiváló kardforgató lehessen, számottevő gyakorlatra mégsem tett szert eddigi élete során. Mielőtt kardja lesújtana, a hajdan büszke zabrak fejében ez a zavaró gondolat kavarog - hiszen ha elvéti a csapást, akkor...bár ebbe már inkább bele sem gondol. Az idő szinte megáll a - valamelyik fél számára - talán végzetes pillanat előtt, lassan vánszorogva hordja szét minden irányba Báró kiáltását, s a fenevad bömbölését. Aztán egyszercsak képtelenül felgyorsul minden, a mélykék fénnyaláb megállíthatatlanul hasít a démon testébe, akinek üvöltése félbeszakad, hogy rögtön újra felharsanjon - fájdalmasan, szinte visítva. Báró diadalittas kacagása ugyanakkor hangzik el, mikor Füst szinte tehetetlenül a fal fémburkolatának csattan, s újra csak megváltozik minden. A szörnyeteg keltette zavaró füstfelhő felszívódik, mintha sohasem lett volna, s láthatóvá válik újra az albínó ellenfele. Nehézkesen tápászkodik fel, s kihúzza magát - bal mancsával a mellkasán húzódó hatalmas vágást fogja, mintha csak be tudná így tapasztani. Majdnem tökéletesen sikerült a támadás, sőt Báró sértetlen is maradt, azonban csak sebet ejtenie sikerült a bestián, elpusztítania még nem... Feladni azonban - szánja el magát - nem fogja, s most, hogy előnyös helyzetbe került, támadóállást vesz fel. Hogy ez talán még a védekezésnél is kevésbé megy neki, szerencsére kettejük közül csak Báró tudja - s ez megmutatkozik abban is, hogy Füst meghátrál. Olyasmit érezhet, amit eddig talán még életében soha: félelmet. Bárhogy legyen is, a rémség sziszegve, fújtatva a hangár felé kezd rohanni! Az albínó zabrak egy fél pillanatig hitetlenkedve, szinte csalódottan néz a szaladó alak után, majd szintén futásnak ered. Igaz, hogy ma már nem szeretett volna futni, se holnap, de még vagy úgy két-három évezredig sem, azonban a hangárban vodja gondolkodik éppen, hogyan juthatnának ki. A megfelelő hangparanccsal rádiókapcsolatba lép Ordoval, hogy figyelmeztetni tudja:
- Jó Ordóm, arra kértél, csaljam oda, igaz? Nos, ez félig sikerült, csak azt nem tudom, utol érem-e még, mielőtt bemenekül előlem a hangárba! - hangja a kommban kedvesen cseng, egyáltalán nem lehet kihallani, hogy éppen fut, sőt...beszéde ismét mézesmázos, mintha esti mesét mesélne.
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Dec 18, 2008 9:23:24 GMT 1
A csapat másik felétől ezúttal sem érkezik válasz, de amint Ordo becsukja száját, Báró hangja tölti meg füleit. - Jó Ordóm, arra kértél, csaljam oda, igaz? Nos, ez félig sikerült, csak azt nem tudom, utol érem-e még, mielőtt bemenekül előlem a hangárba! - Vettem! - felelt rá a veterán, majd szemét (és fegyvercsövét) arra az ajtóra függesztve, amelyen át a démon érkezni fog, oldalazni kezdett a hangár túlsó fala felé, ahol az energiapajzs kezelőpultja állt.
Visszhangzó dübörgés tört elő a laborhoz vezető folyosóról, és a sebzett démon bömbölése - úgy tűnik ezúttal nem légies formájában, hanem végtagjait használva menekült. Ordo csak reménykedhetett abban, hogy ez azért van, mert Báró súlyosan megsebezte ellenfelét. Még néhány másodperc, és a szörnyeteg előtört a hangár fémpadlójára. Ez a helyiség viszonylagosan jobban volt megvilágítva, mint a korábbi folyosók - és most, a fényben, a démont körülvevő, gomolygó füstfelleg nélkül a mandalorinak rá kellett jönnie, hogy a lény sokkal kisebb, mint hitte; de ez sem változtat a tényen, hogy jóformán sebezhetetlen.
Füst a hangárba érve egy pillanatra megtorpant, nagyjából emberszerű fejét megingatva ismét felüvöltött, majd Beskar'ad-ot észrevéve támadásba lendült. Ahogy mancsait széttárva megkezdte a rohamot, a férfi észrevehette a mellkasán sötétlő, vágott sebet - mely oly hasonlatos volt az ő páncélján díszelgőhöz is -, aztán az ideje lejárt.
A démon mintegy négy-öt méternyire járhatott tőle, mikor elrúgta magát a padlótól. A mandalorit meglepetésszerűen érte a támadás, nem számított arra, hogy ez az ocsmányság ilyen hatalmas ugrásra lesz képes. Füst már a távolság felét megtette a levegőben úszva, hatalmas karmokban végződő ujjai felemelkedtek, majd lesújtottak... a mandalorinak épp csak annyi ideje maradt, hogy felemelje a kezét...
... aztán az alkari vetőcsőből a túlsó falra kilőtt vontatókábel épp időben tapadt meg, és kezdte felcsévélni magát ahhoz, hogy kirántsa a harcost a lezúduló démontömeg útjából. Még így sem sikerült azonban teljesen elkerülni a támadást.
Ekkor ért a hangárba Báró, aki csak megdöbbenni tudott a szemei elé táruló látványtól: Ordo a levegőben a fal felé tart, kissé meggörnyedve, mint aki találatot kapott, a vértócsa közepén álló démon pedig dühödt szemekkel mered utána keze felemelve, és torkából minden eddiginél gyűlöletesebb hörgés tör fel....
...aztán az első rémület elillant, és a zabrak felfoghatta mindazt, amire a belépését követő pillanatban nem volt képes: a magas fordulatszámmal felcsévélődő horog jellegzetes sivítását, amint az biztonságba rántotta testvérét...
... és a démon felemelt kezéből patakzó vért: az egyik karma hiányzott, tőből letört. A morgás pedig nem a gyűlöleté, hanem a fájdalomé...
Aztán a mandalori vértezet hangos csattanással ért el a falig. A beskar-ból kovácsolt, végtelenül ellenálló mellkasi részt hosszan felszántotta a démon karma, majd ahogy a kötél megfeszült és elrántotta az útból a mandalorit, egyszerűen beletörött a keény fémfelületbe. Ordo szemei előtt csillagok táncoltak, az ütés, amit a faltól kapott, még a sisakon keresztül se esett jól - viszont annál nagyobbat szólt. Egyik kezét erőtlenül felemelve megtapogatta sebét, ujjai rátaláltak az emberujj hosszsúágú karomra - mely beleszaladt a fémrészbe, de arra már nem volt ideje, hogy áthasítsa az alatta hordott páncélszövetet.
És Báró most olyat hallhatott, amit csak ritkán: az általában oly szótlan, oly komor arcú Beskar'ad Ordo felnevetett, hangja csak a kommunikációs rendszerük révén jutott el vodjához. - Jaj Báróm... már azt hittem, kihagysz engem a mókából...
|
|
Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Dec 18, 2008 10:13:01 GMT 1
A hangárba érkezve Báró valamelyest megkönnyebbül, félt ugyanis attól, hogy barátjának komoly baja esik. Szerencsére azonban Beskar'ad még ilyen reménytelen helyzetben is feltalálja magát mindig!
- Jaj Báróm... már azt hittem, kihagysz engem a mókából...
Báró a szavak hallatán vigyorogni kezd, s fogást vált fénykardján - Ordo ekkor láthatja, hogy eredetileg hajításra készen tartotta azt, így ha nagyon veszélyes lett volna a helyzet, akkor is közbe tudott volna lépni - majd, mivel hirtelen nem tud magával mit kezdeni, s lecsúszott a hősies belépésről, inaktiválja azt. Nem mintha feladná a küzdelmet, de így újra aktiválhatja!
A fájdalmas morgás gyorsan abbamarad, s a szörnyeteg végső elkeseredésében a földön fekvő mandalori helyett a bejáratban mozdulatlanul álló zabrak felé indul. Léptei vészjóslón döngenek a fémpadlón, s Báró csak áll egyenesen, bevárva ellenfelét. Ahogy az összecsapásra vár, színes-rozsdás páncélja kihangsúlyozza robusztus alakját, leeresztett jobbjában fülbántó szisszenéssel kel újra életre a Jedik ősi fegyvere, mélykék derengésbe vonva a vöröses-lila, sárga "díszítésű" mellvértjét. A bestia meggondolatlanul támad, sebesülése elfelhősíti tekintetét, ráadásul a zabrak most is az Erővel felvértezve száll szembe vele. Újabb bömbölés hangzik, s Füst ismét elrugaszkodik a földtől, tömegével próbálva leteríteni Bárót, aki azonban, számítva erre egy kísértetiesen tánclépésnek ható perdüléssel tér ki az útjából. A fénykard pedig most is lesújt! Halk zümmögése a pillanat tört részéig felerősödik, hogy aztán teljesen elyomja egy újabb fájdalmas üvöltés - a félelmetes démont ezúttal valamivel a könyöke alatt érte a fájdalmas találat. Furcsa, sosem-érzett égett hús-szag tölti be a levegőt, Füst pedig megdöbbenve-hitetlenül, ordítva tekint a padlóra hullott végtagjára. Még egy ilyen teremtményt is megtalál a halál, s a hóhér most magasba tartott fegyverrel néz a démon többszörösen is eltorzult képébe. Báró sosem kapott kegyelmet, se az élettől, se az emberektől. Ellenlábasaitól végképp nem. Nem az a hidegvérű gyilkos, aki annakidején volt, és ezért is hálatelt szívvel gondol Ordora, hisz ezt is Neki köszönheti. Mégis, még most is tudja mikor kell könyörtelennek lennie. A szöryeteget futni nem hagyhatják, foglyul ejteni képtelenek - s ha mégis meg tudnák tenni, ki tudja a cég milyen célokra használná fel - így hát egyetlen megoldás maradt. Kardjával rézsútosan lefelé vágva támad a démonra - amaz szinte védtelen, éppen feldolgozni próbálja a sokkot, s karjának a csonkjával van elfoglalva. A kék energiapenge a nyakánál mar bele testébe, s Báró lendületes támadásának köszönhetően egészen a derekáig átszeli, szinte akadálytalanul áthatolva a szörnyetegen. Füst torzója, s lábai élettelenül csattannak a padlón.
Báró, fénykardját kikapcsolva baljával leveszi sisakját, s vigyorogva tekint barátjára.
- Füst osztva fénykard egyenlő három! Áháááá! - ezekkel a szavakkal kacagva Ordohoz siet, hogy segítsen Neki felkászálódni.
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Dec 18, 2008 10:21:03 GMT 1
Ordo fájdalmas nyögéssel fogadja el a neki nyújtott baráti jobbot, majd hagyja, hogy testvére talpra segítse. A fallal való talákozás nagyobb fájdalmat okozott neki, mint a szörny csapása - hiába, a kor lassan eljár felette; ideje lenne talán letelepedni. - Fü... - kérdezné, mert lemaradt a másodpercek alatt lezajlott párbajról, de tekintete ekkor a démon megcsnkított és feldarabolt testére esik. Ismét felnevet, hangja azonban megbicsaklik a sajgó ízületeiből lüktető kíntól. - Shabla, ner vod, hát tényleg kihagytál a mókából. Na húzzunk innen.
|
|
Allora T'wiin
Junior Member
Szak?rtő
Retroducing Exocron CO alkalmazottja, ?s v?grehajt?ja.%\5\%!c!yellow
Posts: 192
|
Post by Allora T'wiin on Dec 19, 2008 16:16:38 GMT 1
Allora tudta, hogy valami nincs rendben, ahogy a körülötte legyeskedő Öltönykére nézett. Érezte, hogy ez nem stimmel. Öltönyke általában leírható veszteségként kezelte az Allorához hasonló végrehajtókat, bár Allora egyike volt azon kevés megbízottjainak, akiket különösen kedvelt. Ám a twi'lek nőnek nem voltak illúziói saját és Öltönyke szerepét illetően. Csak azért áll az első helyen Öltönykénél a rangsorban, mert mindig maradéktalanul végzi el a munkáját, és sosem okoz csalósást, azonban ez a helyzet bármikor fordulhat, és bárki más kerülhet a helyére. Ezt világosan átlátta az első perctől fogva. Csakhogy ez nem számított eddig a pillanatig. Mindketten jól jártak, hisz Allora elvégezte a piszkos munkát, Öltönykének nőt az egója és befolyása a cégen belül, ezért jól fizetett a twi'lek nőnek. Nem ez az Öltönyke egyértelműen nem az örökös megbízója. Nem, biztosan nem lehet az a számító alak.
Midőn ezen töprengett valami halk suttogás kezdett eljutni a tudatába. Lehet hogy megőrült, de mintha a mandalore hangját hallaná. Tényleg mi lett velük? Ők hol vannak? Ez valóban nem lehet valóság... már csak azért sem mert... me...
Csat! - Ébresztő szépségem!
Allora szeme felpattant, ám még nem tért magához teljesen, viszont keze reflexszerűen reagált a vélt támadásra, és baljábal jókora pofont kevert le Tovarnak miközben jobbját felhúzta védekező állásba, miközben kettőt hátra lépett. A következő pillanatban ijedten nézett körül. Még mindig nem volt teljesen tudatában a történteknek. Zavara leolvasható volt arckifejezéséről is.
Aztán kezdtek visszatérni az emlékek... Öltönyke-megbízás az átkozott űrállomásra- maga a kísértet járta űrállomás- aztán megint a fura Öltönyke képébe bámul... most pedig megint itt az átkozott helyen. Még pislogott párat, de kezdett lehiggadni és végre gondolkozni. Leeresztette kezeit, ás pár másodperc múlva ahogy összegezte a történteket, miszerint nem jutottak ki még az átkozott állomásról, csak a hipnotikus szörny próbálkozása volt Öltönyke és a többi...
-Őőő... Bocs... sajnálom, és kösz. -nyögte ki végül Tovarra pillantva. Végül a következő mondata már kezdett a jól ismert Allorára emlékeztetni. -Végre itt vagyunk a vezérlőben, megszerezzük amit kell, és eltűzünk innen.
Majd végre elővette a kommot, és beleszólt.
-Ordo, Báró menjetek vissza a hajóhoz, és tartsátok indulásra készen! Mi is megyünk nem soká!
Közben odalépett az egyik pulthoz, és másik kezével zongorázott rajta valamit. Majd ahogy visszaakasztotta övére a kommot, nekiállt letölteni a szükséges információkat. Szerencsére a személyzetnek nem maradt ideje kódolni vagy törölni azokat...
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Dec 20, 2008 7:11:48 GMT 1
A mandalori szavait követően a két jóbarát kiiramodott a hangárból, ahol már semmi dolguk nem volt. Ordo futólag letérdelt a démon teste mellé, és a nyakán kidagadó erek egyikére helyezte két ujját. A lény ugyan három darabban hevert, de alig húsz perccel korábban még egy reeket köpött rájuk, és az ilyen szívós dögöknél jobb biztosra menni. A veterán felállt, és alkari lángszórójával tűzbe borította a testet - aztán futott Báró után.
A laborba visszaérve mindketten felmarkolták a teremben található legértékesebb dolgokat: Beskar'ad az adattárolókat, a zabrak pedig a génmanipulált mynockot. A mandalori egy pillanatnyi habozás után a számítógép kábeleit is kitépte a falból, és hóna alá csapta a készüléket.
Már a liftben jártak, mikor a csapat másik fele végre-valahára viszonozta a korábbi rádióadásokat. - Ordo, Báró menjetek vissza a hajóhoz, és tartsátok indulásra készen! Mi is megyünk nem soká! - Na végre! Mi tartott ennyi ideig? - kérdezett rá Ordo ingerülten; a Báró szorításában ismét megélénkült űrparazita folyamatosan verdesett a szárnyaival, időnként jó nagyot kondítva a két jóbarát sisakján...
|
|
|
Post by Jabba a hutt on Dec 21, 2008 20:47:39 GMT 1
A pofon hatalmasat csattant és Chron csak nézett a twi'lekre. Sok mindenre számított, de a pofozkodás most valahogy mégis váratlanul érte. Persze nem vette magára:
- Ezt már szeretem, máris egy fokkal többet érsz a szememben - vigyorgott kétértelműen a férfi, aztán eszébe jutott hol vannak.
Megfordult és az ajtót figyelte. Úgy tűnt, bármi is van a nyomukban, a dúracél ajtók egyelőre elzárták tőlük, már csak az volt a kérdés, hogy ez a helyzet meddig maradhatott így. Fegyverét az ajtóra irányította és várt. Tudta, hogy teljesen felesleges siettetni Allorát, ezért inkább hagyta, had dolgozzon a saját tempójában. Elég egyértelmű volt, hogy ő is minnél hamarabb maga mögött akarta hagyni ezt az átkozott helyet.
|
|
Allora T'wiin
Junior Member
Szak?rtő
Retroducing Exocron CO alkalmazottja, ?s v?grehajt?ja.%\5\%!c!yellow
Posts: 192
|
Post by Allora T'wiin on Dec 26, 2008 13:06:50 GMT 1
Allora úgy döntött, hogy inkább figyelmen kívül hagyja Chron megjegyzését, és a munkájára összpontosít. A kommba se válaszolt Ordo ingerült kérdésére. Legalábbis nem azonnal.
A twi'lek nő ujjai szaporán futkároztak az egyik vezérlőpanelen, végül néhány perc után diadalmas mosoly ült ki a szája szélére. Nem véletlen volt ő Öltnyke legkedveltebb végrehajtója az elmúlt években. Mint mindig most is teljesítette a feladatát. Letöltötte a szükséges adatokat. Ám ezzel nem értek véget a megpróbáltatásai ezt ő is tudta. Még biztonságban vissza kell jutnia a hajóra, és a többiekkel, vagy nélkülük távozni innen, erről az elátkozott helyről.
Élénk kék szemével Tovarra nézett.
Megvan ami kell! Ideje elpucolni erről az elátkozott helyről. Javaslom a legrövidebb úton a lehető leggyorsabban közelítsük meg a hajót. Nem szeretnék több meglepetést. Javaslom a következő útvonalat. -azzal aktiválta a mini holovetítőjén az állomás 3 dimenziós képét, és egy rövid néhány folyosó szakaszból és egy vészlépcsőből álló útvonalat mutatott társának...
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Dec 27, 2008 8:31:01 GMT 1
Allora ismét nem válaszolt, de a mandalori és fivére nem ért rá ezzel törődni, mivel a lift végre megállt, és egy halk sípolás kíséretében kitárta ajtaját. Ordo hagyta, hogy a zabrak és hiperaktív háziállata hagyja el előbb a felvonót, amjd ő is kilépett. Közben gyors parancssorokat futtatott le sisakkomputerén...
Odakint, az űrállomást övező roncsmezőben az Al'verde hajtóművei lassan életre keltek, és a központi számítógép elvégezte az indulás előtti ellenőrzéseket.
|
|
|
Post by Jabba a hutt on Dec 27, 2008 9:48:27 GMT 1
Chron alaposan szemügyre vette a tervrajzot, aztán bólintott:
- Jól van, akkor uzsgyi!
Tovar a kijárathoz lépett és rátapasztotta a fülét a dúracél ajtókra. Semmit sem hallott, olyan csönd volt odakint, ami egy kihalt állomáson teljesen magától értetődő, mégis vészjóslónak hatott. Nem volt jobb ötlete, úgyhogy fegyverét az ajtóra szegezve kinyitotta azt. Felkészült arra hogy pozdorjává lőjön bármit ami elé kerül, de erre nem volt szükség. Szabad volt az út. Megindult elől és feszülten figyelt mindenre.
|
|
Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Jan 9, 2009 13:37:23 GMT 1
A liftből kilépve őrült rohanás veszi kezdetét a dokk felé - a mynock az első pár lépés után felhagy a hasztalan szabadulási próbálkozással, véletlenül ugyanis a falnak csapódik a feje, amitől eszméletét veszti - ismét. Báró futás közben leváltja a fénykardját, megszokott sugárpisztolyát előrántva. Nem mintha nem bízna a társaiban, és azt feltételezné, hogy beköpik, de tényleg nem bízik bennük. Ordon kívül, természetesen. Aztán gyorsan aktiválja a kommunikátorát, s az Alloráékkal közös csatornára váltva megszólal:
- Allora néni, mi már rég végeztünk. Megvannak az adattáblák is, de gondoltuk Nektek is kijár egy kis szórakozás! De most már megyünk, ugye? Ha Ti nem jösztök, előveszem a fürdőruhám, és hazaúszok!
|
|
Allora T'wiin
Junior Member
Szak?rtő
Retroducing Exocron CO alkalmazottja, ?s v?grehajt?ja.%\5\%!c!yellow
Posts: 192
|
Post by Allora T'wiin on Jan 21, 2009 15:51:32 GMT 1
Allora gyorsan követte a folyosóra Tovart. Megkönnyebbülten látta, hogy egyenlőre tiszta a terep.
-Azt javaslom, hogy fussunk a dokkig. A zabrak gyerek már nagyon türelmetlen, és én sem szívesen időzöm itt. Azért a fegyvereket tartsuk készenlétben. -szólalt meg néhány másodperccel Báró adása után Chron-nak címezve ezeket a szavakat.
Majd futásnak eredt. Ő maga sem tudta honnan van még ereje ehhez, de gondosan koncentrált rá, hogy szapora tempóban tegye egyik lábát a másik után. Közben bal kezével elővette a komot és végre válaszolt oda is.
-Mi kb 5-6 perc múlva érjük el a dokkot, addigra legyetek ti is ott. Megszereztük, amit kellett most már el szeretnék tűnni innen minél gyorsabban.
Allora menet közben vissza dugta a komot az egyik belső zsebébe, és ismét felgyorsította a lépteit, mert kicsit lassubb kocogásra váltott önkéntelenül is amíg beszélt, most viszont már megint olyan gyorsan futott, ahogy csak bírt. Néha azért hátra nézett, hogy Tovar megvan-e még....
//elnézést a kései válaszért, de vizsgaidőszak kissé jobban megvisel mint hittem volna... //
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Jan 22, 2009 11:34:30 GMT 1
Ordoék rövidesen megérkeznek a dokkolónyílást, ahol hajójuk az űrállomással kapcsolódott össze, és lőfegyvereiket készenlétbe helyezve szakszerűen biztosítják a folyosót. Ha bármi - ami nem Chron vagy Allora - jelenne meg, azonnal ki tudnák lyuggatni. Füstöt ugyan legyőzték, de Rémmel még nem találkoztak, és a másik csapat sem jelezte, hogy végeztek volna a démonnal.
Néhány másodperccel azelőtt, hogy a beígért öt perc letelne, a twi'lek nő és a zsoldos is megjelennek végre. A mandalori azért résen van, hiszen figyelmeztették arra, hogy Rém képes illúziót kelteni, és éppen valamilyen kérdésen töri fejét, ami alapján megbizonyosodna személyazonosságuk valódiságáról... amikor valami különös dolog történik.
Egy szempillantás alatt mind a négyük előtt délibábként remeg meg a levegő, a falak torzulni kezdenek, mintha valami fekete lyuk vonzáskörében lennének, majd a fém hullámként gyűrödik szét, egyre tágítva a folyosót. A különös jelenség mindössze néhány másodpercig tart, és mikor végre véget ér, a falakkal mintha misem történt volna... leszámítva, hogy ezek nem azok a falak, amik között eddig álltak.
A négyes Exocronia tágas hangárjában áll, ott, ahonnan a mandalori és testvére nemrégiben távoztak, ott, ahol Füst élete véget ért... de a feldarabolt tetemnek nyoma sincs, egyetlen vérfolt sem látszik a fényesre csiszolt padlón. Nagy körülöttük a sürgés-forgás, a vállalat egyenruháját viselő rakodómunkások ellenőriznek hatalmas ládákat, ketreceket, majd beszállítják azokat a laborok irányába. Láthatóan senki sem veszt tudomást róluk, mintha észre sem vennék jelnlétüket.
Ordo hitetlenkedve kocogtatja meg a sisak oldalát, de a szenzorok minjden jel szerint hibátlanul működnek. - Mi a sheb? - nyögi ki álmékodva, és kérdő pillantást vet a többiekre, hátha azok magyarázattal tudnak szolgálni. A démon lendült volna támadásba? De vajon tényleg képes a szenzorok megtévesztésére?
|
|
|
Post by Jabba a hutt on Jan 24, 2009 22:50:10 GMT 1
Chronnak nem kellett elmagyarázni, hogy milyen pocsék helyzetben voltak, szedte a lábát ahogyan csak bírta. Igyekezett nem lehagyni Allorát, ami ugyan rá nem volt jellemző, most mégis olyan dolgokat éltek túl ők ketten, hogy egy kicsit összekovácsolódtak, ezért Jabba embere nem szívesen hagyta volna magára a twi'lek nőt, hacsak nem végszükség kérdése a dolog.
Már nem volt sok hátra, amikor Tovar morajlást vélt hallani a háta mögül. Hátrapillantott gyorsan, de semmit sem látott. A hang azonban továbbra is ott volt, ráadásul egyre hangosabbá vált. A férfi többször is a háta mögé pillantott, aztán végül észre is vett valamit. A vörös vészvilágítás kezdett megszűnni mögöttük. Noha teljes erőbedobással sprinteltek, mégis egyre közelebb aludtak ki a fények. Már felderengett a folyosó vége, amikor elérte őket a sötétség.
Azután a hangárban álltak. Egy olyan hangárban, amire a jelen körülmények között nem ismertek rá. Chron közelebb lépett a mandalóriaihoz és annak társához és kifújta magát. A mandó motyogott valamit, de mivel Tovar nem látta a sisaktól a férfi arcát, nem igazán vágta, hogy mit kérdezett.
- Lőjünk szét mindent. Arra talán nem számít a bestia - vetette fel
|
|