|
Post by Nathaniel A. Rosenberg on Dec 9, 2007 23:06:50 GMT 1
Nathaniel A. Rosenberg jedi padawan meditációval töltötte az időt. Tudta, hogy ezekben a vészterhes időkben mindent meg kellett tennie annak érdekében, hogy az Erővel kapcsolatos tudását elmélyítse és ha majd szüksége lesz rá, tudja használni ezt a létezést átszövő energiamezőt. Éppen ezért csak annyit aludt, amennyit feltétlen szükséges volt, minden további óráját a meditációra szánta.
Akkor is épp ezen foglalatosságot mívelte, amikor hirtelen egy lágy szellőhöz hasonló érzés jutott el hozzá az Erőn át. Jól ismerte már ezt a jelenséget, ez azt jelentette, hogy látogatója érkezett. Nate szép lassan, fokozatosan tért vissza a mély meditációból a valódi világba. Fontos volt, hogy lassan, lépésről lépésre emelkedjen ki a módosult tudatállapotból, ugyanis komoly mellékhatások lehettek volna ellenkező esetben.
Az ifjú padawan végül felnyitotta szemhéjait és nem csalódott, mestere, Vyn Krace állt az ajtóban. Rosenberg felállt és viszonozta mestere köszönését, a meghajlást.
- Úgy gondolom kihasználhatnánk az elõttünk álló idõt tanulásra -kezdte a férfi.
Tanítványa bólintott egyetértően:
- Magam is úgy vélem - mosolyodott el. - Mindig öröm tanulni valami újat és hasznosat.
– Szeretnék egy olyan tudást megosztani veled, amelynek segítségével az Erõ megmutathatja számodra a megtörtént múltat, a folyamatban lévõ jelent, és a lehetséges jövõt. Ennek használata mély bölcsességet igényel alkalmazójától. Tehát készen állsz befogadni eme tudást Nathaniel A. Rosenberg padawan?
A fiú meg sem próbálta titkolni meglepettségét, szemei elkerekedtek kissé és ajkai is szétnyíltak csodálkozásában. Egy ilyen technika bizony nagy felelőséggel járt és mérhetetlen előnyöket rejtett magában, noha azzal is tisztában volt, hogy az éremnek két oldala van és biztos ennek a tudásnak is vannak hátulütői. Végül összeszedte magát és felelt:
- Megtisztelő lenne egy ilyen technikát tanulni. Mindent megteszek annak érdekében, hogy a legjobb tudásom szerint elsajátítsam.
|
|
|
Post by Vyn Krace on Dec 11, 2007 21:59:39 GMT 1
A kabinban gyúlt bágyadt, enyhén vibráló fény játékos táncot járt a fiatal Jedi arcán kiülõ meglepetés ráncain. - Megtisztelõ lenne egy ilyen technikát tanulni. Mindent megteszek annak érdekében, hogy a legjobb tudásom szerint elsajátítsam. Krace halványan elmosolyodott, majd bólintott, és intett Nate-nek, hogy üljön vissza az ágy vetetlen tetejére. - Nem könnyû ezt a technikát elsajátítani. – kezdte, miközben tanítványa elé, a rugalmas plasztanyaggal bevont, langyos padlóra telepedett az asztal elé – Ennek a gyakorlatnak az alapja a mély meditativ állapot, amikor a test és szellem tökéletes egyensúlyban van egymással. Csak ezután lehetsz képes az Erõ alkotta energiát oly mélységeiben magadba fogadni, hogy segítségével tudatosan kaput nyiss az idõ végtelen folyamába. Ezen a kapun csak betekinthetsz, de sosem léphetsz be... Olykor néha az Erõ önmagától is látat egy-egy megtörtént, jelenleg folyó, vagy esetleg jövõbeli esemény rövid, néha csak felvillanó képeit. Ezt már többször tapasztalhattad életed folyamán. Most azonban megmutatom neked, hogy hogyan lehet mindezt akaratod szerint elérni. Bölcsnek és megfontoltnak kell maradnod, mert nem mindig azt látod, amit látni szeretnél, és legtöbbször csak villanásnyi képek sokaságát láthatod. Olykor segít, olykor csak hátráltat. Ezért is csak a legszükségesebb esetben szabad ehhez a technikához folyamodni… A gyakorlat kimerítõ, mert az Erõ teljes intenzitással járja át testedet, de a segítségedre leszek. Ha készen állsz, akkor lassan merülj el az Erõ határtalan folyamában…
Krace lótuszülésbe helyezkedett, majd behunyta a szemeit. Teste és lelke ráhangolódott az Erõ vibráló, mindent átölelõ lényére, és tudatával körülölelte tanítványa elméjét. - Most pedig segítségemmel betekintést nyerhetsz egy megtörtént eseménybe. Ez a könnyebb és veszélytelenebb része a technikának. – folytatta halkan, szinte suttogva – Én is látni fogom azt amit Te, és közbe lépek, ha szükséges...Erõsen koncentrálj egy személyre, tárgyra vagy helyre, amit a múltban ismertél, de jelenleg nincs itt. Minden mást zárj ki az elmédbõl, csak arra az egy dologra gondolj... Lassan jelenítsd meg képzeletedben minden apró részletét, amelyet csak ismersz belõle…
A láthatatlan Erõ örvényleni kezdett a két férfi körül, szinte érezni lehetett lágy, simogató érintését. Krace homlokán az erõs koncentráció hosszú barázdái ültek ki, amint segített tanítványának a végtelen Erõ formálásában. - Most pedig hangolódj rá a legnagyobb mélységeiben az Erõre és gondolj arra, hogy mi történhetett vele, közvetlen az után, hogy elváltál tõle. A személytõl, vagy a tárgytól vagy a helytõl… Erõsen koncentrálj rá, akard érezni és akard látni…
|
|
|
Post by Nathaniel A. Rosenberg on Dec 11, 2007 22:39:16 GMT 1
Vyn Krace mester arcán egy halovány mosoly suhant tova, amikor látta, hogy tanítványa mennyire meglepődött a megtanulandó technikát hallva. Nate egy ideje már nem is próbálta palástolni érzelmeit mentora előtt, hiszen felesleges volt, annyira erős tanító és tanított kötelék alakult ki közöttük, hogy nem tudtak átverni egymást. Már nem érezte kellemetlennek, ha elárulta előtte a gondolatait. Ő lett a legjobb barátja és a példaképe is az elmúlt időkben. A férfi intett a padawannak, hogy üljön vissza, az pedig helyet foglalt, két kezével az álla hegyét simogatta, miközben teljes mértékben arra figyelt, amit Vyn mondott.
- Nem könnyû ezt a technikát elsajátítani. Ennek a gyakorlatnak az alapja a mély meditativ állapot, amikor a test és szellem tökéletes egyensúlyban van egymással. Csak ezután lehetsz képes az Erõ alkotta energiát oly mélységeiben magadba fogadni, hogy segítségével tudatosan kaput nyiss az idõ végtelen folyamába. Ezen a kapun csak betekinthetsz, de sosem léphetsz be... Olykor néha az Erõ önmagától is látat egy-egy megtörtént, jelenleg folyó, vagy esetleg jövõbeli esemény rövid, néha csak felvillanó képeit. Ezt már többször tapasztalhattad életed folyamán. Most azonban megmutatom neked, hogy hogyan lehet mindezt akaratod szerint elérni. Bölcsnek és megfontoltnak kell maradnod, mert nem mindig azt látod, amit látni szeretnél, és legtöbbször csak villanásnyi képek sokaságát láthatod. Olykor segít, olykor csak hátráltat. Ezért is csak a legszükségesebb esetben szabad ehhez a technikához folyamodni… A gyakorlat kimerítõ, mert az Erõ teljes intenzitással járja át testedet, de a segítségedre leszek. Ha készen állsz, akkor lassan merülj el az Erõ határtalan folyamában…
Nate néhány mondat között bólintott egy kicsit, hogy jelezze érti amit mestere mond és követi. Mikor Krace befejezte, Rosenberg vett egy mély levegőt és ismét lótuszülésbe helyezkedett, kezeit térdén pihentette. Behunyta a szemét és az Erőn át érezte mestere tudatát, amint ráhangolódott a padawanéra. Különös érzés volt, de megnyugtató is. Nate úgy írta volna le ezt az érzést, mint hogy nem egyedül lenni a létezésben. Mestere suttogva folytatta:
- Most pedig segítségemmel betekintést nyerhetsz egy megtörtént eseménybe. Ez a könnyebb és veszélytelenebb része a technikának. Én is látni fogom azt amit Te, és közbe lépek, ha szükséges...Erõsen koncentrálj egy személyre, tárgyra vagy helyre, amit a múltban ismertél, de jelenleg nincs itt. Minden mást zárj ki az elmédbõl, csak arra az egy dologra gondolj... Lassan jelenítsd meg képzeletedben minden apró részletét, amelyet csak ismersz belõle…
Nathaniel A. Rosenberg így is tett. Az első eszébe ötlő személy azonban Metina volt, a lány akivel néhány évvel ezelőtt ismerkedett meg szülőbolygóján, amikor húgával járták a különböző családok telkeit, hogy felvásárolják azt. A lány szép lassan kirajzolódott a padawan lelki szemei előtt, annyira beleveszett a folyamatba, hogy nem fogta fel, mesterének Metináról úgy nem számolt be. Először csak egy homályos alak volt, biztos körvonalak nélkül. Aztán szépen lassan fokozatosan elnyerte a nőis idomokat, de még mindig kevés konkrétum volt. Nate felidézte magában az alacsony lányt, a haját, most olyan volt, mintha háttal állt volna. A félénk összekulcsolt kezekkel. A kedvenc ruhaegyüttes, a barna szoknya és fekete felső következett, majd végül az arc. Hosszú szőkésbarna haj, apró, de ugyanakkor élénk szemek, pisze orr, szomorú mosolyra biggyesztett ajkakj. Metina Phinz kirajzolódott Nate elméjében, teljes valójában.
A padawan utolsó emléke az volt, hogy megcsókolta a lányt, aki utána lesétált a rámpán és Victoria vette a szárnyai alá. Az Ascension ezután távozott a Dantooineról és Nate nem tudhatta mi történt vele. Koncentrált, minden tudását és tapasztalatát latba vetette. Aztán meglátta az űrhajóját. De nem belülről, ahogyan ő látta, hanem kívülről, alulról, ahogyan a talajon maradók láthatták. A kép csak egy villanásig tartott, aztán a Rosenberg család egyik szobája villant fel előtte. Hasonlóan voltak berendezve, így nem ismerte fel, hogy melyik az. Aztán Vicit látta, mosolygott. Az utolsó villanás pedig este volt. Egy villám csapott le a közeli fába, az ablakon át látta.
Rosenberget hirtelen elemi félelem lepte el. Mint kisgyerekként, amikor félt valamitől, amitől semmi racionális ok miatt nem kellett volna félnie. És úgy érezte egyedül van, egyedül egy idegen helyen, idegen emberek között. Teste izzadt és remegett.
|
|
|
Post by Vyn Krace on Dec 14, 2007 19:27:09 GMT 1
Sûrû masszaként örvénylõ ködbõl lassan egy fiatal lány alakja kezdett formálódni. Az alacsony lány hosszú, szél által borzolt szõkésbarna haja a fekete felsõ ruházatnak a közepéig ért. Kezét barna szoknyája elõtt, mély tartásban összekulcsolva tartotta, miközben barna, csillogó szemei a távolba révedtek, apró, pisze orra alatt bágyadt mosolyra biggyesztett ajkakkal. Metina lehetett, akirõl Nate nem régen mesélt neki. Az ismerõs érzés, amely ez után egy pillanatra magával ragadta Krace mestert, melyet teljes mértékben tanítványán keresztül érzett, összerántotta minden izmát és kellemes bizsergetõ érzést kölcsönzött számára, amelyet már majdnem egy évtizede nem érzett… Szinte csak egy villanásnyi kép volt csupán mely a múlt egy apró szeletét mutatta. Az ízlésesen berendezett szoba jelent meg a mosolygó lánnyal a középpontban, majd az események hírtelen fordulatot vettek. Csillagtalan sötétség uralta a szoba ablakán feltáruló üres tájat, melynek közepén egy magányos fa körvonala állt. Egy fényes villanás szakította szét az éj sötét leplét és magában álló fát. Az érzés, melyet padawanján keresztül élt át, felborzolták idegeit. Az elemi félelem hulláma erõteljesen terjedt szét a két meditáló alak körül. Krace szemei felpattantak, és megszakadt mindkettõjük koncentrációja.
- Nate! - emelte fel egy tónusnyit hangját, majd halkan folytatta - Le kell gyõznöd a félelmed, mert a félelem a Sötét Oldalra vezet. A félelem reménytelenséget, a reménytelenség elkeseredettséget, az elkeseredettség haragot, a harag gyûlöletet, a gyûlölet sötét tetteket szül, és ez visz a Sötét Oldalra.
Egy pillanatra elhallgatott, és nagyot sóhajtott. Hírtelen úgy érezte, nem tud ismét megszólalni. Nehezen talált szavakat. Immáron tudta, amit eddig csak sejtett. Tanítványát ugyan az a szenvedély ragadta el, amely annak idején õt.
- A lány, Metina. Sokat jelent számodra, igaz? - tette fel lassan a költõi kérdést - Ezért a félelmed. Nem hiába volt tiltott a magunkfajtának ez az érzés, és ez által a ragaszkodás. Nagyon jól tudom milyen, én is éreztem már...Régen. A lányt Shira-nak hívták.
Ismét megállt és hidegnek ható, kék szemeivel Nate-re pillantott. A merev álarc mögött egy szempillantásnyi idõre megvillant a megértés apró szikrája, majd tekintete a távolba, a messzi múltba révedt.
- Együtt nõttünk fel a Rend falai között. Mestereink, Bress és Shen'ho jó kapcsolatot ápoltak egymással, melynek egyik oka közös mesterük volt. Ezáltal mi is gyakran találkoztunk, és egyfajta barátság alakult ki közöttünk. Csak késõbb döbbentünk rá, nem sokkal a háború kitörése után, hogy ez a barátság több, mint amit gondoltunk róla. Mikor Shen'ho mester egyesült az Erõvel, Bress mester maga mellé vette Shira-t is. Nem volt elég mestere és lovagja a Rendnek a Geonosis-on történt mészárlás után. Ezután szinte mindig együtt voltunk, és együtt is léptünk a Köztárságot védelmezõ lovagok soraiba. Ekkor egy ismeretlen érzés kerített hatalmába bennünket, mely a régi barátságot egy erõs vonzódássá formálta az idõk folyamán. Tudtuk, hogy ez ellentétes a Rend tanaival, de nem tettünk ellene semmit. Talán nem is akartunk. Azt terveztük, ha vége a háborúnak, akkor kilépünk a Rendbõl és elfelejtjük, hogy valaha is kapcsolatba kerültünk az Erõvel. Bress mester, bár sosem mondta, tudott kettõnk kapcsolatáról, és a szándékunkról a háború befejezése után. Azonban Sorrun IV-en, közvetlen a háború vége elõtt utolért bennünket a végzet. Bress mester és Shira odaveszett az ellenünk forduló klónok fegyvere által. Igaz, nem láttam õt meghalni, de az elkeseredettség által a lelkemben keletkezõ hatalmas ûr, melyet szinte azonnal megtöltött a düh és gyûlölet, tudatta velem, hogy Shira egyesült az Erõvel.
Elharapta a mondat végét, majd halvány, de fájdalmas mosoly jelent meg sápadtnak tûnõ, enyhén borostás arcán.
- Volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, hogy csak a bosszú az, amely kielégítheti a bennem tomboló elkeseredettség szította gyûlöletet. A menekülésen kívül másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy egy napon mindenki, aki felelõs, megfizet általam ezért a szörnyû tettért. Az utam egy félreesõ rendszer érintésével a tiltott bolygó, Korriban-ra vezetett, ahol szembenéztem a bennem éledõ sötétséggel. Legyõztem, ám nem egyedül, de nem hitemmel, mert az akkor ott veszett a Sorrunon azzal a lénnyel együtt, akit mindenkinél és mindennél többet számított nekem. Az Erõ fintora, hogy neki, Shirának köszönhettem, aki iránt táplált érzéseim vezettek a sötét út felé, és ugyan ezen érzések vezettek vissza arra az útra, amelyet az Erõ kijelölt számomra.
Egyelõre nem osztotta meg tanítványával, hogy Shira azelõtt többször is megjelent látomásaiban. Elõször csak a hangját hallotta Korribanon, majd Kashyyykon fizikai valójában – ha lehetett így nevezni - is megjelent elõtte. Nem tudta, hogy csak képzelete játszott vele, az Erõ hozta számára vissza egy-egy pillanatra. Bár nem csak Shira hangja volt számára az egyetlen. Évekkel ezelõtt egy számára ismeretlen hang is megszólította az Erõn keresztül. Akkor sem, és azóta sem tudta, hogy mi volt ez valójában. Egyelõre ezeknek az eseményeknek a háttere teljesen homályba burkolózott elõtte. Hallott legendákat a szellemekrõl, akik haláluk után az Erõ által visszatértek, de azok általában a Sötét Oldal szolgálatában álltak, mint a magát Magnos Rateg-nek nevezõ szellem esetében. Megfogadta, amíg nem tisztázódott elõtte a jelenség, addig nem beszél róla senkinek.
- Nem tiltom meg, hiszen nem is tilthatom meg neked, hogy Metina fontos legyen a számodra. – folytatta halkan, szinte suttogva – A Rend régi formájában megsemmisült, talán már csak mi vagyunk az utolsók, akik még képviselik az õsi eszméket, de már más, az eddigiek közül talán a legsötétebb korban élünk, ahol minden lehetõséget meg kell ragadnunk, hogy a tanok, még ha már nem is teljesen az eredeti formájukban, de alkalmazkodva a megváltozott helyzethez, fennmaradjanak... Azonban e történet szolgáljon számodra példaértékû tanulságként.
Mély lélegzetet vett, majd tekintete ismét visszavándorolt tanítványára.
- Tedd fel magadnak a kérdést Nathaniel A. Rosenberg padawan, képes vagy-e elfogadni Metina esetleges elvesztését? Hogy félelem nélkül szembe tudsz-e nézni a sorssal, amelyet az Erõ jelölt ki számodra? A választ egyedül csak is magadban találhatod meg…
Nem szólt többet. Lassan lecsukódtak szemei és meditációba mélyedt, amíg tanítványa elgondolkodik a hallottakon, és megvívja talán élete egyik legnagyobb csatáját önmagával.
|
|
Sieron Hemden
Junior Member
Erőhaszn?l? Jedi Padawan Vil?gos Oldal Pont: 9 Az ?v J?t?kosa (2007) III. hely
?lneve : Avaer Triidon - Jedi Padawan - Slenn mester tan?tv?nya!c!8090b0
Posts: 194
|
Post by Sieron Hemden on Dec 15, 2007 13:26:44 GMT 1
A folyosókon Sieron a mozgalmasra sikeredett edzés után némán ballagott a félhomállyal övezett folyosók kusza rengetegében kabinja felé. Hatalmas, már-már lepelként szolgáló köpenye a vállára vetve, összehajtva pihent. A séta közben az Exar Kun Templomában talált tunikáján lévő ősi dombornyomatos írásokon olykor megtört a fény, és az árnyékoktól az öltözet egyfajta misztikus külsőt sugárzott. A régi Jedi mesterek még tudtak ezt-azt a ruházatok készítéséről, és itt nem feltétlenül csak a külsőt, a stílust kell érteni…A padawan akárhányszor viselte a tradicionális öltözéket, mindig magabiztosabbnak, és gyorsabbnak érezte önmagát, mint a ruha nélkül. Sokszor elmélkedett már azon, hogy esetleg megfejti-e az írásokat, hátha abban talál valamiféle magyarázatot a furcsa érzésre, azonban az elmúlt években olyan sok tennivalója akadt, hogy erre nem is igazán maradt ideje.
A kabin felé menet azon merengett, vajon mit is fognak találni a fagyos bolygón, ahová jelenleg tartanak. Próbálta sorra összegyűjteni azon információkat, amelyeket a Rhen Var-tól olvasott még annakidején az Alderaan-on mestere konzolán, hogy valamelyest visszaemlékezzen a hely történelmére is. Remélte, hogy ezen útjuk több sikerrel fog kecsegtetni a Qel-Droma család múltját illetően, mint az eddigi, olykor meglehetősen veszélyes utazásaik. Úgy gondolta, ha visszaér a körletébe, a saját konzolon még egyszer átfutja a jégvilág adatait, és áttölti azokat arra az adattárolóra is, amelyet magával visz majd oda lentre.
Ahogyan a fiatal padawan befordult az egyik sarkon, a szembe jövő Zarolus-ra, valamint mesterére, Dev Slenn-re lett figyelmes. A páros lassan közelgett, így Sieron megtorpant, és várta, hogy barátai odaérjenek hozzá. Kiebrudalva az eddig elméjét gyötrő kusza gondolatait elmosolyodva mérte végig a duót. - Hová tartotok? Kérdezte immár mosolyt erőltetve szájára, remélve, barátai kiérzik belőle, ő is szívesen velük tartana, ha nem zavarja meg azt, amire készültek…
|
|
|
Post by Qui-Gon Jinn on Dec 16, 2007 10:23:45 GMT 1
Meditációja alatt Krace mester egy fuvallatot érzett bal válla fölött. A fuvallat lassan elült. Vyn tudta, hogy valójában nem volt ott a fuvallat, hiszen a helyiségben nem volt se huzat és szellőző rendszernek sem volt baja. Mégis valami megváltozott a levegőben. Krace mester háta mögül egy mély, nyugodt hang szólalt meg:
-És te vajon szembe tudsz-e nézni a sorsoddal? - kérdezte a hang. A hang gazdája lassan előlépett Krace mester háta mögül. Egy ötvenes-hatvanas éveiben járó igen magas férfi alakja sejlett fel a mester előtt. Hosszú hajába és szakállába már jócskán vegyültek ősz szálak. Az alak nyugodtan pillantott rá Nathanielre. Pár másodpercig a padawant figyelte. Láthatóan Nathaniel nem hallott meg a férfit és nem is érezte jelenlétét. Lehet, hogy Nathaniel még nincs még olyan kapcsolatban az erővel, hogy láthassa a férfit, lehet, hogy nem ismeri a technikáját, hogy láthassa. Vagy az is lehet, hogy a férfi nem akarja, hogy lássa őt az ifjú Rosenberg.
Az alak ismét Vyn felé fordult. Egyenesen a mester szemébe nézett. Érezte, hogy az alak átlát rajta, de ez egyáltalán nem volt kellemetlen érzés. Az idős férfi arca végtelenül nyugodtnak tűnt
-A Rend tagjai jórészt halottak, de ettől még a Rend fennáll mindaddig, amíg ti életben tartjátok. Említettem már: a múltadon merengeni felesleges. Vajon jobb lesz-e neked attól, hogy azzal foglalkozol, helyes-e amit tettél, vagy sem? Ez nem változtat semmin. Békélj meg a múltaddal és fogadd el azt. Ő sem fog visszatérni, bármit teszel is. Mindannyiunkkal megtörténik, hogy életünkben létrejön valami, amihez akaratunk ellenére is ragaszkodni fogunk. Mindenkivel megesik, mert emberek vagyunk, de jediként azt is tudnod kell, hogyan békélj meg a veszteségeiddel.
A férfi arca elfordult Krace mestertől és a távolba merengett.
-Soha ne bánkódj az elvesztettek miatt, ők... egyesültek az Erővel. Mind itt vannak körülöttünk és bennünk az idők végezetéig. Az Erő folyamatos körforgásban van, így ha eljön a te időd is, csatlakozhatsz azokhoz, akik előtted járnak.
Ismét Vyn Krace szemeibe tekintett. A Krace mester régen láthatta utoljára a férfit, ha egyáltalán látta valamikor. Talán 11-12 éves lehetett a corelliai, amikor is a férfi utoljára a jedi templomban járt. És akkor is ugyanígy nézhetett ki, mint most.
-A mestered soha nem mondta, hogy a pillanatra koncentrálj? Csak a mostot van módunkban befolyásolni. A múltunkért már csak felelnünk kell, a jövőnk pedig folyamatos mozgásban van. Veszélyes út előtt álltok mindannyian itt a hajón. Nem most jött el a gondolkodás ideje.
Szólt az alak és alakja szinte észrevétlenül foszlott a semmibe. Még utoljára hallottad még távolból a hangját:
-Ne habozz egy pillanatra sem. Cselekedj és az ösztöneid megmondják mit kell tenned.
Mondta, s végül megszűnt jelenléte a helyiségben. Amikor Krace mester ismét feleszmélt, rájött, hogy az előző két-három perc mindössze egy pillanat alatt játszódott le. Az alak megjelenése nem ijesztett meg. Mindössze kicsit meglepett, de semmi több...
|
|
|
Post by Nathaniel A. Rosenberg on Dec 16, 2007 10:30:45 GMT 1
A koncentráció megtört és Nate ismét éber állapotban volt. Első találkozása ezzel az új technikával igencsak elementáris erővel zúdult tapasztalatlan nyakába. Érezte Metina félelmét a vihartól, mint amikor gyerek volt és bebújt a takaró alá, hogy ne lássa azokat az ijesztőnek tűnő villámlásokat. A férfi nem volt felkészülve az ilyen erős behatásra, ezért nem tudta kontrollálni az érzéseit és a félelem elhatalmasodott rajta. Szégyellte magát és sajnálta, hogy ennyire rosszul végződött a próba. Ráadásul szívébe mély rettenet mart:
~ Ugye jól van?
- Nate! -szólalt meg hirtelen mestere, kicsit hangosabban, mint szokott- Le kell gyõznöd a félelmed, mert a félelem a Sötét Oldalra vezet. A félelem reménytelenséget, a reménytelenség elkeseredettséget, az elkeseredettség haragot, a harag gyûlöletet, a gyûlölet sötét tetteket szül, és ez visz a Sötét Oldalra.
Fejezte sokkal lágyabb hangnemben a mondandóját Krace mester. Nate csöndben ült és bólintott egyet. Ő maga is tisztában volt a Sötét Oldal veszélyével. Azt hitte elég erős, de úgy látszott, hogy amikor nem teljesen felkészült, még érheti őt meglepetés. Vyn folytatta miután sóhajtott egyet és hangjába egy lehelletnyi szomorúság csendült:
- A lány, Metina. Sokat jelent számodra, igaz? -Nate egy nagyon apró bólintott, szégyellte mestere előtt, hogy lebukott és hogy "bűnbe esett"- Ezért a félelmed. Nem hiába volt tiltott a magunkfajtának ez az érzés, és ez által a ragaszkodás. Nagyon jól tudom milyen, én is éreztem már...Régen. A lányt Shira-nak hívták.
~ Te is? - csodálkozott el magában Nate, aki azt hitte Vynről, hogy ő a megtestesült tökéletes Jedi.
Krace újabb szünetet tartott és Rosenberg számára úgy tűnt, hogy egy megértő mosolyt is eleresztett, de aztán ismét beszélni kezdett.
- Együtt nõttünk fel a Rend falai között. Mestereink, Bress és Shen'ho jó kapcsolatot ápoltak egymással, melynek egyik oka közös mesterük volt. Ezáltal mi is gyakran találkoztunk, és egyfajta barátság alakult ki közöttünk. Csak késõbb döbbentünk rá, nem sokkal a háború kitörése után, hogy ez a barátság több, mint amit gondoltunk róla. Mikor Shen'ho mester egyesült az Erõvel, Bress mester maga mellé vette Shira-t is. Nem volt elég mestere és lovagja a Rendnek a Geonosis-on történt mészárlás után. Ezután szinte mindig együtt voltunk, és együtt is léptünk a Köztárságot védelmezõ lovagok soraiba. Ekkor egy ismeretlen érzés kerített hatalmába bennünket, mely a régi barátságot egy erõs vonzódássá formálta az idõk folyamán. Tudtuk, hogy ez ellentétes a Rend tanaival, de nem tettünk ellene semmit. Talán nem is akartunk. Azt terveztük, ha vége a háborúnak, akkor kilépünk a Rendbõl és elfelejtjük, hogy valaha is kapcsolatba kerültünk az Erõvel. Bress mester, bár sosem mondta, tudott kettõnk kapcsolatáról, és a szándékunkról a háború befejezése után. Azonban Sorrun IV-en, közvetlen a háború vége elõtt utolért bennünket a végzet. Bress mester és Shira odaveszett az ellenünk forduló klónok fegyvere által. Igaz, nem láttam õt meghalni, de az elkeseredettség által a lelkemben keletkezõ hatalmas ûr, melyet szinte azonnal megtöltött a düh és gyûlölet, tudatta velem, hogy Shira egyesült az Erõvel.
A férfi elharapta a mondat végét, padawanja pedig nem felelt, csak őszinte kíváncsisággal itta mestere minden szavát. Különös volt, hogy pont tőle hallotta ezt. Annyira különös volt és mégis megérthető. Nate meglátta Vyn szomorú mosolyát.
- Volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, hogy csak a bosszú az, amely kielégítheti a bennem tomboló elkeseredettség szította gyûlöletet. A menekülésen kívül másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy egy napon mindenki, aki felelõs, megfizet általam ezért a szörnyû tettért. Az utam egy félreesõ rendszer érintésével a tiltott bolygó, Korriban-ra vezetett, ahol szembenéztem a bennem éledõ sötétséggel. Legyõztem, ám nem egyedül, de nem hitemmel, mert az akkor ott veszett a Sorrunon azzal a lénnyel együtt, akit mindenkinél és mindennél többet számított nekem. Az Erõ fintora, hogy neki, Shirának köszönhettem, aki iránt táplált érzéseim vezettek a sötét út felé, és ugyan ezen érzések vezettek vissza arra az útra, amelyet az Erõ kijelölt számomra.Nem tiltom meg, hiszen nem is tilthatom meg neked, hogy Metina fontos legyen a számodra.A Rend régi formájában megsemmisült, talán már csak mi vagyunk az utolsók, akik még képviselik az õsi eszméket, de már más, az eddigiek közül talán a legsötétebb korban élünk, ahol minden lehetõséget meg kell ragadnunk, hogy a tanok, még ha már nem is teljesen az eredeti formájukban, de alkalmazkodva a megváltozott helyzethez, fennmaradjanak... Azonban e történet szolgáljon számodra példaértékû tanulságként.
Nate számára ez rendkívül sok olyan információ volt, amelyet meg kell emésztenie, így nem is tudott először mit reagálni. Nem is volt baj, hiszen volt még egy kérdés...Vyn vett egy mély lélegzetet, belenézett padawanja szemébe és nekiszegezte a kérdést:
- Tedd fel magadnak a kérdést Nathaniel A. Rosenberg padawan, képes vagy-e elfogadni Metina esetleges elvesztését? Hogy félelem nélkül szembe tudsz-e nézni a sorssal, amelyet az Erõ jelölt ki számodra? A választ egyedül csak is magadban találhatod meg…
Ezt követően mély, nyomasztó csend telepedett a szobára. Vyn Krace mester lehunyta a szemét és meditációba kezdett addig, amíg padawanja átgondolja a helyzetét és dönthet. Néhány hosszú, végtelennek tűnő percig Nate csak ült ott bambán és nézett ki a fejéből. Megannyi gondolat zúgolódott a fejében, emlékfoszlányok, párbeszédek, a szerelmek amelyekben része volt, mintha élete minden egyes pillanata ebben a pillanatban összpontosult volna, egy nagy egészben. Rosenberg nem tudott tisztán gondolkodni. Felállt és a zsákjához lépett. Kioldotta annak nyakát és beletúrt a holmik közé. Előhúzott egy piros gyertyát, amit az asztalra helyezett. Ezután a zsebéből vett elő egy karkötőt, amit még Metina készített neki a Dantooine-on. Könnybe lábadt szemmel nézte és szívéhez szorította. Néhány másodperc múlva visszacsúsztatta az inge zsebébe, aminek köszönhetően továbbra is a szíve közelében volt. Meggyújtotta a gyertyát és közel hajolt hozzá.
A láng visszatükröződött a szemeiben. Egy ősi mondás szerint, amely az egyik kedvence volt, a szem a lélek tükre. Most pedig a hasonlat tökéletes volt, a lelke harcot vívott önmagában, a szerelem és a szenvedély tüze állta a józan ész támadását. Ahányszor csak belegondolt abba a percbe, amikor Metina meghalt, úgy érezte a fájdalomtól fel tudott volna üvölteni. Valami olyan mély, sötét és beteges érzés kerítette hatalmába, amitől menekülni akart, ki a szobából, ki a hajóból, ki az térből és az időből, kimenekülni a létezés egész síkjából.
Aztán a pánikroham véget ért és valami nyugodtság öntötte el a szívét. Az egyik előadáson amin még egyetemista korában ült, egy professzor beszélt az emberek félelmeiről. Elmondta, hogy csak úgy lehet legyőzni őket, ha magunkba fogadjuk őket és átlépünk rajtunk. Nem fordulunk el tőle, hanem nekirontunk szemből és teljes valójában átéljük azt. Nate, mielőtt megismerte az Erőt, a haláltól rettegett így. Ám az, hogy a halál nem a vég, erőt adott neki. És most, ebben a kritikus órában is az adott neki támaszt. Lassan lehunyta a szemét és ezzel száműzte szíve legmélyére a szerelmet és a szenvedélyt, hogy ott bújjanak meg. Anélkül hogy megnyálazta volna az ujjait, összeszorította a gyertya kanócát, ami egyetlen szúró fájdalommal ki is aludt.
Nate kiegyenesedett és visszatekintett a mesterére. Volt valami furcsa a férfi arckifejezésén, de Rosenberg figyelmét túlzottan lekötötte önnön tusája, semmint hogy ezt jobban megfigyelhesse. A padawan vett egy nagy levegőt és aztán megszólalt:
- Azt hiszem... - itt tartott némi szünetet, egyrészt, hogy mestere kijöjjön a meditatív állapotból, másrészt, hogy összegezze az érzéseit és gondolatait. - Azt hiszem az, hogy Metina egy jobb helyen lenne, ahol soha többé nem fél, nem szenved semmiben szükséget, talán elég vígasz lenne. Azt hiszem, hogy fel tudnám dolgozni.
Nate hangja remegett, egyértelmű volt, hogy erős az akarata és mindent meg fog tenni azért, hogyha eljön a perc erős maradjon. Azonban amíg az nem jön el, nem derülhet ki, hogy vajon Nathaniel A. Rosenberg Jedi Padawan elég erős-e ahhoz, hogy a Fényt szolgálja, miután a legfontosabb személytől az Erő megfosztotta?
|
|
|
Post by Dev Slenn on Dec 19, 2007 21:21:40 GMT 1
-=Visszamenõleg=- Dev és Zarolus elindultak az edzõterembe. Dev már nagyon szerette volna látni, hogy miként haladt Bali tanítványával, Zarolus-szal? Fõleg az Erõ megismerésének terén akarta próbára tenni Zarolus erejét a mester. Persze nem volt ellenére egy jó kis fénykardpárbaj sem, hiszen sosem lehetett eléggé gyakorolni a fénykard forgatás fortélyait. Titkon remélte, hogy saját tanítványa Sieron is feltûnik valahol, és így is lett: "- Hová tartotok?" - jelent meg tanítványa a hajó egy folyosóján és szegezte nekik a kérdést. - Az edzõterembe. Gyere velünk, ránk fér a gyakorlás - invitálta saját tanítványát is magukkal.
-=A jelen=- Mindhárman beértek az edzõterembe. Zarolus egybõl nekivetkõzött, és minden bizonnyal Sieron is így tesz majd. Dev szépen lassan kezdett el megszabadulni elõbb a meleg ruháktól, majd minden felesleges, a mozgást nehezítõ ruhától. - Szeretném látni, mennyire vagytok társai az Erõnek - mondta és egy könnyû gyakorlatra invitálta a két padawant. Belemerült az Erõbe, és kézállásba helyezkedett. Egyetlen kezére állt, majd könnyedén, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, az egyetlen kezén szögdelve, körbe fordult a saját tengelye körül. - Rajta... csináljátok utánam - mondta a két padawannak - ez remek próbája lesz az Erõtöknek, illetve annak, hogy mennyire tudtok elmélyülni az Erõben. Ehhez rendkívül együtt kell lennetek, együtt kell mûködnötök, együtt kell élnetek az Erõvel. Utána, következik a következõ gyakorlat - mondta a két tanítványnak, és már tudta, hogy mi lesz a következõ. Remélte, hogy a kis bevezetõ nem okoz nekik különösebb megpróbáltatást.
|
|
Sieron Hemden
Junior Member
Erőhaszn?l? Jedi Padawan Vil?gos Oldal Pont: 9 Az ?v J?t?kosa (2007) III. hely
?lneve : Avaer Triidon - Jedi Padawan - Slenn mester tan?tv?nya!c!8090b0
Posts: 194
|
Post by Sieron Hemden on Jan 4, 2008 16:08:53 GMT 1
Ezüst Toll - Edzõterem A folyosókon tartott sétálgatás mindösszesen csak percekig tartott, mire a kis csapat elérte azt az edzõtermet, amelyben Sieron a barátaival való találkozás elõtti edzést végezte. Odaérve ismét ledobta a földre a hatalmas, barna köpenyét, majd a pást szélére letelepedve kifûzta a bakancsát. Lehúzva azokat távolról beleszagolt, kíváncsiságtól övezve, vajon mennyire izzadt bele a lábbelijébe. Boldogan konstatálta, hogy nem egy bûzkazán a lába…elismerõen bólintott, majd lerakva a bakancsokat felkelt. Kiegyenesedve megmozgatta a tagjait, majd fellépett a puha anyagra. - Szeretném látni, mennyire vagytok társai az Erõnek! Mondta mosolyogva, majd hirtelen kézállásba lendült, és tartotta meg magát. Egyik kezére helyezve a súlyt szökdécselni kezdett, majd szembe fordult a két padawannal. - Rajta... csináljátok utánam, ez remek próbája lesz az Erõtöknek, illetve annak, hogy mennyire tudtok elmélyülni az Erõben. Ehhez rendkívül együtt kell lennetek, együtt kell mûködnötök, együtt kell élnetek az Erõvel. Utána, következik a következõ gyakorlat Slenn mester tanítványa elmosolyodott a hallottakon…egy emlékkép szökött az elméjébe…Alderaan…az Ezüst Szárnyak kúriája…Ott a mester fogadást kötött rá a munkások ellenében, hogy meddig fogja bírni a kézenállást. Természetesen bírta, bár a kezei meglehetõsen kikészültek a több, mint fél órán át tartó megpróbáltatásnak köszönhetõen. - Nem lesz probléma mester! Válaszolta a fiú mosolyogva, majd mély lélegzetvételt követõen megemelte a kezeit, és meglendült elõre…a lábai a magasba szökkentek, és pillanatokkal késõbb már kézen állt. Lassan lejjebb eresztette magát, majd újfent fellökte törzsét a mennyezet felé…mintha fekvõtámaszozott volna. Aztán, amikor már érezte, hogy eléggé bemelegítette a karját, és izomzatát, lehunyta a szemét, és átadta magát az Erõnek. Lassan, óvatos mozdulatokkal emelte meg jobb karját, és nyújtotta ki oldalra…már csak a ballal tartotta egész súlyát…mindeközben pedig meditált…
|
|
|
Post by Vyn Krace on Jan 6, 2008 17:13:25 GMT 1
Hosszú percek teltek el. Krace számára teljesen megszûnt a külvilág, csak egy apró, jelentéktelennek tûnõ fuvallat borzolta meg tarkóját bal válla irányából. Egy ismerõs érzés kerítette hatalmába, melyet már évek óta nem érzett. Tudta a jelenség nem a környezetébõl érkezett. Valami mégis megváltozott a kabin levegõjében, és enyhe vibrálás keletkezett az Erõben.
- És te vajon szembe tudsz-e nézni a sorsoddal? – szólalt meg háta mögött egy ismerõs nyugodt, mély hang. A corelliai szemei felpattantak. Egy idõsödõ magas férfi kékesen áttetszõ alakja lépett elé. Hosszú hajában és fazonra vágott szakállában több helyen õszes csíkok húzódtak. Tekintetét elõször a jelenség felé, majd hírtelen az ágyon meditáló tanítványa irányába fordította. Nate láthatólag nem vett észre a semmibõl megjelenõ áttetszõ alakot. Ismét visszatekintett a felette álló idõsebb férfira, majd megvilágosodott tudatában, hogy ki is az, aki elõtte áll. - Qui-Gon Jinn mester? – kérdezte meglepõdve. Évekkel ezelõtt már hallotta ezt a hangot, de nem látta megjelenni a halott Jedi mestert, aki örökre beleírta magát a Rend történelmébe. Akkor nem tudta ki szólította, ha szólította egyáltalán, ám most sem teljesen értette, hogy mi történik vele, csak sejtések és feltételezések kavalkádja jelent meg gondolataiban.
A kékesen vibráló alak tekintetét mélyen Krace tekintetébe fúrta, melytõl a corelliai hátán végigfutott a hideg. Érezte, hogy a jelenség lelke legmélyébe lát, mégis közben arcáról a végtelen nyugodtság sugárzott. - A Rend tagjai jórészt halottak, de ettõl még a Rend fennáll mindaddig, amíg ti életben tartjátok. Említettem már: a múltadon merengeni felesleges. Vajon jobb lesz-e neked attól, hogy azzal foglalkozol, helyes-e amit tettél, vagy sem? Ez nem változtat semmin. Békélj meg a múltaddal és fogadd el azt. Õ sem fog visszatérni, bármit teszel is. Mindannyiunkkal megtörténik, hogy életünkben létrejön valami, amihez akaratunk ellenére is ragaszkodni fogunk. Mindenkivel megesik, mert emberek vagyunk, de jediként azt is tudnod kell, hogyan békélj meg a veszteségeiddel.
Krace eddig úgy gondolta, hogy már megbékélt, azonban tudata mélyén az emlékek minden egyes alakalommal felszakították benne azt a régi, még be nem gyógyult sebet, mely ott húzódott lelke legmélyén. Megértette, amit a mester képmása sugallt számára. Valóban nem szabad a múlton rágódnia, melyet ha tudatosan nem is, de mégis oly sokszor megtesz. Végleg, egyszer és mindenkorra le kell zárnia a múltat… - Tudom mester. – bólintott a jelenség felé. Nem volt képes többet mondani, de nem is volt szükség immáron további szavakra.
- Soha ne bánkódj az elvesztettek miatt, õk... egyesültek az Erõvel. Mind itt vannak körülöttünk és bennünk az idõk végezetéig. Az Erõ folyamatos körforgásban van, így ha eljön a te idõd is, csatlakozhatsz azokhoz, akik elõtted járnak. – folytatta a távolba meredve a kékesen áttetszõ alak, Qui-Gon Jinn szelleme.
Krace lassan bólintott. Most már mindent megértett. Érezte, az elõtte álló, az Erõben létezõ mester nem a képzeletének játéka és minden egyes szava igaz. A mendemondák, melyet mestere is említett több alkalommal az Erõben létezõ világról, melyben a lét legyõzheti a halált, igaznak bizonyultak. Bár nem volt tudomása arról, hogy onnan bárki is képes lenne visszatérni, vagy akár bármilyen formában kapcsolatban lépni az anyagi világgal, azonban erre a bizonyíték most ott állt elõtte.
- A mestered soha nem mondta, hogy a pillanatra koncentrálj? Csak a mostot van módunkban befolyásolni. A múltunkért már csak felelnünk kell, a jövõnk pedig folyamatos mozgásban van. Veszélyes út elõtt álltok mindannyian itt a hajón. Nem most jött el a gondolkodás ideje.
A mester még egy utolsót pillantott az elõtte lótusz ülésben elhelyezkedõ corelliaira, majd anyagtalan alakja egy szemvillanás alatt foszlott semmivé Krace elõtt. Utolsó mondata, mely csak szinte suttogva, a messzi távolból érkezett hozzá, örökre emlékezetessé vált a számára. - Ne habozz egy pillanatra sem. Cselekedj, és az ösztöneid megmondják mit kell tenned.
Az Erõ vibrálása elcsitult, és ismét néma csend telepedett a helyiségre. Krace meglepõdve tapasztalta, hogy alig pár másodperc telt el azóta, hogy Jinn mester megjelent elõtte. Tekintetét Nate-re szegezte, aki kezében egy gyertyával tekintett annak fénylõ lángjába. Tanítványa láthatólag semmit nem érzékelt az iménti eseménybõl. Behunyta a szemét, és feje elõre billent. Gondolataiban még mindig a mester szavai csengtek, mikor tanítványa halkan megszólalt.
- Azt hiszem... – kezdte lassan, enyhén remegõ hanggal Nate - Azt hiszem az, hogy Metina egy jobb helyen lenne, ahol soha többé nem fél, nem szenved semmiben szükséget, talán elég vígasz lenne. Azt hiszem, hogy fel tudnám dolgozni.
Krace lassan felemelte a fejét, és egyenesen a fiatal férfira tekintett, arcvonásai simák, teljesen üresek voltak, semmi jelét nem mutatta az iménti érdekes beszélgetésének. Látta tanítványa szemeiben, hogy eltökélt, de igazán valójában majd csak akkor derül ki, hogy képes lesz-e feldolgozni, ha netán mindez bekövetkezik. Adja az Erõ, hogy sose történjen meg.
- Igazán úgy kerülhetnéd mindezt el, ha hagynád Metinát a maga útját járni. – vett egy nagy levegõt Krace, majd folytatta - Kockázatos hosszú távon velünk érintkezni Nate, jól tudod. Ha rájönnek valaha, hogy kik vagyunk és kik állnak hozzánk közel, akkor õket is veszélybe sodorjuk. Ezért van, hogy csak a magunkfajta társaságát keressük hosszú távon, hogy az ártatlanok életét lehetõleg ne veszélyeztessük. Az érzelmi kapcsok sebezhetõvé tesznek bennünket a Sötét Oldal számára, ezért kell kerülnünk. Én már elkövettem ezt a hibát, és majdnem elragadott a sötétség. Magadnak kell elhagynod mindazt, amelynek elvesztése keserûséggel jár. Ez csak egy baráti jó tanács, hogy ne kelljen soha olyan választás elé kerülnöd, mint nekem kellett...
Krace arca kifejezéstelen marad végig, majd mikor lehallgatott, egy halvány mosoly jelent meg ajkainak szegletében, és mielõtt Nate bármit is válaszolhatott volna, ismét megszólalt: - A leckének mára vége. Hamarosan megismerkedhetsz a jelen és a lehetséges jövõ titkaival, azonban addig is elmélkedj el a hallottakon és tapasztaltakon ifjú tanítványom…
|
|
|
Post by Nathaniel A. Rosenberg on Jan 11, 2008 20:21:56 GMT 1
Krace felemelte a fejét és ránézett Natere. A tanítvány képtelen volt kiolvasni bármiféle érzelmet, vagy véleményt mestere arcvonásaiból, nem is próbálkozott vele. Helyette várta a választ, hogy mit mond a mester egy ilyen helyzetben. Rosenberg tudta, hogy nem áll túl jól, de ez az egész szituáció néha nagyobb és erősebb volt nála. Persze igyekezett talpon maradni, de megviselte a dolog.
- Igazán úgy kerülhetnéd mindezt el, ha hagynád Metinát a maga útját járni. Kockázatos hosszú távon velünk érintkezni Nate, jól tudod. Ha rájönnek valaha, hogy kik vagyunk és kik állnak hozzánk közel, akkor õket is veszélybe sodorjuk. Ezért van, hogy csak a magunkfajta társaságát keressük hosszú távon, hogy az ártatlanok életét lehetõleg ne veszélyeztessük. Az érzelmi kapcsok sebezhetõvé tesznek bennünket a Sötét Oldal számára, ezért kell kerülnünk. Én már elkövettem ezt a hibát, és majdnem elragadott a sötétség. Magadnak kell elhagynod mindazt, amelynek elvesztése keserûséggel jár. Ez csak egy baráti jó tanács, hogy ne kelljen soha olyan választás elé kerülnöd, mint nekem kellett...
A férfi elmosolyodott egy pillanatra, de nem hagyott időt a tanítvány számára, hogy beszéljen. Ismét megszólalt:
- A leckének mára vége. Hamarosan megismerkedhetsz a jelen és a lehetséges jövõ titkaival, azonban addig is elmélkedj el a hallottakon és tapasztaltakon ifjú tanítványom…
Nathaniel A. Rosenberg bólintott, aztán néma hallgatásba burkolózott. Sok volt ez így hirtelen egyszerre. Úgy döntött meditál a hallottakon. Leült oda, ahol azelőtt is ült, hogy Vyn Krace megérkezett volna. Szép lassan és fokozatosan belesüllyedt egy mélyebb állapotba. A Jedi Padawan hosszasan meditált. Volt ideje, az út még tartott és nem zavarta senki. Szüksége is volt a hosszú meditációra, hiszen nagyon fontos kérdés lebegett a szeme és a lelke előtt. Egy olyan döntést kellett meghoznia, amely mindenképpen hatalmas kihatással volt az ő, és mások életére is.
A tél lassan megadta magát és visszavonulót fújt. A hótakaró szépen lassan olvadni kezdett, a jégcsapok egyre gyorsabban csöpögtek. A réteken mind több helyen lehetett felfedezni fűcsomókat és növényi hajtásokat, amelyeket a növényevők lelegeltek. Az élet lassan és fokozatosan tért vissza a bolygóra, de határozottan visszatért. Az állatok felébredtek téli álmaikból, a csordák megindultak, a virágok és fák pedig igazi színkavalkádot alkottak, ahogyan kirügyeztek vagy virágoztak.
A farkas előbújt az odújából és beleszagolt a tavaszi levegőbe. A távolból is megérezte a közelgő vad szagát. Egy apró, szőrös, nagyokat ugró állatka próbált valamiféle élelem után nézni. Nem látta, vagy hallotta meg a ragadozók, amely a közelben ólálkodott. A farkas számára elég volt a puszta orra és pontosan meg tudta találni a leendő áldozatát. Ügyesen és óvatosan bújt el a fák között. A téli koplalás legyengítette, csak néhány felébredt hasonlóan kicsi állatot sikerült elejtenie a hűvös időszak folyamán. Most viszont akár egész csoportokra is lecsaphatott.
Aztán valami egészen váratlan történt. A farkas hirtelen elindult, teljes sebességgel robogott a tehetetlen kis lény felé, amikor hirtelen megtorpant. Az apró állatka pislogott kettőt, aztán hatalmasakat ugrálva tűnt el a rengetegben. A farkas pedig éhesen botorkált vissza az odújába. Hosszú, szinte végtelennek tűnő napokon át egyetlen falatot sem evett, nem ejtett el egy vadat sem. A gyomra nem volt képes megemészteni a növényeket, ezért annak amikor így próbált életben maradni, nem volt szép vége.
A farkas már-már a halálán volt, ha ezen a napon nem eszik, meghal. Kábultan jött ki az odúból. A táj megváltozott, már sehol sem volt sem jég, sem hó, csak a végtelennek ható rét és az erdő. A fák közül egy másik farkas bújt elő. Ez nőstény volt és gyanakvóan közelítette meg a hímet, aztán legyintően elment mellette. Túlzottan le volt fogyva és gyenge volt, hogy felkeltse a fajtársa érdeklődését.
A ragadozó szomorú tekintetét visszafüggesztette az erdőre, ahonnan -igaz egy távolabbi ponton- egy fiatal őz bukkant elő. Tétován legelészett, talán az ösztönei megsúgták neki, hogy nagyon nagy bajban van. A farkas hatalmas kerülővel cserkészte be és lecsapott. Élete legfinomabb lakmározása volt. A nőstényt odacsalta a vér illata.
A következő évben már a kis farkas is köztük volt...
Nathaniel A. Rosenberg végzett a meditációjával. Lassan magához tért és felállt. Odaült a panorámaablak mellé és figyelte a hiperűrt, némán. Arca határozottnak tűnt, mint aki egy fontos kérdésben döntött. Véglegesen.
|
|
|
Post by Dev Slenn on Jan 30, 2008 18:14:26 GMT 1
Dev úgy tapasztalta, hogy mind Zarolus, mind pedig Sieron igencsak elmélyültek az Erőben folytatott tanulmányokban, tekintettel arra, hogy az általa bemelegítésnek tartott gyakorlatot mindketten tökéletesen teljesítették. Mindkét padawan kézállásban volt, amikor Dev lábra ereszkedett. - Ti maradjatok úgy. A gyakorlatot továbbfejlesztjük - mondta és egy-egy gyakorló fénykardot dobott a két padawannak, majd az edzőterem egyik nyílásából gyakorló drónok röppentek elő. Mindkét padawan felett három-három drón kezdett el kőrözni. - Úgy gondolom, mivel az alapgyakorlat elég jól megy nektek, ezért nehezítünk. Húnyjátok be szemeiteket. Megbízom benne, hogy nem nyitjátok ki, kérlek, hogy ne is tegyétek. A gyakorló fénykardokkal hárítsátok el a lövedékeket. Ha valamelyikőtöket sugár éri, és esetleg abba kell hagynia a gyakorlatot, utána rögvest álljon vissza kézállásba. Ez a gyakorlat így sokat segít a koncentrációtokon, a fénykard hárításra való használatán és erőnléteteken. Ha eljön az ideje, akkor pedig folytatjuk a gyakorlatot egy kis pikantéria hozzáadásával - mondta Dev és elmosolyodott.
A gyakorló drónok pedig rögvest mozgásba lendültek a két gyakorló padawan körül. Kőröztek körülöttük, mint áldozatára leső ragadozó madár. Hol pedig Sieront, hol Zarolust vették célba a lövedékek. Nem egyszer tüzelt nagyon kis különbséggel a háromból két drón. Dev szándékosan állította be ilyenre a drónokat, hiszen mindkét tanítvány túl van már a kezdő szinten. Dev néha az erővel ki-kinyúlt, hogy megérintse mindkét padawan tudatát. Érezni akarta belőlük a koncentrációt, de teste mozdulatlan maradt, hátratett kézzel állt az edzőterem bejárata mellett.
|
|
|
Post by Vyn Krace on Feb 1, 2008 11:03:33 GMT 1
Bólintott Nate felé, majd lassan felállt az ágy elöl, és némán távozott, magára hagyva tanítványát gondolataival. A fiatal Jedinek sok mindenen kellett meditálnia, amelyet az elmúlt órákban hallott, látott és tapasztalt. Szinte nesztelenül, észrevétlenül távozott, az ajtó halkan csukódott le mögötte, mikor a folyosó csendes, félhomályos magányába lépett. Egy teremtett lélek sem tartózkodott a legénységi kabinokat összekötõ folyosón, üres csend telepedett az idõközben bolygó körüli pályára állt korvettre. Tétován megállt szemközti kabinja elõtt, majd fejét oldalra fordítva végigtekintett a szürke, halovány fényben játszó falak mentén. Szemei egy pillanatra a távolba révedtek, amikor az Erõ kósza csápjai megérintette tudatát. Érezte Nate jelenlétét a mögötte álló helyiségben, de a tarkóját bizsergetõ érzése nem felõle származott. Kimért léptekkel indult felfelé a kietlen folyosón, abba az irányba, mely felöl az Erõ vibrálását érezte.
A múlt sötét, nyomasztó burka megreped, és minden lépésével egy lehulló darabot maga mögött hagyott. Arcának komor ráncai kisimultak, és egy halvány, nyugodt mosoly jelent meg ajkán. Gondolataiban már csak a mester szavai viszhangoztak, Qui-Gon Jinn szelleme bölcsen megmutatta számára az utat, melyen el kell indulnia.
|
|
Sieron Hemden
Junior Member
Erőhaszn?l? Jedi Padawan Vil?gos Oldal Pont: 9 Az ?v J?t?kosa (2007) III. hely
?lneve : Avaer Triidon - Jedi Padawan - Slenn mester tan?tv?nya!c!8090b0
Posts: 194
|
Post by Sieron Hemden on Feb 11, 2008 16:27:09 GMT 1
Ezüst Toll - Edzőterem Az Ezüst Toll egyik eldugott, Dev, Zarolus és Sieron által használt edzőtermében egyre nyugalmasabb, és pulzálóbb volt az Erő láthatatlan csápjainak tündöklő tánca. Mindhárom Jedi koncentrált, és átadta magát a mindenségnek, valamint annak a bizonyos meditatív állapotnak, amely jellemezte mindennapjaik egy részét. Legalábbis a fiatal padawanét biztosan, mert ő, ha tehette, akkor élt ezzel a roppant nyugtató, és hasznos módszerrel, tannal…
Már közel negyed órája állhatott kézállásban, abból is a megterhelőbb, egykezes változatban Dev utasítására…Jobb karjának könyökrésze elkezdett kipirosodni az arra ránehezedő súlyának terhelésétől, de meg nem remegett meg az izomzat…a fiú bírta, mert bírnia kellett, és mert olyan állapotba került a meditáció miatt, amely segített neki a nagyobb terhelés elviselésében, valamint egyensúlyának megtartásában. Jobbjának tenyere úgy terpeszkedett a megszokottól valamelyest keményebb anyagú páston, mint valami nagyobbfajta Kashyyyk-i amőba…Balja a törzsével mintegy húsz standard fokos szöget bezárva segítette az egyensúly megtartását. Igaz, a fiú a törzse mellé szoríthatta volna a kezét, akkor sem dőlt volna el…de ez egyfajta megszokás volt már nála. Mindenkitől így látta annakidején a corusanti Jedi Templomban, és valahogy így ivódott bele a pozíció az elméjébe. Ez a tulajdonság akár hasznára is lehetett volna, ha esetleg nyilvános edzőteremben gyakorol, persze erre soha nem került sor, mert azért ő sem olyan botor, hogy ilyet tegyen. Ugyan az avatatlan szemek nem szűrték volna a mozgásából igazi mivoltát…de az avatott szemek bizony hamar észrevették volna a Jedis vonásokat.
A meditáció mély állapotában érezte a körötte cikázó Erő szálakat, ki sem kellett nyitnia a szemét, hogy tudja, mestere talpra állt. Valóban, ez némi nesszel járt ugyan, és ezek az apró zajok segítettek alátámasztani a Jedi ezen irányú cselekedeteit…mégis…Az élő Erő által keltett képek is elegendőek voltak ezen tény megállapításához. Sieron nem zavartatta magát egészen addig, amíg Dev meg nem szólalt. Ekkor kinyitotta mélykék szemeit, majd oldalra sandítva mérte végig a mellette álldogáló férfit. - Ti maradjatok úgy. A gyakorlatot továbbfejlesztjük! Azzal a lendülettel egy-egy fénykard markolatot reptetett magához a gyakorló fegyverekkel teli szekrény rejtett rekeszeiből. A padawan érezte, hogy hamarosan az egyik felé fog repülni, így az oldalra nyújtott baljának tenyerét kitárta, és koncentrálni kezdett. Aztán a markolat elhagyta a mester kezét…azonnal körbeölelték azt az Erő láthatatlan csápjai, és mintha valami kötélen húzták volna, reppent oda a fiatal kezébe. - Úgy gondolom, mivel az alapgyakorlat elég jól megy nektek, ezért nehezítünk. Hunyjátok be szemeiteket. Megbízom benne, hogy nem nyitjátok ki, kérlek, hogy ne is tegyétek. A gyakorló fénykardokkal hárítsátok el a lövedékeket. Ha valamelyikőtöket sugár éri, és esetleg abba kell hagynia a gyakorlatot, utána rögvest álljon vissza kézállásba. Ez a gyakorlat így sokat segít a koncentrációtokon, a fénykard hárításra való használatán és erőnléteteken. Ha eljön az ideje, akkor pedig folytatjuk a gyakorlatot egy kis pikantéria hozzáadásával! Nem szólalt meg, csak csendesen bólintott, majd ahogyan azt Dev kérte, lehunyta a szemeit, és újfent kiterjesztette az elméjét…próbált ráhangolódni a gyakorló drónokra, hogy megfelelően kezelhesse a helyzetet.
A fiú azonnal arra gondolt, hogy az első adandó alkalommal megpróbálja majd semlegesíteni a három neki szánt gömböcskét…aztán felrémlett benne a pillanatokkal azelőtt elhangzott utasítás. ~ A gyakorló fénykardokkal hárítsátok a lövedékeket! ~ Tehát a cél minden szín alatt csak és kizárólag a hárítás volt…ez pedig igencsak megnehezítette a feladatot, tekintve az ellenfelek száma soha nem fog a nullára redukálódni. Ahogyan a fénykard pengéje előtört a markolatból, úgy lendültek mozgásba a gyakorlószerkezetek is, és kezdtek körözni, hogy beteljesítsék feladatukat…Sieron készen állt a gyakorlatra, minden erejével az előtte álló percekre összpontosított, valamint a három „támadóra”…
|
|
|
Post by Dev Slenn on Feb 14, 2008 6:40:41 GMT 1
A padawanok már jó ideje gyakoroltak, mindkettejük 95%-ban hárítani tudta a lövedékeket, de karjuk mostanra emberfeletti terhelésnek lett kitéve. Dev jól tudta, mikor kell abbahagyni a gyakorlatot, mert egyszercsak a 6 gyakorló drón abbahagyta a kõrözést és visszarepültek abba a tartóba, ahol a gyakorló fénykardok is nyugodtak. - Rendben van, jól dolgoztatok - mondta lágy hangján a mester - álljatok fel, és fújjátok ki magatokat. Bemelegítésnek ideális feladat volt - szólt, mire a két padawan szinte egy emberként állt fel. - Zevvel készítettünk nektek két meglepetést. Ha kifújtátok magatokat, akkor következik az edzés azon része, ahol legbelsõ félelmeiteket tárhatjuk fel extrém körülmények között... - amint ezt kimondta a két padawan alatt "megnyílt a föld". Gyakorlatilag csak egy holo-projektor lépett életbe, de Dev jól tudta, hogy az emberi agy képtelen ilyen gyorsan reagálni, ezért a két padawant igencsak összezavarja, hogy gyakorlatilag egy pallón túl semmi nem maradt, amin állhatnak. A gyakorlat azért is volt nehéz, mert a palló megjelenésével egyidõben a 6 gyakorló drón újra felröppent, és újra célba vette a két padawant, majd az edzõterem oldalán újabb két rekesz nyílt. Gyakorló droidok röppentek elõ, kezükben gyakorló fénykarddal. Lábuk repulzorokkal volt helyettesítve, hogy véletlenül se árulják el, hogy valójában a talaj megmaradt a padawanok lába alatt. - A feladatotok, hogy folyamatos lézertûz mellett megvívjátok csatátokat a droidokkal, de vigyázzatok hová léptek - mondta Dev és elindította a két padawannal szemben várakozó droidot, majd lehúnyta szemét és kiterjesztette "láthatatlan csápjait", mellyel megérintette a padawanokat.
Az Erõ közvetítette számára azt a félelmet, ami a két padawan felõl érkezett. Mindketten tartottak tõle, hogy le ne essenek a pallóról, illetve attól is féltek, hogy lézertûz mellett vajon tudják-e majd tartani magukat. Dev fenntartotta a koncentrációt, de odaszólt a két tanítványhoz: - Legyetek úrrá a félelmeteken. Tökéletesen felkészültek vagytok erre a feladatra - mondta bátorítólag, majd az Erõ "jelére" lett figyelmes. Két ember közeledett az edzõterem felé. Egyikük a Vyn néven megismert Jedi volt, a másik Zev. Zev jóval távolabb volt, de õ is közelített. Dev úgy számította, hogy - habár Zev jól tudja identitásukat - pont befejezik a gyakorlatot, mire megérkezik.
|
|