|
Post by Osmond Rumbachlen on Jan 4, 2008 17:56:59 GMT 1
Dormé:
-Elézést hölgyem, ezt nem kéri? -hallasz egy kellemes férfihangot a közeledből. Ha felpillantasz, először egy nagydarab whipid kerül a látószögedbe, aki nem is zavatratva magát, tovább falja az ételét. Ma szerecsés napja lehet, mert két tányér is van előtte, tehát megkapta (vagy elvette) más adagját. A gyors evéstől megindult a nyáltermelése, így egy kics ki is csordul a tűhegyes fogai között. Ahogy azonban ő félrehajol, a mellette lévő székről egy magas, közel két méteres ember néz rád mosolyogva. Tekintete műveltnek tűnik. Kezével a félretett sültpatkányra mutat. -Ha nem szándékozik megenni, nekem adja?
-Mennyit bírsz te megenni abból a förmedvényből? -motyogja eközben az orra alá egy kopasz, de divatra nyírt szakállú férfi. Ő az óriáspatkány mellett foglal helyet. Egyel mellette egy borostás, csapzott külsejű rab csendben szemléli a beszélgetést. Olyan, mintha... egy csoport lennének, bár mindenki más benyomást tesz.
|
|
#46961
New Member
Szakember
Fogvatartott jenet!c!olive
Posts: 56
|
Post by #46961 on Jan 4, 2008 18:38:40 GMT 1
Miközben Johann előáll tervével, a terem egy távolabbi pontjából lövések csattannak - így a jenet egy óra ittlét után megtudhatja a helyi szabályokast: hibát vétesz lelőnek. Ez persze nem túl kecsegtető, de ő mindig is jó volt abban, hogy meghúzza magát. Fogolytársának terve pedig egész kivitelezhetőnek látszik.
Mielőtt azonban reagálhatna bármit is, új asztaltársuk akad, egy igen rossz állapotban levő nő személyében. Mikor az közli, hogy nem eszik patkányt, Kermorwan közönyösen rántja meg a vállát. Ez a nő döntése. Neki magának könnyű, hisz gyakorlatilag mindent képes megemészteni, más rabok azonban csak ezt eszik, amit eléjük tesznek. Vagy nem eszik, de az az erejük kárára történik.
Azt azonban már most eldönti, hogy ha megvalósítja céljait, abban talál valami helyet a nő számára is. Nem igazán tudja, mi sarkallja erre, talán a szánalom, talán valami más, megmagyarázhatatlan dolog. Ennek az ideje azonban nem most van még itt. Szemével a mozgolódó tömeget lesi, és az alkalmat, amikor munkához láthat.
|
|
|
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Jan 5, 2008 18:18:31 GMT 1
"Nem vagyok normális. Már patkányokkal beszélgetek." - gondolja magában Dormé, mikor a vele szemben ülõ példány megrántja a vállát. "De vajon mit néz?" - lobban fel egy pillanatra a nõben a kiváncsiság apró szikrája, ám aztán azonnal megérkeznek a szokásos zabálógépek. A lány nem egyszer tapasztalta már ezt - ha valamit félrelök, vagy csak a legkisebb jelét is adja annak, hogy nem óhajt valamit megenni: azonnal legalább hárman - négyen csapnak le a szabad prédára.
Dormé gyors mozdulattal lelöki a éteknek szánt patkányt a földre, jó messze az asztalától, így jelezve: neki ugyan nem kell, egye meg, aki csak akarja. Nem szólal meg - nincs kedve kommunikálni ilyen állatokkal. Talán még egymást is megennék, ha lehetne...
- Jó lenne, ha én sem tudnék beszélni, mint te - motyogja félhangosan, a vele szemben ülõ óriáspatkányra célozva, mert komolyan azt hiszi: az értelmes tekintetû "állat" nem érti a közös nyelvet. Igaz, a nabooi jelen pillanatban nem tudja pontosan az ember, a whipid és a patkány közötti különbséget mérlegelni.
Lehet, hogy a patkány az ember?
Miközben filozofál, gyorsan magába tömi a maradék kenyeret - ezzel talán kibírja a következõ étkezésig.
|
|
#46961
New Member
Szakember
Fogvatartott jenet!c!olive
Posts: 56
|
Post by #46961 on Jan 6, 2008 5:29:32 GMT 1
A nő szavainak hallatán a "patkány" feje hirtelen Dormé felé fordul, szemei összeszűkülnek. - És az is milyen jó lenne, ha a te fajtád nem nézné le mindig az enyémet. - A Galaktikus Alapnyelvet használja, és bár (hangképző szervei miatt) szavai sziszegő-cincogó felhangot kapnak, minden szava tökéletesen érthető. - Itt ti sem értek többet nálam. Csak foglyok vagyunk, számok vagyunk. Én például a Negyvenhat-kilenchatvanegyes. - mutatkozik be, és úgy tűnik, mintha azonnal meg is enyhült volna.
|
|
|
Post by Osmond Rumbachlen on Jan 6, 2008 11:12:50 GMT 1
Dormé és Kermorwan:
A magas férfi (Johan) szépen elkérte a sültpatkányt, de Dormé szinte abban a pillanatban elhajította az ételt, messze az asztaltól. Valahonnan a tömegből káromkodás hallatszik, aztán elhallgat, ahogy észreveszi: kaját dobták hozzá. Valószínű azonnal a magáévá tette, ha egyszer nem kell a gazdájának. Johan tekintete azonban egy pillanatra elsötétül. Ebben a rövid kis időben eltűnik minden műveltség a szeméből, és valami furcsa állatiasság veszi át a helyét. Aztán az egész eltűnik. -Hát jól van, ha nem akarod, nem kell! -morogja rosszkedvűen, miközben visszafordul az üres tányérja felé. Elvégre ő szépen kérte az ételt. Aztán még az orra alá motyogja: -Hülye szuka. -ezt az utóbbit azonban Dormé nem hallhatja a köztük csámcsogó whipidtől.
Megaztán Dormé úgyis másra figyel már: a jenet visszafelesel meggondolatlan mondatára. Kermorwan monológjára (az öregen kívül) mindenki felfigyel a csapatból. Johan jót nevet rajta, majd elismerően a jenetre villantja a fogait. Toola, a whipid csak beleröfög a kajájába, de azt nem lehet tudni, hogy kárörvendésből, vagy mert egyszerűen viccesnek találta a jelenetet. Jack (a kopasz) kegyetlenül a nőre mosolyog: -Na, ezt megkaptad, kislány. A csapatot azonban láthatólag cseppet sem érdekli, mit mondott a divatos szakállú férfi.
Johan körbenéz a teremben: a tálcaleadó sorompónál elapadt a tömeg, és az utolsók tűnnek el a kijáratnál, miközben az ételadagolóknál meghíztak az új sorok. -Hamarosan mi következünk. -jegyezte meg közömbösen. A whipid végre betömi az összes ételt, és elégedett vigyorral dől hátra a székén. Meglehet, ez az ő fajának kevés egy étkezésre, de az itteni kicsi adagok már összehúzták a beleit az idő folyamán... Az őszülő pasas, és a csapzott külsejű férfi is leteszik az evőeszközöket.
A fal mellett ácsorgó őrök közül újabbak válnak ki, és az asztal egyik vége felől elkezdik felállítani a rabokat.
|
|
|
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Jan 8, 2008 18:27:14 GMT 1
Dormé arcából kifut minden vér, amint a patkány megszólal - ráadásul közös nyelven! - Elnézést...én...nem állt szándékomban önt megbántani...csupán még sosem találkoztam...én sosem nézek le senkit, igazán... - motyogja halkan, szinte rettegve. Majdnem sírva is fakad, rettenetesen szégyelli magát. - Az én nevem Dormé - viszonozza aztán a bemutatkozást, ám a számát nem teszi hozzá. A 79232-es feliratot úgyis mindenki nagyon jól látja. Johan mondatára nem is reagál, csak bocsánatkérõen fordul abba az irányba. Látszik rajta, hogy a lehetõ legtöbb eszközzel igyekszik védeni magát mindenféle atrocitástól, de józan ítélõképességét némileg már elveszítette. Számára majdnem mindenki ellenség itt. - Igen, mind rabok vagyunk - helyesel gyorsan asztaltársa szavaira. Többet nem mondhat, mert hamarosan felállítják õket az asztaltól. Ilyenkor jobb, ha csendben marad...
|
|
|
Post by Osmond Rumbachlen on Jan 8, 2008 23:34:15 GMT 1
//Moa, a sorszámod 5 számból álljon! Ha csak 4 számjegyből áll, az azt jelentené, hogy a börtönben mindössze 9999-en vannak, ami igen kevés lenne... A másik, hogy bármilyen sorszámod is van, abból időrendet egyáltalán nem tudsz megállapítani, mivel a ruhák (a napi elhalálozások miatt) folyamatosan gazdát cserélnek. Tehát ami Kermorwan-on van, azt kaphatta akár évekkel ezelőtt ugyanúgy, mint tegnap. (Ha bármi ilyen jellegű információval nem vagy még tisztában, nyugodtan írj rám pm-et! Nem harapom le senki fejét... ) //
|
|
#46961
New Member
Szakember
Fogvatartott jenet!c!olive
Posts: 56
|
Post by #46961 on Jan 12, 2008 7:42:03 GMT 1
Kermorwan nem törődik Johann rosszindulatú megjegyzésével, melyet a Dorméként bemutatkozó lányhoz intézett. Miután végeztt saját szónoklatával, ismét a teremre fókuszálta figyelmét, a lehetséges alkalmat lesve - persze a lány válaszára odafigyelt fél füllel.
Az őrök ismét megindulnak a faltól, ezúttal az ő asztaluk irányába. A távolabbi végétől kezdik felállítani a rabokat. Johann ki is jelenti, hogy hamarosan eljön az idő. Remek. Akkor most kell feltűnésmentesen viselkedni.
A jenet ismét a szemben ülő lány felé fordul. - Nem bántódtam meg, a legkevésbé sem. Csak nem esett jól, amit mondott. De nem számít, nem tudhatta. külsőre tényleg csupán egy állatnak tűnök, és tudja, hogy milyen hasznos ez néha?
|
|
|
Post by Osmond Rumbachlen on Jan 22, 2008 14:16:35 GMT 1
Dormé és Kermorwan:
Az asztaltól egyre több foglyot állítanak fel, és a tömeg lassan megindul a tálcaleadók felé. Sokan még be sem fejezték az evést, és útközben próbálják betömni a szájukba a maradék ételt, míg mások már csak a műanyag eszközöket igyekeznek átegyensúlyozni biztonságban a termen. De hiába az óvatosság, néhány rabnak így is kifordul a kezéből a tálca, amikor meglökik. Az ilyenekre rendesen ráripakodnak az őrök. Talán le is lőnék őket, ha nem lenne útban a tömeg; de aki nem siet az evőeszközök összeszedésével, ahhoz odamegy egy-két katona, hogy ütéssel vagy rúgással gyorsítsanak rajta.
Johan és a többiek pakolni kezdenek, majd felállnak a helyükről, amikor rájuk kerül a sor.
|
|
|
Post by Osmond Rumbachlen on Jan 22, 2008 14:39:18 GMT 1
Dormé:
A rabok, aki eddig körül ültek téged, feltápászkodnak a helyükről, és elmennek az asztaltól. Ahogy a második nagy eresztést is elterelik a leadók felé, úgy üresedik meg ismét az ülőhelyek fele.
Egy ideig egyedül ücsörögsz az üres székek határán, majd ahogy beengedik a második felét is a te turnusodnak, úgy telnek meg ismét az asztalok. Az ételadagolók előtt tolongó sorokban persze ismét nagy a zsivaj, és az őröknek néhe közelebb kell mennie egy-egy rabot beállítani a sorba.
A melletted megüresedett széket új rab foglalja el: egy fiatal, piszkos arcú lány. Hogy azért piszkos-e, mert nem érdekli a tisztaság, vagy mert ezzel akarja elfedni a kinézetét, nem tudni. A maszat alatt azonban egészen szép arcot fedezhetsz fel. A lánynak nagy, égszínkék szemei vannak, és kócos, rövid barna haja (akár egy fiúnak). Mikor rád néz egy pillanatra, erős akarat sugárzik a tekintetéből. Amolyan 13-15 éves lehet. Hogy mit keres egy ilyen helyen?...
Leül melléd, és azonnal nekilát, hogy eltűntesse az ételt.
|
|
|
Post by Osmond Rumbachlen on Jan 22, 2008 14:57:39 GMT 1
Kermorwan:
Felállítanak az asztaltól, és ti is becsatlakoztok a kifelé vonuló rabok mellé. Johan és Toola ügyesen manővereznek a hömpölygésben, hogy a közepére kerüljetek a tömegnek. Johan közben fél kézzel megragadja az őszülő férfit, hogy el ne keveredjen mellőlük.
A borostás cellatársatok egy ideig mellettetek vonul, aztán szépen lassan lemarad. Nem mutat olyan szándékot, hogy beárulni készülne titeket - csupán ha lebuktok, nem akar belefolyni a balhéba. Kis késéssel Jack is követi a példáját. -Hát, ez a ti üzletetek... -motyogja még oda nektek.
Négyen maradtok. Beértek a tömörülésbe, ahol belassul a menet. A magas férfi egy kicsit megroggyantja a térdét, hogy egyáltalán le tudjon hajolni hozzád: -Balra lesz a bejárat. De csak akkor menj, ha már megszólítottuk a személyzetet! -modja. Még elég messze vagytok a faltól...
|
|
|
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Jan 23, 2008 12:50:59 GMT 1
//Elnézést...módosítottam a hozzászólást...sajnos nem vagyok járatos annyira még a börtön mûködésében...//
A lány valamit válaszol a patkányembernek, de ezt a másik nemigen érti. Valami olyasmi lehetett, hogy: "igensejtemneharagudjon". Egyrészt elharapta a szavakat, másrészt hadart is...még mindig nagyon restellte, hogy megbántotta az illetõt, akaratán kívül.
"Mit kereshet itt egy ilyen fiatal?" gondolja magában Dormé, amikor aztán a váltásnál új asztaltársaságot kap. Még sosem látta ezeket a tiszta szemeket, bizonyosan új lehet. - Szia! - köszön neki halkan és igyekszik barátságosan mosolyogni az illetõre, amennyire tõle telik.
|
|
#46961
New Member
Szakember
Fogvatartott jenet!c!olive
Posts: 56
|
Post by #46961 on Jan 24, 2008 10:19:51 GMT 1
Az őrök végül a padnak ahhoz a részéhez is eljutottak, amin Kermorwan és cellatársai foglaltak helyet. A rabok nem haboztak, a balhét és a figyelmet elkerülendő, azonnal felálltak. Kermorwan fél füllel még hallotta, ahogy a láy motyog neki valamit, aztán búcsút intett, és hagyta, hogy a tömeg elsodorja az asztaltól.
Lassan araszoltak az ablak irányába, de a jenetnek nem is volt sietős a dolga. Ha túl akar élni, ahhoz türelem kell. Sok türelem. Semmi más. Mert a türelemmel szőtt és kivitelezett tervek szövetségeseket hoznak majd. a szövetségesek hatalmat.
Bármit mondott is a lány, illetve bárhogy is fogalmazta meg válaszát a rágcsáló: itt, a halál börtönében senki sem több, csupán patkány.
És a kellő türelemmel, Kermorwan majd király lehet a patkányok között.
|
|
|
Post by Osmond Rumbachlen on Jan 24, 2008 21:19:21 GMT 1
Dormé:
-Szia! -szólítod meg a lányt. Ő erre megdermed, majd rád mereszti a szemét, mintha csak most vette volna észre, hogy vannak rajta kívül mások is. Kicsit összeszűkíti a szemét, de nem ellenségesen, csupán méreget. Aztán lassan lenyeli a falatot, amit nagy hévvel bekapott, és halkan, de cseppet sem félve megszólal: -Te ki vagy? Csak ennyit mond. Távolságtartó a stílusa, de kíváncsi rád, ezért nem utasít el.
|
|
|
Post by Osmond Rumbachlen on Jan 24, 2008 21:51:58 GMT 1
Kermorwan:
A sornak jó indulattal sem nevezhető tömörülés csak lassan akar haladni. Nagyon lassan. A rabok csupán beadják a tálcákat, de a személyzetnek még el kell különítenie a műanyagot, és az ételmaradékot, aztán a tálcát át kell adni az illetékeseknek... A foglyok pedig lökdösődnek, tolakodnak. Ezért haladtok lassan.
Mivel kisebb vagy az átlagnál, a lábak között hamarosan kiveszed a sorompók alakját. Hat egymás melletti ablakszerűségen lehet beadni a tálcát, és ti a szélső jobb oldalihoz tartotok. Amennyire innen látod, a többi sorompó mögül is erre viszik ki a tálcákat, tehát erre kell lennie a zsákoknak is, amikkel pótolják a betelt szemeteseket. Az ablakok azonban energiarácsokkal védettek, és az átjáró a két helység között úgyszintén energiaráccsal védett. Bár a te fejed átfér közte, ha megerőlteted magad... Hosszú-hosszú percekbe telik, míg közel kerültök a célhoz.
Társaid végül teljesen nyugodt arccal lépnek a leadóhoz, és ezzel tanúságot tesznek erős akaratukról, és acél idegeikről. Talán Toola feszeng egy kicsit, de csúf pofázmányának hála, ez egyáltalán nem feltűnő. -Elnézést, uram... -szólítja meg lassan Johan azt a férfit, aki pedig már nyúlt volna az őszülő pasas tálcájáért- Egy kis maradékot nem kaphatnánk esetleg? Szegény öreg mostanában gyengélkedik, és a barátom is éhes még. -céloz a whipidre. Szándékosan nem adják még át a tálcákat, és hárman elég szélesek ahhoz, hogy eltakarjanak a személyzet szeme elől.
Itt az alkalom! De vigyáznod kell a hátul elhaladó emberekkel, és a biztonsági kamerákkal. Nincs sok időd...
|
|