|
Post by Exar Kun on Sept 13, 2007 12:21:55 GMT 1
Yavin 4 kísértetiesen békés az elmúlt időszakban. Az állatok élik a maguk kis életét, a dzsungelben csend honol, csak néhol törik meg a csend, ahol épp birodalmi katonák és járműveik masíroznak. Az ég tiszta, a bolygót lágyan cirógatja a Yavin gázóriás vöröses fénye. Azonban egyik pillanatról a másikra minden megváltozik. Az eddig tiszta égen, a semmiből gomolygó esőfelhők születnek, és burkolják körbe a bolygó - pontosabban hold - egész területét. Az eddigi vöröses fényt, mely a gázóriásról áradt, szürkés sötétség váltja, majd szinte azonnal monszun eső kezd el ömleni az égből. A monszun esőt több száz km/h-s széllökések, vihar, és szinte másodpercenkénti mennydörgések kísérik. A látási viszonyok szinte nullára csökkennek, a bolygón állomásozó birodalmi erők a bolygón ragadnak.
A birodalmi egységek nagy valószínűséggel visszarendelik TIE-vadászaikat, ugyanis ilyen körülmények között repülni egyenlő az öngyilkossággal. A különös és hirtelen időjárás változást további aggasztó körülmények is követik. Hirtelen, egy 10 percre minden elektronikus rendszer megzavarodik, ami a bolygón van, sőt, a gyengébb biztonsági rendszerek teljesen le is állnak...
Azok, akik érzik az Erőt, összeszorul a gyomruk, hisz olyan intenzítású sötét oldali erőt tapasztalnak, amiben még nem volt részük. Az állatok összezavarodnak, egymásra támadnak. A gyengébb akaratú emberek pánikszerűen menekülnek, amerre csak látnak, vagy épp nem látnak...
|
|
Raven Conor
Junior Member
Katona
Halott!c!Default
Posts: 245
|
Post by Raven Conor on Sept 13, 2007 19:19:49 GMT 1
Vártunk néhány percet, majd miután már egyáltalán nem hallottuk a járõrözõk által keltett zajt, tovább indultunk. Az idõ napos volt, sõt, kellemesnek is lehetett volna mondani. Ám ahogy haladtunk az erdõben, egyre kezdtük azt tapasztalni, hogy az idõ lehûl, sõt, éreztem, hogy valami rám csöppen. Összevontam a szemöldökömet, miközben felnéztem. Pont a két szemem közé érkezett az újabb csepp. Esõ. A dzsungel miatt ez egyáltalán nem volt meglepõ, a helyi éghajlatból következtetve. Sejtettem, hogy nem jöhet valami nagy esõ. Ha a számításaink nem csaltak, akkor még három nap volt a monszunidõszakig. Mindenesetre elõvettük a táskáinkból az esõkabátjainkat, majd magunkra kanyarintottuk.
Ami az elkövetkezõ néhány másodpercen belül következett be, az felülmúlta minden képzeletemet. Az eddig napos idõ néhány másodperc alatt vált magává a pokollá. Pokol a Zöld pokolban. Az esõ alaposan rákezdett, villámok hasították az át eget, melyeket olyan mély dübörgés követett, mint ha egy rancor ordítana torka szakadtából, a szél pedig kezdett egy hurrikán erejével vetélkedni. Alig tudtuk felvenni az esõkabátot, olyan gyorsan változott az idõjárás. Kis híján le is tépte rólunk az esõkabátot a szél, de sikerült magunkon tartani. Tovább indultunk. Az idõjárás megõrültével az állatok is kezdtek megõrülni. Közvetlen elõttünk két nagytestû állat futott el, lélekszakadtával. Mint ha menekültek volna valami elõl. Elmentünk egy ugyan ilyen állat tetemet mellett. Szét volt tépve, jelezve, hogy egyszerre több ragadozó támadhatta le. Ahogy haladtunk, egy villám csapott az egyik közelik fába, mely pillanatok alatt égett porrá. Találnunk kell valami menedéket, különben hatalmas bajban leszünk. Ha ez nem lett volna elég, az idõ romlásával együtt fejfájás is kezdett gyötörni minket.
A tény, hogy a két Ranger nem õrült meg, egyszerû volt. Az antari rangereket, kifejezetten az eliteket, nemcsak fizikai tréningben részesítették a kiképzésen. A kiképzõk hatalmas figyelmet fordítottak arra, hogy mentálisan is felkészítsék õket az elkövetkezõ évekre. A folyamatos, kellemesnek nem nevezhetõ képzésnek köszönhetõen a rangerek nem kis akaraterõre és szellemi jelenlétre. Az antari csata idején, amikor az bolygót védõ rangerek minden erejükkel védték hazájukat a droidoktól, a legvadabb, legpokolibb harcokban vettek részt, az antariak ennek a felkészítésnek köszönhetõen meg tudták õrizni higgadtságukat, a szellemi jelenlétük pedig még veszélyesebbé tette õket. A higgadtan küzdõ, megfelelõ stratégiát követõ antariak így olyan veszélyes ellenségeivé váltak a droid megszállóknak, amelyre még a klón kommandósok sem igen voltak képesek. Azonban a droid túlerõ ezt ellensúlyozta. Bár a két rangert az akaraterejük megóvta az õrülettõl, de nem úszták meg csak úgy. A fejfájás, amely kínozni kezdte õket, a õrület mellékhatásának volt betudható.
|
|
Conor Warn
Junior Member
Er?haszn?l? S?t?t Oldal Pont: 6 Cs?sz?ri testőr Legfelsőbb Birodalmi V?delmező
Legfelsőbb Birodalmi V?delmező%\4\%!c!red
Posts: 343
|
Post by Conor Warn on Sept 15, 2007 18:12:00 GMT 1
A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező nyugalmáról mindent elárult az a tény, hogy az út azon szakaszát, melyet a Csillagromboló fődokkjának elhagyásától és a gázóriás negyedik holdjának légkörébe történt belépésén túl a leszállás előkészületéig tartott, egész egyszerűen átaludta. Csupán akkor ébredt fel, amikor az űrsikló leszállótalpai egy érezhető rándulással leértek a felszín füves földes talajára.
Conor szemei felpattantak. Kezei automatikusan nyúltak a biztonsági hevederek kioldói után. Amint kioldotta a hevedereket talpra szökkent, majd a két testőr-százados nyomában elhagyta a Labda osztályú űrsikló utasterét. Amint az időközben leeresztett rámpára lépett megpillanthatta a Xanatos Nagyúr fogadására felállt díszsorfalat. Conor egy határozott kézjellel intett a két testőr-századosnak, hogy álljanak meg a rámpa előtt két oldalt, ő maga pedig a jobb oldalt álló és a díszsorfal azon oldali része között helyezkedett el.
Nem telt el egy-két perc Xanatos főtanácsos is megjelent a rámpa felső részén, majd kimért léptekkel végighaladt rajta aztán elindult a két sorban felállt rohamosztagosok között, akik a neki kijáró katonai tiszteletadásban részesítették. Warn kétlépésnyi távolságot tartva szegődött melléje, a két testőr-százados pedig két oldalról, újabb két lépés távolságból követte őket.
A Császári Testőrség Főparancsnoka megállt az egyik, századosi rendjeleket viselő rohamosztagos mellett, aki a sisakját a bal kezében tartotta.
„Rendelkezzen velünk nagyúr!” – Mondta a százados, majd tisztelgett a Birodalmi Főtanácsos előtt.
„Wetter százados, fésüljék át az egész holdat! Semmi nem maradhat rejtve! Szervezze meg a kutatást! Amint találtak valamit értesítsenek, haladéktalanul!” - Hangzott Xanatos parancsa.
Conor szótlanul figyelte az eseményeket és a rövid párbeszédnek nem nevezhető szóváltást, ami felettes és alárendelt között lezajlott. Tudta, hogy ő maga is kiküldött felderítőket akik, jelen pillanatban is járják a dzsungelt. A friss erők bevetése csak tovább növelt a hatásfokot, és annak az esélyét, hogy a még mindig a felszínen rejtőzködő esetleges, a Birodalom rendjére veszélyt jelentők, inkább előbb, mint utóbb fennakadjanak a járőrökből és felderítést végző egységekből szőtt hálón.
„Értettem nagyúr!” - Válaszolta röviden Wetter százados, majd maga köré hívta alárendelt tisztjeit és tiszthelyetteseit, hogy eligazítsa őket.
A díszsorfalat képező egység elvonulását követően Warn szótlanul várta, hogy Xanatos Nagyúr neki is adjon valamiféle utasítást. Közben hajtóművek zúgása harsogta túl a támaszpont készülésének munkálatait kísérő különféle hanghatásokat. Egy újabb bíborszín festésű Lambda osztályú űrsikló szállt le a készülő támaszpont területén, nem messze az övéktől.
Amint a jármű leszállt, s hajtóművei fokozatosan elhalkultak, majd végül teljesen elcsendesültek a rámpán egy Császári Testőr, pontosabban egy Legfelsőbb Birodalmi Védelmező jelent meg. Az páncélzatán lévő egyedi jelek segítették Conort abban, hogy azonosítsák az érkezőt. Graf Ironhand volt az, Xanatos Nagyúr „jobbkeze”. Az erős testalkatú Császári Testőr egyenesen Xanatoshoz lépdelt.
Conor intett a két testőr-századosnak, hogy húzódjanak hallótávolságon kívülre, majd ő maga is így tett. Tudta, hogy ami Xanatos és Ironhand között elhangzik, az nem tartozik rájuk. Míg a felettese és annak jobb keze társalogtak, Warn az épülő támaszpont munkálatait, majd az induló újabb felderítők távozását figyelte. Csak azt követően fordult ismét Xanatos Nagyúr felé, amikor a Graf Ironhandot a felszínre hozó űrsikló hajtóművei ismét felzúgtak, majd a hajó a fedélzetén a Nagyúr első emberével, ismét felemelkedett, aztán midőn egyre kisebb és kisebb pont lett az égen végül eltűnt szem elől.
„Warn tábornok, hozzám!” – Rendelkezett Xanatos nagyúr, aki időközben elindult a helyőrség immár álló, központi, parancsnoki épülete felé.
Conor, meghallva, hogy a Császári Testőrség Parancsnoka szólítja sietős léptekkel a parancsnoka előtt termett, majd megállt és mereven szalutált.
- Parancsára Xanatos Nagyúr! - Mondta határozottan.
Ekkor következett be az a különös természeti változás, amely nem kerülhette el a Császári Testőr figyelmét. Egyik pillanatról a másikra, a tiszta felhőtlen égen sötét, gomolygó viharfelhők úsztak össze egyetlen fenyegető egésszé. A vöröses fényt, szürkés sötétség váltotta fel. Aztán az ég megnyitotta könnycsatornáit, s szabadjára ereszteve a bennük összegyűlt, s most aláhulló hatalmas mennyiségű könnycseppet. ~ Monszun… ~ Suhant át a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező elméjén a felismerés. ~ Ez meg fogja nehezíteni a dolgunkat. ~ Jegyezte meg magában.
Tökéletesen igaza volt, bár fogalmazása meglehetősen enyhének volt mondható. Az eső intenzitása oly mértéket öltött, hogy a látótávolság nullára csökkent. A TIE vadászok és a Lambda osztályű űrsiklók kénytelenek voltak beszüntetni a repüléseiket, s visszatérni a csillagrombolók és cirkálók dokkjaiba, vagy a hold légkörén kívül folytatni járőrtevékenységüket. Az esőt kísérő hatalmas, széllökések megtörtek a támaszpont már szilárdan álló, védelmet nyújtó külső falain.
A legnagyobb meglepetések csak eztán következtek, sisakjának energiaellátása egyik pillanatról a másikra megszűnt. A beépített különleges érzékelők és a Hood egyaránt hasznavehetetlenné vált. Ezzel csaknem egyidejűleg érezte, hogy A Sötét Oldal hatalma oly mértékben körülöleli, hogy szinte jeges szorítást képez a gyomrán. Warn érezte, hogy teste egy pillanatra megadja magát, de mégsem csuklott össze a Sötét Oldal rá hatást gyakorló eleddig még az Uralkodótól sem tapasztalt példátlan erejétől. Keményen megvetette a lábát és koncentrált. Kinyúlt az Erőért. Megpróbálta magába szívni ez a Sötét Erőt és felhasználni arra, hogy megvédje vele magát.
Ahogy tudata csápjai szétterjedtek érezte a rohamosztagosokban a bizonytalanságot és a félelmet. Ugyanakkor azt is érezte, hogy végül felülemelkednek félelmükön. A hosszú évek gyakorlata, amely keményen felvértezte őket, s kiölte belőlük a gyávaságot, s elég tartást adott nekik ahhoz, hogy ne vegyenek tudomást a természeti erők furcsa játékáról. Néhányan, a gyengébb akaratúak közül ugyan pánikba estek, de közülük is a legtöbbet feletteseik, a mentálisan és fizikálisan egyaránt jól felkészített hadnagyok és századosok parancs szavai megállásra és munkájuk folytatására ösztönözték.
Ám a kevésbé trenírozott műszaki egység tagjain, akik nem rendelkeztek sem a rohamosztagosok, sem a tisztek védelmet nyújtó, különleges kiképzésével, erőt vett az őrület, és szétfutottak, megriasztott állatok módjára. Conor összeszorította a fogait, miközben megpróbálta elérni egyik-másik pánikba esni és fejét veszíteni készülő katona felé, hogy valamiképp megnyugtassa, s lecsillapítsa őket. Sajnos azonban még nem volt elég képzett azon technikákban, amelyekkel az elmére hatni lehet, de ettől még próbálkozott. Még ha valamelyest meg is vetette és feláldozhatónak vélte az egyszerű katonákat, kötelességének érezte, hogy tegyen valamit. Egy vad ötlettől vezérelve megpróbálta ezt a Sötét Erőt, mely környékezte segítségül hívni, hogy ez által hajtsa uralma alá a gyenge, s összeomló elméket...
|
|
|
Post by Lord Xanatos on Sept 16, 2007 9:15:07 GMT 1
Röviddel Graf távozása után hirtelen vihar kerekedett a Yavin negyedik holdján. Nem egyszerű vihar. Az eső gyakorlatilag ömlött az égből és az eső hangja gyakorlatilag elnyomta a még mindig járó Lambda sikló hangját. Az esőcseppek megállíthatatlanul elérték Xanatos nagyúr fejtetőjét és apró cseppekké átalakulva indultak el útjukra, lefelé. Nem jutottak azonban be a páncélba. Ahogy a rohamosztagosok páncélja is, úgy a testőrök páncélja is hermetikusan elzárta a testet a külső behatásoktól.
Midőn Xanatos magához hívatta Warn LBV-t, egyszercsak háborogni kezdett az Erő sötét oldala. Mivel maga Xanatos is érzékeny volt az egész galaxist behálózó energiamezőre, így tökéletesen érezte a háborgást. Olyan mértékű erőt érzett, amit még mestere, az Uralkodó jelenlétében sem érzett előtte.
Ahogy végignézett az embereken, látta és belemerülve az Erőbe, érezte mit is művelt velük az ismeretlen forrású sötét oldali erő, amely most koncentráltan telepedett le a holdra. Néhány rohamosztagos már-már elvesztette volna fejét, ha nincsenek mellettük a tisztjeik, de az ideiglenes támaszpontot építő műszaki személyzet több tagja is fejvesztve menekült. Azt is érezte, ahogy Warn LBV belemerül az Erőbe és tudatának csápjait kiterjeszti azokra, akik menekülnek, csakhogy a testőrtábornok ilyen jellegű kiképzést még csak igen keveset kapott, nem volt annyira képzett az Erőben, mint Xanatos és valahogy Xanatos úgy gondolta nem is ismer olyan képességeket, mint mondjuk a tudatbefolyásolás, vagy épp az empátia s a barátság. Ő maga azonban pont ennek a három alkalmazásnak a kombinációját alkalmazta a menekülőkön, akik megálltak s nem futottak el messzebbre. Eddigre Wetter százados is odaért hozzájuk és maga kísérte vissza a riadt műszaki személyzetet a munkájához.
Xanatos körülnézett és konstatálta, hogy a vihar elvágta őket az űrtől és a légi egységektől. Odaintette magához az egyik testőrt, majd még mielőtt Warn tábornokhoz intézett volna egy parancs-sorozatot, a testőrhöz szólt: - Próbáljanak meg kapcsolatot teremteni a Protector csillagrombolóval. Amint létrejött a kapcsolat, szóljanak. Aztán ha csendesedett a vihar, a Protector küldjön le egy Lambda osztályú siklót értem! - Értettem uram - mondta a testőr, tisztelgett és elsietett. - Warn tábornok, úgy látszik tovább maradok a holdon, mint azt gondoltam. Az Erő útjai kifürkészhetetlenek - mondta Xanatos, miközben visszahúzódott a lambda sikló pilótafülkéjének takarásába, hogy ne áztassa az eső. Úgy helyezkedett el, hogy a testőrtábornok is be tudjon állni mellé, hogy őt se érje eső. - Eleinte úgy gondoltam, hogy magára bízom a keresést és az egész hadműveletet. De az Erő és az eső másképp gondolta. Egy darabig itt maradok a holdon, ameddig szükségesnek ítélem. Mindazonáltal maga a hadműveleti parancsnok. Rendelkezzen eszerint. Itt egy adattábla a nyílt parancsával - adott át egy adattáblát Xanatos, amit még akkor írt meg, amikor az Uralkodó parancsát olvasta - ha elült a vihar, nekem a Byssre kell mennem, de remélem hogy megtaláljuk, amit keresünk addig. A Byssen is örülnék egy olyan testőr segítségének, mint amilyen Ön...
|
|
Birodalmi Rohamkommando
New Member
Birodalmi elitalakulat
A Galaxis legjobban k?pzett speci?lis egys?ge.%\9\%
Posts: 3
|
Post by Birodalmi Rohamkommando on Sept 16, 2007 12:05:31 GMT 1
Nem sokkal a vihar elõtt, talán csak percekkel, egy Kappa-osztályú komp hagyta el az Interorrgator hangárjait, is lépett be a Yavin IV légkörébe. A csapatszállító hajó fedélzetén a Birodalmi haderõ elit egységének, a rohamkommandónak egy szakasza tartózkodott. Tremayne Fõherceg az alakulatot Lord Xanatos parancsnoksága alá helyezte a hadmûvelet idejére.
Már majdnem földet ért a komp a megjelölt koordinátákon, amikor a sosem látott vihar kitört a hold teljes területén. A kompot hánykolódva érkezett a felszín felé, és a pilóta elõtti mûszerek teljesen megbolondulva villogtak, a jármû szenzorai semmi értékelhetõt nem mutattak, valamint a látótávolság szinte a nullával volt egyenlõ. - Kényszerleszállásra felkészülni! - üvöltötte a pilóta a komp belsejében ülõ katonáknak a belsõ kommunikációs rendszeren, majd sávot váltott - Itt Kappa-9 -es! Viharba kerültünk. Nem látom az LZ-t, ismétlem nem látom az LZ-t. Mérjék be az adást és küldjenek egy mentõegys... A gép elérte a talajt. A pilóta az utolsó pillanatban kapta fel annyira a gépet, hogy ne az orrával fúrodjon a sûrû aljnövényzettel takart tisztásba. A gép a hasán csúszott nagy sebességgel a vaskos fák közé, és végül hatalmas csattanással csapódott az egyik magas fa oldalának.
Sûrû füst szállt fel egy pillanatra a gép kettényílt törzsébõl, ami gyorsan beleveszett a sûrû vízfüggönybe, amely elborította a hatalmas dzsungelt. Egy alak mozdult nyílásban, és lépett ki a jármû roncsai mellé. A dzsungelnek megfelelõ terepszínû teljes páncélt viselt, hasonlót, amit a rohamosztagosok Megállt a roncs mellett, és lassan körbenézett a fák között, majd tekintetét a tisztásra fókuszálta. Egy mûszert tartott a kezében, mely ellenállt az elektromos viharnak, képernyõjén egy vörös pont villogott. Mögötte további, nagyjából egy tucatnyi hasonló, felfegyverzett alak jelent meg. A tiszt intett feléjük, majd sietõs léptekkel elindult a tisztás irányába, amelynek végén a kezében levõ mûszer egy épülethalmazt jelzett.
- Itt …Delta-1…Lezuhantunk…A pilóták és…. megsemmisült…! A koordinátáinkat nem…határozni…Tûlünk...métrerre...épületcsoport... – érkezett az elektromos viharnak köszönhetõen egy elég gyenge jelû kommadás a Birodalmi vészcsatornán a hold felszínén tartózkodó rohamosztagosok ideiglenes bázisára, majd az adás megszakadt.
|
|
|
Post by Exar Kun on Sept 16, 2007 19:38:48 GMT 1
A vihar, a villámlások, és a monszun eső továbbra sem akar csillapodni, és az egyre nagyobb mennyiségű víz miatt szinte alig lehet közlekedni, hisz a felázott talaj iszapossá, mocsarassá változott. Az erősődő széllökések több fát is gyökerestül csavarnak ki a helyükről. A vadállatok, akit látnak, azokat azonnal megtámadják...
|
|
|
Post by Exar Kun on Sept 19, 2007 7:21:56 GMT 1
A szakadó monszun eső elkezdett alábbhagyni, és az ég is valamennyire kitisztult. A viharos széllökések teljesen alábbhagytak. A moszun esőt zápor váltotta fel, a látási viszonyok ismét a normális, elfogadható értéken belül vannak...
|
|
|
Post by Lord Xanatos on Sept 19, 2007 20:17:47 GMT 1
Ahogy Xanatos és Warn az esõt bámulták, az csak nem hagyott alább. Áztató esõ volt, a legrosszabb fajtából. Elõbb "befutott" Wetter százados jelentése, miszerint az esõ befejezõdéséig nem tudják tovább használni a lépegetõket, mert az AT-ST-k nem bírják ezeket a talajviszonyokat, majd a felderítõk jelentkeztek be sorban, hogy az orrukig sem látnak, így inkább visszatérnének az ideiglenesen kialakított helyõrségre. Így már csak gyalogos szakaszok maradtak kint, akik viszont legalább annyira értettek a dzsungel harcászathoz, mint épp a sivatagi hadmûveletekhez...
Pár óra elteltével a vihar alább hagyni látszott, és azonnal megjelent Xanatos egyik pilótája: - Uram - hajolt meg mélyen - kapcsolatba léptünk a Protector rombolóval, a siklója elindult. - Rendben, szerelkezzenek át oda. A két testõr is álljon készen az indulásra! - Értettem uram - mondta a pilóta és elsietett. Conor Warn tábornok épp Wetter századossal egyeztetett valamit, amikor megérkezett az újabb vörösre festett Lambda osztályú sikló. Xanatos pilótái és a testõrök áttelepültek arra a siklóra, a frissen érkezett pilóták pedig a leszállótalpain álló gépre. Xanatos ekkor odasétált Warnhoz és Wetterhez, akik közül az utóbbi fõvetéssel és meghajlással tisztelgett elõtte. - Átadom a parancsnokságot Warn tábornok. Ha bármit találnak a holdon, azonnal jelentsen, 4 óra múlva vételkészen leszek a Byss-en. A saját holo-vevõmre küldje jelentését! - mondta elõbb Warn tábornokhoz, majd Wetterhez fordult: - Wetter százados. Mostantól Warn tábornok a parancsnoka. Õ irányítja önöket és az õ szava annyit ér, mintha én mondanám. - Értettem uram! - Mutassa be õt az embereinek a rádióban! - Igen uram! - Ne okozzanak csalódást - mondta Xanatos és ezzel egyidejûleg egy "félelem keltés" erõ alkalmazást indított a százados felé. Mivel ereje koncentráltan csapott le a századosra, így az kissé összerezzent és mély meghajlással nyugtázta Xanatos nagyúr parancsát.
Xanatos nem várt egy percet sem tovább, egyenesen a siklóra ment... A pilóták sem tétlenkedtek, hiszen amint Xanatos nagyúr elhelyezkedett, már fel is emelték a gépet és elindultak a Protector csillagromboló felé. Már a légkörben mellé szegõdtek a speciálisan vörösre festett TIE vadászok, akik egészen a csillagrombolóig kísérték.
A Protectoron nem volt szükség díszõrségre. Xanatos egyenesen a parancsnoki hídra ment, de eközben már elõkészítették a hajó indulását a Byssre. A két Császári Testõr a nagyúrral azonos tempóban indult a hídra és mindvégig vele maradtak. Xanatos aztán megérkezett a hídra, ahol Chase kapitány már várta: - Uram - köszöntötte mély meghajlással a testõrök fõparancsnokát - azonnal indulunk a Byssre - és ahogy ezt kimondta, a csillagromboló körül megnyúltak a csillagok és az elindult a Byssre...
Xanatos még a siklón kódolt holoüzenetet küldött Tremayne Fõinkvizítornak, melyben közölte, hogy a Yavin negyedik holdján a parancsnoki feladatokat átadta Conor Warn legfelsõbb védelmezõnek, õ pedig Császári utasításra a Byss bolygóra távozott...
|
|
Raven Conor
Junior Member
Katona
Halott!c!Default
Posts: 245
|
Post by Raven Conor on Sept 21, 2007 18:32:21 GMT 1
A szakadó esõben semmit sem láttunk. Szinte vakon ,,tapogatózva", szerencsére bízva magunkat haladtunk a dzsungelben. Az esõkabát dacára szép kis víz zuhatagot kaptunk az arcunkba. A szerencse viszont ránk mosolygott: a monszun hirtelen abbamaradt, mire a látási viszonyok valamelyest javultak. Az esõ viszont nem szûnt meg. A távolban megpillantottam valamit: egy nyílásnak tûnt... egy barlang nyílásának. Kérdõen Kate-re pillantottam. Õ beleegyezõen bólintott, majd megindultunk a barlanghoz. Mielött beléptünk volna, aktiváltuk a karabélyaink elejére elhelyezett lámpákat, majd beléptünk. Bevilágítva láttuk, hogy eléggé mélyre nyúlhat. Egyenlõre azoban nem szándékoztunk beljebb menni. Alig tíz métert mentünk beljebb, majd megálltunk és lepakoltunk. Ledobtuk a csuromvizes esõkabátot, majd a táskáinkat. Még a monszun elött láttam, hogy a nap elindult lefele a horizonton. Közeledik az éjjel, és itt kell töltenünk.
|
|
Conor Warn
Junior Member
Er?haszn?l? S?t?t Oldal Pont: 6 Cs?sz?ri testőr Legfelsőbb Birodalmi V?delmező
Legfelsőbb Birodalmi V?delmező%\4\%!c!red
Posts: 343
|
Post by Conor Warn on Sept 21, 2007 19:37:51 GMT 1
Conor érezte, hogy saját próbálkozásai az Erő azon felhasználásában, hogy nyugalmat teremtsen az ismeretlen Erőhasználótól eredő káoszon, elbukni látszott. Ekkor avatkozott be az eseményekbe Xanatos főherceg. Warn érezte, ahogy parancsnoka kinyúlt az Erőért, majd megzabolázta és nyugalommal töltte el az őrület határára sodródott elméket. A Császári Testőrség vezetője által megnyugtatottakat végül Wetter százados gyűjtötte össze és vezette vissza. A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező elismeréssel adózott Xanatos nagyúr tudásának és képességeinek.
Amint sikerült a műszakiakat és némely, a téboly első jeleit mutató rohamosztagosokat sikerült összeterelni, valamint az energiaellátás is visszatért, a támaszpont építési munkálatai folytatódhattak.
„Warn tábornok, úgy látszik tovább maradok a holdon, mint azt gondoltam. Az Erő útjai kifürkészhetetlenek.” - Jegyezte meg Xanatos főherceg, miközben az egyik Lambda osztályú űrkomp védelmébe húzódott a szakadatlanul ömlő eső elől. Conor követte felettese példáját.
„Eleinte úgy gondoltam, hogy magára bízom a keresést és az egész hadműveletet. De az Erő és az eső másképp gondolta. Egy darabig itt maradok a holdon, ameddig szükségesnek ítélem. Mindazonáltal maga a hadműveleti parancsnok. Rendelkezzen eszerint. Itt egy adattábla a nyílt parancsával, ha elült a vihar, nekem a Byssre kell mennem, de remélem, hogy megtaláljuk, amit keresünk addig. A Byssen is örülnék egy olyan testőr segítségének, mint amilyen Ön...” - Mondta a Császári Testőrség Főparancsnoka, s közben átadta a nyílt parancsot rejtő adattáblát a Legfelsőbb Birodalmi Védelmezőnek. Warn átvette az adattáblát, majd összecsapta a bokáit. Jól estek neki Xanatos Nagyúr szavai, de ugyanakkor nyugtalansággal is eltöltötték. A tudat, hogy a vezetés felelőssége az ő nyakára hárult, komoly terhet rótt a Legfelsőbb Birodalmi Védelmezőre.
Tudta, hogy a korábban tapasztalt szokatlan természeti jelenségek és az Erő Sötét Oldalának hatalma, mely pillanatok alatt uralkodott el a munkálatokat végzőkön, fokozottan veszélyessé teszi a felszíni műveleteket. Ugyanakkor bizonyította, hogy más Erőhasználók is lehetnek még a felszínen. Legalábbis Warn kizártnak tartotta, hogy valaki egyes egyedül okozhatott ekkora zavart az Erő révén a természetben és az elmékben.
Sem Xanatos, sem Conor nem szóltak, csupán szótlanul szemlélték a természet erőinek tombolását.
A vihar csillapodtával, majd elmúltával a kommunikációs kapcsolat ismét helyreállt a támaszpont és a kint lévő egységek között. A lépegető egységeket már korábban kénytelenek voltak visszahívni, így csupán a gyalogos felderítő egységek folytathatták tevékenységüket. Conor az eső elállását követően magára hagyta parancsnokát és megkereste Wetter századost. A rohamosztagos tiszt a tőle kért jelentést azzal kezdte, hogy az egyik, a Kappa-9 -es hívójelű leszálló sikló, a fedélzetén Tremayne főinkvizítor roham-kommandójának egyik egysége lezuhant valahol a Hold felszínén. Közölte azt is, hogy sikerült egy töredezett adást venni az egységtől.
- Küldjenek ki egy felderítő-mentő egységet az utolsó vett koordinátákra, a lezuhant gép valahol a közelben lesz. - Rendelkezett Conor. Tudta, hogy most a kommunikációs kapcsolat ismét helyreállt és az időjárás is megengedi, lehetőség nyílt, arra hogy további, mindenek előtt légirobogókat, terepsiklókat, antigravitációs egységeket küldjenek ki, amelyek mozgását nem gátolta a fölázott talaj. - Vessenek be mindent, ami van, ARC-170esek repüljenek kis magasságban, küldjenek ki légirobogókat, antigravitációs járműveket. Eredményt akarok, mielőtt ismét esni kezd. - Tette hozzá, majd a közeledő hajtóművek zúgását meghallva az égre emelte a tekintetét. Egy újabb vörös festésű Lambda osztályú sikló jelent meg az épülő támaszpont felett, aztán kisvártatva leszállt. Warn látta, ahogy a Xanatos nagyúr kíséretét adó két testőr-százados, valamint a pilótái áttelepültek az újonnan érkezett két pilóta, pedig átsétált a korábban leszállt űrsiklóhoz.
A Császári Testőrség Parancsnoka ezen fenti események közepette csatlakozott Warnhoz és Wetterhez.
„Átadom a parancsnokságot Warn tábornok. Ha bármit találnak a holdon, azonnal jelentsen, 4 óra múlva vételkészen leszek a Byss-en. A saját holo-vevőmre küldje jelentését!” - Monda Xanatos Főherceg a Legfelsőbb Birodalmi Védelmezőnek, aki válaszul feszes vigyázzállásba vágta magát és mereven szalutált. Ezzel fejezte ki, hogy megértette a parancsot. A Birodalmi Főtanácsos ezt követően a rohamosztagos tiszt felé fordult:
„Wetter százados. Mostantól Warn tábornok a parancsnoka. Õ irányítja önöket és az õ szava annyit ér, mintha én mondanám.” „Értettem uram!” „Mutassa be őt az embereinek a rádióban!” „Igen uram!” „Ne okozzanak csalódást!”
Midőn a Császár Testőrségének első embere e szavakat kimondta Conor tisztán érezte, ahogy egyik pillanatról a másikra Xanatos kinyúl az Erőért és ezzel szinte egyidejűleg Wetter százados összerezzen, mintha fagyos fuvallat futna végig a gerince mentén. Warn elmosolyodott a sisakja alatt, felismervén az Erő által közvetített megfélemlítést, bár ő maga ezt szükségtelennek tartotta. Ugyancsak feleslegesnek tartotta azt, hogy Wetter mindenkinek bemutassa őt. A Császár Testőreinek névtelennek kellene maradniuk az egyszerű katonák számára. Conor úgy vélekedett erről, hogy egy névtelen idegen, aki rendelkezik velük, sokkalta félelmetesebb annál, mint ha ezt az idegent név szerint ismernék. A rohamosztagosok is csupán egy betűkből s számokból álló azonosítóval, szolgálati számmal rendelkeztek.
Xanatos Nagyúr ezt követően ismét magukra hagyta a rohamosztagos tisztet és a testőr tábornokot, majd felment az újonnan érkezett Lambda osztályú űrsikló fedélzetére. A vörös színűre festett jármű felszállást segítő és főhajtóművei néhány pillanattal később működésbe léptek. A Lambda felemelkedett és pillanatokon belül egyre távolodva eltűnt a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező szemei elől.
- A bemutatástól eltekinthetünk százados, de az utasításaimat azonnal hajtsa végre! - Mondta Warn a rohamosztagosnak. Szavai ércesen és határozottan csengtek sisakjának hangszóróiból. A százados fejet hajtott és elsietett. Conor tekintete a távolodó katonáról a befejeződéshez közeledő építési folyamatban munkálkodó műszakiakra és a velük együttműködő rohamosztagosokra terelődött. Néhány percig szemlélte a serényen dolgozókat, majd két kezébe vette az adattáblát, amit Xanatos nagyúrtól kapott, villámgyorsan átfutotta az ott leírtakat, majd elindult a már elkészült irányító központ felé…
|
|
|
Post by Exar Kun on Sept 25, 2007 9:16:43 GMT 1
A Yavin 4-en az eddigi mérsékelt esőzés ismét monszuni méreteket ölt, és az időjárás jelentősen radikalizálódik. Ismét erős villámlások, széllökések, monszun esőzések tapasztalhatóak, a látási viszonyok ismét nullához közeli értéket vesznek fel.
|
|
Raven Conor
Junior Member
Katona
Halott!c!Default
Posts: 245
|
Post by Raven Conor on Oct 5, 2007 20:02:21 GMT 1
Ahogy a barlang bejárata felõl hallottuk, a monszun újra rákezdett. Az esõtömeg szinte dörömbölt a barlang tetején. Féltem tõle, hogy bármelyik pillanatban beszakadhat. Bár ahogy a falakat elnéztem, elég masszívnak tûnt. Lehuppantunk a földre. - Mi a fene folyik itt? - kérdezte Kate. - Évek óta élünk már itt, de nem emlékszem, hogy valamikor is lett volna ilyen mértékû esõzés. - Lehet, hogy ez valami idõszakos dolog - tippeltem. - Ugyan már Raven - legyintett a lány. - Most komolyan, szerinted normális, hogy hirtelen, egyik pillanatról a másikra lezúdul az áldás, aztán javul, majd újra kész pokol lesz minden? Nem, ez egyáltalán nem természetes... és van még valami: a vihar kezdetekor be volt kapcsolva a sisakom hõérzékelõje. Ám amikor rákezdett, hirtelen elhangyásodott a kép. Le is kapcsoltam. Úgy tûnt, az elektronika megadta magát. Összevontam a szemöldökömet, miközben a barlang bejárata felé néztem. - Igazad van, itt valami nagyon nem kóser. Láttad az állatokat? Úgy futottak, mint akit korbáccsal kergetnének. Csendbe burkolóztunk, egyikünk sem szólt jó ideig, miközben az esõ kopogását hallgattuk.
|
|
Conor Warn
Junior Member
Er?haszn?l? S?t?t Oldal Pont: 6 Cs?sz?ri testőr Legfelsőbb Birodalmi V?delmező
Legfelsőbb Birodalmi V?delmező%\4\%!c!red
Posts: 343
|
Post by Conor Warn on Oct 6, 2007 10:41:02 GMT 1
A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező a még mindig épülő birodalmi támaszpont, immár befejezett fő épületében, a parancsnoki központban állt és a monitorokat szemlélte. Az épületen kívül elhelyezett holokamerák képe lehangoló látványt mutatott. Az eső továbbra is oly intenzitással zuhogott, mintha valamiféle hatalmas tárolóedényből öntötték volna a Yavin IV felszínére. A látási viszonyokat tükrözte, hogy a kamerák, amelyeknek a támaszpont környezetét kellett volna megfigyelés alatt tartani, a rájuk hulló eső miatt szinte semmit sem mutattak.
Az időjárás viszontagságai ellenére a támaszpont építési munkálatai lassan a végükhöz közeledtek. A felderítési és járőrtevékenységek azonban gyakorlatilag szüneteltek. A kiküldött ARC-170eseket vissza kellett hívni, s így a légi felderítés, amely meggyorsíthatta volna a felszín és a dzsungel leképezését, valamint segíthetett volna a lezuhant egység lokalizálásában, teljességgel megszűnt. A repulzoros felszíni gépesített járőröknek meg kellett állniuk, és pozícióikat tartva ki kellett várniuk a vihar elmúlását. A nullára csökkent látási viszonyok mellett ugyanis, a járművek radarjai és más érzékelői nem voltak elégségesek.
Warn elégedetlen volt. Szótlanul hallgatta, ahogy a kommunikációs tiszt időről-időre megpróbálja felvenni a kapcsolatot a kint lévő pozícióikat tartva mozgásképtelenségre kárhoztatott gépesített egységekkel, valamint az ítéletidő miatt odakint rekedt gyalogsági egységekkel. Némelyik egység adását tisztán lehetett hallani, ám mások forgalmazása csak alig-alig volt érthető, vagy egyáltalán nem. Ha az időjárás továbbra is ennyire hátráltatni fogja őket, akkor a művelet nagyon hosszúra fog nyúlni. Valami mással kell próbálkoznia. Miközben a más megoldáson töprengett, eszébe ötlött valami.
- Wetter százados! - Intette maga mellé, a rohamosztagos tisztet, aki pillanatnyilag a szárnysegédi feladatokat látta el mellette, azon túl, hogy ő koordinálta a kiküldött felderítőcsapatokat. Amint a százados, aki időközben épp a kommunikációs tiszttel beszélgetett, mellette termett, folytatta. - Van valami hír a Kappa-9-es egységről? Sikerült már megtalálni őket, vagy felvenni velük a kapcsolatot.
- Még nem… - Hangzott a válasz, amely további nemtetszést váltott ki a Császár személyes testőréből.
- A jelenlegi időjárási viszonyok közepette az élőerős felderítés és járőrtevékenység beláthatatlan ideig lehetetlen lesz. Vegye fel a kapcsolatot Olessa hadnaggyal. Ő a Ziost-Korriban Egyesített Helyőrség által küldött felszíni egységek vezetője. Jelenleg a támaszpont építés feladatait felügyeli. Kérdezze meg tőle, hogy hány olyan kutász-, fürkészdroidunk van, amelyek bevethetőek ezen éghajlati és terepviszonyok között. Amennyiben van ezen feltételeknek megfelelők, úgy azokat haladéktalanul indítsák el, Echo-4es kutatási séma szerint. - Mondta a századosnak, majd a holografikus terepasztal felé fordult, amelyen apró pontokként villogtak, amik a kint lévő azon egységek helyét jelezték, amellyel volt rádiókapcsolat.
- Értettem! - válaszolta a százados, majd a összecsapta a bakancsai sarkát és sietős léptekkel elhagyta a helyiséget.
A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező levette bíborszín köpenyét és helyet foglalt egy széken, amelyet a monitorok és a holografikus terepasztal között helyezett el. Nehezen viselte ezt a fajta, tétlenségre kárhoztató várakozást. Az időjárás a felszíni mellett a hold felett keringő hadihajókkal való kapcsolattartást is megnehezítette. Conor remélte, hogy amint az idő enyhül, felveheti a kapcsolatot a hadihajókkal, és esetleg beszélhet, Tremayne főinkvizítorral, aki talán már kihúzott némi használható információt a fogolyból. Ugyanakkor az is eszébe jutott, hogy fel kellene mennie a cirkálóra, ahol a Jedit tartják őrizet alatt, hogy amíg a Főinkvizítor a felfuvalkodott zabrakit bírja jobb belátásra, ő ugyanezt tehesse, vagy legalábbis megkísérelhesse a Jedivel. Feltéve, ha Tremayne Főherceg már nem intézkedett arról, hogy a Birodalmi Inkvizíció képzett kihallgató tisztjei „pártfogásukba” vegyék azt a foglyot is.
A küldetés, amellyel az Uralkodó megbízta őt a kezdeti sikerek és kecsegtető eredmények után, a kedvezőtlen körülmények miatt elakadni látszott, ez pedig a legkevésbé sem tetszett Warnnak. Szüksége lett volna valakire, vagy valamire, amin kitöltheti a dühét. Remélte, hogy akadnak további olyan személyek is a felszínen, akikre ráillik a Birodalom Ellensége, megnevezés. Ha így van, akkor az ő elfogásukkal, vagy ellenállásuk esetén likvidálásukkal igazolhatja a Császárának, hogy helyesen tette, amikor ezzel a küldetéssel személyesen őt bízták meg...
|
|
Raven Conor
Junior Member
Katona
Halott!c!Default
Posts: 245
|
Post by Raven Conor on Oct 15, 2007 20:25:12 GMT 1
- Hamarosan beesteledik, szerintem pihenj le, majd én örködöm - mondtam. - Biztos vagy benne? Tudtommal te voltál õrségben a multkor - vonta fel a szemöldökét Kate. - Nem számít, amúgy sem vagyok álmos kedvemben - mosolyogtam, miközben felálltam. - Pihenj csak. Biztosra vettem, hogy akadékoskodott volna még egy kicsit. Elég régóta ismertem Kate-t, nagyon nehezen szokott engedni az igazából. Most viszont csak bólintott, majd az esõkabátokból rögtönzött pokrócot készített és eldölt rajta. Ekkorra már a barlang bejárata elött álltam, miközben a monszunesõzést figyeltem.
Bár a kinti történéseket figyeltem, gondolataim messze száguldottak. Kíváncsi voltam, hogy merre járhatnak a többiek, hogy hogyan boldogulnak ebben az ítéletidõben. Õszintén reménykedtem benne, hogy nem futottak bele a törzstagokba. Bár az elit rangerek kiképzésükbõl adódóan elég nehéz ellenfelet jelentettek a primitív, technológiát alig ismerõ benszülötteknek, a törzstagok hazai pályán voltak, illetve sokkal nagyobb létszámban voltak jelen a Yavin IV dzsungeleiben. Ez pedig ellensúlyozta a tapasztalt rangerek képességeit...
Fél órája álltam már a barlang bejárata elött, amikor furcsa dologra lettem figyelmes: morgó, állatszerû hangot hallottam a barlang belseje felõl.
|
|
Birodalmi Rohamkommando
New Member
Birodalmi elitalakulat
A Galaxis legjobban k?pzett speci?lis egys?ge.%\9\%
Posts: 3
|
Post by Birodalmi Rohamkommando on Oct 21, 2007 19:48:39 GMT 1
A tomboló vihar lassan kezdett alább hagyni, de az esõ szakadatlanul hullott továbbra is álá a fekete felhõkkel borított égbõl. A romok, mely valaha egy letünt kultúra szent helye lehetett, megfelelõ védelmet nyújtott a tucatnyi, terepszínû vértbe öltözött birodalmi kommandós számára. A szakasz parancsnok kitekintett a kidölt fallal övezett épületbõl. Kezében egy elektrotávcsõ jelent meg, majd végigpáztázta a tisztáson túli, még a nem túl sûrû, rikás fákkal szegélyezett növényzetet. Eltette az elektrotávcsövet, majd egy tenyérnyi méretû szerkezetet vett elõ övének egyik rekeszébõl. A rajta levõ kis képernyõ felvillant és egy zöld pont jelent meg rajta. A kommunikáció helyreállt. A fent keringõ, a csillagrombolók által kibocsátot mûholdak szenzorai által letapogatott felszínen megjelent a pozíciójuk a mellé írt koordinátákkal együtt. A kommunikáció helyreállt. - Készüljenek, indulunk. - szólalt meg a sisakrádióban, majd csatornát váltott, a birodalmi katonai kódolt csatornára - Itt a Delta-kommandó. DCC-001 -es parancsnok beszél. Pozíciónk D12-H4 rácskoordináta. Két kilóméterre vagyunk a Biztonsági Zónától. Megkezdjük a zóna megközelítését. Delta vége.
A kommandó alakulat katonái gyémánt védelmi alakzatba fejlõdve elhagyták a romokat, és elindultak a megjelölt koordináták felé. A látótávolság a sürû esõnek köszönhetõen alig tíz méter lehetett, azonban a speciális sisakvizor a beépített szenzorok segítségével ennek a távolságnak a triplájáig tisztították meg a képet a katonák elõtt. Lassan haladtak, szinte nesztelenül az egyre sötétedõ bolygó dzsungelének hatalmas fái között.
|
|