Rhen Var (A Birodalom Pereme-szektor)

[Vyn Krace]

Egy pillanatnyi csend telepedett rájuk, melyet csak a jeges lankák felett átsüvítő fagyos fuvallatok törtek meg olykor.
- Repulzoros targonca? Hát erre nem készültem, megvallom őszintén nincs ilyen itt lent a Viharmadáron. Fent az Ezüst Tollon van, de gondolom az nem kifejezetten elég. - fordult végül Dev a corelliai felé - Kiemelhetnénk az Erővel is, bár nem tudjuk ki lehet a közelben, aki esetleg érzékelheti az erőhasználatot, mert nyilván meg kéne állapítani valahogyan, hogy miként lelte halálát és az is tiszta, hogy erre csak a Viharmadáron nyílik lehetőségünk.
Krace bólintott az alderaani felé, majd tekintetét visszafordította az előttük heverő halott test felé. Szeme sarkából látta, amint társa elindul a Viharmadár felé, de tekintetét egy pillanatra sem vette le a fagyott férfiról. Elgondolkodott ismét azon, vajon mit kereshetett itt ez az alak, ezen a kietlen, lényegében elnéptelenedett bolygón, és legfőképpen mi volt az, amiért meg kellett halnia, valamint mitől rettegett annyira, hogy annak hullámai felborzolták az Erő szövedékét az egész bolygó körül. Remélte ezekre a kérdésekre hamarosan választ kapnak.
Figyelmét egy jellegzetes halk búgó hang vonta magára. Oldalra fordulva egy légirobogó hosszúkás alakja jelent meg a szállítóhajó leeresztett rámpáján.
- Maximális magassága 15 méter, ennek az Ikas-Adno légirobogónak. – kezde Dev, miután kiugrott a jármű pilótaüléséből - Már majd' elfelejtettem, hogy van egy ilyen a raktérben. Jó rég volt, mikor utoljára használtam. Viszont nem tudom, hogy a hideget meddig bírja. Erre a lemezre rá tudjuk fektetni, és a kötelekkel rá tudjuk kötni a robogóra. A robogóval pedig be tudjuk emelni a hajóra. Jobb most nem jut eszembe.
- Örökké nem állhatunk itt, szerintem egy próbát megér. Noha nem hiszem, hogy bárki megérezné ha használnánk az Erőt, úgy látom mérföldekre nincs senki. Ugyanakkor...sosem lehet tudni. – fejtette ki véleményét Krace mellett álló Nate.
- Sosem lehetünk elég óvatosak Nate... Úgy gondolom ez a jármű tökéletesen megfelel. – válaszolta a corelliai, majd intett társainak, hogy segítsenek a testet a légirobogó tároló rekeszébe.

A raktér nehéz rámpája lassan felcsukódott mögöttük. A kintinél lényegesen kellemesebb idő fogadta őket a raktér fémfalai között. Slenn mester szinte azonnal magukra hagyta őket a légisikló és a holttest üres, némaságba burkolózó társaságában.
- Vegyétek le a kabátokat, csinálok egy kis meleget. Feltolom a hajó hőmérsékletét, a raktárban pedig, ahol a holttest van, még melegebbet csinálok. Remélem ez segít neki, hogy megtudjuk ki is volt ő, és mi végzett vele.- hangzott fel nem sokkal később a falakba épített belső hangszórókon, és abban a pillanatban érezhetően el kezdett emelkedni a hőmérséklet.

Krace levette a vastag termokabátot és egy közeli üres fémláda tetejére dobta, majd maga mögött hagyta a lassan elviselhetetlen melegbe burkolózott rakteret, és csatlakozott a többiekhez a légzsilip melletti kis helyiségben. Ahogy a meleg egyre emelkedett, - néhol már szemmel láthatóan homályos, remegő csíkokat húzott a levegőben-, a ládákra helyezett fagyott test körül úgy terjedt az olvadt jég nyomán keletkezett víztócsa. Nem sokkal kellett több negyed standard óránál, hogy a holttest teljesen felengedjen jégbörtönéből, és elernyedten nyúljon ki a plastfóliával letakart méter magas ládák tetején. A raktér levegője lassan hűlésnek indult, miután megszűnt a meleg levegő beáramlása a létfenntartó rendszer klímaberendezésén keresztül. Miután a szenzorok szerint ismét elfogadható hőmérséklet várta őket, mindannyian a másik helyiségbe, a holtest mellé léptek.

A férfi teste kiengedve, csurom vizesen feküdt, és végtagjairól aláhulló cseppek ütemesen csobbantak a ládák körüli tócsákban. Nem sokat várakoztak, azonnal nekiláttak a tetem átvizsgálásának. Egyetlen sugár ütötte seb végzett vele, mely a kulcsontján át hatolt be, majd rézsút haladva érte el és égette szét a szívét, azonnal megölve a szerencsétlenül járt férfit. A behatolás irányát tekintve a lövés magasabb pontról érkezett. Más sérülés a fagyásnyomokon és a közben kialakulóban levő hullafoltokon kívül nem volt rajta. Ruházatából mindössze személyi azonosító kártyája és egy adattábla került elő. Sem fegyver, sem egyéb más felszerelés nem volt nála. Az igazolványa szerint Jar Tahnot volt a neve a Xagobhán született, majdnem negyven standard éves férfinak, aki nem érhette meg a közelgő születésnapját.

- Talán egy mesterlövész a hegyvonulatról? – fordult a corelliai felé Nate - Azt mondtad mintha látni is véltél volna valamit...
- Lehetséges, bár ehhez túl messze vannak innen a hegyek.[/b] – töprengett el a férfi – Ilyen pontosan, olyan messziről csak nagyon kevesek képesek egy ember méretű célpontot eltalálni… hacsak… hacsak nem egy igen képzett fejvadász, esetleg katona…, vagy egy, az Erőben jártas személy az illető. Egyik lehetőség sem kecsegtet semmi jóval a számunkra…
Egy halvány féloldalas mosoly jelent meg borostás arcán, majd kezébe vette a férfi szerszámövéből előkerült adattáblát. Azonnal felismerte a szerkezetet. Ezt a típust kizárólag a Jedik számára készítették, bár szinte semmivel sem rendelkezett több funkcióval, mint a többi hasonló adattábla, mindössze a megkülönböztetést volt hivatott szimbolizálni.
- Ezt a fajta adattáblát kizárólag Jedik használták. – jegyezte meg padawanja felé fordulva – Ilyen típust használtunk mi is a háború idején.
- Akkor ha jól értem...vagy Jedi vagy elvette valakitől? Lehet rajta vérvizsgálatot végezni ebben az állatpoban? - tekintett kérdőn Nate először és Kracre, majd Slenn.
- Nem tudjuk ezt már megállapítani. – válaszolt a corelliai – A halál beállta után csak bizonyos, igen rövid ideig lehet érdemben vérvizsgálatot készíteni. A halál beálltakor a midi-chloriánok elkezdenek lebomlani a vérben. Egyebekben nincs megfelelő szerkezetünk ennek kimutatására, még ha a hírtelen fagyás következtében valamennyire fenn is maradt a vér szerkezete, és nem károsodtak olyan mértékben a kristályosodás következtében…
Bár nem volt gyógyító, azonban a Xenobiológiát mindig is kedvelte, elméleti tudása nem sokban maradt el az orvoslással foglalkozóktól. Miközben beszélt, jobban szemügyre vette az adattáblát, hogy esetleg sérült-e, majd mutató ujjával megérintette rajta az aktiváló gombot.

[Veszély]

Az adattábla azonnal életre kelt, de ami a szemed elé tárul, az nem több egy tökéletesen érthetetlen, hexadecimális karaktersornál, mely sorok tucatjain keresztül fut. Úgy tűnik, az adattábla tartalma kódolva van.

[Vyn Krace]

Krace elgondolkodva tekintett a kezében levő adatpad képernyőjén megjelenő, számára teljesen értelmetlennek tűnő karaktersorozatra. Az adatok kódolva voltak a szerkezet memóriájában. Egy rövid ideig még figyelte a számok és betűk alkotta káoszt, majd nagyot sóhajtva társaira tekintett.

- Kódolva van a tartalma. Szükségünk lenne egy kódtörőre. - jegyezte meg, majd egy apró kaján vigyor jelent meg ajkainak szegletében, miközben maga elé emelte az adatpadot és meglengette - Nem tudom hogy vagytok vele, de a képzésem folyamán apró hiányosságból kifolyólag elfelejtettek a bináris és hexadecimális kódolásra, valamint kódfeltörésre megtanítani...

[Dev Slenn]

Dev ráncolta a homlokát Nate kérdésén, de válaszolni nem válaszolt rá. Hülyeséget nem akart mondani, okosságot meg nem tudott ezúttal, így csak megvonta a vállát és Vynre koncentrált, hátha a másik mester kiderít valamit az adattábla tartalmáról.
"- Kódolva van a tartalma. Szükségünk lenne egy kódtörőre. Nem tudom hogy vagytok vele, de a képzésem folyamán apró hiányosságból kifolyólag elfelejtettek a bináris és hexadecimális kódolásra, valamint kódfeltörésre megtanítani..."
- Krace mester, ez a fajta képzés egyikünknek sem szerepelt az anyagában, de tudok valakit, aki egészen biztosan pár pillanat alatt végez ezzel a feladattal - mondta, majd zsebéből elővette a kicsi komm. egységet, ami ott volt, de aztán eszébe jutott, hogy a hajón áll, így a belső komm. rendszer adójához lépett és beleszólt, lenyomva az adás gombot:
- R4, gyere a raktérbe kérlek, van egy feladat számodra - mondta a kicsiny asztro droidnak, amelyik életre kelt a készenléti állapotából és nyomban gurulni kezdett gazdája felé a raktérbe. Mikor odaért, néhány csippantással jelezte, hogy megérkezett, Dev pedig lehajolt Vynhez.
- Mester, adjuk oda R4-nak a cuccot. Biztos vagyok benne, hogy megfejti a kódot és dekódolja az adatpadot - mondta Dev, miközben Vyn átadta neki az adattáblát, amit egyenesen R4 felé nyújtott. A kis droid már ki is nyújtotta egyik fogókarját, amivel elvette azt és úgy fordította, hogy csatlakozóját belejuttassa az adattábla megfelelő csatlakozópanelébe - pár pillanat, és ha van rajta lejátszható üzenet, R4 lejátssza, a szöveget pedig dekódolja. Kíváncsi vagyok mit rejt a tábla...

[Veszély]

Dev droidja röviden kielemzi a kódot, és közli veletek, hogy bár nagyrészt tényle egyszerű hexadec-ről van szó, fellelhetők benne olyan szekvenciák, melyek egészen megnehezítik a rejtjel visszafejtését. Előzetes becslés szerint két-három órára van szüksége, hogy befejezze a törést, anélkül, hogy kárt tenne az adattároló valós tartalmában.

[Dev Slenn]

- R4 szerint a kód nem túl bonyolult, mégis némi időre lenne szüksége. Azt javaslom, addig tegyünk egy kis körsétát és helyezzünk el szenzorokat a hajó körül, hogy ne érjen minket meglepetés. Mire végzünk, szerintem R4 is végez a dolgával, és megtudhatjuk, hogy ki is az elhunyt - mondta Dev és elment kabátjáért, valamint a túlélőfelszerelésért, ami nélkül nem lehet elhagyni a hajót ebben a csontig hatoló hidegben.

Pár perc elteltével Dev meg is érkezett a leszálló rámpához, hogy újra kilépjen a hidegbe. Összezárta magán a kabátot és aktiválta a beépített fűtő berendezést, majd kilépett a hidegbe. A raktér külső ajtaját lenyitotta, és még a termo-kabátban is érezte a raktér és a külső hőmérséklet közti különbséget. Odabent meleg volt, egyértelműen. Kint, ahol voltak pedig rettentő hideg. A raktérből aztán kivett pár szenzort, amiket földön lehetett elhelyezni. Megvárta azonban, hogy Vynék hogyan reagálnak az előbbi felvetésére, de Dev igazán nem akarta, hogy a lelkesedésük hamar tragédiába torkoljon.
- Nos?

[Nathaniel A. Rosenberg]

- Nem tudjuk ezt már megállapítani. A halál beállta után csak bizonyos, igen rövid ideig lehet érdemben vérvizsgálatot készíteni. A halál beálltakor a midi-chloriánok elkezdenek lebomlani a vérben. Egyebekben nincs megfelelő szerkezetünk ennek kimutatására, még ha a hírtelen fagyás következtében valamennyire fenn is maradt a vér szerkezete, és nem károsodtak olyan mértékben a kristályosodás következtében - árulta el Krace mester.

Nate egy pillanatra már örült, hogy legalább valami kis információs morzsához jutnak, de sajnos a remény nem volt valós. A padawan legalább ismét tanult valamit az Erőről és az élet közötti kapcsolatról. A corelliai láthatóan megpróbálta megnézni a kis tárgy tartalmát, ám pár másodpercen belül közölte, hogy akadályba ütközött:

- Kódolva van a tartalma. Szükségünk lenne egy kódtörőre. Nem tudom hogy vagytok vele, de a képzésem folyamán apró hiányosságból kifolyólag elfelejtettek a bináris és hexadecimális kódolásra, valamint kódfeltörésre megtanítani - mondta egy mosoly kíséretében.

Tanítványa szája szintén felfelé görbült erre a kis gondolatmenetre, de aztán hamar visszanyerte az eredeti alakját. Alapvető szinten értett a technikai berendezésekhez, de ez leginkább abban merült ki, hogy a háztartási eszközöket tudta kezelni, illetve a holonetről is rendelkezett némi tudással, valamint számítógépfelhasználási ismereteknek is a birtokában volt. Szerencsére Slenn mesternek mentőötlete támadt:

- Krace mester, ez a fajta képzés egyikünknek sem szerepelt az anyagában, de tudok valakit, aki egészen biztosan pár pillanat alatt végez ezzel a feladattal - ezzel az egyik panelhez lépett - R4, gyere a raktérbe kérlek, van egy feladat számodra Mester, adjuk oda R4-nak a cuccot - mondta, amikor a kis droid begurult hozzájuk. - Biztos vagyok benne, hogy megfejti a kódot és dekódolja az adatpadot. R4 szerint a kód nem túl bonyolult, mégis némi időre lenne szüksége - tette hozzá, miután a droid jelzett gazdájának. - Azt javaslom, addig tegyünk egy kis körsétát és helyezzünk el szenzorokat a hajó körül, hogy ne érjen minket meglepetés. Mire végzünk, szerintem R4 is végez a dolgával, és megtudhatjuk, hogy ki is az elhunyt.

- Jó ötlet, nem lenne szerencsés ha minket is meglepnének. Aki mesterlövészeknek kijáró felszereléssel kirándul errefelé, annál lehet még ennél is veszélyesebb fegyver - reagált a padawan, aztán felkapta a ruháit és magára.

Miután kiértek, Dev előhozta a szenzorokat:

- Nos?

- Telepítek párat észak felé - jelentkezett Nate.

A férfi átvette a szükséges kis holmikat, aztán körbenézett, sosem lehet az ember elég óvatos. Miután megbizonyosodott affelől, hogy nincs veszély, hozzálátott az érzékelők felállításához. Közben egy régi indulót dúdolgatott, amit még az egyetemen hallott. Ugyan már nem emlékezett a nép történetére, de akármilyenek is voltak, ez a dalocska mindig ösztönözte.

[Vyn Krace]

- Krace mester, ez a fajta képzés egyikünknek sem szerepelt az anyagában, de tudok valakit, aki egészen biztosan pár pillanat alatt végez ezzel a feladattal. – válaszolta Slenn mester.
A corelliai lemondóan sóhajtott egyet, miközben megingatta a fejét. Az alderaaniak nem fogékonyak a corelliaiak fanyar humorára. Évezredek óta így van ez, és sosem fog megváltozni. Jobbnak látta a továbbiakban nem kommentálni a dolgot.
- R4, gyere a raktérbe kérlek, van egy feladat számodra. – szólt közbe bele az oldalfalon álló kommunikátorba Dev.
Nem sokkal később egy jellegzetes bináris jelzéssel egy asztrodroid gurult be a raktérbe egyenesen az alderaani lábához.
- Mester, adjuk oda R4-nak a cuccot. Biztos vagyok benne, hogy megfejti a kódot és dekódolja az adatpadot. – fordult a corelliai felé a Jedi mester.
Krace bólintott, majd átnyújtotta az adathordozót az R4 egységnek. A droid azonnal csatlakozott az adatpadhoz, majd mozdulatlanná dermedt.
- Pár pillanat, és ha van rajta lejátszható üzenet, R4 lejátssza, a szöveget pedig dekódolja. Kíváncsi vagyok mit rejt a tábla... – gondolkodott el hangosan Slenn mester.

Krace karba font kézzel dőlt neki a raktér falának az egyik láda mellett. Behunyta a szemeit, majd kiürítette elméjét és tudatából kizárta a külvilágot. Kihasználta az alkalmat egy röpke pihenésre. Alig telt el pár perc, és a henger alakú droid váltakozó frekvenciájú csipogással magához tért. A corelliai szemei felpattantak, majd érdeklődve tekintett az előtte álló alderaani felé. Nem értette a bináris nyelvet. Egy újabb hiányosság, amelyet már egy ideje orvosolni szeretett volna, azonban erre nem igazán nyílt alkalma az elmúlt években.

- R4 szerint a kód nem túl bonyolult, mégis némi időre lenne szüksége. – tolmácsolta röviden Dev - Azt javaslom, addig tegyünk egy kis körsétát és helyezzünk el szenzorokat a hajó körül, hogy ne érjen minket meglepetés. Mire végzünk, szerintem R4 is végez a dolgával, és megtudhatjuk, hogy ki is az elhunyt.
- Jó ötlet, nem lenne szerencsés ha minket is meglepnének. Aki mesterlövészeknek kijáró felszereléssel kirándul errefelé, annál lehet még ennél is veszélyesebb fegyver. - válaszolt Nate.
- Rendben, amúgy is rettenetesen meleg van itt bent, jól esne egy kis séta a friss levegőn. – bólintott egy félmosoly kíséretében a corelliai, majd a többieket követve a ládára dobott termoruhájához és mellette elhelyezkedő felszereléséhez lépett, majd kényelmes tempóban magára öltötte őket. Miután a merevített hátizsákjának gyorskioldó szerkezetet megigazította és ellenőrizte, védőszemüvegét szeme elé húzta, sietős léptekkel követte társait a hajó meleg belsejét és a fagyott felszín közötti határon húzódó rakodózsilipbe.

Jeges fuvallatok sepertek végig a lankás felszínen, nyomukban csillámló ködként kavarodott fel a fagyott hó. Krace ösztönösen elfordított a fejét egy a szél által életre keltett havas gomolyag elöl, mely arcába csapódott, majd a távoli szürke fellegekbe vesző csipkés hegycsúcsok felé pillantott. Különleges vonzódást érzett a gigászi óriások felé, melyek félelmetes, mégis lenyűgöző látványt nyújtottak a maguk zord valóságában.
- Nos?
A kérdésre az alderaani mester felé fordult, majd tekintete a kezeiben tartott apró szenzorokra vetődött.
- Telepítek párat észak felé. – lépett tanítványa előre és elvett néhányat az energiacella méretű szerkezetekből.
- A hegyek felé felállítom őket. – bólintott a corelliai, majd átvette az érzékelőket és övének egyik nagyobb tároló rekeszébe helyezte azokat.

Egy rövid ideig távolodó tanítványa felé pillantott - aki valami számára ismeretlen dalt dúdolva indult a hajó északi oldala felé – majd biccentett az alderaani mester felé és óvatos léptekkel eltávolodott a hajótól a hegyek irányába. Tucatnyi lépés után megállt, és mielőtt nekilátott volna a szenzorok telepítésének, oldaláról leemelte távcsövét, aktiválta a beépített holo-felvétel rögzítő funkciót és szemei elé emelve ismét a távoli fehér lankákat pásztázta, ahol nem olyan rég mozgást vélt felfedezni.

[Veszély]

Miután munkára fogtátok az asztromechet ismét elhagyjáték a hajót, hogy védelmi rendszert állítsatok fel hajótok körül. Csupán Sieron marad a hajóban, hogy azonnal értesíthessen titeket, ha a droid találna valami érdekeset a kódolt adatok között. Négyen indultok neki, kezetekben néhány jelzőkaróval. Nate észak felé, Vyn keletre, a hegyeknek indul, míg Dev a nyugati oldalon helyezi le a karókat, Zarolus pedig déli irányban.

A szerkezetek használata egyszerű: csupán le kell szúrni a földbe - tekintve a vidéket, ez beletelik kis időbe -, megnyomni a tetején egy gombot. Ezután kis, halványpiros jelzőfény gyullad ki rajta, jelezve, hogy a rendszer felállt, és küldi a jeleket. Kényelmes tempóban jártok körbe. A szél teljesen elült, ettől a hőmérséklet is emelkedett egy árnyalatnyit. A nap fénye megtörik a friss havon, mint milliónyi prizmán, túlvilági, lélegzetelállító ragyogásba vonva a síkot, ameddig a szem ellát.

Az idillt vészjelzés töri meg, mely azonban nem a karóktól, hanem az élő Erőtől származik. Az idő mintha megállna számotokra, ami történik, lassított felvételként pörög le szemeitek előtt. Egyként pördültök a figyelmeztetés célpontja - Zarolus - felé, aki azonban nem reagál elég gyorsan. A hegyvonulatok irányából aranyszín fénynyaláb sújt le, egyenesen a padawan szívét ütve keresztül, majd a túlsó oldalon távozva a hóba csapódik és tenyérnyi felületen elpárologtatja azt. A tanítány szemei elkerekednek, szája néma kiáltásra nyílik, aztán a diszruptorfegyver nyalábja kifejti hatását. Mintha belső tűz emésztené el barátotokat, másodpercek leforgása alatt szinte elpárolog - izzó körvonalai egy pillanatig még a levegőben égnek, majd finom hamuként a földre száll, és elkeveredik magával Rhen Var-ral.

Bár mindez csupán három másodperc leforgása alatt történik meg, úgy érzitek, mintha percek peregtek volna le. Aztán az Erő sugallata késként hasít elmétekbe, és visszaránt titeket a valóságba.
- MESTERLÖVÉSZ! - szalad ki szinte tudat alatt Vyn Krace torkán, majd vetődnie kell. A következő lövés pontosan ott suhan el, ahol töredék-másodperccel azelőtt még a feje volt.

[Nathaniel A. Rosenberg]

Nate nem érzett semmit a készülő katasztrófából, ezért úgy gondolta, hogy viszonylagos biztonságban vannak. Persze igyekezett figyelni a környezetére, de leginkább a szenzorok telepítésével volt elfoglalva. Éppen végzett, amikor hirtelen valami szörnyű érzés hasított az elméjébe. Sajnos már nagyon jól ismerte, ez jelezte a közelgő veszélyt. Ösztönösen a hegyek felé fordult, ahonnan az Erő zavart jelzett. Látta a nyalábot ami eltalálta egyik társát és végzett vele. Mivel pont a hajó átellenes pontján tartózkodott, ezért nem látta, de az Erőn keresztül pontosan érezte, amint egy élet semmivé foszlott, a másodperc egyetlen töredéke alatt. Az elmúlt években megszokta a veszélyes helyzeteket, ezért most sem veszítette el a hidegvérét és azonnal a hajó takarásába vetette magát. Szerencsére elég közel volt, ezért egy tigrisbukfenccel a Vyn felé leadott lövéssel megegyező pillanatban érte el a hajótestet, amely viszonylagos fedezéket nyújtott neki. Kérdőn tekintett Devre, aki ezen a nyugati oldalon át. Nate nem mondott semmit, tudta, hogy a jedi mester is tisztában van a helyzetükkel. Mivel azonban saját mesterétől elszakadt, ezért a legközelebbi nála tapasztaltabb ember tanácsára várt. Nem emlékezett pontosan, de úgy rémlett neki, hogy az ilyen diszruptort nem tudja hárítani a fénykardjával. Csak remélhette, hogy épp bőrrel ússzák meg ezt a kalandot.

[Dev Slenn]

Dev még nem indult el, hiszen neki kellett a szenzorokat kiosztani barátainak. Valahogy rossz érzése volt, mióta kitették a lábukat a hajóból, de nem tudta megmagyarázni az érzést. A holttest, amit korábban találtak csak tovább erősítette a megérzését és az idők alatt már megszokta, hogy hallgatni kell a megérzésekre. Viszont családjának eredetére fényt kellett deríteni! Nem volt más választása. Így, hogy eljutott idáig innen már nem akart visszafordulni. Megvonta hát a vállát és próbálta leküzdeni a rossz érzést, mely nem hagyta nyugodni. Visszaemlékezett arra az Erő-álomra, mely idáig vezette és tudta, hogy el fogják érni céljaikat.
Épp elindult volna, mikor elméjén áthasított a veszély érzet, melyet az Erő közvetített. Azonnal abba az irányba fordult, ahonnan a veszélyt érezte, de már ő is csak Zarolus köddé váló testét láthatta, amint a Disruptor fegyver találata okozott. Egy újabb Jedi vesztette életét, és egy újabb csillag húnyt ki Dev közelében, egy újabb hanggal lett kevesebb az elméjében. Félelmet azonban nem érzett, és haragot sem, hiszen tudta, hogy ha Zarolus elég erős volt, az Erőben tovább élhet, és legalább nem kell tovább menekülnie senki elől sem! Vyn "MESTERLÖVÉSZ" felkiáltása viszont elszántságát erősítette. Most már biztos volt benne, hogy nincsenek egyedül ezen a kísérteties helyen, és tudta, hogy egyetlen lehetőségük a túlélésre, ha megtalálják az orvlövészt. Hátát a hajónak vetve kivárt, és közben hátizsákjában makrótávcsövét kereste. Ekkor vette észre Nate-et, aki ott lapult szintén a hajónál, mintha tanácsra várna. Mikor távcsövét megtalálta, a szeméhez emelte és óvatosan, ún. szeletelő mozdulattal lépett ki a hajó takarásából, és abba az irányba fordította tekintetét és a távcsövet, amely irányból a lövés érkezett.
- Maradj takarásban Nate. A hajó ellenáll a lövéseinek, de hárítani nem lehet őket, amíg nem lézer v. plazma lövedék lesz, amivel ránk lő - mondta, majd a szabadon lévő kezével egy apró komm. egységet húzott elő és forgalmazni kezdett a hajón lévő - igazából Grod tulajdonát képező - HK droiddal:
- HK, futtass le egy keresést a közeli szenzorokon. Van odakint egy vendégünk, aki nem lehet túl messze. Legalábbis 5km-es közelségben van. Szólj ha megvan.
- Kijelentés: rendben, lefuttatom a keresést.
*Vyn! Keress fedezéket, amíg meg nem találjuk a lövészt!* - sugallta Dev, bár jól tudta, hogy a Jedi mester is ugyanezen lesz az elkövetkezendő másodpercekben.

[Vyn Krace]

A fehér lepellel vont komor szirtek monoton, mégis lenyûgözõ látványt nyújtottak a corelliai számára, de nem ez miatt tekintett végig a csipkés hegyvonulatok között, ám ezúttal semmi mozgást nem vélt fedezni. Pár másodpercig még figyelte a távoli vidéket, majd kikapcsolva övére akasztotta az elektrotávcsövet, és megmarkolva az érzékelõket munkához látott. Kényelmes tempóban haladva szúrta le egymás után a szerkezeteket a fagyott talajba. A szél is alább hagyott, majd a szürkés fellegek takarása mögül a derengõ nap korongja felbukkant a bércek felett és fénye megtörve a friss havon beragyogta a kopár tájat.

Krace egy pillanatig hunyorított a hírtelen megjelenõ földöntúlinak ható ragyogás hatására, majd védõszemüvege lencséje szinte azonnal elsötétedett, kiszûrve a polarizáló fényhatást. Éppen folytatta volna a mozgásérzékelõk telepítését, melybõl már csak kettõ volt hátra, mikor egy ismerõs, kellemetlen érzés érintette meg az Erõn keresztül… Veszély… A nyomasztó sugallat célpontja nem messze állt hozzá, ki felé szinte ösztönösen pördült meg. Az idõ lelassult számára, mikor megpillantotta Zarolus alakját, kinek értetlen tekintetével találkozott egy pillanatra, majd a fiatal padawan arcát a fájdalom grimasza torzította el, mikor a vonulatok irányából érkezõ halálos, aranyszín sugár áthatolt mellkasa közepén. Egy sóhajtásnyi idõre még állva maradt, majd rongybabaként összeesõ teste, mintha belsõ tûz emésztette volna fel, semmi foszlott a fagyos levegõben. Egy újabb értelmetlen halál…

A corelliai azonnal felfogta, hogy mi történt. A gyilkos egy disztruptor fegyvert használt, mely a Galaxis szerte tiltott és retteget eszköz volt, melynek pusztán birtoklását is minden civilizált világon kivétel nélkül halálbüntetéssel sújtottak. Ezen a kizárólag élõlények elpusztítására kifejlesztett fegyver részecskesugara ellen – melynek lényege, hogy a szervezetet felépítõ sejtek kohézióját megbontja, így az alkotóelemeire, azaz atomjaira hullik szét - még a fénykard energiapengéje sem nyújtott védelmet.
- MESTERLÖVÉSZ! – kiáltott fel önkéntelenül a Jedi mester, és abban a pillanatban az Erõ sugallatára oldalra vetõdött. A következõ sugárnyaláb pontosan ott haladt el, ahol imént még a corelliai feje volt.

Kezeivel tompította az esést, mikor teste a fagyos talajra érkezett feltúrva a frissen leesett porhanyós havat. Nem volt ideje felmérni az orvlövész pontos helyét és lehetséges távolságát, azonnal a hajó irányába pördült oldalra tovább, kerülve az egyenes és egyenletes mozgást, majd hírtelen feltolta magát és erõteljesen elrugaszkodott az ûrjármû vaskos tartólábainak irányába.

[Veszély]

A HK-droid egy percen belül beméri a mesterlövész pontos helyét a sziklák között, de jelenleg nincs olyan eszközötök, melyet bevethetnétek ellene - kivéve talán a hajó ágyúit, de ha az felszáll, nektek nem marad fedezéketek.Az illető nem túl nagy sebességgel változtatja a helyét, talán azért, hogy újabb lőállást keressen magának. Több lövés azonban nem érkezik. Bárki is az orvlövész, bizonyára arra vár, hogy valamelyikőtök ismét megmutassa magát.

A másodpercek mintha órák alatt telnének el, pulzusotok azonban lassacskán visszaáll a normális értékre, és ezzel együtt jön a felismerés: egyelőre biztonságban vagytok, a fedezéketek megfelelő.

[Vyn Krace]

Egy pillanat alatt síri csend telepedett a fehér tájra, még mintha a csontig hatoló jeges szél kellemetlen süvítése is lecsendesedett volna, egyedül szívének heves dobogása lüktetett Krace fülében. Lassan lehunyta szemeit és lassú, ütemes légzésbe kezdett, melynek hatására heves verő pulzusa egy röpke idő alatt lassabb ritmusra váltott. Kinyitotta a szemeit és a hajó vastag tartólábának fedezékéből óvatosan körbetekintett a többiek irányában. Mindketten megfelelő fedezékben voltak, ám a veszély még közel sem múlt el, akárcsak ő, egyikük sem tudta biztonságban elhagyni jelenlegi helyét. Az orvlövész prédájára lesve várt valahol a kopár sziklák takarásában.

A corelliai elgondolkodott. Nem sok lehetőséget látott arra, hogy nagyobb kockázat nélkül kimozduljanak fedezékeikből. Egyiküknek el kell vonni a lövész figyelmét ahhoz, hogy a többiek kihasználva pillanatnyi figyelmetlenségét a hajó biztonságos raktere felé mozduljanak. Azonban ez a manőver a csali számára akár végzetes is lehet, elég egy pillanatnyi koncentráció kiesés. Mindannyian látták, hogy mire képes a disztruptor fegyver mögött megbúvó alak. Kiváló lövész, aki ilyen távolságról, ilyen látási viszonyok között is pontosan célba talált…

…Egy apró fuvallat süvített át a hajó széles tartólábai között, magával ragadva a porhanyós friss hópelyheket és átláthatatlan patyolatfehér függönyt alkotva besodorta a Jedi mester fedett arcába. A corellia letörölte szemüvegéről az oda tapadt havat és elmosolyodott. A természet olykor a legmegfelelőbb ötletekkel szolgálhat a szemlélődő számára…

Ismét lehunyta a szemét, kitárta érzékeit és melyen elmerült az Erőben, majd kinyúlt és megérintette a felszínen végigsöprő közeli fuvallatokat.

A hajótól nem messze, a magas hófedte szirtek irányában egy apró széltölcsér keletkezett, mely egyre gyorsabban forogva nagyobb és nagyobb lett, felkapva a fagyott talaj tetején nyugvó porhanyós friss havat. A forgószél egyre erősödött, átláthatatlan kavargó falat képezve az orvlövész és hajó között.

A Jedi mester bízott társai tudásában és leleményességében, a megfelelő alkalommal tudni fogják, hogy mit kell cselekedniük.
- Most! – kiáltotta el hírtelen magát Krace, majd elengedte az Erő támasztotta örvénylő szelet.

Talán pár másodperc állt még rendelkezésükre, amíg a magára hagyott forgószél csitulni kezd. Ennek az időnek elégnek kell lennie, hogy megfelelő – az Erő segítségével elért sebességgel feljussanak a hajó biztonságot nyújtó belsejébe…

[Dev Slenn]

Dev meglapult a hajó biztonságot nyújtó lába mögött és csak remélte, hogy társai is találtak biztos védelmet. Hátratekintve látta, amint lábai mély nyomot hagytak a hóban. Ekkor vette csak észre, hogy pulzusa, és lélegzet vétele is felgyorsult, mintha a harc hevében lenne. Ekkor egy nyugtató technikát kezdett alkalmazni az Erő alkalmazása nélkül. Mikor lélegzetvétele és pulzusa is lelassult a normál szintre körülnézett. Nem látta sem Nate-et, sem Vynt. Egyelőre HK sem szólt vissza a hajó fedélzetéről, pedig biztosra vette, hogy a droid már keresi a hajó szenzoraival azt a valakit, aki rájuk tüzelt.

Ahogy gondolataiba mélyedt és kereste a megoldás lehetőségét, megérezte az erő pendülését. Felnézett és meglátta az apró forgó szelet, ami az Erő megfelelő használata okán keletkezett, és amelynek hatására átláthatatlan hófelhő keletkezett. Dev kihasználva a megfelelő alkalmat, az Erő segítségével felgyorsította testét. Az így nyert gyorsasággal pár másodperc alatt elérte hajójának leeresztett rámpáját és biztonságba menekült. Odafent a hajón egyenesen a pilótafülkébe futott, ahol HK a szenzorok képeit fürkészte. Dev azonban egy másik szenzort próbált meg. Belemerült az Erőbe és kiterjesztette tudatának csápjait abba az irányba, melyet HK már meghatározott, hogy pontosan merről jött a lövés. Csak bízott benne, hogy Nate és Vyn is biztonságba jut, még mielőtt elül az Erő keltette enyhe forgószél...