A Végtelen Ûr //Minden hajósnak//

[Emord Shad]

Elhagyva a határ ellenőrzést fogadja őket a végtelen tér, ami magába foglalja a milliónyi égitestet. Bebukfencezve a hipertérbe a sebesség megsokszorozodik, feltéve ha nem jönn kőzbe semmi aggájos. Elötte azonban..
Rakterük üresen tátog, valamint túlsok különleges felszereléssel sem rendelkeznek. A hajó épp azokra az egyszerü szállitásokra alkalmas amikre kitalálták öket. Kissé bizalmatlanul bámul kifelé az ablakon Alice, azon töprengve amit éppen tesznek. Számitanak egy bünözött, aki felhagyott a régi életével. Ez így rendjén is van, de akihez viszik mit fog tenni?
Élve vagy halva is jó neki az arc, azonban a hulla lenne a becsesebb kicsi lelkének. Ez nyugtalanitja.
- Kiértünk a az űrbe, hipersebességre kapcsolok... - szól hátra a kommunikátoron keresztül ami a vállán van.
- Tiporj bélé badlóig! - vigyorodik el a gran, közben továbbra is Lee-t fürkészi, aki elég lazára vette a figurát.
Azzal rákpcsolnak, hacsak nem történik valami.

[Holonet]

Emord Shad kalandja

A hajó zökkenőmentesen lép be a hiperűrbe, s a még így is hosszú utazás végre kezdetét veszi. A fedélzeti számítógép mintegy 46 órányi utat számolt, s ezt az időt bizony érdemes elütni valahogy.
Lee pár óra múltán némiképp magához tér, s hajlandó végre beszélgetni - igaz előző életéről továbbra is hallgat. Témái kimerülnek az aktuális politikai helyzet megvitatásában, valamint a legújabb bolygóközi sportviadalok eredményeiben.
Újabb órák múlva fény derül arra is, hogy boszorkányos ügyességgel megáldott holo-sakk játékos - igaz, csak unaloműzőnek kezdtek el játszani, mégis komoly párviadalok alakulnak ki. Különös módon bárhogy ügyeskedsz, Lee győzedelmeskedik minden játszmában.
Már-már nyugovóra is térnétek, amikor besűrűsödnek az események, s hirtelen több furcsaság is történik egyszerre - a hajó fémtestén hatalmas rándulások futnak végig, a zötykölődésben a mosdó felől-ahol épp Lee tartózkodik-szörnyű csattanás hallatszik, valamint a vezérlőn egy vészjósló szöveg villan fel:

ISMERETLEN GRAVITÁCIÓS MEZŐ. AZONNALI KILÉPÉS HIPERŰRBŐL!

A gép nem is tétlenkedik, újabb szörnyű rázkódások jelzik a hiperhajtómű vészleállását, s az elnyúlt csillagok is újra apró, fényes pontokként szóródnak szét körülöttetek.
Ekkor újabb nyugtalanító jelentés érkezik a fedélzeti számítógéptől - a hajó körül ugyanis nyolc kisebb vadászgépet észlelt, élesített fegyverzettel...

[Emord Shad]

Órák telnek el az únalom és agyhalál közti állapotban, amit a gran valamiféle semmiben merengéssel igyekszik kompenzálni. Megtud, Lee baráttól, néhány sort eredményt, ami különösebben nem került az ő látókörébe. Elvégre ilyen szélsőséges arcot többnyire csak egy, két dolog foglalkoztatja és az kiteszi egész lényét. Politika, szintén nagy dolog Lee beszél, Shad meg néz ki a fejéből. Még azt sem fogta fel egészen, hogy demokráciából vissza zökkent monarchiába a Köztársaság.
Aztán sakkozni kezdtek...
Ha időre kéne összeszerelni egy pokolgépet és szétkapni vagy rezenéstelen arccal kéne nagyobbat hazudni a másik szemébe az menne, de legyen elégedet a vendég. Így legalább nem veri szét a fejét ha veszit, mint a wookie-k.
Épp sziesztát tartanak, Lee kifárad a dolgára és zizegni-mozogni kezd a tákolmány. Elsőre Lee nagy produkciója jút eszébe Shad-nek a mosdóban. S fegyvere útán nyúl.
- Lakatod bé magad a kabinykádba, Alisz - szólja a kommunikátorba - Zsivanykodik az örjegsivar. - azzal felkel a helyéről a rázkodás közepedte és leáll a hiperhajtómű.
Fáradt szemei hirtelen nagyra tágulnak s a múszerfalat kezdik vizsgálni. A kimutatások szerint gravitációs probléma van. Első benyomása: ~Vonósugár?~
Aztán ahogy észre veszi a kijelzőkön a fogadóbizotságot, és halja Shad-et...
- Nem ő volt! Kivülről érkezet a támadás, a hajtómű leállt. Be vagyunk keritve! - válaszolja és próbál kapcsolatot létesiteni a többi hajóval.
- Lee! Lee kifele tipegjé kifelé, mé lész nemulass! - kiabál a gran, még barátian, de idegesen. A fickünak éreznie kellett a rázkodást, ez világos. Ám mi van, ha ő tett valamit a mostóban?
- Kiféle jutyerák koslatnak a skunba? Meséj... - szegezi neki a kopasznak a kérdést, közben a hajó megis áll az ürben.
- Itt a Szárnyatlan tehergépszállitó, a hajó nincs felfegyverezve. Rakományunk nincs, ne tüzeljenek. Ismétlem nincs szállitmányunk és ne tartozik a hajó egyetlen szervezethez sem. Ne tüzeljenek - mondja Herbo kétségbe esetten egy megnyitott kommunikációs csatornán.

[Holonet]

Emord Shad kalandja

A mosdó felől a néma csend válaszol csupán hanyag kérdésedre, semmi több...
Odakint az űr sötétjében azonban annál több az élet! Ugyan az ismeretleneknek küldött üzenetre sincs felelet, azok mégsem tétlenkednek. A legnagyobb hajó fegyverzete gonoszul fordul a teherszállító felé, s egy másik oldalról kezdi megközelíteni azt - másodpercekkel később már halljátok is, ahogy a külső zsilipek kinyílnak! Alattomos módon egyszerűen dokkoltak a Szárnyatlan-ra, s újabb másodpercek múlva súlyos csizmatalpak döngését halljátok a fémlemezeken közeledni...

[Emord Shad]

Jönnek. Érzi minden porcikájában, nincs idő késlekedni hát. Hallja, ahogy a zsillip ajtónak feszül a másik gép és megkezdik a behatolást. Másodpercenken áll a dolog, így gyorsan lepergeti magaelött a történteket. A fickón nem látta, hogy ideges lett volna, mielött a támadok megérkeztek. Avagy bármi is történt az a mosdóban eltöltöt idővel kell, hogy összefüggésben legyen. Nehéz döntés, remélhetőleg és valószinü, hogy nem a barátai keresik meg böldog születésnapot kivánni.
- Marac helyedbe, Herbo - mondja a a kommunikátorba, amiből csak a nő kétségbe eset zihálása hallatszik. Valószinüleg idegileg eddig birta, pánikba eset.
Előrántja a sokkolót is, és berugja az ajtót, nem habozik tovább. Ha a férfi harcot kezdeményez kivégzi. Áram-ólom vagy ólom-áram, mindkét kompináció kellő hatást túd elérni, ha szükséges. Ilyen ókori ólom lővege is csak neki lehet az egész univezumban, mert praktikus neki. Sorsa már fogantatása pillanatában megpecsételödött, hisz az övé lehetne az összes test, fenséges vonás és szépség, de nem! Ő úgy nézki, mint egy gran! Magára talált ebben a bőrben, mert meglehetösen ütödött ám nem túl dinka. Ha Alice nincs mellette, hogy vissza édesgesse a józanész portájára, akkor a járgányt is neki vezetné egy fának. Még itt a légüres térben is, mert még vezetni sem tud.
- Felöd lohol a jónyép, no kifele, héka! Nem babra megy itten ez, more! - üvölti már idegesen és reméli, hogy hajlik a szépszóra a kolléga.
Amennyiben fegyveresek érkeznek ő leteszi a sajátját, túlerő ellen nem veszi fel a harcot, de minden féle képpen azt akarja, hogy a fickót láthassák az érkezök.
Ő pedig csakugyan, besokkalt az izgalmak hatására.

[Holonet]

Emord Shad kalandja

A helyzet valóban reménytelennek tetszik, s úgy érzed, jogosan vádolod a talán túlságosan is nyugodt fegyenced, Leet. Amikor a mosdó ajtaja zokszó nélkül enged erőszakos fellépésednek, s berontasz, szertefoszlik ezen elképzelésed, miszerint kényszerű utasotok szabadulási kísérletébe csöppentetek - Otaru Lee ugyanis tekintélyes púppal a fején, kicsiny vértócsában fekszik a padlón, öntudatlanul...
Mire megérted a nyomokból, hogy az űrhajó heves rángatózása közben verhette be a fejét, újra csend honol a Szárnyatlanon - baljós csend, egy kis feszültséggel terhes levegővel megfűszerezve.
Sokkolóval a kezében Shadnek hirtelen eszébe jut, hogy a behatolók nyilván a pilótafülkébe rohantak, észre sem véve a mosdóban bajlódó grant.
Herbo azonban igencsak kellemetlen helyzetbe keveredik, ugyanis három mosdatlan űrkalóz érkezik egyenest hozzá, röhögve, s fenyegetően ráemelve fegyverüket. Mindhárman emberek, hétköznapi ruhákban, kettejüknél kisebb lézerpisztoly, míg a harmadiknál egy komolyabb sugárkarabély van...
A szószóló a nehézfegyverzetes haramia, s érces, mély hangja a rémület újabb mélységeibe rántja a tehetetlen pilótát:

- Üdvözletem, kisasszony! Ritka gyorsan pakoljon át minden értéket a "kísérőhajóra"! Itt nem biztonságos, de mi majd segítünk, hogy minden jó helyre kerüljön!

[Emord Shad]

Nyakig sülyedt a kollegina a trutyiban, majdnem el is merül. Alig lépték át a banditák a küszöbött, máris fegyver kerül a szemek elé. S míg Shad megállapodik, hogy szegény Lee csak majdnem jóbblétre szenderült s köze nincs a dolgokhoz, addigra lassan sakkot is kap.
Kidugva a képét, mereszti szemeit, amerre a pilóta fülke van és megállapitja létszámot, amivel majd számólni kéntelen. Három azaz háromszor több mint ő maga. Ha veszi önmagát, jómagát és saját magát akkor épp elegen vannak a feladathoz. Gyorsan ráeszmél, hogy korábbi teendői közt voltak megfigyelések és gépek szabotázsa, de sosem kellett aggodnia senkiért. Most viszont a saját kérójában, a saját spanyát folytogatja a vész, meg a szükség.
Taktika váltásra van szükség még pedig tüstént. Meglapul egyelöre.
A rászegezödő fegyverektől csak összébb húzza magát, arcára kiül a félelem. Csak reméli, hogy nem sül el vélelen egyik sugár vető sem. Hirtelen egészen megfeletkezik Shad-ről, aki az egyetlen esélye.
- Rendben....- rebegi didergő hangon, majd lassan főkell a székből és megindul kifelé, sarkában a három fegyveressel. Feltéve ha követik. A raktér felé veszi az irányt s a mosdó mellett elhaladva, csak Lee eszméletlen testére vet egy pillantást, de nem áll meg. Fogama sincs mi történhetet ott. A raktérben leemel két súlyos dobozt és válra akassza.
Ellentétben Alice-al Shad-nek, nagyobb mozgás tér áll rendelkezésére és amig a nő lopja, cseni az időt, ő kelme egy távirányitású dentonátort szerel a másik hajó zsillip zára mögé. Ha minden jól megy ő vissza oson a mosdóba, az élesitet szerkezzetet felrobbantja. Többnyire zajt csap, egy méteres ható körzetben nem sok kárt okoz, de arra elég, hogy felkapják a fejüket a behatolók és ellenörizék a történteket. Amig ezt teszik, hátulról Shad lelőheti öket stukkerével.

[Holonet]

Emord Shad kalandja

A terv úgy tűnik, beválik - a kalózok röhögve követik a nőt, s nézik, ahogy pakol, míg precízen elhelyezed a robbanótöltetet.
A haramiák reakciója is jól kiszámítható, mindhárman ész nélkül a zsilip felé kezdenek rohanni, azonban egyikük Alice-t is lökdösi viszi, hatalmasakat taszítva rajta, illetve a karjánál fogva vonszolva őt.
Elhaladnak a rejtekhellyé vált mosdó előtt is, majd megállapodnak a folyósó végén, ahol Neked háttal állva kezdik szemlélni a keletkezett kárt - jól láthatóan bosszankodva, valamint jól hallhatóan káromkodva..

[Emord Shad]

Kényelmesen befészkelte magát a Szentföld térségében, kissé lapitva, hasalva lessi a közzelgő vandálokat. Amint gubaszt, előte kandikál a stukker célkeresztje, fejmagaságra vonalazva a témát.
Ha eljönn az ideje mégse kelljen vesztegetni itt az időt, méricskéléssel. Jó mérnők módjára számtanra veszi elképzeléseit: sac per kábé alapon.
Aztán mégis csak cifra dolog esik be, mégpedig hiba a számitásban. A bitangok magukkal nyoszojázzák a némbert is, ez pedig porszemként éri a gépezetett. Kint pedig még csendben kukolják öket hét másik bárkáról.
Mesés a helyzet.
De révén ő nagyobb zsivány mind közül s nem tartozkodik őkelme a nehéz döntésektől. Mindjárt golyót röpit a hű, derék társ nő lábába, aki a meghatotságtól mindjár le is padlózik.
Egy dörenés volt csupán, biztos meglepetésként érte őket, főleg hátulról, főleg hogy a fogjot érte.
Amilyen elvetemült csinált már ilyet, már csak átpattan a cél a ipse fejére és keződik a történet. Cime: bum a fejbe. Majd követi a folytatás, azaz ha az első epizodnak sikere van jönn az egész sorozat észnélkül.
Nyomja neki ahogy kell. Talpon nem marad senki ember fia. Ügyeskezü zsványként tartjákszámon, nem remeg meg keze a harmadik feles után sem.
Levadássza ha teheti mind ahányat.
Őt ölni ezért csak egy valaki fogja, a legkedvesebb ember számára, de ez már egy másik történet....

[Holonet]

Emord Shad kalandja

A banditák, ahogy a keletkezett kárt próbálják elemezni, igencsak meglepődnek a hirtelen eldörrenő lövésen, nem kevésbé azon, hogy a foglyukat vetted célba. A pilóta, ahogy az egy lábat ért találat után illik, sikoltva a földre zuhan - eddig minden a terv szerint halad. Aztán a fedezéket kereső haramiák egyike szintén padlót fog az újabb lövés után - ő azonban hangtalanul. Szegénynek nem volt más választása szétrobbant koponyával...
Társai azonban a folyósó kiszögelléseiben nagyjából takarásba tudnak vonulni, s ügyesen kiszúrják a hasaló zavarkolódót, s természetesen viszonozzák a tüzet - ideje példát venned róluk, s szintén fedezékbe kellene vonulnod.
A furcsa csak az, hogy nem óbégatnak a kommlinkjeikbe azonnal, erősítésért folyamodva kinti kollégáikhoz. Sőt, igazából az sem tiszta, hogy nyolc hajóról vajon miért csak hárman szálltak át a prédául kiszemelt hajóra...?

[Jane Covell]

A Szárnyaló fedélzetén

Jane, miután Coruscantnál belépett a hiperűrbe, olvasni kezdett. Mindig volt nála valami olvasnivaló. Leginkább a regényeket kevelte. Most is éppen egy romantikus könyvbe temetkezett bele. Sokat bánkódott azon, hogy, noha már lassan 20 éves, még mindig nem volt egy kapcsolat sem. így, olvasva legalább bele tudta élni megát, milyen lenne, ha lenne kedvese. Romantikus alkatú lelke így nyert megnyugvást.

[A Közvetítő]

//Jane Covell - Fondorlatos gaztett//

A Szárnyaló hosszú hiperűri útja a végéhez - a Birodalmi Központban kapott adattáblán szereplő koordináták felé - közelített. Amint W-típusú Nubian teherhajó visszatért a normálűrbe, pilótája egy okkerszínű planétát, s előtte egy sötét sziluettet pillanthatott meg. Úgy tűnt, az információ, mely az önmagát Elgun Linksnek nevező férfitől származott, helyesnek bizonyult. Az Astropitman űrállomás pontosan ott volt, ahol lennie kellett.

A közelítő teherhajó előtt mind részletesebben kirajzolódott a hatalmas állomás, mely a hallottak s az elnevezése alapján valamiféle bányászati létesítmény lehetett, melyet kisebb, néhány tíz méter átmérőjű alakzatok vettek körül, mintegy körgyűrűt vonva köré. Nem tudni, mi célt szolgáltak, ám látványuk, mint ahogy magáé az állomásé is, valamiért hátborzongatóan hatott a fiatal pilótanőre.

A hajó kis, közepes és nagy hatótávolságú érzékelői sem mutattak semmiféle aktivitást az állomás körül. Az állomásról magáról és az azt körülvevő objektumokról is szabványos energiajelek érkeztek. Minden csendesnek tűnt. Talán túlontúl csendesnek…

[Emord Shad]

A Szárnyatlan fedélzetén

Célra peckeli a tűzokádóját és indul is a tűznyelveinek játéka. Magas hőfókra hág a feszülség, forr mindenkinek a vére. Egyik még élvezné is. Csak ne károgna a varjú annyit, lábát síratva, bosszúért rikoltva.
Aztán érkezik is az áldás, a válasz kárhozás. Mire mindjárt gördül, fordul meg tengején a háromszemű és oldalt a falmentén találja magát.
Okos volt a vetődés, mindjárt ki került a tűzvonalból, de még nincs itt az ideje a cigeretta szünidőnek, még túlni kell az igát rendesen. Munkaidőben van még elvégre.
Lábára tapasztva kezét, kiabál. Hangját hallhatja mindahány ki jelen van. Hangjától nagy barátja, jó akarója szíve szakad meg, bár Alice jobban szeretné sajátkezüleg kifacsarni belőle az élet irmagját is. Veszet fájdalommal bírkozik, csak annyi lélek jelenléte van, hogy lent maradjon. Amíg folyik a tűzviadal ő úgyis csak levegőjét fecsérelné a többire.
Less balra kifele, hát lám a metolakodó népség épp a két hajónak határán botladózik. Őt meg épp a Szenföldre szorították be, ennyíre szórult helyzete még sosem volt ott.
Célra tart és várja, hogy kidugja az egyik a fejét, ekkor hirtelen a másik kezd tűzelni. Gyorsan vissza bújik. Nincs ritmusa, színte kiszámíthatatlan, melyik mikor készül lőni. Le kell szednie az egyikket, különben reggelig itt fog szenvedni. Oldalt meg csak horpaszt Lee.
Megpróbálja felrázni a szerencsétlent, hátha nem komált nagyon be, bár nincs sok ideje ilyemire tengetni.
Fogja a másik robbanó anyagot, felnyitja és kirántja belőle a méregmagot. Aztán odahajitja a folyósóra ahol a másik kettő van. Nem kell nagy ész hozzá, hogy kigondoljék mi fog kővetkezni. A folyósón két irány van.
Ha felé próbálnak megnekülni, könnyű célpontá válnak. Ellenkező irányba meg hátuk marad szabadon. Shad, pedig csak céloz félszemmel, nagy fedezékben.
A bomba zenél és két méterről már csak a frászt hozza azokra akik meghalni nem akarnak. Fene sem gondolná, hogy egy olyan állat aki lábon lővi a pilótáját mégsem akarja megölni azt. Lévén a bomba csak ketyeg, de robbanó anyag nincs benne. Csak tok, számlálóberendezés, na meg nagy koppanás mikor földet ért. Egy ritka hídegvérű baromnak azonban mindig akkor jönn az okosság mikor kell, a hülyeség meg mikor nem.

[Bali-W’an A’rves]

//A Vér Sólyom fedélzetén://

A többszöri belső módosításon és figyelemreméltó korszerűsítésen átesett, koros Dynamic osztályú teherhajó immáron órák óta szelte a hiperűrt. A sávokká szélesedett csillagok közötti hiperűri alagútban száguldó teherhajó két raktere közül az egyikből folyamatos pulzáló zümmögés, annál valamelyest halkabb, apró repulzorhajtóművek morajlása, s az általuk mozgatott fémgömbök suhogás, valamint energialövedékek jellegzetes leginkább egyfajta füttyögésnek beillő hangja hallatszott ki. Ez a különös csatazaj - köszönhetően annak, hogy a rakteret a hajó belső átjáró folyosójával összekötő ajtó nyitva volt, - jószerével az egész hajón hallható volt. Kivételt képezett ez alól a hajtóművek ellenőrzésére, karbantartásának és javításának megkönnyítése végett kialakított és a lehetőségekhez képest kifelé hangszigetelt gépterem. Ott ugyanis a hajót mozgásban tartó és energiával ellátó hajtóművek és a fúziós reaktor zúgása minden más zajt felülmúlt.

A teherhajó pilótafülkéjében mindössze az egyetlen fős személyzet munkáját segítő, R2es sorozathoz tartozó asztromechanikai droid tartózkodott, s az is csupán készenléti állapotban, hisz a hiperűrbeni repülés nem igényelt semmiféle manuális vezérlést. Épp ez tette lehetővé a pilóta számára, hogy a Corelliara leszállított értékes rakomány hűlt helye nyomán kiürített raktérben némi testgyakorlással üsse el az időt. A harmincas évei végén járó férfi kezében a fehér és króm szín fémmarkolat, s a markolatból kiálló, kékes színű, majd egy méter hosszú kékes színű energianyaláb kecsesen imbolygott, sorra térítve el a feléje kilőtt ujjnyi hosszú, sárgás színű sugárnyalábokat. A kardforgató mozdulataiból könnyed elegancia, s hosszú évek gyakorlása sugárzott. A négy, ökölnyinél nem sokkal nagyobb méretű lyukacsos gömbölyű gyakorlódroid hol gyorsan, hol lassan cikázott körülötte, időről időre látványos sortüzet, vagy össztüzet zúdítva rá. A gyenge sugárnyaláboknak útját állta a fénykard energiapengéje, s visszaverte azokat, a droidok hűlt helyére, ahol aztán szertefoszlottak a légben.

A teherhajó pilótája észre sem vette a lassan órákká nyúló perceket, melyek elteltek az óta, hogy aktiválta az Ilum jeges üregében talált, megjavított és az óta kizárólag gyakorlásra használt fénykardot. Fáradtságot nem érzett, légzése végig rendezett volt. Mozdulatait az egész testén átáramló Erő sugallata irányította. Igyekezett valamennyi „ellenfelét” viszonylagosan maga előtt, tartani, ügyes kitérésekkel, gyors helyváltoztatásokkal előzte meg, hogy egyszerre egynél több drón kerüljön a háta mögé. Fénykardjának pengéje egyre-másra állta útját a parányi, sárgás sugárlövedékeknek.

Egyszeriben csend támadt körülötte nem hallotta, sem a fénykardja pulzáló zümmögését drónokat, de még hajója hiperhajtóművének duruzsolását sem. Szemei elé megmagyarázhatatlan sűrű alig átlátható köd ereszkedett, melyben lassan távoli alak körvonalazódott. A hőmérséklet mintha egyik pillanatról a másikra mélyen a fagypont alá süllyedt volna. A férfit kirázta a hideg. A köd lassan eloszlott és az alak körül a horizont vörösesre, előtte a táj pedig homokszínűre változott. A kép leginkább a Tatooine dűnéinek napnyugta előtti látképére emlékeztetett. Az alaki félfordulatot tett, mintha egy nem létező, vagy legalábbis nem látható valami irányába fordult volna. Az anoati füleit halk fojtott hangú, de érthető suttogás ütötte meg, amely a még mindig sötét színű fekete sziluett távolsága alapján eleve lehetetlen lett volna.

„Várok rád… Várok rád…” - Hangzottak a sötét jelenés kísérteties szavai, melyek hosszasan visszhangzottak az A’rves elméjében, miközben az alak megfordult, s lassan távolodva szertefoszlott, a táj elsötétedett, s néhány pillanattal később ismét a raktér plasztacél falai vették át a helyét.

Bali-W’an dermedten állt kezében a leeresztett fegyverével. Érezte a homlokán, az arcán s a nyakán legördülő izzadságcseppeket, s azt, hogy az egyik drón sárgás színű sugárnyalábja eltalálja, s már érezte is a szúrós fájdalmat a jobb combjának hátsó felén. Az anoati megrándult és felszisszent, majd kinyúlt az Erőért és bal kezével félköríven maga elé intett, aminek eredményeként a droidok lassan leereszkedtek a padlóra és kikapcsolódtak. Jobb kezének hüvelykujjával megérintette fénykardjának kapcsolóját, s a pulzáló zümmögés egy utolsó szisszenéssel megszűnt. A’rves térdre rogyott, s mély lélegzeteket vett, mintha víz alól felbukkanva oltaná légszomját. Bal kezét az arcához emelte és felsője ujjával letörölte a homlokát és értetlenül meredt a raktér belső falának azon részére, amerre korábban a jelenés állt.

Behunyta a szemeit, s az Erő segítségével gondolatban lassan visszajátszotta az elméjéből mindazt, amit a látomásában látott. Ez azonban nem segítette hozzá a látottak megértéséhez. A látomásbeli tájkép egy sík terület volt, mely sokkal inkább tűnt kiszáradt kopár talajnak, mintsem valamiféle homoksivatagnak. A horizonton nem látszott a lenyugvó nap, vagy napok. Az alaknak pedig csupán sötét körvonalai voltak láthatóak, sem faja, sem neme, sem pedig kora nem volt megmondható. Egyedüli biztos pontnak a Galaktikus Közös nyelven mondott szavak tűntek, ám ezek az apró részletek nem juttatták közelebb az anoatit a megfejtéshez, sőt mind jobban elbizonytalanították. Tudta, hogy látomását az Erő közvetítette, ám arról már nem volt meggyőződve, hogy egy lehetséges jövőbeli eseményt látott. Úgy vélte, hogy ez valamiféle üzenet volt, s ha az, akkor nyilván olyas valakitől ered, aki járatos az Erő használatában. Ez a gondolatmenet pedig újabb kérdéseket szült: ki lehet a titokzatos erőhasználó? Mik lehetnek a szándékai? A’rves kinyitotta a szemeit, talpra szökkent, megmozgatta kissé elgémberedett lábait, majd összeszedte a gyakorlás szerteszét heverő kellékeit, s visszavitte azokat a kabinjába, aztán a pilótafülkébe ment.

Lehuppant a pilótaülésbe és kezeit arca előtt összefűzve, merengve tekintett ki a hiperűrre. Szemei néhány percig elidőztek a kékes színű alagútszerű látványon, majd tekintete az előtte lévő műszerekre, azokról pedig végül az ominózus adattáblára vándorolt. Kezébe vette és elmélyülten nézte a kijelzőt, mintha abban reménykedne, hogy azon fog megjelenni, a jelszó, mely feloldja a tárolt adatok védelmét. Természetesen erre még annyi esély sem volt, minthogy megfejtse a különös látomása jelentősségét. A titokzatos jelenés suttogó szavai újra és újra felcsendültek a fülében, vagy inkább az elméjében. Az anoati végül lehunyta a szemeit, kinyúlt az Erőért s koncentrált. Kiürítette elméjét, s messzire, tudata távoli zugába száműzte a látomása keltette bizonytalanságát és lappangó félelmeit.

Vetett egy pillantást a navigációs számítógép visszaszámláló chronométerére, aztán feltápászkodott a pilótaülésből és átvonult a főzőfülkébe, hogy valamiféle harapnivalót készítsen magának, majd miután evett egy keveset, s szomját is oltotta, fürdőt vett. A tisztálkodást és az átöltözést követően pedig a kabinjába ment, beállította az ébresztőjét, majd levetette lábbelijeit, végigterült az ágyán, s néhány perccel később már el is aludt.

[Jane Covell]

//Fondorlatos gaztett//
A Szárnyaló fedélzetén

A lány olvasás közben elálmosodott, ezért lefeküdt aludni. A hajó hiperűrből való kilépését jelző computerpittyegés ébresztette fel.
Jane gyorsan végignézett a képernyőkön. Minden rendben volt. A főképernyő egy okkersárga bolygót mutatott, és előtte egy űrállomást, ami körül kisebb repülő egységek köröztek.
- Úgy tűnik, megérkeztünk. – mondta R2-nak, noha ezt a droid is épp oly jól tudta.
Az állomás viszont sehogy se tetszett neki. Ahogy nézte, egyre inkább érezte, ahogy a gyomra kissé összeszorul.
Újra a képernyőkre pillantott: az érzékelők nem jeleztek energiaaktivitást az állomásnál, ami fegyverek élesítésére utalt volna. Sőt, forgalom sem volt az állomás körül. A csend és nyugalom miatt valahogy úgy érezte, nem volna jó odamenni, és megtörni ezt az állapotot.
Ám mindezen érzésekre nem volt magyarázat, és a munka, az munka, így hát a lány kénytelen-kelletlen megindult lassan az állomás felé, közben várta, hogy az irányítóközpont, vagy az állomást védők közül valaki hívja.