|
Post by Osmond Rumbachlen on Dec 18, 2007 18:46:37 GMT 1
Kermorwan:
Johan elgondolkozik a kéréseden, aztán egy kis idő múlva halkabban megszólal: -Éppenséggel vannak zsákok itt az étkezőben, de elég kockázatos akár egyet is megszerezni, ráadásul ha elkapnak, és mi is veled vagyunk, akkor mindanyiunkat felelősségre vonnak. Ami nem lenne jó, ha érted, mire célzok. Tudod, azt hallottam, hogy mostanában az őrök valami miatt könnyebben meghúzzák a ravaszt, mint egy hónappal ezelőtt. Az is előfordulhat, hogy azonnal lepuffantanak minket, ha rajtakapnak. -egy kis szünetet tartott, hogy érezd, komolyan beszél- Ezért, mielőtt megmondanám, hogyan szerezhetsz, én is tudni szeretném, minek neked az a zsák.
|
|
|
Post by Osmond Rumbachlen on Dec 23, 2007 12:01:55 GMT 1
Dormé:
Pár hónnappal ezelőtt kerültél ki egy magánzárkából a közösségbe. Mivel az arcod hasonlított Amidala királynőére, elszeparáltak, hogy senkinek se forduljon meg a fejében, hogy a királynő még él. Hiszen ez amúgy is képtelenség lett volna. Mostmár azonban olyan beesett és szürke lett az arcod, hogy senki sem ismert volna fel.
Még börtönbe érkezésedkor a saját társaiddal közös cellát kaptál, és amíg el nem fogytak mellőled a nabooiak, ez így is maradt. De többeknek legyengült a szervezete, és meghaltak. Másokat elvittek. Reményeid szerint elengedték őket, de valójában az arénába kerültek, az áldozat szerepét eljátszva. Egyikőjük sem élte túl. Így, mikor egyedül maradtál, elkülönítettek. Hosszú ideig nem maradt más beszélgető partnered, csak saját magad. Ha ki is bírtad ép ésszel, bizonyára szokásoddá vált hangosan megtárgyalni magaddal a gondolataidat - általában ez segít az őrület ellen, legalábbis.
Talán két hónap telhetett el, mióta újból társaságban vagy. Bár az idő itt csalóka, és megtévesztően lassan telik. A hideg fénnyel izzó kristályok pedig folyamatos fényforrást biztosítanak; nincs nappal, nincs éjszaka. A cellában, amely most otthont ad neked, csupán hárman laknak még rajtad kívül. A szűk kis kabin sokkal otthonosabb, mint a magánzárka, és ennek legalább energiafala van, ami viszonylagos rálátást biztosít a folyosóra. Sokkal-sokkal nyitottabb, mint a régi cella... És a hangok is beszűrődnek a kinti világból. A társaság azonban lehetne jobb is. Mind a három rab ember, de ebből egy a nő és kettő férfi. A nő elég jó erőben van ahhoz, hogy megvédje magát a zaklatásoktól, és innentől nem is érdekli más baja; de te annyira le vagy gyengülve, hogy semmit sem tehetsz az erősebb nem ellen. Az egyik férfi ugyan néha lefogja a másikat, de már ő is belefáradt a folyamatos verekedésekbe Mostanra az ő tekintete is fásulttá vált. A másik férfi már nem egyszer megerőszakolt. Egykor mind a hárman politikusok, vagy pénzesebb kereskedők lehettek - de ez a hely, ez a börtön állattá tette őket.
Az alvásból riadtan ébredsz arra, hogy az energiafal halk, egyenletes zümmögése megszűnt. A cellába őrök lépnek be, hogy felrázzanak titeket a kábulatból. -Gyerünk, emeljétek már a seggeteket! -méltatlankodnak közben. Itt a reggeli ideje. Aztán újból munka...
|
|
#46961
New Member
Szakember
Fogvatartott jenet!c!olive
Posts: 56
|
Post by #46961 on Dec 23, 2007 15:42:02 GMT 1
Kermorwan egy óriási nyeléssel tünteti el a műanyag étkészlet utolsó falatát. Bajusza gyors ütemben mozog föl le, ő pedig hátradől ültében, hogy kényelmesebben tudjon emészteni. Egészen halkan szól Johannhoz, igyekezve minimalizálni szájmozgását, hogy ne lehessen leolvasni, amit mond. - Mi jenetek, bármit meg tudunk emészteni, majdnem szó szerint. Így hozzájuthatunk néhány fölösleges adag kajához, amit a jó helyre elosztva szívességeket tudunk nyerni. Tudom, hogy új fiú vagyok itt, de segítsetek nekem, és talán jobb életünk lehet.
|
|
|
Post by Osmond Rumbachlen on Dec 23, 2007 16:23:34 GMT 1
Kermorwan:
Johan elgondolkozik a hallottakon. Eközben Jack, a kopasz, divat szerint nyírt szakállú férfi piszkálódva megjegyzi: -Ja persze, mert a te adagodból olyan sokat félre lehet tenni, mi? Johan úgy tesz, mint aki meg sem hallotta a férfit, és unottan rákönyököl az asztalra, miközben azért persze tovább falatozik. A mozdulat kellően hanyag volt, és hosszú karjainak köszönhetően teljesen eltakarja a száját a kamerák és a kíváncsi szemek elől. -Szóval ezért kell neked... De lehet, hogy zsák nélkül egyszerűbb innen kicsempészni az ételt. Bár persze valahol tárolni is kell... Szóval azzal akarsz szívességeket kérni? -egy kis szünetet tart, majd- Rendben, segítünk. De az első adagjaidat arra kell elpazarolnod, hogy visszafizesd nekünk ezt a segítséget, ugye tudod? -ereszt meg egy pajkos vigyort.
|
|
#46961
New Member
Szakember
Fogvatartott jenet!c!olive
Posts: 56
|
Post by #46961 on Dec 23, 2007 18:53:45 GMT 1
A jenet bajuszának szálai mulatságosan felkunkorodnak: ha ember lenne, most bizony diadalittas mosoly terült volna szét az arcán. Előrehajol, és az asztalra könyökölve öklére támasztja állát. - Kedves barátom, szerinted mit ettetek az imént? - feleli, célba juttatva az első kegyelemdöfést.
|
|
|
Post by Osmond Rumbachlen on Dec 23, 2007 21:31:01 GMT 1
Kermorwan:
Johan mosolya egy cseppet sem lohad le, sőt: -Felőlem ezt beszámíthatjuk első részletnek, de ennél persze többre gondoltam. Nem ér meg az életem egy negyed szenesre sült patkányt. Esetleg három heti ebédben megegyezhetünk. Ne feledd, nekünk is segítenünk kell, hogy meg tudd szerezni a zsákodat, és akár le is lőhetnek.
|
|
|
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Dec 27, 2007 12:33:02 GMT 1
A lány - aki már csupán afféle akarat és érzelmek nélküli élõhalott - kinyitja a szemét és elsõként távozik a cellából. Minden apró újdonságnak, mint például a reggeli, örül, persze a maga módján. Nem mosolyog, nem nevet, pusztán a szemében csillog valamiféle aprócska fény, egyetlen pillanatra. Persze ebben a sivár környezetben ezt senki sem veszi észre. Gépies mozdulatokkal követi az õröket a kantinba.
|
|
#46961
New Member
Szakember
Fogvatartott jenet!c!olive
Posts: 56
|
Post by #46961 on Dec 30, 2007 11:45:26 GMT 1
- Azért én sem gondoltam, hogy ennyivel szúrom ki a szemeteket. - felelte a rágcsáló önérzetesen, bár kissé artikulálatlanul. - Azt hiszem, mind ráérünk. Legyen négy hét, amit megkaptok, de cserébe szeretném, ismétlem, szeretném, ha más ügyekben is ki tudnátok segíteni.
|
|
|
Post by Osmond Rumbachlen on Jan 1, 2008 19:24:31 GMT 1
Dormé:
Mivel hamar felkeltél a helyedről, és szó nélkül elindultál, elkerülöd a további noszogatást. Az őrök láthatóan rossz kedvűek, mivel az egyik férfit (azt, amelyik nem egyszer szemet vetett rád) fenéken rúgják, mikor túl lassan áll fel a priccsről. Mikor mind a négyen összeszedtétek magatokat annyira hogy elindulhassatok, a katonák szidkozódva lökdösnek végig titeket a folyosón. Egy-egy elejtett mondatukból sejteheted, hogy plusz műszakot oszthattak rájuk, és fáradtak, ezért olyan nyűgösek.
A megszokott úton visznek titeket végig: a folyosó kanyarulata egy újabb, majd még egy és még egy folyosóba torkollik; végül egy teherlift vár titeket. A szokásos útvonal - de a lift nem mutat emeleteket, így sosem tudod, hogy vajon hanyadik emeleten vagy bezárva, vagy hogy hanyadik elemeten van az étkező. Csak annyit tudsz, hogy lefelé haladtok; gyomrod a liftben ilyenkor mindig a tüdődhoz nyomódik.
További folyosók várnak rátok, ám ezeken már nagyobb a nyűzsgés. Más csoportokat is az étkező felé terelnek. Nagyjából most lehet a váltás, de hogy az előző hatalmas tömeg vajon szintén reggelizett, vagy már ebédelt, esetleg vacsorázott? Ezt nem tudhatod. Végeztek az evéssel, és egy következő rabtömeget kezdenek el lassanként beterelni az étkezőbe.
A te csoportod (a nővel és a két férfival) még az elején bejut a terembe. Az étkező hatalmas tere még meg van telítve az előző turnus hátramaradt tagjaival. Körülbelül a felük már távozóban van, de a másik fél még javában eszik, vagy beszélget. Ti a távozók helyeit foglalhatjátok el, de előbb beállítanak titeket az egyik sorba, ami az étel felé araszol. Innentől számítva fél órád lesz rá, hogy megkapd az ételt, és megedd. Sokan eközben megtalálják egy-egy bajtársukat, szövetségesüket, ellenségüket, vagy épp valakit, akinek ismerős az arca, és beszédbe elegyednek. Mivel te szótlan, és magadnak való vagy, nincs igazán kivel beszélgetned. Egyedül állsz a sorban, körülvéve a rabok mocskos testével, a mogorva tekintetekkel, a fenyegető fegyverekkel és az éhséggel.
|
|
|
Post by Osmond Rumbachlen on Jan 1, 2008 19:31:48 GMT 1
Kermorwan:
Válaszodat hallva Johan elégedetten felszusszan, de ezt csak te hallod meg és Toola. -Maradjunk a három hétnél, a negyedik pedig előleg lesz a további kölcsönös együttműködésre, mit gondolsz? -kérdezi- Persze minél több segítséget kérsz, annál többet kérünk mi is cserébe, de azt hiszem, ezt nem kell neked elmagyaráznom.
|
|
|
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Jan 2, 2008 14:54:16 GMT 1
A lány ezeket a reggeli szertartásokat meglehetõsen riadt pillantásokkal éli végig. Az évek során teljesen behódolt az itteni körülményeknek. Mindig szó nélkül, a lehetõ leggyorsabban engedelmeskedett, így a finomnak nem nevezhetõ reggelit is villámgyorsan tünteti el, ha végre hozzájut majd....
Persze szeretett volna õ beszélgetni valakivel, de általában úgy érezte: vadállatok veszik körbe - cellán kívül és belül egyaránt. Mindenesetre nem adja fel soha a reményt, hogy talán érkezik egy új rab, aki valamennyire legalább normális. Egyenlõre nem talált ilyet, bár minden étkezésnél alaposan körülnéz. Mikor lesz egyszer vége ennek a nyomorúságnak? Ki tudja...
|
|
#46961
New Member
Szakember
Fogvatartott jenet!c!olive
Posts: 56
|
Post by #46961 on Jan 3, 2008 13:39:47 GMT 1
Kermorwan hátradől a székén, és hasára szorítjha tömpe ujjú mancsait, majd elégedetten böffent egy halkat. Bajusza egy pillanatra sem hagyja abba a fürge táncot, ahogy beszél. - Most mondanám, hogy kezet rá, de a mozdulat túl feltűnő lehetne. Szóval maradjunk annyiban, hogy áll az alku.
|
|
|
Post by Osmond Rumbachlen on Jan 4, 2008 16:54:32 GMT 1
Kermorwan:
Johan hangosan nevet egy jóízűt - ebben semmi feltűnő nincs, vannak még néhányan, akiknek jókedve van, és egyre nagyobb a hangzavar is. Aztán előrehajol, hogy gyorsan bekapkodja a maradék ételt, mivel az étkező egy része felbolydult már: sok rabot indulásra ösztökéltek a falnál ácsorgó őrök. Rengetegen mozgolódni kezdtek, úgy tűnik, vége a turnusotoknak. Titeket még nem küldenek el az asztaltól, és sokan mások is maradnak még - körül-belül a fele a bent tartózkodóknak azonban már el kell, hogy hagyja az étkezőt. Bent a teremben még össze-vissza tolonganak, leadják a műanyag tálcákat a tányérokkal és egyébbel együtt, aztán kifelé menet már rendezett csoportokban vonulnak el (hála a katonáknak). -Rendben. -kezdi el a magas férfi halkan, teleszájjal, mintha csak rágna- Mikor kivisszük a tálcákat. Oda. -int a tekintetével egy irányba, ahol most éppen hatalmas tömeg van- A személyzet zsákokba szokta önteni a szemetet. Amíg a tálcákat viszik a mosogatóba, addig lesz időnk. Mi majd eltereljük a maradék ember figyelmét. -Ez marhaság. -fűzte hozzá Jack, akinek nem volt jobb dolga, hiszen már nem evett. -Be kell bújnod a sorompón, de nincs ám sok időd! A zsákok egy kupacban vannak, csak fel kell kapnod egyet. A tömeg majd takar valamennyire a kameráktól. -folytatja Johan zavartalanul.
Ekkor lövések hangja üti meg a fületeket. Az egyik sor felől halljátok, ahol már újabb rabok állnak az ételre várva.
|
|
|
Post by Osmond Rumbachlen on Jan 4, 2008 17:19:12 GMT 1
Dormé:
A sor lassan halad, az előtted ácsorgók pedig egyre idegesebben tekintgetnek előre. Alig telik el néhány perc, és az adagoló közelében verekedés alakul ki a fogjok között. Te messzebb állsz, de elég közel ahhoz, hogy lásd, mi történik: néhány politikai fogoly egymás torkának esik valami apróságon ("hé, ne lökdöss már, én voltam itt előbb!"), és szanaszét taszítják a sort. A verekedés nem olyan súlyos, mint az "egyszerű" foglyok között, akik a bányában edződtek, de így is elcsattan egy-két pofon. Az egyik rabnak kiesik egy foga, és többen a földön kötnek ki. Mivel a katonák nagy része az előző turnus zavartalan kiterelésével van elfoglalva, kicsit lassabban reagálnak a történésre, de mihelyst megjelennek, tüzet is nyitnak a verekedőkre. Hárman azonnal szörnyethalnak, ketten láblövést kapnak, hogy abbahagyják a rendbontást. A többi fogoly elborzadva lép hátrább, de ahogy az őrök rájuk emelik a lézerpuskákat, azonnal visszaállnak a sorba.
-Mindenki maradjon a helyén, és még egyszer ne forduljon ilyen elő! -hallod te is a katonáktól a parancsot. Az őrök ezután intenek a személyzetnek, akik közül néhányan kilépnek a biztonságot nyújtó sorompók mögül, és elvonszolják a halottakat. A két sebesültnek fel kell állnia a földről, és a saját lábukon kibicegni a teremből. Ők nem kapnak ma ételt, és meglőtt lábbal, segítség nélkül kell elbotorkálniuk a gyengélkedőig.
Ezután visszaáll a rend. Te is lassan sorra kerülsz. Főtt rizst és egy fél sült patkányt kapsz (felismerhető a fejéről), aztán továbblöknek a mögötted állók. Már csupán negyed órád maradt enni, a verekedés miatt. A legközelebbi szabad hely az egyik asztal felénél van, ahol meg is pillantasz egy olyan patkányt, mint amilyen a tányérodról vigyorog rád - csak ez nagyobb, rabruhában van, és él.
|
|
|
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Jan 4, 2008 17:39:00 GMT 1
Dormé megborzadva hátrál el a verekedéstõl, amennyire csak lehet, majd félig lehunyt szemmel "nézi" - sõt, inkább csak hallgatja az újabb lélekölõ eseményeket. A lövéseknél ösztönösen rezzen össze - ennyi év alatt sem tudta még teljesen megszokni az erõszakot.
Aztán az õrök valamelyest rendezik a helyzetet, a maguk embertelen módszereivel - bár lehet, hogy ezek a politikai foglyok nem értenek már másból Nem tudni ki, miért van itt.
A lány gépies mozdulatokkal veszi el az ételt, majd szinte fel sem nézve ül le az egyetlen szabad helyre. Nem tanácsos általában a vele szemben ülõre néznie, ha nyugodtan akar enni - ezt már megtanulta. Viszont periférikus látásával érzékeli, hogy mostani "asztaltársa" egészen különleges. Régebben azt mondta volna most, hogy "jé, megnõtt a reggeli és még él is", de most inkább csak felpillant a sajátos "patkányemberre".
- Sosem szoktam megenni - mondja halkan (inkább csak amúgy magának) és a tányérjáról undorodva rakja a tálca szélére a félig nyers állatot. Nem hazudott - ha patkány a menü, sosem eszi meg. Nem tudni milyen a vele szemben ülõ figura, bár kétségtelen úgy tûnik: talán békés jószág lehet.
Dormé még egyszer felpillant a patkányra - kissé talán túl kiváncsian is - majd gyorsan enni kezdi a kenyéradagot. Nem lehet már túl sok idõ hátra a reggelibõl...
|
|