A központi birtok

[Zagir Ordo]

- Ner vod. Vadásztál már medvére? - az újabb rövid "pihenő" alatt elhangzó gyors, egyszerű kérdés kimondottan váratlanul, mi több, kellemetlenül érinti a zabrakot.
A páncélos mandaloriak sisakjuk takarásában vigyorogva követik Beskar'ad példáját, míg a három újonc egyelőre csak figyel.. Báró azonban tanácstalanul tekint körbe, s igazán elveszettnek érzi magát.

- Képen már láttam. Egyet. - szólal meg végül, elárulva végre, miért is feszeng ennyire. Majd lecsatolja övéről testvérétől kapott ajándékát, a fénykardját - Ez használni fog ellene, jól sejtem?

[Tobbi Dala]

Tobbi Dala közelebb lépett az öregemberhez, majd kezeivel sisakjához nyúlt, és levette azt. Kopasz fején megcsillantak a környező fények, miközben fejet hajtott köszöntésképpen a birtok igazgatója előtt, és tradicionálisan köszöntötte őt.

-Su'cuy, Ner alor! Békével jöttem közétek, hogy beszélhessek a nemes Ordo aliit verde-vel! Üzenetet hoztam nekik!-majd várt, hogy Carlios miként reagál szavaira. Tudta, hogy jó páran figyelik messziről, minden bizonnyal kíváncsian. Elvégre elég ismert arca volt Tobbinak. Suprema igen magas vérdíjat tűzött ki a Védelmezők vezéralakjának fejére.

[Beskar'ad Ordo]

A birtokon

Az öreg Carlios szeme nem volt a régi, de a hangot azonnal felismerte, hisz azért nem először találkozott Te Gayiyli szárnysegédjével.
- Oh, bocsáss meg, Tobbi. A látásom már messze nem tökéletes. - hajtott fejet szánakozva - Hallgatjuk szavaid.


Néhány mérfölddel távolabb

Beskar'ad nem bírta visszatartani feltörő nevetését, és társai, de még az újoncok is jókedvűen csatlakoztak hozzá, egy pillanatra megfeledkezve helyzetük komolyságáról. Báró persze érezte, hogy jókedvük őszinte, és inkább zavarának szól, mint "tudatlanságának".
- Persze, tökéletes lenne. - mondta végül a veterán még mindig rázkódó vállal. - De azt hiszem kár lenne a bundáért. Csinálj te is egy lándzsát, utána elmondom, mi a teendő. És egyet se félj, ner vod. Először mind képen láttunk medvét.

[Zagir Ordo]

Báró hirtelen jött zavarán se a nagy nevetés nem segít, sem pedig az az apró, mégsem elhanyagolható tény, hogy nemes egyszerűséggel...nincs kése. Való igaz, hogy neki való fegyver lenne, de tulajdonképpen sose vette a fáradságot, hogy beszerezzen egyet.
Tétovázását, majd ezen hiányosságát látva azonban egyik újdonsült klántársa megszánja, s övéről leakasztja tartalék vadászkését a zabrak felé nyújtja azt:
- Aztán visszaadd majd este egy sör mellett, Te Szomorú Báró!
Gyors, hálás biccentés után Báró már neki is lát újabb rögtönzött fegyverének, s mikor végez, végighordozza tekintetét a társaságon. Látva, hogy már mindenki elkészült a maga lándzsájával, újra a csapat élére áll, s az egyre nehezebben követhető nyomok után még mélyebbre indul az erdőbe...

[Tobbi Dala]

Tobbi széles mosolyt varázsolt arcára, majd bal kezével az öregember jobb vállát szorította meg.

-Ugyan, Carlios, Ner Vod, nincs miért bocsánatot kérjél!-majd körbenézett a gyülekező embereken.

-Mond, Vod, hányan vagytok, akik csatlakozhatnátok Mand'alor hívó szavára hozzánk, Védelmezőkhöz? Ner Vod mindenkire számít ezekben az időkben!-nézett komolyan Carlios szemébe Tobbi.

[Beskar'ad Ordo]

A Birtokon

- Beskar'adon és frissen avatott testvérén, Zagiron kívül mintegy harminc harcra fogható korú férfi és nő, nem számolva azokat, akik túl idősek, vagy gyermekeik túl fiatalok. - hallatszik Carlios precíz válasza, majd rövid habozás után hozzáteszi, egyszerűen elhallgatva a tényt, hogy eltűnt fiának felkutatására indult csapat napkeltekor - Heten azonban Bes'iká-ékkal tartottak vadászni.