|
Post by A Közvetítő on Nov 16, 2008 22:11:39 GMT 1
//Jane Covell - Fondorlatos gaztett//
A fény alatti hajtóművek mind közelebb és közelebb vitték a Szárnyalót a különös bányászati űrállomáshoz, mely még mindig semmi jelét sem mutatta annak, hogy a rajta lévők valamilyen módon fogadni szándékoznak a közeledő hajót. A szabványos energiajeleket leszámítva semmi sem érkezett. A kommunikációs csatornákon csupán sztatikus zörej hallatszott. Az egész maga volt az ellentmondás. Egy ipari létesítmény rádióforgalmazások, érkező és távozó begyűjtő, valamint szállító egységek nélkül.
A Szárnyaló elérte az egyiket azon különös objektumok közül, melyek körülvették az állomást, s elhaladt mellette. Forgalmazás azonban továbbra sem törte meg a kommunikációs éter csendjét. Lehetséges lenne, hogy a hatalmas létesítmény kommunikációs rendszere elromlott volna? A távolban az űrállomás külső burkolatán egyszeriben fehér villanás, majd még egy és végül öt fehér fényű világítótest kezdett pulzáló villódzásba. Valószínűleg a leszállás irányító, segítő rendszer részeként, vagy inkább annak helyettesítése végett, hisz semmiféle egyéb, megszokott, leszállás előtti jelzés sem érkezett.
A teherhajó pilótájának szemei, a fénylő pontok között, egy dokk vastag dúracél ajtója nyílt meg, s az egyik szárnya lefelé, a másik pedig felfelé nyílt. Alighogy a két fémtömeg megállt, halovány kékes színű erőtér vált láthatóvá, majd mikor a Szárnyaló már csupán néhány kilométernyire volt tőle, deaktiválódott. Most már végre tényleg úgy tűnt, várják a közeledő hajót…
|
|
Holonet
New Member
Kalandmester
Az eg?sz Galaxist beh?l?z? inform?ci?s ?s szolg?ltat? h?l?zat. //KM//!c!Blue
Posts: 30
|
Post by Holonet on Nov 30, 2008 10:44:33 GMT 1
Emord Shad kalandja
Hatalmas lövöldözés alakul ki, női jajveszékeléssel, szitkozódással, hullával és ájult féllel - egy igazán jó összeállítás lenne, ha holofilmen néznéd. Így élőben azonban nem a legjobb szórakozás! Leet látszólag hiába rázod, nem reagál, csak fekszik öntudatlanul. A terv gyorsan megfogan agyadban, s a kivitelezésbe sem csúszik hiba, azonban úgy látod, támadóidból semmiféle hatást nem vált ki a közéjük hajított kis ajándékod - vagy nem vették észre, vagy nem foglalkoznak vele... Ekkor azonban Lee jelenik meg melletted - fedezék nélkül, kihúzva magát, s lassan elindul a két fegyveres felé. Ámulatból bámulatba esel, miközben Lee csak menetel előre a rá záporozó, és rendre célt tévesztő lézernyalábok özönében, s észreveszed, hogy a bilincs valahogy lekerült róla. Oldalt pillantva meg is látod azt magad mellett, a földön. Aztán egyszercsak filmszakadás következik - a hajó ismét csendbe borul, egyedül a pilóta jajveszékelése hallatszik, s felpillantva ott látod Otaru Lee-t, a folyósó másik oldalán. A férfi egyenesen áll, szemben veled, s lábai előtt ájultan hevernek a kalózok...
|
|
Jane Covell
Junior Member
Pil?ta
ember, űrhaj?technikus, pil?ta!c!#FFFF00
Posts: 231
|
Post by Jane Covell on Nov 30, 2008 20:23:13 GMT 1
//Fondorlatos gaztett//
A Szárnyaló fedélzetén
A Szárnyaló egyre közelebb ért az űrállomáshoz, ám az irányítás még mindig nem válaszolt. A lány elhaladt az egyik, az állomást körülvevő kisebb egység mellett. Már éppen kezdte azt hinni, hogy a kommunikációs rendszerük elromlott, mikor az állomás felszínén felvillanó fényekre lett figyelmes. Ahogy odanézett, látta, hogy közöttük egy leszállódokk van, energiamezővel. Áh szóval így jelzik a leszállást… még soha nem láttam ilyen rendszert. Megfordulhatott volna a lány fejében, hogyha esetleg sok hajó jött volna, a fénnyel jelölési technika igen csak befuccsolt volna, de a lány nem gondolkozott ilyesmin, hanem a dokk felé vette az irányt.
|
|
Emord Shad
Junior Member
Szakember
A j?fej alakv?lt?, Szabot?zs, k?mked?s ?s minden mi szem sz?jnak igere :)!c!Default
Posts: 114
|
Post by Emord Shad on Nov 30, 2008 23:32:25 GMT 1
A Szárnyatlan fedélzetén
Tűzpárbaj meg suhogás. Csatognak a lővedékek a falakon, talajon teljeskörű kavalkádot idézve a jelenbe. Nem marad senki untalanul, idővel még Lee is feleszmél, majd komotosan a banda közé lép. - Hé vigyázá me kapsz a burádra tölük izbé te ürge! - kiált utána a fékeveszet embernek, de hallgat is az rá. Mindjárt ott van. A beképzeltek regimentje leborul elötte, földet csokkol és elterülnek előtte mint az Alföld. Shad, meg csak bámul, nézzi amit lát, de agyilag nem fogja fel a szitut. Most félkézzel inzézte e el őket vagy sem? - Aaagghht! - kiált fel hirtelen a földről egy fájdalommal terhes hang. Vészt jósolva továbbra is az elcsendesedni probáló légkörbe. Utszu-neki, a háromszemű mindjárt ott terem és elemeli a nő kezeit a kezével tapasztja a sebét, majd egy mozdulattal szétszakitja rajta a ruhát. Azzal a görcsösen markoló kezek új helyre vándorolnak, Shad torkát fogják körül és erősen fogást vesznek rajta. - Megöllek! Ááá te...mocsk....sze...mét... - zihálja a másik képébe, nem sok erővel. Sajnálkozva nézzi a nő küszködését, ahogy azt egyre inkább elhagyja a szufla. Megszakad az a szőrős szíve ha belegondol, hogy mindez miatta van. Ahogy azonban ő gondolkozik, úgy is áll hozzá a dologhoz. - Perse, perse na...! - mondja és előveszi a pisztolyt és a nő homlokának szegezve, nyomja azt vissza a földre, ahol eredetileg volt. Nyomatékot biztositva mondandojának. - Jobb néked ha csöppet vissza zuhansz, a avar szintyére - azzal elteszi a fegyvert és oldaláról előkotorja az elsősegély csomagot, majd elkezdi ellátni a sebet. - Fogamam sincs miféle volt ez - nézz fel Lee-re - Ki vagy s miként tetted, hét probás mester vagyol az látom csupán, azt ám. de köszönetem jár érte, komám. - mondja összintén és hirtlen tényleg nem tudja, hogy miféle boszorkánymesterrel futot össze. Bár azért titkon reméli, hogy valami szerencsejátékban még sokraq vihetik még ketten, ha a fickó ilyeneket tud.
|
|
Holonet
New Member
Kalandmester
Az eg?sz Galaxist beh?l?z? inform?ci?s ?s szolg?ltat? h?l?zat. //KM//!c!Blue
Posts: 30
|
Post by Holonet on Dec 2, 2008 9:55:02 GMT 1
Emord Shad kalandja
Szerencsére a pilóta sérülése inkább csak ijesztő, mint veszélyes - a lövedék éppen hogy súrolta, nyilván csak a meglepetés, és a felfokozott idegi állapot tréfájából hitte, hogy menten meghal. Miközben ezzel foglalatoskodsz, Lee a két túlélő banditát bepakolja az egyik mentőkabinba, majd szépen elindítja azt hosszú útján. A fegyvereik a padlón hevernek, s végre újra teljes a csend, ami a hajót betölti. Mondandódra Lee csak legyint egyet mosolyogva, s újra az illemhely felé veszi az irányt - hogy a bilinccsel a kezében térjen vissza eléd.
- Ezt gondolom vissza kellene rakni - nyújtja feléd - és ne aggódj, azt hiszem, nincsenek többen! A többi hajó valamiféle álca csak. Illúzió. Nem tudom, de élőlény nincs már más a közelben!
|
|
Emord Shad
Junior Member
Szakember
A j?fej alakv?lt?, Szabot?zs, k?mked?s ?s minden mi szem sz?jnak igere :)!c!Default
Posts: 114
|
Post by Emord Shad on Dec 4, 2008 0:45:12 GMT 1
Miközben összefélceli, hegeszti a sérülést, apró gyanúja támad a visongást illetően. Használ némi érzéstelenitőt, a ferőtlenítés sem maradhatott el, hogy teljes legyen a procedura, majd fel áll és megcsoválja a fejét. - Ejnye, de nyafka Csibecsőr vagyol, csak horzsi vot nem köll itt a rinya, Banya. - jegyszi meg csalódva a nőben, némileg. Csak rondán nézz. ~Meg fog ölni. Lefekvés után, belopozik és feldaraból. A hulladéktestemet eladja Jabbának diétás vacsorának, míg a fejemet beváltja a váltságdíjra. Biztos ki fog nyirni.~ Aztán különös hangra lesz figyelmes. Oldalra kaja a fejét, ahol Lee épp hurcolja a kapszulába a két jómadarat. Shad felkapja a fegyvereket a földről. puszta elővigyázatosság csupán, majd a ládába pakolja, amit Herbo cipelt oda még anno. A dobozt végül vissza cipeli a helyére. Végül Lee oda áll hozzá a karpereccel. - Vessünk véget dogunknak - mondja Shad válaszgyanánt és visszacsatolja a billincset, amiről kiderült, hogy nem sok haszna van. Az ügyfél azonban talán nyugottabb lesz, ha rajta látja. Még mindig nem tudja kiverni a fejéből, hogy mit tett a fickó. Csak úgy fel adta magát és megymentette őket. Talán egyszer Shad is rájönn, hogy rossz irányba evez? Nagyon megfogta ez a kérdés. Felemeli a pilótát és becipeli a fülkébe, egy szót sem szólnak egymáshoz. Emord mikor jönn kifelé csak egyik szemét tapasztja és halkan sziszeg egy sort. Valamitől nagy húzatott kaphatott a szeme. Megnyomja a zsillip zárógombot, azzal bezáródik az ajtó. - Kész! - kiabál vissza meglehetősen begurulva, majd Lee felé fordul. - Szova, ájcázó ketyeréjük volt? Sose oldunk kereket hét űrteknő elöl.... de mégis, mi fortéjod mitől kiterült mind a hitvány? Lee több rejtélyt tartogatot mint valaha remélte. A szabadulás egy dolog, de fegyvertelenül harcba szálni az elenséggel ez valami felfoghatatlan számára. Amint minden készen áll, a pilóta aktiválja a hiperhajtóművet És padlógázzal elindulnak a Tatoo-bolygó felé.
|
|
|
Post by A Közvetítő on Dec 6, 2008 22:07:57 GMT 1
//Jane Covell - Fondorlatos gaztett//
//Az Astropitman űrállomáson//
A mintegy ötven méter hosszú és körülbelül ugyanilyen széles, beépített reflektorokkal alulról és felülöl is erőteljes fényforrásokkal kivilágított hangártérbe berepült Nubian szállítóhajó mögött az erőtér ismét aktiválódott, majd a dúracél ajtószárnyak lassan záródni kezdtek. A hajótesten elhelyezett hátsó kamerák képernyőjének segítségével ez a pilóta számára is várható volt. A hosszú és széles, és a berepült teherhajót leszámítva teljesen üres helyiség közepe táján, villózó fehér fények alkottak kört. A leszállni igyekvő hajóval csaknem szemben egy lezárt, hat méter széles és három méter magas páncélajtó volt látható.
Azt követően, hogy a hangár erőtere aktiválódott, odabent másodperceken belül megfelelő nyomás és oxigénszint jött létre. A Szárnyaló fedélzeti műszerei alapján a hangár alkalmas volt arra, hogy a pilóta bármiféle védőfelszerelés nélkül elhagyhassa a fedélzetet. Fogadóbizottságnak még mindig semmi nyoma sem volt…
|
|
Jane Covell
Junior Member
Pil?ta
ember, űrhaj?technikus, pil?ta!c!#FFFF00
Posts: 231
|
Post by Jane Covell on Dec 14, 2008 21:19:15 GMT 1
A lány leszállt a nevezett dokkban, a fénnyel jelölt helyen. Az erőtér aktiválódott mögötte. Az előbbi rossz érzése nem múlt el, sőt erősödött, mivel kiszállva egy teremtett lelket sem látott. Egy nagy páncélajtó helyezkedett el a hangár túlsó végében. Nem akart bemenni rajta, úgy gondolta, inkább megvárja, míg jön valaki. Nekitámaszkodott hajójának, és szemét az ajtóra szegezve várt. Szorongása nőttön nőtt, mivel egy fegyver sem volt nála, mert pisztolyát még annak idején Coruscanton hagyta, és Alderaani működése miatt semmilyen fegyvert nem használt.
|
|
Katsuto Tadahiro
New Member
Harcos
Ryuumai harcos, daigo mester!c!#3CB371
Posts: 9
|
Post by Katsuto Tadahiro on Dec 15, 2008 19:44:30 GMT 1
A Restless Night névre keresztelt Ryuuya hajó kitartóan szelte az emberi mértékkel nézve legyőzhetetlen távolságot; egy halandó az út töredékét sem tudta volna megtenni, mégha száz éven keresztül megállás nélkül bolyongott volna a csillagok között. Tadahiro az egyik panorámaablakon bámulta a csillagok vonallá torzult képét, amire még az első ryuumaiak ragasztották rá a Szent Lelkek Folyója nevet. Kezében egy harangvirág szirmát szorongatta, elgondolkodva bambult ki a végtelenségbe. Sosem volt még ennyire távol az otthonától, még csak pár napja volt távol, de máris gyötörte a honvágy. Tudta persze, hogy a Császárt szolgálja ezzel a zarándoklattal, de az elme és a szív néha nem ugyanazokra a dolgokra vágyott.
Nem vette észre, de néhány perccel korábban egy fiatal férfi lépett mögé és tisztelettudón várta, hogy felfigyeljenek a jelenlétére. Katsuto csak most vette észre az ablakban tükröződő képet és megfordult. A másik ryuumai mélyen meghajolt, aztán közölte mondandóját:
- Egy órán belül megérkezünk a Galaktikus Birodalom központi bolygójára.
A daigo mester bólintott, amellyel jelezte, hogy a másik elvégezte a dolgát, mehet a dolgára. Nemsokára ismét magára maradt és nézte a csillagokat, ujjai pedig továbbra is kitartóan pörgették a virág szirmát.
|
|
Holonet
New Member
Kalandmester
Az eg?sz Galaxist beh?l?z? inform?ci?s ?s szolg?ltat? h?l?zat. //KM//!c!Blue
Posts: 30
|
Post by Holonet on Dec 19, 2008 12:20:53 GMT 1
Emord Shad kalandja
A váratlan, megmagyarázhatatlan esetek sűrűsödése karöltve pilótád jajveszékelésével lassan kezdi megviselni az idegeid. Lee válasza kérdésedre ismét apró vállrándítás csupán, majd mintha nem feküdt volna eleget, megindul a pihenő felé, s úgy megbilincselve ledobja magát aludni. Az utazás innentől kezdve - végre valahára - zavartalan, mindössze a hölggyel kell hosszas beszélgetések során megértetni, miért is volt szükség hősies, önfeláldozó cselekedetére. A napok unalmasan, mi több eseménytelenül telnek, mígnem a fedélzeti számítógép egyszercsak leadja a jelzést, hogy megérkeztetek a célkoordinátákra!
//folytatás a Tatooine-on//
|
|
Jack T. Tenrek
Junior Member
Csemp?sz
Csemp?sz, ?letm?v?sz, ?jrakezd?!c!Default
Posts: 198
|
Post by Jack T. Tenrek on Dec 22, 2008 0:36:06 GMT 1
A Vergesso - aszteroidamezõbenA férfi órákon keresztül próbálta megtalálni a hajótörötteket. Az adás hol elhalkult, hol felerõsödött, teljesen véletlenszerûen. Jack figyelmét teljesen lekötötte, hogy nehogy valamelyik kõdarabon végezze. Lassan-lassan az adás tisztulni kezdett, életben tartva a férfiben a reményt, hogy végül mégiscsak segíthet. Végül egy több kilométer átmérõjû szikladarabnál állapodott meg, hogy megdörzsölje fáradt szemeit, eldöntve, hogy merre is haladjon tovább. A fedélzeti számítógép szerint az alatta lévõ aszteroidát teljesen behálózzák a kisebb - nagyobb járatok. A csempész elhatározta, hogy keresztülrepül az egyiken, hátha a másik oldalon jobb lesz a vétel. Találomra kiválasztotta az egyik legszélesebbet. Nemsokára látta, hogy a járat sokkal nagyobb, mint a Lone Wolf, így felbátorodva indult tovább. - Mi a fene csinálhatta ezt – morfondírozott, miközben a hajó fényei az üreg oldalát pásztázták. – Hiszen itt még egy korv… A barlang mélyén valóban ott állt egy koréliai korvett. Jack elszörnyedve látta, hogy a legénység jórészének fagyott teste ott kering körülötte, de megnyugvással töltötte el a gondolat, hogy valakinek be kellett kormányoznia ide a hajót, tehát kell, hogy legyen túlélõ is. A szenzoros letapogatás azonban negatív eredménnyel zárult. Élõlényeknek nem volt nyoma, bár a férfi tudta, hogy a környezet igencsak bezavarhat az érzékelõknek. Ellenben rengeteg mentõkabin hiányzott, úgyhogy a túlélõk valószínûleg távoztak. A csempész azonban nem lett volna önmaga, ha nem akarta volna azonnal átvizsgálni az elhagyott hajót. Az érzékelõ pár mynockot érzékelt odakint, de a férfit kevéssé érdekelte a dolog. A Lone Wolf remek állapotban volt, és a szárnyas energiaszívók valószínûleg inkább a nagyobb hajó serült kábeleit fogják rágcsálni. Több, mint húsz percbe telt, mire a férfi átlavírozott a barlang teteje, és a szerencsétlenül járt korvett között, hogy a másik oldalon lévõ légzsiliphez hozzáférjen. Közben észrevette, hogy a sérülések egy része lézertõl keletkezett a hajótesten. Minél elõbb végezni akart, hogy aztán eltûnhessen… A hajó másik oldala, és a híd viszonylag épnek tûnt. A zsilip érzékelõi az átlagnál valamivel alacsonyabb oxigénszintet jelölt, viszont a mesterséges gravitáció igencsak szeszélyesen mûködött. A férfi magához vette lézerpisztolyát, egy adatrögzítõt, és elindult a felderítõútjára. A korvettre érve lehangoló kép fogadta. Kizárólag a vészvilágítás mûködött. Az egész hajón felváltva váltakoztak a vörös és a normál fények. A nagydarab férfit a gravitációs változások érintették a legérzékenyebben, hiszen helyenként a saját súlyának többszörösét kellett cipelnie, máskor meg a talpa majdnem teljesen elszakadt a padlótól. Az egyik elágazásnál hatalmas tócsában állt a csúszós hûtõfolyadék, így Jack kénytelen volt rövid korcsolyázó mozdulatokkal átjutni a mintegy húszméteres szakaszon. Nemsokára azonban már a hajó hídján állt. Engedélyezett magának egy pár percet, hogy lecsillapítsa saját szapora szívverését, majd a központi komputerhez lépett. Elsõsorban a naplóra volt kíváncsi, hogy mi is történt a hajóval az utolsó percekben. A látványtól megdermedt. Bár a felvétel sérült volt, mégis az egyik kockán ismerõs alakzat bontakozott ki… Csillagromboló. A csempész rögtön megértette, hogy a másik hajó miért vállalta inkább az aszteroidamezõt. Többre nem volt kíváncsi. A rakományra vonatkozó információk után keresgélve egy érdekes fájlt talált: Kutatás/Fejlesztés. A jókora fájl valószínûleg rengeteg információt tartalmazhatott, de a férfinak erre most sem ideje, sem energiája nem volt. Jobb híján az adatrögzítõt csatlakoztatta a megfelelõ aljzathoz, és parancsot adott a másolásra. - Mi a fene?! Az önkéntelen kiáltást apró, hegyes fogak harapása váltotta ki a férfi bokáján. Lenézve egy pár, sárgán villanó szem tekintet vissza. A macskaszerû lény távolról emlékeztette a korélliai dire macskákra, de hiányoztak a hátáról a megszokott tüskék. Mivel az állat kitartóan ragaszkodott a férfi bokájához, ezért egy gyors mozdulattal lehajolt, megragadta a kis állatot a nyakánál, majd hüvelykujjal megnyomta a nyakszirtjén. A hegyes fogak azonnal szétnyíltak, és a férfi felemelhette orvtámadóját. - Hagyd õt békén! – csattant egy fiatal hang…
|
|
Jack T. Tenrek
Junior Member
Csemp?sz
Csemp?sz, ?letm?v?sz, ?jrakezd?!c!Default
Posts: 198
|
Post by Jack T. Tenrek on Dec 22, 2008 16:14:17 GMT 1
A Vergesso - aszteroidamezõbenJack villámgyorsan pördült meg a hangra. Jobb keze már a fegyverért nyúlt, miközben balja még mindig a macskaszerûséget markolta. A kis állat rémült nyivákolással értékelte a produkciót. Egy tizenhárom- tizennégy éves fiúval nézett farkasszemet. A srác láthatólag meglepõdött a jelenlétén, de leginkább a kis kedvencét próbálta menteni. - Anyukád nem mondta, hogy veszélyes lehet felfegyverzett emberekre a frászt hozni? - Nem, õ csak azt mondta, hogy ne tegyem a lábam olyan ûrhajóra, ahová nem hívtak meg. - Mibõl gondolod, hogy nem hívtak – húzta fel a szemét Jack. - Hát, én biztos nem, más meg nincs itt. Letenné? – mutatott a kis lényre. A férfi elvigyorodott az okfejtésre, és a földre helyezte a fújtató állatot. Az azonban nem távolodott el, hanem továbbra is bizalmatlanul méregette a férfit. - Mit keresel itt? – próbálta újraindítani a beszélgetést a csempész. - Ezen a hajón utaztam. És maga? - Errõl a hajóról fogtam a vészjeleket. - Azt hittem mást küldenek – billentette oldalra a fejét a fiú. – Maga nem úgy néz ki, mint a többiek. - Mert engem senki sem küldött. Csak hallottam a seg… - Maga egy keselyû? A srácnak sikerült nagyfokú lenézést sûrítenie az utolsó szóba. Ettõl Jacknek azonnal az egekbe szökött a vérnyomása. - Elõször is, nem szeretem, ha vadidegen kölykök lekeselyûznek, fiam… - Nem vagyok a fia, öreg – vágtak a férfi szavába. – A nevem Snake Plissken… - Nem vagyok az öreged, másodszor meg én is láttam a filmet. Úgyhogy ha nem böksz ki egy nevet, akkor amíg itt vagyok addig „kis vakarcs” leszel, õ meg – mutatott a mcsakára – az „alattomos bokatámadó, szõr…” - Én meg akkor… - Jack Tenrek – nyújtotta a kezét barátságosabban a férfi. A fiú egy pillanatra ledöbbent, és hátrált pár lépést a nagydarab csempész elõl. Végül összeszedte a bátorságát. - Clint – fogadta el a kezet. – Clint Llorek. - És õ? - Õ Karmos. - Én inkább a fogas ajánlanám – célzott megharapott lábára a férfi. - Mert még nem töltött vele annyi idõt, mint én. Jack érezte, hogy valamiféle fegyverszünetet kötöttek legalábbis, azonban az adatrögzítõje csipogva figyelmeztette, hogy befejezte a másolást. - Nézd, Clint – kezdte újra – én nemsokára lelépek innen, de neked sem ajánlom, hogy maradj. Ha gondolod, jöhetsz velem. - Nem lehet – ingatta a fejét a fiú – amikor a többiek elmentek, megígérték, hogy hamarosan küldenek valakit. - Egyáltalán miért maradtál itt? A fiú csak az állával bökött Karmos felé, majd lehajolt érte. - Meglógott, nekem meg nem volt szívem itt hagyni. - És miért nem mentél a többiek után? - Mert a többi mentõkabin nem mûködik. A férfi elgondolkodott. Ezek után valóban nem folytathatja a hajó átvizsgálását, meg kell elégednie azzal, amit talált. Clint szemmel láthatóan megmakacsolta magát a maradás mellett, viszont a férfi nem tudhatta, hogy mennyi idõ, amíg valaki visszajön a fiúért. Aztán rádöbbent, hogy finoman szólva kegyetlenség lenne, ha magára hagyná, nem is beszélve arról, hogy mit kapna Mirandától. Hogy idõt nyerjen, inkább visszafordult a konzol felé, hogy kihúzza a rögzítõjét. Ekkor látta meg a transzportot. Egy Lambda osztályú manõverezett be a barlangba, oldalán jól kivehetõ volt a birodalmi jelvény. - Hát ez egyszerûbbé teszi – morogta Jack. Megfordult, hogy elsiessen a fiú mellett. - Velem jöhetsz, vagy maradhatsz velük – mutatott ki az ablakon. Clint csak egyetlen pillantást vetett a férfi által mutatott irányba. - Mehetünk – suttogta dühösen…
|
|
|
Post by A Közvetítő on Dec 22, 2008 18:07:09 GMT 1
//Jane Covell - Fondorlatos gaztett//
//Az Astropitman űrállomáson//
Ahogy a Szárnyaló rámpája leereszkedett, s a pilótanő elhagyta hajója fedélzetét léptei kísérteties visszhangot vetettek az üres dokkban. A teljes fényárban úszó helyiség nem volt túlzottan bizalomgerjesztő, főleg nem egy fegyvertelen személy számára. A rámpa végén megállt pilótanő hátán hűvös borzongás futott végig, miközben tekintetét a lezárt páncélajtóra függesztette. A másodpercek kínos lassúsággal és eseménytelenül múltak el. Az Ezüst Szárnyak Társaság újonc pilótája biztos volt benne, hogy az űrállomás kezelőszemélyzetének tudatában kéne lennie annak, hogy leszállt, ám az, hogy még mindig nem küldtek ki senkit a fogadására, tovább fokozta szorongását. A tudatalattijában már korábban is érezte, hogy valami nem stimmel ezzel az állomással. A másodpercek percekké dagadtak, ám még mindig nem történt semmi. A várakozó pilóta sóvárogva gondolt vissza a Birodalmi Központban hagyott sugárpisztolyára. A gyanakvás mellett ugyanakkor a kíváncsiság is felébredt a fiatal leányzóban. Talán körül kéne néznie…
|
|
Jack T. Tenrek
Junior Member
Csemp?sz
Csemp?sz, ?letm?v?sz, ?jrakezd?!c!Default
Posts: 198
|
Post by Jack T. Tenrek on Dec 23, 2008 21:57:06 GMT 1
A Vergesso - aszteroidamezõbenJacket hirtelen nem érdekelte, hogy miért is utálja olyan nagyon Clint a Birodalmat, de õ maga tudta, hogy nem igazán találkozna a fehérpáncélos különítménnyel. Öles léptekkel falta a távolságot, igyekezett minél elõbb elérni hajó vége felé, ahol a Lone Wolf parkolt. Bár igyekeztek gyorsan haladni, mégis, ahol a gravitáció megnõtt, ott le kellett lassítaniuk. Ekkor érzõdött igazán a fiú kimerültsége, aki valószínûleg jó ideje beosztott adagokon tengõdhetett. Clint elszántan ölelte magához Karmost, és az apró állat megérezhetett valamit a veszélybõl, mert nyugodtan tûrte, hogy gazdája magához szorítva rohanjon a félhomályos folyosókon. Egy nehezebb szakasz után azonban a kettõs majdnem egymásra zuhant, mivel a korvett jól érezhetõen megremegett. Jack sejtette, hogy a mostanra a birodalmiak is dokkolhattak, és a Lambda siklóról vezérelve, ideiglenesen helyreállították a mesterséges gravitációt. A férfi tüdeje már égett a szegényes oxigén ellátástól, amikor elérték a hûtõfolyadékkal borított folyosószakaszt. A nagydarab csempész visszafogta a mellette loholó fiút, és mutatóujjával jelezve csendre intette. Nem túl messze csizmás lábak dobbantak a korvett fém padlózatán. A férfi párlépést elõreóvakodott, csak hogy biztos legyen a dolgában, majd maga mellé intette a lihegõ Clintet. - A hajóm a folyosó végén lévõ zsilipnél vár – kezdte suttogva. – Viszont a „barátaink” már a jobb oldalon lévõ folyosón jönnek! - Nincs más út – jelentette ki a fiú. - És idõnk sincs, hogy megkerüljük õket – értett egyet vele a férfi. - De ha elmegyünk elõttük, kapásból lelõnek – szorult össze Clint ökle. - Viszont meglephetjük õket, ha nem egészen ott jelenünk meg, ahol õk gondolják. - De ezen a csúszós vackon… - csúsztatta meg bakancsát – ezen nem nagyon…hmm… - világos – szánkázzunk? – vigyorodott el. - Pontosan – utánozta le Jack az arckifejezést. – Csak még a folyosó elõtt kezdd el, és maradj a bal oldalamon. Egyszerre kell csinálnunk, mert kétszer nem verjük át õket! - Rendben, kapitány! - Te csak vigyázz a macskádra, velük én foglalkozok! A lépések már egyre közelebbrõl hallatszódtak, bár némileg bizonytalanná váltak, ahogy a rohamosztagosok is észrevették a mozgást veszélyeztetõ szakaszt. Nem volt vesztegetni való idejük. Jack felmutatta ökölbe szorított öklét, mire a fiú startállásba helyezkedett. Egy…kettõ…mutatták az ujjak, mire Clint bíztatóan a jóval magasabb férfi felé bólintott. Három…Egyszerre kezdtek el rohanni, és hallották, hogy ez bizony másoknak is feltûnt. Az oldalfolyosó elõtt két méterrel Jacknek már a kezében volt a pisztolya, és látta, hogy tökéletes összhangban mellette, Clint is elkezdte megroggyantani a térdeit. Mire a sarokra értek, már mindketten térden csúsztak a hideg folyadékban. Egyszerre vágták hanyatt magukat, hátuk szinte érintette a padlót. Karmos elszántan nyivákolt, de a fiú erõsen fogta a mellkasához… Számításuk bevált, a rohamosztagosok arrafelé nyitottak tüzet, ahol egy átlag embernek a felsõteste, feje lenne. A csempész vaktában tüzelt vissza, remélte, hogy elbizonytalanítja a katonákat, érdektelen volt, hogy hányat sikerül leszednie. A folyadék jó szolgálatot tett, és sikerült akkora lendületet venniük, hogy átjutottak az életveszélyes szakaszon. A férfi itt eltért a koreográfiától, és egy esetlen mozdulattal hasra fordult, hogy lõhessen arra is, aki utánuk merészkedne. A fordulattól azonban csuklója a saroknak csapódott, és a pillanatnyi zsibbadás elég volt, hogy kiejtse a pisztolyt, miközben õ maga odébb csúszott. - Az átkozott! Clint megfordult a káromkodásra, és két pillanat alatt átlátta a helyzetet. A férfi csapkodva próbálta megállítani magát, majd négykézláb próbálta visszaszerezni a nehéz sugárpisztolyt. Most azonban a folyadék akadályozta. Clint kinyújtotta a kezét… A pisztoly egyszerre a férfi markában termett. Jack jól láthatóan megdöbbent, de a kérdéseket késõbbre tartogatta. Egy páncél villant fehéren, és a férfi tüzet nyitott. - Futás – rivallt a kölyökre – nyisd a zsilipet! Folyamatosan tüzelve hátrált, és a talpa egyszerre elérte a tócsa szélét. Clint addigra már a Wolfból bíztatta, de a lézerek sivításától a férfi nem értette a fiú szavait. Mire mindketten beértek a férfi már csak azt remélte, hogy hajójának motorja nem hûlt ki teljesen, és nem kell a beindítással bajlódnia. Szerencséje volt… A birodalmiak valószínûleg belátták, hogy az YT-2400-asba õk már nem juthatnak be, így a pilótaszékbe lezöttyent férfi, biztos ami biztos alapon párat beleeresztett a transzportjukba. A nehéz lézerágyú jó látható rombolást vitt végbe a másik hajón. A Lone Wolf kiszáguldott az aszteroidák közé. - Mögöttünk – kiáltott fel szinte azonnal a fiú. Jacket le sem reagálhatta, amikor a szenzorok figyelmeztették, hogy birodalmi romboló közeledik mögöttük, turbólézereivel tisztítva meg az utat. A férfi gondolkodás nélkül lefelé fordította a hajó orrát, igyekezve minél messzebb kerülni, mielõtt az ágyúk új célpontot látnak benne. A TIE vadászoknak azonban nem okozott gondot, hogy kövessék a teherhajót. A csempész kétségbeesetten próbálta kerülgetni a sziklákat, és a lövéseket is, mégis félt, hogy a következõ lövés átviszi a pajzsot, vagy felkeni saját magukra egy több száztonnás sziklatömbre. - Rakéták - morogta már csak úgy magamagának, amikor a szenzor új jelzésekkel gazdagodott. A szilárd lövedékeknek már csak másodpercek voltak a hajóig, amikor a veszettül kapaszkodó Clint újból felkiáltott. - Élesen jobbra le! A férfi, maga sem tudta miért, de engedelmeskedett. A következõ pillanatban, egy „apró”, de sebesen közeledõ szikladarab foglalta el a helyét, centikre suhanva csak el a hajó fara mellett. A két rakéta az úja akadálynak ütközve felrobbant, és a lökéshullám megtaszította az üldözõ vadászokat. A Lone Wolf mögött robbanásokkal telt meg az ûr, de máris új hullám indult az üldözésükre. A felpiszkált motorú hajó azonban hamarabb érte el azt a zónát, ahol biztonságban beléphettek a hipertérbe. Jack Tenrek és Clint Llorek elõtt elfolytak a csillagok… Folyt köv a Lone Wolf fedélzetén
|
|
Jane Covell
Junior Member
Pil?ta
ember, űrhaj?technikus, pil?ta!c!#FFFF00
Posts: 231
|
Post by Jane Covell on Dec 25, 2008 18:29:28 GMT 1
//Fondorlatos gaztett//
Hosszú-hosszú perceken át várt és várt, ám senki sem jött. A gyomrában lévő szorongása mellett viszont szép lassan gyökeret vert benne a kíváncsiság: mi lehet az oka annak, hogy senki sem jön, pedig biztosan tudnak arról, hogy leszállt? Egyre nagyobb érdeklődéssel szemlélte a nagy páncélajtót, míg aztán rászánta magát, hogy belépjen rajta. Az nagy robajjal kinyílt. A lány összerezzent. Körülnézett..
|
|