Rhen Var (A Birodalom Pereme-szektor)

[Vyn Krace]

Tekintetét padawanja felé fordította, miután mindenki szótlanul ült tovább a kellemetlen élmény hatása alatt.
- Semmi mást nem éreztem, túl erőteljes volt ahhoz, hogy bármi másra is összpontosíthassak. Mintha egy teherhajó aktív hajtóműve mellett kellett volna bármi más meghallanom. – válaszolta Nate.
Krace bólintott felé. Érezte, hogy az Erő, mint szél korbácsolta tenger háborog körülöttük, és nem csak azért, mert egy élőlény nem olyan rég az életét vesztette ezen a helyen. Valami nagyon nyugtalanította, sokkal jobban, mint hasonló esetekben ezelőtt tapasztalta.
- Azt hiszem a kérdés eldőlt. Azonban valamiért megint csak nem lep meg, hogy igen kellemetlen érzésem van a dologgal kapcsolatban. – jegyezte meg elhúzva fakó ajkait – A megszokottnál sokkal kellemetlenebb…

- Először is leszállóhelyet kell találnunk.. - kezdte Dev, ahogy elérték azt a területet, ahonnan az Erő jelezte számukra a borzalmas eseményt -…ott...az ott talán alkalmas.
Tekintetével követte Slenn mester ujját, amint egy stabilnak tűnő jég és hó fedte tisztás felé mutatott. Megfelelőnek látszott a leszállásra. Körülötte ennél a sebességnél és magasságnál semmilyen nyoma nem látszódott az általuk érzett eseménynek, de az Erőben érezhető nyomok ide vezették őket.
- Készüljetek fel... leszállunk, aztán majd az Erő megmutatja merre kell haladnunk. – mondta a másik mester, miután kiadta az utasításait a droidjainak, majd megkezdte a szállítóhajóval a landolási manővert. A hajó felkavarta maga alatt a vakítóan fehér havat, miközben zökkenőmentesen landolt a jeges felszínen, stabilan megállva vaskos tartólábain.

Krace magához vette előre gondosan az Ezüst Tollon összeállított felszerelését tartalmazó merevített hátizsákját, mely tartalmazta mindazt, ami egy ilyen szélsőségesen hideg környezetben a túléléshez szükséges lehet. A corelliai keze a táska oldalán elhelyezett tartórekesz felé vándorolt, majd egy elektronikus, többfunkciós távcsövet vett ki belőle, és meleg ruházatának övére akasztotta a sugárpisztoly táskája mellé. Felvette az ülés mellé helyezett sporttáskát, melyből egy, a kezeslábasához illő fehér, csuklyás termokabát, egy fényre sötétedő vastag védőszemüveg, és egy kisebb, lezárt tároló rekesz került elő. A kabátot egy mozdulattal magára öltötte, majd a szemüveget fejére erősítette, és homlokára feltolta. Behúzta a kabátját, majd felerősítette a gyorskioldóval ellátott hátizsákot, és az alderaani mester után sietett.

Mielőtt kilépett volna a hajó rámpájára a belső tér melegének védelméből, szemei elé húzta szemüvegét, és felhúzta arca elé a kabát erre a célra megerősített gallérját. Lassan lépett ki a roppant hideg uralta felszínre, majd a rámpa tetejének szélén megállva leakasztotta távcsövét, és szemeihez emelve a távolabbi, szemkápráztató fehér lankákat kezdte kémlelni.

[Veszély]

Hiába a rengeteg meleg öltözék, amit magatokra öltöttetek: a hóbolygó fagyos levegõje így is belétek mar. A levegõ annyira hideg, hogy fedetlenül maradt bõrfelületeiteket szinte égeti. Az a veszély nem fenyeget titeket, hogy halálra fagytok, de semmiképp sem lesz kellemes kirándulás, aminek elébe néztek.

A rámpáról lelépne vigyáznotok kell, hiszen az ionhajtómûvek energiája megolvasztotta a hó felületét, ami a hidegben azonnal újra megfagyott, szinte azonnal. A teherhajó egy óriási, tükörsima jégfelület közepén terpeszkedik.

Vyn közben szemügyre veszi a tájat a makrotávcsõvel. Minden irányba végtelen hómezõ terül el, és az érzékeny elektronikus szerkezet nélkül tökéletesen lehetetlen volna a távolságok pontos megállapítása. Kelet felé, mintegy tizenöt kilométerre kisebb hegyvonulat szakítja meg a táj egyhangúságát. Ahogy a Jedi a sziklákat kémleli, egy pillanatra mozgás, és valami fény - tûz? - üti meg a tekintetét, de mire újra abba az irányba kapja a távcsövet, már nyoma sincs ott semminek.

Eközben Dev beazonosítja a korábban érzett rettegés epicentrumát, és arra a helyre sétál. Az Erõben tisztán érezhetõ a halál lehellete. Valóban itt halt meg, bárki vagy bármi is volt az üldözött. A szél, és a megolvadó hó azonban minden nyomot megsemmisített. A holttestnek semmi nyoma. Az alderaani már épp megfordulna, hogy visszatérjen társaihoz, mikor valami megnyikordul a csizmája talpa alatt. Ösztönösen lepillant... és a megolvadt majd újra megfagyott jég rétegein át egy halott megüvegesedett szemeibe bámul.

Egyik kezét utolsó pillanatában maga elé kaphatta, mert mutatóujjának utolsó perce kilóg a jég alól, noha maga a test mintegy fél méter mélyen fekhet. Erre az ujjpercre lépett rá a Jedi Mester.

[Nathaniel A. Rosenberg]

Dev magához ragadta a kezdeményezést:

- Először is leszállóhelyet kell találnunk...ott...az ott talán alkalmas.

Nate odanézett,a hova Slenn mester mutatott és egy meglehetősen stabilnak látszó jéggel és hóval borított tisztást látott maga előtt. Első ránézésre, legalábbis a távolból teljesen megfelelőnek tűnt a célra. Ezután az űrhajó irányításával bíbelődött, Rosenberg pedig az egyik ablakhoz állt és nézett kifelé. Nem látott túl sok mindent, a hó és jég egyvelege szinte minden fényt visszavert és ellehetetlenítette bármi szemmel történő észlelést.

- Készüljetek fel... leszállunk, aztán majd az Erő megmutatja merre kell haladnunk.

Érkezett a figyelmeztetés, a fiatal padawan pedig azon nyomban bepattant az egyik székbe és abba kapaszkodott. Szerencsére a leszállás zökkenőmentesre sikeredett. Miután a hajó stabil lábakon állt, Nate visszasietett a kabinjára és magához vette a szükséges holmikat. Először is a ruháját, amely két fekete csuklószorítóból -hogy a Metinától kapott karkötőt elrejtse-, fekete kötött pullóverből, sötétzöld nadrágból és hófehér kezeslábasból állt. Utóbbi igazán minőségi felszerelés volt, még Vicky szerezte a testvérének, így nem kellett félnie attól, hogy megvagy. Felülre egy kapucni, sapka, szemüveg hármasa került. A hátára kapta sötétbarna zsákját, amelyben hasznos holmik kaptak helyet. Fénykardját a csuklószorítója alá tette, így bár nem volt túl kényelmes az Erővel könnyedén előhúzhatta szükség esetén. Sugárfegyverét a kezeslábashoz tartozó övbe tette.

Miután kész volt, csatlakozott a többiekhez. Lelépdelt a rámpán, aztán majdnem hanyatt is vágódott. A megolvasztott, majd újra megfagyott hó olyannyira csúszós volt, hogy csak mulatságos, óvatos mozdulatokkal lehetett rajta közlekedni. Nate úgy nézett ki, mint valami kétlábon járó corelliai macska, ami valami megmagyarázhatatlan oknál fogva nem akar hozzáérni az alatta található felülethez. Miután sikerült stabilan megállnia, körbenézett.

Semmit sem látott. A semmiben pedig ott állt Vyn, aki a semmi egy másik szegletét nézte, illetve Dev, aki a földre bámult. Rosenberg nem sietett egyikőjükhöz sem, helyette inkább össze akarta szedni, hogy mit tudnak:

- Van valami? - kérdezte fennhangon, hogy Krace és Slenn mester is megoszhassa mit láttak

[Dev Slenn]

Dev kényszeredetten húzta össze magán kabátját. A hideg, a fagyos levegő belemart minden apró bőrfelületbe, ami még szabadon volt, így felhajtotta a gallérját, eligazította sálját és maszkját, nomeg természetesen a szemüveget, amit viselt. Hátizsákját is ellenőrizte, hogy teljesen hozzásimul-e a hátához. Nehogy egy nagyobb széllökés véletlenül letépje a hátáról, majd lepillantott kesztyűs kezére, mellyel így nem volt valami pontos a fogása, de a kesztyű szükséges volt. Ahogy a kabátban, ebben is energiacella volt, hogy valamelyest csökkentse a hideg által a testre mért extrém terhelést.
Dev aktivált egy energiacellát mind a kesztyűben, mind a kabátban, mert a hideg már csontig hatolt. Először azt a helyet kereste, ahol a korábban az Erőn át érzett félelem epicentruma volt. Meg is találta. A félelem és a halál vegyes érzete ott "lebegett" a levegőben. A Jedi mester is egy pillanatra összerezzent, ahogy megérezte ezt a két érzést. A halál, az elmúlás általában nyomot hagy maga után, itt azonban semmit sem talált. Nem volt semmilyen nyom, se egy lábnyom, se egy vérnyom, ami esetleg az áldozat vagy épp az elkövető felé vezette volna őket. Már épp feladta volna a kutatást, amikor lenézett. Jóval alatta, jégbefagyva egy holttest feküdt. Dev elszörnyűlködött, hiszen épp a test mutatóujján taposott. Gyorsan le is lépett róla, nem akarta egy halott emlékét íly módon megsérteni. A test jócskán beágyazódott a jégbe.
- Találtam valamit - szólt a többieknek, bár hangját igencsak eltorzította a szája elé tekert sál. Hosszan nézte a testet, nem nagyon tudott mit mondani, csak állt némán és nézett maga elé, mintha a halott tekintetéből akarta volna kiolvasni az igazságot, vagy a halálának okát.

[Vyn Krace]

Csontig hatoló jeges fuvallat sepert végig a dûnék között, felkavarva a fagyott, csillámló havat. A corelliai megborzongott, amint a széllökés a prémmel bélelt csuklya alá kapott és friss havat fújt arcába. Megigazította kabátját, szorosabbra húzva arcát fedõ vastag gallért, majd lassan végigpásztázta a messzi havas buckákat, és a mögötte húzódó egyhangú tájat megtörõ kopár, sziklás hegyvonulatokat. Egy pillanatra mintha mozgásra és valami fényes villanásra lett volna figyelmes az egyik sziklaorom közelében, de mire visszakapta a makrotávcsõvet a szírt irányába, már semmi nem volt ott, mintha csak káprázat lett volna. Egy ideig azon a ponton tartotta fürkészõ tekintetét, azonban továbbra sem jelent meg az elektronikusan kinagyított, éles képben semmi más, csak a csupasz, rideg kövek és a tetejüket fedõ, mintegy koronakén csillámló patyolat tiszta hó.

- Van valami? – hallatszott a rámpa aljáról Nate tompa hangja. Elemelte a távcsövet szemei elöl, majd övére akasztotta, és tekintetét tanítványára szegezte.
- Igen van. Hideg, átkozottul hideg. - válaszolta szarkasztikus komorsággal -„Most tél van és csend és hó…”
- Találtam valamit! – szólalt meg a rámpától nem messze álló Slenn mester, majd lefelé, lába elé fordította figyelmét.
- "…és halál.” * - fejezte be Krace, miközben tekintete a Dev lábainál fekvõ, jégbe ágyazott tetemre vándorolt.

Óvatosan lesétált a rámpáról, és a másik mesterrel szemben megállt az alattuk fekvõ holtest felett.
- A távolban, a hegyvonulatoknál mintha valami mozgást észleltem volna. – fordult Dev és Nate felé – Lehet, hogy csak a hó vakított el, de úgy tûnt, mintha valami fényforrás látszódott volna ott. Talán utána nézhetnénk a késõbbiekben.
Ismét a test felé fordult, majd leguggolt, hogy tüzetesebben szemügyre vegye.
- Valószínûleg nem mostanában halt meg, vagy errefelé az általunk tapasztaltnál is rettentõbb hidegek vannak. – jegyezte meg, miközben elhúzta száját a magas gallér alatt – Ki kellene olvasztanunk.

---

*Idézet Vörösmarty Mihály: Elõszó címû költeményébõl.

[Veszély]

Krace Mester, szeretnék gratulálni a postodhoz!

A hajó szerszámosládájában akad egy lángvágó ami egyéb, a feladathoz illő felszerelési tárgy híján megtenné számotokra - már ha úgy nem döntötök, hogy fénykardotokat használjátok a felaatra. Pár perccel a hulla felfedezése és a szerszám kiválasztása után neki is tudtok állni a műveletnek. Lassan és óvatosan kell haladnotok, mert a tömör jégfelületen át nehéz megállapítani, pontosan milyen mélységben is van a test. Mintegy tíz perc alatt azonban a jég eléggé megolvad ahhoz, hogy kiemelhessétek a felszínre.

A holttest férfié, mintegy szányolcvan centi magas, testalkata pedig átlagos, de még a hófehér hőtartó ruhán keresztül is látszik: izomzata jól karbantartott volt. Már keményre fagyott, de a szín még nem szaladt ki az arcából: minden bizonnyal ő volt az, akinek az elmúlását az erőn keresztül éreztétek. Azonosítani azonban nehéz lesz, hiszen a ruha szorosan a testére tapadt a fagyban, és nem könnyű elmozdítani anélkül, hogy a tetem valamelyik testrészét le ne törnétek.

[Vyn Krace]

A holtest üveges, tágra nyílt tekintettel meredt vissza a jég alól. A corelliai pár szívdobbanásnyi ideig nézte a fagyott alakot, majd megkocogtatta a felsõ jégréteget. Kemény, tompa hang hallatszott, mintha egy vastag duracél tömböt kopogtatott volna meg. A jég állaga olybá tûnt, mintha évszázadok óta, az örökkévalóságnak rejtette volna a benne fekvõ testet. Bár nem volt sem geológus, sem geofizikus, de úgy tudta, ilyen gyorsan nem képzõdik ennyire kemény jégréteg senki felett, aki az imént halt meg, még ebben a hidegben sem. Mármint, ha egyáltalán az alattuk heverõ holtest az, aki látomásukban megjelent, bár az Erõ vezette õket erre a helyre. Talán hasonlóan járhatott, mint évekkel ezelõtt õ maga Rishi hegyei között, ahol majdnem utolérte végzete egy Cryoban gránát képében, melyet Col'jakis, a sírrablók vezetõje utolsó erejével engedett pusztító útjára.

- Egy plazmavágó valószínûleg pont megteszi. - jegyezte meg röviden a többiek felé. Egyelõre nem osztotta meg velük gondolatait, korainak tartotta, azonban egy hosszú pillantást vetett Nate felé. Arcát és szemeit ugyan takarta a csontig hatoló hideg ellen felöltött ruházat, de még így is át lehetett érezni a tekintett jelentõségét. Egy pillanatra még elgondolkodott, majd felállt a jégbe zárt tetem mellõl és felsietett a raktér rámpáján. Kis idõ múlva ismét felbukkant, kezében egy plazmavágóval.

A kékesfehér fény felvillant a szerszám végén, és lágyan nyaldosni kezdte a tömör jégréteg áttetszõ tetejét, mely sisteregve adta meg magát a fagy a több ezer fokos plazmalángnak. Fehér, ködszerû pára vonta körbe Krace térdelõ alakját, majd hamarosan ismét apró, porszerû jégként hullott vissza a hideg felszínre. Lassan haladt, percekig is eltartott, amíg a jeges páncél elolvadva utat engedett az alatta fekvõ testhez. Egy magas, humán férfi fehér termoruhába bújt alakja jelent meg elõttük. Fénytelen tekintetébõl a halál tekintett vissza, azonban arca színét még nem fakította ki az elmúlás. Vélhetõen valóban az a szerencsétlen alak lehetett, akinek halálát az Erõn keresztül megérezték.

- Érdekes, roppant érdekes. Vajon mi vagy ki végzett vele? - tette fel halkan, mintegy magának a kérdést a corelliai, majd Dev felé fordult - Elkelne a segítség, hogy kiemeljük. Egy repulzoros targonca jól jönne a mûvelethez, hogy egyben tartsuk a fagyott testet...

[Dev Slenn]

- Repulzoros targonca? Hát erre nem készültem, megvallom őszintén nincs ilyen itt lent a Viharmadáron. Fent az Ezüst Tollon van, de gondolom az nem kifejezetten elég. Kiemelhetnénk az Erővel is, bár nem tudjuk ki lehet a közelben, aki esetleg érzékelheti az erőhasználatot - mondta Dev miközben elgondolkodott a megoldási lehetőségen - mert nyilván meg kéne állapítani valahogyan, hogy miként lelte halálát és az is tiszta, hogy erre csak a Viharmadáron nyílik lehetőségünk.

Devnek aztán eszébe jutott valami és elindult a Viharmadárra, majd leeresztette a teher-rámpáját a hajónak. Egy légirobogó vált láthatóvá, amely bent pihent a raktérben. Dev leemelt néhány kötelet egy tárolóból és felemelt egy padlólemezt, amely alatt egy csempész rekesz vált láthatóvá. A légirobogóval aztán kisiklott a holttesthez.

- Maximális magassága 15 méter, ennek az Ikas-Adno légirobogónak. Már majd' elfelejtettem, hogy van egy ilyen a raktérben. Jó rég volt, mikor utoljára használtam. Viszont nem tudom, hogy a hideget meddig bírja. Erre a lemezre rá tudjuk fektetni, és a kötelekkel rá tudjuk kötni a robogóra. A robogóval pedig be tudjuk emelni a hajóra. Jobb most nem jut eszembe - mondta a Jedi mester és kérdőn nézett társaira, miközben a robogó hajtóművét nem állította le, nehogy a hideg miatt ne induljon újra...

[Nathaniel A. Rosenberg]

- Igen van. Hideg, átkozottul hideg. - válaszolta Vyn elég erőteljes szarkazmussal a hangjában - „Most tél van és csend és hó…”

~ ...és halál" - fejezte be a régi időkből máig fennmaradt idézetet, melyet még egy egyetemi előadáson hallott, noha erre valójában nem emlékezett.

- Találtam valamit - mondta Dev Slenn, noha alig lehetett hallani és érteni a körülmények miatt.

A férfi mozdulatlanul állt ott és várta a többieket, ezért Nathaniel nem is várakoztatta meg és elindult újdonsült ismerőse felé. Jobb oldala mögül bukkant ki és látta meg a holttestet. Szemei összeszűkültek a halál jeges közelségétől. A idézet igazán csak most nyerte el a jelentését, főleg, hogy időközben a padawan mestere is odaért, ahol az ismeretlen az életét vesztette szörnyű kínok között.

- …és halál.” A távolban, a hegyvonulatoknál mintha valami mozgást észleltem volna. Lehet, hogy csak a hó vakított el, de úgy tûnt, mintha valami fényforrás látszódott volna ott. Talán utána nézhetnénk a késõbbiekben - mondta végül, ezzel egy rövid időre elterelve a társaság figyelmét a szomorú eseményről. - Valószínûleg nem mostanában halt meg, vagy errefelé az általunk tapasztaltnál is rettentõbb hidegek vannak. Ki kellene olvasztanunk - tért végül vissza a holttest kérdéséhez.

- Valami temetésfélét is kellene majd rögtönözni. Minden érző lénynek joga van a végtisztességhez - tette hozzá csöndesen Rosenberg, inkább magának, semmint a többieknek.

- Egy plazmavágó valószínûleg pont megteszi - törte meg aztán a rájuk telepedő csendet Krace mester.

A férfi ezután Natre nézett, majd felsietett a rámpán. Amíg távol volt, Rosenberg elővette saját távcsövét és végigkémlelte a tájat, hátha ő is megpillantja azt, amit mentora látott. Mikor végzett, a corelliai éppen visszatért, a szükséges felszereléssel. Elég hosszadalmas művelet volt a kiolvasztása, de végül siker koronázta a kis csapat törekvéseit és a jeges hó engedett a szorításból, a holttest kiolvadt.

- Érdekes, roppant érdekes. Vajon mi vagy ki végzett vele? Elkelne a segítség, hogy kiemeljük. Egy repulzoros targonca jól jönne a mûvelethez, hogy egyben tartsuk a fagyott testet...

- Repulzoros targonca? Hát erre nem készültem, megvallom őszintén nincs ilyen itt lent a Viharmadáron. Fent az Ezüst Tollon van, de gondolom az nem kifejezetten elég. Kiemelhetnénk az Erővel is, bár nem tudjuk ki lehet a közelben, aki esetleg érzékelheti az erőhasználatot - mondta Dev, majd nem sokkal később hirtelen ötlettől vezérelve otthagyta a csapatot.

A fiatal dantooine-i férfinek most először volt ideje, hogy megvizsgálja azt, aki holtan hevert előttük. Egy ember volt, aki láthatóan sokat sportolt, vagy egyéb módon tartotta formában a testét. Ez a tény méginkább érthetetlenné tette azt, hogy mi és hogyan végezhetett vele. Persze sok faj akadt a galaxisban, akik könnyedén szétcincálhattak akár puszta kézzel is egy humán lényt, azonban volt valami vészjósló itt ebben az egészben. Szerencsére Natenek nem volt több ideje gondolkodni, ekkor ugyanis Slenn mester visszatért egy légirobogón..

- Maximális magassága 15 méter, ennek az Ikas-Adno légirobogónak. Már majd' elfelejtettem, hogy van egy ilyen a raktérben. Jó rég volt, mikor utoljára használtam. Viszont nem tudom, hogy a hideget meddig bírja. Erre a lemezre rá tudjuk fektetni, és a kötelekkel rá tudjuk kötni a robogóra. A robogóval pedig be tudjuk emelni a hajóra. Jobb most nem jut eszembe... - fejezte be a férfi és várakozóan tekintett a másik két emberre.

- Örökké nem állhatunk itt, szerintem egy próbát megér. Noha nem hiszem, hogy bárki megérezné ha használnánk az Erőt, úgy látom mérföldekre nincs senki. Ugyanakkor...sosem lehet tudni - fejezte be Rosenberg és hullára tekintett, hiszen valami vele is végzett.

[zarolus]

// Személyes okok miatt a karakteremet törlöm. Sorsát rátok bízom.

Köszönöm az eddigi közös játékot, és minden jót kívánok a továbbiakban.

Üdvözlettel,
Zarolus //

[Veszély]

Hamarosan sikerrel jártok: kiemelitek és a hajó rakterébe szállítjátok a tetemet. Még mindig kérdéses az, hogyan fértek hozzá a keményre fagyott ruházat tartalmához, hogy azonosíthassátok a halottat.

[Dev Slenn]

Miután sikerült beemelni a holttestet a gépbe, Dev besétált a pilótafülkébe. A belső komm. rendszeren szólt a többiekhez.
- Vegyétek le a kabátokat, csinálok egy kis meleget. Feltolom a hajó hőmérsékletét, a raktárban pedig, ahol a holttest van, még melegebbet csinálok. Remélem ez segít neki, hogy megtudjuk ki is volt ő, és mi végzett vele - mondta Dev, és a hajó belső hőjét szabályozó termosztátot magasabb hőmérsékletre állította, a raktárét pedig egy szauna szintjére tekerte. Azért kellett az egész hajón növelni a hőmérsékletet, hogy ne fázzanak meg a nagy hőmérséklet különbségek miatt. Kabátjában a fűtést persze azonnal leállította, és rálesett a kabáton elhelyezett kicsiny kijelzőre. John jó kabátot választott. Az akksi még 90%-os volt, ami azt jelentette, hogy takarékoskodik az energiával, és persze meleg egy időben.
Aztán lerakta a kabátot és hagyományos Jedi tunikájában hátrasétált, hogy a megfigyelő ablakon át figyelje a történéseket.

[Sieron Hemden]

Az egykoron szebb napokat is megélt Coruscanton született fiatal Jedi eleddig csendesen álldogált, szemlélve társai tetteit, valamint a mérhetetlen messzeségig elnyúló hómezőket. Amióta a bolygó jeges talajára tették lábukat, nem nyúlt az Erőért, mert nem szerette volna idő előtt felfedni kilétüket, ha esetleg rajtuk kívül valaki más is taposta a felszínt, aki érzékeny volt a láthatatlan rezdülésekre. Egyelőre nem volt különösebb hozzászólnivalója a történtekhez, legalábbis addig nem, amíg a holttest fel nem bukkant az alattuk húzódó jégtakaró alatt. Természetesen a gondolatait megtartotta magának, de mindenben segédkezett a barátainak, amiben csak tudott.

Azt követően, hogy Slenn mester előkerítette a Viharmadár eldugott zugából az igencsak korosodó gépet, jómaga is a holttest közelébe lépett, hogy végigmérhesse azt. Elég törékenynek festett, jól láthatóan nem ártott az elővigyázatosság, ha nem akarták, hogy az ismeretlen darabokban kerüljön a hajóra. Nemcsak az játszott szerepet az óvatosságban, hogy eredeti állapotában tudják átkutatni, hanem a tisztesség is. Egyszerűen nem engedhették meg maguknak, hogy bármiféle sérülést okozzanak a fagyott testen, mert mindenkinek kijárt a végtisztesség a Galaxisban. Minden egyes léleknek. Bárki feküdt előttük, bármi tett, biztosan nem érdemelte azt, amit kapott. Mint Jedi úgy kellett kezelni az ismeretlent, mintha közülük való lett volna…tisztelettel és kellő alázatossággal.
„- Örökké nem állhatunk itt, szerintem egy próbát megér. Noha nem hiszem, hogy bárki megérezné ha használnánk az Erőt, úgy látom mérföldekre nincs senki. Ugyanakkor...sosem lehet tudni.”
Sieron egy pillanatra oldalra fordítván fejét egyetértően bólintott Nathaniel szavaira. Ezzel is jelezni szerette volna, hogy teljes mértékben igazat ad a mellette állónak. Padawan társának teljes mértékben jogos volt a felvetése, kockázatos lenne, de ha szeretnék, hogy a test bizonyosan ne szenvedjen sérülést, nagyon óvatosan kellett eljárniuk. Az Erő segítsége nélkül ez pedig nem bizonyult egyszerű feladatnak.

A percekig tartó, óvatos mozdulatokból álló műveletet követően a fagyott ismeretlen arra a lemezre került, amely keresztben futott a légi robogón. Sieron a köteleket nem találta a legjobb megoldásnak, de bízott mesterében, így a tartóként szolgáló fémlap bal oldalán állva tartotta azt, amíg társai megtették a test fixálásához szükséges lépéseket.

A hajóba szállítást követően a fiatal padawan mesterével a pilótafülke irányába vette az irányt, hogy amennyiben a szükség úgy hozza, ott is segédkezhessen. Út közben, látva, hogy Dev is megteszi, jómaga is ellenőrizte a kabátja energiaforrásának töltöttségét, elvégre nem szeretett volna idő előtt odafagyni a bolygó jégmezejére. Szerencsére az bőven a megfelelő szint felett mutatott értéket, így a fiatal elismerő bólintás közepette sétált tovább. Evidens volt, hogy mestere meg fogja emelni a hajó fűtését, hogy kiolvaszthassák a raktérbe szállított testet. Ennek fényében Sieron kikapcsolta a vastag kabát és nadrág fűtését, majd nekiveselkedett lehámozni magáról a bundát. Az utolsó kalandján szerzett tunika alatt viselt termo öltözék bőven elegendőnek fog bizonyulni a hajó fűtése alatt. Ahogyan lépdeltek, azon merengett, vajon mennyi ideje halálozhatott el a talált alak, elvégre a bolygón uralkodó viszonyokból következtetve akár napokban is számolhatnak. Az pedig azt jelentette volna, ha nem természetes úton halt meg az illető, akkor a vétkesek talán még a bolygón vannak. Ez persze egyelőre csak spekuláció volt, végleges válaszokat akkor kapnak majd, ha tüzetesebben is meg tudják vizsgálni a tetemet.

---

//Mélységes szégyenemben kérek elnézést mind a játékostársaimtól, mind pedig a mesélőtől a hosszúra nyúlt válasz miatt. //

[Veszély]

Rövid idő elteltével a meleg elvégzi a neki szánt feladatot: a holttest kiolvad, de nem sérül meg. Ruházata víztől csepeg, de legalább már el tudjátok mozdítani. Most, hogy jobb a lárátás, tisztán látszik az is, mi végzett vele: egyetlen lövéssel ölték meg, mely rézsút felülről hatolt a mellkasba, pár ujjnyival a kulccsont alatt, majd lefelé haladva átütötte a szívet. Olyan, mintha a levegőből kapott volna találatot. Öltözéke a klímához val, ugyanakkor tökéletesen semmitmondó. A nála talált igazolvány szerint a Xagobah-n született, néhány hónap múlva lett volna a 40. születésnapja - a neve pedig Jar Tahnot volt. Túl sok felszerelése nincs, egy tárgy azonban felkelti érdeklődéseteket. Egy adattábla.

Tartalma teljességgel haszontalan számotokra, mintha csak jegyzetelésre használta volna: összefüggéstelen bejegyzések követik egymást, néhol olyan kifejezésekkl tűzdelve, melyek csak valamiféle sjátos szóalkotási módszer lévén jöhettek létre. Ami sokkal inkább szembeötlő, az a formája. Ezt a modellt ugyanis csak a Jedik használták.

[Nathaniel A. Rosenberg]

A döntés megszületett, a holttestet pedig szerencsére minden probléma nélkül sikerült beszállítani a hajó rakterébe. Miután végeztek, Dev szó nélkül távozott, csupán néhány másodperccel később szólt a belső kommunikációs rendszeren át a többiekhez:

- Vegyétek le a kabátokat, csinálok egy kis meleget. Feltolom a hajó hőmérsékletét, a raktárban pedig, ahol a holttest van, még melegebbet csinálok. Remélem ez segít neki, hogy megtudjuk ki is volt ő, és mi végzett vele.

Nate nem várta meg amíg a hőmérséklet elkezdett emelkedni, azonnal hozzálátott a felsőbb rétegek lefejtéséhez. Ismerte már jól a testét, pontosan tudta, hogy hajlamosa kimelegedésre és bár az izzadtságcseppek hűtik a testet a melegben, a hidegben kifejezetten károsak az ember egészségére. Nem kellett túl sokat dideregnie, a hajó belső hőmérsékelete kellemesre emelkedett.

Nem nagyon volt mit tenni, a jedik kicsiny csoportja nézte a rakteret, ahol szemmel láthatóan igencsak magasra tekerte Slenn mester a meleget, néhol "remegett" a forró levegő. Nemsokára maga Dev is visszatért közéjük. Rosenberg nem gondolkozott különösebben a feladatukhoz kapcsolódó dolgokon, amikor nem volt mit tenni, előszeretettel gondolkozott hétköznapi apró-cseprő dolgokon. Képes volt akár órákig egy helyben állva vagy ülve merengeni.

Szerencsére ezúttal nem telt el sok idő, talán úgy húsz perc és a holttest teljesen felengedett, néhány vízcsepp még magányosan csöpögött a lelógó karjáról. Miután Dev ismét lejebb vette a fűtést, Nate belépett közvetlen Krace mestert követően a raktérbe és figyelte hogyan elemzik a nála jártasabb férfiak a tetemet illetve a nála található tárgyakat.

- Talán egy mesterlövész a hegyvonulatról? - tette fel fennhangon a kérdést a padawan amikor meglátta a halálos sérülést Tahnot testén, majd Vynre nézett - Azt mondtad mintha látni is véltél volna valamit...

Ő maga nem ismerte fel az adattáblát, mint a Jedik által kizárólag használt típust, hiszen a Rendben sosem volt a tagja, csak amikor a többiek említették akkor vonta magára a figyelmet.

- Akkor ha jól értem...vagy Jedi vagy elvette valakitől? Lehet rajta vérvizsgálatot végezni ebben az állatpoban? - nézett kérdőn Devre és Kracre, hiszen nem tudta hogy a midi-chloriánok a halál beállta után is kimutathatóak-e, vagy elvesznek az élet kioltásakor.

A kérdés mindenesetre fontos volt, hiszen ha egy Jedi gyilkosról van szó, az nagyon sok kellemetlen kérdést vet fel. Persze kaphatta is ha az erőhasználó társa volt és az meghalt, de az ilyen találgatásoknak egyelőre nem akart hangot adni, nem volt semmilyen bizonyíték ami alapján konkrét következtetéseket lehetett volna levonni az ügy kapcsán.