Yavin 4 dzsungelei

[Exar Kun]

Sejtelmes narancssárga fény szűrődik át a hatalmas lombkoronákon keresztül, kísérteties hangulatot kölcsönözve a dzsungelnek. Szinte minden nap esik az eső, és a magas páratartalom miatt alaposan próbára teszi az élőlények szervezetét az esőerdő. A helyi élőlények tökéletesen alkalmazkodtak a klímához, és gond nélkül éldegélnek. Bár már 4000 éve történt a sith háború, az esőerdő magán viseli néhol nyomait, mikor is a jedik végigpusztították a dzsungel bolygót, hogy megállítsák a hatalmas Sith Nagyurat, Exar Kunt...

[Szikandar]

A bolygó atmoszféráját egy z-95-ös vadászgép szeli át. Az űrhajó a dzsungel fáinak lombkoronáit súrolva keres megfelelő leszállóhelyet. A pilóta 20 perces keresgélés után rábukkan egy kis tisztásra, ahol könnyedén teszi le vadászgépét. A hajtóművek leállnak és a pilótafülke teteje félrecsusszan. Hetvenes éveiben járó öregember száll ki fiatalos lendülettel a fülkéből és huppan le a talajra.
-Végre itt vagyok. Érzem, hogy e helyet átjárja a sötét erő. Nincs is jobb hely ennéla meditálásra és legújabb képességem gyakorlására.-mosolyog Szikandar, majd beveti magát a dzsungel mélyére...

[Komari Vosa]

Komari Vosának kicsit elege lett a Bando Gora közkatonáiból. A züllött csőcselék. A galaxis legalja. Gyilkosok, rablók, kalózok, renegát katonák, maffiózók. Egy valami tartotta össze ezt a csürhét, mégpedig a nő hatalma. A hatalom, ami rettegéssel töltött el oly sok embert. Komari Vosa vágyott erre a hatalomra, erre a hirhedtségre, és élvezte is. De nem állhatta tovább ezeknek a pondróknak a közelségét. A gamorraiak bűzhödt lehelletét és többi alattvalója gonosz de egyszerű kisugárzását. Az, akire büszke volt, és akiben látott lehetőséget, messze járt a galaxisban. Az utóbbi időben Nexu volt az akiben egyedül megtudott bízni. Bár tudta, hogyha Nexunak érdekében állna, egyből átmetszené a nyakát, de azt is tudta, hogy a férfinak nem áll még ez érdekében. Amikor pedig odáig jutnak majd, Komari sem fog habozni. De addig is Nexu volt a legjobb embere. Az üdvöskéje. Távolléte azonban elhatározásra juttatta a nőt. Hamar döntött. Kiosztotta a parancsokat és beszállt hajójába. Senkit sem vitt magával. Testőrökre nem volt szüksége, csak egy kis magányra. Felszállt, és gyorsan elhagyta Mersont. Gondolkodás nélkül a sith űrbe jött, egyenesen a Yavin negyedik holdjára. Az itteni kisugárzás szinte selmyes lepelként borult rá. Itt otthon érezte magát. A visszafolytott erők úgy feszültek egymásnak, mintha akármikor elpattanhattak és rászabadultak volna a világra. Komariban is ilyen erők feszültek, de ezt a külvilág nem érzékelte. Még az erőhasználók is csak nagy ürességet láttak ha ránéztek a nőre. Emögött a maszk mögött tombolt az a sötét erő, aminek szikráit, töredékét Komari néha elengedte. Hatalmának ettől a parányi hányadától rettegtek annyian, akik ismerték. Elképzelni sem tudták, hogy milyen lehet, ha Komari szabadjára engedi valódi mivoltát. Talán jobb is így. Talán ezért is jött el a nő a dzsungel magányába pár napra. Hogy meg tudja őrizni hidegvérét, hogy tovább tudja majd űzni ármányos praktikáit. A kikötőtől nem messze bevágott a dzsungelbe és szokásos kis tisztását felkutatva meditálni kezdett. Környezete szépen lassan idomulni kezdett hozzá. A lótuszülésben meditáló nő lassan felemelkedett a levegőbe. Lebegő alakja körül életrekelt a világ. Érezte környezetét és környezete önálló életre kelt. apró kis örvény keletkezett körülötte, földdarabok és levelek röppentek föl, hogy földöntúli táncot járva adják tudtára a világnak, hogy valakinek még felettük is hatalma van. A fák felsőbb ágai kiszakadtak a földből és ostroként csapkodtak. Az élővilág fejvesztetten menekült Vosa közeléből és a dzsungel ezen részén mintha kicsit be is sötétedett, a felhők is felgyűlve kavarogtak körbe és körbe.
Komari Vosa végre lenyugodott. Feszültségét kisugározta a természetre. Nagyot sóhajtott és mélyen beszívta a dzsungel párás, fülledt, erő átitatta levegőjét.

[Szikandar]

Szikandar már jóideje rójja fáradhatatlanul a rengeteget, mikor furcsa dologra lesz figyelmes. A vadon állatai, madarai fejvesztetten menekülnek valami elől. A próféta tekintetét az égre emeli és látja, amint a napot sötétség fedi el.
~Ez nem lehet véletlen.-állapítja meg magában a próféta, mikor megérint a mérhetetlen sötét Erő.
~Valaki van itt.Méghozzá a sötét oldal híve.-mosolyog Szikandar, majd az Erő segítségével sétabotjának kristálycsúcsa fehér fénybe kezd pompázni és elindul az erőhasználó felé. Amint egyreközeledik, az ismeretlenből áradó Erő méginkább megérinti és felcsigázza a próféta kíváncsiságát. Ám tudja, hogy óvatosnak kell lennie,ezért az Erő segítségével felerősíti érzékszerveit. Egyre közeledik az ismeretlen felé...

[Komari Vosa]

Komari kieresztett érzékei felfigyelnek a közeledő alakra. Arról aki nem illik a hely ökoszisztémájába. A nő szemei felpattannak és a közeledő felé fordítja a fejét. A természet tombolása lassan abbamarad és a nő leereszkedik a földre. Érzi, hogy a másik egyedül van. Nagyot szív a fülledt levegőből és teljesen visszatér a meditációból. Az övén lévő görbem, elegáns kardok a kezébe röppennek és a tisztás közepén magabiztosan, kis terpeszben megáll. Bevárja a közeledőt. Nem használja az erőt a rejtőzésre. Szembe néz az ismeretlennel. Bízik a saját erejében.

[Szikandar]

A próféta érzékeli, hogy a hatalmas erőkoncentráció megszűnik és tisztán érzi az erőhasználó jelenlétét. A biztonság kedvéért kardját kézbe veszi és kilép a fák rejtekéből. Tekintete megállapodik az előtte álló nőn.
-Nem hittem volna, hogy rajtam kívül más erőhasználó is ebbe a rengetegbe merészkedik. Az én nevem Szikandar. Megtudhatom az Ön becses nevét?-kérdi mosolyogva Sziknadar, miközben figyeli a nő minden apró mozdulatát.

[Saggitarius Sykric]

Meg kell találnom a látomás forrását ahol anyám láttam. Semmi gond megnézzük ezt a bolygót, valahogy érzem a látomás valahonnan innen jött. Le kell szállnom ide. Aztán lessz ami lessz. Bárcsak Szikandar megtalálna olyan sokat kell neki mondanom, annyi tanulni valóm van még vele. Nagyon remélem tanít még igaz a 3 év kemény munkával telt el. Így tudtam fejleszteni magam. A droidom zökkent ki a gondolkodás menetet
*Mi gépek? Hol? Rendben szálj le ott a közelben, hátha segítenek eligazodni... Nagyon rossz érzésem van, az erő kavarog ezen a helyen...

[Komari Vosa]

Meglátja az idegen férfit és alaposan végigméri, amíg az hozzá beszél. Előrelép kettőt, hogy masszívabb talajon álljon és kis terpeszben megint megáll. Arcvonása hideg és nem árul el semmit. Tekintete is érdektelenséget sugároz és ijesztő magabiztosságot. Hangja unatkozó és kicsit kioktató.

- Számíts mindig mindenre, és akkor nem érhet meglepetés. Amúgy meg mit érsz a nevemmel? A név nem számít, csak az akit takar. Nekem sem mond semmit az, hogy Szikandar.

Pár másodpercre elhallgat és mégközelebb lép. A távolság már csak 5-6 lépés. Ekkor engedi megint szabadjára az erőt és öleli körbe vele az idegent. Tudati csápjai agresszíven zaklatják a férfit, de nem akar a gondolataiba férfőzni, csak megijeszteni. Elő akarja csalogatni belőle az igazi énjét, az esetleges fenevadat. Ujjai szorosan hozzásimulnak kardjának aktiválógombjaihoz. Az adrenalin szétáramlik a testében. Minden idegszála megfeszül. Izmai úgy várják a küzdelmet, mint egy összenyomott rugó kilövés előtt. De lelke mélyén mégis nyugalom honol. Az énjét majd szétfeszítő energiát játszi könnyedséggel tartja kordában. A vele szemben álló is érezheti a kettősséget.

- Mit vársz tőlem? Mit hallanál a legszívesebben? Talán reménykedést érzek benned? Vagy félelmet? Vajon elhagyod e ezt a dzsungelt élve? Érdekes kérdések ezek.

[Szikandar]

Az agg prófétát szórakoztatja a nő stílusa és jóságosan mosolyog.
-Ahogy látom, a Galaxisban a jómodor kihalóban van.-mondja kuncogva az öreg és eg apró lépéssel közelebb kerül a nőhöz. Szikandar elégedetten nyugtázza, hogy a nőt nem ejtették a kobakjára és az erő segítségével megpróbálja megfélemlíteni. Ám Szikandar pont erre számított és kényelmesen támaszkodik sétabotjára, miközben továbbra sem mutatja ki foga fehérjéjét és csupán kostólgatja a vele szembenálló lény erejét és türőképességét.
-Valóban! Kit érdekel, hogy mi a neved. Úgyse ismernélek tőle jobban. Szerinted félek tőled? Csalódást kell okoznom ifjú jedi. Engem mindig a tudásszomjam és a kíváncsiságom hajt. Miért nem beszélgetünk inkább. A szavak sokszor hatásosabbak a fegyvereknél.-mosolyog tovább Szikandar, miközben szemei olyan ártatlanságról árulkodna, mintha soha életében nem bántott volna egy legyet se.

[Conor Warn]

Conor Warn gépe belépett a bolygó légkörébe, majd meredeken, szinte zuhanva ereszkedett. A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező gyakorlott, s ügyes pilóta volt, így nem okozott számára gondot, hogy alig néhány méterrel a dzsungel fáinak koronája felett egyenesbe hozta a gépet. Már ekkor megérezte a bolygó egészét átható, s ott jelenlévő Sötét Erőt. Kellemes, jóleső érzéssel töltötte el. Úgy tervezte, hogy a massasi templomoktól távol, egy megfelelő méretű, de nem túl nagy sík területen teszi le a gépet, majd gyalogosan közelíti meg a letűnt kultúra mementójául visszamaradt épületegyüttest. Az elképzelést azonban egy kissé nehézkesebb volt végrehajtani. Ugyanis alkalmas leszállóhely nem igazán kínálkozott. Ügyelve, hogy ne repüljön túl közel a templomokhoz, hisz ezzel a lelepleződést kockáztatná, átesési sebesség közelébe lassította a gépet, majd újabb kört írt le. Végül talált egy alkalmas helyet, mely nagyjából akkora, mint a gépe, s ahol könnyűszerrel letehette gépét.

A leszállást és a hajtóművek leállítását követően Conor kimászott a pilótafülkéből. Megmozgatta az utazás során elgémberedett tagjait, majd a tároló rekeszből elővette az álcázó-hálót és gondosan letakarta vele a Cutlass-9esét. Ezt követően levette, gondosan összehajtotta és az egyik tárolóba helyezte a bíbor színű köpenyét, és helyette a terepviszonyokhoz és a környezethez jobban illeszkedő zöldes színűre csuklyás köpenyt vett fel, ami ugyancsak a tároló rekeszben volt. A fejébe húzta a csuklyát, majd gondosan összevonta maga körül a köpenyt, s elindult a templomok felé. Óvatosan haladt, kizárólag a látására és a hallására támaszkodott, ahelyett, hogy az Erőt használva volna, ami az adott körülmények között elárulná a jelenlétét.

[Varaitok]

A Yavin rendszerbe egy Zeltor vadászgép lépett be, a Zeltor az Árny Légió saját gyártmányú gépe volt. Egy elég nehezen irányítható gép volt, de egy olyan pilótának, mint Varaitok, nem okozott gondot az irányítása. A vadászgép gyorsan közeledett a Yavin gázóriás negyedik, lakható, mégis eléggé lakatlan holdja felé. A légkör felé közeledve Varaitok fokozatosan visszavett a hajó sebességéből, végül elérte a légkör legfelső rétegét, a hajó rázkódva, erős izzással belépett az atmoszférába. A fiatal, de padawannak kicsit idős jedi keresett egy tisztást a hold sűrű dzsungelében, amire letette a gépet. Kikapcsolta a hajtóművet, a biztonsági öveket is, majd kinyitotta a pilótafülkét, azonnal arcába csapott a dzsungel friss, párás levegője. Már kiszállt volna, mikor eszébe jutott a Légió protokollja.
~ Törölni a betáplált útvonalat. ~futott át a gondolat Varaitok elméjén. Néhány gomb megnyomásával megtette ezt az egyszerű, a Légió fennmaradása szempontjából létfontosságú lépést, majd kimászott a vadászgépből és lezárta a pilótafülkét.

A jedi mélyet beleszippantott a hold levegőjébe. Az erő vezetésével elindult megkeresni a helyet, amit álmában látott.
~ Nem álom! Vízió! ~javította ki magát gondolatban Varaitok. Elővette vibrotőrét és átvágott egy bokron, ami az útjában volt. A hely csendes volt, túl csendes, Varaitok zavart érzett az erőben, de nem törődött vele, továbbment. Hamarosan kibontakoztak előtte egy hatalmas Massassii épület romjai. Tudta, hogy közel van ahhoz a helyhez amit látott.

[Conor Warn]

A Császár személyes testőre alig tett meg néhány száz lépést a gépétől, mikor különleges sisakja, melynek érzékelői alkalmasak voltak egyes hanghatásokat jóval érzékelhetőbbé tegyék a különféle hangokat. Conor ezt a funkciót már akkor aktiválta, amikor kiszállt a gépéből. Így képes volt meghallani a zúgást, amelyet közeledő hajtóművek hangjaként azonosított. A lombok, valamint a felhőzet miatt szabad szemmel nem láthatta a közeledő hajót, de a sisakja erre is megoldást szolgáltatott. A beépített radar lévén képes, ha kis mindössze húsz kilométer távolságon belül lokalizálni, vagy nyomon követni bármit, legyen az egy nyomkövetővel ellátott jármű, élőlény, avagy mint jelen esetben is egy a légkörben tartózkodó jármű. Ha több gép közeledett volna, az megnehezítette volna a dolgát, de így, hogy csupán egy volt a légtérben, a bemérés nem okozott problémát.

Warn sisakjának radajra, miután bemérte, folyamatosan nyomon követte a gép mozgását, és a sisakban lévő HUD bal felső sarkában egy kicsinyített kijelzőn meg is jelenítette. Szerencsére a csillagvadász, mert a gép mérete és sebessége csillagvadászra utalt, hatótávolságon belül tűnt el a kijelzőről, azaz vélhetőleg leszállt. A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező elméje jelen pillanatban, ha csupán passzívan is, de kapcsolatban állt az Erővel. Régebben a Byss felett kapott különleges szer mellékhatásaként jelentkező „hang” azt suttogta volna neki, hogy „keresd meg a gépet s a pilótáját”. Ezt most az Erő rezdülései és saját intuíciói sugallták neki.

Conor a sisakjának tájolója segítségével meghatározta az irányt, s elindult a gép vélelmezett leszállási helye. Egy nem kifejezetten rövid, de megerőltető séta várt rá, ami nem jelenthetett neki gondot. Teste hozzá volt edzve a különféle megpróbáltatásokhoz. Úgy kalkulálta, hogy erőltetett tempót diktálva s figyelembe véve a különféle terepakadályokat is, legrosszabb esetben is négy órán belül elérheti azt a pontot, ahol gépet a radarja „szem elől tévesztette”. Az első lépések megtétele után elvégzett néhány finomhangolási beállítást sisakjának érzékelőin, ellenőrizte az övén függő sugárvetőjét, valamint a duplapengéjű kardját. Aztán megigazította köpenyét és a csuklyáját, ugyanis ez utóbbi az ég kémlelése közben hátra csúszott. Út közben egy meglehetősen bizsergető érzés kerítette hatalmába.

A vadászat izgalmának jól eső érzése.

[Varaitok]

//Ha jól értem engem akarsz levadászni.//

A fiatal jedi hirtelen megállt, megérkezett arra a helyre, amit a vízióban látott. Lecsatolta fénykardját az övéről és várt, de semmi nem történt. Leült egy közeli romdarabra és várt. Figyelt, mindenre ami arra utalna, hogy közeledik felé valami, vagy valaki. Már azt hitte felesegesen jött a holdra és épp indulni akart vissza a hajójához, mikor a távolban felszállt néhány madár.

Valaki közeledett a jedi felé. A kíváncsiság majdnem az erdőbe vonzotta Varaitokot, de végül sikerült visszatartania magát. Elbújt egy kidőlt oszlop mögött és kézbe vette a sugárvetőjét, amit nagyon ritkán használt. Arra célzott a fegyverrel amerre az erő sugallta neki, kezdett nőni benne a feszültség. Tudta, hogy valaki közeledik felé, de azt nem, hogy mégis ki, remélte, hogy a közeledőnek békések a szándékai. De annyian próbálták már eltenni láb alól, hogy nem számított semmi jóra.

[Conor Warn]

Az órák egymás után suhantak el, miközben a zöldes színű köpenybe burkolózott, alatta bíborszín páncélt viselő férfi fekete harci csizmái alatt lassan elfogyott a távolság, mely elválasztotta őt a vélt leszállóhely koordinátáitól. Midőn egyre közeledett léptei egyre lassúbbak, s a lehetőségekhez képest egyre halkabbak lettek. Harcos volt. Egyike a legjobbaknak. Annak ellenére, hogy páncélt viselt, annak kialakítása és súlya lehetővé tette, hogy árny módjára suhanjon fától fáig. Óvatossága és halk, szinte nesztelen mozgása egy embert becsaphatott. Ám az állatokat, legyenek azok emlősök, vagy madarak, amelyeknek érzékszervei jóval fejlettebbek voltak, nem tehette meg. Amerre haladt, időről különféle fajokhoz tartozó, kisebb nagyobb szárnyas lények röppentek a magasba. Szárnycsapásaik, vagy épp ijedt csiviteléseik, sivalkodásaik. messzire elhallatszottak. S ez akár el is árulhatta volna a lopakodó alakot.

Conor ismét állított a vízorán, a HUD felét most a normál, míg a másikat a termokép funkció töltötte be. Bár ez utóbbi, a hold éghajlatát tekintve, nem volt épp a legalkalmasabb látási mód, mégis több eredménnyel kecsegtetett a hagyományosnál. A dzsungel színvilágában egy ember könnyedén elrejtőzhetett a megfelelő öltözékkel. Ám testének melegét nem leplezhette így könnyedén. A távolban a fák kupolája felett kirajzolódtak egy massassi templom körvonalai. Elég közel volt a vélt leszállóhelyhez, így a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező, az Erő sugallatára a romok felé tért el korábbi útirányától. Egy tisztás felé közeledett. A hő leképező módnak köszönhetően az egyik valószínűleg immár évszázadokkal ezelőtt, moha és más kúszónövények által vastagon benőtt oszlop mögött egy alak halovány körvonalait vélte felismerni. Az alak tartása árulkodott szándékairól, holott az idegen Warn a másik szeme számára, mely a vízor normál módján keresztül szemlélte környezetét, még rejtett volt. Egy fegyver, valószínűleg egy sugárvető volt a kezében.

~ Szóval, már látatlanban fegyverrel vársz rám. ~ Konstatálta. ~ Vajon csak paranoiás vagy, avagy valamilyen alapos okkal tartasz az ismeretlenektől? ~ Tette fel a kérdést, melynek megválaszolására rövidesen sor fog kerülni.

A Legfelsőbb Birodalmi védelmező egy széles törzsű fa mögé lépett, s sisakját egy méretben megfelelő fekete színű maszkkal borította le, majd csuklyáját ismét szemébe húzta. Így most már a bíbor szín sisak esetlegesen kikandikáló részei sem lehetnek árulkodó jelei kilétének. Kioldotta a védőcsatot, mely akadályozta volna sugárvetője gyors kirántását. Kibiztosította sugárvetőjét, majd ismét szorosra összefogatta köpenyét és komótos léptekkel, mintha nem lenne tudomása a rá váró leselkedőről, lassan kilépett a fák közül a tisztásra, melynek másik végén a templom, s a helyükről kidőlt romok meredeztek.

~ Most, meglátjuk kiféle vagy. Remélem óvatoskodásod nem ölt oly mértéket, hogy tüzet nyitsz rám. Nem szeretnélek megölni úgy, hogy nem tudom ki vagy, s mi okod arra, hogy minden közeledő árnyra fegyvert szegezz. ~

A következő pillanatban már a „természetes” látásmódra állított vízorrészt figyelő szeme is megpillantotta az alakot, s annak fegyverét, mely feléje célzott. Ez azonban nem tántorította el. Szótlanul közeledett a kidőlt oszlop felé. Anélkül, hogy bármiféle küldő jelét adta volna, teste kész volt arra, hogy a másodperc tört rész alatt reagáljon bármiféle támadásra. Csupán egy pillanatba telne, vagy még annyiba sem megszabadulni köpenyétől, mely alatt ott rejtezett páncélja, ami védelmet nyújt számára, ugyanakkor félelemmel vegyes tiszteletet kelt Császár és a Birodalom híveiben és ellenségeiben egyaránt.

[Varaitok]

Varaitokot meglepte a közeledő ismeretlen alak, kilépett egy idegen elé, aki sugárvetőt fog rá.
~ Ez vagy nagyon bátor, vagy bolond. ~jegyezte meg gondolatban a fiatal jedi. Észrevétlenül, letette fénykardját az oszlop mellé, majd felállt. Leeresztette sugárvetőjét és végigmérte az előtte állót. A zöld köpenytől nem látta a vörös páncélt, pedig ha látta volna nem eresztette volna le a sugárvetőjét.

- Mit keres ezen a veszélyes helyen? Én vadász és trófeagyűjtő vagyok, különleges állatokat keresek. -hazudott Varaitok, de ennek semmi jele nem látszott rajta. - Kér egy italt? -kérdezte az előtte állót, az övén függő kulacsra bökve. Nem is tudta kinek tette fel ezt a kérdést, még. Folyamatosan fürkészte az idegent, megtanulta, hogy senkiben nem bízhat, főleg olyanban nem aki szinte mindent takaró köpenyt visel.