Ukio - A Birodalom Pereme - szektor

[Lézersugár]

Jól ismert agro-világ az ukianok szülõbolygója az Abrion szektorban a Külsõ Gyûrûn. A bolygón kellemes éghajlat uralkodik, és tengelyének alacsony dõlésszöge miatt a bolygón egész évben folyik az élelmiszertermelés, mivel éghajlata kellemesen meleg. A bolygót a Régi Köztársaság kolonizálta, és tette az egyik legnagyobb élelmiszerexportõr világgá. A bolygó most a Birodalomhoz tartozik, sok lakos lépett be a hadseregbe.
Az Ukio fõvárosa Sashasa, itt található a bolygó legnagyobb ûrkikötõje, de számos kisebb is található magánkézben, megkönnyítendõ a szállítást. A bolygót energiapajzs védi, de általában a támadások elhárítására szolgál, és nem a bejövõ hajók feltartóztatására.
Az emberek nyíltak, és barátságosak, de ha üzletrõl van szó, természetesen bekeményítenek.
Ettõl függetlenül az Ukio békés világ, ritka a fegyveres konfliktus, inkább pénzzel, ígéretekkel, gazdasági lépésekkel próbálják a farmerek ellehetetleníteni a konkurenciát. Három hatalmas kontinensét rengeteg folyó szabdalja, természetes öntözést biztosítva a gazdagon termõ földeknek. Kisebb gazdaságok váltják egymást a hatalmas állami termõterületek mellett, de természetesen mindig akad olyan, aki többre vágyik, mint amije van…

[Kardo Antes]

A hipertér kapuja kinyílt Ukio felett, s egy YT-2400 szállítóhajó lépett ki rajta, ennek a fedélzetén utaztam én, Kardo Antes. Menedéket keresve érkeztem a bolygóra, elsősorban a Birodalom elől kellett elrejtőzködnöm, ám mióta új személyazonossággal rendelkezem nem jelentenek számomra sok veszélyt. De újabb csoport került előtérbe, kik a Zeltros-on vadászhatnak rám éppen. Megtudták, hogy veszélybe kerülhet általam a vezetőjük, Kafta, ezért üldözőbe vettek. Miattuk kellett új menedéket keresnem, s annak idején Yoda mestertől hallottam erről a bolygóról, állatása szerint biztonságos, hisz távol esik Coruscant-tól.

Hajómat a bolygó felszíne felé irányítottam a botkormány segítségével, s nagy sebességgel indultam el Ukio légköre irányába.

[Lézersugár]

Birtokvita

Kardo Antes

Kardo napokat töltött el a bolygón teljes békességben, nyugalomban. Bár néhány helyi megbámulta a messzirõl jött zabrakot, senki sem kötött bele, vagy kereste más módon a civakodás lehetõségét. Ettõl függetlenül a bolygó néhány nap alatt unalmassá vált. A helyiek nagy részével a földmûvelésen, az új gépeken, vagy a Birodalom által kivetett új kereskedelmi adón kívül nem sok mindenrõl lehetett beszélgetni.
A helyiek nyugalomban éltek, leginkább a saját kis dolgaikkal törõdtek. Kardo hamar megérezte, hogy itt teste – lelke csak eltunyulna, napjai egyhangúvá, unalmassá válnának, de sohasem tudna igazán bekapcsolódni a helyi életbe. Egyik este a bérelt szoba ablakából nézett a lenyugvó nap sugaraiba. Energiái másfelé húzták, de tudta, hogy az éjszaka majd választ ad a ki nem mondott kérdésre: Menni vagy maradni?...

//elnézést a késlekedésért, elkezdjük a kalandot, a többieket meg majd bemesélem//

[Kalor Nordak]

Ezúttal egy YT-1500-as ugrik ki a hipertérből, és lassítva tempóján az Ukio felszínét közelíti meg. Az igen egzotikus festésű járművet Kalor Nordak irányítja, és remélhetőleg két "társa" is vele utazik - feltéve ha még a Nar Shaddaa-ról való felszállás előtt nem hagyták el a hajót. Minden esetre Kalor Sashasa felé veszi az irányt, illetve annak űrkikötője felé.

Útközben azon elmélkedik, miért is jött ide. Szélnek és A Kushibannak azt mondta, hogy személyes okokból. Valóban személyes okokból tűzte ki célul ezt a helyet, ugyan is még fiatal korában Kalor elvesztette édesapját. A kusza emlékek közül csak pár kép maradt meg arról a pillanatról, amikor utoljára látta őt. Na, de nem is ez most a lényeg. Pár napja, amikor még Nar Shaddaan tartózkodott és éppen kutakodott a fedélzeten egyéb okokból - egy lemerült datapadra bukkant. Nyomban feltöltötte, de csak pár értékes információt sikerült begyűjtenie annak memóriájából. A nyoma veszett édesapja járt ezen a bolygón, még nagyon, nagyon régen. Ha netán ráakad valamilyen nyomra, vagy egyszerűen jól fogja érezni magát a bolygón, már nem fogja bánni hogy ellátogatott ide. Legbelül nem is hiszi, hogy talál akármi értelmeset az apjával kapcsolatosan - nyilván csak a munkáját végezte (hiszen kereskedő volt, sok helyen megfordult a galaxisban).

Sashasa hatalmas űrkikötőjét meglátva halvány mosoly szökik Kalor arcára, hiszen szereti a nagy, de békés és barátságos bolygókat, hol nincsenek olyan erősen jelen a birodalmiak, mint amúgy máshol. Útközben bejelentkezik az űrkikötőnek, majd precízen landol a Forgotten Abyss.

Miután leállította és lezárta a gépet, hátradől a székben Kalor, és hátraszól a többieknek. - Hé srácok! Megérkeztünk!

[Szél]

Az út Shaddaa-ról Ukio-ra nem vett igénybe többet néhány óránál. Szél ezt jobb híján a hajó felderítésével töltötte. Rövidesen rábukkant a konyhára, és arra, hogy a hűtőládában található valami fura színű lötty, mely azonban a címke szerint enyhe alkoholtartalommal bírt.

Mire Kalor hátraszólt a pilótafülkéből, a turáni egész nagy eredményeket ért el a másnaposság elleni küzdelemben... bár ez ismét csak járási és beszédképességének rovására ment. Leszállás után az arkáni a konyha falának dőlve talált rá, amint a földön ülve a majdnem teljesen kiürült üveget lóbálja, és valami ismeretlen nyelvű dalocskát gajdol teli torokból.

[Pixar]

Pixar az út felét végig aludta, a másik felét pedig azzal töltötte hogy felforgatta a hajót, általános rendetlenséget maga után hagyva. Mikor Kalor hátraszólt, már épp a hajókonyhában sertepertélt Szél mellett, aki viszonylag rendben volt, bár egy egyre csak ürülő üveg ott volt a kezében, ráadásul egy furcsa nyelvű dalt is énekelgetett.

- Mit énekelsz Keskenyszem?

Kérdezte a turánitól miközben karmaival finoman annak nadrágját kezdte el karmolászni.

[Szél]

Szél lenézett a hangra, szemei vad táncot jártak, majd döntetlenben kiegyezve, Pixar helyett egymással néztek vronskrszemet. Néhány pillanat telt el kínos csöndben, aztán úgy tűnt, a turáni végre jó irányba néz, legalábbis megközelítőleg. Ezt ő maga is így érezte, hiszen a négy, egymástól távol ücsörgő házinyúl helyett már csak kettőt láttott, és azok is egymásnak vetették vállukat.
- Hogymiteccik? - kérdezte tűrhető artikuláltsággal, majd mikor a kushiban a maga furcsa módján megismételte a kérdést, újra rövid hallgatásba merült. Már nem is volt annyira rémisztő egy beszélő rágcsáló gondolata.

Szél ismét ajkához emelte az üveg száját, és jókorát húzott belőle. A fura állagú lé lecsurgott szakállán és feloldott valamennyit a ruhájába ivódott mocsokból. Aztán a férfi tudatáig eljutott, hogy még mindig nem válaszolt az állatka kérdésére.
- Ja a dal... - nyögte ki nagy nehezen, megküzdve minden szóval. A mondat vége hosszan elnyúlt, mintegy jeleként annak, hogy még gondolkodik, mit is kéne mondania. Végül megtalálta a - véleménye szerinti - legfrappánsabb, ugyanakkor - mindenki más véleménye szerinti - leghaszontalanabb választ. - Az egy dal...

[Lézersugár]

Birtokvita

Kalor Nordak

Közvetlenül a landolás után, de még mielõtt Kalor teljesen lekapcsolná a hajót, bejövõ adást mutatott a komm. A férfi elõrenyúlt, hiszen valószínûleg csak az ûrreptér keres kapcsolatot a frissen érkezett hajóval.
Az adás azonban zavaros volt, biztossá téve, hogy nem a hivatalos szervektõl érkezett, ráadásul irányított, keskenysávú üzenet volt, mintha direkt a Forgotten Abyssnak címezték volna. A felhangzó hang azonban rendkívül ismerõs volt, bár az adás minõsége miatt a pilóta nem lehetett biztos benne, hogy tényleg az apja hangját hallotta –e:
- Segítség, azonnali…gítséget kérünk…65. hossz…okon, 122.2 szél…on…több halo…Kérem, seg…
A férfi hangja nem hallatszódott többet. Kalor egy pillanatig csendben ült, elméje küzdött a gondolattal, hogy talán a vakszerencse ilyen egyszerûen apja nyomára vezetheti…

[Kalor Nordak]

Kalor kijelentésére nem érkezett válasz. Érdeklődve hátratekintett, de csak valamiféle hörpintés vagy korholó gargalizálás apró neszeit hallotta onnan - további hallgatózásra nem maradt idő. Reflex-szerűen nekilátott leállítani a gépet, de még mielőtt az első gombot megnyomhatta volna, a szemét kiszúrva villogni kezdett a már olyan ismerős komm piros gombja. Pár pillanatig várt, hiszen furcsa érzést keltett benne hogy ilyen jó időben érkezett a jelzés, pont, még mielőtt lekapcsolta volna a gépet. Érdeklődve előrenyúlt ültében, majd rátenyerelt a villódzó gombra. - Segítség, azonnali…gítséget kérünk…65. hossz…okon, 122.2 szél…on…több halo…Kérem, seg… - Az első pillanattól fogva megérezte Kalor, hogy itt valami komoly dolog forog kockán, ezért szinte a második tagmondat után bekapcsolta a felvevőt, hogy megmutathassa másnak is ha később szükség lenne rá. Mielőtt még visszaszólhatott volna, elhalt a vonal, így jutott cseberből vederbe.

Pár percig csak merengett a semmibe Kalor, mintha kísértetet látna. Vegyes érzelmeket váltott ki az imént hallott váratlan segélyhívás. Végül felocsúdott mámorból, és többszöri újrahallgatás során sikerült kisilabizálni valamelyest mit is akart mondani a rejtélyes alak.

"Segítség!!! Azonnali segítséget kérünk [...] A 65. hosszúsági fokon, a 122.2-ik szélességi fokon [...] Több halott is van. Kérem segítsen(ek)"

A lényeg körülbelül ez lehetett, már csak el kellett oda menni. Mivel nem tudja Kalor pontosan merre lehet a hely, ezért bepötyögi a központi számítógépbe az adatokat, és keres egy térképet a holoneten Ukioról. Újabb pár perc böngészés után rálel a kijelölt helyre, és be is táplálja a gépbe a koordinátákat. Először viszont meglátogatja újdonsült barátait.

Útközben felkapta kabátját, hisz szereti ha vele van. Vagyis rajta van. Épp ügyetlenkedett hogy belebújjon az egyik furán összecsavarodott ujjába, amikor szeme elé tárult az a látvány, ami viszont egy kicsit felnyomta a pumpát benne. Szél már megint ivott, és úgy néz ki hogy az több liternyi ablakmosó folyadék végül elérte hatását, és újra sikerült lealjasodnia elég rendesen. Szélre és A Kushibanra villódzó tekintettel sújtott le, és már kezét is felemelte, hogy leteremtse Szelet, amikor rémes köhögésbe kezdett. Néha így rájön az ilyen, már gyermekkora óta. Ugyan nem tart tovább tíz másodpercnél, de mire végez már a hajó falát támasztja. Ritkán fordul elő az ilyen, csak úgy minden jel nélkül. Úgy gondolta nem reagálja ezúttal túl a dolgot. - És akkor ezt most így komolyan gondolod hogy ez megoldás? - Majd csalódott tekintettel elfordult és otthagyta őket. Visszaúton a pilótafülkébe még egy utolsó mondatot intézett nekik. - Amúgy tovább kell utaznunk a bolygón. Aki akar valamit megtalál a fülkében elöl. - Azzal visszahuppant a székbe, és legbelül remélve hogy valóban az beszélt a kommba akire gondol, lejelentkezett a űrkikötő központjánál, és bátorsággal a szívében a kijelölt pont felé vette az irányt!

[Szél]

- B'rátom, ez mindenre m'goldás... - vetette oda Szél kásás hangon a távozó arkáni hátának, majd kiürítette az üveget, és felállt, hogy újabbat vegyen magához. Egy perccel később, mikor a hajó irányt váltott, elveszítette egyensúlyát, és egyeneshen a földön gubbasztó kushibanra zuhant.

[Kardo Antes]

Napok óta a bolygón voltan, szinte száműzöttként éreztem magamat. Egyszer már el kellett menekülnöm, de akkor a Birodalom elől, most pedig már egy alvilági alak is a nyomomban lehet. Nem alakultak jól a dolgok, de ez a békés bolygó, Ukio sem az igazi. Az emberek szinte már antiszociálisak, nem sok téma volt, amiről beszéltek, még az általában nyüzsgő kantinban sem. Én is ezen a helyen tanyáztam, hallgattam a pletykákat, meg miegymás, de nem éreztem jól magamat. Én, aki egykor háborúkban vettem részt a Köztársaság oldalán, most egy lepukkant csehóban tengetem a napjaimat. Nem erre vágytam, izgalom kellett, s tudom, hogy nem helyes, de már a harc is hiányzott. Igaz, minden nap fogatom a fénykardomat, gyakorlom a Soresu-t, de az nem ugyanaz.

Unottan huppantam le az ágyra, s zsebemből egy szál cigarettát húztam elő. Rossz szokás, tudom, s annak idején, mikor még igazi Jediként éltem az életemet, nem is vetemedtem volna ilyesmire soha, de a mostani időkben már nem számít. Meggyújtottam a szálat, majd beleszívtam. A dohány a csöndben hangosan recsegett, s az ablakon kinézte bámultam az űrt. Mitévő legyek? Nem talánom a helyemet ebben a Galaxisban...

[Lézersugár]

Kalor, Szél, Pixar

Kalor nem tudhatta, hogy útitársai mennyit hallottak a mondandójából, mivel Szél ismét illuminált állapotban volt, Pixar pedig a férfi alá szorulva. Mindenesetre visszatért a pilótafülkébe, és rövid párbeszéd után elemelte a hajót az ukiói ûrreptér betonjáról. És a megadott koordináták felé vette az irányt.
Érdekes módon a dús termõföldeket némi sivatagos vidék váltotta fel. Kalor nemsokára már durva kövekkel borított dûnék fölött repült. Éppen elgondolkodott azon, hogy mit is csinálhatnak errefelé emberek, vagy miért nem tették termõvé a területet, amikor hatalmas kaktuszerdõket vett észre.

- Érdekes – morfondírozott a férfi magában.
A hajó komputere jelezte, hogy nemsokára eléri a kijelölt koordinátákat. Aztán az egyik domb mögül elõbukkant egy kis ház.

Kalor már - már megnyugodott, hogy a probléma nem is olyan komoly, mint hitte, amikor közelebb érve a kép borzalmasabbá vált. A hajó néhány méterre megközelítve a talajt olyan részletek is láthatóvá váltak, ami a magasból rejtve maradt. A fûben hatalmas vértócsák vöröslöttek, a házat övezõ kerítés félig lerombolva, emberi testrészek hevertek szerteszét. Az arkániai keze megdermedt a kormányon, és a hajó, utánozta a mozdulatot, és függve maradt a levegõben.
- Errõl a többieknek is tudnia kell – futott át a férfi agyán.
A következõ pillanatban felpattant a ház ajtaja, és egy idõsebb férfi jelent meg a tornácon vadul integetve. Kalor nem hallotta a szavait, de mintha figyelmeztetni akarta volna valamire…

Kardo Antes

Az élet nem túl izgalmas egy mezõgazdasági bolygón. Az emberek beszédtémája eléggé beszûkült: „ha túl kevés a nerfborjú félnek, hogy éheznek, ha túl sok félnek, hogy a nerftehén fog éhezni”. Kardo igen hamar úgy érezte, hogy kikészíti ez a bizonytalanság. Világos volt, hogy az Ukión nem fog találni semmi izgalmasat.
„Menni vagy maradni?” – Menni.
A férfi nyugodtan összekészítette a holmiját, kifizette a számláját, és a hajójához ment. Miközben bemelegítette a motorokat, még átböngészte a hajónapló jelentéseit az elmúlt napokról. Egyetlen érdekes bejegyzés volt, egy töredékes üzenet:
„Segítség, azonnali…gítséget kérünk…65. hossz…okon, 122.2 szél…on…több halo…Kérem, seg…”
A dátum szerint az üzenet csak nemrég érkezett. Az egykori padawan szeme elõtt ekkor emelkedett fel egy másik teherhajó. És a bolygóra való érkezése óta elõször az Erõ is noszogatni kezdte. A férfi vére felpezsdült, valami izgalom, embereknek segítségre van szüksége. Azonban ha úgy dönt, segít, még mindig a bolygón marad…

[Kardo Antes]

Mennem kell - hangzott el saját fejemben a gondolatbeli válasz. Unalmas volt az élet. Hiába nyugalomra vágytam, ez azért már számomra is túlzás volt. Elnyomtam a hamuzóban a cigaretta csikket, s pakolni kezdtem. Nem volt sok holmim, a legtöbb odaégett a zeltrosi házamban, mikor az kigyulladt. Táskát nem is hoztam magammal, néhány övre csatolható rekeszben tároltam a szükséges dolgokat, majd bezártam magam mögött a bérelt lakás ajtaját. Remélhetőleg sosem térek ide vissza, a portán le is adtam a kulcsot, s kifizettem az idáig itt töltött éjszakákat. Elhatároztam magamat, s a határozottság igen fontos tulajdonság volt számomra. Nem is tudtam megérteni, hogy az itt élő emberek hogy képesek itt leélni egy egész életet. Mezőgazdaság - fontos iparág, de engem nem köt le. Itt kell hagynom Ukio-t, nincs mese.

Beszálltam a hajómba, melyet a közeli őrkikötőben tartottam, s kényelmesen elhelyezkedtem a bőrszékben. Felkészültem a felszállásra, beindítottam a hajtóműveket, ám mielőtt felszálltam volna belenzétem a hajónaplóba. Egy új üzenetem volt, s a dátum is mostani volt. Néhány napja küldték, s segítséget kértek tőlem. Az okát nem tudtam, csupán egy adatot kaptam. Koordinátákat küldetek. Az Erő rezgései most válaszokat sugallt nekem. Azt mondta, hogy segítenem kell. Végre ismét azzal foglalkozhatom, amire annak idején felesküdtem, a Galaxis védelmezése, a rászorulókon való segítés.

Betápláltam a hajó konzoljába a kapott koordinátákat, remélhetőleg nem voltak hiányosak, mert az üzenet több helyütt is megszakadt. 65. hosszúsági fok és 122.2. szélességi. A kijelzőn meg is jelent a célpont, itt volt a bolygón valahol, s a pontos hely a kijelzőn fel is volt tüntetve. Felemeltem a gépet, majd a légtérben maradva elindult a kijelölt hely felé.

[Kalor Nordak]

A hajó elegánsan hasított az égen, én pedig némi izgatottsággal pásztáztam szememmel a bolygó igen sokrétű felszínét. Eszembe ötlött, hogy egy ilyen egyhangú bolygónak hogyan lehetséges egyáltalán hogy ilyen gyorsan éghajlati övet váltson - hiszen egyik pillanatról a másikra azon kaptam magam, hogy mintha Tatooine homokdűnéi fölött siklanék.
A rút köves-homokos mezőket elhagyva viszont ugyan csak meglepődtem, egy jócskán érintetlen kaktuszdzsungel tűnt fel nem messze innen. Mivel a rejtélyes koordináták ezt az irányt diktálják, ezért mindenképpen erre kellett haladnom - ami nem is baj, amúgy is felkeltette az érdeklődésemet ez a kis ritkaság. A tippem bejött, valóban egy érintetlen területet "fedeztem fel", ami egyre furcsábban hatott. Egy évszázadok óta (vagy ki tudja mióta) ezzel foglalkozó társadalom könnyűszerrel átformálhatta volna termőterületté ezt a hatalmas földet. Persze közbe megállás nélkül csak haladtam...
A homlokomat ráncolva kaptam fel a fejem egy apró pittyegésre, ami arra emlékeztetett, hogy hamarosan megérkezünk a térképen kitűzött ponthoz. De még mielőtt észrevehettem volna hogy pontosan mi van ott, egy domb takarta el látásom így kénytelen voltam kivárni a sorom. A nyakamat nyújtogatva kémleltem a tájat, majd a halk pittyegés hirtelen abbamaradt - megérkeztünk...

Először megnyugodtam. Egy átlagos lakóépület bújt ki a domb mögűl, ami egy békés kis remete elhagyatott kunyhójára emlékeztetett. Viszont ez az egész mint már említettem nagyon furcsának hatott. Gyanakodni kezdtem. Valami itt nagyon bűzlött. A biztonság kedvéért levettem a szemüvegemet, hogy megnézzem magamnak "közelebbről" a terepet (hiszen meglehetősen rémült hangja volt a férfinek a kommba), majd megtorpantam - így a hajó is. Arkán létemre nagyon megdöbbentett a látvány. Szétdúlt kerítés, vértócsák, és még rosszabb: holttestek. Innen messziről nem derült ki mi ölte meg őket. Az első dolog ami az eszembe jutott az volt, hogy szólni kellene a többieknek. A második, pedig hogy le kellene tenni a gépet, és körülnézni. A harmadik viszont az, hogy a sok halott láttán ha nem jelentünk a hatóságiaknak, és talán a későbbiekben ők is ideérnek - lehet hogy minket fognak megvádolni.
Minden esetre az első ötlettel kezdem, majd azt a második fogja követni a későbbiekben. A harmadik még várhat. Viszont még mielőtt hátraszólhattam volna a többieknek, egy öregember rontott ki a ház ajtaján, és kezdett torkaszakadtából ordítani valamint hessegető hadonászásokkal a tudtunkra hozni hogy sürgősen húzzunk el innen. Azért gondolom hogy torkaszakadtából, hiszen a szája nyitva volt, a nyaka pedig megfeszülve elvörösödött, így még a hülye is erre következtetett volna. Innen messziről ugyan nem hallottam, mit ordított (plusz még a hajóm falainak nem véletlenül megnövelt vastagsága miatt is csökkent a hallhatóság), de egy elfuserált intéssel megpróbáltam viszonozni hogy észrevettem - attól függetlenül hogy a viselkedéséből arra lehetne következtetni, hogy nem akarja hogy odamenjünk.

A gépet beállítottam, hogy így lebegjen amíg át nem veszem újra az irányítást, majd sietve hátraszaladtam a többiekhez. - Fiúk. Ezt látnotok kell. Emlékeztek még amikor az űrkikötőben mondtam hogy tovább kell utaznunk a bolygón? Azért mondtam, mert kaptam egy segély-holohívást ami azt a pontot jelölte meg ahol éppen vagyunk. Gyertek előre a pilótafülkébe. Most. Baj van. - Azzal odalépett a földön fetrengő pároshoz, majd felsegítette Szelet az ágyra, így kiszabadulhat a kushiban legalább.

Kalor számára a helyzet kritikus. Nem tudja eldönteni. Segítsen, vagy hívja a rendfenntartókat? És vajon az az öregember az, akire gondol?

[Pixar]

Szél alaposan kifejtett, Pixar számára teljes mértékig kielégítő választ adott a kushibannak, majd mindketten a konyhába betérő Kalor felé fordították figyelmüket. Az arkániai rosszallását fejezte ki Szél ivászata felé, majd elhintett még pár mondatot, s végül távozott.

- Blablabla Hablablabla Szélblabla Obdladi Oblada!

Pixar Szél előző kis nótájának dallamát használta fel saját szövegének előadásából. Igazából a turáni dalát akarta visszaadni, de ő sajnos csak ennyit értett meg az idegen nyelvből. Ebben a pillanatban a hajó hirtelen irányt váltott, de Szélt ez nem akadályozta meg abban, hogy a hirtelen jött meghatódottságtól Pixarra vesse magát. A részeg férfi súlya elnyomta a kis kushibant, aki mancsait a feje fölé emelte hogy védje magát, de szerencsére nem okozott komolyabb sérülést benne, hiszen a még nem terebélyes, de jól nevelt sörhasa lepte el őt.

- Vavvev vávvá vá ve vóam!

Pixar feje egyelőre még Szél alatt volt így nem szűrődtek ki jól a hangok. Rejtett karmait felhasználva, saját maga "kiásásának" kezdett neki, ami Szél számára igen csak kellemetlen lehetett, de hát magának kereste a bajt amikor az ismerős dal meghallásakor a kushibanra vetette magát. Pixarnak végül sikerült kiszabadítania a fejét és végre rendesen megoszthatta rosszallását a turánival.

- Örülök hogy örülsz Pirospozsga, de legközelebb inkább rázzunk mancsot. Jé itt van Nagypapa!

Fordult a sietve hátraszaladt Kalor felé, aki gyorsan eldarálta amit akart, majd felsegítette Szelet. Pixar várt egy pillanatot, mert az arkániainak szokása volt hátrajönni, mondani valamit, előremenni, hátrajönni, mondani valamit, előremenni, hátrajönni...~Whoa!~futott át Pixar agyán, majd pár szédült lépést tett előre.

- Baj van? Akkor hívjuk a helyi rendfennlentholmi? Mi mi? Őőő... igen! Addig én összekaparom Szelet!

Ajánlotta fel az arkániainak hogy bevállalja a nemes feladatot, miután jól összezavarta saját magát is. Az ágy mellé lépdelt, leült, majd nekikezdett.

- Fuvallat, Fuvallat, Fuvallat, Fuvallat, Fuvallat, Fuvallat, Szél, Szél, Szél, Szél, Szél, Szél, Szél, Szeles, Szeles, Szeles, Szeles, Szeles, Szeles, Szeles, Szeles, Sze, Sze, Sze, Sze, Sze, Sze, Sze, Ke, Ke, Ke, Ke, Ke, Ke, Ke, Ke, Skeny, Keskeny, Keskeny, Szem, Szem, Szem, Szem, Szemjüel, Szemjüel, Szemjüel, Borosta, Borosta, Borosta, Sörosta, Sörosta!