Conor Warn
Junior Member
Er?haszn?l? S?t?t Oldal Pont: 6 Cs?sz?ri testőr Legfelsőbb Birodalmi V?delmező
Legfelsőbb Birodalmi V?delmező%\4\%!c!red
Posts: 343
|
Post by Conor Warn on Oct 21, 2007 21:10:32 GMT 1
Az idő valósággal vánszorogni látszott a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező számára, aki immár a második stimmteájának felhörpintését követően, de még mindig tanácstalanul szemlélte a parancsnoki helyiség közelében lévő pihenőhelyiség panorámaablakán át a szakadó esőt. Karmazsinvörös színű sisakja, melyen meg-megcsillant a plafonon végigfutó fénycsőarmatúrákból áradó fény, kesztyűi és köpenye mögötte egy széken, pontosabban az utóbbi a támlán volt. Warn ellépdelt a panorámaablak mellől, letette az üres csészét a kör alakú asztalra, majd leült egy másik székre. Anélkül, hogy a kronométerére pillantott volna, feltételezte, hogy már legalább egy standard óra eltelt az óta, hogy elhagyta a támaszpont parancsnoki helyiségét.
Akkor úgy vélte, hogy magányra és csendre van szüksége ahhoz, hogy gondolkodhasson. Évek teltek el az óta, hogy utoljára komolyabb hadműveletben, annak alegység szintű végrehajtásában részt vett. Ez utóbbiak is még életének azon szakaszában zajlottak le, melyeket a rohamosztag kötelékében szolgálva töltött. Az az óta eltelt csaknem hat évben Conor Warn élete komoly változásokon ment át. Sőt ő maga is. Nem egészen hat röpke esztendő telt el az óta, hogy a Császári Testőrség tagjává vált. Érdekes módon épp ezen minőségében vált lehetővé számára, hogy jelentékeny méretű katonai alakulatok irányításával bízták meg. Ahhoz képest, hogy a Yavinon végrehajtandó feladata: megfigyelés, információgyűjtés és esetlegesen beépülés lett volna, ehhez képest a megérkezésétől számítva alig huszonnyolc-harminc standard óra leforgása alatt, a Jedi elfogásával kezdődött lavinaszerű eseménysorozat eredményeként, most, mondhatni egy egész hadsereg irányításának feladata nehezedett a vállára.
Amennyiben az időjárás nem bánt volna ily mostohán a Yavin IV. holdjának felszínén tevékenykedő erőkkel, a bolygó felszínének nagy részét borító dzsungel átkutatása már talán befejeződhetett volna. Így azonban a küldetés túlontúl sok időt és hadianyagot emészt fel. Ráadásul az eredmény korántsem garantált. Warn nem most először érezte úgy, hogy némiképp túlértékelte a helyzet fontosságát. Tagadhatatlan, hogy a Birodalom ellenségei közül két különösen veszélyes elemet, két Jedit sikerült kézre keríteni, ám ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy többen is vannak a felszínen, persze a Birodalom érdeke megkívánja azt, hogy erről kétségtelen bizonyosságot szerezzenek.
Conor kinyúlt az Erőért és úgy, ahogy azt Xanatos nagyúrtól és az Uralkodótól magától is tanulta, elcsendesítette elméjét. Eloszlatta azon kételyeit, melyek a küldetéssel magával kapcsolatban mardosták. Ismét tisztán látta maga előtt azt, amit tennie kell. Bármeddig tart is, véghez kell vinnie azt, amivel megbízták, amíg a vihar el nem ül, addig a holdat elég nehéz lesz elhagynia bármilyen hajónak, legyen az vadász, csapatszállító vagy teherhajó. Amennyiben további Jedik, vagy más, a Birodalom rendje ellen szervezkedő elemek vannak a felszínen, akkor egyelőre nem menekülhetnek. Ha netán mégis sikerülne kitörniük a légkörből, a Yavin IV. körül elég sok hadihajó áll pályán ahhoz. Hogy elfogják, vagy lelőjék a szökni szándékozókat.
Warn felvette a sisakját, kesztyűit és köpenyét, aztán elhagyta a pihenőt. Néhány perccel később már ismét a parancsnoki harcálláspontnak kialakított helyiségben volt. Alighogy belépett, helyzetjelentés kért és kapott Wetter századostól, amikor a kommunikációs tiszt munkaállomása felől, a hangszórókból adás hallatszott.
„Itt a Delta-kommandó. DCC-001 -es parancsnok beszél. Pozíciónk D12-H4 rácskoordináta. Két kilométerre vagyunk a Biztonsági Zónától. Megkezdjük a zóna megközelítését. Delta vége.”
A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező ezt hallva a holografikus taktikai terepasztalhoz lépett, amelyen akkorra már felgyúlt egy újabb pont, ami az imént bejelentkezett, eleddig hiányzó egység jelenlegi koordinátáit jelezte valamit egy villódzó apró nyilacska a várható irányukat. Conor megnyugtató előjelnek tekintette, hogy a szerencsétlenül járt Kappa-9es fedélzetén szállított egység vezetője bejelentkezett.
-Wetter százados! Csoportosítsa át azokat az egységeket, amelyek eddig a Kappa-9es utáni kutatásban vettek részt. - Utasította a helyetteséül, úgymond ideiglenes jobb kezének kijelölt tisztet, aztán ismét a holografikus kijelző felé fordította figyelmét. A kiküldött kutászdroidok, amelyek ugyancsak nehezen boldogultak a zord időjárási körülményekkel, lassan elérték az eleddig már ellenőrzött terület határát. Jelen pillanatban a nagyszámú felderítő-kutató droid volt az, amelyektől Warn valamiféle kézzel fogható eredményt remélhetett…
|
|
Raven Conor
Junior Member
Katona
Halott!c!Default
Posts: 245
|
Post by Raven Conor on Oct 22, 2007 13:56:37 GMT 1
Amint meghallottam a barlang belseje felõl érkezõ furcsa hangot, azonnal megpördültem, majd féltérdre ereszkedtem. Karabélyomat lövésre készen kaptam magam elé, csöve a végtelen sötétség felé mutatott. Fogalmam se volt róla, mié vagy kié volt az a hang. Olyasmi volt, mint ha a levegõ egy szûk lyukon keresztül hírtelen elkezdene kifele süvíteni. Bár eléggé halk volt, és az esõ is elég hangosan kopogott odafent, valahogy mégis sikerült kiszûrnöm azt a neszt.
Öt perce volt már, hogy féltérden, harcra készen vártam a fejleményeket. Viszont nem történt semmi sem, nem hallottam többet az a süvítõ hangot. Még egy percnek kellett ahhoz eltelnie, hogy erõt vegyek magamon egy felálljak. Ám valamiért nem hagyott nyugodni az a hang. Lehet, hogy a több éves katonai pályafutásom alatt kialakult elõvigyázatosság vezérelt akkor, amikor úgy döntöttem, hogy utána járok a dolgoknak. Odasétáltam Kate-hez, leguggoltam mellé, majd gyengéden megkopogtattam egyik ujjammal a homlokát. - Kate, ébredj - Mi.. mi az, jön a Birodalom? - kérdezte félálmosan a lány. - Az azért nem. Hallottam valamit a barlang belseje felõl. Lehet, hogy utána kéne nézni. - Egyedül nem tudtad volna elintézni? - kérdezte kissé morcosan Kate, de már ült is fel, miközben kinyújtúzta magát. - Épp a legjobb álmomból ébresztettél fel. - Alhatsz még eleget az életben - jegyeztem meg, miközben felvettem a sisakomat. Miután Kate teljesen felébredt, és õ is felvette a sisakját, magunkhoz vettük a felszereléseinket, aktiváltuk a karabélyainkra rászerelt lámpákat, majd megindultunk a barlang mélye felé. Akkor még nem tudtuk, hogy voltaképpen mibe is készülünk belesétálni.
|
|
Raven Conor
Junior Member
Katona
Halott!c!Default
Posts: 245
|
Post by Raven Conor on Oct 28, 2007 13:35:32 GMT 1
Mire a járat végére értünk, legalább tíz perc telt el. Nem mintha a járat olyan hosszú lett volna, mi haladtunk lassan. Méterrõl méterre, szinte vánszorogva sétáltunk. A puskáinkra szerelt lámpával mindent megvilágítottunk, ami az utunkba került, ezzel megvizsgálódva. Még az ártatlan kõre is rávilágítottunk, a biztonság kedvéért. Sok éves katonai pályafutásunk megkövetelte tõlünk az alaposságot. Az már más kérdés volt, hogy egészen a járat végéig nem találtunk semmi figyelemre méltót.
A járat végéhez érve ez Y elágazáshoz értünk. Két látszólag ugyan olyan járat volt. Az egyik minden bizonnyal a barlang kijárata volt, mert lehetett látni a fényt az alagút végén. A másik vége sötétségbe burkólódzott. Már kezdtem azt hinni, hogy semmi érdekeset nem találunk itt, amikor Kate lejjebb emelte a karabélyát, megvilágítva a földet. - Raven, azt nézd! - kiáltott szinte. Ránéztem a Kate lámpája által megvilágított területre: nyomok voltak a földön. Nem is akármilyenek, egész nagy lábnyomok, illetve egy hosszú csík, ami a lábnyomok között haladt. Leguggoltam a nyomok mellé, majd vizsgálni kezdtem õket. - Ezek eléggé frissek. Talán negyed órája haladhattak el itt. A nyomokból nem tudom megállapítani, mik lehettek - karabélyom lámpájával elkezdtem követni, merre haladnak a nyomok. - De azt igen, hogy hova mentek. A nyomok egészen a barlang sötétségbe boruló járatába vezettek. - És az a hosszú nyom? - kérdezte Kate a csíkra mutatva. - Talán cipeltek valamit? - Vagy valakit. A fénysugár olyan ponthoz ért, ahol eléggé zavarosak voltak a nyomok. Az a hosszú csík hirtelen kitágult, majd a nyomok össze-vissza kezdtek elhelyezkedni. Ám utána minden újra folytatódott a régi kép. - Mit gondolsz, utánanézünk? - kérdezte Kate. - Nem ártana. Lehet, hogy valaki bajba került... talán a mieink közül. Azt mondom, járjunk utána. Elindultunk a barlang belseje felé, a földön húzódó nyomokat figyelve.
|
|
Conor Warn
Junior Member
Er?haszn?l? S?t?t Oldal Pont: 6 Cs?sz?ri testőr Legfelsőbb Birodalmi V?delmező
Legfelsőbb Birodalmi V?delmező%\4\%!c!red
Posts: 343
|
Post by Conor Warn on Nov 2, 2007 16:47:31 GMT 1
Az SD-145-965-SF jelzésű, speciális fürkészdroid egy barlangszerű képződmény bejáratát érzékelte. Repulzoros hajtóműveivel belebegett a nyíláson, és kieresztette különleges hangérzékelőit. Néhány másodpercnyi adatgyűjtés után bináris jelsorozatot füttyentett, majd kibocsátotta kommunikációs antennáját és kódolt forgalmazásba kezdett. Többször is elismételte az üzenetet, majd elindult előre. A járat falai visszaverték és valamelyest fel is erősítették a repulzor hajtóművek morajlását. A droid azonban nem törődött ezzel. Óvatosságra nem programozták. Bekapcsolta kisméretű reflektorát és elszántan haladt előre, hogy további információkat gyűjtsön. Most, hogy az eső már nem zavarta az optikai receptorait, infra üzemmódú és hagyományos kamerájával is készíthetett felvételeket, melyeket aztán továbbított.
A két antari ranger fülét a hátuk mögül, kezdetben alig hallható, de a percek múlásával fokozatosan egyre erősödő suhogás ütötte meg. A suhogást időközönként halk sípolásszerű hangok is kísérték. Valami közeledett feléjük…
|
|
Raven Conor
Junior Member
Katona
Halott!c!Default
Posts: 245
|
Post by Raven Conor on Nov 4, 2007 17:00:08 GMT 1
A járaton haladva egyenlõre semmi érdekeset nem találtunk. Úgy tûnt, ez a barlang sem különbözik a többitõl. Kopár falak, végtelennek tûnõ járatok, sötétség... vajon honnan volt ez ismerõs. Idõrõl idõre egy egy vízcsepp esett alá a barlang mennyezetérõl, melyek az apróbb vájatokból érkeztek. Ez is jelezte, hogy odakint még mindig uralkodik az ítéletidõ. Csak remélni mertem, hogy a többi antari társam jól boldogul odakint...
Egy nagyobb kanyar után, úgy húsz méterrel egy elágazáshoz értünk... nem is akármilyenhez. Öt járat nyílt innen, beleértve azt is, amelyiken jöttünk. Lepillantottam a nyomokra, hátha azok segítenek, melyik a helyes út. De legnagyobb megilletõdésemre nem így volt. A nyomok ugyanis mind a négy másik járatba vezettek nyomok, sõt, szinte teljesen hasonlók voltak. Most vagy több áldozatuk volt és szétváltak, vagy voltak annyira dörzsöltek, hogy a négy folytatásból három hamis jel. Összenéztünk Kate-el, hogy most mi legyen. Kisebb gondolkodás után egyik kezével egy kettest mutatott nekem. Szétvállás. Két külön úton folytatjuk a felderítést. Logikus lépésnek tûnt, ki tudja, melyik a jó út.
Épp indultunk volna, amikor furcsa dologra lettünk figyelmesek. A hátunk mögött levõ járatból hangok szûrõdtek át. Eddig is hallottuk azt, de azt hittük, csak a szél fütyül. Most viszont valamivel hangosabb volt, és jellegzetes sípoló hang is belevegyült. Hátrafordultunk: és láttuk, hogy halványan bár, de fény kezd megjelenni a kanyar felõl. Összenéztünk Kate-el, majd bólintottunk egymásnak. Õ a jobb oldalin, én pedig a bal oldali folyosón indultam el.
Viszont már nem sétáltam, hanem futottam. Na jó, annyira nem sprinteltem, de azért gyaloglásnak sem lehetett volna nevezni. Igazából nem tudtam, hogy mi volt az a valami... de nem akartam találkozni vele, akár mi is legyen. Megtanultam már, hogy a Yavinon tíz közeledõ lénybõl nyolc-kilenc ártalmas szándékú... én meg voltam olyan pesszimista, hogy nem bízom abban a misztikus kettesben. Lehetséges volt, hogy a futás teljesen megalapozatlan volt. 25% esélye volt annak, hogy az a valami a két másik járaton indul tovább, illetve vagy Kate, vagy utánam jön. Nem hiszem, hogy meglátott volna minket, a falról visszaverõdõ fény meglehetõsen halovány volt még. De fõ a biztonság.
Ez a járat sokkal kacifántosabb volt, mint az, amin az elágazáshoz jutottam. Ide-oda tekergett, kisebb kanyarokkal. Végül, olyan tíz perc után egy újabb elágazáshoz értem.
|
|
Conor Warn
Junior Member
Er?haszn?l? S?t?t Oldal Pont: 6 Cs?sz?ri testőr Legfelsőbb Birodalmi V?delmező
Legfelsőbb Birodalmi V?delmező%\4\%!c!red
Posts: 343
|
Post by Conor Warn on Nov 10, 2007 16:16:57 GMT 1
//Birodalmi támaszpont a dzsungelben//
Conor Warn egyre inkább türelme vége felé közeledett. A zord időjárás a minduntalan zuhogó eső ütemes, szakadatlan kopogása, a villámok fényei, a menydörgések hangja, melyek még a Prefab támaszpont parancsnoki helyiségében is jól hallhatóak voltak, szinte tökéletesen tükrözték a Császári Testőr lelki állapotát. Akárcsak a Yavin IV. időjárása, Warn maga is háborgott.
Igyekezett a türelmes, várakozó parancsnok benyomását kelteni a körülötte tevékenykedő tisztek számára. Ám ennek ellentmondott azzal, hogy gyakorta, szinte tízpercenként kért helyzetjelentéseket, a kint lévő egységek, illetve az útjukra bocsátott fürkész-, kutászdroidok pozícióiról. Remélte, hogy a cirkálón, és a csillagrombolón fogva tartott két erőhasználó valamelyike a kihallgatása során az inkvizítoroknak elárul valamit, amivel megkönnyíthetik az ő felszíni munkáját. Ugyanis a felszín szisztematikus átvizsgálása, amire parancsot adott, túlontúl sokáig fog tartani, ám azok, akik a feladattal megbízták, nem szeretik a késlekedést.
- „Warn Legfelsőbb Birodalmi Védelmező, találtunk valamint!” - Kiáltott fel Olesa hadnagy, a Ziost - Korriban egyesített helyőrség által küldött egység megbízott felszíni vezetője. - „Az SD-234-654-X jelzésű kutász talált valamit. Nem közvetít értékelhető vizuális képet a vihar miatt, de úgy fest talált egy épületet, amelyből erős energiajeleket érzékel. Feltehetőleg szintén egy templom lehet, olyan, mint amilyennek a romjait itt is megtaláltuk. Az átküldött adatok alapján biztos, hogy valamiféle generátorok működnek az épületben.” - Magyarázta a hadnagy.
- Ez is több, a semminél. - Jegyezte meg inkább saját magának, mint a hadnagynak Warn, aztán hangosabban, hogy azt már a tiszt is hallja, így szólt. - Hadnagy, állítson össze egy csapásmérő egységet. Kétszáz rohamosztagost, négy szállító járművet és a legtapasztaltabb pilótáit, akik ilyen időjárási körülmények között is képesek repülni. Húsz szabvány perc múlva minden egység álljon készen az indulásra! -
- „Igenis!” - Hangzott a hadnagy válasza, aki a parancs végrehajtására sietős léptekkel elhagyta a parancsnoki irányítótermet.
Olessa hadnagy távozása után Wetter százados lépett oda a Legfelsőbb Birodalmi Védelmezőhöz és feszes vigyázzállásba vágva magát, szalutált a következőket mondta:
- „Újabb jelentés az egyik fürkésztől uram. Az SD-145-965-SF azonosító jelű droid életjeleket érzékelt egy barlangban. Egyelőre semmi konkrétum, ám azonban lehet, hogy mégis fontos lehet. A barlang északra van azoktól a koordinátákról, amelyeket az SD-234-654-X közölt, ám a két pont között a távolság nem túl jelentős.”
- Köszönöm százados! - Bólintott Conor, majd folytatta. - Wetter, önre bízom a támaszpont és a művelet irányítását, én kimegyek a támadó egységgel az SD-234-654-X által közölt koordinátákra. Egyelőre még ne tájékoztassa Tremayne főinkvizítort. Amennyiben az SD-145-965-SF, vagy valamelyik másik kiküldött felderítő droid valamiféle használható információt közöl, azonnal tájékoztasson a szeméi holokommunikátoromon. - Mondta a karmazsinvörös páncél viselője, majd sarkon fordult és elindult kifelé a parancsnoki központból. Néhány lépés után megtorpant és visszafordult a százados felé. - Wetter, próbálja meg elérni a Delta-kommandót. Nem érdekel, hogy csinálja, de küldjön értük egy járművet, ami majd utánunk hozza őket. - Ezen utasítás kiadását követően, a Császári Testőr sietős léptekkel távozott az irányítóteremből.
- „Úgy lesz Uram” – Hallotta maga mögül Wetter százados szavait, aztán az ajtó lezárult. A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező lépteit nem lassítva indult el a folyosón, a
~ Lehet, hogy most turbólézerrel fogunk mynokra lőni, de még az is jobb, mint ülni és várni, hogy a vihar elül. ~ Jegyezte meg magában Warn, miközben végighaladt a folyosón.
Míg a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező felkészült, hogy saját maga vezesse a támadást a vélhetőleg ellenséges objektum ellen, az SD-145-965-SF jelzésű, speciális fürkészdroid rendületlenül követte a nyomot, amelyre akadt. Speciálisan kifejlesztett Hőképelemző - letapogató szenzorai révén nem tudta követni azokat az eddig azonosítatlan élőlényeket, amelyeket már korábban érzékelt. A barlang kőzetei túl gyorsan elnyelték a hőt. A droidnak azonban rendelkezésére állt az eszközök egész széles választéka.
Audió szenzorai révén, ha csekély mértékben is, de érzékelte, a sietősen távolodó léptek zaját. Ez pedig megfelelő iránymutatás volt számára. Másik fontos érzékelője, amellyel immár kellő mennyiségű mintavétel után, amelyet a barlang meglehetősen állott levegője biztosított számára, a biokémiai érzékelői révén meghatározhatta az élőlények, - merthogy két különálló mintát sikerült elkülönítenie, - faját és nemét. Két ember. Egy nő és egy férfi. Ismételten kieresztette a kommunikációs antennáját, és újabb kódolt jelentés forgalmazásába kezdett. A jel erősítésére energiát kellett átirányítania, hogy a távol lévő birodalmi támaszponton zavartalan tiszta adást foghassanak.
Amint végzett az üzenet továbbításával, a droid fojtatta útját. Repulzoros hajtóműveivel gyorsan ám nem kimondottan hangtalanul követte az embereket.
|
|
Raven Conor
Junior Member
Katona
Halott!c!Default
Posts: 245
|
Post by Raven Conor on Nov 13, 2007 18:50:44 GMT 1
//Warn, légyszives írd majd be a következõ HSZ-edbe, hogy merre ment a droid a két lehetséges választási lehetõség közül, mert az elõzõbõl nem derült ki... vagy velem van a hiba // Tekintetem a földre terelõdött, hátha az ott vezetõ nyomok adnak valami útmutatást, melyik járatot használjam. ,,Na menjetek a francba"A földön újra szétválltak a nyomok, bevezetve egy-egy-egy járatba. Valahogy nem tudtam, vagy inkább nem akartam elképzelni, hányan lehetettek azok a valamik, amik ezeket a nyomokat hagyták maguk után. Nem akartam sokáig malmozni azon, hogy merre menjek. Valami azt súgta, hogy jobb lessz, ha sietek. Ha az elõbb balra mentem, most jobbra. Futva indultam tovább a jobb oldali járaton. Újra kanyargott össze-vissza az alagút... és ahogy a lámpával világítottam magam elé, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy vége a járatnak. Ugyanis egy, a barlang falához kísértetiesen hasonlító fal zárta el az utamat. Levilágítottam a földre. A nyomok egyenesen a kõfalhoz vezettek, sõt pontosan a fal elõtt végzõttek, úgy, hogy bele is értek a nyomok a falba. Mintha elvágták volna õket. Körbevilágítottam a helységben, valami kapcsoló szerûséget vagy valami hasonlót keresve, hátha egy rejtett ajtóval van dolgom. Semmi. Mérgembe belevágtam egyet teljes erõmbõl az utamat elálló falba, majd megfordultam. Hallottam, hogy az a valami, amit Kate-el hallottunk anno, még mindig adja ki magából a hangokat. De a barlang falai olyannyira visszhangozták azt a lassan idegesítõ zajt, hogy nem tudtam megállapítani, körülbelül milyen távol lehet. Lehet, hogy van annyi elõnyöm vele szemben, hogy visszafussak az elágazáshoz és egy másik járaton induljak tovább? Néhány másodperccel azután, hogy belevágtam a falba, valami surlódó hangra lettem figyelmes. Megfordultam, majd karabélyomra szerelt lámpámmal odavilágítva arra lettem figyelmes, hogy az utamat elálló kõfal elkezdett balra húzódni. Hoppá. Talán megnyomtam valamit? Nem, az lehetetlen, nem éreztem, hogy besüppedt volna a kezem falba. De akkor meg? Mindegy, mellékes. Amint elég méretûre elhúzódott a fal, összehúztam magam és átsétáltam a túloldalra. Ahogy meg tudtam állapítani, az kõfal olyan egy méter széles lehetett. Ám a meglepetéseknek nem volt vége. Amint átértem, egy furcsa, sziszegõ hangot hallottam, nem messze tõlem. Odavilágítottam a lámpámmal... és egyenesen szembe találtam magam egy törzstaggal. Nem lehetett eltéveszteni a lényt. Magas, izmost test, szûrke bõr, szájból kilógó kisebb agyarféleségek, vérben forgó tekintet... túl sokszor láttam az elmúlt években ilyet, hogy tudjam, mivel állok szemben. Közben a törzstag, miután leküzdötte meglepettségét, mozgásba lendült. De elsõ dolga nem az volt, hogy rám támadjon, hanem az, hogy a kezével valamit hátul csináljon, mire a kõfal megállt, majd elkezdett visszahúzódni a helyére. Csak ezután lendült felém. Lõni, már nem volt idõm, túl közel volt... Közben Kate talált egy hasonló járatot a gyalogtúra alatt... de hogy vele mitörtént, arra majd fény derül.
|
|
Conor Warn
Junior Member
Er?haszn?l? S?t?t Oldal Pont: 6 Cs?sz?ri testőr Legfelsőbb Birodalmi V?delmező
Legfelsőbb Birodalmi V?delmező%\4\%!c!red
Posts: 343
|
Post by Conor Warn on Nov 17, 2007 1:14:11 GMT 1
//Birodalmi Támaszpont a dzsungelben//
Két perccel a Warn által szabott húsz szabvány perces határidő lejárata előtt, a Yavin IV. holdjára telepített birodalmi támaszpont egyik dokkjában hét Delta osztályú DX-9 típusú szállítóhajó várakozott felszállásra készen. Fedélzetükön az utasterekben egyenként harminc, teljes menet felszerelésű rohamosztagos várakozott az indulásra.
Mikor Warn belépett a dokkba, megpillanthatta a felsorakoztatott szállítóhajók előtt egyetlen csoportba összegyűlt a pilótákat, akiket épp Olessa hadnagy igazított el a feladatra. Közeledtére a pilóták és a hadnagy is feszes vigyázzállásba merevedtek, majd szabályszerűen tisztelegtek. Conor fogadta a tisztelgést, majd a hadnagy felé fordult.
-„Legfelsőbb Birodalmi Védelmező, hét szállítóhajó áll felszállásra készen, összesen kettőszáztíz rohamosztagossal a fedélzetükön, a rohamosztagok egységparancsnokait és pilótákat is tájékoztattam, de csak hat géphez van megfelelő képzettségű hajózószemélyzet.” - Jelentette Olessa hadnagy anélkül, hogy a Császári Testőr utasította volna jelentéstételre.
- Köszönöm, hadnagy. - Válaszolta Conor, majd hozzátette. - Magam fogom vezetni azt a szállítóhajót. - Amint ezt kimondta, a pilóták felé fordult. - Én vezetem az alakzatot, laza kötelékben kövessenek. Az időjárási körülmények nem kimondottan alkalmasak a repülésre, de mint azt Olessa hadnagy vélhetőleg elmondta önöknek a küldetés halaszthatatlan. A koordinátákat ismerik, leszállás előtt rövid tűzcsapással megtisztítjuk a leszállózónát a növényzettől és az esetleges csapdáktól, aztán először velem együtt három gép, tehát az első négy száll le, majd amint a rohamosztagosok elhagyták a szállítóhajókat, felemelkednek és jön a következő hullám. A levegőben lévő gépek látják el a lent lévők légitámogatását, nem kizárt, hogy tűz alatt kell leszállniuk. A továbbiakat, majd menet közben közlöm. - Mondta a pilótáknak, majd néhány pillanat erejéig elhallgatott. Végigfürkészte az arcokat. - Gépekre! - Adta ki az utasítást, aminek hatására mindegyik pilóta elindult a saját gépe felé.
Warnnak a várakozó gépek sorában a hetedik jutott. Olessa hadnagy kíséretében sietős léptekkel indult el a DX-9es felé. A hadnagy időközben a saját kommunikátora lévén megszerezte a hét csapatszállító számára a felszállási engedélyt. Amint odaértek a szállítóhajóhoz, Conor a fedélzetre lépett, a hadnagy pedig távolodni kezdett a géptől.
A pilótafülkébe érve, a pilótaülésben elhelyezkedve a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező először is becsatolta a biztonsági hevedereket, majd ellenőrizte a műszereket. Bár számtalan repült órával rendelkezik, azok többségét vadászokkal hajtotta végre, s csak csekély tapasztalata volt a szállítóhajók terén. Ugyanakkor bízott korábban megszerzett tudásában, és az Erőben. Az ellenőrzés végeztével bekapcsolta a kommunikációs rendszert és kapcsolatba lépett a másik hat pilótával. Jelezte nekik, hogy megkezdhetik a felszállást. Közben ő maga is begyújtotta a repluzorokat.
A hét Delta osztályú DX-9es lassú egymásutánban hagyta el a hangárt. Amint kirepültek, lassan besoroltak s körözni kezdtek a támaszpont felett. Amint az utolsó szállítóhajóval Conor is felszállt, s a kötelék élére helyezkedett, a körről a célpont irányába fordultak tovább. Az akció kezdetét vette.
A látási viszonyok meglehetősen rosszak voltak, ám ennek ellenére a birodalmi csapatszállítók viszonylag kis magasságban repültek, elkerülendő az esetleges bemérést…
//A Barlang//
Távol a támaszponttól az SD-145-965-SF jelzésű, speciális fürkészdroid, mely második jelentésének elküldését követően folytatta a felderítést, repulzor hajtóművei segítségével a talajtól mintegy másfél-két méteres magasság között lebegett, folyamatosan haladt tovább és tovább. Lassan haladt, sőt gyakorta meg is állt függően attól, hogy az érzékelői által közvetített adatokat milyen gyorsasággal tudta feldolgozni és kiértékelni. Ráadásképp a lassúbb haladás kevesebb energiát vett igénybe, ezáltal a repulzor hajtómű zaja s annak visszhangja is enyhült.
Egy elágazáshoz érkezvén a droid megállt és hosszasabban lebegett ide-oda. Be-bevilágított a két nyílásba. Érzékelői alapján arra az eredményre jutott, hogy a követett célszemélyek szétváltak. A fürkész hosszas „gondolkodás” után azt a járatot választotta, amerre a nagyobb alak haladt tovább.
Sebességét továbbra sem fokozva haladt. Egyáltalán nem törődött azzal, hogy az, akit követett veszített, e avagy épp további előnyre tett e szert vele szemben. Ez a droid számára teljességgel lényegtelen volt. A programozása révén tudta, hogy a humán életformák előbb utóbb megállásra és pihenésre kényszerülnek, akkor pedig minden bizonnyal be fogja érni, vagy ha mégsem akkor elég sokáig tudja követni, hogy az őt kiküldők meghatározhassák a célpont helyzetét.
A droid halkan, olykor-olykor egy füttyentést eleresztve követte a nyomot a kanyargós, labirintusszerű barlangrendszerben. Kifinomult műszerezettsége és érzékelő rendszere révén minimális, sőt teljességgel elenyésző volt annak esélye, hogy elveszítse a követett egyén nyomát.
|
|
Raven Conor
Junior Member
Katona
Halott!c!Default
Posts: 245
|
Post by Raven Conor on Nov 20, 2007 17:41:58 GMT 1
Magam elé kaptam a karabélyomat, ezzel védve magam a két felém közeledõ vaskos kartól. A tõrzstag erre megragadta a karabélyomat, majd igyekezett kitépni kezembõl. Én persze nem hagytam, így kötélhúzás szerû virtus alakult ki rövid idõn belül, míg a járatot elfedõ fal lassacskán vissza nem ért a helyére. Néhány másodperc után úgy döntöttem, cselhez folyamodom... ha annyira kell neki a karabélyom, megkaphatja. Nagyobb erõvel kezdtem magam felé húzni a karabélyt, mire õ is több erõt mozgósított meg... ám amikor éreztem, hogy mozgósítja az erõtartalékait, nemes egyszerûséggel elengedtem a fegyvert. Mivel épp õ húzott, hátraesett a hirtelen megszûnõ ellenerõtõl. Így viszont nem láttam a törzstagot, mivel egyetlen fényforrás a karabélyom lámpája volt. Sebaj, van más is. Egyik kezemmel megérintettem a sisakom oldalán levõ gombot, mire a sisakba épített HUD rendszer aktiválódott. Idõzköben a törzstag felpattant. Küzdõállást vettem fel, majd vártam, hogy õ kezdeményezzen. Beletelt néhány másodpercbe, mire megmozdult végre...
|
|
Conor Warn
Junior Member
Er?haszn?l? S?t?t Oldal Pont: 6 Cs?sz?ri testőr Legfelsőbb Birodalmi V?delmező
Legfelsőbb Birodalmi V?delmező%\4\%!c!red
Posts: 343
|
Post by Conor Warn on Nov 24, 2007 21:51:33 GMT 1
//A Barlang//
SD-145-965-SF, azt követően, hogy elhagyta a négyes elágazást, belső chronométere alapján tizenhat egész négytized percen keresztül haladt előrefelé, folyamatosan gyűjtve és elemezve az érzékelői segítségével az adatokat. Ami mindezek alapján a fürkész tudomására jutott azt, azonban már nem volt képes továbbítani a Birodalmi Támaszpontra. Túl mélyen volt a barlangban. Innen már nem jutottak ki az általa továbbított kódolt üzenetek. Most a droid, ami lassan és óvatosan haladt, minimálisra csökkentett fény, és zajkibocsátásával, egy újabb elágazáshoz érkezett.
Balról jobbra haladva, mindegyik járatba bevilágított, jó néhány másodpercig gyűjtötte vizuális-, audió-, és termo-, valamint egy sor másik érzékelőjével az információkat, majd kiértékelve a kapott adatokat, majd végül, a harmadik, bal felé folytatódó járatban folytatta felderítő útját.
Folyamatosan haladt előre, mígnem egyszeriben a járat szó szerint elfogyott előle. A követett embernek azonban nyoma sem volt. SD-145-965-SF megállt tanácstalanul füttyögve, sípolva fordult körbe, körbe. Közben lefuttatott saját magán egy teljes diagnosztikát, kiderítendő, hogy neme egy, vagy több érzékelőjének hibás működése miatt jutott szó szerint zsákutcába. A rendszerellenőrzés azonban mindent rendben talált. A droid, hála tervezőinek és programozóinak, végül is koncentrált hanghullámokkal kezdte bombázni előbb a járat baj, majd jobb falát, aztán az előtte lévő, az útját lezáró falat.
Mindezek nyomán arra az eredményre jutott, hogy az előtte lévő falszakasz vékonyabb, mint az oldalsók. A droid ezen megállapítás után újabb, rövid füttysorozatot eresztett el. Alprogramjai nem rendelkeztek túl sok alternatívával, az ilyen akadályok leküzdésére. Végül a legegyszerűbbnek, s talán legdrasztikusabbnak tetsző megoldást választotta. Néhány méternyire eltávolodott az állfaltól, majd két parányi sugárvetőt bocsátott ki testéből. Felváltva tüzet nyitott velük az akadályra. Lövései nyomán apróbb kődarabok kezdtek lehullani a falról. A droid kikalkulálta, hogy ebben a tempóban haladva mennyi idejét és energiatartalékainak mekkora hányadát fogja felemészteni a munkálat. Az előzetes becslések szerint ezt követően még mindig elegendő energiája lesz, hogy még legalább tíz órán keresztül követhesse azt az embert. A munka, mely során, egy a saját méretének megfelelő lyukat tud ütni a falon, megközelítőleg négy órájába fog telni…
//A Birodalmi támadóköteléket vezető szállítóhajón//
Időközben, a hét, Delta osztályú DX-9 típusú szállítóhajó laza, kettős gyémántalakzatba rendeződve repülve közelített a magányos massassi templom felé, amelynek közeléből a SD-234-654-X jelzésű kutászdroid üzenetet küldött, miszerint az évezredes épületből energiajeleket fogott. Conor Warn Legfelsőbb Birodalmi Védelmező, alakzatot vezető hajó pilótafülkéjében, a pilótaülésben ülve, az Erő segítségével repült a rossz látási viszonyokat jelentő, szakadó esőben.
- „Warn Legfelsőbb Birodalmi Védelmező…” - Csendült fel a DX-9es pilótafülkéjében a kommunikációs rendszerből Wetter százados hangja. - „Adást fogtunk az SD-145-965-SF jelzésű droidtól. Most végeztünk a kódolt üzenet visszafejtésével. A fürkész, két embert érzékelt a barlangrendszerben. Továbbra is követi őket. Sajnos azonban olyannyira mélyen van a barlangrendszerben, hogy félő, hogy a további üzeneteit már nehéz lesz fognunk. Dolgozunk a probléma megoldásán…”-
- Köszönöm százados, mi a helyzet az SD-234-654-Xvel és mi a helyzet a Delta Kommandóval? - Kérdezett vissza fogcsikorgatva, a tiszt szavába vágva a Császár Testőre. Bár szüksége volt az információkra, nehéz volt megosztani a figyelmét a rádiókapcsolaton keresztül Wetter százados, illetve a szállítóhajó vezérlése, valamint az Erő között, mely utóbbi segítsége nélkül talán már korábban lezuhant volna. Épp ezért szerette volna, ha Wetter a lényegre szorítkozik. Néhány pillanatig csupán sztatikus sercegés hallatszott a kommunikációs rendszeren keresztül, majd ismét felcsendült a százados hangja.
- „Attól az egységtől is érkezett egy üzenet. A célépület közelében egy ARC-170 típusú csillagvadászt érzékelt. Folytatja az épület a felderítését. A Delta kommandóval a korábbi bejelentkezésük óta nem sikerült kapcsolatba lépni.” -
- Köszönöm Wetter, amint fontos jelentenivalója lesz, hívjon. - Mondta a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező, aztán bontotta a kapcsolatot. A jelen sebességet tartva, a navigációs számítógépen vörös háromszögként jelölt célépülettől alig néhány perc választotta el a támadó kötelék hajóit…
|
|
Birodalmi Rohamkommando
New Member
Birodalmi elitalakulat
A Galaxis legjobban k?pzett speci?lis egys?ge.%\9\%
Posts: 3
|
Post by Birodalmi Rohamkommando on Dec 18, 2007 13:07:15 GMT 1
A kommando nesztelenül haladt a dzsungel hatalmas fái között, álcaruháik kialakításának köszönhetõen szinte észrevétlenül. A nyílt láncban haladó katonák középen haladó parancsnoka felemelte a kezét, megállásra adva parancsot. A speciális egység minden tagja a magas aljnövényzetbe lapult. - DCC-004. - szólalt meg a parancsnok a belsõ kommunikációs rendszeren keresztül - Helyzetünk? Az egység felderítõje kezében tartott navigációs szerkezet képernyõjére tekintett. - Uram. Hamarosan elérjük a biztonsági zóna határát. Még 200 méter nyugatra. - válaszolta a felderítõ - Azonban a mûholdas kapcsolatot az imént ismét elveszítettük. - Nyugtázva. - bólintott hûvösen az egység vezetõje - V - alakzatba fejlõdni! A csapat szinte hangtalanul vette fel a formációt, melynek elején a felderítõ, DCC-004 haladt.
- Itt a Delta-kommando. - jelentkezett be a hátul haladó parancsnok a titkosított katonai csatornán - Elértük a biztonsági zóna határát... - Uram! - szakította félbe a felderítõ a tisztet - Helyreállt ismét a mûholdas kapcsolat. 3 km-re keletre a felderítés egy gyengébb energiajeleket kibocsátó szerkezetet lokalizált. Egyelõre bõvebb adatok nem állnak rendelkezésre. - Vettem! - válaszolt a parancsnok, majd ismét a kódolt hosszútávú katonai csatornába forgalmazott - ... Három kilóméterre keletre egy azonosítatlan, gyenge energiajellemzõkkel rendelkezõ objektumot észleltünk. További parancsot várok...!
|
|
Raven Conor
Junior Member
Katona
Halott!c!Default
Posts: 245
|
Post by Raven Conor on Dec 31, 2007 15:43:28 GMT 1
Rövid idõ alatt nem kis kézitusa alakult ki köztem és a törzstag között. Nem sajnáltuk egymást, ütöttük egymást, mint a veszedelem. Legtöbbször nem találtuk el egymást tisztán, általában a kivédekeztük a másik ütését. Ám amit tiszta találatnak lehetett volna nevezni, annak aligha volt valami hatása. Engem megvédett a rajtam levõ antari öltözék (melybe kisebb-nagyobb páncéldarabok voltak elhelyezve, ezzel szinte tökéletes védelmet nyújtva közelharcban, egyben nem csökkentve a mozgékonyságot), másrészt viszont a törzstagnak is szokatlanul vastag volt a ,,bõre", úgymond.
Öt percig tartott az ádáz kézitusa, amikor is a törzstag fellökött, én pedig elterültem a földön. Ellenfelem elõre lendült, hogy rám vesse magát, de még idõben kaptam magam elé a lábam és rúgtam vissza... és ekkor megpillantottam a késemet, mely az egyik sípcsontomnál helyezkedett el egy neki kialakított tartóban. Gyorsan kirántottam a tartóból és a törzstag felé hajítottam. A kés egyenesen a nyakában állt meg. Meglepõdni sem volt ideje, a halál gyorsan kiragadta õt az élõk sorából.
A csata végeztélvel elfeküdtem a földön, hogy valamennyit pihenhessek.
|
|
Conor Warn
Junior Member
Er?haszn?l? S?t?t Oldal Pont: 6 Cs?sz?ri testőr Legfelsőbb Birodalmi V?delmező
Legfelsőbb Birodalmi V?delmező%\4\%!c!red
Posts: 343
|
Post by Conor Warn on Feb 6, 2008 17:40:46 GMT 1
Két DX-9 típusú szállítóhajó a repülést megnehezítő időjárási viszonyok ellenére, pillanatok alatt „felfalta” azt a néhány kilométert, amely a jelentéktelen minimális veszteséggel és három azonosítatlan, vélhetőleg birodalomellenes nézeteket valló militarista csoporthoz tartó egyén búvóhelyéül számító massassi templomot, s a SD-145-965-SF jelzésű fürkész droid által jelzett barlanghoz legközelebb eső, leszállásra alkalmas helyet. Amint Warn a repulzor hajtóművek segítségével megállította a gépet a szemlátomást megfelelőnek tűnő, kidőlt fák által szegélyezett, magas fűvel borított tisztás felett, majd lassan megkezdte az ereszkedést. A kísérőgép pilótája követte a példát.
Nem telt bele két percbe, a két csapatszállító hajó már a fűben pihent egymás mellett, leállított hajtóművekkel, burkolatukon jól hallhatóan kopogtak az esőcseppek. A lebocsátott főrámpák előtt a rohamosztagosok gyülekeztek. A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező, még nem hagyta el az általa vezetett gép pilótafülkéjét. A kommunikációs rendszer segítségével kapcsolatba lépett Vetter századossal, és átküldette vele, a fürkészdroid frekvenciaazonosítóját, amely alapján, hála a sisakjának specifikus tulajdonságainak, és kifinomult rendszereinek nyomon követheti a droidot. Amint megkapta ezt a kért információt, s ennek megfelelően kalibrálta sisakja érzékelőit, elhagyta a pilótafülkét, s kisvártatva megjelent a tisztáson.
- Őrmester, jelöljön ki négy embert a gépek őrzésére. A kettes gép pilótái velük maradnak, a többiek kövessenek, indulunk a barlang felé. - Mondta a szakasz rohamosztagos vezetésével megbízott őrmesternek, majd betájolta magát. A tisztás, amelyen leszálltak, keletre volt párszáz méternyire a barlang szájától. Ennek tudatában, a szakadó esőben minimálissá csökkent látótávolság ellenére magabiztos léptekkel indult el nyugat felé, nyomában a hajók őrzésére hátrahagyott négy emberrel csökkentett létszámú szakasszal.
Rövid, a vihar és a rendületlenül szakadó eső, s az, az által feláztatott talajon nehézkesen haladtak előre. A rohamosztagosok, kiváló, minden körülményre kiterjedő képzésük ellenére csak üggyel-bajjal jutottak előre, s kezdtek leszakadni, az őket magabiztosan vezető Császári Testőr mögött, aki rendületlenül haladt tovább előre. A rohamosztagosokhoz képest ő e tekintetben, behozhatatlan előnyben volt, hisz vele volt az Erő, mely vezette lépteit. Segítségével lába gondosan elkerülte, a felázott talaj azon részeit, amelyekre lépve maga is megcsúszhatott, eleshetett volna, ahogy az a rohamosztagosokkal is elő-előfordult.
Mintegy negyed órával a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező, s a rohamosztagosok végre elérte a barlang tátongó száját. Conor a barlang látási viszonyaihoz igazította a sisakját. A barlangba belépve, annak eső elleni védelmében a Testőr pár percnyi pihenőt engedélyezett csapatának, mielőtt folytatták volna útjukat. Az a megterhelő idáig vezető út, amelyen idáig eljutottak, sok energiájukba került, így ez a döntés szükségszerű volt. Warn az ötpercnyi pihenő során a rohamosztagosoktól kicsit távolabb állt meg. Töprengett. Mégpedig azon, hogy a titokzatos fegyveres csoport, amelynek három tagja a massassi templomban volt, vajon milyen kapcsolatban állhatott a Jedikkel. Ő maga is harcolt a Klón Háborúban, de nem jutott eszébe egyetlen olyan alakulat sem, amely kivételt képezett volna, s a Jedik megkülönböztetett figyelmet szenteltek volna nekik. Persze ez is csak egy sejtés volt, hogy a Klón Háború, a Jedik és a militáns csoport között összefüggés lenne. Az nyilvánvaló volt, hogy a renegát katonák felszerelései javarészt klón háborús eredetű volt. A Jedik jelenléte ezen a holdon szintén bizonyságot nyert. A két, a hadihajókra szállított fogoly puszta létezése is erről árulkodott, hisz mindketten utalták az Erőt. Nem zárta ki azt a lehetőséget sem, hogy az egész pusztán valamiféle véletlen, mely szerint két különálló csoport, a fegyveresek és a Jedik rejtőzködtek a Yavin IV-en tudva egymásról, avagy nem.
A pihenőidő lejártát követően Warn talpra állította rohamosztagosait és elindult velük tovább egyre mélyebbre a barlangban. A Császári Testőr sisakvízora egy kis képernyőn jelenítette meg a Wetter százados által küldött holoképsorokat, amelyeket még korábban a SD-145-965-SF jelzésű fürkész droid készített, a barlangrendszerben. Conor e felvétel alapján vezette a csapatát…
|
|
Raven Conor
Junior Member
Katona
Halott!c!Default
Posts: 245
|
Post by Raven Conor on Feb 9, 2008 18:02:28 GMT 1
Néhány másodperc múlva felpattantam a földrõl. Kihúztam a halott törzstag nyakából a késemet, felvettem a földrõl a karabélyomat, majd a járat eddig ismeretlen vége felé indultam. Óvatosan lépkedtem, figyelve minden neszre, amelyet a barlang étere hozott felém. Az elõzõ incidensbõl következtetve sikeresen behatoltam a Törzsek területére. Ennél jobb gyalogtúrát el se tudtam volna képzelni magamnak: ,,Túra a Yavin gyilkos népének területén, teljesen ingyen. Nagyon vicces... - futott végig az agyamon. - Miért van az, hogy mindig kifogom az ilyen lehetetlen helyzeteket?! Az éjjellátó berendezésen hamarosan nagyobb foltokat véltem kibontakozni. Fény, de a forrását nem tudtam meghatározni. Lekapcsoltam a berendezést, majd így nézem a folt felé. Úgy ötven méternyire egy fáklya függött a falon, sõt, távolabb mint ha lett volna még egy pár. Remek, legalább nem kell sötétben tapogatóznom a továbbiakban.
Folytattam az utamat, egészen addig, amíg egy keresztezõdéshez nem értem. Addig egyetlen lélekkel sem találkoztam. ,,Ezt nem értem, õrt állítanak a bejárathoz, te aztán jó darabig senki sincs a környéken. Ezek tényleg hülyék... Ekkor egy neszre lettem figyelmes... ami egyre inkább kezdett átmenni a már hallásból jól ismert törzsi nyelvbe. A jobb oldali járat felõl jöttek a hangok. Azonnal cselekednem kellett, mielõtt észrevesznek. Elõre indultam, valamelyest gyorsítva a tempón, hogy minél hamarabb távol tudhassam magamat a közeledõ törzstagoktól. A hangok hallkulni kezdtek, majd teljesen elhaltak. Ezt megúsztam... most legalább is. Nem biztos, hogy lesz még egyszer ekkora szerencsém.
Ahogy haladtam a folyosón, újabb beszélgetés keltette hangokra lettem figyelmes. Megtorpantam. Ezúttal nem voltak mellékjáratok, ahova behúzódhattam volna, biztonságos közelségben, legalább is. A legközelebbi is húsz méternyire volt tõlem, a járat végén. Füleltem. Meglepõdve tapasztaltam, hogy nem erõsödik a beszéd hangereje. Ezek szerint az, aki beszélt, nem mozog. Ez jó jel. Tovább indultam. A járat végéhez érve megtorpantam, majd óvatosan kipillantottam a T alakú elágazás másik két vége felé. Sehol egy lélek, ellenben a bal oldali járaton egy emelkedõt véltem felfedezni. Arra mentem tovább. Körülbelül száz méter után a tala újra vizszintes volt... a falon pedig észrevettem egy nagyobb nyílást. A beszéd, amit hallottam már egy ideje, abból a nyílásból szûrõdött ki. Jó hangosan beszélhetett az a valaki, ha még lentebbrõl is hallottam. Odasétáltam a nyíláshoz (mely akkora volt, mint egy ajtó), majd átnéztem a túloldalra.
Ami a szemem elé tárult, arra még legvadabb rémálmaimban sem gondoltam volna. Egy hatalmas kör alakú mélyedést láttam a nyílás túloldalán. Lent, úgy ötven méternyire egy hatalmas lávatenger helyezkedett el. A láva fölött kõhidak formáztak egy nagyobb kört... és ezen a körön tizenkét testes illetõ állt. A jellegzetes alakukról azonnal felismertem õket: a törzsek sámánai. Azok a veszélyes, nagy hatalommal bíró lények, akik valószínûleg a törzsek vezetésének feladatát látták el. Erre a gondolatra egy terv futott végig az agyamon: mi lenne, ha lelõném õket? Akkor jó ideig nem kellene aggódnunk miattuk. De aztán elvetettem az ötletet. Túlságosan élénken élt bennem az az emlék, amikor Girionnal, egy másik sámánnal küzdöttem meg. A sugárlövedékeim, melyet amúgy meglehetõsen pontosan helyeztem el a sámán testén, egyáltalán nem okoztak neki károsodást - ami nagy szó, mivel az Am-1-es karabély nem pont a gyenge tûzerejérõl híres. Így csak kézitusában sikerült jobb létre szenderítenem...
Közben folyt odalent a megbeszélés. - ...pusztítanunk õket - mondta az egyik. - Túl régóta keserítik az életünket. Most, hogy páran elhagyták a területüket, és szabad prédaként ténykednek odakint, alaposan meggyengíthetnénk õket, hogy aztán az erõdjüket is bevegyük. - Még így is túl erõsek, ha csak kisebb csoportokban vannak - szolt egy másik. - Az a pár, amelyiket egy órája öltek meg a csapataink, közel harminc emberemet ölte meg, míg nem végeztünk velük. Görcsbe rándult a gyomrom. Egyértelmû volt, hogy kirõl beszélnek a sámánok... és ezek szerint a négy kint levõ párosból egyet elkaptak ezek a rohadékok. Ha nem lettem volna köztudottan higgadt ember, dühömben most biztosan beléjük eresztettem volna egy sorozatot. De nem, nyugodtnak kellett maradnom. Tovább hallgatóztam. - A felszerelésüket megunkkal hoztuk mindenesetre - folytatta az elõbb beszélõ. - Csak a hullájukat hagytuk kint. Eléggé komoly felszereléseik voltak, amiket talán mi is felhasználhatunk, de túl drága ár volt ez. - Az én törzsem tíz embert vesztett, míg sikerült egy másik csoportot elfogniuk. Õk se adták magukat könnyen. ,,Szóval jól sejtettem, hogy elfogtak valakiket. Meg kell találnom õket" - határoztam el magamban. - Legalább fogyatkoznak. Az elmúlt években egyet se tudtunk leteríteni. Most már négynél járunk, sõt, ha azt a kettõt kivallatjuk, talán fontos információval szólgálhatnak majd. ,,Csak szeretnéd" Ekkor hídon feltûnt egy újabb törzstag. Odalépett az egyik sámánhoz, majd mondott valamit. A többi figyelmesen nézte a fejleményeket. - Most kaptam a hírt, hogy újabb betolakodókat észleltek a területünkön, az ellenséges erõd környékén. Vas madarakon szálltak alá, és fehérben villogtak. Újra összeugrott a gyomrom. ,,Na ne, ha a birodalmiak is ide..." Ekkor észrevettem valamit. A falakon körbe voltak olyan hasonló nyílások, amin keresztül én lesekledtem. Az egyik ilyenben hirtelen megjelent egy törzstag, majd a lassa körbenézett a falakon. Gyorsan hátra ugrottam, mielõtt észrevett volna. Eltávolodtam a nyílásoktól. Ekkor lépések zajára lettem figyelmes. Az emelkedõ felõl jött. Francba. Gyorsan továbbindultam egy oldaljáraton. ,,Meg kell találnom a rabságban levõ társaimat... és Kate-et is" - határoztam el magamban.
|
|
Conor Warn
Junior Member
Er?haszn?l? S?t?t Oldal Pont: 6 Cs?sz?ri testőr Legfelsőbb Birodalmi V?delmező
Legfelsőbb Birodalmi V?delmező%\4\%!c!red
Posts: 343
|
Post by Conor Warn on Feb 15, 2008 16:03:02 GMT 1
//A barlangban//
A Legfelsőbb Birodalmi védelmező, a barlang az első elágazásánál, amelynél az út kétfelé ágazott, megállította a csapatot. Noha tudta, hogy a két követett egyén, akiknek a nyomában a fürkész droid haladt, melyik utat választották, mégis szánt néhány percet arra, hogy megállapítsa hova vezet a másik járat. Amikor kiderült, hogy az a felszínre vezet, azaz egy lehetséges másik kijáratot jelent a barlangból, úgy döntött, hogy az elágazásban hátra hagy négyet az emberei közül, elkerülendő, hogy a két egyaránt a felszínre vezető járat valamelyikéből, tehát akár a most felfedezett felől, akár arról amerről ők maguk is érkeztek, észrevétlenül a hátukba kerüljenek.
Warn a vizsgálódás során a másik járat talaján lábnyomokat vett észre. Nagyméretű „tiszta” lábnyomokat, valamint középütt valamiféle vonszolásra utaló hosszú, sávszerű nyomot tovább két pár egyértelműen bakancstalp-mintázatnak látszó nyomot. A mintázat megegyezett azokkal a bakancsok talpáéval, amilyet az elfoglalt massassi templomban megölt fegyveresek is viseltek.
~ Nagyszerű. ~ Jegyezte meg magában elismerően Warn. Bár nem volt gyakorlott nyomolvasó, hisz erre a tudásra sem rohamosztagos, sem Testőr feladatkörében se, vagy csak nagyon ritka alkalmakkor volt szükség. Ám laikusként is levonhatott bizonyos következtetéseket. ~ Úgy tűnik a két bakancsos, - kétséget kizáróan a három halott csatlósai – erre jártak, s követték ezeket az ismeretlen eredetű nyomokat. Bár lehet, hogy csak azonos volt az úti céljuk, mint az ismeretlen nyomok tulajdonosainak, nem lehet tudni. ~ Vélekedett, de valamiért úgy érezte, - talán az Erő sugalmazására - hogy az első feltevés megalapozott.
- Gyerünk tovább! - Mondta ki végül az utasítást, majd sietős léptekkel indult tovább. Tudta, hogy sietsége okán nem tartja be a szükséges írott és íratlan elővigyázatossági szabályokat, de úgy vélte, hogy ezen előírások betartása nem szükséges olyas valaki számára, mint ő, aki kapcsolatban áll az Erővel, s annak segedelmével képes előre érzékelni a reá leselkedő veszélyeket. Így hát, miközben erőltetett menetben haladt előre, kiterjesztette tudata csápjait. Nem szándékozott nagy területet lefogni, csupán a közelben lévő élőlényeket, esetleges veszélyforrásokat akarta behatárolni. Ilyen viszont egyelőre nem volt.
Egy nagyobb kanyarulatot követően újabb elágazáshoz értek, ahol is négy lehetséges továbbhaladási alternatíva kínálkozott. Hála a droid által készített felvételeknek, valamint a korábban kapott jelentéseknek, melyeket Wetter százados a biztonság kedvéért, s a könnyebb tájékozódás végett, még a második leszállást követően továbbított a Császári Testőrnek, Warn tudta, melyik járaton haladt tovább a célszemély, de voltak bizonyos fenntartásai a droidokkal s azok megbízhatóságával kapcsolatban, így aztán szemügyre vette mindegyik járatot, s néhány méter erejéig mindegyiket felmérte mindegyiket, különös figyelemmel a lábnyomokra. Mind a négy járatban folytatódtak az ismeretlen lábnyomok, valamint a vonszolásra utaló nyomok is, míg a bakancsok nyomai kettőben, ahogy azt a droid jelentéséből is tudvalevő volt. A nagyobbik lábméretről árulkodó bakancsos nyom az egyik középvonalhoz képest baloldali járatban folytatódott, míg a másik az egyik jobbfelőliben.
Conor elgondolkozott egy röpke pillanat erejéig, hogy miért is vált szét a két követett személy. Az általuk követett nyomok minden irányban hasonló módon folytatódtak, ami arra utalhat, hogy az általuk követettek többen vannak. Már pedig ez nem teszi tanácsossá a szétválást, sőt. A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező gondolataiban rosszalló, megjegyzésekkel illette azt a fajta kiképzési rendszert, amely ilyen és ehhez hasonló, - a rejtekhelyükül használt massassi templomban is látott, - mind taktikai, mind harcászati szempontból rossz döntések meghozatalára sarkallták a militáns csoport tagjait, mintegy szánt szándékkal öngyilkosságba hajszolva őket. Tény, hogy a Birodalmi Haderő taktikai és harcászati eljárásai sem voltak éppen a végrehajtó állományra nézve ergonómiai szempontból kedvezőek, mondhatni általában eleve érzékelhető, sőt egyes esetekben akár komolyabb veszteséggel is számoltak, de azért mégsem küldték tudatosan a halálba a teljes alakulatokat. Ez a militáns csoport azonban az eddigiek alapján tudatosan csalta saját tagjait csapdába, ami azért megkérdőjelezi a vezető beosztásúak hozzáértését.
A négyes elágazásnál tapasztaltak ugyanakkor magát a Testőrt is döntés elé állították. Tartsa együtt a csapatát és kövesse azt a nyomot, amelyet a droid is követett, vagy ossza meg erőit és kövessék mindkettőt? Az ismeretlen eredetű nyomok egyelőre nem foglalkoztatták, pontosabban nem tulajdonított nekik jelentősséget, noha talán kellett volna, hisz az általa követettek, ezeket követték. Mindkét lehetőség, azaz a szétválás és az egyik követései is kecsegtetett előnyökkel és hátrányokkal. Huszonhat rohamosztagossal ő minden további nélkül megtehette volna akár azt is, hogy mind a négy járatba elindít egy-egy csapatot, ez viszont az erőinek túlzott megosztása lett volna. Végül, úgy döntött, hogy megelégszik azzal, hogy a droid által követett célszemély után ered a teljes csapatával.
Ám mielőtt elindultak volna, utasította a rohamosztagos egység technikusi felszereléssel bíró tagjait, hogy helyezzen el mozgásérzékelőket, kicsit beljebb a három másik járatban. Míg a két rohamosztagos néhány társuk biztosítása mellett felállították az érzékelőket, sőt a két másik, semlegesnek megjelölt járatban nyolc, tízméternyire a járat szájától, egy-egy jó szerével alig észrevehető botló csapdát is elhelyeztek, arra az esetre, ha valamiféle vadállatok laknák a barlang azon részeit. A töltetek elég erősek voltak ahhoz, hogy nagyvalószínűséggel végezzenek az őket működésbe hozóval, feltéve, ha nem valamiféle vastagbőrű hüllőről van szó, de a járatot előreláthatólag nem omlasztják be. Amennyiben a csapdákon túljut a járatban közlekedő valaki, vagy valami, akkor válik fontossá és nyilvánvalóvá a jelzőrendszer szerepe, amely éles vijjogásszerű, eltéveszthetetlen hanghatással fogja betölteni a barlangot. Míg a tűzszerészek és technikusok a megfelelő számú fedezet mellett elvégezték a nekik kiadott feladatot, Warn elhatározta, hogy nem várja be, míg végeznek, hanem tizenöt rohamosztagossal tovább indult. A jelzőrendszert és a csapdákat telepítőknek meghagyta, hogy amint végeznek, amilyen gyorsan csak tudnak, a legcsekélyebb késlekedés nélkül induljanak utánuk.
A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező az őt követő rohamosztagosok élén, szinte rohanvást haladt előre, annak biztos tudatában, hogy nem fenyegeti őket semmiféle veszély. Nem telhetett bele hét-nyolc standard percbe, a kanyargós járat egy újabb elágazáshoz vezette a Birodalom katonáit. Warn megállította a csapatot, és pihenőt rendelt el, míg ő maga újfent egyenként megnézte mindegyik járatot, hogy aztán eldöntse, merre haladjanak tovább. Látván, hogy a már megszokott vonszolásra utaló, valamint az azt két oldalról szegélyező tiszta lábnyomok mindhárom ágban továbbhaladtak, a Császári Testőr elmosolyodott. ~ Ezek a valamik elég sokan lehetnek, vagy talán csak nagyon gyakran járnak errefelé. ~ Gondolta. Végül, a jobb szélső járatban meglelte a bakancsnyom folytatódását. A droid erről a területről már nem sugárzott további üzeneteket, vélhetőleg azért, mert a jelek nem jutottak ki a barlangból, avagy azért mert valami megsemmisítette a droidot. Ezen a kettőn kívül még további lehetséges okai is lehettek annak, hogy a fürkész nem küldött további jelentéseket, de ezek voltak a legszélsőségesebbek.
Conor úgy döntött, itt bevárja, míg csapatának másik fele, a csapdák és jelzőrendszerek telepítését végző része beéri őket. Egyrészt azért, mert itt is további csapdákat és érzékelőket kívánt elhelyezni, másrészt azért, mert nem akart újabb embereket útbaigazításként hátrahagyni, s ezzel tovább osztani erőit. Pár percnyi várakozás után azonban megmásította eme fenti döntését és úgy határozott, egyedül indul tovább. A rohamosztagosokat vezető őrmesternek meghagyta, hogy amint a tűzszerészek és a többiek megérkeznek, helyezzenek el csapdákat és érzékelőket a másik két járatban is, majd amint tudnak, induljanak őutána. Révén, más közlendője nem volt a katonák felé, elindult s néhány pillanattal később karmazsinvörös páncélos alakja a rohamosztagosok világító botjainak és fegyvereikre szerelt világítóeszközeik hatókörén túl beleveszett a barlang sötétjébe…
|
|