|
Post by Osmond Rumbachlen on Mar 27, 2008 20:16:03 GMT 1
Dormé:
-A Zeltron űrhöz közel. -csámcsogja a lány- A mag felé. Nem nagy bolygó, de legalább közel van a központhoz. Ha ránagyítasz a térképre, ott van. A méreteihez képest nagy az áruforgalma, de persze jelentéktelen a nagy kereskedelmi bolygók mellett. Egy kicsit hallgat, és elmélyülten rágja a reggelit. Aztán visszatér az előző témára. Lassabban, és kicsit szomorkásan beszél. -Az öngyilkosság hülyeség... Noby is nagyon el volt keseredve. Ő az egyik szobatársam volt. Azt mondta, elmúlt már harminc éves, és nincs már senkije. Elharapta a nyelvét, és mire bárki is segíthetett volna, meghalt. Pedig lehet, hogy kikerült volna innen. És akkor újrakezdhette volna.
|
|
#46961
New Member
Szakember
Fogvatartott jenet!c!olive
Posts: 56
|
Post by #46961 on Apr 19, 2008 11:03:53 GMT 1
Mikor Kermorwan kidugja a fejét a sarok mögül rögtön meglátja a zsákokat. És azt is, hogy épp senki nem figyel őrá - legalábbis a dolgozók közül, a kamerákról ugyanis semmit nem tudni. Az életével játszik, dehát, ha végre akarja vinni vállalkozását, ahhoz veszélyeket kell vállania... legalábbis eleinte, amíg nem lesznek mások, hogy megtegyék helyette. Nincs helye habozásnak.
A Jenet berohan a terembe, felkap egy zsákot - párnás talpainak köszönhetően mindezt hangtalanul - majd máris visszaiszkol a rácsok felé. Mielőtt megpróbálna közöttük kibújni, rabruhája alá tuszkolja szerzeményét. Ha akciója sikeres, kikerül... ha nem, akkor úgysem lesz ideje megbánni.
|
|
|
Post by Osmond Rumbachlen on Jun 26, 2008 10:15:16 GMT 1
Kermorwan:
Két szívdobbanásnyi idő - ennyit vagy a halál torkában. A zsákkupac tetejéről leemelsz egyet, és csendben, de villámgyorsan rohansz vissza a nagyobb menedéket nyújtó rácsokhoz. Míg megállsz, hogy begyömöszöld a ruhád alá szerzeményed, kiderül, vajon észrevettek-e. A hátad mögül nem hallasz sem kiáltozást, sem léptek zajának közeledését. Minden ugyanolyan. Úgy tűnik, a személyzet nem vett észre. Már csak a kamerák maradtak (ha ugyan vannak a belső termekben is, bár feltételezed, hogy vannak), így ha megszólal bármilyen riasztó míg átpréseled magad a rácsok között, halott vagy.
Johant alig észrevehetően meglöki whipid társa, jelezve, hogy meglátott téged a rácsok között. A magas férfi továbbra is alázatos arccal, szomorúan feladja: -Jól van, jól van, leadom... Szegény öreg meg meg fog halni... De értem én, hogy nem lehet! -mondogatja, míg lassan becsúsztatja a tálcáját. Ezután Toola is leadja a sajátját, majd az öreg férfi kezéből is kiveszik a tálcát. Ahogy kicsit arrébb állnak, a zúgolódó tömeg azonnal lök rajtuk egyet, és ellenállást nem tűrően vonulni kezdenek.
Erőszakkal, de sikerül kinyomnod maga a rácsok között, ahol aztán szinte azonnal meglódul a tömeg, és téged is magukkal sodornak. Teljesen összenyomnak, továbbra sem érdekelsz senkit, mindenkit a cellájába akar már menni, hogy aludhasson. A káromkodó zsivajt túlharsogó riasztó nem szólal meg.
Úgy tűnik megúsztad.
|
|
|
Post by Osmond Rumbachlen on Jun 26, 2008 11:26:05 GMT 1
Darrick:
A hosszú út után a hajó váratlanul zökken egyet ahogy megáll, aztán lassan ereszkedik, majd még egyszer megrázkódik mikor földet ér. Vihar esetén (és ez a gyakoribb) a föld alatt landoltok, míg máskor a felszínen - ilyenkor egy rövid időre látjátok a komor, megdönthetetlen fekete falakat. Most azonban egy zölden kivilágított, hatalmas hangárba szálltok ki. A fejetek felett már becsukták a tetőt, ide nem jut el a kint tomboló vihar. Minden rabot az egyetlen bejárat felé terelnek. Nem tűrik a lemaradókat, még a vak, alig élő áldozatokat is keményen meghajtják, hogy haladjon a sor. A széles kapuhoz érve aztán megálltok egy rövid időre, míg ellenőrzés folyik: mindeninek átnézik a sorszámát, és statisztikát készítenek arról, hányan és kik haltak meg, hányan és kik szorulnak kezelésre, és hányan mehetnek azonnal az étkezőbe. Csak ezután léphettek be a börtönbe, ahol a rohamosztagosok átadnak titeket a belső katonáknak. Odabent ismét egy magas, széles terembe értek. Ugyanúgy néz ki, mint egy szinttel feljebb az előtér, ahová a felszínről lehet bejutni. Itt szokás szétválasztani a rabokat, és mindenkit a megfelelő irányba továbbterelni.
Az egészséges fegyenceket, akik csak a fűszertermelés alatt sérültek esetleg, azonnal csoportokba rendezik, és mindenkit a megfelelő körzetbe visznek. Azokat, akiket már ért az eső, sorba állítják, és a kórház felé viszik. Ide tartozik a te csapatod is.
A kórház egy szinttel feljebb van. Míg oda tartotok, az újak folyamatosan sopánkodnak, vagy szitkozódnak. Josh pókerarcal sántikál melletted, karjaihoz szándékosan nem nyúl. Mögöttetek Ten még mindig fogja az arcát, a csapat többi tagja meg igyekszik levakarni a kezét, hogy lássák végre, mennyire sérült meg. -Bírod? -kérdezi aztán az eddig hallgató Ördög tőled. Látja, hogy nem olyan nagy rajtad a vörös felület, de az már hólyagosodni kezdett a méregtől.
//Rövid ideig lesztek a kórházban ezért nem kell topicot váltani, de azért olvasd el a leírást a kórházról//
|
|
|
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Jul 8, 2008 11:16:44 GMT 1
//Elnézést, hogy eddig nem írtam...szeretném újra felvenni a kaland fonalát, ha van mód! Köszönöm.//
- Kikerülni innen? Hát...szerinted ez lehetséges? Én nem nagyon hiszem... - súgja vissza gyorsan Dormé a lánynak.
|
|
|
Post by Osmond Rumbachlen on Jul 8, 2008 20:08:55 GMT 1
Dormé:
Shanna rádmereszti nagy, kék szemeit: -Mért nem? Hiszen ez is csak egy börtön. Biztosan letelik majd az idő, amit itt kell töltenünk, és akkor majd kiengednek.
|
|
|
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Jul 9, 2008 10:55:10 GMT 1
- Hát ilyen módon...talán...de engem például határozatlan idõre csuktak le... - feleli a lány keserûen. - Remélem neked egyszer tényleg letelik a büntetésed. Én egyébként a szökésre gondoltam - suttogja nagyon halkan.
|
|
|
Post by Osmond Rumbachlen on Jul 9, 2008 19:52:42 GMT 1
Dormé:
A lány első mondatodra láthatóan elgondolkozik, de te közben tovább folytatod a beszédet. A szökés említésére Shanna abbahagyja a gondolkozást, és izgatottan ismét feléd fordul; fejét közelebb tolja, hangját lejjebb halkítja - persze közben eszik tovább, hogy ne legyen feltűnő az őröknek a susmorgás. -Szökésre? Mégis hogyan?...
|
|
|
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Jul 10, 2008 12:26:36 GMT 1
Dormé elgondolkodik egy ideig.
- Õszintén szólva: fogalmam sincs. Azt hittem, te tudsz valamit...talán a bányák sötét járatai vezetnek valahová...nem tudom...igazából eléggé lehetetlennek tûnik, de talán megérné kérdezõsködni... - harap bele a kenyérbe a lány, mert az egyik õr néhány lépést tett feléjük. Jobb csendben maradni.
|
|
|
Post by Osmond Rumbachlen on Jul 11, 2008 8:56:15 GMT 1
Dormé:-A bányákban még sosem jártam. Engem mindig valamelyik üzembe visznek. De hallottam róluk: azt mondják, veszélyes, sötét hely, még a levegő sem belélegezhető, és ha nem vigyáz az ember, könnyen összefuthat valamivel, ami megeszi. Én nem szívesen mennék arra... //Kérlek olvasd el az "Oxigéntermelő üzemek" leírását. Többnyire téged is oda visznek, de néha küldhetnek a bányába is, ha szeretnéd //
|
|
|
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Jul 11, 2008 10:43:03 GMT 1
//Rendben. A karakter egyébként csak annyit tud a bányákról, hogy vannak és kész. //
- Hm. Értem. Gõzöm sincs mi lehet ott, csak hallottam róluk... - vonta meg a vállát Dormé. Ha idõérzéke nem hagyta teljesen cserben, akkor hamarosan véget ér számukra a reggeli.
|
|
Darrick Grady
Junior Member
Szakember
A Fekete Nap embere,k?m,pil?ta,a "S?t?ts?g H?h?rja"!c!#1E90FF
Posts: 332
|
Post by Darrick Grady on Jul 12, 2008 7:42:02 GMT 1
Megkönnyebülten felsóhajt, mikor végre kiszállhat a hajóból. A mai robotolásnak is vége. Szerencsére megúszta néhány viszketõ folttal a nyakán, amelyekhez igyekszik nem hozzá nyúlni, hisz azzal elõsegítené a méreg felivódását. Ajkába harapva lépdel csapata élén a kijárat felé, hol egy gyors ellenõrzés után egy hatalmas terembe terelik õket. Itt kettéválasztják a csoportot, majd a kórházi kezelésre szoruló rabok katonák kíséretében elindulnak a kórház felé.
Az odafelé vezetõ úton Darrick végignéz a csapatán. Sajnos senki nem úszta meg a mai napot sérülések nélkül, do komolyabb baja egyedül csak az újfiúnak, Tennek van. Neki nagy valószínûséggel perceken belül ellepik az arcát a gennyes, viszketõ hólyagok. Hátraszól neki. -Hé öcskös, tényleg nem viccbõl mondtuk, hogy ne vakard. Magadnak teszel rosszat, ha nem hallgatsz ránk.- Megcsóválja fejét, majd elõrefordul. Aggódik a fiúért.
Sánta Ördög kérdésére keserûen elmosolyodik, majd megszólal, - Veszettül viszket, de túlélem... Szerintem már el is kezdett felhólyagosodni - Fintorodik el, majd újból tapasztalt társára néz. - Ahogy látom, te sem úsztad meg.
|
|
|
Post by Osmond Rumbachlen on Jul 13, 2008 19:48:04 GMT 1
Dormé:
Egy darabig csendben esztek, mert a két katona végighalad mögöttetek. Úgy tűnik nem titeket szúrtak ki, mert nem messze három rabot felállítanak a helyükről, és kiterelik őket. Talán feltűnően susmorogtak, talán csak őket választották ki valami munkára... Nem lehet tudni. A többi katona a fal mellett marad, és mindenki más eszik tovább. Mikor elül a veszély, Shanna halkan folytatja, amit félbehagytatok: -Hát én is. Hé, de akkor téged is valami gyárba visznek, nem? Gombokat nyomkodni, vagy tisztogatni. Nekem takarítanom kell, mindig az olyan helyeket, ahová a felnőttek nem férnek be. -közelebb húzódik, de mosolyog közben, hogy a katonák azt higgyék, valami viccet mesél- Ha esetleg tudnál valami lehetőséget, hogyan lehet kijutni a börtönből, ugye szólsz? Én is minél hamarabb menni szeretnék. Persze a szüleimet nem hagynám itt, tudod, őket egy másik cellába osztották be. Mikor a szüleit említi, Shanna magabiztos arcán a félelem és az elhagyatottság árnyéka suhan át. Nagyon hiányozhatnak neki.
Közben körülöttetek kicsit jobban elhalkulnak a zajok. A lány felkapja a fejét a furcsa dologra, körbenéz, és megakad valamin a tekintete. Ha követed az irányt, megláthatod a feszültség okát: két olyan tiszt lépett be az étkezőbe, akik minden valószínűség szerint nem ide vannak beosztva, mivel ismeretlenek a számodra. Az egyiknek holotáblázat van a kezében és azon nyomkod valamit folyamatosan, míg a másik a tömeget pásztázza. Utóbbinak néha megakad valakin a szeme, majd az előbbihez fordul, és beszélgetnek. Téged is kiszúr a tömegből a tiszt, aztán egyeztet a másikkal, és már mást keres. Ezt elismétlik néhányszor, aztán elmennek, mintha itt sem lettek volna. Ahogy eltűnnek, a beszélgetés és az evés zaja is visszaáll a normálisra. -Kik voltak ezek? -kérdezi Shanna önkételenül, de te sem tudod rá a választ.
|
|
|
Post by Osmond Rumbachlen on Jul 13, 2008 20:24:43 GMT 1
Darrick:
A sebesülteket egy teherliftbe terelik, a súlyosan sérülteket szabályosan berugdossák a fémdobozba. Közben Tenről sikeresen leszedték a kezét a csapat tagjai. Abbahagyja a vakarást, már csak azért is, mert a hólyagos felületen már alig van bőr. Szemmel láthatóan nagyon fáj neki. Mondatodra torz, szomorú mosollyal válaszol: -Tudom én, hogy ti vagytok a bölcsebbek, de ha egyszer veszettül viszketett... Most meg rohadtul fáj! Mikor érünk már oda? -Pofa be! -szólnak rá a katonák. -Azt a ku... -Ten mindenfélének elmondaná az őröket, de aztán meggondolja magát. Saját szerencséjére. Helyette inkább igyekszik valahogy legyezni az arcát, hogy hűsítse. Nem sokat használ, és a méreg már rég a szervezetébe jutott.
Josh válaszodra szintén elvigyorodik. -Hát, én sem. De a fájdalom is csak az idegvégződések üzenete. Ha nem törődünk vele, a szervezetet sem fogja érdekelni. -rápillant saját égésnyomaira, de még nem ítéli veszélyesnek, ezért nyugodtan várakozik tovább- Szép ragyás lesz az arca. -teszi aztán hozzá, Tenre nézve közben. Igazán nem érdekli a sorsa, de végig kíváncsian figyeli, amit a fiatal férfi parádézik. Úgy tűnik, viccesnek találja.
A csapat többi tagja kibírta a vakarást - Tennek köszönhetően a saját égésükkel nem is foglalkoztak eddig. Mostmár azonban ők is nehez tűrik. Ráadásul a tőlük alig egy karnyújtásnyira nyögdécselő félhullák is egyre jobban idegesítik őket. A helyzet pattanásig feszül, mikor végre kinyílik a lift ajtaja, és tovább terelnek titeket a kórház felé.
Ostromnak is ellenálló, vastag fémajtókon keresztül haladtok, míg eléritek a kórtermek előcsarnokát. Innen egy hatalmas, viszonylag tiszta szobába terelnek titeket, ahol néhány droid azonnal megvizsgál mindenkit. A súlyos sérülteket beljebb terelik, és ráfektetik egy-egy ágyra a sok közül. Velük a gépek foglalkoznak, hozzártok azonban négy férfi érkezik, akik (továbbra is katonai felügyelet alatt) ellátják a sebeiteket. Valami erős fertőtlenítőszert kennek rátok, ami ugyanúgy mar, mint az esővíz odakint; ezután hűsítő kenőcs következik. Hevenyészett kötést kaptok a sebekre, aztán mindenkinek le kell neylnie valami gyógyszert - amennyire tudod, ez fogja kihajtani a mérget a szervezetetekből. Sokan nehezen tűrik a kezelést, főleg a fertőtlenítőt, és a maró-keserű gyógyszert. Ten hatalmas kötést kap az egész fejére, amin a többiek jót mulatnak. -Hé, ennyire vicces? Nemár, inkább szedjék le! Akadékoskodása ellenére az őrök nem kötnek bele és nem fenyegetik meg, sőt, úgy tűnik, már ők is kezdik élvezni a srác szerencsétlenkedését. Ez talán egy jó képessége?
|
|
|
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Jul 14, 2008 11:07:02 GMT 1
- Persze, hogy szólok... - súgja vissza Dormé, de további kommunikációra most nincs lehetõség a furcsa tisztek belépése miatt. A lány megpróbálja kitalálni, hogy kik lehettek és ötleteit meg is osztja Shannával, amint a sajátos alakok leléptek. - Talán összeírtak néhányunkat. Új munkára vagy... - itt elcsuklik a hangja. -...vagy nem tudom... - préseli ki magából az újabb mondatot.
Kezdi magát a szokásosnál is kellemetlenebbül érezni: jó lenne, ha véget érne már ez a reggeli.
|
|