Gungan Szent Menedék

[Panaka Nagymoff]

Titkos, megközelíthetetlen és rejtett. A gungan nép egyik Szent Menedéke ezekben az években inkább menekülttáborhoz hasonlít. Sok üldözött gungen húzza itt meg magát manapság. Ez a hely csak víz alól megközelíthető, olyan titkos átjárókon keresztül, amelyet csak gungenek ismernek.

Kevesen tudják azt, hogy Theed városában a Királynői Palota alagsorában kiépített mesterséges tóba a nyílt tengerről is be lehet jutni egy víz alatti átjárón. Kevesen tudják, de Boss Nass főnök utódja, Boss II. Nass és gungen szóvivői igen. Amíg Boss Nass munkatáborban senyved, addig helyettese vezeti a szabadságáért küzdő, erősen megtizedelt gungen népet.

A bolygón állomásozó birodalmi erők gőzerővel próbálják felkutatni a rejtett helyet eleddig sikertelenül. Egyelőre...

[Dor Dor Nass]

Azt követően, hogy Dorten bekapcsolta a reflektoroka szemmel láthatóan magabiztosabban kezdett vezetni. Ez már arról is megállapítható volt, hogy tovább növelte a sikló sebességét, remélve, hogy így hamarabb odaértek. Kívülről a gungan nyugodtnak látszott és arcáról nem lehetett semmilyen érzelmet leolvasni. Ám belül valójában nagyon is szorongott. Az odáig rendben volt, hogy feltűnéstelenül elmennek a Szent Menedékre, az azonban már korántsem volt biztos, hogy a gungan vezetők kötélnek állnak. Dor Dor már egyáltalán fogadtának mikéntjétől is rettegett, hisz azóta, hogy elhagyta családját és társait, hogy felvegye a harcot a Birodalommal, nagyon kevés információ kerülhetett róla a gunganek birtokába. Amikor a Birodalom üldözése elől elmenekült a Nabooról, úgy érezte, hogy cserben hagyta a népét, és saját sorsának a száműzetést választotta. Most pedig egyszercsak megjeleni, az éjszaka kellős közepén és arra ösztökéli, népét, hogy ők is hagyják el anyabolygójukat és emigráljanak. Noha a hírhedt Nass főnöknek unoka testvére is volt, befolyása a gunganek között már megcsappant, ha egyáltalán maradt még valami belőle. Mindenesetre a lehetősége meg volt, hogy segítsen népén és ez mindennél többet jelentett számára, még akkor is ha nem kérnek a segítségből. Dortennek már az is hatalmas sikert jelentett volna ha akár csak egy gungant is megmenthet.

Merengéséből Tutu harsány hangja ébresztette fel, kissé zavartan nézett körbe a siklón belül majd azon kívül is. Körül tekintve rájött, hogy most már ismerős tájakon hajóznak és alig pár kilóméter van még hátra a Szent Menedékig. Mikor Den elkezd beszélni valamilyen mocsári szörnyről Dorten elmosolyodik.

- Én nemma viccelőznék annyit, mostan már bizottságban vagyunk, de még találkozózhatunk, valamivel. Egyebként, mindjárt ottan vagyogatunk. - mondta a gungan komoran majd tovább kormányozta a gépet. Alig telt el pár perc és Dorten lassítani kezdett, majd lekapcsolta a reflektorokat is. A sikló egyenletes sebességgel emelkedett felfelé, nehogy valamilyen nyomás probléma lépjen fel.

A három sikló szinte egyszerre emelkedik a habok fölé, kapcsolja ki az árulkodó plazma burkot és indul meg csendesen a szárazföld felé. Dorten a sikló lerakásánál nem volt elég elővigyázatos ezért egy sártócsában landolt ami hangos placcsanást eredményezett. Miután kikapcsolta hevederét halk szisszenéssel nyitotta ki a fülke ablakot és mászott a járművön kívülre. Kezével jelezte, hogy a többiek is tegyenek ugyanígy. Egy-két perc elteltével már mindenki, felsorakozott Dorten előtt. A gungan elkomorodott ahogy a klónokra pillantott majd Stower felé fordult és suttogni kezdett.

- A Kezek miatt bajba zsuppadhatunk, nemma szívelelik a glónokat errefelé. Jobba lesz ha megbújdosnak valahol. - javasolta a gungan ami parancsnak is felfogható volt, de azért megvárta még Stower is beleegyezik majd csendesen elindult a mocsárban. Itt nem volt annyi fa így viszonylag nyugodtan haladhattak. Dorten csak a gungan őrséget hiányolta, az is átfutott a fején, hogy esetleg történhetett valami az itteniekkel. Szívében szorongással indult a tisztás felé, ahol a vezetők székelni szoktak.

[ak]

- Ak, te AZONNAL szólj, ha látsz valami érdekeset, amíg én beszélgetek!
Majd Tutu határozottan megpöckölte fülét. A kis lény rengeteget beszélt, ezért szinte lehetetlen volt a szunyóka, Tutu utasítására a bothan egy mosollyal felelt.

Dorten felkapcsolta a reflektorokat és így a csapat is könnyebben tájékozódhatott. A gungan nagyon határozottan vezette a siklót, látszott rajta az elhivatottság. A víz sötét volt, bár a bothanok sokkal jobban látnak a sötétben, mint az emberekm, Ak mégsem tudott kivenni alakokat. Tutu persze minden "bokorban" gungant látott, Ak egyre jobban megkedvelte a jawát. Den valami rémtörténetet kezdett el mondani, Dorte viszont most nem volt vevő a viccelődésre. A gungan lendületesen repítette a cél felé a vezérkart. Pár perc múlva a siklók kibukkantak a víz alól, és a bothan megörült, hogy újra szárazföldet érez a lába alatt.

A Gungan Szent Menedék... A gungan nép utolsó erőssége, itt élnek Dorten erősen megtizedelt testvérei. A bothan szívesen lett volna Dorten helyében, ő tesz valamit népéért. Ak pedig az idejét sem tudja, mikor járt utoljára a Kothlison, vagy a Bothawui-n.

Dorten kiaadta az utasításokat, a klónokat nem jöhetnek, a gunganek nem szívlelik őket, ha Stower is beleegyezik, akkor a kísérő alakulatnak hátra kell maradnia. A vezérkar elindult a tisztás felé...

[Víz]

Gungan mentőakció - Vihar Szövetség
A siklókból kiszálva Dorten vezetésével indultok a Szent Menedék irányába. A környezet gyönyörű körülöttetek: a természet háborítatlan, birodalmiak által be nem mocskolt szépségét érezhetitek itt. Minden csodálatos lenne, azonban szívetekben egyre erősödik a félelem, hogy talán a Birodalom már megelőzött titeket, és egy újabb ártatlan fajt zúzott a porba az emberi felsőbbrendűség nevében.
Ám semmiféle csatának vagy ellenállásnak nyoma sincs... lehet, hogy csak a gunganok kényszerből az elrejtőzés mestereivé váltak?
Aztán valószínű kételyeitek, merengéseitek, félelmeitek egy csapásra eltűnnek, mikor a környező bokrok zörögni kezdenek, és egy mogorva, és mégis, reménykeltő hang szólal meg:

-Nemma éricskéljetek a fegyvereitek!

Ahogy körülnéztek, négy-öt gungan harcost fedeztek fel, cestákkal felfegyverkezve...

//Előre is elnézést kérek a nem elég életszerű gungan beszédért! //

[Stower Miráll]

Még a siklóban

Ahogyan azt a fiú sejtette, a fegyver látványa úgy villanyozta fel Tutu Min-t, akár egy gyermeket valamiféle csodálatos, csillogó játékszer. Az amúgy is sárgán izzó szemek, ha lehet ilyet mondani, most még jobban csillogtak a kékesen derengő félhomályban.
- Ó pppperszeee, tudom én mi ez!
Kapta ki Stower kezéből az apróság a pisztolyt, majd megpörgette az ujja körül. A fiú arcizmai egy pillanatra sem rezzentek meg, noha legbelül Stower mosolygott a kicsi lény életvidám hangulatán. Még egy fegyver – mely a pusztítás szimbóluma is akár - sem tudta lelombozni.
- Egy igazi pisztoly...vagy mi...miért kérded Stow bácsi?
Jelentette ki Tutu, miközben a fegyvert vizsgálgatta a kezeiben.
- Nem láttam még ilyen kis pisztolyt...ez gyerekeknek van? Hogy kell lõdözni vele?
Stower az apróság szemeibe nézett, majd a másik kezét előrenyújtva széttárta tenyerét. Egy kicsi fekete boboz-szerű valami volt benne.
- Ez az energiacella, közel 50 lövésre elegendő töltés van benne! Megmutatom, hogyan kell használnod! Szeretném, ha nálad lenne, de csak és kizárólag akkor vennéd elő, ha már nincs más lehetőség! Amíg lehet, használd a csúzlidat!
Jelentette ki határozott hangon a fiatal tábornok, majd elvette az apróság kezéből a fegyvert, és betárazta. Aktiválta a tárat…az apró szerkezet halk hangot hallatott, majd elnémult. Midőn a nesz szertefoszlott, a fiú felmutatta a fegyvert. A művelet után ismét kikapcsolta a cella töltését, és eltávolította azt.
- Te jössz! Szeretném látni, hogy összerakod!
Szólalt meg ismételten. Nem tudta, hogy jól teszi-e, amit tesz…mindenestre úgy mérlegelt, hogy jelen helyzetben nem árt, ha van Tutu-nál is fegyver.

Gungan Szent menedék

Ahogyan a gép emelkedett, úgy változtak a siklón belüli fényviszonyok is…egyre több fény, egyre több szikra tudott áthatolni a mélykék víztömegen, mely úgy ölelte körbe a siklókat, mint a Plett mesterék által emlegetett Erő az egész Galaxist. Bár Stower nem volt tisztában az Erő fogalmával, mégis…valami ilyesmit vélt kivenni a Rika, és Den által mesélt sztorikból, melyekben Plett kapott főszerepet. Egy pillanatra elszorult a szíve, holott alig ismerte a két Jedi-t, akiket a Kamino felett vesztettek el…mégis…két nagyszerű lélekkel lett szegényebb a hatalmas mindenség. A rövid merengés alatt felmerengtek a kaminoi arcok, azok, akiket a VSZ megmentett…úgy festett, ez lassan kezd a Szövetség védjegyévé válni…egész népeket menteni a szolgaságtól, a pusztulástól…A legszebb életcél, amit valaha is választhatott magának…Akarva-akaratlanul is egy mosoly jelent meg a szája szélén…még anno, „fiatalon” megfogadta…minden tőle telhetőt megtesz, hogy másoknak ne kelljen olyan szörnyűségeket átélnie, mint testvérének, és neki.

Gondolatmenetét a sikló egy erőteljes rázkódása szakította meg…a gép elhagyta a vizet, és lassan megközelítette a szárazföldet. A fiú még utoljára Tutu-ra tekintett.
- Rejtsd el a fegyvert, és csak akkor vedd elő, ha már nincs más megoldás!
Nem is parancs volt, inkább egyfajta aggódás a hóbortos pici lény felé. Miután befejezte a mondandóját, oldalra pillantva a gyönyörűséges, érintetlen tájat kezdte szemlélni. A sikló alig pár perc alatt érte el a földet, majd ereszkedett alá. A hajtóművek visítása már bizonyosan jelezte jöttüket. Stower úgy gondolta, hogy egyenlőre nem fognak sokat látni a gunganakből, majd talán akkor, ha beljebb merészkednek…mindenesetre abban biztos volt, hogy szemmel fogják tartani őket…már persze, ha még élnek egyáltalán, és a Birodalom nem előzte meg őket. Első gondolata az emberei voltak…Katonák…Birodalmi páncélban…
~ Nem biztos, hogy jó bemutatkozás lenne a részünkről! A klónok miatt vannak most itt a gunganak, ahol! ~
Miközben ezen elmélkedett, felhúzta a kabátja jobb szárát, majd valamit pötyörészni kezdett az alkarvédőjén. A művelet alig egy-két percig tartott…a kabátujj ezután visszakerült a helyére. Ahogyan Dorten kikapcsolta a rendszereket, úgy szűntek meg a sikló plazmaablakai is. Stower megragadta az egyik merevítő dúracélt, majd felhúzta magát az ülésből. Az igaz, hogy kényelmes volt, mégis…az út hosszának következtében azért elgémberedett a dereka. Egy erőteljes nyújtózkodás után mindkét kezével megtámasztotta a merevítőt, majd nemes egyszerűséggel kiugrott a gépből.
- A Kezek miatt bajba zsuppadhatunk, nemma szívelelik a glónokat errefelé. Jobba lesz ha megbújdosnak valahol.
A tábornok elmosolyodott…Dorten igazi vezetőként viselkedett, próbált mindenre gondolni, ami fontos az akciónál. Látszott rajta, hogy valahogyan más, mint szokott…Talán érettebb a viselkedése. Valójában a tábornok már a siklóban megtette a szükséges lépéseket, hogy emberei ne szálljanak ki a gépből, mert az bizony galibához vezetne…
- Jó meglátás százados!
Felelte hivatalos hangnemben, majd a tőle megszokott módon háta mögött összekulcsolt kézzel indult meg a csapattal…

A WK az egyik siklóban maradt, és várták az általuk Ash-nek becézett firrerreo utasítását…

Percek kellettek csak, és megérkezett a várva-várt fogadóbizottság is. Eléggé botornak tűntek, mert jöttüket már a bokrok zúgása, és susogása előre jelezte…mindazonáltal a fiatal tábornok semmi arra utalót nem tett, hogy támadólag szeretne fellépni. Mikor megjelentek a gunganak, megállt, majd továbbra is hátrakulcsolt kezekkel várta, hogy Dorten tegye a dolgát…

[Den Dastar]

Dastar az út hátralévő részében,Dorten vezetési technikáját figyelte.Ha nem tudta volna,hogy Dorten Erőérzéketlen,minden bizonnyal arra gondolt volna,hogy valósággal vele van az Erő.Ugyanis,az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve,és azt,hogy Dorten milyen kelekótya tud lenni néha,az elmúlt pár óra,igazi meglepetésként érte Dent.Festo mindenre ügyelt,még a legapróbb és legjelentéktelenebb dolgokra is.Ígyhát,mikor "kikötöttek" Den büszkén felnézett a mellette ülő Gungenre,majd megveregette az övénél sokkal magasabban elhelyezkedő vállat.

-Nagy voltál Dorten!-Mondta elismerően,majd feltápászkodott,és Stowerhez hasonlóan,ő is megnyújtóztatta elgémberedett tagjait.Áldotta magát,amiért kivételesen nem vette fel vértjét,hiszen egyrészt: ha baleset történik,és ki kell úsznia,10-15 kg súlyfelesleggel kicsit nehézkessé válna a mozgása,másrészről pedig,békés szándékkal érkeztek,és ami azt illeti,egy harci páncél nem épp békés célokat szolgál.

A nyújtózást követően (és megint csak Stowerhez hasonlóan) megragadott 2 duracél - merevítőt,és kiugrott a siklóból.Ez utóbbi-akár csak a beszállása- nem volt sem elegáns,sem pedig akrobatikus,ám a célnak tökéletesen megfelelt.Mikor újból kiegyenesedett,körbenézett,de nem látott semmi olyasmit,ami felkeltette volna az érdeklődését.Azt leszámítva persze,hogy senki Gungen fiát/lányát nem láttak.Elsőre úgy tűnt az ezredesnek,hogy valaki megelőzte őket,és az itteni gungenek is "rezervátumokba" kerültek,ám ismervén harcias természetűket (márpedig Den ismerte,hiszen ő maga is Naboo-i volt egy kicsit,az agymosása óta) dulakodásnyomoknak is látszódnia kellett volna.De ez utóbbit,nem láttak.

"Talán csak elbújtak.."-Gondolta magában,miközben Stower válaszolt Dortennek.

Aztán,valami olyasmi történt,mint ami a régi holofilmekben is szokott. A bokrok rezegni kezdtek,és csakhamar egy kis csoport Gungen harcos tűnt fel,a V.Sz különítmény szeme előtt.Den gondolatban adott egy fekete pontot a gungeneknek,ugyanis ha most Birodalmiak lennének,5 Gungennel nagy rakás banthatrágyát sem érnének el,csupán azt,hogy a haderejük máris lecsökkent 5 jó harcossal.A kezdeti merengésből aztán az őslakosok fura akcentusa rántotta ki..De Dastar ezúttal csukva tartotta a száját.Érezte,hogy most Doortennek kell beszélnie..

[Tutu Min]

Siklóban

Tutunak mindig is volt érzéke a mûszaki dolgokhoz, ezért aprócska kezeivel könnyedén követni tudta Stow bácsi mozdulatait - azaz simán összerakta a kis pisztolyt.
- Köszönöm Stow bácsi, nagyon tetszik...cserébe én is adok neked valamit... - motyogta meghatottan a jawa és kotorászni kezdett köntösének egyik zsebében. Végül elõhúzott egy emberi ujj nagyságú karom-szerûséget, amely egy vékony bõrláncon függött.
- Sárkány fog a Tatooine-ról! Bátor jawa harcosok kapják a törzsben...öööö...én úgy találtam...izé...szóval neked adom, mint nagy harcosnak! - magyarázza a lény, ám aztán több ideje nem maradt, mert megérkeztek.

Menedék

Noha Den bácsi úgy érezte, most Dortennek kell beszélnie, Tutu Min egyáltalán nem így gondolkodott. Úgy értezte: NEKI kell beszélnie.
- Szijatok! Maxi bûvöletes szentsegges mehetnék hely! - füttyentett elismerõen, aztán elhallgatott, ugyanis mindenki eléggé furcsán nézett rá. Mintha karót nyeltek volna.
- Jó, jó befogom... - morcoskodott Tutu és karba font kézzel elkezdett sétálgatni Den bácsi körül, mialatt magában duzzogott.

[Dor Dor Nass]

Ahogy a kis csapat egyre mélyebbre hatolt, a megszentelt területen, úgy hatolt be Dorten lelkébe is a félelem. Ha a Birodalom már valóban itt járt akkor a gunganeknek fikarcnyi esélye sem maradhatott a túlélésre, bármennyire is vitéz nép. Amennyiben tényleg így lenne Dorten ezzel ismét cserben hagyta a népét, és száműzetése színhelyéül még a legborzastóbb kesseli cella sem lenne kellően rossz hely. A gungan ujjai egyre görcsösebben szorították fegyvere markolatát, miközben időről időre megálljt intett, hogy meghallgassa az éjszaka neszeit. Egyik ilyen alkalommal mintha neszezést, és zörgést vélt volna hallani ezért kicsit tovább fülelt, hogy megállapítsa nem csalják e-meg érzékei. Amikor megbizonyosodik arról, hogy egyre közelebbről hallattszik a zörgés megnyugszik és csendesen hátraszól társainak.

- Közelőznek. - susogja majd ismét elindítja a menetet, azt a látszatot akarta kelteni, hogy csak gyanútlanul haladnak a Szent Menedék belseje felé. Dorten arcán a legkisebb meglepetettség sem tükröződött, hogy gungan hangokat hall. Úgy tűnik megérkezett a figadó bizottság bár eléggé sete-sután álltak hozzá. Ha most akár két rohamosztagos tévedt is volna erre könnyű szerrel elbántak volna ezzel az öt harcossal. Persze Dorten nem úgy gondolta, hogy rossz harcosok lennének, egyszerűen a külvilág kinőtte őket. Dorten pár pillanatnyi töprengése túl soknak bizonyult, mivel Tutu máris akcióba lendült.

- Szijatok! Maxi bûvöletes szentsegges mehetnék hely! Jó, jó befogom. - mondta a kis csöppség majd morcosan sétálni kezdett Den körül.

Dorten lélegzet elállva figyelte a jawát, majd hirtelen észbe kapott. Mielőtt azonban megszólalt volna, és valamelyest tisztázta volna az amúgy eléggé abszurd helyzetet, egy megsemmisítő pillantást küldött Tutu felé. ~ A bohóckodásnak is meg van a maga a helye és ideje, vagyis mindig és mindenhol, de nem itt és nem most! ~ futott át az agyán a gungannek majd az őrség vezetője felé fordult.

- (Nem akarunk bajt! Békés szándékkal jöttünk! Dor Dor Nass vagyok, ezek pedig a barátaim, segíteni szeretnénk!) - szólalt meg végül Dorten társai legnagyobb meglepettségére az ó-gungan nyelven. Ezt a pattogós nyelvezetet az eddigiekben nem igen hallhatták Dortentől, így valóban különös volt ez a beszédforma, hisz a köztudatban a gungan mint nyelv az "eltorzított" közösként élt. Dorten, hogy békés szándékát tettekkel is kifejezze, lassan letette fegyverét, a vizes talajra, és "embereinek" is intett, hogy tegyenek ugyanígy. Mikor mindenki letett valamit a földre (hisz legtöbbjüknél nem csak egy fegyver volt) csendesen várták a folytatást. -(Beszélni szeretnénk a Gungan Tanáccsal, kérlek vezessetek el hozzájuk.) - kérte Dor Dor majd lélegzet visszafojtva várta a reakciót.

[ak]

A csapat nyugodtan haladt az idilli környezetben. Az őslakosoknak nyoma sem volt. A vezérkarra egyfajta sötét kétsgébeesés ereszkedett. Mi van, ha a Birodalom véres keze idáig is elért? Mi van, ha Dorten az egyik utolsó gungan? A sötét fellegek kísérték a csapatot, de senki sem szólt.

Majd kisvártatva a bokrok rezegni kezdtek. Ak gyakorlott szeme rögtön észrevette, hogy akadt társaságuk. Pár pillanat bizonytalanság után, pedig gungan-ek teremtek előttük. Az említett felleg ahogy jött, úgy ment is. Dorten népe még létezik, és a Birodalom még nem érte el ezt az érintetlen közösséget. A vezérkar tagjai csendben álltak, csak Tutu használta ki Dorten pillanatnyi meghatódottságát. A kis lény feltűnési vágya talán nem a legelőnyösebb ilyen helyzetekben. Dorten ekkor feleszmélt, és valami idegen nyelven kezdett diskurzusba a gungan-ekkel. Ak sejtette, hogy a gungan nyelvet beszélik.

Dorten letette fegyverét, hogy békés szándékát megmutassa. Majd a vezérkar többi tagja is hasonlóképp cselekedett. Na persze, nem egy fegyver volt legtöbbjüknél. Most a három alakon volt a sor...

[Tutu Min]

"Persze Dorten bácsi, legyél csak rám dühös te is. Pedig én csak jót akartam". Körülbelül ez volt kiolvasható a jawa tekintetébõl, amint elkapta Dorten Festo lesújtó pillantását. Pedig Tutu szerint idõnként még a szent helyeken is lehet viccelni...mondjuk a jawáknak nemigen van ilyen helyük...talán ezért lehet...

Az apróság abbahagyta a mászkálást és nemes egyszerûséggel leült a fûbe és tovább játszotta a sértõdöttet.

[Víz]

A szituáció békésebbre fordult, mikor a vezérkar tagjai leeresztették a fegyvereiket, ugyanis a fogadóbrigád tagjai követték a példájukat, és a cesták máris jóval kevésbé fenyegető pozicióba kerültek... A harci szituáció megszűnt, és a gungenek egyik meglepetésből a másikba estek. A Vihar Szövetség tagjai nem lehettek Birodalmiak ennyi non-humán miatt, azonban a szándékaik ettől még nem feltétlenül becsületesek. Ráadásul köztük volt egy gungen, aki állítólag Rugor Nass egyik rokona... és beszélte az ó-gungant. Ez önmagában már elég lett volna, hogy a Tanács elé vigyék őket, azonban itt volt az a fura kicsi lény, aki súlyosan megsértette őket.
A vezetőjüknek kinéző gungen néhány másodpercig habozott, majd lassan válaszolt Dor Dornak, szintén ó-gungenül.

-<Drager Nass rokona vagy?>

Kérdezte, és Dorten könnyen észrevehette a kérdésben rejlő tesztet: Rugor Nass nevét minden valódi gungen ismerte, főleg azok, akik rokonának mondták magukat. A valószínűleg helyes replika után a vezető halványon elmosolyodik, és erőteljesen a jawára néz, és megkérdezi:

-<Vállalod a felelősséget a tetteikért?>

[Dor Dor Nass]

A kis csoport vezetője örömmel nyugtázta, hogy fajtársai leeresztik fegyvereiket. Mivel távozása óta majd tíz év telt el, nem csodálkozott rajta, hogy a gyepüőrök (így hívták a Szent Menedék őrzőit), nem ismerik nevét. A feltett kérdésen viszont egy kicsit meglepődött. Először az a gondolat futott át az agyán, hogy a gungan nép új vezetőre lelt és az vette fel jogtalanul a Nass nevet. Pár pillanatba beletellt míg ráeszmélt, hogy ez csak egy csel amely a gunganekhez képest elég ötletesnek bizonyult. Mikor ismét szóra nyitotta száját megfontoltan mégis magabiztosan válaszolt.

- ( Én nem ismerek ilyen nevű gungant. Édesanyám Rugor Nass testvére volt. ) - válaszát követően a gunganek vezetője bólintott majd egy újabb kérdést tett fel melyre Dorten ezúttal habozás nélkül válaszolt. - Egyentől meggyig barátlom, őket, vállalózom értük a feleslegességet is. - mondta a gungan majd Tutura sandított, ezzel kérve az apró jawát, hogy csak pár óráig bírja ki bajkeverés nélkül.

[Tutu Min]

Tutu felpillantott Dortenre (aki valami Rugó Boss rokona állítólag) és megértette, hogy õt itt most nem fogják szeretni, ha önmagát adja. Ezért aztán úgy döntött, hogy elkezd utánozni valakit, hátha akkor nem lesz botrány....választása Den bácsira esett persze...felállt a fûbõl, a férfi mellé állt és kihúzta magát. Testtartása hamarosan hasonlítani kezdett Papóéra.
"Én is barátolózok mindenkit" - suttogta félhangosan, hogy csak Den Dastar hallja.

[Víz]

A fegyveres gunganek arca változatlanul kemény marad, azonban mintha a félelem és az eltökéltség mellett a tisztelet is megjelent volna az arcukon. Ilyen időkben kevés olyan ember van, aki gunganekért mer kiállni...

-Követelőzzetek!

Vált vissza a vezető is a Basicra, és méltóságteljesen megfordul, és vezetni kezdi a csapatot az erdő egy szűk ösvényén. Néhány zavaróan csöndes perc után megérkeztek tisztásra, ahol az itteni gunganok élnek. A házakból félelemmel eltelten bújnak elő gyermekek és öregek egyaránt rettegve tekintve a társaság humán tagjaira, Stowerre és Denre.
Csak a gungan harcosok és Dorten látványa tudja őket megnyugtatni, de minden mozdulatotokra figyelnek. Főleg Tutuéra: a kis lény láthatóan magára vonta mindenkinek (de főleg a fiatalabb generációnak) a figyelmét, főleg a komoly testtartás, melyet a jawa magára erőltetett.

Végül egy a többiekhez képest megtermettebb gungan elé kerültök, aki valamiféle trónuson üldögél. Komoran néz az őrökre, akik néhány pattogó szóval magyarázzák el, hogy hogy találtak rátok, és hogy mi történt korábban.
Ezek után a nézés enyhül, és a vezető egy kérdést intéz mindannyiótokhoz:

-Meségessétek el, hogy mit akarództok nekünk segítgetni?

[Stower Miráll]

Stower Dorten és Den mellett álldogált, tekintete egész idő alatt keménységet, és hűvösséget sugárzott. Bár lehet, hogy nem ezen két kifejezés volt az alakalomhoz illő, mégis, a neveltetéséből adódóan ezt szokta meg. Jobban mondva ez volt számára az alap, amely miatt már a kiállása is tiszteletet parancsolónak volt mondható. Nem fenyegető, nem ellenséges, mégis határozott, és markáns. Mivel egyenlőre nem tudott mit csinálni, és kérdése, észrevétele sem akadt, csupán szemlélőként állt hozzá a dolgokhoz. Az, ahogyan Dorten intézte a ráeső feladatot, megfelelő, mondhatni tökéletes volt. A számára nem értett gungan nyelv alatt bizonyos volt benne, hogy barátját a körötte állók szavahihetőségéről kérdezik, esetleg arról, felelősséget merne-e vállalni irántuk. Persze nem tudta biztosan, ő mégis erre tippelt…neki ez lett volna az első kérdése…Bár hozzá kell tenni, ő titokban figyeltette volna a csapatot akkor is, ha egy firrerreo mondja azt neki, szavahihető vagyok. Nehéz volt már megbízni bárkiben is…ahhoz idő kellett…és megbecsülés…hónapok, évek, mely alatt a bizalmat el kell nyerni. Amikor a bokorból előugró non-humánok leeresztették a cestáikat, a fiú elismerő tekintettel pillantott Dorten-re.

A csapat végén, lemaradva sétált, és figyelte a természet szépségeit...valamint a biztonsági protokollok meglehetősen gyenge mivoltát. Sokat járt ki az embereivel, még akkor is, ha csak edzeni kellett, szeretett kint lenni a természetben. Gyermek kora óta vonzotta a „vadon”. Az erdő csendes, és meghitt hangulata egy pillanatra rabul ejtette a szívét…persze ezen „gyengeségét” egy másodpercre sem mutatta ki. Továbbra is a szemlélődő, komor tekintettel bámult, és figyelte a fák koronáinak táncát, a bokrok lágy ringadozását, és a magas aljnövényzet hullámzását. A menetelés csak percekig tartott…a csapat elérte a gungan közösség „határát”, mely pillanattól kémlelő szempárok szakadtak nyakukba. Stower továbbra is a háta mögött összekulcsolt kezekkel ballagott a vezetők után, és figyelte a kíváncsiskodókat. Sokak szemében félelemmel vegyes érdeklődés ült ki, bár láthatólag a menetet vezető gungan harcosok látványa valamelyest megnyugtatta a kedélyeket. A díszes kompánia egy termetesebb gungan előtt állt meg…minden jel arra utlat, hogy a vezetőhöz van szerencséjük.
- Meségessétek el, hogy mit akarództok nekünk segítgetni?
Bár a fiatal fiú volt a legmagasabb rangú, még mindig úgy érezte, hogy Dorten a legalkalmasabb jelen helyzetben a törzsfőnökkel való beszélgetésre. Ennek fényében végigmérte a csapat minden egyes tagját. Szemeiből kiolvasható volt, hogy mindenki maradjon csendben…A tekintet ezután Dorten-re vándorolt, mely egyértelműen jelezte…
~ Tiéd a szó! Te beszélsz a VSZ nevében! ~
Mindezek után a törzsfőnökre tekintett, és várta, hogy barátja ecsetelje azt, amiért valójában idejöttek…Csak remélni lehetett, hogy a gungan-ek kötélnek állnak az ügyet illetően…Ez a hely nem volt biztonságos a számukra…legalábbis nem örökké…és nem ezekkel a biztonsági intézkedésekkel....