Allora T'wiin
Junior Member
Szak?rtő
Retroducing Exocron CO alkalmazottja, ?s v?grehajt?ja.%\5\%!c!yellow
Posts: 192
|
Post by Allora T'wiin on Mar 12, 2008 21:09:03 GMT 1
Allora miközben sebesen ereszkedett a kötélen érezte, hogy a márkás bőr erőssen kopásnak indult a surlódás következtében. Tudta, hogy ez mit jelent, és már reagált is arra, ami minden bizonnyal másodperceken bellül történni fog. Lábával átkulcsolta a kötelet, és fékezni kezdte az ereszkedés tempóját, sőt ezzel egy időben minden erejét megfeszítve lendített egyet a testén oldal iránba. A következő másodberben érezte a hírtelen mindkét tenyerébe belemaró égető fájdalmat. A kötélel már azonban eléggé kilengett ahoz, hogy elkaphassa a kiálló kapaszkodót. Ahogy mindkét tenyere elengedte a kötelet a nem egész fél méterrel lejebbi kapaszkodóba markolt bele. A fájdalom, amit a tenyerében érzett a hirtelen változástol a sokszorosára nőt. Így Allora miközben a teste fájdalmasan csapodott neki a kapaszkodokkal kirakott falnak sziszegve káromkodott, egy fájdalmas fintorral az arcán. Ám nem először sérült meg, és most a túlélési ösztön messze felülkerekedett minden fájdalmon. A kezével és a testén keletkezett kisebb zúzodásokkal ráér foglalkozni, ha már messze lesz ettől az átkozott helytől. Véres nyomot hagyva maga után mászni kezdett lefelé.
Csak akkor jutott el tudatáig, hogy velőtrázó üvoltést hallott fentről, és talán fegyvercsörönpölést is, amikor egy hődetonátor robbant fel valahol méterekkel a feje felett, és az egész járat megremegett. Allora túlélési ösztöne azt súgta mielőbb ki kell jutnia a járatból, mielőtt az egészből csak egy törmelékeső lesz. Így ereszkedett még két fokot, és megpróbálta lábbal kirugni az ott lévő szervízjáratba vezető ajtót, hogy kiugorhasson az ottani folyosóra... Más már egyáltalán nem érdekelte csak a saját túlélése...
|
|
Negra'da Bralor
New Member
Harcos
Mandalori veter?n - Becenev?n:T'ra (medve) !c!Default
Posts: 36
|
Post by Negra'da Bralor on Mar 17, 2008 19:56:42 GMT 1
//Előzetes megbeszélés alapján távoznék a kalandból! Köszönöm a részvételt!//
A hajó moraja, és a körülötte áradó baljós jelek arra késztették a mandalór veteránt, hogy mégse avatkozzon bele ilyen dolgokba. A zöld fényár miatt nem látott semmit, ami megerősítette volna abban az utolsó marasztaló hitben, hogy ez a hely bizony "normális".
Végigjáratta szemét a különleges színű gázfellegeken, majd visszafordult a zsilipen és visszaült az irányítófülkébe. Gyorsan pattogott a keze a gombokon, majd lecsatlakozott a hajóról. "Viszlát!" Fogalmazta meg magában egyszerűen, majd megnyugodott, hogy kihagyott egy igen sok nyűgöt ígérő kalamajkát.
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Mar 21, 2008 14:16:28 GMT 1
Mikor a mynock lefordult az asztallapról, a sisak szenzorai által észlelt életjelek azonnal mozgásba lendültek, megerősítve Ordo gyanúját, hogy a parazita testére erősített szerkezet többek között jeladóként is funkcionál.
A mozgás láttán a mandalori máris akcióba lendült, lövegét elhaygva átgördült annak az asztalnak a lapján, mely mögött eddig rejtőzött, és felemelt kezét a szélesre tárt ajtónyílásra irányította. Ezúttal nem a jobb, hanem a bal kezét használta... azt, amelyiknek alkarvértjébe a nagyerejű lángszóró volt beépítve. Csupán egyetlen utasítás volt széles szórásra állítani a fegyvert, így, mikor az első állat felbukkant az ajtóban, lángokból szőtt vörös szőnyeg fogadta.
|
|
Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Mar 23, 2008 9:19:05 GMT 1
Báró igencsak meglepődik Beskar'ad reakcióján...nem pont erre számított, igaz így utólag belegondolva valóban nem annyira reális csevegni egy genetikailag módosított, mi több kibernetikailag felspécizett mynock-kal.
Amikor a többi űrparazita rájuk támad, s Ordo tűzzel próbálkozik, Báró arcán kaján vigyor csillan... A társa útmutatásai alapján és az ő vértje mintájára átalakított rohamosztagos-vért is rendelkezik lángszóróval, kipróbálva - éles helyzetben - azonban még nem volt! Elérkezettnek látva az időt, Báró is magasba lendíti a karját, s tüzes halált kezd ontani a körülötte gyülekező szárnyasokra, miközben halkan kuncog.
- Egy tucat sültcsirke rendel, mandalori módra!!!
|
|
|
Post by Ryddel Ha'rs on Mar 30, 2008 19:09:19 GMT 1
Beskar’ad Ordo , Báró
A lények kiröppenését követően a mandalórnak még volt annyi lélekjelenléte, hogy átvetődve az asztalon használni próbálja a fegyverét…a zöldes félhomály derengését hirtelen sárgás-narancsos nyalábok törték meg…a mynockok hangtalan tűrték a rájuk vetődő tüzet, amely elmarta a testüket. Mégis, mintha valami szervezettség lett volna a mozgásukban.
Báró is csatlakozott a halál, és pusztulás eljöveteléhez…a lények közül az első pár azonnal a földre zuhant a tűz lángnyelveinek érintését követően, fejükben pedig tompa csattanás hangzott, melyet követően érdekes színű vér kezdett csordogálni az impalntátummal érintkező bőrfelületen. A számuk azonban elég nagy volt ahhoz, hogy sikeresen áttörjék a kettős blokádját…páran életüket áldozva a többiért Bárót, valamint Ordót vették célba…és sikeresen el is taszították azokat. Kettő, mindösszesen két lény jutott ki a szobából, míg a többi megperzselődött teste a földön hevert a bénító méreggel kezelt társuk körül. A zabraki az esés közben látni vélhette, hogy a két mynock karmában valamiféle éjfekete adattárolók vannak. Mivel azonban a két bestia meglehetősen gyorsan reppent el, nem volt idő leszedni…
Az első fennakadt az ajtóban, melynek csak fél szárnya volt nyitva…míg a másik direkt módon beleszaladt, áttuszkolva a másikat. Aki átjutott, azonnal az ajtó, és a kapcsoló irányába indult…a teremben ragadt pedig összeszedte magát a földön, és széttárva szárnyait fenyegetően csapkodott azokkal.
A zűrt követően az ajtóban, melyből előbb még mynockok repültek ki, most egy emberi kéz sziluettjei bukkantak elő…
Alora T’wiin , Chron Tovar
A helyzet a szerviz aknában meglehetősen veszélyessé vált mind Alora, mind pedig Chron számára, tulajdonképpen a halál csókjával kellett szembenézniük. Ahogyan Jabba embere elhajította a detonátort, az hangos koppanással vágódott neki a lezuhanó fegyver oldalának, és tért ki valamelyest oldalra….robbanás rázta meg az egész aknát.
Minthogy a fegyveren már túljutott a gránát, így a légnyomás erőteljesen megtaszította azt a férfi felé, melytől a találkozás sokkalta fájdalmasabbá vált, mint arra számítani lehetett. Chron szerencséje az volt, hogy nem a fejét találta el az egykori Exocron alkalmazott fegyvere…a karabély tusa vágódott a vállának. Igaz, ez sem volt szerencsésebb, mert abban a pillanatban, ahogyan a fém a testét érte, a keze eleresztette a fogódzót, és a csont kiugrott a helyéről…rajta múlott, van-e elég lélekjelenléte megtartani magát egyetlen kezével egy ilyen fájdalom közepette.
A túlélési ösztön most helyénvaló volt…a páncél apró darabkái pillanatokkal a fegyver után érkeztek…de csak ártalmatlan szilánkeső formájában.
Alora az ajtó rugdalása közben, valamint fülének robbanás utáni sípolása okán nem hallhatta, hogy a fegyver túljutott Chron Tovaron…így csak a kijárattal foglalkozott…sikerült is berúgnia…de hirtelen tompa fájdalmat érzett a fején, melytől meg is szédült egy pillanatra. A zuhanó tárgy már közel sem akkora lökettel érkezett meg hozzá, mint a feljebb lévőhöz, így nem esett a twi’lek nőnek különösebb baja. Azonban, ahogyan kirúgta az ajtót egy ismeretlen ismerős állt előtte…a lány…
Negra’da Bralor
A hajót a dokkolómechanika szabadjára engedte, és a fedélzeti számítógépen megjelentek a komplexum elhagyásának koordinátái is…
|
|
Allora T'wiin
Junior Member
Szak?rtő
Retroducing Exocron CO alkalmazottja, ?s v?grehajt?ja.%\5\%!c!yellow
Posts: 192
|
Post by Allora T'wiin on Mar 30, 2008 21:47:29 GMT 1
Allora éppen örömmel konstatálta volna, hogy sikerült kirugnia a folyosóra vezető szervízjárat ajtaját, amikor hirtelen tompa fájdalmat érzett a koponyája hátsó részén. Ennek következtében megszédült, és kiesett a járatból a folyosó hideg padlójára. Nem tudta mi találta el. Nem is érdekelte. Ahogy ösztönösen hátranyult egyik kezével, hogy megtapogassa a sajgó pupot a fején, érezte hogy a keze enyhén véres lesz. A twi'lek nő fejbőrét lehorzsolta a fegyver, de ezt leszámítva nem eset komolyabb baja.
Térdelő helyzetből talpra gurult, hogy szemügyre vegye hova is került. Melyik folyosón van, és hogy juthat a leggyorsabban ki innen. Ekkor elkerekedett a szeme. A szellem kislánnyal nézett farkasszemet! Na ez már végképp sok! Allora fejében egyre erőssebben lüktett a gondolat, hogy miharabb tűzzön el innen, amig még él egyáltalán. Semmi kedve nem volt szellemként, vagy mifeneként itt kisérteni az örökkévalóságig...
A kislánnyal mit sem törödve elkezdett futni a folyosón, az általa legrövidebb útnak itélt irányba vissza a hajójuk felé...
|
|
|
Post by Jabba a hutt on Apr 2, 2008 12:38:58 GMT 1
Chron Tovar jó erőteljesen megmarkolta a létrát, hiszen nem tudhatta, hogy mi következhet a terve végrehajtása során. Amikor a fegyver telibe kapta a vállát, a fájdalom miatt kénytelen volt azzal a karjával elengedni a fokot amelybe kapaszkodott. Talán csak szerencse, vagy túlélési ösztön, esetleg a görcsös markolás volt az, ami megmentette az életét. Bár egész teste beleremegett, szerencsére a másik karja kitartott. Ahogyan a csont kiugrott a helyéről, még a harcban edzett férfi sem volt képes csöndben elviselni a fájdalmát.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - ordított fel a fickó ösztönösen, torkaszakadtából.
Képtelen volt használni azt a kezét, úgyhogy várt még néhány másodpercet, aztán az épen maradt tagjával próbált valahogy lejebb evickélni.
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Apr 3, 2008 6:55:13 GMT 1
- Egy tucat sültcsirke rendel, mandalori módra!!! - közölte a levegővel a zabrak, mire Ordo felnevetett. Báró néve hihetetlen ostobaságokat tudott mondani, de pont ezért, a mandalori nem szűkölködött a jókedvű pillanatokban.
A mynockok azonban túl sokan voltak, így még a lángszóróból áradó széles csóva sem tudta mindet megégetni: a tömeg közepén repülőket a szélsők gyakorlatilag testükkel fedezték. A két parazita, akik túlélték a tűzzáport, afelé az ajtó felé igyekezett, amelyen át a páros érkezett a szobába, közben jól megtaszítva őket.
Ordo mögött ott volt az asztal, így akadt támasza, mielőtt elzuhant volna. Mivel a repülő lények semmiféle támadó szándékot nem mutattak, a férfi nem is törődött velük tovább. Már épp visszatért volna az asztal túloldalára, hogy magához vegye fegyverét, mikor észrevette az ajtóban feltűnő emberinek tűnő kezet.
Ismét célra emelte a lángvetőt, és a sisak által eltorzított, ezáltal fenyegetőnek tűnő hangon az új érkezőre kiáltott. - Ne mozdulj!
|
|
Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Apr 14, 2008 22:17:25 GMT 1
Báró a verdeső szárnyak viharában szinte azt sem tudja, hol van...a forróság sem tesz neki igazán jót, és a kontrollálhatatlanul röpködő mynockok tömegében teljesen összezavarodik - a forgatagban ráadásul fel is lökik. Ekkor feltűnik az ajtóban egy emberi kéz, s a zabrak azonnal látja, hogy testvére már az új veszélyre figyel - van azonban még valami, amit észrevesz! - adattárolók - A menekülő paraziták menekíteni próbálnak valamit!! Mivel Ordo láthatólag nem foglalkozik ezzel, vagy talán észre sem vette, Báró maga indul a szárnyasok után. Az ajtóban álló szörnyecskét - ki nyilván társát fedezi - nemes egyszerűséggel a még mindig görcsösen szorongatott fénykarddal kaszabolja le, majd kirohan az ajtón, s megpróbálja még elcsípni a másikat is...
|
|
|
Post by Ryddel Ha'rs on Apr 21, 2008 19:23:19 GMT 1
Beskar’ad Ordo , Báró
A mandalóri veterán kiáltását követően a kéz hirtelen az ajtófélfának támaszkodott, szétkenve az azon alvadó vért…arról pillanatokkal később tovább csúszva egy emberi test vált láthatóvá…a férfi mit sem tudott tenni, úgy dőlt el előre, mint valami mázsás cölöp, amit kimozdítottak vájatából. A hangos koppanással bekövetkezett földet érést követően vált láthatóvá az alak egész lénye. Ruhájának nagy részét vér áztatta, de megállapítható volt még szakadtsága ellenére is, hogy egyenruha. Valószínűleg őr lehetett, mert a felszerelés, és minden az egy szobával előrébb látott tetem ruházatához hasonlított. - A…..táár…táá…tárolók… Nyögdécselte, miközben megpróbált a menekülő mynockok felé mutatni…nem volt túlontúl sok ereje, úgy festett nem fogja sokáig húzni.
Báró jól látta a helyzetet, és azonnal támadásba is lendült, miután összeszedte magát…a fénykarddal való támadás természetesen sikerrel ért véget…a kettészelt mynock mögött ott hevert a földön a két adattároló.
Eközben a másik lény próbálta fejével a konzol nyitómechanikát működésbe hozó gombját eltalálni…Mire Bárónak sikerült áttuszkolnia magát a félig beragadt szárnyú ajtón, a mynocknak sikerült kitárnia a másikat…lábaiban ott szorongatott egy-egy tárolót…hatalmas irammal reppent ki…a zabrakinak mindent be kellett vetni, ha utol akarta érni…
Pár lépés megtétele után aztán az eleddig pislákoló zöld fények egyszeriben kialudtak…csend és sötétség lepte el a folyosószakaszt, és a helységet is, ahol Ordo tartózkodott…
Chron Tovar
Ahogyan Jabba embere egyre lejjebb evickélt, arra lett figyelmes, hogy az eleddig vele tartó Twi’lek nő egyszeriben eltűnt alóla…hosszas percek kellettek a számára, mire elérte a kirúgott szerviz járat ajtót. Szinte biztos volt benne, hogy Alora nem menekülhetett ilyen gyorsan lefelé…egyetlen válasz adódott, ezen a szinten szállt ki az aknából.
A másik érdekes dolog a „szellemlány” volt, aki a folyosón állva bámulta a férfit…látván annak sérülését kissé elszontyolodva indult meg felé… - Segítsek bácsi? A kérdés egyszerre volt borzongtató, és kedves…noha Tovar emlékeiben élénken élt, hogy a gyermekhez nem tud hozzáérni…és ez fordítva is igaz…
Alora T’wiin
A lányon való „keresztülrongyolást” követően a nő azonnal felmérte a helyzetét…számítása szerint közel öt szinttel lehetett lejjebb, mint ahol a hajó dokkolt. Amennyiben jól ellenőrizte az űrállomás tervrajzát, úgy tudnia kellett, létezik egy szervizakna, közel harminc, negyven méternyire, a balra ívelő folyosószakaszon…azt azonban zárszerkezet óvta az illetéktelen bejárók ellen.
A folyosószakasz meglehetősen csendesnek tűnt…túlzottan csendesnek. Pár lépés megtétele után a nőnek tapasztalnia kellett, hogy az eleddig pislákoló zöldes fények egyszeriben megszűntek…a sötétség félelmetes leple gomolygott az amúgy is vészjósló állomásra…
|
|
|
Post by Jabba a hutt on Apr 22, 2008 12:40:45 GMT 1
A helyzet egyáltalán nem volt rózsás. A férfi a lányra tekintett, aztán megrázta a fejét:
- Boldogulok köszi. Nem láttad a nénit akivel nemrég még egy csapatban haladtam? - érdeklődött Chron, ugyanis tisztában volt vele, hogy csakis a twi'lek juttatthatta ki innen
Amennyiben a lány nem segített neki, úgy találomra kezdett el haladni, az Alora nevet üvöltve. Nem félt attól, hogy az a valami meghallja, inkább csatában akart meghalni, mint éhenveszni egy űrállomáson több napos bolyongás után.
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Apr 24, 2008 8:51:54 GMT 1
- A…..táár…táá…tárolók… - nyögte az alak, tudomást sem véve a rászegeződő fegyverről. Ordonak jelt sem kellett adnia, sisakjának érzékeny szenzorai már felfogták báró távolodó lépteinek zaját. A zabrak - ismét - úgy cselekedett, mintha a mandalori gondolatainak valamiféle fizikai folytatása lenne. És ez jó volt így. Beskar'ad időnként elcsodálkozott azon, hogy ilyen mély érzelmeket - barátságot, testvériséget - érez egy oylan személy iránt, aki sosem árulta el valódi nevét.
A pillanatnyi nosztalgikus hangulat azonban csak egy, talán két másodpercig tartott. A belépett férfi előretántorodott és végigzuhant a földön. A veterán ösztönösen hátrált egy lépést, hogy az idegen ne érhesse el kinyújtott alkarját. Sarka hangosan koppant... a lehulló sötétségben. Valahol a háta mögött hallotta a zabarak fénykardjának sistergését, ahogy társa a repülő bestia után rohant.
De pusztán ennyi maradt. A mandalori azonnal felmélrte a terepet; a megváltozott fényviszonyok nem hátráltatták túlzopttan, hiszen csupán egyetlen szavába került aktiválni a világot zöldes színben mutató éjjellátó funkciót. Az őr mozdulatlanul, de halkan nyögtécselve feküdt a padlón, msá mozgást egyelőre nem érzékelt.
A mandalori csak három szót suttogott sisakmikrofonjába, melyeket Bárónak címzett: Slana! Gaanayli bic! (Menj! Kapd el!). Ezután lassú, oldalazó léptekkel megkerülte a pultot, amin az elkábított mynock feküdt, majd a következőt, és felemelte a nehéz ismétlőfegyvert, melynek feleakkora volt, mint a harcos testmagassága.
|
|
Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Apr 24, 2008 12:18:23 GMT 1
Az első mynock megfékezése gyerekjátéknak bizonyult, s ezen sikeren felbuzdulva Báró a másik nyomába eredt! Az albínó zabrak ezután három rövid szót hallott tompán a fejében zúgni: "Slana! Gaanayli bic! (Menj! Kapd el!)" A mandalori szavak egyre érthetőbbek voltak számára, egyre ritkábban kellett lefordítania őket, egyre inkább részévé váltak, s egyre könnyebben megértette azokat. Ezután hirtelen a szavak megismétlődtek: Ordo szavai ezúttal a mikrofonból szóltak...hogy is van ez? Igen. A gondolataikon is gyakrabban osztoznak már a testvérek, s néha valóban fölöslegessé válnak a szavak. Hogy mindez az Erő által felerősített baráti, mi több testvéri viszonynak köszönhető, avagy egyéb misztikumnak, ez most nem érdekelte Bárót. Rohant. Soha nem engedte el magát teljesen, a testőri munkája utáni nagy lecsúszása alatt azonban jócskán megkoptak reflexei, gyorsasága. Beskar'ad Ordo volt, aki kihúzta az önsajnálat és az alkohol mocsárszerű fertőjéből, s a mellette eltöltött majd négy év ismét kihozta belőle a maximumot. Báró fürgébb lett, mint valaha, s egyben veszélyesebb is. A zöld vészvillogók leállása inkább némi nyugalommal töltötte el, s vod-jának ajándéka, a kéken izzó fénykard segítségével így sem maradt teljes sötétségben. Megállíthatatlanul és könyörtelenül, szélvészként robogott prédája nyomában, fáradó izmait a végsőkig megfeszítve. Tudta, ennek meg lesz még a böjtje, azonban csak az volt a fontos: Ordo számított rá. "Vannak árnyékok, melyek a teljes sötétségben is megmaradnak! Két árnyékod van, vod!" Fénykardját halálos csapásra emelte, s a távolság közte és leendő áldozata között egyre csak csökkent, akárha haragja éhes szájként falná azt fel...
|
|
Allora T'wiin
Junior Member
Szak?rtő
Retroducing Exocron CO alkalmazottja, ?s v?grehajt?ja.%\5\%!c!yellow
Posts: 192
|
Post by Allora T'wiin on Apr 25, 2008 14:42:40 GMT 1
A folyosón futás közben mérte fel helyzetét a twi'lek nő. Már tudta is mit fog tenni. Kell lennie egy szervízjáratnak nem messze innen. Ha odaért feltöri a zárszerkezetet, és felmászik 5 emeletet a hajóhoz, és olyan gyorsan tűnik el innen, ahogy csak lehet.
A folyosókon néma, vészjóslóan néma csend urakodott. Allora tudatához ez csak akkor jutott el, amikor végre megpillanotta a szervízjárat fedelét, meg az ahhoz tartozó zárszerkezetett. Még a léptei sem vertek semmiféle hangot. Ez hátborzongató volt. Éppen, ahogy lassított léptein és belegondolt a nyomasztó csendbe, ami körülveszi hirtelen kialudt a baljós zöld fény is teljes sötétségbe vonva az űrállomás azon részlegét, vagy legalábbis azt a folyosószakaszt, ahol éppen ő volt. Ez szintén hátborzongató volt.
Allora mégis örült a sötétségnek. A sötét mindig is a barátja volt. Bár ő sem lát sokat, de őt sem látják. Megszünnek az előnyök. Allora most legugolt és a szervízjárat bejárata mellett a falnak döntötte hátát. Lehúzta mind két kezéről a már használhatatlanná vált kesztyűt, és egyszerűen lehajította a földre. Itt úgysem itéli el senki szemetelésért. Amikor a bőrkesztyű foszlányainak anyaga a mozdulat közben a nyílt sebekhez ért Allora halk szíszegéssel, és káromkodással vette tudomásul az ismét tenyerébe nyílalló éles fájdalmat. Miután megszabadult a kesztyűtől belenyúlt kis táskájába, melyet a kaland kezdete óta a hátán cipelt, és egy kis méretű de erős fényű lámpát vett ki, amit szükség esetén készre is lehet csatolni. Most azonban csak felkattintotta, és letette maga elé. A fényben kivett még táslájából fertőtlenítőszert, és bár pokolian csípte mégis fertötlenítette a sebet, majd kötszerrel körbetekerte mindkét kezét. Még jó, hogy egy mini elsősegélydobozt is tart a táskában sok hasznos holmival egyetemben. Amint végzett sebei ellátásával jobb karjára csatolta a lámpát.
Most szemügyrevette a zárszerkezetett. Elsőre ugyanolyannak tűnt, mint a jópár szinttel feljebbi, amit hatéstalanított. Már épp neki állt volna feltörni a zárat, amikor eszébe jutott, hogy ő bizony még soha nem tért vissza Öltönykéhez üres kézzel, és nem most fogja elkezdeni. Ráadásult metörtént amit leginkább el akart kerülni. A csapat tagjai szétszórodtak az állomáson. Így egyesével lemészárolható könnyű banthák lettek. Ez nem tetszett neki. Itt volt az ideje, hogy a még életbenlévőket összeszedje, és közösen elvégezve a feladatot távozzanak. Már így is túl soká voltak itt. Így a saját komját vette egyik kezébe. Másik kezével aktíválta maga előtt az állomás mini tervrajzát.
-Figyelem itt Allora! Mindenkitől, aki még él, és mozog helyzetjelentést kérek! A még életbenlévőknek: negyedóra múlva gyülekező a központi vezérlőterem előtt! Fejezzük már be végre ezt az átkozott küldetést! -hangja nyugodtan tűnt, annak ellenére, hogy igen vészjósló körülmények közt volt.
A mini tervrajzot elrakta, hátára vette táskáját, és a szervizjáratra nézett. Most még nem megy el. Dolgavégzetlenül nem. Úgy számolta futólépésben innen úgy 10 perc alatt elérheti a vezérlőt, ha nem történik semmi váratlan. Amire itt persze meglehetősen nagy esély volt. De Allora már túl jutott azon a ponton, hogy esélyeket latolgasson...
|
|
|
Post by Ryddel Ha'rs on May 14, 2008 14:24:46 GMT 1
Beskar’ad Ordo , Báró
Abban a pillanatban, amikor Ordo megemelte a fegyverét, látta a sisakvizoron keresztül, ahogyan a földön heverõ férfi szinte kérlelõ szemekkel méregeti õt. Mintha próbálná kiejteni a szót, „segíts”…de nem megy neki. Láthatóan eléggé gyenge volt, nem mozgott…csupán pislogott…mellkasa is egyre ütemtelenebbül emelkedett, majd süllyedt alá. Az ismeretlent szemlélve még az éjszakai látásmódi is felfedte a sérülések okát…a fején húzódó foltok és sebek arra engedtek következtetni, hogy valamiféle tompa fegyverrel ütlegelték...esetlegesen a mynockok többszöri támadását kellett elszenvednie.
Ordo mögött egyre távolodva hallani lehetett a kékesen derengõ fénykard pengéjének halk neszezését…a „fényfolt” azonban távolodott…Báró érezte, el kell rugaszkodnia, ha bármi módon el szeretné kapni a mynockot…persze megvolt az esély arra, hogy amennyiben elvéti a pillanatot, értékes métereket veszít, amelyet eleddig sikeresen tartott a lény mögött loholva…
Allora T’wiin, Chron Tovar
Amint Tovarnak sikerült kikecmeregnie az igen erõteljes fájdalommal itatott vállával a folyosóra, a kislány mosolyogva bólintott. - De láttam Allora nénit… Itt összefonta karjait a mellkasa elõtt, majd elkomorodott. - Õ olyan furaaaa…Inkább hagyd, és gyere játszani! Mosolyodott el…azonban látván a férfi arcát ismét elszontyolodott. - Jóóóóóól vaaaannn…gyere velem! Azzal megindult a folyosókon, integetve a mögötte álldogáló megtépázott alaknak. Alig pár lépést követõen a fények kialudtak, és sötétség borult az állomás egészére. Ekkor vált csak láthatóvá igazán, hogy a gyermeket valamiféle kékes derengés öleli körbe…ez a zöldes vészvilágítás esetében nem volt látható…most azonban jól kivehetõvé vált.
Ahogyan a páros lépdelt a folyosón, Jabba embere a távolban fényt vélt felfedezni…annak ölelésében pedig egy twi’lek sziluettjeit. Amaz éppen a kezével foglalatoskodott....közeledvén vált egyértelmûvé, hogy Alloráról van szó…aki otthagyta õt. Midõn ez a gondolat szökött az elméjébe, egyre erõsödött benne az érzés…talán a haragja…„hogy tehette a nõ ezt? Miért? Hagyta volna meghalni?” Tovar nem tudta, az õ gondolatai-e, vagy megint az állomás ármánykodik…egyszerûen érezte.
Midõn a kislánnyal az oldalán odaért, az Exocron alkalmazásában álló nõ ekkor kérte a bejelentkezést rádión…Õ még nem tudhatta…két tároló már megvan…másik kettõ sorsa pedig éppen folyamatban…
Amennyiben a bejelentkezést követõen is fenn állt a központi vezérlõ felkutatása, úgy az út addig nyugalmasan telt…leszámítva a kislány állandó nem tetszésének kifejezését…
//Szeretnék elnézést kérni a kalandban résztvevõ játékosoktól a hosszú várakozás miatt! //
|
|