Sieron Hemden
Junior Member
Erőhaszn?l? Jedi Padawan Vil?gos Oldal Pont: 9 Az ?v J?t?kosa (2007) III. hely
?lneve : Avaer Triidon - Jedi Padawan - Slenn mester tan?tv?nya!c!8090b0
Posts: 194
|
Post by Sieron Hemden on Feb 16, 2008 16:10:05 GMT 1
Ezüst Toll - Edzőterem Hosszas percek óta tartott a gyakorlat, az ominózus kézenállás, amiből a padawannak már volt szerencséje elnyerni egy szeletkét, még annakidején az Alderaan-on. Akkor, ott a kúra por födte talaján, a leszálló platformok előtt mestere humorosan fogadást kötött a Viharmadár hajtóművét szerelő munkásokkal, hogy a fiú vajon bírja-e addig, amíg ő nem szól. Természetesen Dev nyert, bár tény, hogy tanítványának kezei valósággal vöröslöttek a mutatvány után, izmai pedig lüktettek a megterheléstől. Ez persze nem volt elég, merthogy Sieron a percekkel később érkező hajtómű beszerelésénél, jobban mondva helyére igazításánál is segédkezett, ami további megterhelő perceket okozott a számára. Most, az Ezüst Toll fedélzetén, évekkel később ugyanezt a mutatványt ismételte meg annyi különbséggel, hogy három drón még nehezítette is a tevékenységét…az apró szerkezetek ide-oda cikáztak a levegőben, és próbáltak minél váratlanabb helyzetből tüzet nyitni a fiú egész testére. Nem egyetlen helyre összpontosították a tűzerejüket, hanem nehezebbé téve a gyakorlatot a test egészére próbáltak csapásokat mérni. Röpke évek, és micsoda fejlődés…Sieron akkor még annyira tüzes volt…annyira más, mint most…sokat változott az évek során, és sokszor elmerengett rajta, vajon a jó irányba-e. Mentalitása a Jedi Rendben is inkább a harciasabb, tüzesebb „védelmezők” felé sodorta, és Riegon is így kezelte, tanítgatta…igaz, ő is megkezdte a türelem és szemlélődés okítását…de ezt igazán Dev Slenn tudta beteljesíteni hosszas évekkel később. Türelem, szemlélődés és elmélkedés vált a fő irányelvvé, és ezzel együtt érett a fiú is, és vált egyre komolyabbá. Egy olyan ösvényen indult el, ami egyértelműen az igaz Jedi léte felé vezérelte minden egyes léptét. Igen, a jó irányba indult, ez nem is lehetett kérdéses.
A fénykard lágyan vibráló, búgó hangja olykor fel-felharsant, ahogyan egy-egy gyengített lézernyaláb lett eltérítve a pengével…a pengével, melynek kékes derengése azért eszébe jutatta a fiúnak a múltját…még, ha csak pillanatokra is, de felötlött benne egykori énje. Aztán az elmélkedéséből egy vöröslő nyaláb rántotta vissza, amint az a jobb combjában halt el, zsibbadó kínt hagyva maga után. A fiúnak bőven volt annyi lélekjelenléte, hogy ne dőljön össze, mint valami kártyavár…hanem tűrjön, és újra fókuszáljon az előtte álló feladatra. Arcán egyre több, kövér verejtékcsepp kezdett gyülekezni a homlokán, ahogyan a percek múltak…már feje is valamelyest vörösebb volt a kelleténél az oda áramló rengeteg vér miatt. De Sieron még tartotta magát, és tartotta volna addig, amíg össze nem roskad, ha Dev ezt kéri. Aztán mintegy megváltás csendült fel a mester lágy, bársonyos hangja. - Rendben van, jól dolgoztatok! Álljatok fel, és fújjátok ki magatokat. Bemelegítésnek ideális feladat volt. A Jedik számára már jól ismert, energiát elnyelő hang kíséretében kúszott vissza a derengő kék penge a markolatba…ezzel egy időben pedig a drónok is befejezték a körözést, és a magasba emelkedve vártak tovább. Sieron a markolatot tartó kezét is a földre helyezte, majd lassan kezdte leereszteni magát…fokozatosan hajlította meg könyökben a kezeit, és emelte előre a fejét, hogy a tarkója érje a pástot. A találkozást követően a fiú egy bukfencszerű mozdulattal került ülőhelyzetbe. Első reakciójaként azonnal eleresztette a markolatot, majd a megterhelt karját a valamelyest pihentebb tenyerébe süllyesztette. Azonnal masszírozni kezdte, és közben a szemét lehunyva összpontosított arra, hogy a fájdalom egyre tompuljon…Igen, most kiütött a fájdalom, és az izmok a terhelés hirtelen megszűnése miatt „beálltak”, és elzsibbadtak. Olyan érzés volt, mint amikor az ember karját több ezernyi nagyon vékony tűvel kezdik szurkálni…nem is fájó, mindinkább kellemetlen. A percekig tartó regenerálódást követően aztán a mester ismét magához ragadta a szót. - Zevvel készítettünk nektek két meglepetést. Ha kifújtátok magatokat, akkor következik az edzés azon része, ahol legbelső félelmeiteket tárhatjuk fel extrém körülmények között... Zárta rövidre, és sejtelmesre a mondókáját a Jedi mester, miközben haloványan elmosolyodott. Sieron ezt hallva kinyitotta kékellő szemeit, majd egyik kezével megtámasztva a talajt lökte fel magát. Rögtön a talpra állást követően kinyújtotta a kezét a földön heverő markolat felé, mely lassú remegést követően a kezébe szökkent. Leeresztette a karját, majd aktiválta pengét, mely újra halk sistergés közepette kúszott elő, és kezdett vibrálni ismételten. Dev nem szólt semmit…csak figyelt, és ez meglehetősen furcsa volt…Tanítványa elgondolkodott rajta, hogy megpróbálja kideríteni, mi is jár mestere fejében, de hirtelen eltűnt a talaj a lába alól…Az egész másodpercek alatt zajlott le…nem maradt más, csak egy rozoga rámpa. Olyan gyorsan történt minden, hogy az agy még csak feldolgozni sem volt képes a hirtelen változást…még akkor sem, ha Sieron Jedi volt. Ez váratlanul érte, meglátszott a mozdulataiból is. Ahogyan eltűnt a biztonságot nyújtó pást, a fiú kezei oldalra pattantak, mintegy egyensúlyozandó az eddigi laza tartást. Alig sikerült koordinálnia magát, hogy bele ne zuhanjon a verembe, halk kattanást hallott a terem túlsó vége felől. Odaszegezve a tekintetét konstatálta, hogy két repulzoros droid lebegett elő egy-egy tárolóból. Sieron nem is gondolkodott azon, hogy valóban egy verem felett áll-e, vagy sem…ez egy újabb gyakorlat volt, és teljesíteni kellett. - A feladatotok, hogy folyamatos lézertűz mellett megvívjátok csatátokat a droidokkal, de vigyázzatok hová léptek Legyetek úrrá a félelmeteken. Tökéletesen felkészültek vagytok erre a feladatra! Slenn mester tanítványa mély levegőt vett, majd rézsútosan maga elé emelte a fénykardot…itt már nem volt megkötés…a lényeg a két repulzoros droid legyőzése, vagy ártalmatlanná tétele volt.
A drónok a fénykard aktiválását követően azonnal mozgásba, és ezzel együtt támadásba lendültek…A fiú sem volt rest, a kard pengéjével hárította a lövéseket, próbálva úgy terelni a lézernyalábokat, hogy azok lehetőleg az érkező droid, vagy éppen a tüzelő drón felé pattanjanak vissza. Itt, és most az Ataru, amelyet úgy kedvelt, nem segített, és szóba sem jöhetett…maradt hát a Djem-So, amelyet bár még kezdő szinten művelt, ez a helyzet jó alkalom volt a további elmélyülésre a tanokban. A támadások visszaverése közben figyelnie kellett, nehogy úgy mozduljon ki egy-egy vágás, vagy lövés elől, hogy azzal barátját, Zarolust hozza hátrányos helyzetbe…több fronton kellett figyelnie, és összpontosítania. Ez már valóban egy olyan gyakorlat volt a mestertől, amely éles helyzetre készítette fel a tanítványokat…védés, hárítás…ellentámadás gazdagította a vívást…Nehéz volt fáradtan, és sajgó karral vívni…de az élet sem volt éppen kegyelmes egy szorult, és veszélyes helyzetben…
|
|
|
Post by zarolus on Mar 10, 2008 9:21:56 GMT 1
Zarolus a drónok folytatott "harc" után kissé kifújta magát, és kíváncsian várta Slenn mester újabb próbatételét. Azonban a következő lépés a vártnál merészebb volt, amikor is a talaj eltűnt alóla. Zarolus ösztönszerűen zsugorodott össze a talp alattnyi rámpára, majd egyensúlyozva felállt. Ezután jöttek csak a droidok, melyek tovább bonyolították a helyzetet.
Zarolus fejben azonban egyfolytában gondolkozott... főleg azon, hogy mi lehet a lényege ennek a próbának. Mivel Zarolus elsősorban az erő megismerésében és annak használatában merült el eddigi rövidnek nevezhető "jedi léte" során, ő így azt tartotta valószínűnek, hogy az erő valódi próbája következik.
Zarolus behunyta szemeit, majd tudatát szétárasztotta a teremben, hogy annak minden egyes négyzetméterét "letapogassa", és felmérje az ott tartózkodó személyeket.
Két furcsa dolgot is tapasztalt: Egyrészt Slenn mester az ő helyzetükhöz képest meglepően nyugodtságot áraszt magából, a másik pedig, hogy itt nem feltétlen minden az, aminek látszik.
Fénykardját maga elé tartva, a padawan hagyta, hogy az erő vezérelje mozdulatait a "rá törő ellenfelek" ellen.
|
|
|
Post by Vyn Krace on Mar 25, 2008 11:23:29 GMT 1
Az Erõ egyre hevesebben lüktetett körülötte minden egyes lépését követõen, ahogy közelebb ért a terem felé, ahol társai jelenlétét érezte. A halványan megvilágított folyosó teljesen elhagyatottan állt, csak a lassú, kimért léptek visszhangja csendült a szürke falakon. Nem rejtette el lényét az Erõben fürkészõ tekintetek elõtt, szükségtelennek érezte ezen a helyen, ahol barátok és társak vették körül.
A masszív, biztonsági ajtó elé érve egy pillanatra megtorpant, majd keze megérintette kapcsolót, és halk szisszenõ hang kíséretében feltárult elõtte a gyakorló teremnek berendezett széles raktár. Belépett a helyiségbe, ahol társai éppen egy jól ismert gyakorlatot végezték a terem közepén elhelyezkedõ tágas területen. Az ajtó halkan csukódott le mögötte, majd oldalt lépve a rideg duracél falnak vetette hátát. Nem állt szándékában megzavarni Slen mester és a két padawan gyakorlatát – akik éppen vibráló fénykardjaikkal igyekeztek a levegõben cikázó gyakorló drónok lövedékeit hárítani -, ezért laza tartásban, karba font kézzel, arcán érdeklõdõ, halvány mosollyal figyelte õket, miközben maga is elmerült a körülöttük örvénylõ, az Élõ Erõ keltette hullámokban.
|
|
|
Post by Nathaniel A. Rosenberg on Mar 25, 2008 13:02:29 GMT 1
Nathaniel A. Rosenberg hosszú perceken át bámult ki a panorámaablakon a csillagokra, amelyek a bolygókról pontok, most azon hosszú, szép, fényes csíkok. A padawan gyakran elgondolkozott ilyenkor, hogy a világ amelyben éltek mennyire relatív és mennyi minden múlik azon, hogy éppen milyen nézőpontból vizsgálja az ember. Ez a gondolatsor most ismét egy mosolyt csalt az arcára. Végül sóhajtott és felállt. Egyenesen az ágyához sétált, aztán nagy lendülettel belevetette magát. Nem állt neki vetkőzni, vagy kényelemsen elhelyezkedni, úgy ahogy volt, mint egy ötágú csillag, hunyta le a szemét és aludt el. Szüksége volt arra, hogy egy kis időre kikapcsolja magát. Nagyon sok minden volt mögötte és még több várt rá a jövőben. Mivel már sok idő eltelt, valószínűleg a megérkezésre fog csak felébredni.
|
|
|
Post by Dev Slenn on Mar 26, 2008 18:11:08 GMT 1
Dev elégedetten figyelte a két padawan munkáját. Amit akart, elérte. Eleinte mindketten majdnem sokkot kaptak, hogy a padló egyetlen pallóra zsugorodott. Azonban mindkét padawan jól alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. Hárítottak és ellentámadtak. Közben Dev megérezte Vyn közeledését, de viselkedése nem árulkodott róla, hogy a másik jedi belépett az edzõterembe. Tekintetével csak a két tanítványt figyelte, rájuk koncentrált. Vyn beléptekor is egy újabb kis izgalmon gondolkodott, de megérezte, ahogy Zev közeledik a folyosón, a híd irányából.
Az Ezüst Toll kapitánya egyenruhájában sétált az elnéptelenedett folyosón, közeledve az edzõterem felé. Arca gondterheltnek látszott, úgy néz ki, féltette barátját, Devet és féltette társait. Pontosan ilyen rezgéseket közvetített magából, ezt egyébként Dev is megérezte. Belépve az edzõterembe, elmosolyodott a látványon, amit Dev és õ maga készítettek el. A két padawan óvatosan egyensúlyoztak a pallóra zsugorodott padlón. Nem akarták odatenni a lábukat, ahol egyébiránt ott volt a padló.
Dev odafordult a kapitányhoz, és egyúttal találkozott tekintete Vyn tekintetével, aki szemlátomást érdeklõdve figyelte az elme és a test edzésének folyamatát. - Dev... a bolygó letapogatását befejeztük, a vihar elült. Több jégbarlangot is találtunk, és készen állunk rá, hogy leszálljatok - mondta Zev egész halkan, és közel hajolva a Jedi mesterhez. - Rendben... rövidesen mi is készen állunk - mondta Dev és kinyúlt az erõvel. Egy gombot nyomott le, hiszen energiából összeálló keze erre is képes volt. A padló visszatért eredeti valójába, és a droidok, valamint a drónok is visszatértek "otthonukba". - Jól dolgoztatok, barátaim. Tökéletesen helyt álltatok nehéz, váratlan helyzetben is. Így aztán a mai gyakorlatot befejezettnek nyilvánítom. Azonban nem csak ez az oka annak, hogy vége az edzésnek. A legénység befejezte a bolygó letapogatását, így rövid idõn belül leszállhatunk. Kérlek benneteket, hogy vegyétek magatokhoz mindazt, amit a bolygóra akartok hozni, így azt a meleg ruhát is, amelyet elõkészítettünk az útra. Egy óra múlva mindenkit várok a Viharmadár fedélzetén. Addigra pont felkészülünk az útra - mondta Dev titokzatosan - és ha most megbocsátotok, Zevvel még váltanom kell pár szót. A két jóbarát kivonult az edzõterembõl mindenkire ráhagyva a gondolatot, hogy ízlelgessék, hogy mi is vár rájuk a következõkben. - Vigyázzatok ránk, de ha nagyon meleg lenne a helyzet, lépjetek le. A Viharmadárral hamarabb leléphetünk, mint ti... - mondta Dev majd még váltott pár szót Zevvel, aztán elszelelt kabinjába. Összegyûjtött minden szükséges holmit, így fénykardját, tartalék fénykardját - melyet csak nemrég javított meg - légzõkészüléket - a nagy hidegre - a meleg öltözetet, és hozzá jó pár energiacellát, sugárpisztolyát, és egy hátizsáknyi felszerelést, melybe elsõsegély csomag, fényrudak és szintetikus étel tartoztak. Ezután elszelelt a Viharmadárra vezetõ zsilipig és átmászott hajójára. Ott HK és R4 már várták, R4 egy digitális jelsorral üdvözölte, amit HK fordított is volna, ha Dev nem tartja fel a karját köszönésképpen. Cuccait ledobta - gyakorlatilag ahol érte, majd a pilótafülkében meditációs tartásba helyezkedett, miközben az alapmûszereket már bekapcsolta, felkészülve a felszállásra. Mikor mindennel végzett, és várta a többieket, meditációba kezdett...
//Azt gondolom uraim, hogy egy hsz után el is indulhat a kaland. A következõ postom már a bolygóra való leszállás megindítása lesz.//
|
|
Sieron Hemden
Junior Member
Erőhaszn?l? Jedi Padawan Vil?gos Oldal Pont: 9 Az ?v J?t?kosa (2007) III. hely
?lneve : Avaer Triidon - Jedi Padawan - Slenn mester tan?tv?nya!c!8090b0
Posts: 194
|
Post by Sieron Hemden on Apr 23, 2008 10:22:05 GMT 1
Ezüst Toll - Edzőterem Ahogyan a húszas évei derekát taposó padawan elmerült az Erőben, teljesen átadva magát a gyakorlat minden apró rezzenésének, megérezte, amint egy újabb Jedi lép az edzőterembe. Az éppen aktuális hárító és ellentámadó mozdulatsorok közben szentelt annyi időt, hogy kitekintsen az érkezőre…Vyn jelent meg, bár szándékai ismeretlenek voltak a fiú számára. Nem lehetett tudni, hogy a mester csatlakozni szeretne-e az edzéshez, esetleg csak szemlélődni jött, felmérve a fiatalok stílusát, ha már egy ilyen veszélyes bolygóra kell együtt menniük.
A terem ajtaja aztán percekkel később ismét szisszenő hangot hallatott, jelezvén az újabb érkezőt. Ezúttal Zev jelent meg, akivel Sieron jó barátságot épített ki a kúriát való látogatások hosszas órái, hónapjai alatt. Halk beszélgetés nesze hallatszott a fénykardok búgó, és kellemesen vibráló, valamint gyengített lézernyalábok hangja mellett. A fiú jelen helyzetben a feladatra összpontosított…de még így is hallotta, hogy mestere és barátja a bolygó letapogatásának eredményéről beszélgetnek…pillanatokkal később a talaj hirtelen eredeti állapotába került, míg a droidok és drónok visszatértek a rejtekeikbe. Egy pillanatig méregetve a távozó ellent eresztette le haloványsárgás színben pompázó pengéjét…az lassan, sisteregve kúszott vissza a markolatba. Sieron az övére fűzte a fegyvert, majd apró mosollyal az ajkai szegletében pillantott először mesterére, majd a hátát falnak vető Vyn-re. Ebben a pillanatban szólalt meg Dev. - Jól dolgoztatok, barátaim. Tökéletesen helyt álltatok nehéz, váratlan helyzetben is. Így aztán a mai gyakorlatot befejezettnek nyilvánítom. Azonban nem csak ez az oka annak, hogy vége az edzésnek. A legénység befejezte a bolygó letapogatását, így rövid időn belül leszállhatunk. Kérlek benneteket, hogy vegyétek magatokhoz mindazt, amit a bolygóra akartok hozni, így azt a meleg ruhát is, amelyet előkészítettünk az útra. Egy óra múlva mindenkit várok a Viharmadár fedélzetén. Addigra pont felkészülünk az útra…és ha most megbocsátotok, Zevvel még váltanom kell pár szót. A fiú bólintott a távozók felé. - Mester, Zev! Foganatosította szavakkal is köszönését, majd megfordulva vállon veregette Zarolust, elvégre meglehetősen jól dolgoztak együtt, és egészítették ki egymást a gyakorlat során. Mindketten ügyeltek a másikra, és próbáltak az Erő által közvetítve egyfajta összhangot alakítani a sikeres védekezés és támadás érdekében. A fiatal fiú ezt követően lépett le a pástról, majd heveredett le annak szélére. Miközben magához vette cipőit, Vyn mesterre tekintett. - Észrevétel mester? Kérdezte ismét halovány mosollyal az arcán, hiszen mindig is azt vallotta, hogy holtáig tanul az ember…a corelliai származású férfi érezhetően más vonalat képviselt, mint Dev…talán ő is hozzá tud fűzni valamit a látottakhoz az eddigi tapasztalatai alapján. Amennyiben megtette, úgy Sieron érdeklődéssel és odaadással hallgatta a kritikát, esetlegesen ötletet és okítást, mit is kellene másképpen csinálnia.
A beszélgetés végeztével, mire cipői is a lábára kerültek egyenesedett fel, majd biccentett Vyn felé. - Mester, én is visszavonulnék felkészülni. A Viharmadáron találkozunk! Az Erő legyen veled, és veled is Zarolus! Miután elköszönt, ingjét kihúzta az öve alól, és leeresztette azt, hogy eltakarja az övön függő fénykardot a kérdő tekintetek elől.
Ezüst Toll - Kabin A kabinba érve zárolta a szisszenő ajtó mágneszárait, majd ruháitól megválva indult tusolni. Elég kimerítő percek álltak mögötte…és talán ennél nehezebbek állnak előtte. Szeretett volna teljesen felfrissülni a bolygóra való leszállás előtt. A tisztálkodást követően felöltötte a friss váltásruháját…ezúttal azonban úgy érezte, szüksége lesz arra a különleges tunikára és köpenyre is, amelyet a Yavin 4. holdján talált…abba bújt bele…majd erre a Dev által beszerzett, igencsak meleg termoruházatot húzta. Magához vette a sálját, egy kesztyűt, valamint sapkát. A bolygó fagyos léte miatt egy napfényre sötétedő szemüveget is becsúsztatott a kabátja zsebébe, hogy vihar esetén ne kelljen hunyorogva haladnia…elvégre az rontja az esélyeit a felbukkanó vésszel szemben.
Természetesen fénykardját és RO-72-es pisztolyát is eltette, amely mellé további négy energiacellát is rakott. A fiúnak volt egy előre elkészített hátizsákja alapfelszereléssel…Egy garnitúra vasalt váltásruha, egy hajtogatott pokróc, vibrotőr, fáklyák, kötél, irányjelző, egy kulacs friss víz, amelyet mindig az aktuális kaland előtt töltött fel, kétnapi száraz élelem, tartalék komm, elektrotávcső. Nem sok, mégis elegendő ahhoz, hogy baj esetén legyen nála némi felszerelés, amire támaszkodhat.
Midőn minden a helyére került, hátára kapta a mélybarna málhazsákot, majd megindult a Viharmadár felé.
Viharmadár Fellépdelve a hajó rámpáján a központi terembe oldalgott, ott aztán ledobva a zsákot indult meg a pilótafülke felé…gyanítva, mestere már biztosan ott van..
|
|
|
Post by Vyn Krace on May 2, 2008 10:29:28 GMT 1
Miközben a gyakorlat folyt, a két padawan körül örvénylõ, sokszínû energiát figyelte az Erõ mindent látó tekintetén keresztül. Arcán olykor egy-egy halvány mosoly jelent meg, fõleg mikor eszébe jutottm hogy sok-sok évvel ezelõtt a Jedi Templom gyakorlóterében Bres mester irányítása alatt õ is szembe nézett ezzel az elsõre nehéznek tûnõ feladattal. Régen gyakorolt már drónokkal. Igaz, azóta sokkal több harcban volt része, mint amit szeretett volna megvívni, és azóta a békét felváltotta a háború, a demokráciát a zsarnokság, a megbecsülést az üldöztetés... Az ajtó halk fémes hangja törte meg a teremben visszhangzó fénykardok és cikázó sugárnyalábok jellegzetes hangok moraját. A Zevként megismert férfi lépett be, és sietett egyenest Slenn mester elé. Jelentése alapján a bolygó felszínét uraló vihar elült, minden készen állt a leszállásra. A másik mester bólintott, majd egy intésére a droidok leálltak és a visszatértek tárolójukba. A gyakorlat véget ért.
- Jól dolgoztatok, barátaim. Tökéletesen helyt álltatok nehéz, váratlan helyzetben is. Így aztán a mai gyakorlatot befejezettnek nyilvánítom. Azonban nem csak ez az oka annak, hogy vége az edzésnek. A legénység befejezte a bolygó letapogatását, így rövid idõn belül leszállhatunk. Kérlek benneteket, hogy vegyétek magatokhoz mindazt, amit a bolygóra akartok hozni, így azt a meleg ruhát is, amelyet elõkészítettünk az útra. Egy óra múlva mindenkit várok a Viharmadár fedélzetén. Addigra pont felkészülünk az útra…és ha most megbocsátotok, Zevvel még váltanom kell pár szót. - intézte Dev Slenn mester záró szavait a padawanok felé. Váltott pár szót a férfival, majd az ajtó mellett támaszkodó corelliainak még biccentett egyet, és sietõs léptekkel elhagyta a termet.
Sieron a gyakorlótér szélére ült, és miközben készülõdött a corelliaira tekintett. - Észrevétel mester? - kérdezte halvány mosollyal. Krace ellépett a faltól és egyik szemöldöke felszökkent, majd széles mosoly ült ki arcára. - Túl sok a gondolat padawan. Ne gondolkozz, érezz. Merülj el mélyebben az Erõben, és hagyd, hogy irányítsa minden mozdulatodat. - válaszolta a mester, majd az ajtó irányába bökött fejével - A Viharmadáron találkozunk. Az Erõ legyen veled. Sieron érdeklõdéssel figyelte a rövid értékelést, majd Krace szavai végeztével bólintott. - Mester, én is visszavonulnék felkészülni. A Viharmadáron találkozunk! Az Erõ legyen veled, és veled is Zarolus! - köszönt el a fiatal férfi, majd követte mesterét a hajó immáron fényben úszó folyosóin keresztül. Krace még a készülõdõ Zalorus felé bólintott, majd kilépett az ajtón, és gyors léptekkel a kabinja felé vette az irányt.
A halványan megvilágított kis kabinba lépve azonnal az ágyra helyezett szélsõséges hidegre tervezett hófehér termo ruhához lépett. Ruháit összehajtva, az ágyra helyezve öltözött át bélelt, cirkulációs rendszerû kezeslábasba. Övére akasztotta az asztalról felvett sugárpisztolyát, mely tokjában pihent, majd makrotávcsöve, és a többi elõkészített – fõleg a túlélést elõsegítõ - felszerelése követte, melynek jó része a merevített, a termoruhához tartozó hátizsákba került. Fénykardját helyezte be utoljára az övén függõ tartórekeszbe, mely ugyan elrejtette a fegyvert a kíváncsi tekintetek elöl, azonban egy mozdulttal, melyet az Erõ vezérelt, pillanat tört része alatt hozzáférhetõvé vált számára. Miután készen állt, elhagyta a helyiséget, majd Nate-nek jelezve az indulást, együtt elindultak a hajó hangárjában várakozó Viharmadár felé.
|
|
|
Post by Nathaniel A. Rosenberg on May 2, 2008 18:45:08 GMT 1
A valóság kegyelmes lassúsággal tért vissza Nathaniel A. Rosenberg, jedi padawan elméjébe. Mivel nem álmodott éppen amikor magához tért, ezért maga az ébredés folyamata is lassú volt. Szinte észrevétlenül fogta fel, hogy magánál van. Megmozdult. Ahogyan a teste engedelmeskedett elméje akaratának úgy vált teljesen bizonyossá, hogy felébredt. Kinyitotta a szemét és megdörzsölte, aztán felült az ágyán. Ásított egyet és felállt. Még egyszer ellenőrizte a csomagjait. Éppen összehúzta a sötétzöld thermozsák zsinegét, amikor Vyn tiszteletét tette nála és szólt, hogy indulnak.
Rosenberg bólintott, az ajtó pedig becsukódott a távozó mester mögött. A magára maradt férfi ezután az ágyához lépett és a párna alól előhalászott egy kis karkötőt, amit Metina fűzőtt neki a Dantooine-oin még. Egy székre oda voltak készítve már a ruhák. Egy fekete hosszúujjú pulóvert vett magára, ami takarta a kis emléktárgyat. Ezt követően egy megfelelően meleg thermokabátot vett fel, a fénykardját pedig az övére akasztotta. Nem lehetett látni, de ellenben hamar elő lehetett venni. Már csak az utolsó kiegészítő kellett, pontosabban egy sapka és készen is állt. Egy perc múlva már a rámpa felé lépdelt.
- Sziasztok - köszöntött mindenkit jókedélyűen, noha a hangját eltorzította a meleg anyag a szája előtt.
|
|
|
Post by Dev Slenn on May 2, 2008 23:30:27 GMT 1
Dev megszámlálta a fedélzetre lépőket. Zarolus és Dave még hátra voltak. Zarolus viszont épp abban a percben toppant be a hajóra, amikor Dev azon gondolkodott, merre lehet. Ő is csak ledobta a cuccait, majd csatlakozott a többiekhez a pilótafülkében. - Most már csak Dave-re várunk... - mondta Dev, de tudata legmélyén már érezte, Dave nem tart velük. Első padawanja nem volt olyan, mint régen. Valahogy mindig a távolba, az ismeretlenbe révedt a tekintete. Zev jelentkezett be a Viharmadár komm.-ján keresztül: - Dev... Dave úgy döntött, hogy inkább velünk marad, arra az esetre, ha rosszul sülnének el a dolgok... - Rendben. Nekünk is jó lesz egy tartalék. Akkor indulunk, szerencsés utat mindannyiunknak, otthon találkozunk! - mondta Dev, majd bontotta a vonalat - Rendben, kössétek be magatokat - mondta a többieknek, majd R4-hoz fordult - csatlakozz be. Elkél majd a segítség a leszálláshoz. Az asztromechanikai droid pár csippantással jelezte, hogy megértette, majd rácsatlakozott az erre kialakított csatlakozóra. A következő pillanatban a Viharmadár légzsilipjét HK lezárta, majd a Toll legénysége eloldotta a rögzítőkábeleket, melyek rögzítették a Viharmadarat a Tollhoz. Dev kiemelte hajóját és elindult a bolygó felé... Folytatás a Rhen-Var bolygón...
|
|