TK-986
New Member
Katona
Felder?t? osztagos, k?zleg?ny, val?di neve: Maes Carius!c!Default
Posts: 21
|
Post by TK-986 on Jun 5, 2008 9:51:29 GMT 1
Maes igyekezett észak felé haladni. A legrosszabb dolog, ami most vele történhetett az az, hogy leleplezik. TK986 érezte, hogy figyelik, a tarkóján érezte a fürkészõ tekinteteket. Ám ezúttal nem paranoiáról, vagy harctéri idegességrõl volt szó. Valóban: egyszerre két üldözõje is akadt.
- Ennyit az álcázásról. - dünnyögte orra alatt.
A két üldözõ azonban nem adta fel. Figyelmeztetõ lövéseket kapott, amik a suhanó mellett alig egy-két méterre haladtak el és csapódtak be a közeli fák törzsébe. Maes adrenalin szintje az egeket verdeste. Utoljára akkor érezte ezt, amikor Moorján éleslövészeten vett részt. Akkor is foggal-körömmel kapaszkodott az életébe. De most kivételesen lételemében volt. Nem hiába nevezték t versenyegérnek. Ha siklóról volt szó, õ legyõzhetetlen volt. Mármint a kiképzõtáborban. Bevetésen még soha nem vezetett robogót. Azonban nem volt más választása, tövig húzta a gázkart, a motor felbúgott és belevetette magát az erdõ sûrûjébe. Veszélyes gyakorlat volt ez, azonban Maes ehhez értett igazán. Az akadálypályákon is mindig õ volt a leggyorsabb. Most már nem számított a sebesség, hiszen az ellenség üldözi. Ha sors azt akarja, hogy most véget érjen az élete, akkor már teljesen mindegy, hogy lelövik, vagy egy fára csavarodik fel az apró jármûvel. Még a kommunikátorát sem használhatta, hiszen erõsítés sehonnét nem kaphatott, ráadásul, ha használja a komm-ot társait is leleplezhetné...
Így haladt egyenesen északnak az eredetileg kijelölt landolási hely irányába. Mélyen ráhajolt a 74-Z kormányára, hogy így is kevesebb felületet mutasson magából üldözõi felé. Azonban a fák miatt még mindig nem érhette el maximális sebességét. 986 azt tervezte, ha megpillant a távolban egy tisztást, felkapja a suhanó orrát és a fák fölé emelkedik. Hogyha végre felér, legalább kihasználhatja a jármû sebességét. Azonban addig kisebb cikk-cakkokat leírva haladt elõre. Nem figyelt hátra, ugyanis nem volt ideje rá. Csak elõre és egyenesen látott. Mindig 100-200 méterrel elõrébb figyelt, mint ahogy maga volt, hogy a fákat kikerülje és kitérõ manõvereket hajthasson végre. Maes nagyon remélte, hogy talál egy tisztást, ahol kitörhet a fák koronái közül.
|
|
Veryti
New Member
Droid
Emberi Replik?ns Droid. ?nfejlesztő harci egys?g. ?ntudat?ra ?bredt droid. Protot?pus.!c!Defaul
Posts: 16
|
Post by Veryti on Jun 6, 2008 1:21:39 GMT 1
A Jailen bolygó felszínén - pár kilóméterre a főváros külső peremétől
Veryti amint kilépett a fénybe a szabadlevegőre, a látás módját átváltotta normál fókuszáló felderítő üzemmódra, majd a bolygó felszínén állva a tekintetét körbe hordozva pásztázta át a környező területet 360 fokos körben.
Mindenütt roncsok a távolban, jól láthatóan nem messze a bunker felszínétől 1-2 száz méteren belül egy darabokra tört, kormos még füstölgő, de már nem égő kis elfogó vadászgép roncsát pillantotta meg. Távolabb a messziségben kisebb-nagyobb füstoszlopok kúsztak az égszínkék tiszta égbolt felé. Ezeket látva Veryti úgy döntött, hogy mihamarabb keres magának egy hajót, amivel később elhagyhatja a bolygót. Egy jól láthatóan háborús környezetben az ő túlélési esélyei alig magasabbak, mint a bolygón harcoló népnek. Bár fogalma sincsen, hogy ki miért harcol a bolygón, de ez őt nem is érdekelte. Számára most csak kevés dolog fontos. Lehetőleg kerülni a harci összeütközést bármelyik féllel, kijavítani a magában lévő hibákat mihamarabb, keresni egy számítógépet, amin van HoloNet, és erről megtudni, hogy mi is történt eddig, és közben friss adatokkal tudja magát ellátni, valamint szerezni egy hajót, amivel elhagyhatja a bolygót. Ezen utóbbi nem lesz egyszerű a számára.
Veryti a másodperc tört része alatt döntött, majd a földalatti rejtett bázis fedőaknájának ajtaját lecsukta, majd a környezetben található növényzettel álcázta a fedelet. Ezt követően Veryti a nem régen a távolban észrevett főváros körvonalai felé vette az irányt, hiszen itt van a legnagyobb esélye a kitűzött céljait elérni. Bár valószínű még jelen pillanatban is harcok folyhatnak a városban vagy annak környékén, de ő törekszik ezt elkerülni, és minél nagyobb óvatossággal bejutni a városba észrevétlenül. Bár jelen esetben ő is tudja, hogy jó esélye van arra, hogy tűzharcba, vagy közelharcba kell, majd bocsátkoznia a túlélése érdekében. Az odavezető úton haladva térbeli, és audiovizuális érzékelőit kiélesítve pásztázza a környéket esetleges élőlények, és járművek után kutatva. Ha csak rajta múlik, igyekszik fák, és hasonló dolgok takarásában haladni, hogy őt nehezebben tudják kiszúrni.
|
|
Arctus Dike
New Member
Katonatiszt Csillagrombol? kapit?ny EBGYCSE
A Black Arrow ISD kapit?nya, 1. Birodalmi Gyorsreag?l?s? Csap?sm?rő Egys?g%\1\%!c!Default
Posts: 86
|
Post by Arctus Dike on Jun 7, 2008 18:36:14 GMT 1
„Értettük Dike kapitány. A lövészeim azt az egységet fogják támadni, melyet Önök.” – Mondta Rezick sorhajókapitány, még az előtt, hogy Arctus kilépett volna a saját adóköréből. A következő pillanatban az erősítésnek érkezett három hadihajóból álló kötelék parancsnokának holografikus képmása elenyészett.
A Black Arrow, Birodalmi osztályú csillagromboló, a forduló végrehajtását követően, teljes sebességgel közelített a mintegy nyolcezer kilométernyire lévő, csészealj formájú ellenséges hadihajók felé. Amint lőtávolba érkezett, előrefelé néző nehéz ionágyúi, nehéz turbólézerágyúi, valamint ikercsövű nehéz-ionlövegei és nehéz-lézerlövegei félelmetes sortüzeket kezdtek zúdítani az ellenséges hadihajók alakzatának középső hajójára. Azok mögött a távolból közelített, három jellegzetes, lándzsahegyre emlékeztető formájú hadihajó, az erősítésként érkezett Birodalmi osztályú csillagrombolók.
Amint a Wasteland, az Annihillator és az Perimeter Birodalmi osztályú csillagrombolók lőtávolságba értek, hátulról elsöprő erejű össztüzet zúdítottak arra a hatalmas csészealjra, amelyet a Black Arrow ágyúi elölről vettek tűz alá. A másik négy ellenséges hajó, eltávolodott tűz alá vett társuktól mely továbbra is közelített a vele szembefordult birodalmi hajó felé. A négy közül egy továbbra is az ideiglenesen zászlóshajóvá avanzsált Black Arrow felé közelített, míg a másik három az újonnan érkezett hadihajók felé változtatott irányt. Úgy tűnt a két hajó azzal a szándékkal közelít a birodalmi hajó felé, hogy oldalról szorítsák két tűz közé.
- Uram, a pajzsaink energiaszintje hatvanhét százalékra csökkent. - Jegyezte meg Caranthyr főhadnagy. Miközben egy apró, fülre helyezhető adóvevőt adott át a kapitánynak. A másikat a saját fülére helyezte. Ezek az egységek arra szolgáltak, hogy segítségükkel a kapitány könnyebben tarthassa a kapcsolatot Rezick sorhajókapitánnyal és az általa irányított hajókkal.
Arctus egy biccentéssel tudatta az első tisztjével, hogy hallotta az információt, de nem válaszolt. Figyelte, ahogy a hatalmas ellenséges hadihajó felől érkező zöldes színű sugárnyalábok a Black Arrow pajzsmezőjének csapódnak, s elnyelődnek benne. A hajók fedélzeti fegyvereinek félelmetes tűzpárbaja egyszerűen lenyűgöző volt. A csészealj formájú ellenséges hajók burkolatának megannyi pontjáról özönlöttek a sugarak. A két közelítő hajó közül viszont csak az egyikre záporoztak elölről és hátulról kékes- és zöldes-fehér színű nyalábok. Az elölről érkező félelmetes energiájú sugarak jószerével kizárólag az ellenséges hajó horizontális középpontja közelében csapódtak a csészealjba.
Az idegen hajó pajzsa végül a koncentrált tűz hatására összeomlott. Ezt követően a lövedékek már közvetlenül a burkolatra záporoztak. Az egymást követő sortüzek nyomán az egyre gyengülő burkolat átszakadt. Ezt követően robbanások megújuló hullámai rázták meg a hatalmas éjfekete színű idegen hajót. A robbanássorozat szinte másodpercek alatt megpecsételte a csészealj sorsát. Végül egyetlen hatalmas robbanás vetette szét milliárdnyi kisebb-nagyobb darabra. A vakító fénnyel kísért robbanás láttán a Black Arrow kapitánya és első tisztje a szemük elé kapták tenyereiket.
- Eggyel megvolnánk. - Jegyezte meg Arctus. - Mereel hadnagy, forduljunk rá a másikra, Vand főhadnagy, minden elülső löveggel tűz a hozzánk közelebbire. Cél a horizontális tengely és a középpont. - Adta ki az új utasításokat a kapitány.
- Igenis kapitány! - Felelte szinte kórusban a két tiszt, majd néhány pillanattal később a harcászati tiszt ismét megszólalt. - Uram, a Sentry és a Monitor megsemmisítettek egyet a nyolcas szektorban. - Jelentette.
„Dike kapitány, gratulálok a stratégiájához. Javaslom, oszoljunk egyforma erejű egységekre és folytassuk a támadást így.” - Csendült fel, a Drayson admirális által küldött három hajóból álló kötelék parancsnokának hangja, a Black Arrow parancsnoki hídján. Noha, mindkét oldalon megszakították a holokommunikációs kapcsolatot, a védett frekvenciás audió kapcsolat továbbra is élt.
- Rezick sorhajókapitány. - Kezdte Dike, miközben néhány elnyújtott lépéssel a harcászati tiszt holografikus terepasztala mellé lépdelt. - Önök koncentrált tűzzel semmisítsék meg a tizenkettes szektorban csoportosult három csészealjat. - Rendelkezett Arctus. Egyelőre csak rövidtávon tervezett. Az Első Birodalmi Gyorsreagálású Egység parancsnokhelyettese úgy vélte, hogy az adott pillanatban az a három csészealj képezte az elsődleges fenyegetést, amelyek Rezick hajói felé közelítettek.
- Uram, kódolt üzenet érkezett személyesen az ön számára a Sledgehammer pilótáitól. - Szólt közbe Zane főhadnagy, majd kisvártatva folytatta. - Veers alezredes általuk üzeni, hogy erősítést kér. Az üzenet tartalmazza a jelenlegi pozíciójukat, ahol megkezdték a parancsnoki harcálláspont kiépítését. Továbbá jelentős légelhárító tüzérségi aktivitásra figyelmeztet. - Foglalta össze röviden a pilótáktól kapott üzenetet a kommunikációs tiszt. Arctus Dike a homlokát ráncolta. Nem állt szándékában heves ellenséges tűznek kitenni a leszállóegységeket. Tudta, hogy Veersnek a lehető legtöbb katonára és felszerelésre van szüksége a felszínen, méghozzá gyorsan.
- Caranthyr főhadnagy, hívja a Firesharkot, a Monitort és az Intrepidet közölje a parancsnokkal, hogy azonnal indítsák a leszállóegységek első hullámát. A Veers alezredestől kapott koordináták közelében jelölje ki a leszálló zónát. Értesítse Arundel főhadnagyot, hogy a három hajón tartalékban tartott valamennyi vadászköteléket, rendelje ki a leszállóegységek támogatására. A Fireshark közelítsen a bolygó felé, és készüljön fel a légelhárító ütegek bombázására. - Rendelkezett Dike. A döntés, amelyet hozott, egyértelműen megkérdőjelezhető. A három hajó fedélzetén szolgáló felszíni erők leszállóegységeinek egy része által alkotott első hullám és a vadászfedezet aligha lesz elegendő Veers számára, de ahhoz, hogy felfedje velük a felszíni légelhárítás pozícióit arra alkalmas.
A Black Arrow kapitánya pedig épp ezt akarta elérni. Amint sikerült lokalizálniuk a leszállózóna közelében lévő légelhárító egységeket, már lesz célpont, amire rászabadíthatja a Black Arrow, a Sentry és az Assassin vadászbombázó egységeit. Aztán, amint az ARC-170esek, az Alpha 3 Nimbus V-Szárnyúak és a TIE vadászok semlegesítették a légelhárítást, máris indulhat az összes leszállóegység.
- Caranthyr főhadnagy, értesítse Shinte őrnagyot, hogy a Black Arrow felszíni csapatainak első hulláma álljon indulásra készen. Ugyanezt az utasítást továbbíttassa a Sentry és az Assassin felszíni erőinek parancsnokainak. – Toldotta meg a korábbi utasítást, majd a harcászati tiszt felé fordult.
- Vand főhadnagy, egyes, négyes torpedóvető-csőből tűz!
|
|
Janos Aldrix
New Member
Katona
ember, rohamosztagos, TK-824!c!Default
Posts: 17
|
Post by Janos Aldrix on Jun 13, 2008 20:19:28 GMT 1
Már javában zajlottak az események a Jailen körüli ûrben, és a bolygó felszínén, amikor az újoncokat szállító hajó még fénysebességgel közeledett a rendszer felé. A hajó gyomrában Janos (illetve TK-824) egyre feszültebben várta az érkezést. Csak remélni tudta, hogy nem marad le mindenrõl. Az út alatt többször is büszkén gondolt arra, hogy nem akármilyen hajóra nevezték ki, hanem a flotta zászlóshajójára, az Accuserre. Pedig õ még csak egy zöldfülû osztagosnak számít, de már most ilyen megtiszteltetésben van része. ~Remélem, hogy hamar ráakadok Shodon századosra...~ Reménykedett magában Janos. Végül érezte, amint a csapatszállító fénysebesség alá lassított. Örömében már majdnem felkiálltott, ám mégse tette, hiszen tudta a helyét. Õ csak egy közlegény, aki utasításokat hajt végre. Kipilantott a hajó ablakán, és meglátott egy magányos csillagrombolót. ~Ez lenne a zászlóshajó? De mit keres itt a rendszer szélén? Hol a flotta többi része?~ Számtalan ezekhez hasonló kérdés vetõdött fel az ifjú osztagosban, ám válaszokat nem kapott. Minden kiderül majd a maga idejében...Ezzel nyugtatta magát.
|
|
|
Post by Maximilian Veers alezredes on Jun 14, 2008 17:30:31 GMT 1
A felszínen Nem állt túlzottan sok ember rendelkezésre, de ez nem akadályozhatta a kijelölt zóna felkészítését parancsnoki harcállásponttá. Mindig annyiból kellett kihozni a legtöbbet, amely adott helyzetben éppen volt. Veers nagyon jól tudta, ha leállnak azon morfondírozni, miképpen is lehetne összeszedni az összes egységet, mire kidolgoznák a terveket, már régen felfednék a pozíciójukat. Tény, azzal, hogy a Sledgehammer pilótáival jeleztetni próbált Dike kapitánynak, ezt kockáztatta…mi több, minden egyes forgalmazással…mégis, azért emberre szükség volt, ha meg akarták tisztítani az igencsak legyalult felszínt a betolakodóktól. Ward százados jelen pillanatban, mint összekötő szerepelt, és próbálta összehangolni a szétszórt csapatmozgásokat…az alezredes mindig is a tettek embere volt, így természetesen csatlakozott a saját katonáihoz, hogy segédkezzen az aknák telepítésében…valamint a védelmi pozíciók kiválasztásában. Olyan helyekre volt szükség, ahonnan a lövészek nagy területet fedhettek le…mégis, eléggé rejtve tudtak maradni adott ideig, hogy minél több ellenséget szedhessenek le, mielőtt kissé hátrébbhúzódnak. Addig kellett tartani a helyet, amíg a szétszórt egységek, valamint az erősítés meg nem érkezik. Mert attól a pillanattól kezdve fognak támadó erővé alakulni.
Midőn a parancs kiosztásra került Nathan felé, a Piett flotta új üdvöskéjének tartott tiszt magához rendelte a Roham kommandósokat, akik eleddig a Sledgehammer fedélzetén, a számukra kialakított kabinban készülődtek a bevetésre. Minthogy minden készen állt, fegyvereiket kibiztosítva jelentek meg felettesük előtt. - Százados, az embereivel védelmi pozíciót vesznek fel körülöttünk! Amíg telepítjük az aknákat, előttünk fognak haladni, és biztosítják a munkálatokat. Természetesen mi is odafigyelünk majd, de szükség lesz a szakértelmükre. Jó vadászatot! A katonatiszt bólintott, majd embereinek intve jelezte, indulhatnak. A felderítőosztag katonái összeszedvén minden aknát pakolták azokat repulzoros szállítókba, majd indultak meg az alezredes, valamint a kommandó nyomában.
Veers nem fecsérelt szót arra, hogy újfent szóljon Ward századosnak…hiszen őt már ellátta utasításokkal, és tudta jól…tisztje minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy ellássa azokat. A két ARC pilóta a helyszínen maradt segédkezni, míg a Sledgehammer pilótái próbálkoztak a kapcsolatfelvétellel…
|
|
Santer Veal
New Member
Katona Csillagrombol? kapit?ny EBGYCSE
A VSD-Firehawk csillagrombol? kapit?nya. Az EBGYCSE tagja.%\1\%!c!Default
Posts: 18
|
Post by Santer Veal on Jun 15, 2008 13:35:54 GMT 1
ISD Accuser
- Értettem.- válaszolta Santer, majd a főmérnöktől elbúcsúzva elindult a gépházból egyenesen a hajó hídja felé. Veal egyáltalán nem értette, hogy miként kerülhetett egy szabotőr az EBGYCSE zászlóshajójára. Az ellenség minden eshetőségre felkészült ezek szerint és nem lesz könnyű legyűrni őket, ha ilyen közel férkőzhettek a Piett flottához. Útközben sok folyosón ment keresztül Santer, ami mint egy hangyaboly, úgy fel volt zaklatva. Mindenhol sürgő-forgó szolgálatot teljesítő katonák és munkások voltak, akik azon fáradoztak, hogy helyrerakják az Accuser rendszereit, vagy éppenséggel felkészítsék a szárazföldi és űrbéli csapatokat a harcra. Veal egy turbóliftbe belépve a Híd gombját nyomta meg, minél előbb oda szeretett volna érni, bár a legjobban a saját hajója hídján érezné jól magát, parancsnoki beosztásban. Sajnálatos módon botor dolgot követett el, amiért nem jelent meg a parancsnoki eligazítón.
~ Én marha.- gondolta magában elcsüggedten a Firehawk eredeti kapitánya, majd mikor kinylít a turbólift ajtaja gyors léptekben elindult a parancsnoki híd felé. A légző maszk eléggé idegesítette az arcán, de egyelőre nem lehetett levenni, hiszen a hajó még koránt sincs standard állapotban. A hídra belépve Santer bejelentkezett.
- Uram!- szólította meg vigyázzállásban Veal, Piettet. Santer egyre jobban kezdte érezni magát, hiszen ez a híd sok mindenben hasonlított a saját hajójában lévőhöz, ami eszébe juttatta azt a napot, amikor először az első saját hajója hídjára lépett.
|
|
|
Post by Piett kommodore on Jun 17, 2008 4:22:47 GMT 1
Accuser
Santer
Piett tisztje felé fordul, egyetlen fejbiccentéssel üdvözli, majd int, hogy lépjen közelebb. - Veal parancsnok, mostantól a csata végéig maga a másodtiszt a hajón. A végén, vagy ha épp úgy lesz szükséges visszakapja hajóját. Most készüljön fel Thatch parancsnokkal a vadászaink repülésének és a felszíni egységek landolásának koordinálására! Osszák fel egymás között a feladatokat - adta ki az első utasításokat Piett, majd Zukára nézett: - Hadnagy! Hogy állunk a kommunikációval? - Uram, az új kommunikációs antenna felállt, az űrgárdista rohamosztagosok épp visszatérnek a hajóra. Három lambda sikló lépett ki mellettünk a hiperűrből. A pilótáik szerint utánpótlást hoztak, és Rezick sorhajókapitány adta le nekik a pozíicónkat. - Rezick? - Igen uram. Emellett a kommunikációnk helyre állt. Ha szabad megjegyeznem, Holstein hadnagy remekül helyt állt. - Rendben Zuka. Ha Holstein hadnagy visszatért, maga menjen pihenni! - Igen uram. - Thatch. Rendelje vissza a Skull rajt. Adjanak engedélyt a landolásra a három siklónak, aztán készüljünk az ugrásra. - Igen uram - mondta Thatch és nekilátott az intézkedéseknek, de közben odafordult Pietthez: - Uram, ismeri Rezick sorhajókapitányt? - Természetesen Thatch. Drayson admirális szárnysegédje, és egyben a Wasteland csillagromboló kapitánya, valamint a 15. flotta parancsnok helyettese. Ha ők érkeztek megsegíteni Dike kapitányt, akkor az esélyeink nagyban javultak. - Úgy gondolja uram, hogy három csillagromboló kihúzhat minket a slamasztikából? - Rezick egy stratégiai lángelme. Nyilván ezért van ilyen magas pozícióban a korához képest. Manőverei vakmerőek, de észszerűek és hatékonyak egyben. Nem véletlen, hogy élvezi Drayson bizalmát. - Értem uram - mondta Thatch, majd továbbállt magában megemésztve az elhangzottakat.
Aldrix
A lambda, ami Janost és társait szállítja rövidesen landol az Accuser fedélzetén. A másik két lambda osztályú sikló is sikerrel veszi ezt az akadályt, és a rohamosztagosok kisorjáznak a hajóból. Egy főhadnagyi rendfokozati jelzést viselő férfi fogadja őket. Mikor a rohamosztagosok felállnak, egy komplett századot képeznek. A főhadnagy a tiszteletadást követően beszélni kezd a rohamosztagosokhoz. - Üdvözlöm önöket az ISD Accuser fedélzetén. Shodon százados helyettese, Lex Rendenn főhadnagy vagyok. A megszólításom kizárólag főhadnagy úr! A flottánk jelenleg hadban áll egy egyelőre ismeretlen ellenséggel. A hajó szárazföldi haderejének nagyja már elhagyta az Accuser fedélzetét, azonban a gépesített egységek jó része a fedélzeten maradt. Az Önök megtisztelő feladata lesz, hogy a gépesített egységeket biztosítják a földet érés után, attól kezdve, hogy az Accuser lebocsátja azokat a Jailen felszínére. Az osztagparancsnokok eligazítják magukat bővebben, és meghatározzák az Epsilon siklókat, melyekkel a felszínre jutnak majd. A Császárért és az Uralkodóért előre! - mondta végül, ezzel is buzdítva a katonákat, majd távozott. Őrmesterek kezdték el aztán az eligazításokat, így Janos a 3/3-as szakaszba került. Vezetője Dix Maran tizedes volt, aki határozottan igazította el katonáit, majd beterelte mindőjüket egy Epsilon siklóba, segített nekik megtalálni a helyüket, és ellenőrizte mindenki felszerelését. Aztán maga is helyet foglalt és várta, hogy megkezdődjön az utazásuk az idegen bolygó felszínére.
Constantin
Mikor Holstein hadnagy visszatért a hídra, Zuka üdvözült mosollyal fogadta. - Mostantól TE vagy a komm. tiszt a fedélzeten! - mondta neki, majd elhagyta a hidat, tömegben de mégis magára hagyva Constantint.
Aztán pár pillanattal később felhangzott a navigációs tiszt hangja, amint visszaszámlált: 5... 4... 3... 2... 1... Ugrás! Az ugrás pillanatában mindenki igyekezett megragadni egy biztos pontot a hídon. Mivel a rendszeren belüli ugrás kiszámíthatatlan eredményű, így a nem rögzített dolgok is könnyen a maguk útját járhatták ilyen esetekben. Most azonban nem volt ilyen veszély. Az Accuser egy pillanat erejéig eltűnt a rendszerből, illetve annak széléről, aztán pontosan Dike csillagrombolójával szemben értek ki a hiperűrből, közrefogva egy újabb csészealjat. - Szép munka hadnagy - mondta Piett, majd a taktikai térképre nézett, aztán Thatchra fordította tekintetét - Parancsnok, cél a legközelebbi csészealj. Teszteljük újra a szupersugarat! - A legnagyobb örömmel, uram - mondta Thatch, majd kiadta a tűzparancsot. - Holstein hadnagy, jelezze Dike kapitánynak, hogy megérkeztünk, és hogy 100%-osan készen állunk a csatára. Azonban amíg átlátjuk a helyzetet még ő a parancsnok. Egyben kérjen helyzetjelentést a hajóktól, majd a mélyűri csatornán küldje el a helyzetünket az admiralitásnak, és ezzel egyidejűleg nyitott komm. csatornát kérek a Black Arrow-val! - sorjázta a parancsokat Piett, majd Veal parancsnokhoz fordult: - Parancsnok, vegyék fel a kapcsolatot a Sledgehammer-rel és Veers alezredessel. Tudják meg, mire van szüksége, aztán koordinálja a földi erők erősítésének leküldését. Thatch, indítsák a vadászokat, egy század az Accuser védelmére. A Skull raj vesse bele magát az ütközetbe, ha jól látom a taktikai kijelzőn, sok helyen van szükség rájuk, két egység TIE vadász kísérje el őket, egy egység ARC pedig álljon készenlétben a földi egységek kíséretére.
A következő pillanatban, amíg lázas munka folyt a csillagromboló fedélzetén, egy hatalmas, összefüggő fénysugár döfte át egyenesen azt a csészealjat, melyet Dike kapitány hajója támadott ezt megelőzően. A csészealj pajzsa sem tudott ellenállni az elemi erővel lesújtó szupersugárnak, mely keresztüldöfte az ellenséges hajót, kettétörve majd felrobbantva azt.
- Uram, a célpont megsemmisült. Rezick sorhajókapitány erői két csészealjat töröltek le az űr sötétjéről, a Sentry és kísérete további egy hajót - sorjázta a bejövő információkat Thatch. - Kiváló... - jegyezte meg Piett.
Dike kapitány
Rezick sorhajókapitány három hajója a 12-es szektor felé fordult, majd egy hármas harapófogóba fogták az ellenséges hajókat. Egyszerre csak egy hajóra tüzeltek, így hamar leradírozták az ellenséget. Rezick természetesen minden egyes sikerről beszámolt Dike-nak a komm. csatornán. Dike kapitány épp a saját célpontjára koncentrált volna, amikor hiperűrablak nyílt előttük 15 kilométerre. Az Accuser méltóságteljes alakja bukkant ki az űr sötétjéből, majd röviddel az érkezése után a hajó szuperfegyvere sült el, és keresztül döfte az ellenséges csatahajót, egyetlen lövéssel semmisítve azt meg. Caranthyr a mindig hűvös elsőtiszt enyhe mosollyal nyugtázta a zászlóshajó érkezését és jelentette az amúgy is nyilvánvaló tényt: - Uram, az Accuser megérkezett, és játszi könnyedséggel végzett a célpontunkkal...
Közben a Dike által elrendelt leszállás elkezdődött. A kezdő hajók nagy része valóban megsemmisült, azonban jónéhány még így is elérte a célzónát. Veers alezredesnek lassan rendelkezésére állt 6 db AT-AT lépegető, 10 db AT-ST és 3 db AT-TE lépegető, valamint további 3 század rohamosztagos és 3 század felderítő egység. A légvédelem lokalizálása viszont csak részben vezetett eredményre. A vadászbombázók nem tudták az összes légelhárító egységet leszedni, jórészük rejtve maradt és a bombázók rendszereit is zavarta valami. A VSD Firehawk sem tudta a légkörből kisegíteni szenzorokkal a vadászokat, pedig Dike utasítására kellően aláereszkedtek. A szenzoros tiszt valamiféle viharról szólt, ami miatt jónéhány érzékelő maradt "vak".
Veers
Az aknák telepítése jól haladt, mikor a távolból az alezredes és emberei újra meghallották a légelhárítás működését. A két ARC pilóta pedig ujjongani kezdett, amikor meglátták, hogy ARC vadászbombázók és páncélos egységek célbajuttatását végző leszálló hajók érkeznek. 6 db AT-AT lépegető, 10 db AT-ST és 3 db AT-TE lépegető érkezett Veers pozíciójához, a többi megsemmisült a leszállás közben. Ez is azonban a kezdetben már több volt, mint elég. A lépegetők mellett 3 század rohamosztag és 3 század felderítő osztag érkezett, valamint - szó szerint - befutott Shodon százados az embereivel.
TK-986
Maes ötlete zseniális volt, legalábbis annak látszott. A két üldözője jócskán lemaradt, ám ami a legfőbb nem tüzeltek többé. Nyilván rájöttek, hogy jelenleg nincs esélyük egy sikeres támadás kivitelezésére. Aztán jó egy kilométer száguldás után Maes szeme meglátta a tisztást, amire vágyott. Odaérve felkapta a siklóját és valóban felemelkedett a fák fölé. Üldözői próbálták követni, de csak az egyiknek sikerült, a másik nyilván elszámított valamit, mert feltekeredett egy fára, és tűzgolyóvá válva enyészett el. A másik azonban tovább üldözte a Birodalom hű katonáját...
Veryti
Jó ideig eseménytelenül telik az út a főváros felé. Az úton nincs semmi hasznos. Semmi, amit egy droid használni tudna. A város közelében aztán egyszercsak az egész táj megváltozik. Eleinte Veryti receptorai sem tudják miért, aztán belecsap a felismerés: VIHAR VAN! Viszont úgy látszik a vihar mesterséges, mivel kizárólag a főváros felett van, és mintha csak épp elfedné a várost, de azon kívülre nem terjed ki...
//Ha valakit kihagytam, az azért van, mert eddig nem írtatok. Persze nem lóverseny, de előfordulhat, hogy most jó egy hétig nem tudok majd írni, ezért írtam addig, míg megvolt az ihlet és az időm... Jó írogatást mindenkinek!//
|
|
Veryti
New Member
Droid
Emberi Replik?ns Droid. ?nfejlesztő harci egys?g. ?ntudat?ra ?bredt droid. Protot?pus.!c!Defaul
Posts: 16
|
Post by Veryti on Jun 17, 2008 6:10:31 GMT 1
A Jailen bolygó felszínén - Jailen City külső pereme - VIHAR
Veryti kilométereken át, haladt előre a bolygó fővárosa Jailen City felé. A megtett út alatt kiégett roncsok, és a kietlen táj fogadta. Teljes a csend. A szél zúgásán kívül semmi sem hallható. Veryti hiába volt mesterséges létforma, a halálos csend még őt is „zavarta” már ha lehet-e ezt így definiálni egy ilyen valami számára.
Fél órát vagy talán egy egész órát is eltöltött azzal, hogy a bunkertől gyorsléptekben eljusson a város pereméhez. Talán csak a vizuális rendszerének leterhelése miatt nem vette észre, hogy a várost megzavarta valami a mostani káoszon kívül. Az egyre erősödő szél belekapott Veryti hajába, majd dobálgatni kezdte, majd másodpercekkel az egyre felerősödő szél mellett lehullottak az első esőcseppek. Az első cseppek melyek ráestek a vállára, és a kezeire nem volt érzékelhető. Mivel nem volt élőlény, így nem vette észre egyből, hogy mi is történik, majd a látótere előtt megjelenő egyre nagyobbra hízó, és egyre sűrűbben esőcseppek valamint a fényviszonyok egyre nagyobb csökkenése nyilvánvalóvá tették a számára, hogy mi is történik.
- Vihar van! – elemezte magában.
Tekintetét felemelte, majd látta, hogy igen szokatlan módon, ami gyakorlatilag lehetetlen, hogy vihar mérete két oldalról, és a város belseje felé elnézve, bár ez utóbbi csak „tippelés volt” a vihar pont akkora méretben, mint a város maga.
- Ügyes! Roppant ügyes! –jegyezte meg halkan.
Bár nem rendelkezett annyi katonai, és magas szintű Akadémiai szintű taktikai tudással, mint például egy Birodalmi Flotta tiszt, de mint harci egységnek neki is voltak alapvető taktikai paraméterei, hogy rájöjjön mi is ennek a „mesterséges” viharnak a célja az egyik harcoló félnek.
1: A bolygón kívül állomásozó cirkálók – már ha vannak-e ilyenek – akkor azok számára a bolygó orbitális pályára állva a város vizuális érzékelése lehetetlenné válik. Azaz nem látják mi is, történik a felhők alatt.
2: A vihar zavarja az előbb említett esetben az egyéb műszerekkel való pásztázást, így nem csak vizuálisan, de a műszerek által is vakok lesznek a külső szemlélők.
3: A városi harcok esélyeit is megváltoztatja, mivel sok élőlény számára erősen csökkeni fog a maximális látótér távolsága.
4: Minden nemű repülő bevetése a vihar területén kockázatos. A villámok, az erős szél már magában nagy veszélyt jelent a gépekre. Emellett a látótér csökkenése miatt nem veszik észre időben a megbúvó légvédelmi ágyúkat, és nem tudják melyik a célterület a városban ahol egy esetleges szállítógép, kiteheti a katonáit. Így egy a városon kívül, azaz a viharon kívül lehet a legnagyobb esélye kitenni a katonákat, és egyéb járműveket, hogy a város szíve felé felszámolják az ellenfeleket az utcai harcokban, azonban így nagyban nő a veszteségek számára minden egyes megtett méter után, melyet végig kell harcolniuk a város utcáin.
A 3-4 másodperc alatt négy kielemezett pont alapján érthetővé vált a számára, hogy mik lehetnek a céljai azzal, aki ezt létre hozta. Valószínűen több mindent is tudott volna róla mondani, de a jelenlegi behatárolt tudása miatt ennél többre nem volt képes. A szél erősödése, és az eső egy kicsit sem zavarta Veryti-t, elvégre ő egy mesterséges létforma, melyet harcra, azaz pusztításra programoztak. Veryti a vizuális, és audiovizuális érzékelőit továbbra is kutató – felderítő fokon hagyta, majd levette a hátán lévő sorozatlövő sugárkarabélyt, majd esőáztatta külsejével elindult a főváros romos épületei között. Óvatosan járt, itt már jobban kellett figyelnie, ha továbbra is „életben” kívánt maradni a jövőben. Elsődleges dolga, hogy szerezzen egy használható szállítóhajót, mellyel esélye lehet elhagyni a bolygót, de ez nem lesz egyszerű, elemzése szerint erre egyre kevesebb esélye lesz az idő előre haladtával.
|
|
Jack Stemper
Junior Member
Katona Birodalmi rohamosztagos
Rohamosztagos tiszt, az EBGYCSE rohamosztagos egys?geinek főparancsnoka. Őrnagy.!c!
Posts: 171
|
Post by Jack Stemper on Jun 17, 2008 9:01:22 GMT 1
Jack Stemper technikája ezúttal kudarcot vallott: Az ellenség túl jó szenzorokkal rendelkezett ahhoz, hogy észrevétlenül ellopózhassanak előle. Az őrnagy lelki szemei előtt, most két megoldás rajzolódott ki.
Az első: Futás! A menekülés ugyancsak bevett szokás volt náluk... Axxilia, Kashyyyk... Egyedül Jabiimon nem kellett menekülniük az ellenség sokszoros túlerője elől... Ott ők maguk voltak túlerőben. Na de itt... Itt van ez a monstrum. Ezt, még ha akarnák sem tudnák legyőzni. Hacsak nem vízálló... De az esélye annak, hogy az osztag élve visszajut a tóhoz, és a lépegetőnek lesz olyan ügyetlen irányítója, hogy belezuhanjon...? Kizárt dolog. Ezért, ha Stemper a futás mellett dönt, bevezeti az osztagot az erdő belseje felé, hátha oda már nem tud utánuk jönni. Habár... Elég nagy dög.
A második lehetőség: Lapulni, és várni. Ez azonban nagyon kétesélyes volt; Lehetséges ugyan, hogy a lépegető csak a faág miatt vette észre őket, így ha meglapulnak, talán megmenekülnek... De már így is 2 rohamosztagos vesztette életét, ráadásul úgy, hogy a lövedékek becsapódása okán, kidőlt két hatalmas fa... Két pontos lövés... Két fa.
-Ha képes ilyen pontosan lőni, nem okozna neki gondot kinyiffantani minket sem...-Futott át az agyán, majd lassan, kézmozdulatokkal jelezte az osztagnak, hogy mindenki maradjon veszteg. A kidőlt fák most egyébként is remek búvóhelyet jelenthetnek az osztag számára... Egyedül a két elesett rohamosztagos miatt aggódott. Remélte, hogy a lépegető nem jön ide megnézni, hogy mit is lőtt le...
|
|
|
Post by Piett kommodore on Jun 17, 2008 15:09:59 GMT 1
Jack Stemper és EPK osztag
Jack ezúttal jól döntött. A hatalmas lépegető arra fordult, amerre az osztag lapult, és hatalmas fémtestéből egy szabad szemmel alig látható letapogató sugár vetült arra a területre, ahol a rohamosztagosok feküdtek. Mivel nem érzékelt mozgást, visszafordult eredeti úticélja felé és továbblépdelt. Lassan haladt, de alig tíz perc múlva már hallótávolságon kívülre ért. Jack ekkorra már tudta, felállhatnak, és tovább kereshetik Veers alezredest és harcálláspontját, ha ő túlélte egyáltalán a landolást. Bár ebben talán nem voltak kételyei, hiszen Veerséket Piett személyes pilótái vitték a Jailen felszínére, akik a flottában elég kiemelkedő helyen álltak. Abban viszont már most biztos lehetett, hogy a gyalogosoknak valami terv vagy épp támogatás nélkül esélyük sincs ezekkel a monstrumokkal szemben.
//Most többre nincs időm, így legalább adtam Jacknek is egy kis munkát. Következő hsz-em a hét végén, vagy utána várható, amikorra mindenki írt már...//
|
|
Jack Stemper
Junior Member
Katona Birodalmi rohamosztagos
Rohamosztagos tiszt, az EBGYCSE rohamosztagos egys?geinek főparancsnoka. Őrnagy.!c!
Posts: 171
|
Post by Jack Stemper on Jun 18, 2008 8:48:14 GMT 1
Az őrnagy lélegzetét visszafojtva várta a továbbiakat. Hallotta, amint a lépegető fordul egyet, és nem volt nehéz kitalálnia, hogy merre fordulhat... Aztán, bár alig lehetett látni, és az osztag tagjai nem is nagyon mertek mocorogni, de a roppant gépezet letapogatta azt a területet, ahol a katonák lapultak. Aztán... Mintha, semmi sem történt volna, továbblépdelt eredeti úticélja felé.
A szakasz tagjai végre fellélegezhettek. A lépegető úgy 10 percnyire lehetett már tőlük, amikor hallótávolságon kívülre ért. Stemper ekkor egy újabb kézmozdulatot tett, mire a szakasz tagjai feltápászkodtak. 2 katona híján, mindenki.
Stemper végigtekintett a szerencséseken, aztán megszólalt. -Az elesetteket álcázzák valamivel. Nem akarok árulkodó nyomokat!-Parancsolta, mire két közlegény a szerencsétlenül járt társaikhoz sietett, és letakarta a holtesteket ágakkal, és egyebekkel. Jack lejegyeztette Dornnal a két elesett rohamosztagos azonosítószámát, aztán szólt pár bátorító szót a katonákhoz.
-Ők hősi halottak uraim. A Császárért... A Birodalomért áldozták fel az életüket. Azért az eszméért, azért a személyért, amelyekre mi is felesküdtünk!- A „bátorítás”-t igazából csak az újoncok miatt tartotta szükségesnek. Ők, még nem szokhattak hozzá ahhoz, amihez pl. Dorn és a néhai Senders igen. De ha túlélik az elkövetkezendő ütközeteket, jó eséllyel pályázhatnak a megüresedett tapasztalt katonák helyére.
-Hadnagy! -Igen uram? -A kommot egy darabig mellőzze. Ha jól sejtem... Úgy is folyamatosan sugározzák a jeleket. Ha közeledünk hozzájuk, jó eséllyel csíphetünk el Birodalmi adást... És ezzel nem kockáztatjuk meg a lebukást. Most pedig indulás.
Az eredeti terv szerint, arra haladnak, amerről a szállítóhajó érkezett.
|
|
Janos Aldrix
New Member
Katona
ember, rohamosztagos, TK-824!c!Default
Posts: 17
|
Post by Janos Aldrix on Jun 21, 2008 12:08:47 GMT 1
Janos máris jobb kedvû lett, amikor a pilóták bejelentették, hogy mindjárt landolnak az Accuser fedélzetén. A teljes képet persze még mindig nem tudta, de bízott abban, hogy a flottában mindenki érti a dolgát. Rövididõ múlva már érezte is, amint végleg megállapodik az ûrsikló, és megkezdhettéka hajó elhagyását. Követte is társait, majd velük együtt õ is vigyázba vágta magát, amikor megjelent a fõhadnagy. A hallottak még inkább izgalomba hozták az ifjú zöldfülût. Máris egy igazi, éles bevetésre küldik õket! Csak azon lepõdött meg, hogy vannak még olyanok, akik szembe mernek szállni a birodalommal. De további elmélkedésre már nem is volt ideje, mivel beosztották a 3/3-as szakaszba, és újdonsült osztagos társaival beszálltak a kijelölt Epsilon siklóba. A tizedesüket máris megkedvelte, amiért ilyen segítõkésznek bizonyult velük. ~Minden rendben lesz...~ nyugtatta magát Janos, majd várta, hogy elérjék a bolygó felszínét (persze reménykedve, hogy a légelhárítás nem szedi le õket). Emiatt aztán emlékképek villantak fel elméjében, arról a szerencsétlen kimenetelû gyakorlatról, amin elvesztette legjobb barátját. Persze ezt szó nélkül elfogadta, de mégis megjelent az arcán egy árnyalatni félelem, amit fehér sisakja szerencsésen eltakart. ~Minden rendben lesz.~
|
|
Arctus Dike
New Member
Katonatiszt Csillagrombol? kapit?ny EBGYCSE
A Black Arrow ISD kapit?nya, 1. Birodalmi Gyorsreag?l?s? Csap?sm?rő Egys?g%\1\%!c!Default
Posts: 86
|
Post by Arctus Dike on Jun 22, 2008 16:27:56 GMT 1
- Kettes, hármas vetőcső, tűz! - Adta ki az újabb parancsot Dike, mindössze néhány másodperccel az előzőt követően.
A kapitány parancsára a Back Arrow, Birodalmi osztályú csillagromboló orrészén kialakított torpedó-vetőcsövek közül előbb az egyes és a négyes, majd pár másodperccel később a kettes és a hármas okádta ki magából a narancsszínű csóvát húzó gömböt. Az egymásutánban útnak indított kétszer két protontorpedó megállíthatatlanul és eltéríthetetlenül haladt a csészealj formájú ellenséges hajó irányába. Az éjsötét korongformájú ellenséges hadihajó ütegei már csaknem percek óta vívták heves tűzpárbajukat. Az idegen hadihajó kék és vörös színű lövedékeire, a birodalmi haditengerészet csillagrombolója kékes színű ionágyúkból származó lövedékekkel, a nehéz turbólézerlövegtornyok zöldes színű, valamint a különféle lézerágyúk pirosas színárnyalatú sugarakkal válaszolt. Az első két protontorpedó hatástalan találatot ért el a csészealj burkolatán, míg a második kettő becsapódása nyomán már jól látható lángnyelvek csaptak ki az eleddig azonosítatlan típusú ellenséges hajó törzséből, de a robbanások a becsapódások helye környékére koncentrálódtak. Pillanatokon belül kiderült, hogy a protontorpedók, melyektől Dike kapitány azt várta, hogy az ellenséges hajó, - az érzékelők szerint egyre gyengülő - pajzsán áttörve és jelentős pusztítást okozva átadják a hatalmas monstrumot az enyészetnek, nem váltották be a hozzájuk fűtött reményeket. Miközben ő maga saját hadihaját parancsnokolva szabályosnak mondható párbajt vívott., az Első Birodalmi Gyorsreagálású Egység öt másik csillagrombolója és két cirkálója, melyek pillanatnyilag szintén az ő parancsnoksága alatt álltak, a saját feladatára összpontosítottak.
A Sentry és a Monitor kettőse, egy ellenséges hajót már megsemmisített a nyolcas szektorban, s úgy tűnt, rövid időn belül végeznek a másikkal is. Az Assassin és az Intrepid szintén elpusztították a négyes szektorban feltűnt két csészealj egyikét, és most már koncentrált tűz alá vették a még megmaradtat. A Fireshark, a Tartan osztályú cirkálók támogatásával megközelítette a Jalien bolygó légkörét, ám nem tudott kellő fedezetet nyújtani a légkörbe belépő szállítóegységek számára. A Dike által indíttatott támadóhullám mind LAAT/i, mind Sentinel és Lamda osztályú szállítóhajókban, és ennek következtében az általuk hordozott felszerelés és személyi állomány tekintetében is jelentős veszteségeket szenvedett.
- Kapitány, a Sentry és a Monitor közre fogra és tűz alá vette a második ellenséges hajót a nyolcas szektorban. A Sentry pajzsa ötvenkét, a Monitoré negyvenhat százalékon. Az Assassin és az Intrepid is harcban áll a négyes szektorban az egyik idegen hajóval. A pajzsaik jelenleg ötvenhét, illetve ötven százalékon. A Fireshark jelenti, hogy elérte a légkör felső határát, de még nem vették tűz alá, ellenben nem képes semlegesíteni a felszíni légelhárítást. A bolygó jelentős részén vihar tombol, amely a vizuális és szenzoros érzékelést is akadályozza. A csillagvadászok ugyan vizuális észlelést követően megsemmisítettek több üteget, de ez messze nem elegendő. - Foglalta össze a háromdimenziós holografikus terepasztal mellett álló Vand főhadnagy a hozzá befutott jelentéseket.
- Razzic sorhajókapitány jelenti, hogy harapófogóba fogták a három ellenséges hajót, a tizenkettő per hármas szektorban és koncentrált tűzet adva, végeztek az elsővel. - Szúrta közbe Zane hadnagy, a kommunikációs tiszt.
- Kapitány a pajzsaink negyvenkilenc százalékon, az elülső szekcióminden oda irányított tartalékenergia ellenére már nem sokáig lesz képes ellenállni a közvetlen találatoknak. Perceken belül meg fog szűnni. - Jelentette szokásához híven hideg, szenvtelen hangon az első tiszt.
- Uram, a torpedó vetőcsövek ismét tüzelésre készek! - Szólt közbe Vand főhadnagy, mielőtt még Dike reagálhatott volna Caranthyr főhadnagy baljóslatú megjegyzésére.
A Black Arrow kapitánya, az ütközetek közepette immár tőle megszokott módon, nagyjából egy méternyire a parancsnoki híd elülső, páncélüveg panorámaablakától. Kezeit a háta mögött összefogva, zárt állásban szemlélte a hatalmas, az elülső panorámaablak jelentős részét betöltő csészealj formájú ellenséges hadihajót, mely szemlátomást valamennyi elülső tűzívű ágyújával lőtte az ő hajóját, s melyet hasonló elszántsággal ő lövetett a maga rendelkezésre álló lövegeivel. Az ellenséges hajó elülső oldalán a pajzs szemlátomást megszűnni látszott. A burkolata több ponton is felizzott a becsapódó lövedékektől.
- Valamennyi torpedó-vetőcsőből tűz! - Mondta a kapitány, majd rögtön hozzátette. - Amint a torpedók elhagyták a vetőcsöveket, éles bal forduló. Maximális fény alatti meghajtás. Mutassunk neki egy kicsit nagyobb lőhető felületet. - Fűzött hozzá egy magyarázó jellegű kommentárt az utasításhoz. - A jobb oldali lövegsor készüljön fel sortűzre! - Toldotta meg a parancsot.
Alighogy a négy torpedó elhagyta a vetőcsöveket, s útnak indult az űrbéli léptékkel mérve alig karnyújtásnyi távolságban lévő célpont felé, még mielőtt becsapódtak volna a roppant korongba, az éles fordulóba kezdő, s egyre gyorsuló Black Arrow eredeti iránya előtt tizenöt, s a csészealjforma idegen hajó mögött mintegy kilenc kilométerrel hiperűrablak nyílt. Bárki is tervezte meg a hiperűrugrást, nagy kockázatot vállalt, és hihetetlen szerencséje volt hisz, ha egyetlen tizedmásodperccel korábban, vagy később lép ki a hiperűrből, akkor az előbbi esetben Rezick sorhajókapitány hajóinak egyikével, míg az utóbbiban a csészealjjal ütközött volna. A négy torpedó becsapódott, ám köszönhetően annak, hogy nem pontosan ugyanoda csapódtak, mint az előzőek, néhány nagyobb robbanást és a burkolaton okozott deformálódásokat leszámítva nem okoztak értékelhető károkat.
- Kapitány, hiperűrablak nyílt az ellenséges hajó mögött kilenc kilométerrel, az azonosítója szerint az Accuser … - Jelentette a harcászati tiszt. A Parancsnoki híd személyzetét alkotók arcán megkönnyebbülés hullámzott végig. Az Első Birodalmi Gyorsreagálású Egység zászlóshajója, s egyben legnagyobb tűzerejű, legmodernebb csillagrombolója végre megérkezett.
- Már éppen ideje volt. - Jegyezte meg a magának, valamint esetlegesen még a mellette álló első tisztje számára hallhatóan a kapitány. - A Black Arrow időközben nehézkesen meglódulva, megkezdte a fordulót, ám a parancsnoki híd panorámaablakából még mindig csak a csészealj volt látható, a valahol mögötte a hiperűből kilépett csillagromboló, viszont még nem. Arctus Dike tekintete a sötét színű korongszerű idegen hajóra tapadt. Mély lélegzetet vett, s várta, hogy a forduló megfelelő szakaszába érjenek, s a hajó fix jobboldali löveg sora, teljesen feltöltődjön, illetve oldalra fordítható lövegtornyai optimális tüzelési szögbe forduljanak, hogy aztán ő kiadhassa a parancsot, melynek nyomán a Black Arrow lövegei - valószínűleg végzetes - sortüzet zúdítottak volna az ellenséges hajóra.
Dike már nyitotta a száját, amikor egyszeriben egy hátulról érkező, zöldes színű fénysugár járta át az idegen hadihajót, úgy hatolt át a burkolaton, mint vibropenge a vajon. A szó szoros értelmében kettészelte, s minden kétséget kizáróan a Black Arrowot is megrongálta volna, ha a forduló helyett a korábbi irányát tartja. A kettéhasadt, csészealjból kisebb nagyobb robbanások törtek elő, melyek aztán egyetlen hatalmas, vakító villanással kísért detonációban semmisítették meg az idegen hadihajót. A villanás hatására a Black Arrow parancsnoki hídján többen kezeikkel takarták el szemeiket, avagy félrekapták tekintetüket, illetve volt, aki mindössze csak behunyta a szemeit. A pár másodpercig tartó fényesség azonban csak az egyik problémát jelentette a sok közül. A közeli detonáció nyomán keletkezett lökéshullám elérte és megrázta és hosszanti tengelyéhez képest körülbelül tizenöt fokban megdöntötte a birodalmi osztályú csillagrombolót. A mesterséges gravitációs mező nem tudta kompenzálni a hírtelen dőlést. A Parancsnoki hídon tartózkodók többsége elvesztette az egyensúlyát, s önkénytelenül is megkapaszkodott abban, ami a keze ügyébe került. Tizedmásodpercekkel később a robbanás következtében felszabadult energia okán a hangsebesség többszörösére gyorsult kisebb, nagyobb, s még nagyobb törmelékdarabok szilárd lövedékek módjára csapódtak a Black Arrow jobb oldali pajzsmezejének, mely ötven százalék alatt üzemelve képtelen volt ellenállni a repeszáradatnak. A pajzs megszűnését követően a hajó burkolata lett volt kénytelen megállítani a záport. A becsapódássorozat hangos koppanásai és csattanásai nyomán a Black Arrow újra és úja megrázkódott. A burkolat képtelen volt ellenállni a repeszáradatnak. Több helyütt rések keletkeztek. A következő pillanatokban robbanások hullámoztak végig a hajó sérült oldala mentén. A már feltöltődött, s a becsapódások nyomán megsérült lövegek energiatelepei robbantak fel. A birodalmi osztályú csillagromboló úgy rázkódott, hogy félő volt, hogy a következő pillanatban darabokra hull.
- Bal oldali manőverező és dokkolást segítő hajtóműveket! Mereel hadnagy, kompenzálják a dőlést! - Kiáltotta habozás nélkül, hihetetlen lélekjelenlétről tanúságot téve Dike, miután mindkét kezével megkapaszkodott a panorámaablak fémkeretében. Ha sejtette volna mire készül a zászlós hajó, talán lett volna ideje megtenni a kellő ellenintézkedéseket, s minden hasznosítható energiával megerősíthette volna a jobb oldali pajzsmezőt, de így, esélye sem volt arra, hogy bármit tegyen.
- Uram, az Accuser megérkezett, és játszi könnyedséggel végzett a célpontunkkal... - Jegyezte meg hűvösen, mégis érezhető fanyarsággal a hangjában, hunyorogva az első tiszt. A lökéshullám és a detonációk során ő maga is a panorámaablak fémkeretébe kapaszkodott bele, s, csak az után nyerte vissza egyensúlyát, amint a navigációs tiszt utasításai nyomán a hajó ismét egyenesbe került. Szokásos, kellemes mosolya ez úttal nem kísérte a megjegyzését. Ő maga is tudta, hogy a zászlóshajó ezen beavatkozása többet ártott, mint használt. Jóval többet. Egy pillanatra elhallgatott, ellépett a páncélüvegtől, majd ahogy a fülében lévő kommunikátorra megérkeztek a befutó kárjelentések, folytatta. - A jobb oldali pajzsunk megszűnt, a burkolat több helyütt is súlyosan károsodott. A jobb oldali főfolyosó hat szinten sérült meg. A szakaszolóajtók automatikusan lezárták a sérült szekciókat. Tizenegy nehéz-turbólézerágyú, a jobboldali ikercsövű nehéz-ionlöveg felrobbant. A jobb egyes és kettes ikercsövű turbólézer-lövegtorony, valamint a hatos vonósugár-fejlesztő működésképtelenné váltak. A sebesültek és a halottak száma egyelőre ismeretlen. A karbantartó droidok és a karbantartó személyzet máris munkához láttak, hogy elkerüljék a további, másodlagos robbanásokat és károkat, és elvégezzék a legszükségesebb javításokat. - Mondta, szavaiban, minden igyekezete ellenére érezhető volt az elkeseredés. Az Accuser egyetlen lövése többet ártott nekik, mint az egész ellenséges flotta ez idáig. A pusztulás szélére sodorta a Black Arrowot.
- Uram, Rezick sorhajókapitány jelenti, hogy megsemmisítették a második ellenséges hajót a tizenkettő per hármas szektorban. - Továbbította Zane főhadnagy Dikenak a kapott, de jelen pillanatban teljességgel lényegtelennek, számító információkat. Úgy tűnt a kapitány hallja ugyan a szavakat, de nem különösebben törődik velük. Pillanatnyilag az újabb ellenséges hajó megsemmisülésénél jobban foglalkoztatta az, hogy kis híján ők maguk is megsemmisültek, csak azért, mert Piett kommodore és főtiszti kara elkapkodta, a zászlóshajó leghatékonyabb fegyverének bevetését.
Arctus, egyensúlyát visszanyerve, még mindig a páncélüveg dúracél keretének támaszkodva meredt maga elé. Lepillantott a parancsnoki híd panorámaablakából a sérült jobb oldalra, amelyen támadt réseken az éppen adott fedélzetrészleteken tartózkodókat a vákuum kiszippantotta az űrbe, az azonnali halálba. Majd tekintete továbbkalandozott oda, ahol most a szétrobbant ellenséges hajó nyomán a hatalmas mennyiségű szétszóródott törmelék közepén támadt „résen” át megpillantotta az Accuser. A corelliai kapitányt nemhogy bosszantotta, hanem egyenesen dühítette a flottaparancsnok hatalmas baklövése. Évek óta szolgált Piett alatt, ám a kommodore ez alkalommal, egy felesleges lövéssel, azon túl, hogy eltékozolta az energiát, veszélyeztette a flotta egyik hajójának az épségét. Arctus számára ez elfogadhatatlan volt. Bárki is adott parancsot a lövésre, legyen az Piett, vagy Tharch felelnie kell tette következményeiért.
- Uram, hívás az Accuerről! - Jelentette Zane főhadnagy. - A kommunikációs tisztjük jelenti, hogy az Accuser készen áll a harcra. - A kommunikációs tiszt szavai csak nehézkesen jutottak el a kapitány haragos indulatoktól egyre inkább leködösödő tudatáig. Végül, lassan felfogta a neki szánt szavakat, s sietős léptekkel indult el a holokommunikációs adókör felé, azt a gondolatot forgatva a fejében, hogy a indulatos megjegyzésekkel gratulálva tudassa Piettel, vagy Thatch parancsnokkal, hogy milyen sikeres is volt az iménti lövésük, és hogy mennyire elégedettek lehetnek magukkal, hisz épp megpecsételték a Black Arrow sorsát. Még ha sikerül is átvészelnie az ütközetet, hosszú hónapokba fog telni, mire a legközelebbi birodalmi haditengerészeti szerviz-dokkban kijavítják a jelenlegi, már meglévő károkat. Már ha egyáltalában eljutnak egy javítóállomásra.
- Zane főhadnagy, kapcsolja nekem az Accusert és kérje személyesen Piett kommodoret! - Rendelkezett indulattól átitatott, ellentmondást nem tűrő hangon, rancor módjára fujtatva Arctus. Szemei valósággal szikrákat szórtak. A parancsnoki hídon minden szem rá szegeződött. Kapitányuk még soha sem mutatott ilyen heves érzelemkitörést az elmúlt évek során. Noha gyakorta engedett meg magának humoros, mi több tréfás megjegyzéseket, általában valamelyik tisztje kárára, a legörömtelibb és a legdrámaibb pillanatokban is megőrizte a hajó parancsnokától elvárható higgadtságot és közönyösséget.
- Kapitány! - Szólt utána Caranthyr főhadnagy. Elég rég óta ismerte már ahhoz a corelliai kapitányt, hogy megsejtse, mit is forgat felettese a fejében. Ám Dike rá sem hederített. Belépett a holokommunikációs adókörbe és várta, hogy megjelenjen előtte Piett holografikus képmása. Tekintete és arcvonásai egyaránt vészjóslóak voltak. - Kapitány, ne tegye! - Kiáltott rá ismét az első tiszt, ám szavai ez alkalommal sem vezettek eredményre. Arctus a népére jellemző makacssággal és eltántoríthatatlansággal készült rá, hogy a holokommunikációs csatornán keresztül, egy ütközet kellős közepén készüljön össze különbözni a parancsnokával. Ha higgadtan végiggondolta volna, talán maga is belátja, hogy jelen helyzetben egy ilyesfajta kirohanással csak árthat magának, de jelen pillanatban a dühtől elvakítva képtelen volt hideg fejjel gondolkozni.
Dermedt csend ereszkedett a Black Arrow parancsnoki hídjára, az ott szolgálatot teljesítők egy emberként várták a fejleményeket. Sokan sejteni vélték, hogy az, amit Dike mondani fog, súlyos következményeket fog maga után vonni. Mi több igen valószínű, hogy derékba fogják törni kapitányuk üstökösként felfelé ívelő karrierjét. Tudvalevő volt ugyanis, hogy Piett elegendő támogatással bír az Admiralitáson belül ahhoz, hogy akár egy ilyen egyértelmű hibája után is a vele szembeszegülő beosztottja legyen az, aki hadbíróság elé kerül. A Black Arrow főtiszti karában, ha pletyka szintjén is, de tudtak arról, hogy Veal parancsnokot még a hiperűrbe ugrás előtt rohamosztagosokkal tartóztatta le, s kísértette az Accuser fedélzetére csak azért, mert parancsának nem engedelmeskedve, - mint kiderült, azt műszaki problémákból kifolyólag nem kapta meg - nem jelent meg az előző, Hutt űrben lezajlott és megnyert ütközetet követő parancsnoki eligazításon. Ezek után gondolni sem mertek arra, hogy milyen büntetést fog kapni a kapitányuk, ha most, egy csata közepén nem megfelelő hangnemben szól majd Pietthez.
|
|
|
Post by Piett kommodore on Jun 22, 2008 19:44:25 GMT 1
Accuser és Dike kapitány
Az Accuser szupersugara és annak ereje olyan mértékű posztítást végzett, amilyet senki sem várt a fedélzeten. Maga Piett is igencsak meglepődött, milyen elemi erővel tépte szét az ellenséges hadihajót és ha az Accuser pajzsai nem frissek lettek volna, minden bizonnyal a zászlóshajó is megsérült volna. A lökéshullámot maga sem tudta elkerülni, így a zászlóshajó fedélzetén is mindenkinek meg kellett kapaszkodnia valamiben, hogy biztos talajt fogjon a lába. Piett is így tett, a taktikai térkép széléba kapaszkodva várta meg, míg hajójának stabilizátorai kiegyenlítették a rájuk nehezedő terhelést. - Uram, üzenet a Black Arrow-ról, Dike kapitány személyesen Önnel kíván beszélni - hangzott fel Holstein hadnagy mondata a háta mögött. - Thatch, helyzetjelentést! - Uram, felvettük a harcot, és mint látta a szupersugár megsemmisítette az ellenséges célpontot. Több probléma is felmerült azonban. Minden bizonnyal a szabotőr a szupersugarat vezérlő reaktorban átállította a sugár kalibrálási kódjait, ami ezt a fékezhetetlen energiát okozta. A sugár így csak 12 perc múlva lesz újra készen a lövésre, azonban a főmérnök nem tudja, meg tudja-e csinálni helyben. A megfigyelők jelentették, hogy az ellenséges hajóból elszálló törmelék komoly károkat okozott a Black Arrow-ban. - Értem. Utasítsa a főmérnököt, hogy kezdje meg a kalibrálást. Jelentse, ha készen áll - mondta, majd a holo-komm körbe lépett és kapitányához fordult, akinek a képét már látta maga előtt - Dike kapitány. A szabotőr, aki miatt kénytelenek voltunk a csata egy részéből kivonni magunkat szabotálta a hajó kisegítő reaktorát, mely éppen a szupersugarat irányítja. A veszteségeiről tudomást szereztem, mindazonáltal rajtunk kívül álló okokból történt az, ami történt. Sajnálom kapitány - mondta Piett mielőtt még Dike megszólalhatott volna - helyzetjelentést és kárjelentést kérek!
Dike láthatta, hogy Piett valóban sajnálta az események ilyetén alakulását. A kemény, harcedzett és remek stratéga hírében álló kommodore most fásult volt és látszott arcán, hogy gondolatai folyamatosan cikáznak. Olyat pedig, hogy nyíltan kimondja sajnálja, még sosem hallott Piett-től...
|
|
Nathan Ward
Junior Member
Katona
Birodalmi p?nc?los sz?zados, a p?nc?los hadoszt?lyok f?parancsnoka - EBGYCSE, er??rz?keny!c!#556B2F
Posts: 107
|
Post by Nathan Ward on Jun 23, 2008 10:00:58 GMT 1
Amint az alezredes felé fordult, és meglátta az arcát, Nathan egy apró somolygást megengedett magának. Bár nem tartozott azok közé, akik már régóta ismerték Veers-t, de elmondhatta magáról, hogy azon parancsnokok egyike, akik szolgáltak már a nagyszerû stratéga alatt, nem is egyszer. Fanyar, humoros megjegyzése igen jó kedélyjavítónak számított, így most is megtette hatását. Talán az, hogy parancsnokuk az ilyen rossz helyzet hatására is képes még arra, hogy ne zuhanjon magába, vagy ne hozzon kétségbeejtõen sietõs, rossz döntéseket, bizony sokat jelentett annak a pár embernek, aki a közelében tartózkodott.
-Igen Uram!-fogadta a parancsnot, és egybõl fordult is, hogy lelépjen, és továbbítsa a parancsokat a pilótáknak és Galla hadnagynak. Kezdett izzanni a vére, ezt az érzést sosem tudta elnyomni magában. Mindig, minden egyes éles bevetésén tapasztalta. Errõl sem beszélt senkinek, ugyanúgy, mint arról sem, hogy néha meglátta elõre a dolgokat. Tudta, érezte, ezen „parancsnoki” képességei most is elõtérbe fognak kerülni, amint itt lesz az ideje, ám most nem ez volt, ami leginkább foglalkoztatta. Épp elindult volna a kommunikációs pont felé, mikor Veers még utána szólt. Azonnal megfordult, és kérdõn nézte parancsnokát, mi az, amit még szeretne hozzáfûzni a parancsaihoz.
-Értettem Uram, intézkedem!-tudta, az, hogy õ „intézkedik”, bõven elég Veers-nek, elvégre az alezredes nem csak nem szerette, de nem is tûrte el, ha egy beosztottja nem mutatott egyrészrõl megfelelõ kreativitást, másrészrõl elegendõ önbizalmat és hitet magával szemben. Itt, a szárazföldi haderõnél, de különösen Veers-nél nem volt helye az olyan kijelentéseknek, hogy „megpróbálom”, meg hogy „igyekszem a maximumot kihozni, Uram”-oknak, mint amiket nem is egyszer lehetett tapaszztalni a birodalmi hadigépezzet más haderõnemeinél.
Odaérve a Sladgehammer pilótáihoz, továbbította nekik Veers parancsait, majd odalépett Galla hadnagyhoz, és eligazította.
-Hadnagy, folytassa a Lima-század hívását, félórás idõközökkel megismételve az adást. Teljes információra van szükségem tõlük, hogy hogyan állnak ember-és készletügyileg. Használják az egységük taktikai kódjait, kerülve az esetleges ellenséges lehallgatást. Engem bármikor el fog tudni érni a személyes kommunikátoromon, addig is intézkedem a páncélosok ügyében.-mondta, majd kilépett az álcázó ponyva alól, mellyel a kommunikációs harcálláspontot fedték le az esetleges feltûnést és szenzoros letapogatást kijátszva és elkerülve.
Alig ment pár métert csak, mikor az övére függesztett kicsiny, fekete komm megreccsent.
-Alpha-2, itt Lima-1, vétel! Alpha-2, itt Lima-1, vétel!-szólt bele valószínûleg az egység parancsnoka. Érezhetõ volt a torzított hang, ami a rohamosztagosok sisakján elhelyezkedõ szûrõ hatása volt. Nathan azonnal kézbe kapta a rádióját, és helyzetjelentést kért.
-Lima-1, mekkora veszteségekkel rendelkezik? Teljeskörû beszámolót küldjön, használja a kódját!-adta ki az utasítást Nathan, ám a válasza a századparancsnoknak igen meglepte. Tény, nem volt egy harctéri veterán még, de Ward százados igen sok mindent látott még, ám ehhez foghatóról csak halott anno az Akadémián. A századparancsnok ugyanis egyszerûen figyelmen kívül hagyta a feljebbvalója utasítását, és nem válaszolt a hozzá intézett kérdésre, csupán közölte, hogy nem indulnak el, tekintettel a nagy távolságra a parancsokságtól. Nathan arcát ha most látta volna valaki, talán az ingerültség, a düh és a hihetetlen meglepõdöttség keverékét fedezhette volna fel rajta. Egy nagyot szusszant, majd megnyomta az adás gombját, és igyekezett higgadt, nyugodt hangon válaszolni, de tudta jól, egyáltalán nem sikerült palástolnia érzelmeit.
-Lima-1, nem a véleményére voltam kíváncsi! Parancsot kapott, teljesítse! Várom az információkat! Utána jelentkezzen ismét. Alpha-2 kiszáll!-hadarta, majd visszafüggesztette övére a kommunikációs eszközt, és bosszúsan továbbindult.
Ekkor lépett elé hirtelen Neyson hadnagy, a Sladgehammer pilótája, arcán egy õsintén boldognak tûnõ mosollyal.
-Ward százados, sikerült kapcsolatba lépnem Shodon századossal! Alig egy szakaszt vezet összesen, mert kemény tûzharcba keveredtek kétlábú, ellenséges lépegetõkkel, de célirányosan haéadnak felénk, Uram! Véleménye szerint 45 perc múlva itt lesznek.-Nathan roppantul megörült ennek a hírnek. Shodon régivágású, keményvonalas jó katona és parancsnok volt. Az ilyen emberekkel mindig is jól és szívesen tudott együtt dolgozni Nathan. Ám az, hogy már csak egy szakasz volt az irányítása alatt, csak egy dolgot jelenthetett. Azok a kétlábú lépegetõk kemény pusztítást vihettek végbe a soraik között. Nathant egyre inkább kezdte érdekelni a dolog. Biccentett a pilótának:
-Köszönöm hadnagy! Azonnal szóljon neki, hogy Veers alezredes és emberei aknazárat és õrséget helyeztek el a tábor körül. Amint egy standard kilométerre vannak, jelentkezzenek be, és egy emberünk bekíséri õket a biztonságos ösvényen! Illetve, amint megérkezik a százados, szóljon neki, hogy a lehetõ leghamarabb keressen fel, szeretnék beszélni vele! Neyson!-biccentett újfent a pilóta felé, aki egybõl tisztelgett és távozott, folytatva a rábízott feladatok ellátását.
Közben látta, amint az alezredes magához inti a rohamkommandósókat, és a vezetõjükkel pár szót vált. Aztán azok elsiettek, és egy repulzoros, könnyen szállítható kis szerkezetre felpakolták az összes aknájukat, ami volt, és elindultak az erdõbe befelé, hogy elkezdjék a védelmi vonal és az õrszemek kiosztását. Nathan közben elõvette a hely térképét, és elkezdte bejelölni rajta az eleddig ismert koordinátákkal rendelkezõ csapatok helyét, aztán következtek azok, akiknek ismerték a leszállási koordinátájukat, de nem történt visszajelzés. Már jó pár perce csinálhatta ezt, mikor hirtelen megszólalt az ellenség légvédelmi tüzérsége. A százados egybõl felkapta a fejét, mert ez csak egyet jelenthetett. Újabb egységeik kísérlik meg a landolást a célzónában. Nathan sejtette, ez a célzóna az õ parancsnoki harcálláspontjuk lesz. Örült neki, hogy végre rászánták magukat a flotta tisztjei arra, hogy megpróbálnak újabb egységeket lejuttatni hozzájuk, de bízott benne, most kevesebb lesz az, aki sikertelenül fog manõverezni.
Nathan kiállt a kommunikációs sátor mellé, és onnan figyelte, amint a vadászkísérettel közrefogott szállítóhajók bravúros és igen kockázatos manõverek közepette landolnak egymás mellé a nyílt térre. Minden egyes sikertelen landolásnál, éles robbanásnál, hirtelen felvillanásnál fejben egy apró rovátkát húzott egy képzeletbeli alkarpáncélra, számolva azon katonák életét, kikért még bosszút kell álljon, itt, oly távol a Birodalom központjától.
Amint az összes szállítóhajó kirakodott, és elhagyták Wardék harcálláspontját, a százados elindult feléjük. Szemeivel kereste, vajon ki lehet az utánpótlásért felelõs tiszt, mikor egy korabeli, századosi rendfokozatot viselõ, rohamosztagos páncélban feszítõ alak elindult felé. Amint odaért hozzá, egy hanyag tisztelgést megeresztett Nathan felé, aki szintén hanyag, sietõs mozdulattal reagált erre. Aztán a katona megszólalt.
-Ward százados, Lillian Horser százados vagyok! Én feleltem az utánpótlás célba juttatásáért!-kezdte el magyarázni a helyzetet. Nathan-nek minden akaraterejére szüksége volt, hogy arcára ne üljön ki a pillanatnyi döbbenet, ugyanis a rohamosztagos nõ volt. Ez még nem lepte volna meg a századost, ám összevetve azzal a ténnyel, hogy ezekbe az egységekbe jóval ritkább volt a nõk bejutása, mint máshová, ráadásul a százados magasabb volt még Nathan-él is, bizony elsõre igen félreérthetõ volt. Ám gyorsan lerázta magáról az érzést, és biccentett Horser felé, majd továbbindult a kipakolt felszerelések és egységek irányába, közben maga mellé intve a századost, aki gyorsan felsorolta neki, mibõl mennyi maradt.
-Uram, 3 század rohamosztag, 3 század felderítõ osztag érte el sikeresen a felszínt, ehhez társul még 6 db AT-AT lépegetõ, 10 db AT-ST lépegetõ és 3 db AT-TE lépegetõ!-Megálltak nagyjából harminc méterre az éppen rendszerezést és ellenõrzés-diagnosztikát lefuttató személyzet mellett, és pár másodpercig némán álltak egymás mellett. Valószínûleg Horser százados Nathanre várt, hogy reagáljon valamit, ám Ward megengedett magának kettõ másodpercet, hogy gyönyörködhessen a lépegetõkben. Aztán a harmadik másodperc felé, odafordult a tiszttársához.
-Horser százados, az utánpótlást hivatalosan is átveszem, köszönöm amit eddig tett értük!-mondta, majd biccentett neki, és elindult visszafelé, Galla hadnagy irányába. Közben kézbe vette a kommját, és megkereste az alezredest, hogy jelentse neki az érkezõ létszámot. Amint sikerült kapcsolatba lépnie vele, egybõl belekezdett.
-Uram, megérkeztek az egységek, amint visszaér, azonnal jelentést teszek Önnek!-remélte, megérti a felettese, hogy Ward nem bízott abban, hogy az ellenség esetleg nem hallgattja-e le az adásaikat, így nem akart azzal hazárdírozni, hogy kiadja a rendelkezésére álló erõk nagyságát. Amint befejezte a jelentést, és véget vetett a kapcsolatnak felettesével, jelentkezett be Shodon százados is nála kommon.
-Ward százados, itt Shodon! Megérkeztünk, és ahogy kérte, Juliet-2-n megvárjuk a kiküldött emberét. Vége!-Nathan azonnal magához intett egy fiatal hadnagyot, és a megadott koordináta felé kiküldte. Shodon és emberei alig 14 perc múlva már Nathan felé sétáltak. A két parancsnok széles mosollyal üdvözölte egymást, majd félresétáltak, hogy Ward meghallgassa Shodon beszámolóját az ellenség kétlábú lépegetõirõl.
-Örülök, hogy egyben visszatért, százados, és sikerült magával hoznia még embert is. Nagyon szükségünk van most mindenkire-kezdte Nathan a beszélgetést, majd gyorsan hozzátette:
-Kérem, mesélje el nekem, milyen ellenséges tevékenységekkel találkoztak, illetve milyen egységekkel!-titkon remélte, hátha van esetleg valami felvétele a századosnak azokról a bizonyos kétlábú lépegetõkrõl, mert akkor egy lépéssel még közelebb kerülnének ahhoz, hogy egyrészt kitalálják, vajon mire képes az ellenség harcjármûve, illetve hogy milyen felszereléssel rendelkezik, és vajon milyen taktikát igényel a megsemmisítése.
|
|