-= Anchorhead =-

[Lord Verd Runi Melantha]

- Jöjjenek erre. Az egyik dokk mellett található. Talán a 26-osnál... - mutatott az egyik irányba, majd elindultak.
- Halottam történeteket róluk. Állítólag kegyetlenek, igaz ez? - kérdezte az út közben.

Igazából nem érdekelte, hogy mi a véleménye a ketárnak. Sokat olvasott erről a sivatagi népről. Bár jól tudja, hogy nem eleget. Lehet, hogy többel találkozott velük ez a két lény, de nem tudhatnak róluk mindent. Igazából nem hitte, hogy képesek lennének felfogni milyen élete lehet egy tuskennek. Nem helyes, amit tesznek, de valahogy eggyé váltak a bolygó természetével. Sok dolog van, amit nem értett meg a lord. Azonban az egyre világosabb lett számára, hogy ez a sivatagos bolygó ezt a természetet hordozza. Aki ide tér, annak rengeteg gyötrődéssel kell szembenéznie, és nem árt ha tisztában van azzal, hogy miért is érkezett ide. Verdben egyre jobban tudatosult, hogy mi is a célja itt...

[Catrahar]

-Kegyetlenek?Talán de azt ugye tudja hogy párszor Anchorhead-et is megtámadták nem látja azokon a régi házakon a támadás jeleit?.Melesleg úgy tudom a közelben van egy falu.- mondtam ezután a kocsma bejáratához érkeztem.

[Lord Verd Runi Melantha]

- Valószínűleg próbálkoztak... - szétnézett a házak között. - Mégis túlélte a város. - mostanában talán nem támadják annyian.

A Sivatagi Dűne nevezetű fogadó nem túl népes. Eléggé eldugott helyen található, és inkább a megfáradt vándoroknak nyújt szállási lehetőséget. A lenti szinten egy kis kocsma van berendezve, ahol kevesen szoktak lenni, mint a mai nap is. Az árak szokványosak, a szállás minősége átlagosnak mondható (a bolygóhoz mérten).
A pultnál egy Pacithhip áll, aki kiszolgálja a vendégeket.

- Üdvözlet, itt a Dűnében. Mit óhajtanak? - kérdezte a kocsmáros.
- Egyelőre egy kör italt kérnénk. Az első kör az enyém, rendben? - mondta a lord, majd azonnal rendelt is. - Nekem és a barátomnak egy-egy Ebla lesz, és egy tál Ahrisa... önök mit is kérnek? - fordult a ketárok felé.

//Bocsánat a módosításért, de félrenyomtam. Egyébként nem változtattam semmin//

[Catrahar]

-A lehetõ legerõsebb italát kérem magamnak és neki.-mondtam és muttatam apámra.Aztán elfoglaltunk egy asztalt.

[Lord Verd Runi Melantha]

Az italokat gyorsan kiadta a csapos. Utánuk néhány twilek jött be, így nem volt sok ideje a Pacithhipnek foglalkozni az előző vendégekkel.
- Üdvözlet, itt a Dűnében... - szólt újra, miközben elfoglalt egy asztalt a kis csapat.

A lord kényelmesen beleült a székbe, miután mindenki helyet foglalt. Valahogy ez a szokása mindig megmaradt. Etikett.
Verd a hátát a falnak döntötte, miközben a bal karjával gyengéden átfonta a kezét a széken. Eléggé ahhoz, hogy bármikor kihúzza maga alól, és a fegyveréhez nyúljon. Másik kezét a pohár köré fonta.
- Igyunk a galaxisra... - szólalt meg, majd hörpintett egyet az italából. - Meséljenek. Hogyan is kerültek ide? - érdeklődött a nemes, mialatt a ketárokat vizsgálta. Elég kemény lehet ez a két alak a kalandra? Még abban sem vagyok biztos, hogy én elég leszek hozzá. Sebaj. Ha többet tudok meg róluk, akkor könnyebben tudok majd dönteni is. Talán nem is annyira elveszett lények ők.

[Catrahar]

Mesélünk de neked is ekll majd mesélned.A gyönyörû Cathar bolygóról jöttünk ide szerencsét próbálni.Egy ideig én kidobóember voltam õ pedig csapos.Aztán bércsökkenés miatt kiléptünk és kénytelen keletlen banditának áltunk jawákat fosztottunkki lehetõleg vérontás nélkül.Most pedig haza készülünk hogy egy kiltik vadászaton megtisztítsuk a lelkünket..-mondtam-Most maga jön.-mondtam s most várom a beszámolóját.

[Lord Verd Runi Melantha]

- Mesélünk de neked is ekll majd mesélned.
- Ez természetes... - válaszolt a lord, majd végig hallgatta a történetüket.

Egy pillanatra sem rándult meg az arca Verdnek a hallottak közben, pedig lett volna mire. A jawák gazemberek, ez már a fogadóban is kiderült, de nem rosszabbak bármelyik ügyeskedő embernél. Elég kegyetlennek tűnik a kirablásuk... és egyáltalán a rablás. Talán mégis létezik megváltás? A kiltik vadászat? Talán mégis eljutottak ahhoz a ponthoz, hogy változtassanak az életükön...

- Úgy gondolják, hogy a vadászat felmenti magukat a tetteik alól? - kérdezte szinte azonnal, de egy másodpercre rá már meg is bánta. - Ez nem volt szép tőlem! - rázta a fejét. - Nem kell válaszolniuk. Inkább elkezdem az én történetem. - hörpintett egyet a pohárból, majd rákezdett.

Úgy döntött magában a nemes, hogy megpróbál minél őszintébb lenni hozzájuk, de azért minden apróságot nem árulhat el. A biztonság a legfőbb, hiszen ezért jöttek ide... persze a kapitánynak voltak tervei is, ezzel a sivatagi bolygóval.

- Valaha a Corellián születtem, és ott is éltem évekig. Űrhajókkal foglalkoztam, és ha lehetek egy cseppet öntelt, akkor nagyon is jó voltam benne. - mosolyodott el. - Fényűző életem lehetett volna, de az idők változnak, és én is megváltoztam. Valami azt kívánta bennem, hogy kalandozásra adjam a fejem. A barátomat, Le'grawot még évekkel ezelőtt ismertem meg egy űrkikötőben, azóta szinte elválaszthatatlanok vagyunk. Kiegészítjük egymást. - emelte poharát a bothan felé. - Tatooinera is a kaland hozott, de ezt majd később, ha józanabb leszek. - legyintett egyet a férfi. - Tudják én hiszek a megváltásban. Ha elég erősek vagyunk, és hiszünk a múltunk igazságaiban, őseink törvényeiben, akkor bármit elérhetünk. Kérem meséljenek a vadászatról? - végzett a lord, majd gyorsan a pohara felé nyúlt.

[Catrahar]

A vadászat nekünk a megtisztulás és a testi béke jele.Ilyenkor fejezzük ki a tiszteletet dicsõ õseink felé.Ez nekünk több mint esemény ez.. ez...nekünk a hitünk.Soha ne áruld el a batátidat de az ellenségeidet könyörtelenül pusztísd el!Ennyi.-mondtam áhitattal.

[Lord Verd Runi Melantha]

Érdekes egy nép. Elsőre nem tűnt úgy, hogy ennyire vallásosak, de tényleg... láthatóan hisznek ebben az egészben. Talán itt az ideje megismerni valami mást is? Azonban készen áll erre a feladatra?

- Értem. - bólintott a ketárok felé. - Azt megkérdezhetem, ha ennyire vallásos, akkor miért ajánlották fel nekem? - a kérdés igen ideillő volt, legalábbis a nemes szemszögéből. - Ne értsék félre! Én tisztelem mások hitét... sőt nagyra is tartom. Viszont ha jól sejtem ez egy rituális út. Megvannak a maga szabályai. Milyen fegyverrel, taktikával harcolhatsz, milyen példányt kell leterítened, milyen filozófia szerint jársz el, és nem árt ha a hit ősi nyelvét is beszéli valaki. Szóval ha jól sejtem le vagyok maradva egy cseppet... - pillantott Catrahar felé.

[Catrahar]

-A nyelvrõl gondoskodok én a szokások hát az csak nekem fontos A fegyverek nincsenek megadva réges régen Crado és Slyvar kik jedik voltak lézerkardal szinte lemészároltak kilitik,és azért jöhet mert én amkor megláttam már éreztem hogy maga jó ember.Figyeltem gesztikulációát és ésrevettem hogy sokszor tûnt el a keze tudtam ha rossz választ adok kénytelen lettem volna harcolni.Ezért mélyen megbecsülöm önt félre ne értse nem a túlzott ovatósságért hanam azért mert a mi népunk becsüli a jó embereket.A meghívást veheti megtisztelésnek is.-mondtam majd vártam a reakciót az arcom mutatta hogy nem hazudok.

[Lord Verd Runi Melantha]

A lordnak jól esett, hogy egy ismeretlentől ilyen megbecsülést kapott, bár még nem is harcolt. Lehetséges, hogy a sok vívó lecke, harcművészeti oktatás magával hozza ezt a kisugárzást. Azonban egy valami még mindig nem hagyta nyugodni. Jó ember? Ezt ritkán hallja. Egy jó ember, Verd elvárásai szerint, szinte mindenben más, mint ő. Nem képes aljasságokra, mások megalázásáram... és semmiképpen nem akarja kivívni mások tiszteletét. Hiszen az igazi tisztelet nem a nagy tetteken alapul. Talán még van benne valami jó? Még nem tért le teljesen az útról?

- Nem ismerjük még egymást, ezért ne tegyen elhamarkodott kijelentéseket. - próbált tanáccsal szolgálni a szembeülőknek. Ezt a Le'graw nagyon is jól tudta. - Látom fáradt vagy barátom. - fordult a mellette ülőhöz. - Vegyél ki két szobát, és nyugodtan pihenj le.
- Értettem, kapitány. - jött a válasz. - Te még maradsz? - kérdezte tőle.
- Még szeretnék Catraharral beszélni, de nemsokára én is felmegyek. - gyorsan érkezett a válasz. A bothan felállt, majd elköszönt...

A nemes egy ideig figyelte a két ketárt, majd újból rákezdet.
- Ha már ennyire kedvesen meginvitáltak, akkor szeretnék többet is megtudni erről a rituális útról. - harapott egyet a kenyérbe, majd folytatta. - Ha már részt veszek egy ilyen megtiszteltetésben, akkor azért nekem is tennem kell valamit. Én úgy hiszem, hogy az isteneknek, vagy bármilyen felső halalomnak megvannak a maguk szabályi. Őseink ezt jól tudták. Mi már kezdjük elfelejteni. Ezért is kérném meg arra, hogy tanítson meg mindenre, amire szükségem lehet. Ősi fegyverek használatát, a kiltik befogásának menetét, illetve bármit, ami kellhet hozzá, és persze a nyelvüket is megismerném. Nem szeretném ha miattam vallana kudarcot az út... - fejezte be a mondandóját, majd a kezét nyújtotta Catrahar felé. Bízott benne, hogy el fogja fogadni, és megtanítja mindazt, amit tudnia kell. Később majd rátérhet, hogy miért is jött ide... talán ezért is küldhette el a barátját. Nem tetszene neki az ötlet.

[Catrahar]

Elfogadtam a lord kezét és jól megráztam-Catrah te vegyél ki egy szobát!-mondtam majd õ elment az útjára-Akkor majd megtanítom mindenre amire akarja de egy valamit igérjen meg soha senkinek nem árulja el a bolygónk helyzetét.Szerintem tudja miért.Egyébként tegezhetem magát?-mondtam

[Lord Verd Runi Melantha]

Ez jól hangzik, de még milyen jól. Kétségtelenül nehéz út lesz. Talán nem is ártana felkészülni rá. A lord jól tudta, hogy van még mit tanulnia, és az nem kevés idő. Emellett volt egy kis elintéznivalója is itt.

- Természetesen. - vágta rá Verd. - Hívhat Verdnek vagy kapitánynak. Ez lenne a "becenevem". Régről ragadt rám, de nem érdekes. - legyintett egyet. - Most, hogy így kettesben maradtunk... - húzódott közelebb. - ...el kell mondjak néhány dolgot. - az ismerkedés után áttért a számára lényeges dolgokra. - Még beletelik néhány hétbe, mire a hajóm visszaérkezik ide, és muszáj megvárnom őket. Persze a tanulásomra is időt kell szánnom. Jó lenne, ha ezt a pár hetet felkészüléssel töltenénk. Úgy vélem fontos a lelki ráhangolódás is. - mosolyodott el, majd még egy kört kért. - Illetve van itt még valami. Már napokkal ezelőtt megérkeztem, és már akkor is tudtam, hogy sok időt el fogok tölteni itt. A fülembe jutott egy történet a hősökről. Bevallom nem hiszek a hősökben, de a sárkányos történetek mindig is felkeltették az érdeklődésemet. Tudod mi az a krayt? Ha nem, akkor pillants bele ebbe. - egy adattáblát kotor elő a táskájából, majd a ketár elé csúsztatja. Egy sárkány látható rajta. Alatta számodra ismeretlen nyelvű felirat (botha).

- Úgy hiszem meg van a kellő erőm hozzá, hogy becserkésszek egyet... - jelentette ki. - Csak a legnagyobb harcosok képesek levadászni egy ilyen lényt. El sem tudom mondani milyen megtiszteltetés lenne, ha velem tartanál a dicsőségbe. Az út alatt legalább gyakorolhatnánk, és a sárkány elleni harccal felkészülhetnénk a kiltik vadászatra is. - bólogatott, majd elhallgatott és tovább döntötte magába az italát. Lassan kezdett megtelni alkohollal a nemes, de még jól bírta... lassan eljön az az idő, amikor abba kell hagynia. A holnapi nap fontos lesz, és nem kéne idegenek előtt leinnia magát.

[Catrahar]

-Tudom mi az a karyt Verd.Edigg csak hírét hallottam de tudod már egyszer én is majd othagytam a fogam.Veszélyes de nem annyira mint a kiltik vadászat mert ott egy fészeknyi támad ránk.Bár majd a Catharon is idõt kell töltened.Mivel a kiltik vadászat külön dolog.-mondtam-Mikor indulunk?-kérdeztem.

[Lord Verd Runi Melantha]

- Akkor jól éreztem, hogy ez csak bemelegítés lesz. - miközben mondta a korsóját bámulta és nagyokat sóhajtott. Lepergett előtte a harc. Valószínűleg nem lesz egyszerű, és sokat kell fizetniük egy ilyen küzdelemben. Viszont nem így születnek a nagy hősök?

- Most elmegyünk pihenni, és holnap útnak indulunk. Csak azt hozd, amire szükséged lesz! Veszélyes a sivatag, úgyhogy szellemileg is készülj fel rá. - tanácsolta a lord, majd megette az utolsó falatokat és megitta az utolsó cseppeket. - Holnap reggel itt találkozunk. Ne késs el, és jó pihenést! - ezzel felállt és felballagott a szobájába.

Nehéz idők járnak, de ez sohasem szomorította el a nemest. Valahogy mindig talált kihívást magának. Már csak fel kell nőnie a feladathoz. Este még egy gyors levelet írt barátjának. Ő valószínűleg nem értette volna meg Verd indítékait. Így egyszerűbb elköszönni... és Verd nagyra tartotta az egyszerű megoldásokat.