|
Post by Tutu Min on Jan 3, 2008 11:23:56 GMT 1
- Fúj! - suttogta háborogva Tutu, amikor Den bácsi a kezébe nyomta a koncentrált mûételt. - Ezt zabálják meg a halak... - tette hozzá halkan, de azért zsebre vágta a cuccot, hátha jó lesz még valamire. - Stow bácsi...meghozták már az ételt? - bökdöste Tutu kissé agresszíven a firrerreot, ám ekkor Den elõkapta a csokiszeletet. - Öhm...izé...Den bácsi...nincs véletlenül ebbõl még egy? Vagy kettõ? - nyeldekelt Tutu, mialatt a "külvilágban" továbbra is folyt a fontos társalgás.
|
|
Owen Scara
Junior Member
Szerencsevad?sz
zeltron ?zletember, H?v?ros korm?nyz?ja, fogatversenyző!c!Default
Posts: 180
|
Post by Owen Scara on Jan 3, 2008 13:15:19 GMT 1
Owen nem kicsit lepődött meg a gungan vezér válaszán, de a firrerreo talán még rajta is túl tett. Nem is próbálta meg leplezettségét palástolni, inkább azon kezdett töprengeni, hogy a kialakult különös helyzetet, hogyan tudná mindenki javára fordítani.
- Bocsáss meg nagyfőnök, de külön érkeztünk. Engem megkértek arra, hogy vigyelek innen egy biztonságosabb helyre, de az itt tartózkodókhoz még sosem volt szerencsém.
Nem kívánt senkinek sem magyarázkodni, csupán szerette volna, ha mindenki mindent tisztán lát. Owen személy szerint még nem látott mindent, de remélte hamarosan ő is rájön a sötét foltokra. Stower felé fordult.
- Nem tudom Önök hogyan gondolták ezt az akciót, de szívesen segítek, ha tudok. Már ha a nagyfőnök is beleegyezik itt mindenbe.
Őszintének és nyitottnak tűnt a zeltron, nem csoda, hiszen az is volt.
|
|
|
Post by Tutu Min on Jan 4, 2008 11:30:28 GMT 1
- Ki ez a piroska? - kérdezte halkan Den bácsitól Tutu, kissé rosszallóan. A jawa kis korától kezdve nem kedvelte a piros színt, bár nem tudta pontosan megmagyarázni, hogy miért.
|
|
Stower Miráll
Junior Member
Harcos A Vihar Sz?vets?g T?bornoka
Firrerreo - Val?di neve : Drewil - A Vihar Sz?vets?g T?bornoka - L?zad? elem!c!666666
Posts: 202
|
Post by Stower Miráll on Jan 11, 2008 10:36:33 GMT 1
Werkini Keze Az valamelyest felbolydult erdő a gungan őrök távozását követő pár perc után ismét lecsendesedett. Már csak a fák lombkoronáinak lágy suhogását lehetett hallani, valamint egy-két őshonos madár kellemes, és dallamos füttyszavát…és természetesen az elmaradhatatlan naboo-i kéreg tücskök kórusát andalító muzsikáját. Az egész olyan volt, mint egy tökéletesen megkomponált színházi darab…soha, senki nem alkotott még szebbet a természetnél…
Beck olyan halkan lépdelt a sűrű aljnövényzetben, amennyire azt a felszerelése, és páncélzata engedte. Nem szeretett volna semmilyen állatot felbolygatni, mert tudta, azzal kiadná a helyzetüket, és csak nehezítené a kiszabott parancs teljesítését. Igyekezett minden természetes tereptárgyat kihasználni arra, hogy minél közelebb juthasson a céljához…A menedékhez. A balján, közel öt-hét méter távolságban tőle Ryo menetelt…A két klón fegyverét folyamatosan előreszegezve tette meg a távot, ha bármi történne, vagy gyanúsat észlelnének, akkor azonnal reagálni tudjanak a kialakult helyzetre. Nem feltétlenül lőnének, de ha a helyzet megkívánja, akkor megtennék, tekintve, a fegyvereik bénítóként üzemelnek jelen pillanatban….
Lassan negyed órája követték már a Stower komm-ja által kibocsátott, kódolt adást, amikor a távolban feltűntek a menedék első, igen gyéren kivilágított sátrai. A két katonát nem igazán korlátozta a sötétség, tekintve a sisak többfunkciós vizorját, mely most infrára volt állítva. A raj vezetője azonnal megálljt mutatott, amint kifürkészte a horizonton látható fényeket, majd féltérdre ereszkedve intett Ryo-nak, hogy az vizslassa át a terepet a távcsövessel. Az érintett klónkatona bólintott, majd E-11-esét eleresztette…A fegyver a pántján lógott a férfi vállán, kissé a háta felé „tűrve”, hogy az ne zavarja…Előkerült a mesterlövészpuska…A sisak vizorjának optimalizálása után, a távcső adta előnyök kihasználásával a Werkini Kezének mesterlövésze áttekintette az előttük álló utat, és az esetleges akadályokat. Közel két-három percet vett igénybe a felmérés, mely után Ryo a hátára pántolta a puskát, és ismét az E-11-est vette a kezébe. Tekintetét a parancsnokára vetette, és a jól bevált kézmozdulatokkal jelezte, merre is kell haladniuk, merre a legtisztább az út. A gungan őrjáratozás olyannyira foghíjas volt, hogy a két katonának egyetlen lövés nélkül sikerült elérniük azt a fát, ahol Stower hosszas percekkel ezelőtt állt. A törzs mögül kitekintve Ryo végigmérte a távolban húzódó társaságot…Tutu…Den…Dorten…Ak…Stower…A gungan vezér…valamint egy vörös alak egy gungan hímmel…Egyenlőre nem mozdultak…Beck jelzett a komm-ján Den-nek, Ak-nak, Dorten-nek, és Stower-nek egyaránt, hogy megérkeztek…
Gungan Szent Menedék - VSZ A fiatal fiú hűvös, gyanakvó tekintettel méregette az előtte álldogáló zeltron férfit…azt már az első mondatok után tudta, hogy egyenlőre nem igazán fog bízni az alakban. Keveset tudott magáról a fajról, de annyit bizonyosan, hogy azok csak egyetlen dologhoz értenek igazán…a bulizáshoz, és az ezzel járó zajkeltéshez. Az pedig nehezítené a mentési procedúrát, és növelné az esetleges lebukás veszélyét…Bár a terv tökéletes volt, és hosszas hónapok előzték meg a kidolgozását, a baj soha nem aludt…mindig ott lapult minden mögött, amibe a Viha Szövetség belevágott…Igazándiból ez természetes volt, tekintve, a csapat soha nem játszott kicsiben…mindig a nagyra mentek…és ezzel nem dicsőséget szerettek volna szerezni maguknak, csupán azt akarták, hogy mások nyugalomban, és boldogságban élhessenek egy olyan helyen, ahol a Birodalom nem szól bele az életükbe.
Amint Stower elmerengett egy pillanatra, egy bökést érzett az oldalán…Megrázta a fejét, majd szemöldökét felhúzva tekintett oldalra. Mivel tudta, hogy a csöppnyi Tutu áll mellette, így elmosolyodva tekintett le rá. - Stow bácsi...meghozták már az ételt? Az apróság éppen befejezte a mondatot, amikor VSZ tagjainak zsebeiben – már akinek ott volt…és volt egyáltalán - lapuló komm-ok szinte egyszerre szólaltak meg. A firrerreo előkeresve azt megnyomott rajta egy gomboz, mire a szerkezet kettépattant. A kijelzőn egy üzenet volt látható…Stower nem igen akarta takargatni, csak egy mosollyal az arcán tekintett a Vezérre. Pontosan akkor, amikor a zeltron megerősítette, hogy nem együtt érkeztek. - Bocsáss meg nagyfőnök, de külön érkeztünk. Engem megkértek arra, hogy vigyelek innen egy biztonságosabb helyre, de az itt tartózkodókhoz még sosem volt szerencsém. Nem tudom Önök hogyan gondolták ezt az akciót, de szívesen segítek, ha tudok. Már ha a nagyfőnök is beleegyezik itt mindenbe. A Vihar Szövetség talán legfiatalabb tagja elkomorodott a hallottakon, majd összeszűkített szemekkel fixírozta végig a férfit…aztán ismét a Vezér felé fordult. - Nagyfőnök! A katonáim itt vannak a faluban…úgy, hogy még csak észre sem vették őket! Mint mondtam, a felajánlásom nem erőszak, még most is dönthet! Önök egy szabad nép, és nem fogjuk megmondani, ki-mit tegyen! Válasszon! Amíg a gungan Nagyfőnök elmélkedett a hallottakon, a fiú a zeltron felé fordult. - Uram! Nézze el nekem a bizalmatlanságomat, DE! Most találkoztam önnel először, és nem tudom, mennyire bízhatok magában! Remélem, megérti az aggodalmamat! Amennyiben a Nagyfőnök úgy dönt, távozik, akkor csak, és kizárólag akkor vagyok hajlandó önt is magunkkal vinni, ha az embereim átvizsgálhatják, nehogy legyen magánál valami jelző szerkezet…poloska…vagy bármi, amire a Birodalom felfigyel! Soha nem lehet tudni, és soha nem lehetünk elég elővigyázatosak! Amennyiben ez megfelel önnek, úgy velünk tarthat…ha nem, akkor sajnálom, hogy idáig fáradt! Zárta rövidre a beszélgetést, majd ahogyan az illem kívánja, megvárta, míg a vele szemben álló reagál…
A reakciót követően újfent mosoly húzódott a szája szélére…letekintett Tutu-ra, majd féltérdre ereszkedett, és az apró lény vállára tette jobb kezét. - Ott, a fa mögött! Bökött baljával arra a fára, amelynek percekkel ezelőtt még a törzsé támasztotta. - Ott vannak a fiúk mögötte…és náluk a hamburger! Stower kacsintott egyet, majd ismét felállt, és végigmérte a társait, valamint a Vezért, és a zeltront…
|
|
Owen Scara
Junior Member
Szerencsevad?sz
zeltron ?zletember, H?v?ros korm?nyz?ja, fogatversenyző!c!Default
Posts: 180
|
Post by Owen Scara on Jan 15, 2008 16:41:37 GMT 1
A fiatal férfi szavai, melyeket Owennek intézett roppant komorak és bizalmatlanok voltak. A zeltron nem lepődött meg ezen, hiszen akik először találkoztak vele általában mindig bizalmatlanok és becsmérlők voltak vele vagy éppen az egész zeltron néppel kapcsolatban.
Mindamellett a férfi szavaiból az sugárzott, hogy hivatásos katona, ami a jelen helyzetben roppant hasznos lehet.
- Természetesen számomra tökéletesen elfogadhatóak a feltételei uam. Az elővigyázatosság roppant fontos az ilyen helyzetekben, hajlandó vagyok mindennek alávetni magam.
Ahogyan befejezte mondatait a zeltronokhoz hű, pajzán fantáziája azonnal beindult.
- Vagyis majdnem mindennek.
Elvigyorodott saját célozgatásán, bár nem volt biztos benne, hogy a körülötte állók megértik mire is céloz. Mindenesetre benne kicsit oldódott a komoly beszélgetés okozta feszültség.
|
|
|
Post by Víz on Jan 19, 2008 13:06:33 GMT 1
A Nagyfőnök - ahogy Stower nevezte - csendben álldogált, maga mellett a gungan vezetőség fontosabb tagjaival. Kicsit kirekesztve érezte magát, de ezzel nem igazán törődött. Szokása ellenére nem próbált bekapcsolódni a beszélgetésbe, sőt, még Owen magyarázatára is csak egy morgás volt a válasza. Ez fontos pillanat volt számára és talán az egész népe számára. Egy kicsit már megbánta az ajánlatát, de volt benne annyi büszkeség, hogy még véletlenül se vonja vissza.
Aztán, mintegy felszabadításként csendült a firrerreo hangja - habár ez némileg kellemetlenül érintette, bólintott, és ahogy meglátta a katonákat, a tér közepére sétált. Figyelmet kért, és egy társa megrázott egy harangot, aminek következtében minden sátorból előjöttek a lefekvéshez készülődő fajtársak. A főnök pedig beszélni kezdett. Rögtönzött beszéde nem nélkülözte a gesztusokat. Széles kézmozdulatokat nézett, és hála ennek, mindenki - még aki nem is beszélt gunganul - megértette, hogy éppen helyzetet magyarázta. Kiadta a parancsot a készülődésre és a gunganek nagy része azonnal csomagoláshoz látott, csak néhányán álldogáltak továbbra is a főtéren, meglepődve...
|
|
|
Post by Tutu Min on Jan 23, 2008 12:21:46 GMT 1
Tutu azonnal rohant az ételért - hátrahagyva nagyfõnököt, tábornokot, ezredest, meg úgy mindenkit... Miután megkaparintotta a kommandósoktól az értékes dobozt, azonnal leült a fûbe és falatozni kezdett, mialatt örömmel nyugtázta: talán sikerült meggyõzni a helybélieket...
|
|
Stower Miráll
Junior Member
Harcos A Vihar Sz?vets?g T?bornoka
Firrerreo - Val?di neve : Drewil - A Vihar Sz?vets?g T?bornoka - L?zad? elem!c!666666
Posts: 202
|
Post by Stower Miráll on Jan 29, 2008 16:44:29 GMT 1
A zeltron férfi felé elejtett mondatokat követően természetesen, ahogyan azt várni lehetett, érkezett a reakció. Stower továbbra is a katonás, és feszesebb tartást részesítette előnyben, mert tudta, hogy mint vezető, valamiféle példát csak kell statuálnia. Nem utolsó sorban pedig egy jó kiállású, magabiztosságot sugárzó ember azért megnyerőbb tudott lenni, mint egy nyuszi kis banthapúpos alak, aki már a saját szavaitól is megrémül. - Természetesen számomra tökéletesen elfogadhatóak a feltételei uram. Az elővigyázatosság roppant fontos az ilyen helyzetekben, hajlandó vagyok mindennek alávetni magam. Vagyis majdnem mindennek. Az ismeretlen férfi a saját szavait követően elmosolyodott, minek következtében a fiatal tábornokban megszólalt a lélekharang, akár egy vészcsengő. ~ Remélem a küldetés alatt megpróbál majd komolyan viselkedni, mert a humorizálásnak ilyen helyzetben nem lesz jó vége! Egyetlen emberem maradjon ott valahol az ő hibájából. Saját kezűleg tekerem ki a nyakát, és lövöm agyon! ~ Fogadta meg magában az egyértelmű tézist a fiú, hiszen számára az emberei olyanok voltak, mint a legjobb barátai. Egy barátot elveszíteni pedig mindennél fájóbb kín tudott lenni…tudta, hiszen tapasztalta, amikor mentora az életét áldozta érte, és a becsületéért. Az egyetlen bíztató tényezőt az biztosította, hogy Owen azért egyetértett az elővigyázatossággal, és hajlandóságot mutatott az együttműködésre. A fiatal tábornok továbbra is hűvös tekintettel álldogált, és figyelte az eseményeket. Nem óhajtotta kommentálni a dolgokat, viszont intett a két katonájának, akik azon nyomban ott teremtek mellette. Owen azonnal leszűrhette, hogy a két férfi valamiféle Birodalmi páncélzatban díszeleg…mégis, valahogy más az egész kiállásuk, és maga a páncélzat is. Sem a formája, sem pedig a festése nem felel meg az általánosan látottaknak, sokkal inkább egyedi, és merész, ami egyáltalán nem vall a Birodalomra. - Vizsgálják át, alaposan! Velünk tart az akció idején, és ahogy ismernek, nem szeretem a meglepetéseket! Tette hozzá, miközben újfent a halovány vörös zeltron férfire tekintett. - Kérem, ne vegye sértésnek az egészet, ez a klisés szükséges rossz!. Az egyik klónkatona kioldalazott, majd egyik kezével intett a társának, aki valamiféle fura szerkezetet húzott elő. Az az aktiválást követően halk pityegő hangot hallatva kelt életre….Beck lassan végighúzta a férfi előtt…mögött, és két oldalán. Amennyiben az nem jelzett, következett a motozás, mert ugye a tapintás azért még mindig az elsők között szerepelt a vizsgálatok során.
A firrerreo-t a harang hangja ragadta vissza a valóságba az újdonsült útitárs motozásának megfigyeléséből, és ekkor vette csak észre, hogy a Nagyjó Főnök hiányzik mellőle. Az pontosan akkor kezdett bele vezéri szónoklatába, amelyre az egész közösség odafigyelt. A hosszas monológot követően többen is csomagolni kezdtek, akadtak azonban páran, akik továbbra is némán ácsorogtak a téren. Stower nem szólalt meg, ez már régen nem az ő hatásköre volt….A Szövetség megtett minden tőle telhetőt, sajnos az már a legelején egyértelmű volt, hogy nem mindenki támogatja majd a távozást…Mivel azonban a gungan vezér tartotta a szavát, elnyerte a fiú apróbb tiszteletét. Egy elismerő biccentéssel jutalmazta a hatalmasságot, majd a zsebéből újfent előhúzta a komm-ját. Valamit matatott rajta, majd a szájához emelve kezdte meg az adás forgalmazását. - Warn, jelentkezzen! Pár pillanatnyi csendet, és interferenciát követően felcsendült egy érces, többszörösen torzított hang. <- Warn vételen!> Stower arcára egy halovány mosoly húzódott. - Készülődjenek, a művelet kezdetét vette! Azonnal jelentsenek a Rev-nek egy titkosított csatornán, megkezdődött a fészek lebontása! Ismétlem, megkezdődött a fészek lebontása! Ash kilép! Azzal választ sem várva kinyomta a komm-ot, és visszasüllyesztette a zsebébe…Végigmérte a társait, azok miképpen reagálták le a helyzetet. - Nos urak, Dor! Eddig rendben vagyunk, de a neheze még hátra van! Készülődjünk!! Mondta haloványan elmosolyodva, majd oldalra sandított…Owen irányába.
//Előre is bocsánat az OFF miatt...Owen, ha van nálad valami fegyver, vagy bármi, akkor azt reagáld le, hogy megtalálják kérlek. A rejtett tárgyakat rád bízom, viszont jelezd légy oly kedves, ha van, mert esetlegesen megtörténhet, hogy ki tudom játszani a lebuktatását…A realitás nálam megingathatatlan alapkövetelmény, nem kell tartanod tőle, hogy becsalom a játékot…//
|
|
|
Post by Den Dastar on Jan 29, 2008 21:38:45 GMT 1
-Épp ideje volt!-Horkantott egyet félhangosan az ezredes amolyan megjegyzés gyanánt,majd a háta mögött összekulcsolta a kezeit. Egy pillanat erejéig Stowerre sandított,és halványan elmosolyodott. Pár lépést előre lépett,és az eddig hátul összefonva tartott kezei közül a jobbikat megemelte és rátette Stower vállára.
-Derék munka volt uram! De ahogyan te is mondtad... A neheze még hátra van. Nem kockáztathatjuk meg a lebukást. Az a gungenek kihalását jelentené...-Mondta a Tábornoknak,majd újból összekulcsolta a háta mögött a kezeit...
|
|
|
Post by Tutu Min on Feb 2, 2008 16:34:28 GMT 1
Tutu lassanként befejezi a táplálkozást és újabb csíny jut eszébe: ha esetleg össze tudná kötözni Den bácsi kezeit hátul észrevétlenül, az ezredes Papónak nem kéne folyton mozgatnia karjait és örökké ebben a hivatalos formában maradhatna...a tervet most azonban nem lehet kivitelezni, mert túl sokan vannak a környéken. - Kösz Stow bácsi, fincsi nyamnya! - vigyorog a tábornok felé a jawa - bár Stower szemmel láthatóan nagyon elfoglalt...
|
|
|
Post by Víz on Feb 19, 2008 22:29:29 GMT 1
//Elnézést a késői válaszért. //
A neheze lehet, hogy nem is a neheze... ? A gunganok a vártnál sokkal gyorsabban pakolnak. Néhány rövid órán belül mindenki, fiataloktól idősekig készen áll, hogy elhagyják szülőbolygójukat. Kívűlállók vagytok de a helyzet néhányatok számára könnyen ismerős lehet. A gunganek többsége tudta, hogy utoljára látja azt a bolygót, mely évekig, évtizedekig otthonául szolgált. És bármennyi elnyomással és félelemmel éltek ezen a helyen - végülis mégiscsak ez volt az otthonuk. Egyesek könnycsepeketet morzsoltak el, mások leveleket, ágakat, egyesek földet pakoltak a csomagjaikba, nyilvánvalóan, hogy emlékeztesse őket majd otthonukra, amit sosem láthatnak viszont...
Az indulási ceremónia kétségtelenül szinte bármeddig elhúzódhatna, ha nem parancsolnátok indulást. Ha/Amint megteszitek, a tömeg hirtelen -újabb meglepetésként- viszonylag csendessé varázsolódik. Olyan halkan követik a számukra kijelölt utat, amilyen halkan csak tudják...
|
|
|
Post by Dor Dor Nass on Feb 24, 2008 16:10:56 GMT 1
A készülődés óráiban Dortent nemigen lehetett látni vagy hallani. Amint elkezdődött a pakolás, technikusai kíséretében elindult, hogy szemügyre vegye a Menedéken maradt járműveket. A helyzet nem volt túl rózsás, tekintve, hogy a legtöbb bongó már régen berozsdásodott, mivel sokéve nem használták őket. Csupán néhány volt a többihez képest jó állapotban amivel néhanapján járőrözött az őrség. Szerencsére elég alkatrészt, hoztak magukkal a siklókban, hogy legalább annyira helyrepofozzák őket, hogy ezt az egy utat kibírják a szárazföldre.
Nem volt túl sok nyugodt perce mivel legalább valami kezdetleges rendszert meg kellett próbálnia összehozni a falu evakuálására, nehogy káoszba torkolljon az egész akció. Leginkább azzal volt elfoglalva, hogy a családokat járművekbe ossza és, hogy valahonnan pilótákat kerítsen akik képesek elvezetni a bongókat. Lassan kezdett úrrá lenni a helyzeten, ezért visszatért a főtérre, ahol fajtársai már indulásra készen álltak. Várt egy kicsit ám mikor látta, hogy csak a parancs hiányzik felállt egy nagy kőre és beszélni kezdett.
- Figyelőzzetek rám! Mostan elindulózunk a tóhoz, ahol majd suhambongókba szállózunk! Olyan csendesen és rendezetten kell tudalóznunk eljutosgatni oda amennyire csak lehetőségeses. A családosoknak aztat javaslózom, hogy próbálózzanak együtt maradozni, akkor nem történhet semmi baj se nem! Nem kell megijedőznötök minden rendben fog megzajlani, az utat a gyepüőrök mutogatják majd, őket kell követelőzni. - mikor befejezte a tömeg tájékoztatását még inkább felemelte hangját és elkiabálta magát. - Indulóóó!
Szavára a gunganek meglepően rendezetten indultak meg a víz felé. Dor Dor boldog lehetett volna ám végigtekintve az arcokon mindenhol csak szomorúságot látott. El kellett, hagyniuk hazájukat és mostmár nincs visszaút, felégették az utolsó búvóhelyet is maguk mögött, ahol egy gungan békességben élhetett ez pedig a Szent Menedék volt. Pár percig szomorúan ám felemelt fővel figyelte a gunganek hömpölygő áradatát majd észbe kapott és sietve elindult maga is a víz felé. Túl kockázatosnak tartotta volna rádió kapcsolat létesítését az ideiglenes bázissal ezért úgy döntött, hogy elindul előttük, és tájékoztatja társait a gunganek érkezéséről.
Egy keskeny elkerülő úton indult el rohanva, hogy ne kelljen átvágnia a tömegen ami lassította volna mozgását. Pár perc alatt vissza is ért, oda ahol a siklókat hagyták és ahol már felsorakoztak az indulásra kész bongók. Dorten váltott pár szót a kimenekítés gungan vezetőivel majd bepattant a siklóba amivel érkezett, aktiválta a plazma buborékot és megzavarva a hold és csillagok fényét visszaverő békés vízfelszínt eltűnt a sötétben. Körülbelül kétszer olyan gyorsan haladt mintahogy azt idefelé tette, hogy elég időt hagyhasson a készülődésre a másik oldalon is. Eseménytelenül telt el a visszaút, amint a sikló előbukkant az idilli partszakaszon, Dor Dor nem épp zökkenőmentesen landolt majd kiugrott belőle, és ismét rohanvást indult a kastély felé. Mikor a bejárathoz ért futott csak össze néhány BCS-sel. Pár pillanatnyi lihegés után már kapott annyi levegőt, hogy megszólaljon.
- A gungák velünk jövőznek. Hamarosan itta is lesznek! Készítsenek fel mindent az indulózásra, hegy-kettő! - adta ki a parancsot lihegve a gungan. Többet nem kellett mondania, mivel alapos protokollt készítettek az erre az esetre, (tehát ha a misszió ezen szakasz sikerrel jár) még az ideérkezésük előtt. Pár perc alatt a katonák mindenkinek továbbították a parancsot, és megkezdték a végrehajtását.
Az eddig nyugalmas környék azonnal felbolydult, katonák kezdtek el fel-alá rohangálni mindenfelé. A szemlélőnek először rendezetlen nyüzsgésnek tűnt az egész de alaposan szemügyre véve a helyzetet rájöhetett, hogy szervezetten mozognak. A védelemmel nem kellett foglalkozniuk azt a Rev már régen előkészítette Stower parancsa nyomán. Nem telt bele 45 standard perc és a kastély környékén már minden és mindenki készen állt a gunganek fogadására.
Ezt követően már nem kellett sokat, várni tömegesen bukkantak fel a bongók a part közelében, és a katonák a gunganek segítségére siettek, hogy könnyebb legyen a menekültek kiszállítása. A tömeg egyenletes eloszlásban haladt a rámpa felé, hogy elhelyekedjen a számukra átalakított utastérben. Kissé zsúfoltan volt ugyan hely, viszont friss élelem és tiszta víz várta az otthontalanokat, hogy legalább ezzel ne legyen probléma. A csomagok elhelyezésére sajnos nem volt mód, ezért azt mindenkinek magánál kellett tartania. Dorten maga is a többi gungannel tartott és úgy utazott ahogy ők így próbálva lelket önteni beléjük.
A kastély ideiglenes lakói Atton vezetésével csak másnap indulhattak útnak, hogy az Iron Warrior fedélzetén térjenek vissza a Dxunra.
Megegyeztek abban, hogy először a Dxunra mennek ahol ideiglenes ugyan de elhelyezhetik végre az bújdosásban, üldöztetésben, és nem utolsó sorban az utazásban megfáradt gunganeket. A hatalmas fémmonstrum lassan emelkedett el, a földtől, majd megkezdte emelkedését egyre növekvő sebességgel, a csillagos ég felé.
Dorten sajnálta, hogy ennyi fajtársának kellett elhagyni hazáját, de szívében mégis volt öröm, mert visszatérve a számüzetésből, s visszaszerezve büszkeségét egy régi-új gungan lett, Dor Dor Nass. Eldobva a számüzetésében magára vett nevet ismét reménnyel tekintett, a jövő felé, s megacélozta szívét a mostani és eljövendő problémákkal szemben egyaránt. Most, hogy ismét teljesnek érezte magát, már nem félt semmitől, tudta, hogy Ő már beteljesítette feladatát az életben, s mostmár büszkén halhat meg bízva egy szebb jövőben.
A szerencsésebbek egy panoráma ablakon keresztül láthatták talán utoljára szabad szemmel szülő bolygójukat ahogy az egyre kisebb és kisebb lett. Kiérve a bolygó légköréből elérkezett az utolsó próbatétel: a határellenőrzés. A pilóták próbáltak minél távolabb manőverezni a csillagrombolóktól szerencsére a fogatverseny miatt még mindig rengeteg hajó várt itt, ami valamelyest könnyítette a lázadók dolgát. A kommunikációs tiszt bejelentkezett majd szorongva várta a választ, a hídon már mindenki felkészült a legrosszabbra. Pár perc után még mindig nem érkezett válasz azonban a csillagrombolók hangárját TIE vadászrajok hagyták el. Mivel a hajó nem rendelkezett semmiféle jelblokkoló szerkezettel, a határellenőrzést végző csillagromboló szenzorai vélhetően fogták a nagyszámú idegen életforma jelét a hajón.
A Cortez fedélzetén, főleg az utastérben úrrá lett a pánik, azonban a Vihar Szövetség tagjai uralták a helyzetet. Azonnal aktiválták a védőpajzsot és maximálisra növelték a sebességet, közben pedig felkészültek a hiperugrásra. Az ISD Royal fedélzetéről, turbó lézer nyalábok indultak meg a Cortez felé, amelyek közül azonban csak egy-kettő talált célba, mivel a hajó időközben megfelelő távolságba ért a hiperugrás elvégzéséhez.
Miután a Cortez eltűnt az űr ismét nyugodt lett, és a TIE vadászok is visszatértek a fedélzetre.//Először is elnézést kérek, hogy az egészet ebbe a topicba írtam de úgy vélem így egyszerűbb és átláthatóbb az egész befejezés. Nagyon szépen köszönjük a nagyszerű mesélést noha a végére egy kicsit beálltak az események A bolygó elhagyása a Panaka moffal való egyeztetés után történt. //
|
|