Börtönkomplexum

[Osmond Rumbachlen]

A bolygón sokszor esik, sőt ömlik az eső. A savas, mérgező eső, ami gigászi erejű viharral karöltve érkezik. Az ég teljesen vörös, és ebben a környezetben a lapos, dísztelen, fekete falak még fenyegetőbben magasodnak az érkező rabok fölé.

Itt őrzik a Birodalom legveszélyesebb gonosztevőit, politikai foglyait és lázadóit. Azokat, akiket a császár nem akart megölni. Nem akarta, hogy mártír legyen belőlük.

A börtön hegyek közé ékelve, két hatalmasnak mondható hegyvonulattól fél kilóméterre fekszik (onnan kezdődnek a munkatáborok).
Egyetlen hatalmas bejárat van, és a felszínen csupán egy emelet található - plusz az egész létesítmény tetejére épített kisebb emelet, ahol Janos Atriedes irodája kapott helyet. De ezt csak a tisztek tudják.
A rabokat a felszín alatti emeletekre viszik.
Az épület maga mélyen a föld alá nyúlik, leszállópályái többsége is a felszín alá nyílik a szinte folyamatos viharostromoknak köszönhetően.

Janos Atriedes ezredes, a börtönkomplexum parancsnoka

[Osmond Rumbachlen]

Kermorwan:

A hajó nagyott döccent, mikor földet ért. Ezután néhány másodpercnyi csend következett, majd kinyílt a hajó rámpája, és mögötte megannyi rohamosztagos vált láthatóvá. Az ég a fehér sisakok fölött vörösen izzott, és enyhe szellő járta át a rakteret.
-Kifelé! -szólalt meg az egyik rohamosztagos, mire minden fegyver türelmetlenül a rabokra szegeződött.
A foglyok nagy része beletörődötten feltápászkodott, és lelépdelt a Kessel talajára, amit valszínű soha többé nem is fognak elhagyni. Néhány rab azonban morogni kezdett, és az energiabilincset rángatva megmakacsolták magukat. A katonák nem tűntek túl türelmesnek, mert figyelmeztetésképp azonnal belelőttek az egyik nagyobb termetű férfiba. Ez megzabolázta a többi zendülőt is.
-Szépen sorban! Erre! -tereltek le titeket a hajóról.
Ahogy kiléptél a szabadba, a szemed elé tárult a hatalmas, fekete épület. Ez lesz az otthonod...
A bejáratig sorfallal körbevéve kísértek titeket.

[#46961]

Amikor elfogták Coroneten (mintha hetekkel korábban történt volna), a jenetet azonnal bilincsbe verték. Bár a két karperecet csak egy vibráló energianyaláb kötötte össze, a fémalkatrészek így is elég nehezek voltak ahhoz, hogy a rágcsáló ne tudja felemelni a kezét.

Most, hogy a fegyverek torkolata szegeződött rá, nehézkesen feltápászkodott, és rövid lábain elindult a csoport után. A többi rab jóval nagyobbakat lépett nála, ezért kezdett lemaradni. A sort záró rohamosztagosok azonban kellően fenyegetően meredtek rá (Kermorwan legalábbis így érezte), így igyekezett tovább gyorsítani totyogásán.

[Osmond Rumbachlen]

Kermorwan:

Az egész szállítmány emberekből áll, így elég feltűnő egy hátul kullogó jenet... Mégis, a rohamosztagosok nem tesznek megjegyzést rád; mintha nem is érdekelné őket, hogy kit kísérnek be a börtönbe. Valószínű olyan sűrűn jönnek az újabb és újabb szállítmányok, hogy már nem érdekli őket, ha valaki kilóg a sorból.
Ha nagyon lemaradsz, belédrúgnak egyet, de jobban nem bántanak, amíg nem állsz ellent.

Amint átléptétek a széles kaput, a kinti vörös fény helyét átveszi a benti hideg, zöldes árnyalatú világítás. Mintha két külön világ lenne...
A rohamosztagosok beterelnek titeket egy szűkösebb szobába, majd magatokra hagynak. A hosszúra nyújtott csendet (és az érthetetlen motyogásokat) végül az töri meg, hogy az ajtó ismét kinyílik. A küszöbnél megállva egy tiszt lép előre, és anélkül, hogy neveket használna, rámutatással hívja ki a rabokat a szobából. Így több kisebb csoporta lesztek osztva, amiket aztán külön-külön kísérnek el a katonák.
Mikor feléd mutat a tiszt, két másik férfi mellé oszt be. Két egészen átlagos termetű férfi mellé, így szerencsére nem magasodnak annyira föléd. Hármótokat körbevesznek a fegyveresek, és egy lökéssel elindítanak az egyik lift irányába.
A további csoportosztást már nem látod.

[#46961]

Kermorwan, miután megérkeztek a celláéban, úgy dönt, állva marad, különben plusz erőkifejtés lenne számára felállni. Így, mikor végre kijelölik a cellatársait (legalábbis valószínűleg erre való a szelektálás), szó nélkül ered a két ember nyomába.

[Osmond Rumbachlen]

Kermorwan:

A kis csopoprtot beterlik az egyik teherliftbe. Amíg utaztok lefelé ( a gyomrod mozgásából állapíthatod meg az irányt), az egyik őr beszélni kezd:
-Szerencsétek van: éppen vacsoraidőre értetek ide. Egyenlőre megkapjátok a cellátokat, aztán nemsokára mehettek is enni. Hatan lesztek egy helyen, szóval jobb lesz, ha megszokjátok egymást. Az egyenruhát -erre a szóra a többi katona halkan elröhögi magát- még étkezés előtt megkapjátok.
Mikor megérkeztek a megfelelő emeletre, a lift ajtaja kitárul, és egy viszonylag széles folyosó tárul a szemetek elé. A megvilágítás itt is ugyanolyan zöldes. (Ha jobban megnézed, a fény valami furcsa, izzó kristályból árad.) Úgy 50 métert legyalogolva megérkeztek a cellákhoz, amiket energiafalakkal különítettek el a folyosótól. A rabok között mindenféle furcsa párosítást látsz: van, hogy a sok férfi között feltűnik egy-egy nő, vagy a cellatársak fele ember, a másik fele non-human. Úgy tűnik, a beosztásnál nem igazán érdekelte a birodalmiakat a rabok neme, vagy faja.
-Megérkeztünk. -jelenti ki az a katona, aki az előbb is beszélt hozzátok, azzal betessékelnek titeket a cellátokba.
Odabenn valóban vannak még hárman: egy öregedő rab gubbaszt az ágya sarkában, és még csak a fejét sem emeli fel, amikor a cella kinyílik; a másik kettő azonban kíváncsian méregetni kezdi az érkezőket. Az egyik magas, nyúlánk férfi, a másik egy középkorú, jó erőben lévő whiphid.

[#46961]

A jenet orra (és vele együtt bajusza is) néhányszor idegesen megrándul, ahogy bizalmatlanul méregeti újdonsült lakótásait. Egyáltalán nincs ínyére, hogy nála nagypobb, és feltételezhetően erősebb lényekkel legyen egy helyre zárva. Vesz néhány mély levegőt, és megfordulva fölfelé nyújtja kezét, hogy a rohamosztagos lekattinthassa róla a bilincset...

[Osmond Rumbachlen]

Kermorwan:

A katonák leveszik mind a hármótokról a bilincset, aztán kilépnek, és aktiválják a falat. Együtt maradtok hatan.
Két veled érkezett társad (egy borostás, ápolatlan férfi és egy izmosabb, kopasz és szakállas) lassan megindulnak a szabadon hagyott priccsek irányába. A cella régebbi lakója, a magasra nőtt férfi az első, aki megszólal:
-Nézzétek má', egy óriáspatkány. -mutat feléd- Ilyet még nem láttam.
-Fogd be. -morogja röviden a whiphid, aztán visszafordul eddigi elfoglaltságához: egy fogpiszkálóval szedegeti a piszkot a karmai alól.
-De tényleg, ez érdekes. Te beszélsz is? -vigyorog rád a férfi, aki még ülve is föléd magasodik. Hangjából nem érződik rosszindulat, csupán érdekli az új faj- Hogy hívnak?

[#46961]

- Patkány a nénikéd. - szól vissza csípősen Kermorwan (kissé pöszén, de érthetően formálja a galaktikus alapnyelv szavait), miközben csuklóiba próbál újra vért maszírozni. Bár szavai nyersek, nincs mögöttük valódi felháborodás: őszintén szólva még hálás is, hogy valaki megszólította, és nem egyből a prédát látta benne. - Jenet vagyok és Kermorwan a nevem.

Kezeibe végre kezd visszatérni az élet, így átmasírozik a szobán, és letelepszik az utolsó gazdátlan fekvőhelyre.

[Osmond Rumbachlen]

Kermorwan:

-Ez haláli! -nevet fel a nyúrga férfi- Egy beszélő patkány, és még pösze is!
Kicsit még elröhögcsél az új jövevényen, de aztán látva, hogy a jenet inkább szótlanul a priccsére telepszik, lassan abbahagyja.
-Ne haragudj, de rég szórakoztam már ilyen jól... -végre visszacsendesedik, de a vigyor nem lohad le a szájáról- A cellatársaim nem éppen szórakoztatóak.
Rámutat a gubbasztó öregre, és a nagydarab whipidre, aki erre felmorran; de a férfi fel sem veszi a dolgot, inkább folytatja:
-Én Johan Bla'khil vagyok, örvendtem. És a másik kettő?
Szemével a két veled érkezett rabra néz. A borostás férfit nem is érdekli a kérdés: ő már kényelmesen elhelyezkedett a helyén, és nem vesz tudomást a többiekről. A másik azonban, ha szűkszavúan is, de reagál a kérdésre.
-Jack.
-Nos akkor, Jack és Kermorwan, mért kerültetek éppen ide, ebbe a hatalmas, nem is létező börtönbe?
Johan beszédes embernek tűnik. A cellában talán ő a legnyíltabb, és legszimpatikusabb egyén - ugyanakkor valamiért őt is letartóztatták, így ki tudja, vajon mit rejt a mosolya?

[#46961]

- Loptam. - feleli Kermorwan egyszerűen, és ezzel le is tudná a beszélgetést, azonban szöget üt a fejében a férfi egyik szófordulata. - Mit értesz az alatt, hogy nem létező?

[Osmond Rumbachlen]

Kermorwan:

Jack csak vállat von, nem igazán akar erre a kérdésre válaszolni. Johan azonban már rád figyel.
-Tudod egyáltalán, hogy hová hoztak titeket? -kérdez vissza sokatmondón.

[#46961]

A rágcsáló elgondolkodva mozgatja bajuszát. Ezen eddig nem is töprengett. Az biztos, hogy Corleiiát elhagyták, de hogy pontosan hova jöttek, azt nem közölték vele.
- Az igazat megvallva nem... hová?

[Osmond Rumbachlen]

Kermorwan:

Johan izgatottan közelebb hajol, mint aki nagyon bizalmas információt készül közölni:
-Igazából nagyon nehezen lehetett megtudni az igazat... Tudod, az őrök nem túl beszédesek, a rabok meg fecsegnek össze-vissza... De végülis mi már tudjuk, hogy a Kesselen vagyunk. -készségesen el is magyarázza, amit eddig megtudott a helyről- Ez egy tök lényegtelen bolygó, ahonnan a gazdagok kedvelt drogját termelik. Úgy hívják, fűszer. Ezt csak azért tudom, mert minket küldenek ki, hogy kiássuk a földből. Hallod, az biztos, hogy az ember soha nem gondoná, hogy itt börtön is van!

[#46961]

A jenet elgondolkodott a hallottakon. Ismerte a Kessel nevet, hisz az innen származó ismeretlen eredetű fűszer az egész Galaxis egyik legdrágább kábítószere volt. Végülis, logikus... a Birodalom ráteszi a kezét a bányákra, és titkos börtönt létesít, hogy aztán a foglyokkal termeltethesse ki az e glitterstim-et.

- Tényleg nem gondoltam volna, bár a Birodalmat ismerve akár eszembe is juthatott volna. Mindenesetre... tolvaj vagyok és nem bányász, nem áll szándékomban életem hátralevő napjait ásással tölteni. - közli cellatársaival tárgyilagosan, és máris a szökés egy lehetséges módján kezdi törni a fejét.