Ezüst Toll - Ezüst Szárnyak CEC Korvett

[Dev Slenn]

Az Ezüst Szárnyak I-es számú űrhajója az Ezüst Toll. Ez a korvett ad otthont Dev Slenn Jedi mesternek és két tanítványának, Dave Xendornak és Sieron Hemdennek. Dev többnyire ezzel a hajóval közlekedik, ugyanakkor a Viharmadár állandóan feltöltve, indulásra készen van a hajóhoz csatlakoztatva karmokkal és a légzsilippel.

[Dev Slenn]

Az Ezüst Toll úton volt az Uba III rendszerből az Alderaanra. Ezúttal két teherhajó kapcsolódott a hajótestre rögzítőkampókkal és a légzsilipnél, és az átalakításoknak köszönhetően 4 Delta 17 Escorter fért el a hangárban. A fedélzeten a kiszolgáló személyzeten és a legénységen túl minden "Szárny" ott volt. Dev az irányítókabinból nézte a hiperűralagutat, mellette ült Dave. Sieron az egyik edzőteremben edzett, Bali és Zarolus pedig csak voltak valahol, Devnek fogalma sem volt róla, hogy a 4 fedélzet melyikén tartózkodnak éppen.

A hajó egyenletes tempóban haladt. Dev belegondolt, hogy ha a Viharmadárral mennének, már régen az Alderaanon lehetnének, de most nem siettek sehová sem. A hajó kapitánya Zev állandó készültségben volt, és mint mindig, most is a hídon volt, Dev mellett.

Egyszercsak riadószirénák szólaltak meg a hajón és az ki is lépett a hiperűrből. A csillagok hirtelen visszaálltak normál repülésnek megfelelő állapotukra...
- Uram, vonónyalábnak nincs nyoma. Nem Birodalmiak - jelentette a navigáció kérdés nélkül, majd megszólalt egy technikus - vészleállás a hiperhajtóműben. Valami elszállt uram!
- Az nem jó. Azonnal induljanak a hibát elhárítani, és értesítsék Zarolust. Neki jó érzéke van a javításhoz!
- Értettem uram - mondta a technikus.
- Tudunk tovább haladni addig is?
- Természetesen uram, a tartalék hiperhajtómű működik, és a normál hajtóműveink is...
- Addig nem használjuk a tartalékot, míg más megoldás is elképzelhető. Azonnal intézkedjen, hogy megjavítsák a hibát!
- Igen uram, normál sebességre állunk át.
- Rendben - mondta Zev, majd Devhez fordult - sajnálom uram, késni fogunk.
- Semmi baj Zev... - tette barátja vállára a kezét a Jedi mester - nem sietünk... - mondta, de amint kimondta, valahogy mégis úgy érezte, hogy sietnie kéne - illetve mi mégis. Dave-vel előre megyünk. Az R4-esemet tegyék be az egyik Delta 17-esbe! Kiváló alkalom a tesztelésre.
- Értem uram... Sieron, Bali és Zarolus?
- Ők maradnak a hajón, és majd jöttök, amint tudtok. De nekünk menni kell. Érzem - mondta Dev, mivel Zev be volt avatva a Jedi mester titkába.
- Értem. Akkor jó repülést, máris intézkedem R4-ról.
- Köszönöm - mondta Dev és felugrott, majd Davehez fordult - mennünk kell. Asztromech egységedet rendezd el, hogy tegyék be az egyik vadászba. Azzal megyünk tovább... Az Ezüst Toll jön, amint tudnak jönni - mondta és elsietett. Át kellett öltöznie, pilótaruhába hisz mégsem maradhat Jedi köntösben...

[Dave Xendor]

Dave teljes nyugalmat sugárzó tekintettel figyelte a hiperűr keltette fényeket. Igaz már sokszor látott ilyet, de nem tudott betelni a látvánnyal. Ezt a nyugodalmas pillanatot egy kisebb rázkódás és riadó jelzések szakították félbe. A hajó kilépett hiperűr-sebességből, és újra a mélyűr látványa tárult az ablakon kitekintők elé. Mint kiderült, valami történhetett a iperhajtóművel.
*Remek, hogy nekünk miért nem lehet egyszer egy nyugodt utazásunk..*-dünnyögött magában Dave.
Dave csendben hallgatta mestere és Zev társalgását.
"Mennünk kell. Asztromech egységedet rendezd el, hogy tegyék be az egyik vadászba. Azzal megyünk tovább... Az Ezüst Toll jön, amint tudnak jönni"
Dave-nek e mondatra felcsillant a tekintete. Egyszerűen imádta az új hajókat vezetni. Mindíg várta az alkalmat, hogy újra és újra beleülhessen és repülhessen velük.
-Értettem.-válaszolta, majd meghajolt Dev elött.
Ezután mestere példáját követve elindult a kabinja felé. Sportemberhez méltóan futva tette meg ezt a kis távot, így szinte pillanatok alatt megérkezett úticéljához.
A kabinjába belépve azonnal a kisebbik szekrényéhez lépett, majd kinyitotta azt. Csupán csak egyetlen pilótaruhát rejtett ez a kis fémes szekrény. Azért tartotta külön szekrényben, hogy bármikor könnyedén megtalálja és ne keljen külön előkotorászni. Miután leakasztotta fogasáról egyedi fekete, Ezüst Szárnyak logóval ellátott ruháját, azonnal nekilátott az öltözködésnek. Pár perc alatt át is öltözött. Már csak egy valami hiányzott az utazáshoz. Ismét szekrényéhez lépett, majd kivette pilóta sisakját.
Amint ezekkel a műveletekkel megvolt, bezárta kabinját és a hangár felé vette az irányt.
Amikor odaért, az egyik Delta-17 Escorter már készen várta. G4 már a fedélzeten várta Dave-et. A lovag sisakkal a hóna alatt hajójához lépett, majd lassú léptekkel elindult a hajó felé. A hajó mellé egy kis létra volt állítva, hogy könnyedén beszállhassanak a pilóták. Dave magabiztos léptekkel lépdelt fel a létrán és szállt bele a pilótafülkébe.
A biztonság kedvéért elindított egy rendszer diagnosztikát, hogy minden rendben van-e. Szinte pillanatok alatt végzett az ellenőrző program és megerősítette, hogy a hajó hibátlanul működik. Már csak Devet kellett megvárni, hogy útnak indulhassanak.

[Dev Slenn]

Dev is futólépésben ment kabinjába, és Ezüst Színű pilótaruháját vette elő, melynek mindkét vállán az Ezüst Szárnyak logója díszelgett. Belebújt a kezes-lábas öltözetbe és magához vette sisakját, kesztyűit és a combjára kötözte sugárpisztolyát. Fénykardja még az alkarján volt, de elhatározta, hogy amint a géphez ér, beleteszi az egyik titkos rekeszbe.

Elindult ő is a géphez, melyben már ott várta R4. A kis droid néhány üdvözlő csippantást vetett oda, majd elcsipogta és egyben a képernyőre is kiírta, hogy diagnosztizálta a gépet és minden rendben. Dev bemászott a pilótafülkébe, felvette ezüst-fekete csíkos sisakját - melyre a logó mellett a "Silver One" felirat is fel volt írva - és felemelte öklét hüvelykujjával felfelé, így intve Davenek, hogy készen áll. Eztán lecsukta a kabintetőt és beindította a hajtóművet.

A következő pillanatban a két vadász kirepült az űrbe. Dev még végrehajtott egy üdvözlőrepülést a vadásszal, majd forgalmazni kezdett:
- Ezüst Toll, várunk benneteket az Alderaanon... Dave, mehetünk! - mikor ezt kimondta, R4 jelezte, hogy készen áll az ugrásra. Dev pedig nem tétlenkedett... Meghúzta a kart, mire a vadász belépett a hiperűrbe...

[Dave Xendor]

Már jó pár perce várakozott Dave G4-gyel, mire megérkezett Dev. Dave még látta, ahogy beszáll a mellette lévő Delta-17-esbe.
-Éppen időben. Végre meghajthatom a masinát G4.-mondta, miközben elkezdte lecsukni a kabintetőt.
A kis droid aggodalmasan csipogni kezdett. Nem szerette Dave repülési stílusát. Eddig ölében lévő fekete sisakját a fejére helyezte, majd lehajtotta a sisak átlátszó, vöröses szemvédő részét. Amikor ezzel megvolt, Devre pillantott, aki kezével jelezte, hogy készen áll az indulásra. Ezután a hangárban vörösen villogó fények gyúltak ki. A hajót előkészító munkások elvették a gépek mellől a létrákat, majd futólépésben a hangár kijárata felé indultak. Miután mindeki elhagyta a hangárt, bezárult mögöttük az ajtó, majd légmentesen záródott. Ezután a gépek számára kialakított ajtók nyíltak ki. A két Delta-17-es hajtóműve szinte egyszerre kelt életre. A vadászok megemelkedtek, majd elhagyták az Ezüst Tollat. Bevett szokáshoz híven, a hajó hídja elött egy üdvözlőrepülést tettek, majd a számítógép által megadott vektorok felé repültek.
"Ezüst Toll, várunk benneteket az Alderaanon... Dave, mehetünk!"-hallatszott Dev hangja a rádión, majd hiperablak nyílt a hajója elött, mely elnyelte, mint Tatooine-i futóhomok az áldozatát.
-Rendben G4, mi jövünk. Végeztél a szükséges számításokkal?-kérdezte Dave, bár választ nem várt, hiszen az elötte lévő számítógép már jelezte, hogy a számítások megtörténtek. Csupán csak droidja iránti törődését akarta kifejezni a kérdéssel.
Miután a kis droid válaszolt, Dave azonnal megnyomta a hiperűrbe lépéshez szükséges gombot, majd a hajó eltünt az Ezüst Toll közeléből.

[Bali-W’an A’rves]

A riadószirénák hangja felébresztette a kabinjában békésen alvó anoatit. Meghallva és felfogva a riadójelzést azonnal kiugrott az ágyból. Mezítelen talpa szinte hangtalanul érte le a hűvös dúracél padlólapra, mellyel egy röpke másodpercig sem érintkezett, hisz máris szökkent tovább a szekrénye elé. Félrehúzta a tolóajtót és sietős mozdulatokkal látott neki az öltözködésnek. Egy alsónadrágban és egy hosszú bordó színű pólóban aludt, ez utóbbit lekapta magáról és az ágyra dobta. Gyors és gyakorlott mozdulatokkal vette magára a ruhadarabjait.

Egy egyszerű, fehér színű pólót, egy sötétkék pilótanadrágot, a mellényét és az évekkel ezelőtt vásárolt s igencsak kedvelt fekete színű pilótadzsekijét, egypár fekete színű zoknit, majd legvégül egy pár fekete színű bakancsot. Ez után felcsatolta azt az övét, amelynek pisztolytáskájában egy házilag feljavított BlasTech L-23 típusú sugárpisztoly nyugodott. Fénykardja az öv hátuljára rögzített hosszú vízszintesen elhelyezett, speciális tárolóegységben kapott helyet, az ételkapszulák és az energiacellák, a rövid hatótávolságú kommunikátor és néhány további apróság tárolási zsebecskéi között.

A’rves ezt alig néhány hónappal ezelőtt tervezte meg és készítette el, az Ezüst fészekben, némi gyártósorról megmaradt hulladék felhasználásával. A széles övre teljesen illeszkedő fémhenger melyen kívülről semmiféle nyitó eszköz nem volt, kizárólag az Erő segítségével volt felnyitható. Legalábbis ez volt a leggyorsabb és a legegyszerűbb nyitási eljárás. A másik lehetőség a szerszámokkal való szétszerelés, szétfeszítés.

Amint végzett az öltözéssel, a riadójelzést hallató sziréna elhallgatott. Bali-W’an kinyúlt az Erőért és kiterjesztette tudatát. Nem érezte semmi jelét annak, hogy a hajó közvetlen veszélyben lenne. Azonban, most már, hogy az álmot teljes egészében kiverte a szeméből ez az ébresztő, úgy döntött felmegy a parancsnoki hídra, és megnézi, mi végett volt az iménti riadó. Mielőtt azonban elindult volna, rendbe tette az ágyát és a kabinjában lévő kissé szétszórtan hagyott személyes tárgyait.

Épp időben érkezett meg a parancsnoki hídra, hogy saját szemével szerezzen tudomást és a két Delta 17es a hiperűrbe lépéséről. Még hallotta, Slenn mester búcsúzó szavait a kommunikációs tiszt pultja felől, ugyanis a kihangosított adást az irányítókabin egészében hallani lehetett. Lassan, határozott lépekkel közeledett Zev kapitány felé, aki a léptek zajára feléje fordult. A két férfi üdvözölte egymást, majd a Jedi Mester kérésére az Ezüst Toll kapitánya elmondta mi történt az imént, s mi volt az oka a riadónak.

Bali-W’an figyelmesen hallgatta a kapitány magyarázatát. Nem különösebben zavartatta magát a késedelem miatt, azonban némileg furcsállotta, hogy Dev és Dave Delta 17esekkel vágtak neki az út folytatásának. X1es besorolású hiperhajtóművel mindössze néhány órányi utazás választotta el őket az Alderaantól. Az anoati nem értette, mi végett siettek olyannyira barátai. Dev nem árult el semmit a sietsége okáról. A harmincadik életévéhez közeledő Jedi Mester elmosolyodott. A Szárnyakhoz tartozó Jedik közül egy időben mindig ő volt az aki, soha nem találta a helyét, s rendszerint sietett valahová, anélkül, hogy társait értesítette volna úti célja felől. Mára ez megváltozott. Mintegy három évvel ezelőtt, mikor tanítványául fogadta Zarolust. Ezzel vette kezdetét az a folyamat, amelyet önmagában csak „a feje lágyának benövése”-ként szokott emlegetni, s amely mondhatni mostanra már véget ért. Jóval megfontoltabb és óvatosabb lett, mint amilyen korábban volt.

Az Ilumon lezajlott incidens óta egyszer sem kellett használnia a fénykardját. Még edzésekre sem. Ugyanis ezen esetekben azt a gyakorlóvá alakított és működőképessé tett fénykardot használta, amelyet ugyancsak a kristályok bolygóján talált, abban az időben.

A’rves, midőn rádöbbent, hogy gondolatai mily messzire sodorták a jelentől, s a kapitány is kíváncsian szemléli őt, így szólt.

- Értem kapitány. Javaslom a hajtóműhiba felderítéséhez és megoldásához Zaroluson kívül, vonják be a fedélzeten lévő asztromechanikai droidokat is. R2D8 nagy segítség lehet, a művelet folyamán. Azt hiszem valahol a raktérben lehet. - Mondta, majd hozzátette. Remélhetőleg gyorsan sikerül megoldani a hibát, s mielőbb folytathatjuk utunkat a hiperűrben. Én nem is zavarom tovább biztos sok dolga van. - Mondta, majd biccentett Zev felé és elhagyta a hidat.

Elindult, hogy előbb az asztromechanikai droidját, majd amint megtalálta, a tanítványát is megkeresse. Nem tudta, miért sietett előre Dev és Dave, de valamiért, maga sem tudta miért, úgy érezte, hogy mielőbb az Alderaanra kellene érniük.

Megtehette volna, hogy a fedélzeten lévő két Delta 17es egyikével, vagy akár a Vér Sólyommal utánuk ered, de egyenlőre nem látta indokoltnak ezt a sietséget. Addig nem, amíg nem tudni, mi okozta a hajtóműleállást.

[Bali-W’an A’rves]

Bali-W’an rövid séta után megérkezett a hangárszintre, ahol az egyik Delta-17es mellett ott találta hű asztromechanikai droidját. R2D8 épp apróbb karbantartási munkálatokat végzett a gépen, mely egyike volt az Ezüst Szárnyak első, saját tervezésű és építésű gépeinek. Gazdája közeledtét érzékelve a droid kupolás feje elfordult a géptörzs felől, s egyenesen az anoati felé „nézett”. Mielőtt a Jedi szólhatott volna az asztromechanikai droid kérdő füttysorozatot zúdított feléje.

- Igen ’D8 szükség lenne a segítségedre. A korvett hiperhajtóműve valamiért leállt. Jó lenne, ha utánanéznél. Én addig megkeresem Zarolust. - Mondta a droidnak. Amaz válaszul egy rövid síp- és füttysorozatot hallatott aztán elindult a korvett gépháza felé.

Az anoati egy darabig vele ment, majd, a kabinok felé haladt tovább. Percek alatt odaért padawanja kabinjához. Az ajtó feltárult, s A’rves szeme elé tárult az üres hálókabin. Zarolus nem volt odabent. Vélhetőleg már értesítették a műszaki hibáról. Legalábbis ezt feltételezte a harmincadik életéve felé közeledő Jedi. Lezárta az ajtót, majd töprengve elindult a gépház irányába.

Gondolataiba mélyedve lépdelt a főfolyosón, mely hosszanti irányban vezetett végig a hajó fedélzetén. A legénység mellette elhaladó, dolgukra igyekvő, s köszöngető tagjainak barátságosan visszaköszönt, s némelyikükkel néhány mondat erejéig szóba is elegyedett. Közel három év telt el az óta, hogy az Ezüst Tollra legénységet toboroztak. Többségük korábban a Köztársaság haditengerészeténél szolgált, de a Birodalom megalakulását követően politikai meggyőződésből, vagy a látott borzalmaktól megundorodva leszeret. Dev Slenn nagy gondossággal válogatta össze ezeket a bátor, a régi eszmékhez hű, a Birodalmat megvető fickókat.

A’rves bár nem töltött túl sok időt a Tollon, hisz főképp a saját hajóján illetve a Fúria vagy a Villám fedélzetén utazott, az elmúlt évek alatt mégis megismerte valamelyest azt a néhány tucat embert, akik e hajón szolgáltak.

A főfolyosóról a gépházba érkezvén az anoati, egy csapat, a hiperhajtómű javításán fáradozó karbantartót valamint néhány a munkájukat segítő droidot talált. Mellettük az egyik diagnosztikai egységnél ott füttyögött R2D8. Ellenben a megannyi overálos között nem látta tanítványát. A karbantartók szavait hallva, Bali-W’an megtudta, hogy meglelték a probléma forrását. Az egyik kondenzátor hibája okozta a hajtómű leállását. A Jedi csendben figyelte, ahogy a karbantartók elvégzik az alkatrészcserét, majd amint végeztek, sarkon fordult és elhagyta a gépházat. A munkájukban elmerült gépészek talán észre sem vették, hogy ott volt. A hajó azon nagyobb helyisége felé indult tovább, melyet a Jedik közös vagy magányos gyakorlásaik során használtak.

Eközben a műszaki probléma sikeres megoldása után az Ezüst Toll ismét beléphetett a hiperűrbe, s folytathatta megszakított száguldását az Alderaan felé.

[Bali-W’an A’rves]

A’rves néhány keresztfolyosóval, valamint két szinttel odébb, megérkezett a helyiséghez, amelyet a Slenn mester, Dave és Sieron egyfajta edzőteremmé rendezett be. Megérintette a gombot az ajtó mellett, a falon lévő kis konzolon, amire válaszul az ajtó, egy halk szisszenés kíséretében feltárult. A várttal ellentétben a helyiség üres volt.

Az anoati kezdte úgy érezni, hogy feleslegesen és céltalanul sétálgat fel, s alá a korvett fedélzetén, ahelyett, hogy a hatásosabb és mindenféleképp egyszerűbb, s egyúttal kényelmesebb megoldást alkalmazná. Besétált a terembe, majd midőn középre ért, lótuszülésben elhelyezkedett a padlózaton. Behunyta mindkét szemét s lassan kiürítette a tudatát. Aztán kinyúlt az Erőért. Megnyitotta elméjét. Tudatának láthatatlan és más, nem erőhasználó lények által érzékelhetetlen csápjai elméje felől lassan „szétszéledtek”.

A Jedi Mester érzékelte tanítványa, Zarolus elméjét. Valahonnan, egy fedélzettel lejjebbről, a hajótest hátulsó része felől. Bár ismeretségük, s barátságuk csupán, alig több, mint három éve kötetett, mégis szorosnak volt mondható. Hasonlóan azokhoz a kapcsolatokhoz, mely a régi idők Jedijeit, s különösképpen Mestereket és Tanítványaikat kötötték össze.

Bali-W’an ugyanakkor nem érzékelte Slenn Mester padawanjának, Sieronnak a jelenlétét a hajón. Vélhetőleg Dev és Dave távozásáról értesülve, ő is késztetést érzett arra, hogy kövesse őket. Lassan visszahúzta tudata csápjait, majd végül ismét kinyitotta a szemeit. Körülnézett a gyakorlóhelyiségben. Végigjáratta tekintetét a különféle gyakorlási segédeszközökön. Edződrónokon, a kisebb nagyobb, a telekinézis gyakorlásához szükséges tárgyakon. A szemrevételezést követően ismét behunyta a szemeit és fokozatosan minden egyes gondolatot száműzött elméjéből. Lassan, fokozatosa távolodva testi valójától meditációba kezdett. Elméjét megnyitotta az Erő hullámainak, melyek néha-néha betekintést engedtek neki a folyton mozgásban lévő, s változó jövő egy részébe, melynek alkalmanként be is következett. Bízott benne, hogy ez alkalommal sikerül egy látomáson keresztül megtudnia valamit abból, amiért társai oly sietve előrementek az Alderaanra.

Az idő múlásával midőn a Jedi szinte teljesen összekapcsolódott, a Galaxis egészét átható és irányító hatalommal, s elmerült annak hullámzásában. Belső szemei előtt, egy bolygó képe elevenedett meg. Fehér volt, akár a Hoth, vagy az Ilum. Mégis más. Azt a két bolygót, hisz mindkettőn járt már nem egy alkalommal, felismerte. Ez azonban teljesen ismeretlen volt számára. Látomásában, szemei egyre közeledtek a bolygó felé, majd légkörét elérve s azon áttörve megelevenedtek szemei előtt a különféle domborzatok. Úgy tűnt, a bolygó hegységei hatalmas jégmezőket, melyek egykor tengerek, vagy óceánok lehettek, határoltak el egymástól. Aztán a kép tovább közeledett a felszín felé, míg végül valamiféle épület, vagy inkább épületegyüttes alakja körvonalazódott előtte. Mielőtt azonban felmérhette volna az épületet, a látomás szertefoszlott. Az anoati szabadjára eresztett tudata lassan, visszahúzódott testébe, közben fokozatosan kilépve a meditációs állapotból.

Alighogy kinyitotta a szemét, érezte azt a jellegzetes rándulást, amely együtt járt a hiperűrből való kilépésből fakadó lassulással. A’rves talpra szökkent és sietős léptekkel indult a hajótest elején található parancsnoki híd felé.

//Folytatás: -=Ellenõrzés az Alderaanon=-//

[Nathaniel A. Rosenberg]

Előzmény

John és Jane is bemutatkoztak. Ezután Dev vette át a szót.

- Igazán örülök, hogy sikerült bemutatkoznotok egymásnak, de nekünk most már indulnunk

Ekkor tűnt fel Dave, aki a késedelem miatt futott. Nate elmosolyodott, nagyon emlékeztette önmagára.

- Tényleg örülök, de tényleg mennünk kell. John, majd Zev jelentkezik, ahogy kell. Jane, sok szerencsét a kalandjához! Vyn, Nate menjünk.

Dev elindult, nyomában pedig Vyn is. Nate gyorsan lehajolt és egy hirtelen mozdulattal a hátára vetett sötétzöld vászonzsákját, amelyben a legfontosabbakat tartotta. Majdnem akkora volt, mint ő maga, a férfi igyekezett tényleg minden szükséges felszerelést beletuszkolnia. Bal kezével hátranyúlt, hogy megtámassza a zsákot, míg jobb vállán megigazította a szíjat. Elindult.

Ekkor egy igen kellemes, lágy szellő fújt végig a dokkon. Belekapott Nate hajába, aki önkénytelenül is felpillantott. Éppen ekkor sodródott egy falevél a padawan látószögébe. Önkéntelenül is kinyúlt és elkapta a levelet. Sárgás, rozsdabarnás színe volt. Úgy tudta, hogy nem az őszi évszak van és valóban ez volt eddig az egyetlen falevél amit látott lehullani. Megpördítette ujjaival a száránál és nézte miként forog. Nézte ahogyan a különálló erezetek vonalakká olvadtak össze, köszönhetően az emberi szem korlátozottságának. Ez Erőt viszont semmi sem korlátozhatta. Az ifjú padawan nem érzett a falevélben semmilyen életet, már halott volt, egy egyszerű tárgy. Szomorúan nyitotta szét ujjait, hogy a falevél földet érjen. Ekkor vette észre, hogy Vyn és Dev már a rámpán haladnak, így gyorsan követte őket. A levél ott marad a földön, a szél már elült.

A Krace melletti szomszédos kabint nézte ki magának, egyelőre csak ledobta a vászonzsákját az ágyra és kivette belőle a hálóruháját. Bár mindenképpen sok időt akart meditálással tölteni, azért az alvást is nagyon szerette, ráadásul szüksége is volt rá, a meditáció sem tarthatta örökké éberen a múlandó testét. Miután ezzel megvolt, elhelyezkedett lótuszülésben az ágy mellett és hozzálátott a meditációhoz. Behunyta a szemét és lassan, mélyen lélegzett. Ellazította a tudatát, szinte kikapcsolta az érzékeit, hagyta, hogy az Erő hatalmába kerítse és elmélyedjen benne.

Jelen

Nate több órán át meditált. Közben ugyanakkor várta, hogy esetleg mestere benéz hozzá, hogyha van valamilyen mondandója a számára, vagy gyakorolniuk kell, kihasználva az alkalmat. Kemény idők elé néztek, ebben Rosenberg biztos volt.

[Dev Slenn]

Dev saját kabinjában készült a rendkívüli kalandra. Ágyán hevert a John által beszerzett, energiacellákkal fűthető meleg kabát, amit legfelülre kellett felvennie. Nadrágjába ugyanolyan fűtőszálak voltak elhelyezve, mint a kabátban, csak kicsit kevesebb, és ezért természetesen kevesebb energiát is emésztett fel. A többi ruhája maradt, ami volt. Hiába a meleg ruha, rétegesen kell öltözkodni. Már jó ideje megvizsgálta a ruhákat, és örömmel konstatálta, hogy az alkarjára rögzített fénykardtartóból - melyet az évek alatt tökéletesített és fémkereső detektorok ellen is véd - ezekben is elő tudja rántani fénykardját az Erő segítségével. Természetesen fénykardjában is kicserélte az energiacellát. A többi felszerelés már a Viharmadáron nyugodott. Ahogy készülődött, kabinjában egyszercsak egy piros lámpa kezdett el villogni.

Dev gyorsan magára kapkodott mindent. Remélte, hogy a csapat minden tagja ugyanúgy, meleg ruhában fog majd megjelenni, hiszen a legénység minden tagnak eljuttatta a ruhákat. A ruhákhoz mindenki elegendő energiacellákat kapott, hogy akár több napig is kibírják a hideget. A Viharmadár pedig R4 irányításával készen áll bármikor, hogy Devéket kimenekítse a fagyos bolygóról. Dev úgy gondolta, kellően felkészült, így teljes öltözékben maga mögött hagyta kabinját és a légzsilip felé indult, hogy ott találkozzon társaival. A piros lámpa természetesen érkezésüket jelezte, a Rhen Var rendszerhez...

[zarolus]

A csillagok, mint valami fénylő üstökösök, úgy cikáztak egymás mellett, után a hiperűr alagútban. Zarolus eleinte unottan szemlélte a különös jelenséget, mely időről időre lenyűgözte, és magával ragadta az ifjú padawant. Ahogy a csillagok elnyúltak a hipertérben, majd a sebesség alatt egyfajta kékes folyosóvá formálódtak, szemgyönyörködtető látvány volt Zarolus számára.

Miután kinézelődte magát a jedi, úgy döntött, hogy energiáit a Rhen Var-ra tartogatja, ezért hamar nyugovóra tért.

Egy férfi lépett hozzám, akit bár életemben nem láttam, tekintete mégis oly ismerős volt. Mintha már láttam volna, és mintha én lennék, de valahogy mégsem. A férfi láthatóan nagy bajban volt, tekintetéből ezt szűrtem le, mert bár próbált, nem volt képes egyetlen szót sem kiejteni ajkain...

Zarolust az álomból egy nagyobb rázkódás rázta fel, majd álmos szemeit felnyitva, a villodzó vörös fényekre lett figyelmes. Tudta, hogy itt az ideje átöltözni, és felkészülni az érkezésre. Nem tétlenkedett hát, táskáját elővéve, gyorsított tempóban elkezdett átöltözni. Jó maga inkább a több rétegű melegruhát részesítette előnybe, ellenben Slenn mester, aki a modern technika vívmányait is felsorakoztatta a fagyhalál ellen. Mivel a padawan még nem járt a Rhen Var-on, ezért nem is tudja, hogy milyenek ott a körülmények, és a mester minden bizonnyal nem véletlen adta nekik ezt a felszerelést.

Teljesen, tetőtől talpig felöltözött Zarolus: Több rétegben, és végül pedig magára öltötte a Devtől kapott energia kabátot. Gyors léptekben megindult a zsilipek felé, hogy találkozzon a többiekkel.

Zarolus, talán egy kicsit jobban felöltözött a kelleténél, így mikor megjelent a többiek előtt, ők csak szemeit láthatták, ugyanis arcát vastag sál, fejét pedig vastag sapka takarta.

- Üdv mindenkinek! - hallatszott a mormogó köszöntés a sál alól...

[Sieron Hemden]

A felszállás után percekkel

Sieron az Ezüst Tollra való lépés után úgy döntött, először ledobja málháját a kabinjában, és ellenőriz egy-két számára igen fontos dolgot…aztán kihasználva az út hosszúságát meditál, és pihen egyet. Nagyon jól tudta, hogy Rhen Var-ra mind testileg, mind pedig szellemileg felkészülten kell lépnie. A tény, hogy két mester, egy lovag, és két padawan is lesz vele öröm volt számára…ennek ellenére úgy érezte, hogy bizony meglehetősen nehéz út előtt állnak. Biztosan lesz olyan veszélyes, ha nem veszélyesebb, mint legutolsó látogatása a Yavin 4. holdján.

Gondolataiba merülve, csendesen baktatott a félhomály által körbeölelt folyosók végeláthatatlan labirintusában. A Toll folyosószakaszait csak a mennyezetbe süllyesztett lámpák világítottak meg, az oldalsó testek kikapcsolt állapotban voltak…Nem volt túl nagy fény, azért meg kell hagyni, zavaróan sötét sem…a két állapot között leledzett valahol a jelenlegi fényerő. A fiatal padawan tekintetét a rideg dúracél fémpadlóra szegezte, úgy baktatott egyre mélyebbre a hajó gyomrába, egyenesen a kabinja felé. Arcáról lefagyott a mosoly…látszott rajta, hogy mereng. Ennek ellenére figyelt a környezetére, nem szerette volna zavarni a hajó legénységét az alkalmatlankodásával, így jobbra-balra kerülgetve az embereket haladt. Többen is felismerték, a régi személyzet tagjai, akik már öreg motorosnak számítottak bólintottak, vagy köszöntek neki. Ilyenkor Dev tanítványa megemelte egy pillanatra a tekintetét, majd egy apró mosolyt erőltetve a szájára visszaköszönt. Közel tíz percnyi séta, és turboliftezés után végre megérkezett a szobájához. Odalépett a konzol mellé, majd egyik kezével elengedte a málha vállán átfonódó fülét, míg másikkal valamelyest erősebben markolt arra. A felszabadult kezével beütötte a számsort, melynek hatására a konzol vörösen villódzó fénye zöldre váltott…az ajtó ezzel egy időben halk kattanást hallatott, amint a zárreteszek kicsúsztak a helyükről. A vaskos fémdarab erőteljes szisszenés közepette csúszott ki balra.

Sieron belépett a szobába, majd a belső fali konzol segítségével becsukta az ajtót. Pár lépést tett előre, hogy eléggé közel legyen az ágyához, majd kissé megdöntötte előre a testét, és fordult a törzsével is. A málha lendületet véve indult meg…a füle lecsúszott a fiú bal karján…mígnem a tenyér rá nem markolt ismét…Azzal a lendülettel már repült is tovább az ágy felé. Dev tanítványa oldalra tárta karjait, és kinyújtóztatta magát. Tekintete körbejárta a szoba minden szegletét…Sieron sóhajtott egyet, majd odalépett az ágy mellé, és kioldotta a málha száját, hogy szétpakolhassa a ruházatát. A hajtogatás lesimítása közben szemügyre vette azokat a darabokat, amelyeket mestere rendelt az útra…eléggé vaskos darabnak tűntek…de hát amit a Rhen Var-ról lehetett tudni, el is kéltek. A rendezkedés sem vett többet igénybe negyed óránál. Sieron először az ágya mellett, a szekrényen heverő órára tekintett, majd a kabinja ablaka felé…odakint már csak a kékes derengés látatta magát.
- Már a hipertérben?
Kérdezte magától, majd ismét az órára pillantott. Megvonta a vállát, majd a szoba túlsó szegletébe vitte a málhazsákot, és ledobta azt a szekrény mellé. Két lépést oldalra téve megemelte a kezét, és lehunyta szemeit. Egy apró kattanás után a szekrény kifordult oldalra, és egy konzol kúszott elő a falból. Sieron itt is bepötyögte a kellő számsort, melynek hatására a fal megemelkedett. Odabent egy Jedi köpeny, valamint tunika pihent…egykoron Ulic Qel-Droma viselte őket…most Sieron Hemden. Leakasztotta a tradícionális Jedi ruházatot, majd az ágyhoz sétált vele. Miután átöltözött, ismét megemelte a kezét…a fogasok feletti apró fakkból egy fémhenger lebegett ki…átszelve a szobát a fiú kezében állapodott meg. Ezt követően a konzol csipogott, a fal pedig visszahúzódott a helyére…a szekrény halk nyikorgást hallatva fordult be a fal mellé…Sieron elrejtette az övének erre a célra kialakított táskájába a kardmarkolatot, majd lezárta azt. Egy hatalmas barna köpenyt libbentve magára indult meg az edzőtermek felé….

Az edzőtermek egyikében

Slenn mester padawanja a terembe lépve megtorpant az ajtó belső konzolja mellett. Becsukta maga mögött az ajtót, majd belülről zárolta azt. A hajó tele volt tűzdelve holovevőkkel, ennek ellenére az edzőtermekbe nem került efféle szerkezet…érthető okokból. Miután Sieron megbizonyosodott róla, hogy ide már csak kopogás, vagy meglehetősen magasfokú hacker munka…esetleg robbantás útján tud bejönni bárki is, ledobta a bakancsát, és lassú léptekkel indult meg a terem közepén elhelyezett pást felé. Fellépve a valamelyest puhább anyagból készült anyagra annak közepére sétált, majd lótusz ülésbe helyezkedett. Lehunyta a szemét, és kiürítette az elméjét…csak és kizárólag az elkövetkezendő „kalandra” koncentrált…szerette volna, ha minden eleme ráhangolódik…Az Erő láthatatlan csápjai lassan keringtek körötte…olykor körbeölelték, vagy épp átszeltek a testén…A fiú vérében a midichlorianok egyre hevesebben cikáztak. Sieron érezte, hogy nem lesz problémamentes az út…rossz előérzete volt. Ennek ellenére nem tudta megmondani, miért is van ez. Elméletileg egy régen elhagyott, fagyott felszínű bolygóra utaznak. A logikus érvek amellett szóltak, hogy nyugodalmas útjuk lesz, és csak a viharokkal kell majd megkűzdeniük…A padawan szerint ennél sokkal többről volt szó. Némán merengett, és meditált…Közel egy óra telt el, amikor kinyitotta a szemét, majd mélyet sóhajtott. Lassan felállt, majd kinyújtóztatva elgémberedett tagjait kioldotta a köpenye nyakrészét. Jobb kezével körkörös mozdulatokat írt le a levegőben, melynek folyományaként a hatalmas lepel felcsavarodott az alkarjára. Sieron lehúzta a leplet a kezéről, majd a pást szélére hajította.

Kioldotta az övén függő, kardmarkolatot rejtő táska bőrcsatját…bal kezét oldalra elemte…a markolat kiröppent, és a tenyerében állapodott meg. Hirtelen enyhén sárgás fény ölelte körbe a termet, mely mellé lágy, és kellemes búgó hang párosult. Sieron elmosolyodva tekintett oldalra…a kardhoz már megannyi emlék fűzte…A markolat egykori mesteréé volt…a penge hasonlatos a jelenlegi mesteréhez…Egy életút volt az egész fénykard, mely jól jellemezte a fiú évek alatti formálódását. A fiatal éveiben még kék penge jelezte tüzes jellemét…aztán ahogy teltek az évek, és egyre jobban lenyugodott, vált zölddé…Mióta pedig megismerte mesterét, ismét új korszak következett. Ennek tükrében a penge is színt váltott…A fénykard együtt formálódott használójával. A pillanatnyi mosolyt követően a fiú beállt a Djem-So alapállásába, és megkezdte a formalépéseket, és gyakorlatokat…Annak ellenére, hogy már három éve tanulta, még most is kezdőnek számított…sok mindent elsajátított már, de közel sem eleget. Gyorsan tanult, jól fejlődött…de hosszú út állt még előtte. Bő egy órát edzett, és gyakorolt…

Levezetésként még hőn szeretett formája, az Ataruból is elővett néhány mozdulatot…A fénykard sárgásan derengő pengéjének halk szisszenése jelezte a gyakorlás végét…a markolat visszakerült a helyére…A fiú pedig megindult a kabinja felé…

[Dev Slenn]

Dev a zsilipnél várta társait. Már épp nekiállt volna malmozni egyet, mikor megérkezett Zarolus. Vele egyidõben a másik irányból befutott Zev is. Nagyjából egyszerre szólaltak meg, Zarolus köszönt, Zev viszont elkezdett egy monológot.
- Még jó, hogy itt talállak benneteket. Elég messze sikerült kilépnünk a bolygótól, így egy darabig még nem tanácsolnám a leszállást. Másrészt pedig mielõtt leszálltok, szeretnénk bolygó körüli pályára állni és egy teljes bolygó szkennelést szeretnék lefuttatni. Ez jó ideig eltart majd, szóval még gyakorolhattok egy sort, mielõtt abba a hideg pokolba leszálltok.
- Rendben, ezúttal egyetértek. Jó lenne, ha legalább tudnánk, hogy nagyjából mit is kell keresnünk. Visszavonulunk egy kicsit gyakorolni, jelentkezz, ha készen álltok!
- Úgy lesz Dev.
- Nos akkor Zarolus, ideje megmutatnod, hogy mit tanultál mesteredtõl... - mondta Dev és egyenesen az edzõterem felé indult.

[zarolus]

Zarolus katonásan állt, majd mikor megtudta, hogy a kelleténél korábban érkeztek meg a hiperűrből, megbontotta ruházatát, és levettes a sapkát, sálat, melyet magára öltött, felkészülvén a zord körülményekre.

"Nos akkor Zarolus, ideje megmutatnod, hogy mit tanultál mesteredtõl..."

Szólt hozzá Slenn mester, majd ezzel a lendülettel elindult az edzőtermek felé.

A fiatal padawan csak szűkszavúan válaszolt a mester invitálására.

- Rendben!

Zarolus, kezében ruházata egy részével Slenn mester után ballagott, majd mikor beértek az edzőterembe, levette meleg ruházatát, hogy csak a kényelmes, vékony ruházata legyen rajta. Ezután várt... leginkább Slenn mesterre, hogy most mit is fognak edzeni...

[Vyn Krace]

Az egyszerûen berendezett kabinban, amelybe lépett, gyér fény uralkodott. Krace megállt a mögötte lecsukódó ajtó elõtt, és végigtekintett a pár négyzetméteres helyiségen. Az kis íróasztal felett, mely a fal mellett állt egyetlen szék társaságában, egy halványan világító lámpatest állt ki a matt fehér plasztborítással ellátott duracél falból. Lassan elõre lépett, és az asztal melletti beépített szekrény elé helyezte két vaskos csomagját. Egy mozdulattal aktiválta a falba rejtett ágyat, mely szinte hangtalanul csúszott ki helyérõl. Egy pillanatra megállt, és elgondolkodott. A kabin képe egy régi emléket szabadított fel benne a távoli múltból. A helyiség kísértetiesen hasonlított a Peacekeeper kabinjához, melyben utolsó, titkos éjszakáját töltötte Shiraval.

A félhomályos kabinban álltak távol és mégis közel egymáshoz, szemeik egymás szemében, kezeik egymás kezében.
- Nem lenne szabad… - kezdte a lány elcsukló, szomorú hangon, szemében csillogó gyötrelemmel.
- Tudom Shira. – mondta a férfi halkan, közben közelebb vonta magához a karcsú lányt, és átölelve hosszan vörösesbarna hajába túrt. A sápadt fényben úszó kabinban percekig némán álltak egymás karjaiban, körülöttük a levegõ vibráló csenddel burkolta be õket, miközben ajkaik forró, tiltott csókban egyesültek.
- Nagyon rossz elõérzetem van Vyn! – törte meg a nyugalmat a lány, miután kibontakozott a férfi gyengéden ölelõ karjaiból, mandula szemeiben selymes könnyekkel – Valami hatalmas baj közeledik felénk...
- Nem lesz semmi baj. – simította végig kezét a lány bársonyos arcán, de az érzékei azt súgták, hogy Shiranak mint mindig, igaza van.

Sötétség borította a kis legénységi kabin helyiségét. A fal mellett húzódó ágyán fekvõ fiatal férfi a sötét plafont egy pontját figyelte némán. Nem tudott aludni, mint a vállán fekvõ, derekát átkaroló fiatal nõ. A lány rövid, lágy haja lágyan simogatta meztelen mellkasát, mikor néha-néha egy aprót rezzent, és mély, egyenletes lélegzetvétele kellemesen cirógatta nyakát. Oldalra tekintett. A sötétség ugyan teljesen beborított mindent, nem is volt szüksége, hogy lássa a lányt, elég volt éreznie. Lágyan végigsimította kezét az alvó nõ arcán, majd egy apró csókot lehelt homlokára, és szomorúan felsóhajtott. Olyan dolgot tettek, amelyet soha sem szabadott volna megtenniük, és mégis áthágva minden szabályt, engedve önnön, tiltott érzelmeiknek beteljesítették azt, amely elkerülhetetlen volt.

A lány megmozdult. Bársonyos keze szelíden végigsimította a férfi oldalát, majd még közelebb bújt hozzá.
- Nem alszol? – kérdezte álmatag hangon – Hamarosan odaérünk a Sorrunra. Pihenned kellene.
- Nem tudok. – válaszolta halkan, majd gyengésen megcsókolta.
- A következményeken aggódsz Vyn, igaz? – kérdezte, majd hosszan viszonozta a csókot – Bress mester…
- Tud rólunk Shira. – szakította félbe, majd szorosan magához ölelte - Azt is tudja, ha vége a háborúnak, akkor kilépünk a Rendbõl.
- Elmondtad neki?
- Nem, de tudom…érzem, hogy tudja. – válaszolta halkan, miközben Shira haját végigsimította – Mikor a szemébe nézek, látom, hogy mindent tud rólunk…
- Mégis maga mellé vett, amikor Shen’ho mester egyesült az Erõvel. – fejezte be a lány a mondatot Vyn helyett. Érezte azt, amit a férfi mondott – Már akkor tudta, igaz?
- Igen, talán a kezdetektõl tud mindent. – bólintott, miközben becsukta szemeit – Nem tudom miért, de elfogadta a döntésünket. Bress mester valahogy más. Talán egyszer Õ is érezte, amit mi…
- Akkor sem lett volna szabad ezt tennünk. - kérdezte szomorkás hangon a lány – Megszegtük a Rend szabályait. Mindent, amit ifjonc korunk óta tanítottak nekünk.
- Nem Shira, csak egyet, egyetlen egyet…
- … és azzal mindent. – sóhajtott fel.
- Megbántad? – ölelte még szorosabban magához a fiatal nõt.
- Nem, soha sem. – rázta meg a fejét Shira - Életem végéig, és azon is túl, örökre veled maradok… - majd lágyan találkozó ajkaik egy soha véget nem érõ csókká formálódtak. [/i]

Halvány, szomorkás mosoly jelent meg az arcán, miközben a bõröndökhöz lépett. Krace felsóhajtott. Shiranak meg kellett halnia ott a Sorrun IV-en, az Erõ ezt rendelte a számára, és tudta, ezt érezte meg aznap a Peacekeeperen. A lány ezt megmutatta neki álmában. Az álmában, melyben azóta sem jelent meg újra, de tudta, hogy Shira örökké ott fog élni benne, és ez az egy dolog, amit soha senki nem tud elvenni tõle. Visszatért az útra, melyet az Erõ jelölt ki számára, és mindezt neki, egyedül neki köszönhette…

A csomagok egy mozdulattal az ágyra kerültek. Krace kinyitotta a plaszt táskákat, majd a váltás és meleg ruhákat, melyeket Raharr csomagolt számára, az ágyra helyezte. A bõrönd kiürült. A corelliai keze azonban a táska oldalára vándorolt, és egy halk szisszenéssel egy rejtett tároló rekesz vált láthatóvá, benne egy fényes, díszítésekkel ellátott fémrúddal. Felemelte a markolatot, majd övére akasztotta, hosszú kabátjának takarásába. Azonosító kártyáját a bõrönd rejtett tárolójába helyezte minden irataival együtt, majd egy mozdulattal visszasüllyedt annak aljába. Gondosan elhelyezte a szekrényben váltásruháit, majd a másik bõrönd tartalmát vette szemügyre. Elõször sugárpisztolya került elõ, melyet az asztalra helyezett tokjával együtt. Mellé még miniszámítógépe, makrotávcsöve, a túléléshez elengedhetetlen atmoszféraoxidáló, víztisztító készülék, tartósított élelmiszer fejadagok, energiacellák, és végül a kétszemélyes klímasátor kerültek elõ. Egymás mellé helyezett mindent, melyek alig fértek el a kis asztalon, majd ellenõrizte az összes felszerelést. Elégedetten bólintott, majd az ajtóhoz lépett, mely halk szisszenéssel felnyílott elõtte. Mielõtt kilépett volna, még utoljára visszanézett a kabinra, majd maga mögött hagyta gondolatait az üres helyiségben, amikor az ajtó csendben lecsukódott mögötte.

Halkan, szinte nesztelenül lépett Nate kabinjának ajtaja elé, mely az õ fülkéjével szemben helyezkedett el a fényárban úszó, üres folyosó túloldalán. Kezével megérintette a fehér falon, a bejárat mellett elhelyezkedõ kapcsolótáblát. A kikapcsolt zárrendszerû ajtó felnyílott elõtte, és erõs fény tódult be a sötét helyiségbe, megvilágítva az ágyon lótuszülésben meditáló tanítványát. Krace megállt az ajtóban, majd megvárta, amíg Nate felnyitja jelenlétére szemeit és rá tekint.
- Úgy gondolom kihasználhatnánk az elõttünk álló idõt tanulásra. – lépett beljebb, miközben mögötte lecsukódott az ajtó. Ajkai halvány mosolyra húzódtak, majd tradicionálisan meghajolt. Krace mester ismét az lehetett, még ha csak egy rövid idõre is, aki valójában. Álcáját, mint annyi minden mást, az ajtón kívül hagyott.

– Szeretnék egy olyan tudást megosztani veled, amelynek segítségével az Erõ megmutathatja számodra a megtörtént múltat, a folyamatban lévõ jelent, és a lehetséges jövõt. Ennek használata mély bölcsességet igényel alkalmazójától. Tehát készen állsz befogadni eme tudást Nathaniel A. Rosenberg padawan?