Marik Sheer
Junior Member
Csemp?sz
Tatooine-i csemp?sz, a Sheer's Engineering tulajdonosa!c!Default
Posts: 364
|
Tóvidék
Aug 18, 2007 21:27:11 GMT 1
Post by Marik Sheer on Aug 18, 2007 21:27:11 GMT 1
- Megnyugodhatsz, látva a fegyverforgatási tapasztalatodat eszem ágában sincs megszökni. Inkább igyekezzünk a szálláshelyedre. Minnél előbb beszélni akarok Xexxóval a toydari ismerősömmel. - mondta Marik, majd követte a meginduló gungant.
//Hát lehet hogy ez lesz az utolsó HSZ-em, de azért holnap még megpróbálok fennt lenni. Ha esetleg csütörtökig összefutsz Denékkel és megkezditek a gungan felszabadítást, akkor addig is légyszíves kezelj engem NJK-ként. Marik engedelmes lesz és nem próbál meg elszökni.//
|
|
|
Tóvidék
Aug 19, 2007 11:51:41 GMT 1
Post by Dor Dor Nass on Aug 19, 2007 11:51:41 GMT 1
Marik és Dorten körülbelül egy óra alatt értek el a VSZ számára kibérelt kastélyba. Beszélgetésre nemigen került sor közöttük, mivel eléggé sietősen haladtak hisz nem lett volna túl előnyös számukra egy találkozás egy kóbor rohamosztagos egységgel. Amint megérkeztek a kastélyba átvágtak a nagytermen és elindultak az emeletre a szobák felé. A világítás még aktív volt amiből Dorten arra következtetett, hogy valaki még ébren van a csapatából.
A lépcsőn haladtak felfelé amikor összeütköztek Attonnal.
- Hol a francban voltál? - kérdezte szemrehányóan, csak ekkor vette észre a Dorten mögött lépkedő Marikot. - És ki a franc ez? Neki rohadtul nem kéne itt lennie. - A neve Marek Shír. Meglátogatott ezért el kellett hozogatnom ide. Mostan pedig ha megbocsátsz kommoznánk egyet. - válaszolta a gungan majd kikerülve a csempészt megtette az utolsó lépcsőfokokat is. Ezután megengedte Mariknak, hogy értesítse Xexxot.
- Mit is mondogattál, hogy hivogatják a társad? - kérdezte a gungan. - Xexxo. Ő egy toydari. - válaszolta a csempész. Dorten elkezdte vakargatni a fejét, majd rövid gondolkozás után megszólalt. - Aztat hiszek el, őtet ismerem. Lekkta embere ugyi? - Ismered Lechtát?! - kérdezte meglepődötten a csempész. - Egyébként igen. Ő szponzorál engem a fogatversenyen. - Értelőzöm. Itt a kommom, nyugtosgasd meg, hogy nemma van semmi baj se nem. - mondta a gungan majd átnyújtotta kommját.
Miután Marik értesítette Xexxot arról, hogy nem esett baja a ház lakói nyugovóra tértek. Dorten a legfelső emeleten adott szobát Mariknak, hogy még véletlenül se tudjon megszökni. Az ajtója elé pedig a wookie Lowbarrt rendelte váltásban Kartával.
|
|
Stower Miráll
Junior Member
Harcos A Vihar Sz?vets?g T?bornoka
Firrerreo - Val?di neve : Drewil - A Vihar Sz?vets?g T?bornoka - L?zad? elem!c!666666
Posts: 202
|
Tóvidék
Aug 19, 2007 13:10:50 GMT 1
Post by Stower Miráll on Aug 19, 2007 13:10:50 GMT 1
A hipertérben Stower a hosszúra nyúló hiperûrutazás elsõ fázisaként meglátogatta a Cortez hídját…a tisztek szerették, ha magas rangú tiszt jelent meg, mert olyankor a beosztottak munkamorálja rohamszerû emelkedésnek szokott indulni. Talán bátorítás a lelküknek, szívüknek…Talán csak félelem a megrovástól…Nem lehet tudni, de a fiú megfigyelése szerint valóban jó hatással szokott lenni embereire Rika, Den, Dorten, vagy éppen az õ megjelenése. A híd, kétszárnyú ajtaja egy hangos szisszenéssel húzódott a fémfalba mélyesztett tokjába, mire a tábornok szeme elõtt kirajzolódott a nyüzsgõ terem panorámája. Megannyi ember szaladgált fel, s alá…keresztbe-kasul…Tették a dolgukat. Amikor meglátták a megjelenõ magas rangú tisztet, mindenki lemerevedett. Ott, abban a pillanatban, és abban a mozdulatban ahol álldogált, felhagyott a dolgával, és vigyázba vágta magát. Stower a tõle megszokott rideg tekintettel lépett be, majd megállt a helység epicentrumában. Szemeit lassan végighordozta a nõkön, és férfiakon. Karjait a törzse mellé eresztette, és õ is vigyáz állásba merevedett. - Hölgyeim, uraim! Folytassák! A feszült csendet ismét felváltotta a hatalmas zaj, mindenki meglendült, és tette tovább a dolgát. Valahogy mégis feszültebb volt a légkör…nem azért, mert a jelenlévõk tartottak a fiatal felettesüktõl…csupán maga a rang megkövetelte a tiszteletet, és ha lehet ezt mondani, a maximálisnál maximálisabb odafigyelést. Stower a szemle után úgy döntött, keres egy olyan kabint, vagy helységet, melynek van ablaka. Távozott a hídról…
Hosszas keresgélésnek meglett a gyümölcse, a fiú talált egy kis zugot, ahol egy széles dúracél panorámaablak díszelgett. Letelepedett elé, lótuszülésben helyezkedett el, kezeit pedig a térdeire helyezte. Mély, de ütemes légzés váltotta fel a korábbit…a fiú elnyugodott, szívverése lelassult. Szemeit lassan az ablakra vetette, és elmélyült az odakünn látható kékes masszában, mely körbeölelte a Cortez-t…
Az érkezés
Majdnem öt órát töltött meditálással, átgondolta az eddigi tetteit, és azokat, amire készül…vagy esetleg a sors kényszerítheti. Fontosnak tartotta ezt…megtisztult tõle. Mélyet szippantott, majd kinyújtotta a meglehetõsen elgémberedett lábait. Párszor megdörzsölte õket, majd feltápászkodott, és megindult a híd felé. Számításai szerint a közeljövõben kellene, hogy megérkezzenek a Naboo fölé. Út közben találkozott Den-nel.„- Hm. Stower,honnan is van ez a pisztolyt-formálok az ujjaim segítségével dolog? Olyan ismerõs...Mintha már láttam volna egy holofilmben!” Kezdte a corellia-i férfi, miközben õ maga is pisztolyt formált a kezeibõl.„- Akárcsak a legutóbbi szimulációs gyakorlaton! Hány rohamosztagost is szedtünk le, mielõtt felrobbant Mex kezében az egyik hõdetonátor?” Stower arcára széles vigyor ült ki, a dagadék általában vagy felégette, lelövette, vagy felrobbantotta magát. Az utolsó szimuláció alkalmával azonban az egész csapattal végzett, amikor a kezében berobbant a fémhenger. - Közel tíz, tizenöt fedezékbõl, és fejenként…aztán amikor láttuk Mex-et kezében egy hõdetonátorral, inkább megiramodtunk…akkor közel hatot, hetet ismét fejenként! Jó buli volt! Válaszolta mosolygósan, miközben megrázta a fejét…Mozdulatsora után megemelte a tekintetét, és a folyosószakasz végére pillantott, ahol már látható volt a híd kétszárnyú ajtaja. Pontosan ebben a pillanatban szólalt meg Den és Stower kommja…szinte egy idõben csippant fel a két kis szerkezet, hiszen a hídon nem tudhatták, hogy a két legmagasabb rangú személy jelenleg épp együtt halad feléjük. A hídra érve lezajlottak a határellenõrzéskor megszokott protokollok, mely után a Cortez szabad utat kapott a bolygó felszíne felé…A navigáció betáplálta a kijelölt koordinátákat, majd a zömök hajótest megindult célállomása felé…
A hatalmas hajótestet a légkörbe való lépéskor ezernyi lángnyelv ölelte körbe, azonban az azt védõ hõpajzs tette a dolgát. Megvédte a gépet, és ezzel a legénységet a több ezernyi foktól…A Cortez a hófehér felhõtakaró átszelése után nem a fenségesen szép város felé vette az irányt, hanem Naboo legszebb vidékei felé…Meglepõ módon a koordináták a Tóvidékhez vezényelték a teherszállító hajót…Pontosan a bejegyzett Smaragd Szállítási Társaság ideiglenes székhelye felé, mely egy hatalmas, díszes kastélyra emlékeztetett…
Dorten és Marik mély, dübörgõ hangra lett figyelmes...Midõn mindketten felkapták a fejüket a zajra, a távolban egy hatalams teherszállító hajó körvonalazódott ki...A kontúrok egyre élesebbek lettek, mígnem a Cortez elhúzott a két alak feje felett...
A monstrum rövid percekkel késõbb megkezdte a dokkolást a „palota” elõtti széles platformon…
|
|
|
Tóvidék
Aug 19, 2007 18:04:24 GMT 1
Post by Dor Dor Nass on Aug 19, 2007 18:04:24 GMT 1
Kora reggel a kastély lakói hatalmas robajra lettek figyelmesek. Dorten a legközelebbi erkélyhez sietett, noha sejtette, hogy mi lehet a hang forrása. Kiérve a kastély erkélyére, Dorten vigyázba állva nézte az egyre közeledő Cortezt, miközben enyhén mosolygott.
- Ismered őket? - kérdezte a csempész aki ekkor érkezett meg a gungan mellé. - Mondogathatjuk. - válaszolta vigyorogva a gungan. - Most indulgassunk a fogadásukra. - mondta a gungan majd komótosan elindult a lefelé vezető lépcső felé.
Mikor Dorten és Marik leértek már a teljes gárda a leszálló platform szélén várakozott, szalutálva.
|
|
|
Tóvidék
Aug 19, 2007 18:27:17 GMT 1
Post by Den Dastar on Aug 19, 2007 18:27:17 GMT 1
Síri csend...A Cortez már lassacskán 4 perce leszállt,ám a hatalmas hajó leszállórámpája még mindig nem nyílt le.Aztán egyszer csak,amikor már mindenki tűkön "ülve" várakozott,a rámpa komótosan megindult a föld felé.
A rámpa tetején 6 ember volt látható,de a hátuk mögött,még másik 18 várakozott,igaz ők némileg takarásban voltak,így a lent lévők nem tudhatták hogy hányan is tartózkodnak a hajón.2-2 ember előresietett,egyenruhájukon látszott hogy valamiféle katonák lehetnek.Őket megint csak 2-2 katona követte,majd újból 2-2.Mikor már a rámpa mindkét oldalán 6-6 ember várakozott,megérkeztek a tisztek.
A tisztek sorát Stower Miráll Tábornok vezette,őt követte Den Dastar ezredes,őt pedig Gogolak százados,és még pár másik rangos személyiség.Az egyenruhákat látván,csak Stower és az emberei tűntek ki.A többieken egységes sötétzöld egyenruha volt,fekete bakanccsal,kesztyűvel,plasztoid sisakkal,a tiszteken pedig sima "silteres" sapkával.Miután valamennyi ember lejött,a 2 legmagasabb rangú tiszt (Stower és Den) előreléptek,és szalutáltak a fogadásukra kirendelt Vihar Szövetségieknek.A formaságokat követően pedig,Den rögtön a tárgyra tért.Figyelmét természetesen nem kerülte el a "civil" ember,de gondolta,Dortennek jó oka van arra,hogy itt tartsa maga mellett.
-Üdv Festo Százados!-Köszöntötte régi barátját.-Gondoltuk,beugrunk egy teára..-Közölte enyhe mosollyal a száján.
|
|
Jack T. Tenrek
Junior Member
Csemp?sz
Csemp?sz, ?letm?v?sz, ?jrakezd?!c!Default
Posts: 198
|
Tóvidék
Aug 20, 2007 22:59:50 GMT 1
Post by Jack T. Tenrek on Aug 20, 2007 22:59:50 GMT 1
Még Jack "Tornádó" Tenrek - aki egyébként nem a természetimádatáról volt híres - is elismerte, hogy a Tóvidék valóban festõi. A tájban gyönyörködõ férfi mögött Joshua és Miranda megkönnyebbülten összekaccsintottak. Titkos találkák, romantikus esték rezegtek a két tekintetben. Szerencséjükre Jack nem figyelt oda... A vidéket behálózták a kisebb-nagyobb patakok, amik tavakat kötöttek össze. Itt kisebb volt a nyüzsgés, mint a városban, és maradt, ami volt: egy nyugodt hely a kikapcsolódni vágyóknak. A bolygó nyílvános holocsatornáin több hírdetés is volt, így könnyedén kiválaszthattak egy helyet, ami azért nem egy nemesi kúria volt, de kényelmes és nyugodt. - Úgy látszik nem csak minket fogott meg a táj szépsége - dörmögte Joshua a szenzorokat tanulmányozva. - Mire gondolsz? - hajolt át a pilóta kijelzõihez a kapitány. - Egy Giga - osztályú hajó parkol a várostól néhány kilométernyire. Innen nem tudom kiszúrni, hogy van e valami mozgás körülötte. - Nyugodt lehetsz, õrzik azt. Jack összeráncolt szemöldökkel vizsgálgatta a kijelzõket. Miranda már ismerte ezt a nézést, általában valami szabályzat- vagy törvényellenes dolgot elõzött meg. Aztán a ráncok kisimultak, ahogy a férfi elhatározásra jutott. - Birodalmiak? - kérdezte Joshua. - Nem bizt... - Igen - vágott Miranda szavába Jack. - Mit gondolsz, ki másnak engedélyeznék a leszállást egy ekkora hajóval; egy ennyire hû világon, amikor ki tudja mi minden fér bele egy ilyen taligába? - És akkor? - kérdezte Josh rosszat sejtve. - Akkor késõbb még átrándulunk... - Hogy lehetsz ilyen biztos? - bökött a kapitány felé az egyetlen nõ a fülkében. - Nem vagyok biztos - dõlt hátra Jack. - Ha tévedek... - Ami azért könnyen elõfordulhat - mutatott rá Miranda, bár nem fejtette ki, hogy mire is célzott. - Mondom ha tévedek - folytatta Jack kemény tekintettel - akkor ígérem békén hagyjuk õket. De ha nem... - Akkor? - kérdezte Joshua. - Akkor csinálunk egy kis kalamajkát. A kapitány simán állta a két tekintet kereszttüzét. Rosszabb tüzet is élt már át, bár az legalább nem baráti volt. Egy pillanatra még õ is elbizonytalanodott. - Tudj meg mindent a területrõl - utasította végül Joshuát - kinek a tulajdonában van? Milyen a terep? Milyen változások történtek az utóbbi napokban, mindent. És ha tudsz, szerezz infót arról a hajóról is! - Meglesz - sóhajtotta a pilóta. Miranda olyan sokáig nézte kapitányát, hogy már annak is kényelmetlenné vált. - Mi van? - Jack, mi azért választottuk ki ezt a bolygót, mert szép, és mert úgy gondoltuk, hogy most nyugalomra van szükséged. Ismerlek, hogy milyen vagy, amikor beindul az agyad, amit aztán majd a kezed messze megelõz, és az egésznek az lesz a vége, hogy csak a legnagyobb titokban tartózkodhatunk majd itt...fõleg éjszaka. - Az elõbb még bíztál abban, hogy nem birodalmiak. - Szerintem nem azok - vont vállat a nõ. - De szeretném, ha most az egyszer nem ugornál fejest a bajba, csak azért, mert fehér páncélokat látsz. - Rendben - emelte fel a kezét megadóan a kapitány. - CorSec beccszóra. De addig is - fordult vissza a pilóta felé - csináljunk úgy, mint akik tényleg csak pihenni jöttek ide... //Vigyázat! Jövök !!//
|
|
Marik Sheer
Junior Member
Csemp?sz
Tatooine-i csemp?sz, a Sheer's Engineering tulajdonosa!c!Default
Posts: 364
|
Tóvidék
Aug 21, 2007 18:15:08 GMT 1
Post by Marik Sheer on Aug 21, 2007 18:15:08 GMT 1
Már hajnalodott az idő és Marik mélyen aludt, mikor a csendet megtörte egy hajó hajtóműveinek zaja. A csempész felriadt a gép dübörgésére.
- Fenébe....ezen a fránya bolygón már aludni se hagyják az embert? - motyogta álmosan maga elé, majd egy nagyot ásított.
Marik olyan sokat tartózkodott már különféle hajók közelében, hogy a hajtóművek hangjából felismerte, hogy egy nagyobb hajó landolt tőlük nem messze. Sejtette, hogy valószínűleg mégtöb ellenálló érkezett a kúriához. Sietve felöltözött és összecihelődött, majd kilépett a szobából, hogy megkeresse a gungant. Pontosabban csak kilépett volna a szobából, mert beleütközött egy kb. két méter magas szőrös valamibe. Egy wookieba.
- Öhh...elnézést, megtudnád mondani, merre találom Dortent? - kérdezte a férfi.
A wookie válaszként hörgöt valamit, amiből Marik azt vette ki, hogy a gungant a kastély erkélyén keresse. Ezekután már pillanatok alatt megtalálta Dortent, aki az épp a hajóból kilépő alakokat figyelte.
- Ismered őket? - kérdezte a gungan mellé lépve. - Mondogathatjuk. - válaszolta az egy vigyor kíséretében - Most indulgassunk a fogadásukra. - azzal elindúlt lefelé egy lépcsőn egyenest az érkezők elébe. Marik szorosan követte.//Üdvözlet! Hát az idő nem volt valami szép, ígyhát korábban végetért a nyaralás. Mától ismét elérhető vagyok. Amúgy pedig köszönöm szépen, hogy NJK-ént továbbvittetek. //
|
|
|
Tóvidék
Aug 21, 2007 19:00:19 GMT 1
Post by ak on Aug 21, 2007 19:00:19 GMT 1
Ak Berk'lab, a hírszerzés századosa a Cortez fedélzetén utazott a Naboo felé. A Vihar Szövetség századosának eléggé eseménytelenül telt az útja. A hiperűr utazást főleg alvással, ill. olvasással töltötte. Igen szerette a kortárs bothan irodalmat, és üres idejében sokszor áldozott a kúltúra oltárján. A Naboo egyre közelebb került, és a Cortez mindenféle gond nélkül átlépte a határellenőrzést és már sívított is a Naboo légkörében. A hajó viszont nem Theed felé tartott, a cél a Tóvidék volt, ahol a Vihar Szövetség emberei várták őket. A rámpa lenyílt, és Ak Berk'lab ott lépdelt a tisztek között, Miráll tábornok úr és Dastar ezredes után.//Üdvözlök minden VSZ-est. Mától én is szeretném erősíteni az ELLENÁLLÁST! //
|
|
Stower Miráll
Junior Member
Harcos A Vihar Sz?vets?g T?bornoka
Firrerreo - Val?di neve : Drewil - A Vihar Sz?vets?g T?bornoka - L?zad? elem!c!666666
Posts: 202
|
Post by Stower Miráll on Aug 22, 2007 9:16:29 GMT 1
Miráll tábornok mindvégig a Cortez hídján tartózkodott, míg folyt a leszállási procedúra. Csendesen figyelte a dúracél ablakok mögött elterülő horizontot, mely látvány egy időre magával ragadta. Az enyhén vöröses fényben szikrázó napkorong, mely lassan kúszott alá a végeláthatatlan tájnak…a megannyi bárányfelhő, melyek nem fehérben pompáztak, vöröses bársonyba bújva járták táncukat a lágy szellővel. A horizont kékségét elfedte a közelgő, festői színek mámorában világra szakadó est. Bár nem hullt még éjfekete ködfátyol Naboo tavakkal, folyókkal, kastélyokkal övezett csodálatos vidékére, de az éjszaka ura készülőben volt, hogy átvegye hatalmát a nappal felett.
Stower akkor eszmélt fel mélázásából, amikor a horizont csodálatos, már-már mesébe illő látványát egy hatalmas építmény takarta el. Ahogyan a Cortez egyre ereszkedett a platform felé, úgy vették át a panorámát a hatalmas épületkomplexum körvonalai. A fiú arcán egy kényszeredett mosoly mállott szét. - Akár az életben, elgyúrjuk a szépet, helyére pedig villákat építünk. A természet pedig tűr! A mondatokat inkább csak magának említette meg, talán Den hallhatta, mert mellette állt mindvégig…talán nem. A fiú nem tudja meg soha, mert a corelliai egy szót sem szólt a hallottak után. Arcának barázdái oly feszesnek, keménynek mutatták ebben a pillanatban, mintha egy Csillagrombolóval nézne szemet. A fiatal firrerreo is visszaemelte tekintetét az ablakokra, majd csendesen figyelte a műveletet. Dorten jutott az eszébe, és a Rikával való beszélgetése…nem szerette embereit útnak ereszteni az ismeretlenbe, de meg kellett tennie sokszor az évek alatt. A küldetésük, eszméjük olykor megkívánja a magányos farkas szerepet. Stower ismét összekulcsolta kezeit a háta mögött, majd elhessegetve minden gondolatát türelmesen várt, hogy a meglehetősen hatalmas hajótest végre talajt fogjon. Az egész törzsön egy lágy remegés futott végig, mely közben egy erőteljes koppanás hallatszott a teknő hasa alól. A gép megállapodott a leszállóplatformon. A navigációs tiszt matatott egy hosszabb sort a konzolon, tevékenysége után a hajtóművek sivalkodó hangja elült, és helyét a természet lágy, nyugtató zenéje vette át. Stower továbbra sem szólt, megvárta, míg barátja kiadja az utasítást a legfelsőbb tiszteknek a találkozóra a rámpánál. A fiú már a legelején elmondta, hogy kisegítőként lesz jelen, mely esetében azt jelentette, hogy látogatni érkezett másik jóbarátját, Dortent. Unta már a bázis búskomor, szürkés életét, és szeretett volna kimozdulni. Ez nemcsak neki jött jól, emberei is továbbfejleszthették képességeiket, bár meg kell vallani, hogy az évek során a Vihar Szövetség talán leghatékonyabb földi alakulataivá avanzsáltak bizonyos területeken.
Midőn a magas rangú tisztek összegyűltek a rámpa előtti folyosószakaszon, jelent meg nyolc páncélt viselő alak. Fejükön sisak volt, így nem lehetett látni az arcukat, mégis, mindenki tudta, hogy kikről van szó. Katonás léptekkel igyekeztek a még zárt rámpa felé, miközben elhaladtak a náluk rangban magasabb férfiak mellett, tisztelegtek. A fiú arcára a büszkeség érzése ült ki a mögötte álldogáló alakok arckifejezési után. Ahogyan a rámpa lassan ereszkedni kezdett, úgy szűrődött be az est hírmondója, a vöröses-lilás fény. Érezni lehetett, amint a lágy fuvallatok belecsapnak az arcokba. A levegő olyan friss volt, hogy szinte harapni lehetett. A hosszas nyikorgás után a széles fémlap végre leereszkedett…A két raj azonnal lelépdelt rajta, majd rövid percekkel később már jeleztek a tiszteknek, hogy indulhatnak. A rámpa két oldalán helyezkedtek el feszes vigyázállásban állva. Stower megindult lefelé, a protokolláris ceremónia szerint ő nyitotta a sort, míg utána Den, valamint Ak haladt.
Leérve kicsit meglepetten vette tudomásul, hogy egyenlőre nincs fogadóbizottságuk. Tekintetével körbejárta a szélrózsa minden irányát, majd intett az egyik embere felé. Beck kilépett a díszsort alkotó alakzatból, majd felettese mellett megállt. < - Tiétek a terep! Bár biztos vagyok benne, hogy Dorten rendelt ki őröket, szeretném, ha ti is biztosítanátok a helyszínt! > A fiú mandalór nyelven adta ki az utasítást, így még tisztjei sem értették a halandzsát, mely elhagyta az ajkait. Beck azonban jól értette, és örült annak, hogy legalább egy olyan ember van, aki mondhatni anyanyelvén szólítja meg. Bólintott egyet, majd intett a katonái felé, valamint Khee-nek. A nyolc páncélost szinte percek alatt elnyelték a ház körül húzódó kicsiny erőd fái. Stower ezután a „palota” felé vetette a tekintetét. A távolban Dorten körvonalai rajzolódtak ki, mellette pedig egy ismeretlen férfié.
Amint a két alak elérte a díszes kompániát, Den ragadta magához a kezdeményezést! - Üdv Festo Százados! Gondoltuk, beugrunk egy teára. Stower szúrós, majdhogynem gyilkos tekintettel mérte végig az idegent. Mindenkivel szemben tartózkodóan, távolságtartóan viselkedett, amíg meg nem ismerte. Az azonban furcsa volt, hogy Dorten-nel együtt látta. A Naboo-n a gunganak rezervátumokban éltek…ezek szerint a férfi talán nem jelentett veszélyt a társaságra…Egyenlőre azonban nem szólt, mert jelen helyzetben csak az üdvözlési formalitásoké volt a terep. Meg amúgy is, Ryo és Quin bármely pillanatban készen álltak levadászni bárkit. Ennek fényében a tábornok is előre lépett, pontosan Dorten elé. A gungan tekintete kihívás volt a számára…sokszor próbálkozott rideg maradni, de annak mosolya mindig nevetésre késztette. Egy darabig megpróbált gyilkos szemekkel rámeredni, de most sem bírta sokáig. Elmosolyodott, majd átölelve megveregette a hátát. Aztán hátrébb lépett, és üdvözölte azt a lényt, aki visszaadta számára a legfontosabbat…a nővérét. - Szervusz Dorten! Örülök, hogy újra látlak! Fejtette ki csendesen, majd ismét összekulcsolta a háta mögött a kezét. Aztán az idegen férfire tekintett. - Önben kit tisztelhetünk, ha szabad kérdeznem? Hanglejtése nem árulkodott semmiről, nyugalmat sugárzott…
Miután Marik bemutatkozott, és a csapat megindult, a fiú kissé lemaradt, hogy beszélhessen Ak-kal. - Szeretném, ha figyelnéd! Jó lenne megtudni róla valamit! Lehet kém is...ebben a világban semmi sem elképzelhetetlen! Fejtette ki csendesen, hogy csak a százados hallja a mondatokat...ezután csendesen lépdelt a társaság után.
|
|
|
Post by ak on Aug 22, 2007 9:48:44 GMT 1
Az alkonyi pír már már megfestette a kastély feletti eget. A csodálatos természetben olyan tisztán, királyian állt az épület, hogy Ak-nak eszébe jutott a Kothlis és apja luxusvillája. A szíve összeszorult, gyerek volt még akkor, de az emlék ennyi év után is szívét mardosta. A tisztek ütemes koppanások közepette elhagyták a Cortez rámpáját. Dastar ezredes köszöntötte Festo századost. Eközben a Vihar Szövetség emberei ellepték a közeli erdőt, így nem maradt félnivalójuk. Azok a katonák kiválóan értik a dolgukat. Ak figyelmét felhívta az idegen férfi, aki Dorten mellett állt. Miráll tábornok is őt figyelte. Pillantása mindent elárult, a bizalmatlanság az igazi katona egyik legfőbb erénye. Kisvártatva a tábornok is megölelte barátját. A köszöntési ceremóniát Ak zárta. Csizmája katonásan koppant, mikor jobb kezét tisztelgésre emelte.
-Üdvözlöm, Festo százados!-nem épp túl barátságosan biccentett az idegen felé is, most csak ennyi tellett tőle. Az alkony már elborította a tisztást, és a lenyugvó nap rajzolta az árnyékokat, amikor a csapat elindult. Stower Miráll lemaradt egy kicsit. - Szeretném, ha figyelnéd! Jó lenne megtudni róla valamit! Lehet kém is...ebben a világban semmi sem elképzelhetetlen!-Stowernek igaza volt. Ak egyet értett a paranccsal. -Igenis, tábornok úr. Nekem is gyanús ez a figura. Rajta tartom a szemem.-ezek után a bothan teljesen más szemmel kezdte el nézni Marik-ot. Minden apró rezdülésre, szemvillanásra figyelt. A bothan Akadémián nagy hangsúlyt fektettek a pszichológiai képzésre, és Ak tudta, hogy mennyire éles fegyver ez a tudomány egy jó kém eszköztárában.
|
|
|
Tóvidék
Aug 22, 2007 10:40:31 GMT 1
Post by Dor Dor Nass on Aug 22, 2007 10:40:31 GMT 1
Alighogy megérkezett Den máris mókára fogta a dolgot, Dorten vigyorogva köszöntötte öreg barátját, majd a Tábornok felé fordult. Az nem szerepelt a tervben, hogy Ő is itt lesz de Dorten számára ez kellemes meglepetés volt. Stower egy ideig komor tekintettel meredt rá, de végül a gungan arca mégis nevetésre késztette, ezért előrébb lépett és megölelte társát.
- Üdvelet nekendek Stower! - üdvözölte gungan a Tábornokát boldogan, majd az utána érkező száadost is, pár pillanattal később azonban azonban lefagyott a mosoly és aggódva tekintett körül. - Talán jobba lenne levenni az egyenmohákat, ritkán ugyan de előferdül egy járőrző birkadalmi sík ló. - mondta majd hátat fordított és a kastély bejárata felé indult. - Fáradgózzatok be! Megprószáltunk előkészülteni a helyet az érkelőzésetekre de nemma sikerült maxi jól. - miközben beszélt néha hátrapillantott így feltűnt neki az is, hogy Stower egy kicsit lemaradt és halkan mondott valamit Berk'labnak. Dorten jól tudta, hogy foglalkozását tekintve Ak kém, és valószínűleg most is valamilyen különleges megfigyelői feladatot kapott. Dorten sejtése szerint ez Marikkal lehet kapcsolatos ám erre nem utaltak különösebb jelek, így nem lehetett biztos feltételezésében. - Meghozogattátok Jack meg a dagad ék kajáját? - kérdezte témát váltva Dorten Den felé fordulva.
|
|
Marik Sheer
Junior Member
Csemp?sz
Tatooine-i csemp?sz, a Sheer's Engineering tulajdonosa!c!Default
Posts: 364
|
Tóvidék
Aug 22, 2007 14:32:42 GMT 1
Post by Marik Sheer on Aug 22, 2007 14:32:42 GMT 1
Marik feszengve, egy kicsit idegesen nézte a feléjük közeledő alakokat. A katonákról megvolt a véleménye, komor, hidegvérű, magánakvaló fickóknak tartotta őket, mármint eddigi tapasztalatai szerint. Bár miután találkozott Dortennel egy kicsit megingott benne ez a kép, mivel a gungan több oldalával is megismerkedhetett. Remélte, hogy nem egy birodalomszerű" vérkomoly társasággal találkozott. Ebbéli aggájait kezdte elfoszlatni egy magasabb rangban lévő fickó, mikor üdvözölte a mellette lévő gungant.
- Üdv Festo Százados! Gondoltuk, beugrunk egy teára..
Egy komolyabb kinézetű férfi szintén köszöntötte Dortent, majd a csempész felé fordította hűvös tekintetét.
- Önben kit tisztelhetünk, ha szabad kérdeznem? - Marik Sheer, teherpilóta vagyok a Tatooineról. - válaszolta tömören.
Miután az alak ellépett mellőle még visszabiccentett egy neki köszönő bothannak, majd követte az épp elinduló Dortent.
|
|
Jack T. Tenrek
Junior Member
Csemp?sz
Csemp?sz, ?letm?v?sz, ?jrakezd?!c!Default
Posts: 198
|
Tóvidék
Aug 22, 2007 20:41:26 GMT 1
Post by Jack T. Tenrek on Aug 22, 2007 20:41:26 GMT 1
Jack nem sokkal az est leszállta elõtt ébredt fel. Nem is annyira a teste, mint inkább a szelleme követelte az alvást. Egy egyszerû panzióban aludtak, két külön szobában. Jack, megérkezésük után szinte rögtön álomba merült. Most verejtéktõl csatakosan, a könnyû takaróba gabalyodva ült az ágyon, próbálva ismét a valós világot érzékelni. Bármennyire is igyekezett megragadni álmának foszlányait, azok folymatosan csúsztak ki kutakodó elméjének ujjai közül. Végül megrántotta a vállát. Semmi szüksége nem volt álmokra. Amikor emlékezett rájuk, inkább felejtett volna, és ahogy végignézett magán, a legutóbbi sem tartozhatott, a könnyû, édes kategóriába. A zuhany segített. A vízben gazdag bolygónak határozott elõnye volt a fürdési lehetõségek sokszínûsége. Nemsokára megint a szobában állt, és az ablakon kitekintve a hatalmas hajó irányába nézett. Természetesen innen nem láthatta a hajót, ezért is várta Joshuát, hogy híreket hozzon. Félig már felöltözött, amikor kopogtak a szoba ajtaján. Mezitláb, ing nélkül ment az ajtóhoz. Szerencsére a nehéz sugárpisztoly felesleges óvatosságnak bizonyult. - Ej fõnök - vigyorgott a pilóta, elvékonyított hangon beszélve. - Nem kell ez a bemutató, mind a rabjaid vagyunk. Jack szó nélkül becsukta az ajtót. Joshua és Miranda beléptek a szobába, majd behajtották az ajtót maguk mögött. - Megtudtatok valamit? - kérdezte a kapitány, miközben egy ingbe bújt bele. - Nem sokat - vett elõ két sört egy kis hûtõbõl Miranda. - Nem sokan foglalkoznak a mások ügyeivel. Valaki kibérelte a helyet és annyi. Több embert is megdöbbentett a hajó érkezése, de nem egyedülálló esemény - az egyik sör Joshuánál landolt. - Történt már ilyen. - Biztos, hogy egyedül akarsz menni? - kérdezte a pilóta. - Nem lesz semmi gond. Egy kicsit körülszimatolok a környéken - emelt fel Jack egy elektronikus messzelátót. - Ez most csak felderítés. Még ha birodalmiak is, akkor sem fogok semmi õrültséget csinálni ma este. - Éppen elég ez az egy is - jegyezte meg epésen a "Felcser". - Jó - egyezett bele a kapitány. - Nem csinálok semmi õrültséget, ha nem kényszerítenek rá. - Legalább vidd a rádiót, hogy tudjuk, mikor kell rohanni a megmentésedre. - Felesleges - legyintett Jack. - Ha birodalmiak, akkor valami disznóságra készülnek, és ellenõrzik, vagy zavarják a birtok körüli rádióforgalmat. Ha meg nem azok, akkor úgysem lesz rá szükségem. - És ha mégis elkapnak? - Akkor azt úgyis megérzitek nem? - vigyorgott a férfi. - Ezért vagytok a barátaim nem? Ha elkapnak, arról az egész környék tudni fog. Ha rögtön agyonlõnek, ti elpucoltok. Ha csak bezárnak, akkor kiterveltek valamit, jöttök és megmentetek. A sötét ruhákba öltözött kapitány az ajtó felé indult. Kint már várta egy bérelt sikló, természetesen sofõr nélkül. Csak a fegyvereit, és a távcsövet vitte magával. - Szóval, ha bármi rossz történik a mienk lehet a hajó? - mondta még Miranda a kapitány hátának. - Igen. - És mibõl gondolod, hogy kockáztatni fogjuk? - a nõ hangjából kicsngõ gúny a szerinte felesleges kaland ellen szólt. - Úgy érti, csak vigyázz magadra! - tompította a megjegyzés élét Josh. - Megígértem. Ezzel magára hagyta társait, kilépett a panzióból, majd elhajtott a siklóval. A kapitány hamar rátalált a kastélyhoz vezetõ egyetlen útra. A hatalmas hajó egy mezõ közepén parkolt, kilométerekre a legközelebbi lakott területtõl. A füves résztõl nem messze egy tavacska is kivehetõ volt, és az egész területet egy közepes méretû erdõ választotta el a külvilágtól. Bár Jack már régen vett részt ilyen jellegû felderítõ küldetésen, kellemesen megborzongott. Már túlesett azon a részen, hogy mennyire is van szüksége erre. Szüksége volt. Valamit tennie kellett, mielõtt megint búnak ereszti a fejét! Mielõtt belepusztul a link csempész életbe, ami mostanában nem nagyon hozta meg azt a fajta megnyugvást, amit várt. A megnyugvás, miszerint megint döfhetett egy tüskét a Birodalomba. Rendben kicsike tüskét, de tüskét. Nem tudhatta, hogy valóban õk táboroznak -e a kastélynál, de ismerte magát annyira, hogy válaszokat akarjon. Inkább az, mint az önmagának tett szemrehányás. Végül az erdõben hagyta a siklót. Ugyan a környék nyugodtnak látszott, nem volt értelme kockáztatni, így egy jókora bokor mögé állította be. Miután lassan kezdett besötétedni, a nyomokat is csak nagyjából tüntette el. Nem érdekelte, hogy mit találnak késõbb a megfigyeltek. A viszonylag magas fû jótékonyan elrejtette a férfi alakját, miközben meggörnyedve tört utat magának. A környezõ területen nem talált érzékelõket, sem riasztókat, és ez óvatosságra intette. Ha nem talált - márpedig ex CorSecként ki szokta szúrni õket - az még nem jelenti azt hogy nincs, ha mégis van, akkor viszont az itt táborozók jók...nagyon jók. Az út elején még érezte, ahogy egy kis hang a visszafordulás lehetõségét sikoltozza, de ez a hang minden veszélyes szituációban megszólalt, és Jack számára mindig csak ugyanazt mondta... A kapitány lassan megközelítette a hajót, ami jókora területen tarolta le a mezõt leszállás közben. Az egyre mélyülõ sötétségben igyekezett csak annyira elõrecsúszni, hogy használhassa a távcsövet, de õt magát ne vegyék észre. Egy kisebb bokorcsoportot választott. Hasra feküdt, de elõbb a kisebb DH-17-est karnyújtásnyira bedugta a gyökerek közé, és kevés földet lapátolt rá, az örökké hordott szerencse/végszükség kést pedig lazán a kabát ujjába dugta. Elég volt leengednie a kezét és a penge a tenyerébe simult. Ezután már a messzelátó következett, és a levelek alatt kinézve szemügyre vette a teherhajót... //no remélem megtaláltok //
|
|
Stower Miráll
Junior Member
Harcos A Vihar Sz?vets?g T?bornoka
Firrerreo - Val?di neve : Drewil - A Vihar Sz?vets?g T?bornoka - L?zad? elem!c!666666
Posts: 202
|
Post by Stower Miráll on Aug 24, 2007 9:21:57 GMT 1
Stower Miráll Egy keskeny, márványból kirakott útszakasz kacskaringózott fel egészen a hatalmas épületig. Mellette alig fél méteres szakaszon zöldellő, az esti szélben lengedező fű húzódott, azt pedig sövények követték. Alig derékig érő, metszett bokrok, melyek még szebbé varázsolták a kertet…vagy előteret. Stower nem tudta eldönteni, melyik részen lehetnek, mert nem látta a ház túloldalát. Szemében gyermekies lánggal méregette a vidéket az Ak-nak kiadott parancs után…elcsendesedve lépdelt, cipőjének sarka olykor meg-megkoppant a szürkés márványlapokon. ~ Mint az egykori családi ház! Már csak édesapám, és édesanyám hiányoznak az idillből...no meg persze Heayír! ~ Arcán egy lágy, mégis keserű mosoly mállott szét egy pillanatra. Tekintetét a földre szegezte, nem szerette, ha a barátai, vagy akárki látja rajta az olykor rátörő szomorú perceit. Ezek általában akkor bukkannak a felszínre, amikor egyedül van valahol…azonban a hely varázsa most honvágyat ébresztett a lelkében.
Werkini Keze és Revenge rajok A két raj, akiket Stower küldött ki a helyszín biztosításának megsegítésére, külön váltak. Öt perces időközökkel jeleztek egymásnak, még akkor is, ha semmi különleges nem adódott. Sisakjaik szenzorját a sötétedés miatt infravörös tartományra kapcsolták, bár olykor a hő érzékelős opciót is használták, egy-egy apró rezzenés esetén. Rio és Quin a két mesterlövész a parancsnokaik utasítására a lehető leggyorsabban foglalták el a „palota” méretű ház legfelső toronyterének helységét. Egész jól körbeláttak a környéken, berendezkedtek, majd három perces közökkel váltogatva az ablakokat biztosították a vezetés nyugalmas beszélgetését, és biztonságát.
Percek teltek el semmittevéssel, amikor Rio figyelmes lett valamire…nem látta pontosan mi is lehet, de úgy vélte, lát valakit. Az alak egy bokor mögött húzódott meg, de nem lehetett kivenni, biztosan ember-e. Átkapcsolta a sisakszenzort hő érzékelésre…ekkor bizonyosodott meg róla. Azonnal használta a beépített komm-ot. <- Behatoló! Ismétlem, behatoló! Egyes raj, tőletek észak-keletre! Kettes raj, tőletek dél-nyugat. Élve fogjátok el, meg kell tudni, mit akart itt! Lehet, hogy csak egy túlbuzgó helyi lakos! > <- Nyugtázva!> <- Nyugtázva!> Hallotta Rio felreccsenni a sisakjába épített fülesen Beck és Khee érces hangját.
Quin szemmel követte a két csapat mozgását, és koordinálta a műveletet…Rio folyamatosan célkeresztben tartotta az ismeretlen alakot, ha az esetleg futásnak eredne, parancsra kilőhesse. Újabb percek teltek el…Tenrek csendesen vizsgálódhatott…nem látott túl sokat…csupán a hajótól távolodó népes kompániát, akik egyenesen a ház felé tartottak. Valószínűsíthette, hogy nem csak ennyi ember tartózkodott a méretes teherszállítón…Egy dolog azonban meglepő volt, a csapatban láthatott egy gungan-t is. Egy non-humánt, akinek jelen törvények szerint rezervátumban lenne a helye…Továbbá egy bothan-t…
Miközben tovább figyelte az eseményeket, lépéseket hallott a jobbja felől…Érezte, hogy valami nagyon nincs rendben…ekkor két, a szem számára láthatatlan sugár tört át a bokor levelei között, melynek következtében két vöröses pont jelent meg a férfi mellkasának azon részén, amely nem lapult a földhöz…Jobbról, a derékig érő fűben három páncélos alakra lett figyelmes. Azok egymástól közel másfél méteres közzel, előre szegezett E-11-esekkel haladtak felé. A középső látván, hogy lelepleződtek, felszólította a számára idegen férfit. - Adja meg magát! Álljon fel, és tegye a kezét a magasba! Nem áll szándékunkban bántani, de magánterületre tévedt! Tenrek elgondolkodhatott azon, hogy egyáltalán beszélnek-e így Birodalmi Rohamosztagosok…ők általában lőnek és kérdeznek…a páncélok régi típusúak, és egyedi festésűek voltak….de soha nem lehetett tudni…Valami határozottan furcsa volt az egész helyet illetően.
Beck, és három embere elfoglalták a helyüket Jack mögött, egyenlőre megbújtak a magas fű takarásában…kivártak…akkor akarták felfedni magukat, ha nagyon szükségessé, és forróvá válik a helyzet. Bíztak a mesterlövészek, valamint Khee rajának elégségességében…
|
|
Jack T. Tenrek
Junior Member
Csemp?sz
Csemp?sz, ?letm?v?sz, ?jrakezd?!c!Default
Posts: 198
|
Post by Jack T. Tenrek on Aug 24, 2007 9:59:48 GMT 1
Jack egyre bizonyosabb lett, hogy nem éppen birodalmi társaságba botlott. A bothan és a gungan jelentléte csak megerõsítette ezt. Csendesen visszavonulni azonban már nem sikerült neki. Aztán egyszerre túl sok minden történt. Lenézve piros pontokat vett észre a mellkasán, és rögtön világos volt, hogy ezek nem a hely rovarvilágát szinesítik. Gyorsan körbepillantott, és jobbról három, a korai birodalmi páncélokra hajazó alakot pillantott meg. - Adja meg magát! Álljon fel, és tegye a kezét a magasba! Nem áll szándékunkban bántani, de magánterületre tévedt!
Jack saját magát átkozta az ostobaságért. Ha nem csak elõre figyel, vagy ha hamarabb lelép, akkor talán megúszhatta volna. Az hogy nem lõtték le rögtön, egy kicsit megnyugtatta. Ez a fajta jószívûség nem jellemzõ a rohamosztagosokra. Sajnos a három észrevett alak egymástól elég messze állt, így lehetetlen volt õket egyszerre elintézni. Ráadásul Jack éppen hason feküdt, és mire megfordult volna, addig teletüzdelik lézersugarakkal. Marad tehát a szép, nyugodt viselkedés, remélve, hogy nem egy birodalmi börtönben, vagy kivégzõosztag elõtt végzi. Azonkívül csak a beszélõ képességében bízhat...meg a hamis papírokban. - Ne lõjenek - kiáltott a három megjelent alak irányába. - Felállok, nem akarok ennél több balhét! Lassan, óvatosan elkezedett feltápászkodni, majd a három páncélos felé fordult. Most, ahogy szemügyre vette õket egyre kevésbé tûntek birodalmiaknak. Kicsit furcsán nézhetett ki, a begombolt hosszú kabátban, de mivel a hideg földön hasalt, a divat hiánya érthetõ volt. Folyamatosan próbált további meglepetéseket kiszúrni, de az egyre mélyülõ sötétségben ez nem sikerült. - A fegyverem itt van a földön - mutatott felemelt kezével, csuklóban meghajlítva a föld felé, majd hogy egyértelmûvé váljon, nagyon-nagyon lassan leengedte a jobb kezét, úgy mutatva a helyet...
|
|