Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Apr 22, 2009 23:18:06 GMT 1
Ismét egymással szemben állnak hát a testvérek - immár kissé lestrapáltan, kapkodva szedve a levegőt, s izzadtan... Báró pedig ismét fegyvertelen, sőt mi több, ötlete sincs, hogyan s miként kellene végülis viselkednie ebben a helyzetben. Egyetlen megoldás jut hirtelen eszébe, bár kételkedik benne, hogy egyáltalán jó ötlet, de...Ordo mondta, adjon bele mindent! A dobszó, kisebb-nagyobb hangszerek és a biztató morajlás zöngésébe újabb hang kúszik be - lágy, duruzsoló zümmögés.. Báró arca kísérteties, mélykék derengésbe burkolózik, ahogy utolsó mentsvárát, a fénykardját előrántja. Hogy ezzel a fegyverrel hogyan fogja mozgásképtelenné tenni testvérét - úgy, hogy azért még életben is maradjon...hát a zabrak ezt a részt még nem tudja.
Azt mondtad, adjak bele mindent. - sugallja Báró tekintete Ordonak.
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Apr 23, 2009 8:07:52 GMT 1
Mikor a kéken vibráló energiapenge felizzik a zabrak kezében, a dobok jól hallhatóan kihagynak egy ütemet. A nézők seregén megdöbbent morajlás fut végig, ahogy a mandaloriak egy emberként levegőért kaptak. A legtöbbjük túl fiatal volt, és mindeddig valószínűleg csak hallásból ismerte a legendás fegyvert.
A mando'ade és a Jedik között történelembe nyúló ellentét feszült. Számtalan háborút vívtak egymás ellen, de a harcos nép mindannyiszor méltó és nemes ellenfélnek ismerte el az azóta letűnt Köztársaság védelmezőit. Számos Jedi esett el mandalori fegyvertől az évezredek folyamán, és ugyanez fordítva is igaz volt. Ráadásul, bár a fénykard áthatolt a Galaxisban ismert anyagok legtöbbjén, a beskar, a mandalori acél, melyből a híres páncélok készültek, nem tartozott ezek közé. A harc tehát minden esetben kiegyenlített, és - többé-kevésbé - fair volt. Az ellenszenv nem a háborúban gyökeredzett, hanem egész másutt.
Az Erő volt az, ami a mandaloriak szemét szúrta, ez a láthatatlan, megfoghatatlan fegyver, amely ellen nincs védelem, nincs felkészülés; tisztességtelen előny. És most, több mint két évtizeddel Galidraan után, egy Jedi rántott kardot egy mandalori ellen - a saját anyabolygójukon. Ez sértés volt, melyet mindenki meg akart torolni. Bár a kört alkotó harcosok a rituálé miatt egytől-egyig fegyvertelenek voltak, mégis egy emberként mozdultak Báró irányába, szűkebbre vonva a párbajteret a két jóbarát körül.
Ordo azonban résen volt, hiszen erre a percre készült a párbaj kezdete óta. Nem akart egy ilyen fontos dolgot eltitkolni klánja előtt, és úgy érezte, ezzel az igazsággal Bárónak is tartozik: ha bebizonyítja érdemét, megkapja a neki járó helyet és elismerést, függetlenül attól, mit is rejt a múltja. - ÁLLJ! - eresztette ki hangját Beskar'ad, elszakítva tekintetét a kékes fényaurában álló zabrakról. - A gai bal manda szent rituálé. Nem avatkozhattok közbe. - De ez egy Jedi.... - riposztolt egy gyerekhang. Valamelyik ifjú nem tudta befogni a száját. - Tudom. És "ez" a testvérem.
Szórványos, bizonytalan, de helyeslő mormogás kélt az idősebb mandaloriak között. Bár a külvilág számára vadak és kegyetlenek voltak, a saját törvényeikhez mindig is tartották magukat. És ezek közül a legfontosabb a Resol'Nare, a Hat Cselekedet volt - melyekhez ha valaki tartja magát, mandalorinak számít. Báróra öt már igaznak bizonyult, a hatodik - a gyermekek nevelése - pedig érthető okokból sokaknál csak felnőttkorában bizonyosodott be. Arról pedig nem szólt a törvény, hogy egy mandalorinak nem lehet fénykardja. Beskar'ad folytatta a beszédet. - Megmondtam, hogy nem úgy harcol mint mi, igaz? Mégis, ő, az Erő birtokosa az, akiben bármikor megbízhattam, akire bármikor számíthattam. Az első és egyetlen Jango Fett óta.
Az Ordo klán tagja e szavak hallatán érezhető hangulatváltozáson mentek keresztül, a feszült légkör egyetlen pillanat alatt feloldódott. Lassan, egyenként visszatértek helyükre, és a viadal folytatódhatott - a dob és a többi hangszer ismét rákezdett, lassú, de egyre pergőbb ütemben. Beskar'ad ismét támadóállásba helyezkedett, de nem adta jelét, hogy meg akarna mozdulni. Az ő fegyvere rövidebb, és bár beskarból készült, a végtelenségig nem tud ellenállni a fénykardnak. Védekeznie, cseleznie kell. És végül győznie.
|
|
Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Apr 23, 2009 10:27:29 GMT 1
Báró kellemetlen előérzete, hogy testvére nincs egészen egyedül a Jedik iránt érzett ellenszenvével, sajnos igaznak bizonyul... Jobbra-balra kapkodva tekintetét mindenhol feldühödött férfiakat lát, gyűlölettől eltorzult arcokat ott, ahol percekkel ezelőtt bátorító pillantásokat, még korábban elismerő tekinteteket láthatott. A szerencsétlen zabrak egy pillanatig azt hiszi, menten meglincselik a feldühödött mandaloriak, de természetesen, mint ahogy számított is rá, Ordo kibeszélte a kellemetlen helyzetből. A gyilkos hangulat olyan gyorsan párolog el, mint ahogy az imént fellángolt, s a párbaj folytatódhat - megint csak szembe kell néznie testvérével.
Báró suhint egyet-kettőt fénykardjával, s egyre csak azon gondolkodik, mit is tehetne. A helyzet éppoly reménytelen, mint ezidáig, csak a mandaloriak gondolják, hogy Báró jól bánik a fénykarddal, a valóság azonban egészen más. És ebben a pillanatban megvilágosodik elméje! Hiszen Testvére is csak egyszer látta e fegyverrel a kezében, és akkor éppen disznó mázlija volt, s lekaszabolta démoni ellenfelüket! Mindennek tetejébe Ordo magát a küzdelmet nem is látta, hiszen éppen arrébb lett tessékelve pár méterrel, s csak a végeredményt pillantotta meg! "Füst osztva fénykard egyenlő három! Áháááá!" - Ordo nagyjából ennyit tud Báró és Füst párbajáról, s most talán kihasználhatja, hogy mindenki azt hiszi, jó kardforgató.
A gondolatmenet végigsuhan agyán, s a zabrak menten akcióba is lendül - ha sikerül kicseleznie Ordot, most eldőlhet a harc. Mivel fegyvere jóval hosszabb, testvére védekezni próbál majd, kitérni, s végül gyorsan közel kerülni, hogy belharcban ismét harcképtelenné tegye. Az újabb elkeseredett próbálkozáshoz Báró immár mindent bevet, minden erejét beleadja. Újabb fénykard-suhogtatással próbálja elbizonytalanítani ellenfelét, ezúttal keresztben a mellkasa előtt forgatja meg prszor fegyverét, majd egy széles, halálos ívű de jól védhető csapást indít meg jobbról, testvére bal válla, pontosabban a nyaka felé. Miközben karja lendül, lábait kissé berogyasztja, s felkészül a valódi támadásra - az utolsó, reményei szerint döntő ütésre. Testvére számításai szerint vagy hátrál - esetleg oldalra ugrik - vagy belép a támadásba - hogy ő is hasonlóképp cselekedjen - vagy pedig hárít... Mindegyik esetben Báró valódi támadásával kell szembenéznie: ökölbe szorított bal kezének pörölyszerű csapásával! Nem hiába görnyedt össze ugyanis, ugrásra készült, s egy pillanattal azután, hogy a fénykarddal lesújtott, nekiindul - mintha puskából lőtték volna ki, hatalmas ugrással, testsúlyát és teljes erejét beleadva indítja meg öklét alulról Ordo álla felé!
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Apr 23, 2009 17:12:17 GMT 1
Bár megmásíthatatlan tény volt, hogy Ordo még nem látta Bárót fénykarddal küzdeni, leszámítva talán azt a néhány pillanatot, mikor még nem a hangárban, hanem az Exocronia egyik folyosóján, először ütköztek meg a Füst nevű démonnal; de Beskar'ad sokkal régebben űzte a harc és háború művészetét - már akkor mestere volt a lövészetnek és a késhajításnak, mikor a zabrak még csak első bátortalan lépéseit tette.
Ráadásul, ha nem is küzdött még így testvére ellen, Jedivel volt már dolga - Galidraanon és néhányszor utána is. És bár a harcmodorukat nem ismerte behatóan, Báró széles ívű, túllendülő vágásaiból érezte, hogy nem túl gyakorlott e fegyver forgatásában. Ami jó, mert bár a szinte kontrollálatlanul suhogó plazmapenge halálos veszélyt jelent, főleg, hogy a mandalori most nem visel semmiféle páncélt - de Báró képzetlenségét most az előnyére tudná fordítani.
Úgy lépett a támadás elé, hogy tudta: Báró szintúgy tisztában van a gyengéivel - vagyis azok egy részével - és a lesújtó penge minden bizonnyal egy másik, valódi támadás előkészülete. A tőr pengéjével kanalazó mozdulatot tett. A két penge találkozott, és különös hangot hallatott. A mandalori acélból készült fegyveren vékony, kormos réteg képződött a másodperc leforgása alatt, de ellenállt a jetiikadnak. Aztán Beskar'ad, egyidőben azzal, hogy ellenfele leeresztette a súlypontját, félrelökte a pengét, és a felfelé szökkenő zabrak irányába rúgott.
Báró lendülete elemi volt, de a vasalt orrú bakancs még azelőtt érheti el mellkasát, hogy ő kartávolságon belül juthatna.
|
|
Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Apr 24, 2009 0:05:17 GMT 1
A lendülő láb farkasvicsort csal Báró arcára, s testvére olyan elszántságot láthat tekintetében, mint a Füsttel vívott csatájuk alkalmával. Két jól kiképzett katona ront most egymásra! Ordo csizmája megállíthatatlanul robog a zabrak mellkasa felé, s jól kiveheti fivére pillantásából, hogy történjék bármi, ő sem fog meghátrálni, és beviszi azt az ütést. Báró lendülete már így is - az Erő mindennemű használata nélkül - olyan veszélyessé teszi a rúgást, hogy akár bele is halhat. Ennek ellenére az elborult bizonyítási vágy miatt Báró csak annyit tesz, hogy vállból még egy kicsit jobban belefordul az ütésbe - és így a rúgásba is - hogy legalább elérhesse Ordot.
Egyetlen csattanás hallatszik csak, s a küzdő felek hatalmasat hátrarepülve megadják magukat a fizika törvényeinek.
A két tökéletesen megtervezett, és tökéletesen kivitelezett támadás egyszerre talál be, s Beskar'ad Ordo és a Szomorú Szerelmek Bárója egyszerre terülnek el. Kinek bordái törtek-repedtek, kinek az álla repedt szét - kezüket-lábukat szétterítve fekszenek egy pillanattal a találat után, a dobszó és az éneklés végkifejletében, ami egy tomboló orkánt megszégyenítve éled újjá, s elcsendesedik, miután így felerősödött.
Mindkét fivér mozgásképtelen, de egyikük sem ájult - Ordo a gondolatra, hogy feltápászkodjon, majdnem búcsút int jóízűen elfogyasztott vacsorájának, hiszen az ütés egyenesen a legrosszabb helyen érte. Ha nem ilyen kőből faragták volna, azonnal eszméletét vesztette volna. Báró pedig kishíján szörnyethalt a mellkasát érő bivalyerős rúgástól, s ha nem is lenne sokkos állapotban, akkor se nagyon tudna mozogni.
Mindezek ellenér Báró, ha fájdalmasan is, de mosolyog. A feltörő üvöltésből - üdvrivalgás? - mer már arra következtetni, hogy a párbajnak vége.
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Apr 24, 2009 7:04:25 GMT 1
Bár a rúgás telibe találta a zabrak mellkasát, és eltérítette őt pályájáról, még pont sikerült annyira belefordulnia a támadásba, hogy telibe tarálja a mandalori állát- aztán elrepült, mint egy papírsárkány. Ordo még állt egy pillanatig, aztán a csapás ereje kifejtette hatását, és ő maga is a földre rogyott. A két jóbarát, a két fegyvertárs egymástól két-három lépésnyire, hanyatt fekve zihált a földön. Mindkettejüknek küszködniük kellett azért, hogy az oxigén valóban tüdejükbe jusson. A párbaj oly hirtelen ért véget, hogy a zenészek szinte elfelejtették lezárni szólójukat - egyszer csak néma csend lett. A közönség lélegzetét visszafojtva várta, fel tudnak-e állni a párbajozók, de végül bebizonyosodott, hogy a küzdelemnek nem lesz folytatása - ami azt jelenti, hogy Báró, fénykard ide vagy oda, döntetlent ért el egy mandalorival szemben, úgy, hogy nem hagyatkozott az Erő segítségére. Üdvrivalgás tört ki, a kör szétzilálódott ahogy az Ordo klán tagjai beözönlöttek, körbevették a sérülteket, a hónuk alá nyúlva feltámogatták, majd hirtelen a fejük fölé emelték őket. Először csak artikulátlan üvöltésnek tűnt, eszement hangzavarnak, de végül a nomádok megtalálták a közös hangot - és Beskar'ad rájött: énekelnek. Kandosii sa kyr'am ast, Troan teroch jetiise a'den, Duraan vi at ara'nov. Vode an, ka'rta tor. Kote. Az egyetlen versszak újra és újra megismétlődött, kánonban folytatódott, majd férfi és női kórus különült el benne. Közben a két jóbarátot visszacipelték a tűz mellé, és segítettek nekik helyet foglalni eredetin helyükön. Lassan aztán a falusiak is helyet foglaltak - az ősöreg csatadal, mely a Ka'rta Tor ( Egy Igaz Szív) címet viselte, csak ekkor halt el. Aztán Beskar'ad fájdalommal küszködve feltápászkodott. Ökölbe szorított kezében két meglazult, majd kihullott őrlőfogát tartotta észerevétlenül. Nyelvét elharapta az utolsó csapás miatt, száját megtöltötte a saját vérének fémes íze. De most már minden rendben. A fájdalom annak a jele, hogy életben van. És annak, hogy eljutottak mindkettejük életének egyik legfontosabb pontjához. - Ner Vode - kezdte a veterán. - Báró nem közülünk való, sőt. Egy másik korszakban talán az ellenségünk lenne. De ő már nem Jedi - a szívében nem.Beskar'ad sok mindent nem tudott Báró múltjáról, és nem lehetett biztos abban, hogy amit mond, teljesen igaz-e: hogy Báró valóban kapott-e formális Jedi-képzést, vagy kevéske hatalmához más úton jutott hozzá. De a következő szavak kulcsfontosságúak voltak, így szemrebbenés nélkül engedte meg magának a csúsztatást. - De láttátok őt. Oly elszántsággal, oly hévvel küzd, mint bármely mando'ad. Nem ismer félelmet, nem hátrál meg, és harcol, ameddig mozdulni tud.- Oya! - hangzott válaszul több tucatnyi torokból egy réges-régi harci kiáltás. - Érti és beszéli ősi nyelvünket.- Oya!- Hallhattátok, hányszor megmentette életemet - védte testvérét.- Oya!- Elfogadjátok-e hát magatok közé valónak, a cin vhetin nevében?- KOTEEEE! - a kiáltás az összes jelenlevő torkából egyszerre tört fel, kivéve Beskar'ad-ot és Bárót. Az ordítás előbb az épületek között vert hosszú visszhangot, majd felemelkedett a felhőkig, fel a csillagokig, szétkürtölve a Galaxisban: új mandalori született. És ezzel véget ért a rituálé. Egyszerű volt, tömör és lényegretörő, mint minden, amit a mandaloriak nomád népe valaha is tett. Ordo kihasználta a pillanatot, és visszaült helyére, hogy Báró fülébe súghassa, amit mondani akart. - A cin vhetin a feltétel nélküli toleranciát jelenti. Azt, hogy ha közénk állsz, többé nem számít a múltad. Semmilyen hibád, amit korábban elkövettél. Őrizd meg őket a szívedben, vod, de soha senki nem fog meghurcolni érte. A mandaloriak közül senki.A tömeg közben lassan szétvált, és utat engedett annak a fiúnak, aki Bárót korábban levezette a főtérre. Most, mint egy hadijelvényt, azt az állványt hordozta, melyre Al'verde Ordo páncélját feszítették. Egy másik ifjonc Beskar'ad saját sisakját hozta. A veterán ismét talpra kászálódott, magához vette mindkét sisako, és apjáét Bárónak nyújtotta, fejjel lefelé. Valakik villámgyorsan finom sört töltöttek a sisakok pereméig. - Ma új családra leltél, jó Báróm. Igyál hát a mi szokásaink szerint, buy'ce gal. - szónokolt ismét Ordo, két kézzel a szájához emelve a fejvértet. Aztán, mielőtt egyetlen hosszú kortysorozattal lehajtotta volna tartalmát, pereme felett még a nonhumánra vigyorgott. - Egészségedre, Zagir Ordo.
|
|
Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Jun 3, 2009 11:35:06 GMT 1
Az éjszaka folyamán nem először, Báró nem egészen érti, mi zajlik körülötte. Az elhangzó, ismerős, de rég elfeledett szavak furcsán hatnak rá. Zagir - a neve, amit már több, mint egy évtizede nem használ...nem is emlékszik a pillanatra, amikor Ordo hallhatta ezt a nevet. S valóban, egyetlen-egyszer hangzott el testvére jelenlétében, Báró régi társa, Balhorog szájából. Család. Család. A felé nyújtott sisakot hitetlenkedve emeli ajkaihoz, s vodját utánozva nagy kortyokban gyorsan elfogyasztja sörét. Aztán, nem törődve azzal, megsérti-e az ünnepség szent hagyományait, üdvözült vigyorral az arcán, karjait a magasba lökve hatalmas győzelmi kiáltással vonja magára a figyelmet! Beskar'ad Ordot félig átkarolva, másik kezében a sisakot feltartva áll, s csak üvölt, üvölt örömében, győzelmi mámorában. Kezdi megérteni, hogy nincs egyedül többé...
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Jun 8, 2009 15:00:52 GMT 1
A csatakiáltáshoz először maga Beskar'ad csatlakozik, majd újabb és újabb hangok, végül az Ordo klán együtt, farkasfalkaként vonyítják a holdat. Az ordítás hangereje csak fokozódik, egyre hangosabb, és hangosabb lesz, majd eléri a csúscspontot, és elhalkul valamelyet... csak hogy újabb hangnak, ősi vadászkiáltásnak adja át helyét, mely lüktetve, ismétlődve visszhangzik, mint a harcos mandaloriak szívdobbanásai. - Oya! Oya! Oya! Manda! Oya! Oya! Oya! Manda!
Mindez egészen addig folytatódik, míg végül mindenki kifogy a szuflából, és nevetve terül el a földön. A söröshordókat ismét csapra verik, hogy a kiszáradt torkokat legyen mivel megnedvesíteni. Perceken belül kedélyes beszélgetés alakul ki a nomádok közt, ki-ki a tűz mellett üldögél, mások csak szerteszét heverésznek a ledöngölt talajon.
Beskar'ad csak nehezen szedi össze magát, sérült bordáival nem volt túl jó ötlet a kiabálás. Oldalát szúró fájdalom gyötri, tüdeje ég a légszomjtól - szívét viszont a büszkeség lángja fűti. Nagy erőfeszítések árán feltámaszkodik, és közelebb hajol testvéréhez. - Zagir... a páncél.... - int kezével apja vértezete irányába, közben zihálva küzd meg minden kiejtett mondatrésszel. - neked adom. Al'verde... az apám... is ezt akarná. Kérlek öltsd magadra!
|
|
Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Jun 8, 2009 20:52:24 GMT 1
A hirtelen elfogyasztott sör, és a derekasan végigküzdött párbaj némiképp segít most Bárónak - nem kap sokkot, mikor barátja megkéri, hogy öltse fel apja, Al'Verde páncélját... Miután egy egész bűnszövetkezetet döntöttek porba Ordo páncéljának felkutatása érdekében, Báróban némiképp tisztázódott a mandaloriak vértjének valódi értéke. Nem is véletlenül nevezte a javíttatását lélek-foltozásnak... A sorozatos megtiszteltetések egyik döbbenetből a másikba ejtik, s kétségbe esik, méltó-e egyáltalán erre. Azonban testvére szava ezt erősíti, s ezek a mandaloriak...a családja immár, körülöttük is mind helyeslően bólogatnak, morognak.
- Azt hiszem, tudod jól, hogy nem érzem magam méltónak ehhez...én pedig abban vagyok biztos, hogy jobban megsértenélek, ha nem fogadnám el... Ígyhát, tegyünk így, s majd bizonyítok, ÚJRA és ÚJRA!!!
Ezzel a legközelebbi két korsóért nyúl, s az egyiket erővel vodja kezébe nyomja, s az újabb sör elfogyasztása után, Ordo instrukcióit követve nekiáll a szertartásnak.
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Jun 9, 2009 18:47:32 GMT 1
A két agyagkorsó hangosan csattant össze, majd a testvérek jóízűen italozni kezdtek. Mikor az edények kiürültek, Beskar'ad talpra küzdte magát, és jelezte testvérének, hogy ő is tegyen hasonlóan. A klántagok utat engedtek nekik, ahogy odasétáltak az Al'verde vértezetét tartó karcsú állványhoz. A mostanra jól ismert ifjonc takaros kupacba halmozva hozta Beskar'ad saját páncélzatát. Fiatal kora ellenére feltűnően sok szerepet vállalt a szertartás lebonyolításában - ez igen nagy megtiszteltetés volt egy gyermeknek; valószínűleg már kitüntette magát valamilyen módon.
A veterán lehajolt, és felemelte a beskar'gam első felöltendő darabját, a vibroszövet fegyverkabátot. Báró gyorsan rájött, hogy most utánoznia kell társát, így követte a példáját. Ordo némi nehézség árán magára öltötte a ruhadarabot, majd következett a mell- és hátvért. Komótos lassússággal rögzítette a csatokat, hogy vodja mindent pontosan utánacsinálhasson. A vállvértek következtek, ám ezek helyreillesztéséhez a férfinak kissé fel kellett emelnie karját, ami törött bordája miatt komoly fájdalmat okozott. Végül mindenesetre sikerrel járt.
A karvértek kicsit könnyebben mentek, és mivel ezután a lábszárvédők következtek, Beskar'ad hálásan ült vissza helyére. Miután a sípcsontját védő lemezek és a fémcsizma is a helyére került, az ágyékkötő, és a vele egybeépített fegyveröv következett. Ehhez ugyan ismét talpra kellett emelkednie, de viszonylag gyorsan megoldotta a problémát.
Ujjaival ismét végigfutott az összes illesztésen, ellenőrizte, hogy a helyükön vannak-e és tökéletes-e az illeszkedés, majd lehajolt, hogy felemelje a sisakját.
Mikor lefelé fordította, az utolsó néhány kortynyi ser toccsanva ömlött a talajra, és gyorsan felszívódott. - Hát.... ezt talán hagyjuk holnapra. - jelentette ki, általános derültséget váltva ki a többiekből. - Meg a tiéden amúgy is igazítani kell. - utalt a barátja koponyáját díszítő csonttüskékre.
|
|
Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Jun 13, 2009 12:30:01 GMT 1
Szép lassan, kényelmesen Báró, nem kisebb áhítattal mint testvére, utánozza a mozdulatait. Ahogy a páncél különböző elemeit magára ölti, különböző érzetek, megérzések kerítik hatalmába, s talán nem először a mai napon, kissé könnyes lesz a szeme. A vibroszövet az első, s békességre, nyugalomra talál benne. Zúzódásokkal tarkított teste szinte ujjongva üdvözli a jótékonyan rásimuló fegyverkabátot, s ismét az az érzés keríti Bárót a hatalmába, hogy mindenre felkészült. A mell- és hátvért csatákról mesélnek, s a zabrak kissé zihálni is kezd - hirtelen azt sem tudja, miféle harcot él át éppen... Áldozathozatal, bajtársiasság, dicsőség! Az érzések tomboló folyamként öntik el szívét.. A vállvértek az Ordo klán vezetésének a súlyával nehezednek most rá, s tudja, Beskar'ad apja derekasan látta el feladatait, igazságos, s jó volt, ahogy az egy mandalorihoz illik. A karvértek regéje az erőről szól, megtörhetetlen és elsöprő hatalomról, amely túlmutat a puszta fizikai korlátokon - egy klán erejéről. Mikor a lábvértjét illeszti helyére, ismét csatatéren találja magát, ahol sokszoros túlerővel szemben küzd maroknyi mandalori társával - s egy sem hátrál meg! A kitartás, a makacsság és az összetartás ereje. Végül pedig az ágyékkötő és a fegyveröv, az igazi férfi mindkét fegyverének őrizője. Aztán csak állnak egy pillanatig, egymásra tekintve, éppen hogy nem teljes harci díszben, s a sisakjukért nyúlnak. Ordo mosolyogva a földre löttyinti a megmaradt pár csepp sört, mire Báró derűsen felkacag.
- Hát.... ezt talán hagyjuk holnapra. Meg a tiéden amúgy is igazítani kell.
A sisakot a kezében tartva Báró immár nem harcot, dicsőséget lát. Testvérét látja, fiatal korában - játszani, dolgozni, edzeni - s az apa mindent elsöprő büszkeségét, szeretetét érzi, mi több, tiszteletet. Más szülőktől eltérően, Beskar'ad apja nem tekintett le fiára apai szeretetnek csúfolt megvetéssel, nem. Egyenértékűnek, örökösének tartotta, s tisztelte. Báró, szégyen vagy sem, Ordohoz lép, s mellvértjeik hangosan koppannak - testvére ugyanis egy hatalmas medveölelést kap. Elengedve őt az ölelésből, jobbjával karolja át a vállát, s az ünneplés hangjaiba ekkor érces kiáltás hasít, ami mindenkinek a fülébe eljut:
- Emlékezzünk Al'Verde Ordóra! Hatalmas ember volt, jó vezér, s jó apja testvéremnek! Sohasem fogom kiérdemelni, hogy páncélját viseljem, de halálomig azon leszek! Minden tiszteletem az Övé,nyugodjék békében!
Azzal, hogy jó példát mutasson, újabb korsó sörért nyúl, s inni, ünnepelni kezd.
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Jun 13, 2009 20:28:09 GMT 1
Báró köszöntőjét üdvrivalgás fogadja. A zabrak - a mandalori - telibe talált szavaival, és ha még kételkedett benne bárki, annak most belopta magát a szívébe. Néhány mondatával tökéletesen összefoglalta a mando'ade értékrendjét: a család és az ősök, a hősök tisztelete, valamint az, hogy mekkora értéke is van valójában a beskar'gamnak - a vértezetnek, melyről a klánszövetség tagjait a Galaxis majd' minden pontján felismerhetik.
Ezután már ténylegesen mindenki inni kezdett, perceken belül amolyan igazi össznépi mulatozás alakult ki. egyesek a megmaradt húst pusztították, mások a söröshordók tartalmára vetették magukat. A tűz mellett énekszó hangjai csaptak fel időnként, míg végül fél tucat harcos duhaj körtáncba kezdett a lángoszlop körött. Beskar'ad nem vette ki részét az örömködésből. Hátát az egyik ülőalkalmatosságként szolgáló rönknek támasztotta, és hagyta hogy a pihentető, gyógyítóó álom elnyomja őt. Ez volt az egyetlen mód, hogy kis időre megfeledkezhessen az őt kínzó fájdalomról.
Percek telhettek csak el azonban, mikor megzavarták őt szendergésében. A vén Carlios sántikált oda hozzá, és óvatosan megbökte őt mankójával. A veterán éber alvó volt, így szemei azonnal felpattantak. - Bes'ika. - suttogta, mintha nem akarta volna, hogy szavait más is meghallja. - Nem láttad Andreit? - Utoljára a kikötőben. Nem jött vissza? - Nem láttam. Pedig már órákkal ezelőtt vissza kellett volna térnie. - Elhoztuk a siklóját. Talán csak kényelmes tempóban jön. - Nem hiszem. Nem az a fajta, aki kihagyja a gai bal mandat. - Küldj el valakit siklóval a kikötőbe, hátha felszedi útközben. Ha nem, reggel felkutatjuk. Most túl sötét van, hogy bármit is kezdhessünk. - Rendben van. - felelte az öreg rosszul leplezett csalódással, de kénytelen volt belátni a fiatalabb harcos igazát. Mankójával az utat tapogatva távolodott.
Ordo feje a másik irányba fordult, szemei találkoztak Zagiréval. Nem tudhatta, testére mennyit értett a beszélgetésből, hiszen suttogtak, és a zabrak még nem beszélte hibátlanul a mando'a nyelvet. De Beskar'ad tekintetéből mindent kiolvashatott.
Valami baj történt.
|
|
Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Jun 14, 2009 12:35:14 GMT 1
Az ünnepi nyüzsgésben Báró valóban nem hallja a beszélgetést, Beskar'ad pillantása azonban mindent elárul. Testvéréhez lépve ismét két korsót tart jobbjában, s a földre kuporodik, szemben Ordoval. Miután leteszi a földre a kupákat, mélyen a másik férfi szemébe néz, s halkan megszólal:
- Mi a baj, vod? Történt valami?
Hogy mennyire is komolyan veszi a dolgokat, éppenhogy észrevehető csak, míg ugyanis félig ittas állapotát meghazudtoló ügyességgel cipelt két korsót is jobb kezében, baljával - némi takarásban - a fénykardját szorongatja...
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Jun 16, 2009 20:45:41 GMT 1
Ordo óvatosan igent intett fejével, jelezvén, hogy maga sem biztos még a válaszban. A két testvér végül ennyiben maradt, és csendben élvezték az este hátralevő részét. Nemsokkal éjfél után végül elcsitult a mulatozás, és a harcoskolónia tagjai visszavonultak szállásaikra. A település kovácsa előtte még megkérte Beskar'adot és Zagirt, hogy adják át neki a páncéljuk azon darabjait, melyek módosításra szorulnak: a humán mellvértjét és a zabrak sisakját.
A nap már magasan járt, mikor a két harcostárs felébredt, jópár órával elmúlhatott a napfelkelte. A kovács korán kelhetett - ő persze nem merült ki annyira, mint a párviadal résztvevői - mert a nála hagyott páncéldarabok az ajtó mellett díszelegtek egy alacsony széken. A felhasadt mellvértet szakértő módon foltozta meg, bár a fénykard okozta vágást nem tudta eltüntetni - örök mementó marad az, a Galidraanon elesettek emléke; Zagir sisakjára pedig ügyesen kis fémtüskéket toldott, melyekbe pont beleillettek a férfi fején található csontkinövések.
Úgy húsz perccel később már mindketten menetkészek voltak. Ordo ismét megmutatta társának, hogyan kell magára ölteni a vértet, és Báró már jóval könnyebben boldogult, mint előző este.Miután a "rituálét" letudták, kiléptek a szabadba, és Carlios otthonához siettek. A kpogásra szinte azonnal ajtót nyitott az öregember. - Van hír a fiadról, buir? - Semmi. Kiküldtem egy felderítőt, ahogy javasoltad, de csak hajnalban, és még nem ért vissza, - Szerezz nekem tíz embert. Ha a felderítő rossz hírt hoz, azonnal indulunk.
Carlios bólintott, majd elsietett, Beskar'ad pedig a testvéréhez fordult. - Hát, ner vod, nekünk sosem jár pihenőnap...
|
|
Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Jun 21, 2009 20:51:52 GMT 1
A reggel igencsak sietősre sikeredik, s a két jóbarát ismét teljes harci díszben indulhat útnak. Klánbelijük házánál aztán Beskar'ad-ra bízza a beszédet, s Báró csak a háttérben toporog, gyönyörködik a tájban.
- Van hír a fiadról, buir? - Semmi. Kiküldtem egy felderítőt, ahogy javasoltad, de csak hajnalban, és még nem ért vissza, - Szerezz nekem tíz embert. Ha a felderítő rossz hírt hoz, azonnal indulunk. Hát, ner vod, nekünk sosem jár pihenőnap...
Báró kicsit furcsán, pajkosan pillant társára, s játékos, gyerekes hangján kérdez vissza:
- Miért, netán van most valami dolgod? Én éppen ráérek...szerintem induljunk most!
Azzal jobb kezével az övéhez nyúl, s kihalászik valami apróságot, majd szép ívelten testvéréhez dobja. A kis tárgy fémesen csörren, s Beskar'ad talán meg sem lepődik, se Báró farkasvigyorán, se a hirtelen előkapott kulcson. A suhanó kulcsán.
|
|