Ikaro Hernedes
New Member
Harcos
Tressan Katona - Zsoldos!c!Default
Posts: 49
|
Post by Ikaro Hernedes on Sept 21, 2008 11:14:39 GMT 1
-= Tatooine - Anchorhead dokk =-
Anchorhead... Tatooineon talán az egyetlen hely, ahol valaki végigsétálhat az utcán azzala tudattal, hogy csak a pénztárcájára kell vigyáznia. Anchorhead leginkább úgy ismert, mint a Tatooine kereskedelmi központja. Habár Ikaro nem sokat tudott erről a bolygóról, és a városáról, mégis úgy érezte hogy a megoldást valahol itt lelik majd meg. A Kékharcos szépen lassan landolt Anchorhead egyik dokkjában. Szám szerint a tizenötösben. Ezután Ikaro kinyitotta a rámpát, majd miután magukhoz vettek elengendő ételt és innivalót, valamint a hátukra feltűzték a Saberujukat, Duran kapcsolta le a hajó motorját. Miután leléptek a rámpán, Duran bezárta maga mögött azt, nehogy valaki megpróbálja ellopni ezt a hajót. Ikaro és Duran egyaránt körbenéztek, és a látvány, ami fogadta őket, nem volt valami bíztató: pár kereskedőt láttak, karbantartó droidokat, és néhány hajléktalant akik eléggé elcsúfították a látványt.
-Mester, egészen biztos az hogy jó helyen járunk? -kérdezte a szőke hajú tanítvány. -Igen. -felelte kurtán Ikaro, de utána kis szünet után folytatta. -Csak kicsit más ahhoz képest, amikor még itt jártam. De nem kell aggódni, szerintem ha igyekszünk nem kezdeményezni egy verekedést akkor semmi bajunk nem lehet belőle. -És ha valaki megtámad? -Akkor természetesen védekezünk. -Értem. És mond, tudod hogy hol kezdjük a nyomozást? -Csak egyetlen helyet tudok ahol megtudhatunk több dolgot is róla. Ez pedig a Wraid Kantina. -Kantina? Nem igazán szeretem az ilyen helyeket. -mondta Duran, majd ezután szó nélkül követte emsterét, ki a dokkból az utcákra.
|
|
Ikaro Hernedes
New Member
Harcos
Tressan Katona - Zsoldos!c!Default
Posts: 49
|
Post by Ikaro Hernedes on Sept 23, 2008 0:10:32 GMT 1
-= Tatooine - Anchorhead utcái = -
A két katona csak sétállgatott Amchorhed utcáin. Ikaro terve nem minősült olyan tökéletesnek, miszerint itt nem keltenek elég nagy feltűnést. A hatalmas kardokkal a hátukon sétállva igencsak feltűnő jelenségnek számítottak a sok köpenyes és kezeslábas ruhát viselő alak között. Öltözetükben ugyan nem volt semmi sem ami eltérne az átlagtól, csak a kardjaik mérete emelte ki őket a tömegből. Innen már mindenki úgy nézett rájuk mint a külvilágiakra. Mert hát azok is voltak. Külvilágiak, akik fontos küldetésben jártak a Tatooineon. Valakinek feltűnt a külvilágiságuk, egész pontosan egy egyszerű öltözéket viselő twi'lek férfinak. Megpróbált rájuk sózni valamilyen ismeretlen tárgyat.
-De igen, ezt kérem ön elejtette. -erősködött a vitában a twi'lek, ki furcsa akcentussal beszélte a Galaktikus Közöst. -Nem, én semmit sem ejtettem el. Ez a magáé, nekünk nem kell. - próbált Ikaro olyan higgadtan társalogni a csalóval, ahogy csak lehetséges volt. -Pedig az ön zsebéből esett ki. Igenis a magáé. -erősködött a halványszínű twi'lek. Ikaro kezdte elveszíteni a türelmét. Nem volt idejük az ilyen alakokra, ennek ellenére itt a nyílt utcán nem lett volna célszerű levágnia a nonhumánt. -Utoljára mondom, én semmit sem ejtettem el. Itt valami tévedés lesz kérem szépen, mert én mindig ügyelek a holmimra. -erősködött Ikaro, igyekezve megőrizni a hideg vérét, ami egy ilyen eseménykor roppant nehéz feladatnak bizonyult. -Jaj ugyan már kérem, csak nem sajnál pár kreditet a becsületes megtalálótól? -kérdezte a twi'lek flegma stílusban. Ezzel betelt a pohár, Ikaro a fegyveréhez nyúlt, azonban még nem húzta elő. A koldus szemmel láthatóan picit megrémült. -Ha most rögtön nem megy el az utunkból, akkor agyonverem magát azzal a szeméttel! TÜNÉS! - a nonhumán koldus már el is sietett. Duran a veszekedésük alatt végig csak mosolygott. Ikaro megrázta a fejét, majd elengedte a pisztolya markolatát. -Utálom ezt a bolygót... még a koldusok is le akarnak húzni minket. -Ikaro már el is indult, mintha mi sem történt volna. -Nálunk nincsenek koldusok. Mondjuk érthető is... hisz egy csomó embernél fegyver van. Nem lenne számukra haszon abban, ha valaki lelőné őket.-jegyezte meg Duran, aki közvetlenül mestere mellett lépkedett.
Hamarosan elérkeztek a Wraid Kantina bejáratához. Külsőre egy átlagos kocsmának tűnt. Ikaro nézegetett egy draabig, majd megszólalt. -Na jó, azt hiszem ideje lenne bemennünk. -Mester, lehetne hozzád egy kérdésem? -Mit szeretnél kérdezni? -fordult a tanítványa felé a sötéthajú katona. -Mi az a Wraid? -A Wraid? Hááát... a biológia órán csak annyit tanultunk róluk hogy nagydarab szörnyetegek voltak amik népszerűen voltak a vadászok körében, mint prédák. De már sok-sok éve egyet sem találtak a kutatók. Talán kipusztultak, talán nem. De most nem ez a lényeg, hanem az hogy megérkeztünk. Már csak információkra van szükségünk. -Duran elégedetten bólintott, és követte a mesterét befelé a kantina ajtaján, hogy végre kezdetét vegye a tényleges utazás.
|
|
Ikaro Hernedes
New Member
Harcos
Tressan Katona - Zsoldos!c!Default
Posts: 49
|
Post by Ikaro Hernedes on Sept 28, 2008 17:41:56 GMT 1
-= Tatooine - Wraid Kantin =-
A Wraid Kantin dohos levegõje azonnal megcsapta Ikaro és Duran orrát. Duran arca gyorsan fintorra húzódott még Ikaro a kezével igyekezett elhesegetni a füstöt. Nem maradtak hát sokáig az ajtóban, és inkább lelépegettek a lépcsõn. A kanton szük volt, de alig volt benne vendég. Mégis, szinte mindenki dohányzott. *Ez a sok mocskos bagós...* -gondolta magában a Tressan Katona. Ikaro számára tudatosult, hogy ez a kantin ugyanolyan volt mint eddig. De nem volt mit tenni, neki kellett látni a nyomozásnak. Egy öregedõ, kopasz férfi volt a csapos, és Ikaro elõször vele kezdett el beszélgetni.
-Jó napot kívánok. A nevem Ikaro Hernedes, Tressan Katona vagyok. -mutatkozott be Ikaro. A csapos ránézett a hatalmas kardjaikra. -Hááát... azt látom hogy nem a "takarítót keresünk" hírdetésre jöttek. -jegyzi meg mély hangján. Szív egy slukkot a szivarjából, majd kifújja a háta mögé hogy ne zavarja Ikaróékat. -Információra lenne szükségünk egy bizonyos Ruuman Kellard nevû alakról. Tudja, hol lakik? - a csapos elmosott egy poharat, majd csak azután szólalt meg. -Tudja... mifelénk semmit sem adnak ám ingyen, de... talán most az egyszer kivételt tehetünk. Ugyanis a maguk kis célpontja tartozik nekem. Méghozzá nem is kevéssel. -Miért, mit tett?. -kérdezte érdeklõdve Duran. -Áh semmi különöset... csak egyszer meghívott jónéhány csinos csajt ide, akik vele együtt legalább hatezer kreditnyi italt megittak, és az öreg mikor meglátta a számlát, elszökött. Utána küldtem két embert, de egyikük sem tért haza. Azóta fizetem a családjuknak a kártérítést, így magamnak már jóformán ruhára is alig van pénzem. És ez annyira levitte a kantin jóhírét, hogy most már ritkán járnak ide emberek. Ezért hát az italok árát is meg kellett emelnem, azonban a magas árak miatt sokan inkább átutaznak Mos Eisleyba és ott isszák le magukat. Azt mondják olcsóbb mint itt inni. Az itt látható vendégeimmel sajnos kénytelen voltam kivételezni és kedvezményt adtam nekik. Így õk minden nap benéznek ide, de féláron isznak, és sajna ez sem tett jót az üzletnek. Ha ez így megy tovább, fél se lesz és be kell zárnom a kocsmát. Ugyanis ezt a helyet is csak bérlem. És lassan a bérleti díjat sem tudom fizetni. Szóval minden reményem önökben van. Találják meg az öreget és utasítsák arra hogy adja meg amivel tartozik nekem. Cserébe önöknek ingyen adok egy-egy pohár whiskyt. -Rendben. -bólintott Ikaro. -És mondja, hol lakik Ruuman Kellard? -Na látja, ez jó kérdés. Csak annyit tudok hogy valahol a sivatagban él. Ne kérdezzék hol, én eddig csak kétszer jártam a sivatagban, de mind a két alkalommal voltak kísérõim. Egyedül õrültség lenne nekivágni egy ilyen utazásnak. Az öreg Kellard tudja ezt, ezért is él egyedül a sivatagban. Tökéletesen el tud rejtõzni azok elõl akik tartoznak neki. -És mondja, nincs önnek valamilyen féle jármûve amit kölcsönvehetenénk? -Ami azt illeti van. Ez a második bevételi forrásom. Ebbõl fizetem a bérleti díjat. Két robogó, ha mindkettõt kibérlik, akkor 500 kreditet kérek érte. Nem a legújabbak, azonban strapabírók. -Ikaro átadta az összeget a csaposnak, aki elégedetten bólintott, és hátrakísérte a két harcost. Miközben beszélt a robogókról, azt is elárulta hogy ezeket szerencséjére többen kérik kölcsön, mint amennyien inni járnak.
-= Tatooine - Anchorhead kapui elõtt =-
Ikaro és tanítványa az utcákon vitték ki a Dûne tengerbe a bérelt jármûveket, azonban Duran nem tudta megállni hogy ne kérdezzen. -Mond mester... szerinted is tényleg ennyire hanyag ez a Ruuman Kellard? -Háát... az Elveszettek közül nagyon kevesen maradnak erkölcsösek, és azt kell hogy mondjam...ez a volt Katona kíválóan példázza ezt. Kicsapongó életet él, aztán menekül, egy olyan helyre ahol tudja hogy nem fogják megtalálni. De te ne aggódj! Mi majd megtaláljuk, érzem. -mondta Ikaro, majd felpattant a Speederére, tanítványa pedig a másikra. Ikaro és Duran ezután már száguldtak is ki, a Végtelen Dûne Tengerbe.
|
|
|
Post by Credit on Jan 20, 2010 20:51:20 GMT 1
PK
A Fáradt Vándor egyike volt Anchorhead kevés kocsmáinak. Párologtató farmeroktól kezdve a névtelenségbe burkolózó idegeneken keresztül híresebb/hírhedtebb bűnözökön át mindenki megfordult a helyen.
Nem azért mert túl sok információ cserélt itt gazádát, hanem mert több száz mérföldes körzetben egyike volt azon kevés helyeknek, ahol vizet vehetett magához az utazó, vagy akár el is tölthetett egy-két éjszakát. Droidoknak belépni TILOS!
Ez az este is átlagosan unalmasnak indult.---- //A kalandra bárki jelentkezhet, akinek belefér a történetébe, hogy egyszer-kétszer megforduljon ezen a helyen. Jelentkezni PM-ben lehet, a PK természetesen éles.//
|
|
|
Post by Lord Verd Runi Melantha on Feb 4, 2010 13:26:45 GMT 1
Mikor útnak indult a lord nem is gondolta, hogy egy ehhez hasonló helyre is betér. Fáradt Vándor… milyen név ez? Nem mintha nem ismerte volna a kocsmai légkört. Persze a bolygó természetéhez hasonlót még nem igazán tapasztalt.
Nehéz idők jönnek most a vándorra. Arra ítéltetett, hogy bujkáljon. Nem azért, mert képtelen lenne szembenézni az őt üldözőkkel. Elég jó harcos volt ahhoz, hogy szembeszálljon bárkivel. Azonban most más idők jártak… mindig más idők járnak. Verd mindig is tisztelte a testvérét. Ameddig él, addig ő a vezető. Nem lehet megkérdőjelezni a hatalmát, és ezt a többiek is tudták. Talán ezért is híresztelték el a halálát, vagy csak azért, hogy kiugrasszák őt a szenátusból. Bármi legyen is az igazság, az nem számít. Idővel úgyis az erősebb nyer… a harc, pedig mindenkit utolér előbb vagy utóbb.
Az utazásai közben sokszor gondolt erre. Valahogy megnyugtatónak találja azt, hogy ő bármikor kész lesz a harcra. Ez csak olyan előjáték. Most legalább ideje van mással is foglalkozni. Sok dolgot hagyott a lord függőben, és még több árnykép zavarta. Még mindig nem értette apja tetteit. Olyannak tűnt, mint egy átlagos nemes… azonban az évek távlatában sok furcsaság történt a közelében. Furábbnál furább emberekkel vetette össze a sors, csakúgy mint Verdet is. Mostanában többször is álmodik róla. Egy nap sem telik el, hogy ne gondolna rá… és ez egyre nehezebbé válik neki.
Már néhány hónapja „menekül”, bár egy helyen nem töltött egy-egy napnál többet. Tulajdonképpen csak beszedte a járandóságát a kocsmájában, majd bolygóról bolygóra járva elköltötte egy részét felszerelésre. Most azonban úgy tűnik megfelelő helyet talált. A sivatagi bolygó messze van mindentől és bármitől, ami most fejfájást okoz a lordnak. A bolygóra egy barátjával érkezett, és éppen az egyik kisvárost fedezték fel maguknak. Úgy tervezték, hogy pár hónapot itt, a környéken, eltöltenek, majd utaznak tovább. Feltűnt előttük a Fáradt Vándor, és jó ötletnek tűnt betérni oda. Jól esik egy hosszú út után kiereszteni a gőzt.
A lord és barátja, Le’graw beléptek a fogadóba. Verd megigazította a felszerelését. A hosszú klímaköpenye jól takarta az alatta megbújó párnázott harci páncélt. Ezek a legfontosabbak egy utazás során. Kényelmes párosítás, és megfelelő védelmet is ad. Ezért is szerezte be őket, illetve kiegészítette még egy apró életfigyelő monitorral. Ügyes kis eszköz, nem túl fejlett, de jelzi, ha baj van. A védelem mellett, természetesen a fegyverek is fontosak. Mivel harci stílusa eléggé változatos, ezért fegyvertára is az. Remek vívó és kardforgató, ezért is hozott magával egy kardot. Képzett az utcai harcban, és a Teräs Käsi művészetében is, ezért beszerzett egy vibrotőrt és egy jól kidolgozott csatakesztyűt. Eddig még nem igazán használt ilyesmit, de remek kiegészítője a pusztakezes harcnak. Elképesztő, hogy milyen hatásos, és mennyire észrevehetetlen. Csupán néhány igen kemény fémlemez, és máris csontokat lehet törni… hát még, ha valaki „vasöklűnek” is mondhatja magát. Emelet még viselt két sugárfegyvert is az oldalán, egy DH-17-et, illetve egy DL-22-őt minden eshetőségre.
Első hallásra olyan, mintha egy háborúba készülne – pedig táskájában lapul még egy fojtózsinór, egy marokpisztoly és pár gránát (főleg ionos), illetve nadrágjára speciálisan ráerősített elektromos haló. Nehéz megérteni, hogy miért is készült ennyire fel a lord egy utazásra. Mondhatni a küzdelem, a harc hevében él folyamatosan, és bár nem használja tökéletesen a fegyverek többségét, de fontosnak tartja a gyakorlást. Mivel itt nincs egy hajó, vagy bármilyen jármű, így kénytelen volt magával hozni mindezt. Az pedig, hogy mindez egy esetleges csatában is nála van, az csak megnyugvást ad neki. Persze oldaltáskájában, szerszámos övében és vállszíjában lapul még egy-két érdekes felszerelés (kötél, egyszerű orvosi felszerelés, lámpa, kisebb javító készlet, holofelvevő, elektrotávcső, biztonsági készlet, komlink, kódhenger, adattábla, rendkívül hiányos szenzorkészlet, holoprojector, rögzítőrúd, stb… mint egy felturbózott túlélő felszerelés). Az emberben felmerül az a kérdés is, hogy miért cipel ennyi „felesleges” dolgot magával, de erre talán majd az élet talál megfelelő választ…
Keményfa botjával – vándorbotjával – egészen a fogadó végébe, egy sarokasztalnál foglal helyet. Táskáját az ölébe húzza, botját megtámasztja a falnál, majd várja barátját. Ezalatt a bothan két italt kér és követi társát. Eleinte csak csendesen szemlélik a bent lévőket, de utána beszélgetésbe kezdenek. A lord persze felállítja a kis rögzítórudat az asztalra. Csak mintha kipakolna néhány dolgot. Gondosan beállítja, hogy később visszanézhessék, -hallgassák az ott történteket. Egy cseppet paranoiás lehet a fiatal politikus, de talán csak a jelen eseményei sarkallták erre.
Felületes beszélgetésük közben, Verd előveszi adattábláját, és az ott lévő információkat nézegeti. Több témát is futtat eleinte, mint Az élet anatómiája, A sivatagi környezet, A bányászat alapjai. Mostanában egyre többet foglalkozik a bányászat rejtelmeivel, a csodás kövekkel, ereklyékkel. Valószínűleg később beindít egy vállalkozást is, de még bele kell látnia a mesterség titkaiba. Apja is kutatott csodás kövek után, mint a láva kristály, vagy a jégkristály, vagy a synth-kristály. Mind-mind speciális, és szinte csak legendákban szereplő értékes tárgyak. Talán ezért érdeklődik ezek után a fia is.
- Eszembe jutott apám egyik régi története. – kezdte a mesélést a lord. – Mesélt egy úgynevezett sárkány gyöngyről. Érdekes, hogy most pont itt vagyunk, mert a története szerint ezeken a vidékeken élnek a krayt sárkányok. Állítólag, ha valaki megöl egy sárkányt, akkor annak ereje és minden bölcsessége ezekbe a gyöngyökbe száll. Felbecsülhetetlen értéke ezeknek a gyöngyöknek, de csak keveseknek sikerült ezért egy sárkányt megölniük. Nem is kell mondjam, hogy mit jelent, ha sikerül valakinek. Ezen a vidéken hősként tisztelik mindazokat, akik akár csak egyet is megszereztek. – gyengéd mosollyal jelezte a csodálatát a másik felé. - Ezzel ugye nem azt akarod mondani, hogy induljunk sárkányvadászatra? – kérdezte gúnyosan Le’graw. - Még az is meglehet… - a válasz nem tűnt túl komolynak, de valahol a mélyben vágyott egy ilyen tettre a lord. Valahogy nem hagyta megnyugodni az a tény, hogy nem lenne képes elbánni eggyel. Még nem bizonyított eleget a világnak? Vagy csak hőssé akar válni? Ezt csak ő tudhatja. A kihívás viszont láthatólag csábítja…
|
|
|
Post by Credit on Feb 9, 2010 16:32:56 GMT 1
PK
A fáradt vándor, csak úgy, mint szinte mindig, most is teljesen megtelt késő estére. Legalább ötvenen voltak a helyiségben, és csak alig akadtak olyanok, akik azonosból fajból származtak volna.
A kiszolgáló személyzet kettő pultosból (egy humán és egy balosar férfi) és egy lenge öltözetű twi'lek felszolgáló lányból állt. Az egyik falon hatalmas holokivetítőn különböző reklámok és a Galaktikus Birodalom vérdíj felhívásai futottak.
A lord és a bothan már régóta beszélgettek, nagy nehezen az első kör piájukat is megkapták a pincér lánytól (majd fél órába telt a rendelés kiszállítása), amikor furcsa, vékony hang ütötte meg a fülüket.
- Hékás! A helyünkön ültök! - Egy négy főt számláló jawa társaság méregette a párost apró sárga szemeikkel.
|
|
|
Post by Lord Verd Runi Melantha on Feb 9, 2010 20:27:14 GMT 1
PK
Mintha a lord meg sem hallotta volna a jawat. Egy pillanatra úgy tűnhetett, mintha nem is foglalkozna a jövevényekkel, de közben gondosan megvizsgálta a padlót. Miközben az adattáblára meredt, összehúzta magát, illetve dolgait. Sohasem lehet tudni, hogy ki akarhat éppen kizsebelni. A kis közjáték után a barátjához fordult, és a másik anyanyelvén szólalt meg (hátha nem ismerik fel).
- [Vigyázz a jawakra! Elég szemfüles népség…] - mára már eléggé jól beszélt bothese nyelven, szinte már második anyanyelve. – [Azonban ne legyél goromba se velük, még a végén bosszút állnak.] – fejezte be gyors mondandóját, majd összemosolyogtak.
Miközben az asztalon lévő tárgyait rendezte maga felé (ügyelve a rögzítőrúdra), felvette a szemkontaktust az egyikkel. Nem igazán félt Verd tőlük, inkább bosszantónak tartotta a jelenlétüket. Bár még akár segíthetnek is neki.
- A helyeteken? – csodálkozást színlelt, mintha csak most vette volna észre őket. – Úgy látom akár mindannyian elférünk itt! – jelentette ki. Eközben végig mustrálta a kicsi teremtményeket. Főleg fegyvert keresett náluk. – Persze, ha nem szeretnétek néhány kört inni a két vándorral? – balkezével a táskájába helyezte a kipakolt tárgyakat, míg a másikkal előhúzott néhány kreditet. – Le’graw! – szólt a bothannak, de még most sem vette le a szemét a lényekről. – Hoznál még egy kört nekem és az újaknak is? Már, ha meghívhatom őket… - egy jó adag kredit csattant az asztalon jelezve, hogy ma nem a legolcsóbb löttyöt kéne elfogadniuk. A lord titkon bízott benne, hogy végre izgalmasabb lesz a napja, hiszen mikor is futhat csak úgy össze egy pár jawaval…
Akár elfogadják, akár nem, a lord felemeli a rögzítőrudat, hogy jó felvételt készíthessen az egész fogadóról (a jawaktól kezdve, a pulton át, a kijáratokról és még a kijelzőről is). Még utoljára fel is állt, mintha ezzel is köszöntené a leendő cimboráit. Utoljára még felnézett a kivetítőre, hogy jól az eszébe vésse a vérdíjakat. Miután választ kapott, becsúsztatja a rudat a kabátja zsebébe, hogy az tovább tudja venni a beszélgetésüket.
|
|
Catrahar
New Member
Szerencsevad?sz
k?t?r kalandoz? vad?sz!c!maroon
Posts: 46
|
Post by Catrahar on Feb 11, 2010 10:41:08 GMT 1
PK KM=Credit
Huh.Végre megérkeztem hosszú volt az út idáig át a sivatagon, csak egy munkájért soknak tûnhet egy nem Tatooine élõ értelmes életformának.Mivel én egy értelmes életforma vagyok tudom hogy itt a pénz mozgat mindent.De elég ennyi az elmélkedésbõl itt vagyok a fogadónál.Megszokottan megyek a pulthoz és érdeklõdök a munka iránt. Tudom itt ez természetes mindig a pultos tudja a legtöbb információt a dolgokról fõleg a munkáról.
|
|
|
Post by Credit on Feb 16, 2010 14:44:19 GMT 1
PK
Catrahar
Majdnem fél óra mire a balosar csapos végre a ketárra szán pár másodpercet az életéből. - Mit akarsz? Meló? Nincs. Inni kérsz? Sört, oké. - Hadarja egymás után a szavakat, meg sem várva a ketár válaszát. A pultból egy korsó sört varázsol elő, majd az ujjaival is mutatja három kredit lesz.
Lord Verd Runi Melantha
A jawák közül kettőnél volt könnyű sugárpiszoly az övükön, a másik kettő - a beszélő is - első látásra fegyvertelennek tűnt. Sárga szemük a sok kacat (felszerelési tárgy) és kredit láttán felcsillant. - Ha adsz nekünk 100 kreditet vagy 4 valamit a holmijaidból, akkor mára átadjuk a helyünket. Idegenekkel nem iszunk.
|
|
|
Post by Lord Verd Runi Melantha on Feb 17, 2010 18:04:59 GMT 1
PK
Nem tetszett a lordnak az a hangnem, amiben elkezdődött ez a társalgás. Láthatóan nem vevők a kicsiny lények a barátságos közeledésre… azonban nem annyira bugyuta Verd, hogy bármit is csak úgy odaadjon nekik. Néhány másodperc után arra a döntésre jutott, hogy meghagyja érdeklődésüket a jawáknak, de leteszteli, meddig mennének el néhány kreditért.
- Még a neveteket sem árultátok el! – nem hitte, hogy ezzel meghatja őket. – Én, Morut vagyok, ő pedig a társam Frid. Azt el kell mondanom, hogy nem túl előnyös az ajánlatod. Ha kell néhány kredit, akkor azért előbb dolgozzatok meg. Most pedig meghívlak titeket egy körre. Azalatt elmesélhetem miért is jöttem ide… - egy pillanatra sem gondolta, hogy ezeknek a „csavargóknak” jelenthet ez valamit. – Talán még a segítségemre is lehettek.
Nem bízott a csirkefogókban. Ezért a jobb kezét a köpeny alá rejtette, hogy bármikor előhúzhassa a kardját. Egy sugárfegyver túl veszélyes lenne, egy ilyen zsúfolt helyen… na meg a lord jobban szerette és eredményesebben is forgatta a kardot.
|
|
Catrahar
New Member
Szerencsevad?sz
k?t?r kalandoz? vad?sz!c!maroon
Posts: 46
|
Post by Catrahar on Feb 17, 2010 19:16:53 GMT 1
Miután kifizettem a három kreditet és megittam a sörömet egy érdekes jelenetre lettem figyelmes pár jawa 1 emberbe és 1 bothanba köttött bele eldöntöttem hogy segíteni fogok a bothannak meg az embernek csupán azért mert utálom a jawákat nagyon és ez persze kölcsönös is.Egyik kardom oda adtam apámnak a másikat pedig a kezembe vettem persze a kardot takarta a Tatooinei "ronygyruhánk" egyrésze így sétáltünk a jawáék felé szemmelláthatóan "boxot" kerestünk.(Box=általában négyüléssel/székkel ellátott asztal.)
|
|
Guta H'en'to
New Member
Kal?z
Peremvid?ki kal?z ?s Rabszolga Kereskedő!c!khaki
Posts: 64
|
Post by Guta H'en'to on Feb 17, 2010 20:01:59 GMT 1
PK - Anchorhead
Guta és a barátja Nacobba egy fárasztó nap után fáradtan betérnek erre a helyre. Sosem voltak még itt, csak éppen itt volt a hely és eléggé zsúfoltnak tűnt egy kis levezető balhézásra.
Ahogy belépnek kérnek és elfoglalnak egy helyet. A wookie barátja már előtte neki ment valakinek vállal, nem véletlenül: egyértelmű hogy kötekedni jöttek.
|
|
|
Post by Lord Verd Runi Melantha on Mar 9, 2010 23:57:44 GMT 1
PK
A lord hirtelen feleszmélt az őt körülvevő lényekre. Úgy tűnt, mintha ők is jól érzékelnék ezt a feszült helyzetet, és csak annak kitörésére várnának. Vagyis a küzdelemre... Még az is meglehet, hogy a jawák is ezért jöttek. Bár a körítés nem lényeges. Verd azért jött a Tatooinera, hogy elrejtőzzön, és nem hiányzik neki ez a felhajtás. A nagydarab, kötekedő kocsmatöltelékekről nem is beszélve. Egy másodperc alatt végig gondolta a helyzete, és már cselekedett is.
Még a jawák válaszát sem várta meg. Intett barátjának, hogy a hátsó ajtó felé vegye az irányt. Csupán egy mondat hagyta el a száját, mielőtt elvegyült volna a tömegben. - A hely most már az önöké. Legyenek boldogok. - jegyezte meg, majd amilyen gyorsan jöttek ezek a bosszantó alakok, olyan gyorsan távozott a lord és barátja. A rejtőzködésben már gyakorlottak voltak mindketten. Ez még talán a háborús időkből maradt meg, mikor még más problémákkal kellett szembenézniük. Olyan gyorsan csinálták az egészet, hogy szinte fel sem tűnt a bentieknek... de ők már távoztak is. A friss levegő talán kiszellőzteti a nemes fejét, majd újult erővel haladnak tovább.
//Tulajdonképpen a PK ebben a formában befejeződött. Beszéltem a mesélőnkkel és ő sajnos nem tudja folytatni. Így mindenki eldöntheti, hogy akar szabad formában játszani (bár én nem vagyok mesélő, legalábbis ezen a honlapon), vagy inkább kimeséli magát és keres más kalandokat. Természetesen én nem szeretnék ráerőltetni senkire semmit, ezért az utóbbit javasolom.//
|
|
Catrahar
New Member
Szerencsevad?sz
k?t?r kalandoz? vad?sz!c!maroon
Posts: 46
|
Post by Catrahar on Mar 16, 2010 20:31:36 GMT 1
(hát én veled folytatnám)
Hmm mégse tört ki a balhé.De nekem ez az ember(L.R.V Melantha) tetszik nekem.Biztos tud valamit intettem apám felé és õ ezt megértette.Az embert követjük hiába menekül mi követjük.Mindenesetre kibiztosítottuk a fegyvereinket.Talán észrevesz minket talán nem.
|
|
|
Post by Lord Verd Runi Melantha on Mar 18, 2010 20:38:22 GMT 1
Miután kiért a lord és barátja, feltűnt nekik, hogy nincsenek egyedül. Talán csak a véletlen műve, de lehet... követik őket. Ez utóbbi gondolat nem tetszett Verdnek, de a világ már csak ilyen. Nem minden történik úgy, ahogyan eltervezi az ember.
Kiérve a fogadóból megvárták míg megérkeznek. - [Nem tetszik nekem ez a helyzet. Te mit gondolsz róla?] - fordult a bothanhoz. - [Nem lehet mindenki ellenség!] - próbálta megnyugtatni. - [Te is jól tudod, hogy idáig nem követhettek minket. Bármilyen erős is az ellenfél, azért nem mindenható. Nyugodj meg, hazatérünk, ha itt lesz az ideje.] - igen jól ismerték már egymást, így félszavakból is jól megértették a másik lelkivilágát. A mostani időkben elég feszült a hangulat, mióta megtámadták a nemes családját.
Mikor kiért a két ketár, a lord előrelépett, és megpróbálta megszólítani őket. - Sietős az útjuk, vagy csak úgy lézengenek? - feléjük vetette a kérdését. A benti beszélgetés után nem volt túlságosan barátságos, de ez némileg érthető is. A fejében már most terveket szőtt...
|
|