Rhen Var (A Birodalom Pereme-szektor)

[Nathaniel A. Rosenberg]

A háborítatlannak immáron nem mondható tájon ismét elcsöndesedett minden. a kívülálló számára úgy tűnhetett, hogy a néhány másodperccel korábban kihunyt élet csak egy véletlen csupán és minden megy tovább, a maga lassú, ráérős tempójában. Azonban három ember törte a fejét azon, hogy miképpen is szabadulhatnának ki. Natenek semmilyen ötlete nem volt, igazából a szíve mélyén abban reménykedett, hogy a tapasztaltabb mesterek majd előrukkolnak valamivel. És valóban, Vyn Krace egy zseniális húzással próbálta meg a saját javukra dönteni a helyzet mérlegét.

Az ifjú Rosenberg ebben a feszült, várakozással teli állapotban azonnal megérezte, hogy az Erő, akárcsak a szél, feltámadt. Noha ez a láthatatlan energiamező mindig ott volt az ember közvetlen környezetében, az erőhasználók már öntudatlanul is felfigyeltek arra, hogyha valaki, akár csak a legcsekélyebb módon is, de manipulálta. A padawan elmosolyodott magában, rendkívül tetszett neki ez az ötletes megoldás és remélte sosem felejti el, hiszen egyszer, talán neki kell majd megmentenie a tanítványa életét. Függetlenül attól, hogy ez az esemény igencsak távolinak tűnt a jelenlegi helyzetben.

Míg Vyn a hóval próbálta elvonni az orvlövész figyelmét, addig Nate a saját testére összpontosította a figyelmét. Hagyta, hogy átjárja az Erő és felvértezze. Ennek segítségével képes volt sokkal gyorsabban mozogni, mint a képzetlen lények. Várta, hogy elérkezzen a megfelelő idő.

- Most! - hasított bele a némaságba, amelyet csak Rosenberg szívdobbanása tört meg eleddig.

A fiú nem teketóriázott, abban a szent pillanatban, ahogyan a vezényszó elhangzott, felpattant és megindult a rámpa felé. Minden erejét beleadta a sprintbe

[Veszély]

Mire a felkavarodott hó leülepedik, ti már biztonságban vagytok a hajó fedélzetén. Egyelőre ténylegesen elmúlt a veszély, hisz a dezintegráló fegyver mit sem ér szervetlen anyagok ellen, ahhoz pedig, hogy a merénylő esetlegesen nehézfegyvert vessen be a hajótok ellen - ha az illegális és igen drága dezintegrátorra futotta neki, néhány rakéta már nem is lett volna olyan nagy tétel - sokkal közelebb kellene jönnie, és ti időben értesülnétek róla a két droid révén.

Ugyanakkor Vyn Krae terve egyben hátrányba is juttatta a csapatot: eredeti célotok elérése igen nehéz lesz a hajó fedélzetéről.

[Nathaniel A. Rosenberg]

Csupán egy-két másodperc telt le aközött, hogy Nate teljes sebességgel elindult a hajó rámpáján át a biztonságot nyújtó fémgyomorba és hogy ténylegesen meg is érkezett. Nem figyelt az érkezésre, ezért a falnak csapódva kötött ki, szerencsére az agyonbélelt ruha megóvta, így egyetlen karcolás nem sok, annyi sem keletkezett a testén. Amikor lerogyott a földre, akkor tudatosult benne az, hogy még él. Az egész akció annyira szürreális volt, mintha nem is vele történt volna. A haláltól nem félt, az Erő létezése olyan megnyugtatóan hatott a fiatal lelkére, hogy amióta megkezdődött jedivé válása, azóta teljesen más szemmel tekintett a világra. Az élete utolsó pillanatára azonban mindig kíváncsi volt. Vajon tényleg létezik-e? Hiszen az azt követő pillanatban véget ér, nem tud rá emlékezni. Kellemetlen érzés kerítette hatalmába, de gyorsan túltette magát rajta. Noha megmenekült, a veszély még nem múlt el egészen.

Rosenbergék körbepillantott a hajó belsejében. Örömmel nyugtázta, hogy a többiek is túlélték, a kaland nem követelt újabb emberáldozatot. Azonban a nagy pihenésben az eszébe villant: mi lesz most? Mindenki az elmúlt néhány pillanat eseményeit dolgozta fel és pihente ki, ám a veszély még mindig odakint leselkedett. Az ifjú padawan tette fel elsőként a kérdést:

- És most?

Nem volt szükséges tekintetével kifelé inteni a hófödte pusztaságra, sőt a kérdést sem kellett volna feltennie, csak a feszültség lett elviselhetetlen az elméjében. Tudta, hogy a két tapasztaltabb férfi már lázasan gondolkozik a következő manőverükön. Kíváncsi volt, hogy ezúttal mivel lepik meg őt és remélhetőleg az orvlövészt is, aki igencsak nagy fába vágta a fejszéjét, amikor erőhasználók egy csoportját szemelte ki magának.

[Vyn Krace]

Az Erő által keltett örvény elszabadult. Krace egy pillanatra megszédült, mikor szabadjára engedte a nyers energiát. Nagy levegőt vett, majd felpattant. Alakja szinte elmosódott, mikor hihetetlen sebességgel a rámpa felé iramodott. Mögötte szárnyra kaptak a porhanyós hópelyhek és eggyé váltak az egyre ritkuló fehér hófüggönybe. Utolsónak érkezett a hajó biztonságot nyújtó belsejébe. A rámpa még csak akkor kezdett felcsukódni mögötte, mikor már a felmelegített raktér egyik kopár falának vetett háttal mélyeket lélegezve igyekezett állva maradni. A hatalmas intenzitású Erő, melyet uralma alá vont, megviselte testét. Kiverte a veríték és remegett, mintha lázas álmából ébredt volna. Lassan lecsúszott a fal mentén és guggolva tekintett maga elé a szürke padlózatra szaggatottan, mélyeket lélegezve.

- "És most?" - hallatszott Nate ziláló hangját.

Felemelte fátyolos tekintetét padawanjára, de egyelőre nem válaszolt. Még remegő kezével, kissé erőtlen mozdulatokkal megszabadult téli ruházatának felső részéről. A sapka és szemüveg alól sápadt arca, karikás szemei és gyöngyöző homloka bukkant elő. Úgy tűnt egy pillanatra, mintha a corelliai éveket öregedett volna. Vett még egy nagy levegőt, majd lehunyta szemeit. Akadozó légzése pár pillanat múlva egyenletessé vált, fakó arcába vér szökkent, remegő teste lassan megnyugodott. Szemei felpattantak, majd ismét tanítványára, majd a másik mester felé pillantott.

- Pihennem kell. - mondta még kissé erőtlen hangon, miközben leszegte tekintetét.

Valami nem volt rendjén vele. Valóban nagyon megerőltető módon alkalmazta az Erőt, de ennyire nem lett volna szabad, hogy megviselje. Érezte, hogy teste ellenkezik minden mozdulatára, mintha az utolsó csepp erejét akarná felhasználni. Kellemetlen érzések keringtek benne, de tudta nem Rhen Var az, mely ezeket kelti benne. Erőtlenül felemelte fejét a raktér fényárban úszó teteje felé. Tekintete a távolba révedt, mintha a hajó felett, a bolygó atmoszféráján túl a csillagokat bámulná. Valami történt valahol, távol tőle. Valami, amely összekapcsolódott a benne keringő Erővel. Valami, amit nem tud megmagyarázni. Hiába próbált kapcsolatot teremteni az Erővel, hogy megragadja az ismeretlen eredetű, örvényként kavargó érzelmeket, képtelen volt rá. Maradtak az ismeretlen, kétségeket keltő érzések, és a tudat: valami szörnyű dolog történt odakint...

[Dev Slenn]

Dev aggódva nézte végig Krace mester megérkezését és szenvedését. Nem tudta mi történhetett vele, nem tudta mit érezhetett meg a másik Jedi mester. Egyetlen dologban volt biztos, hogy itt és most nem adhatják fel. Végre eljutott Rhen-Varra, végre választ kaphat kérdéseire, melyek idáig vezették őt és társait. Azonban valaminek történnie kellett. Krace mester ugyan nagy erőt szabadított fel, annak mégsem kellett volna ennyire kifárasztania őt. Dev azonban nem akarta az erőt használni annak feltérképezésére, hogy vajon hogyan segíthet Krace mesteren, hiszen nem tudta, van-e valaki odakint, aki képes érzékelni erejét?

Mivel a hajó biztonságos védelmében voltak, és R4 már jó ideje dolgozott az adatokon, legelőször is megpróbált utána járni, sikerült-e a kis droidnak találni valamit. Úgy gondolta jobb, ha most kicsit magára hagyja mestert és tanítványt. Mesternek és tanítványának különleges a kapcsolata. Legalábbis annak kellene lennie...
- Egy kicsit magatokra hagylak benneteket, de nem sokára visszajövök - mondta halkan, és nyugodt hangon, majd kifordult a raktérből. A pilótafülkébe ment, ahol HK épp a szenzorokkal foglalatoskodott, R4 pedig még mindig a dekódolással volt elfoglalva. Dev lehuppant a pilótaülésbe, és beindította a repulzorokat.
- HK segíts a gépet arra irányítani, amerről a lövés érkezett. Gondolom a rövidtávú szenzorok csak mutatnak valahonnan életjelet, és talán nem ez a legmegfelelőbb hely arra, hogy hosszú távon itt maradjunk. Végülis ez a bolygó igencsak nagy... - mondta Dev, miközben szépen lassan, óvatosan kiemelte a teherhajót leszállóhelyéről.

[Sieron Hemden]

A Dev Slenn mester, valamint Sieron által pilótafülkében tett látogatás igen rövid időn belül megtette a hatását, kiváltképp, hogy a két jedi a raktérben az átlagosnál magasabb hőmérsékletet szabályozott be a cél mielőbbi elérése érdekében. Egy nagyobb, bolygón való kiruccanás előtt nem ártott tudni, mi végezhetett az idegennel. A fagy, vagy esetleg más, rajta kívül álló tényezők. A fagyra bármikor fel tud készülni az ember, de egy külső támadás, amely váratlanul érhette volna a csapatot, mindenképpen óvatosságra intett. Hiába a gyermekkortól való tanítások, egy előre eltervezett csapdába besétálni úgy, hogy arról mit sem tudni, még a legképzettebbek számára sem hétköznapi feladat. Persze, ez a tézis igaz akkor is, ha az ember tudomást szerez a fondorlatról… mégis, úgy belesétálni már a saját döntése, amelyet felelősségteljesen képes meghozni az ismeretek fényében.

A fűtés kellő beállítását követően a padawan szavak nélkül, némán követte mesterét a raktérbe, majd ott kissé oldalra húzódva figyelte ahogyan a két mester diskurzusba kezdenek. Igyekeztek megfejteni a férfi kilétét, esetlegesen egyebeket megtudni róla az irataiból kiderülteken túl. A test nem nyújtott valami szép látványt, bőre fakó volt, helyenként pedig nyálkás a még olvadozó hó és jég miatt… mellkasán azonban jól kivehetően tátongott az égésnyom, amely egyértelműen jelezte, magasabb pontról lőttek rá, mint ahol megtalálták. A lövés a kulcs-csont alatt hagyott nyomot, és jól láthatóan lefelé tartott, ez pedig azt jelentette, hogy a férfit szívlövés érte. Azonnal szörnyet halhatott, semmit sem tehetett már… a pontosság arra engedett következtetni, hogy még csak fel sem tűnt neki célba vették. Arról nem is beszélve, hogy a merénylőnek noha kellő ideje volt a célzásra, igencsak kifinomult érzékekkel kellett rendelkeznie. A legközelebbi hegyvonulat távolságából ítélve igen képzett lehetett, vagy droid, egy üres gép, amelynek soha nem remeg meg a keze, és nem kérdőjelezi meg az emberi értékeket… mert számára nem is léteznek. Parancsot teljesít, pont.
- Talán egy mesterlövész a hegyvonulatról? Azt mondtad, mintha látni is véltél volna valamit...
Sieron továbbra sem óhajtott megszólalni, hagyta, hogy Dev és Krace mesterek kellő figyelmet fordíthassanak a test vizsgálatára, de a kérdés pillanatában a másodperc egy töredékére Natre tekintett. Nem emelte meg a fejét, nem is mozdult meg. Úgy álldogált, ahogyan percekkel ezelőtt is… karjait összefonva a mellkasán a raktér oldalfalát szövő hálószerű anyagnak dőlve figyelte az eseményeket.
- Lehetséges, bár ehhez túl messze vannak innen a hegyek. Ilyen pontosan, olyan messziről csak nagyon kevesek képesek egy ember méretű célpontot eltalálni… hacsak… hacsak nem egy igen képzett fejvadász, esetleg katona…, vagy egy, az Erőben jártas személy az illető. Egyik lehetőség sem kecsegtet semmi jóval a számunkra…
Midőn Krace mester is válaszadásba kezdett padawantársa gondolatait továbbvéve, kékellő íriszei a jedire szegeződtek. Úgy festett, a corelliai osztotta gondolataiban megszületendő véleményét.

Pár pillanatra csend állt be a beszélgetés folyamában, a két mestert a lövés elemzését követően ismét lekötötte a test vizsgálata. Nem kellett túlzottan sokat várni, míg ismét megtört a csak pillanatokig uralkodó szótlanság.
- Ezt a fajta adattáblát kizárólag Jedik használták. Ilyen típust használtunk mi is a háború idején.
A szavak ejtésével egy időben egy szürkés kis adattábla jelent meg a mester kezében. Sieron a test túloldalán állt ugyan, de látta az eszközt, és azonnal örvénylő emlékek kerítették hatalmába. Vyn Krace-nek igaza volt, afféle adattáblát rengeteget látott még egykori mestere, Riegon kezében, mi több, megfordult sajátjában is. A férfi sokszor használta személyes feljegyzésekre, esetlegesen a Templom felé küldendő információk tárolására. Kész történeti mappa volt, legalábbis az a példány, amelyet jómaga vezetett. Az idegen testről nem lehetett tudni, valóban Jedi volt-e, hiszen erre utaló nyom a vére, amely midi-chlorianokat tartalmaz… azonban halála beállta után az minden bizonnyal felszívódott… még a fagy konzerváló hatása ellenére is. Érdekes lenne beleolvasni, abból kiderülne, a tulajdona volt-e a szerkezet, esetlegesen más úton jutott hozzá.
- Akkor ha jól értem...vagy Jedi vagy elvette valakitől? Lehet rajta vérvizsgálatot végezni ebben az állatpoban?
Sieront Nathaniel padawan szavai rángatták vissza a valóságba. Egy pillanatra elveszítve az időérzékelését kérdőn tekintett körbe, még a hálótól is ellökte magát, úgy figyelte tovább az eseményeket. Magát a kérdést fel sem dolgozta, annyira benne voltak még a múlt eseményei, mert akaratlan, de eszébe ötlött, amikor egykori mestere a kezei között halt meg. Talán a mesterek, de még Nate is érezhették ezt a körötte vibráló erő szálaiból. Tény, a fiatalt már nem rázta meg annyira a múlt, képes volt kezelni azt, de Riegon közel állt hozzá.
- Nem tudjuk ezt már megállapítani. A halál beállta után csak bizonyos, igen rövid ideig lehet érdemben vérvizsgálatot készíteni. A halál beálltakor a midi-chloriánok elkezdenek lebomlani a vérben. Egyebekben nincs megfelelő szerkezetünk ennek kimutatására, még ha a hírtelen fagyás következtében valamennyire fenn is maradt a vér szerkezete, és nem károsodtak olyan mértékben a kristályosodás következtében…
Helytálló válaszadás volt, melyet követően Krace mester gyakorlott mozdulatokkal keltette életre az adattáblát.
- Kódolva van a tartalma. Szükségünk lenne egy kódtörőre. Nem tudom, hogy vagytok vele, de a képzésem folyamán apró hiányosságból kifolyólag elfelejtettek a bináris és hexadecimális kódolásra, valamint kódfeltörésre megtanítani...
A mondatok kiejtését követően szint várni sem kellett, az eleddig csendesen szemlélődő Slenn mester szólalt meg.
- R4, gyere a raktérbe, kérlek, van egy feladat számodra.
A kommon még hallható volt az asztro droid halk csipogása, amely egyet jelentett az „igen” kifejezéssel.
- Mester, adjuk oda R4-nak a cuccot. Biztos vagyok benne, hogy megfejti a kódot és dekódolja az adatpadot.
Az apróság megérkezését követően csatlakozott a szerkezetre, majd hozzálátott az adatok dekodolásához, jelezve a mester számára, nem kell túlzottan sokat várni. A kódok egyszerűen bizonyultak számára, de még így is legalább negyed standard óra, mire végez a sérülésmentes vizsgálattal.

Minthogy az idő elegendőnek bizonyult, Dev az halottra tekintve úgy látta helyesnek, ha a hajót érzékelőkkel veszik körül, bármi történjen odakint, tudjanak róla, mielőtt a veszély fenyegetővé válna. Sieron lett felkérve, hogy a hajóban maradjon, amíg a kis csapat a dolgát végzi odakint, bármi haladás van, azonnal jelezhessen. Dev Slenn, Vyn Krace mester, valamint Nate ismét felöltötték a thermo-öltözékeket, beállították a fűtésüket, majd nekiláttak az út és feladat megvalósításának. Az ifjú kikísérte a csapatot a rámpáig, majd megvárta, míg sziluettjüket elnyeli a táj. Halk, de hallható sóhajjal indult meg a raktér irányába, hogy ismét társaságot adhasson az asztro-mechanikai droid számára. Természetesen tudta előre, hogy nem fogja zavarni… még akkor sem, ha droid lévén egyszerre több dologra is tökéletesen képes figyelni. Helyette leül majd vele szembe, és meditál kicsit a helyzetet összegezve magában.

A helyiségbe érve a test mellé lépett, hogy jómaga is végigmérhesse még egyszer. Persze tudta, a két mester tökéletesen átvizsgálta már, azért jómaga is megszemlélte mindent a szemnek, semmit a kéznek elv alapján. Ezt követően az adattáblával foglalkozó droid elé lépve lótuszülésbe helyezkedett, és halovány, kissé keserédes mosollyal lehunyta szemeit. Nem akart az erőhöz nyúlni, tudván, valaki lehet a bolygón rajtuk kívül, és amíg nem ismeretes a kiléte, hivatása, nem engedhetik meg maguknak a luxust, nehogy idejekorán felfedjék kilétüket. Egyszerűen csak elmélkedett… gondolatokat elemzett…aztán… mintha valami hirtelen tőrt vésett volna a szívébe, és megforgatta volna… úgy pattantak fel szemei, mintha valami hirtelen felismerés vezérelte volna. Mély levegőt véve dőlt hátra, az erőben zavar keletkezett, hatalmas űrt szakítva ki maga után… szörnyű dolog történt, de nem tudta, mi lehet az. Balját a hűvös fémpadlóra téve lökte el magát jelenlegi helyzetéből, és közel fél métere onnan már álló helyzetben érkezett meg, nem késlekedve, azonnal a rámpa irányába szaladva. A raktér ajtajából, noha nem tekintett hátra, még visszaszólt.
- R4, folytasd a munkát!
A rövid szakaszt olyan gyorsan tette meg, amennyire csak tudta, nem törődve semmivel. Nem akart kimenni a szabadba, érezte, hogy valami nincs rendben odakint, és azzal, ha kitenné a lábát, csak a csapat tagjainak eleddig visszaútba fektetett munkáját ölné meg. Odafent várta, hogy Slenn mesterék visszatérjenek… persze tudta, ha ez hamarosan nem történik meg, akkor kénytelen-kelletlen, de valahogyan közbe kell avatkoznia.

Nem kellett túlzottan sokat várni, az első, aki megérkezett, Sieron mestere volt, Dev Slenn… a férfi meg sem torpant, csupán lassított teste erővel felgyorsított mozgásán, és a pilótafülke irányába szaladt tovább. A fiatal nem mozdult a rámpa mellől, ha esetlegesen valakinek segítségre lesz szüksége, idejekorán közbe tudjon avatkozni. Másodikként aztán Nate érkezett, és nem sokkal utána a kissé elcsigázott arcú Krace mester. Sieron érezte és látta rajta a kimerültséget, de nem kérdezősködött, érkezését követően azonnal a rámpát kezelő zárszerkezet gombjára tenyerelt. Tudta, érezte, hogy nem lesz több érkező, noha Zarolus még odalent volt… valószínűleg már eggyé válva a bolygóval. Nem szólalt meg, de érezte a keletkezett űrt percekkel ezelőtt, és most értette meg, mi is volt az… egy újabb drága élet veszett oda. A küldetés nem indult túlzottan jól a maroknyi Jedi számára, ideje volt fordítani a történések kerekén… a kérdés már csak a hogyan volt.

[Nathaniel A. Rosenberg]

-Pihennem kell - érkezett a válasz.

Nate rápillantott a mesterére és nehezen tudta palástolni az aggodalmát. Vyn homloka gyöngyözött, keze remegett és a levegõt is szaporán vette. Szerencsére lassan úrrá lett a testén, de ettõl a padawant még gyötörte a kérdés, hogy mi lelte a mentorát. Nem használta az Erõt olyan kimerítõen, ami indokolta volna, hogy ennyire rossz bõrben volt. Krace a távolba merengett, Rosenberg pedig nem akarta zavarni. Láthatóan valami zavarta a mestert.

- Egy kicsit magatokra hagylak benneteket, de nem sokára visszajövök - mondta Dev és ez rántotta vissza Natet a valóságba.

Miután meggyőződött róla, hogy egyedül maradtak, odalépett a corelliaihoz, leguggolt mellé és a vállára tette a kezét. Noha egyikük sem habozott volna feláldozni a másikat ha azzal akár csak egyetlen ártatlan életet meg lehet menteni, szoros kötelék alakult ki padawan és mester között. Vyn ismerte Natet és láthatta szemében az aggódást:

- Jól vagy mester? - kérdezte a tanonc halkan.

[Veszély]

Miközben az asztromech droid felemeli a teherhajót, örömteli csipogással tudatta gazdájával, hogy az üzenet egy részét már sikerült megfejtenie. A jelek szerint az adattábla tartalma egy személyes napló, melyet minden bizonnyal azért kódoltak, hogy csakis a szerkezet valós gazdája tudja elolvasni azt. A bejegyzés, melyet a droid megfejtett, a legutolsó, melynek keltezése mindössze nyolc órával esik a ti érkezésetek előttre.

"Megérkeztem Rhen Var-ra. A kapitány, aki idáig hozott, távozott ugyan, de megígérte, hogy négy nap múlva visszatér értem. Most már csak meg kell találnom a sír pontos helyét. Ez lehet az egyetlen remény, hogy Rendem fennmaradását - ha létezik még más is rajtam kívül - biztosíthassam. Talán az ősi Jedi titkai elég erőt adnak majd, hogy túlélhessek e vészterhes időszakban. Bár tudnám, merre is lehet..."