Vure Desilijic Farus
New Member
Szak?rtő
A Battaglia tulajdonosa, Desilijic kl?n tag!c!#008000
Posts: 73
|
Post by Vure Desilijic Farus on May 10, 2008 23:49:05 GMT 1
A lakásom egy 250 emeletes ház egyik folyosóján található. Maga az épület igen modern, és komoly védelmi rendszerrel van felszerelve, de nekem ez nem volt elég. Az én ajtómon két darab biztonsági zár is van, valamint egy holokamera, melyben beépített hangleolvasó is van. Aki ide érkezik, és nem ismerős a számomra, annak a kamerába be kell mutatkoznia, és el kell mondania érkezésének célját. Ha ez nem felel meg nekem, akkor megkérem, hogy távozzon. Ha erre nem tágít, akkor a plafonból két sugárveő emelkedik le, és az illetőre szegezik, és ezúttal egy robotikus hang kéri meg, hogy táguljon. Ha harmadszorra sem teszi, akkor lő. Ha mégis belépést nyertél, akkor egy szürke, márványpadlós előszobába kerül. A falak fehérre vannak festve, és régies oszlopokkal van díszítve. Innen három ajtó nyílik tovább. Balra egy konyha van, az előszoba padló elemeivel díszítva (tehát szintén márványból). Két ember nő sertefertél egész nao itt, ők szolgálják a folyamatos ételfelszolgálást. Jobbra egy fürdőszoba van. Ha az előszobából egyenesen mész tovább, egy nagy, szinte már kapun kell átmenned, mely előtt két őr áll. Ők minden ide érkezőt megmotoznak, és ha fegyvert találnak, akkor el kell, hogy vegyék. Ekkor már biztos, hogy bejutottál a nappaliba, mely az irodám és a hálószobám is egyben. A szembe lévő falnál van egy kisebb pódium, mely telis-tele van párnákkal. Mindig ezen a pódiumon tartózkodom, ha itthon vagyok. Az ölemben Kala'orr és Lohna ülnek, a két táncoslány. Ők a nap 24 órájában engem kényesztetnek, bár, ha nincs kedvem hozzájuk, akkor csak intenem kell egyet. A pódium előtt három őr áll, Saiic, Gorrthar és Gurf (zabrak, vuki, gamorrai). Ők szolgálják a benti védelmemet, rajtuk szinte lehetetlen átjutni. Egyszerre maximum két ember jöhet be hozzám, ha esetleg többen érkeznek, akkor odakint kell várakozniuk a lépcsőházban.
|
|
Vure Desilijic Farus
New Member
Szak?rtő
A Battaglia tulajdonosa, Desilijic kl?n tag!c!#008000
Posts: 73
|
Post by Vure Desilijic Farus on May 11, 2008 0:08:32 GMT 1
A nappalimban feküdtem, és épp a lányokat figyeltem, hogy miként táncolnak nekem, közben pedig valami sült húst rágcsáltam. Már elég unalmas volt a produkció számomra, a lányok mindig ezt adják elő, igazán kitalálhatnának már valami újat. Majd megkérem őket, hogy gondolkodjanak a dolgon, miután befejezték a mostani előadást. Ekkor a terem közepén megjelent Jolif Antlo holoképe a holovetítőn keresztül. Zsebre tett kézzel állt az ajtómban, odakint a lépcsőházban. - Úgy tudom, hogy hivattál, Vure. - mondta teljes nyugodtsággal a holokamerába. Én nem válaszoltam neki semmit, megnyomtam a falon a gombot, mellyel beengedhettem a hű informátoromat a lakásba. Az irodám előtti őrök persze azért elvették tőle a fegyvert, de ő ezt már megszokta, nem kellett neki kétszer mondani. Intettem a lányoknak, hogy jöjjenek vissza hozzám, engedjék át a helyet Jolif-nak. A zabrak megállt a terem közepén, majd várta, hogy megszólaljak. - Nos, Jolif. Most egy kicsit más feladatot bízok rád, mint amiket eddig kaptál. Egy bizonyos Jechta nevű huttal kell tárgyalnod. Úgy tudom, hogy drogokkal kereskedik. Kérd meg, hogy áruljon nálunk is, a Battalglia-ban, és cserébe az ott szerzett pénz 30%-át adja oda. Így ő is jól járna, hisz nálunk lenne rá vevő, és mi is. - vázoltam a helyzetet a zabrak-nak. - Remek ötlet, uram. Amint tudok, indulok. - Induljon most. - rivalltam rá - Meghálálom. - nevettem el magamat hatalomittasan - Ezt pedig vidd el ajándékba. - majd intettem Saiic-nak, hogy adja oda Jolifnak a cuccot. Ő így is tett, majd átadott fajtársának egy üveg félédes, vörösbort, mely az egyik legjobb márkából való. A zabrak biccentett, átvette az italt, meghajolt előttem, majd hátat fordított és távozott a lakásból.
|
|
Vure Desilijic Farus
New Member
Szak?rtő
A Battaglia tulajdonosa, Desilijic kl?n tag!c!#008000
Posts: 73
|
Post by Vure Desilijic Farus on May 15, 2008 15:19:39 GMT 1
Egy taxi parkolt le a házam előtt, majd egy köpenyes fickó szállt ki belőle. Kifizette a sofőrt, és bement a lépcsőház bejáratán, majd a liftbe is beszállt és egyenesen a 23. emeletre jött. Én éppen kedvenc boromból ittam pár kortyot, mikor szemem a kivetítőre tévedt, és megpillantottam az alakot. Ismerős volt már ez a testtartás és járás, majd amikor levette a köpenyt biztos voltam benne, hogy Jolif az. Az ajtót rögtön feltártam előtte, majd kíváncsian vártam, hogy mivel áll élem. Kölrülbelül fél perc elteltével már nyílt is az irodám kapuja, és belépett rajta a zabrak. Megállt a terem közepén, meghajolt, majd bele is kezdett. (- Nos, mire jutottál Jolif?) - kérdeztem tőle izgatottan, hutt nyelven. - Jechta elfogadta az ajánlatot. 40%-át megkapod a Battaglia-ban eladott drogokból befolyt összegnek, ezért cserében a huttnak és testőreinek ingyenes belépést kell biztosítanunk. - számolt be a zabrak. (- Remek, ügyes üzletet kötöttél. Jutalmad persze nem fog elmaradni.) - ekkor kezemet a magasba emeltem, majd intettem az egyik felszolgálónak, közben fejemmel Jolif felé böktem. A lány rögtön tudta, hogy mi a dolga, majd visszatért egy teli pohár borral. (- Ülj le ide, meséld el részletesen a dolgot.) - majd a lány odaért a zabrakhoz, és tálcán kínálta neki az italt. Ő el is fogadta, majd leült a vendégeknek fenntartott bőr fotelek egyikébe, és belekezdett a történetbe...
|
|
|
Post by A Közvetítő on May 28, 2008 20:08:45 GMT 1
A turbólift kabinja megáll azon a szinten, melyen Vure nevezetű Hutt lakhelye is található. A kettős ajtók szétnyílnak, s egy fiatal, legfeljebb húszas évei közepén járó suhanc lép ki a folyosóra. Ruházata a Magvilágok divatjához képest, majd két szezonnal elmaradottnak tűnhetett volna, ha most épp Coronet központjában, vagy a Birodalmi Központ felsőbb szintjein járna. Ám itt, a Csempészek Holdján, ez a ruha nem volt szúrt szemet senkinek, s nem csak azért, mert a Hutt űr lakóit nem különösebben érintették a Magvilágok öltözködési stílusai. A fiatalember lassú határozatlan léptekkel indult el, nézve az ajtókat. Az a barátságtalan fickó, aki a kikötői kantinban jelentékeny összegért cserébe, útba igazította, nem adott, minden részletre kiterjedő leírást arról, hogy a részletesen leírja, melyik szinten és azon belül melyik ajtón túl található a Hutt lakhelye.
Szerencséjére a hatalmas, már-már űrkarcolónak nevezhető épület egyik portása volt az, aki útba igazította. Megmondta melyik szinten, s melyik ajtó mögött találja azt, aki keres. Ezzel értékes időveszteségtől kímélte meg a fiatal fiút, akiről lerítt, hogy ez alkalommal van először Nar Shaddaan. Végül felismerte a portás által meglepően pontosan leírt kettős biztonsági zárat, valamint a holokamerát. Mély lélegzetet vett, ujjaival megigazította rövid, szőkésbarna haját, majd az ajtó elé állt. Barna szemeivel a mozgásra aktiválódó holokamerára pillantott.
- Üü.. Üdvözletem, A…Almir Heastor vagyok. – Mutatkozott be a galaktikus közös nyelven, zavarában dadogva. Még így is tisztán kihallatszott a beszédéből, a magvilágok lakóira jellemző akcentus. Látszott rajta, hogy tart a Huttól, s nem kevésbé magától a találkozótól. Egy újabb lélegzetvételnyi szünetet tartott, s valamelyest összeszedte magát - A nagyságos Vuret keresem, egy nagy haszonnal kecsegtető üzleti ajánlatom van a számára. - Bökte ki egy szuszra jövetele szándékát, majd várt. Várt, hogy bebocsátást nyer é avagy sem. A kényszer hozta ide, a kényszer, s egy megbízhatónak mondható információ, miszerint Vure talán hajlandó meghallgatni őt, s hajlandó segíteni neki. Tudta, hogy veszélyes játékba kezdett, amikor úgy határozott, hogy lepaktál egy Huttal. Remélte, hogy sikerül saját maga számára kedvező feltételeket kialkudnia, és azokat érvényre is tudja majd juttatni. Sajnos nem volt járatos ebben a világban. Nem ismert senkit Nar Shaddaan és nem ismerte a Huttok nyelvét sem. Csupán abban bízott, hogy a pénz nyelvén, mely meglehetősen érhető a Galaxis közepén, itt is értenek.
|
|
Vure Desilijic Farus
New Member
Szak?rtő
A Battaglia tulajdonosa, Desilijic kl?n tag!c!#008000
Posts: 73
|
Post by Vure Desilijic Farus on May 29, 2008 12:47:13 GMT 1
Az irodámban ültem, azon belül az emelvényen, melyre csak azok léphetnek fel, kik érdemesnek találtatnak rá. Ebből az okból kifolyólag, igen kevesen tehették rá lábaikat, vagy egyéb mozgó szerveiket erre a kis területre, aki ezt engedély, vagy utasítás ellenére tette, az biztosan mélyen megsértett engem, és halál fia lett. Kezemben egy pohár borral figyeltem, amint Gorrthar és Saiic épp pazaakot játszanak. Nagyon belemerültek a játékba, és mivel nekem is ez az egyik kedvenc elfoglaltságom, ezért szivesen követtem szemmel a viadalukat. Számomra, és minden bizonnyal világos volt, hogy ki fog nyerni. A vukik nem szeretik, ha egy fizikailag náluk gyengépp egyén győzi le őket, és ez a zabrak is tudta, így biztos voltam benne, hogy Gorrthar fog győzedelmeskedni. Kala és Lohna, a két twi'lek táncosnő a terem közepén leejtettek lassú táncot a háttérben halkan duruzsoló zenére. Már-már eldőlni látszott a pazaak mérkőzés, mikor a fali konzolon észrevettem, hogy egy fickó közeledik lakásom ajtaja felé. Pillanatok alatt végig mértem, számomra az első benyomás igen sokat számított, már az ember járásáról és öltözködéséről meg tudtam ítélni, hogy milyen személyiséggel rendelkezik az illető. Ezúttal egy igen esetlen és félénk férfi tartott felém, majd megállt az ajtóban és a holokamerába nézett. Ismét szemügyre vettem őt, de már sokkal közelebbről, majd vártam, hogy elém tárja jövetelének célját. Először is bemutatkozott, mely kezdésnek nem is rossz, majd mikor "nagyságosnak" nevezett, már akkor eldöntöttem, hogy be fogom engedni. Szeretem, ha hízelegnek, és efféle jelzőket használnak rám, ezért már szimpatikus volt Almir. Nem válaszoltam neki, csak lenyomtam a konzolon lévő kapu nyitó gombot, és figyeltem, ahogy óvatosan belép a lakásomba. Egy rövid folyosón kell fégigjönnie, ahol az irodám ajtajánál két őr fogja átmotozni, és ha fegyvert találnak nála, akkor azt ideiglenesen el fogják kobozni, majd ha végeztünk a tárgyalással, akkor természetesen visszakaphatja. Három személyi testőrömnek jeleztem, hogy hagyják abba a játékot, és figyeljenek a vendégre, nehogy meggondolatlan dolgot tegyen. Saiic, Gorrthar és a gamorrai Gurf, kiboztosították sugárvetőiket, de egyelőre még nem tartották célra, ez csak afféle biztonsági óvintézkedés volt. Mikor Almir belép a terembe rögötn meg is szólítom. - Üdvözlöm, kedves Almir Heastor. Vure Desilijic Farus vagyok. Kérem foglaljon helyet, - mutattam az egyik fekete kárpittal bevont, bőr fotelre - és mesélje el, hogy milyen üzletről is lenne szó. - vágtam a dolgok közepébe kíváncsian. Az egyik pincér nőnek intettem, hogy hozzon egy kancsó bort, és kínálja meg a vendéget vele. A nő távozott, majd pillanatokon belül egy ezüstösen csillogó tálcával jött vissza, amin egy kancsó vörösbor és két ennek az italnak a fogyasztására alkalmatos pohár volt. Mind a kettő félig teli volt, majd először Almir-hoz lépett oda, és nyújtotta felé a tálcát. Én bátorítóan bólintottam felé, hogy nyugodtan fogyasszon belőle, majd én is elvettem egy pohárral a tálcáról és érdeklődve figyeltem vendégemre.
|
|
|
Post by A Közvetítő on May 29, 2008 20:17:15 GMT 1
Amint a lakás kettős biztonsági zárral védett ajtaja egy hangos szisszenéssel feltárult, a fiatalember, ijedtében hátrébb szökkent egy féllépésnyit. Ez után pár pillanatig kíváncsian vizslatta a szeme elé tárult rövid folyosót, melyről három ajtó vezetett tovább, a középső előtt két kimondottan barátságtalan küllemű egyén várakozott. Látszott rajtuk, hogy a hívatlan látogatókat feltartóztatása végett álldogálnak az ajtó két oldalán.
Almir néhány másodpercig méregette a két alakot, majd bizonytalan léptekkel elindult feléjük. Most, hogy idáig eljutott, már nem visszakozott. Minden félsze és aggodalma ellenére végig akarta járni az utat. Végül is mi történhet vele. A Hutt kineveti az ajánlatot és elzavarja, avagy megtetszik neki és elfogadja. Miközben magában tépelődött, odaért a két őr elé. Azok közönyös arcot vágva határozottan megragadták és gondosan átvizsgálták a ruházatát, fegyverek és egyéb a gazdájukra veszélyt jelentő, fegyverként használható eszközök, anyagok után kutatva. Almir zokszó nélkül tűrte a durva kezek tevékenységét. Nem volt nála fegyver, soha sem kedvelte az ilyesfajta eszközöket. Miután erről a két őr is megbizonyosodott, bebocsátották.
A fiatal férfi belépett a tágas helyiségbe, mely a Hutt házigazda fogadóterméül, irodájául és éjszakai nyughelyéül egyaránt szolgált. Körülpillantott, azonnal meglátta a házigazdát, de nem tudta nem észrevenni a helyiség közepe táján a két szemrevaló twi’lek táncosnőt. Figyelmét, minden félsze és bizonytalansággal vegyes zavartsága ellenére a három, fegyvert tartó egyén sem kerülte el. Még mielőtt, a Hutt reagált volna megérkezésére, mélyen meghajolt.
„Üdvözlöm, kedves Almir Heastor. Vure Desilijic Farus vagyok. Kérem, foglaljon helyet…” - Köszöntötte a házigazda a félszeg vendéget, s azonnal hellyel is kínálta. Hatalmas testéhez képest meglehetősen apró kezével egy, sötét kárpittal borított fotelre mutatott, majd folytatta. „… és mesélje el, hogy milyen üzletről is lenne szó.” - Alighogy e szavakat kimondta intett a kezével és
Heastor még jobban zavarban jött, a kifejezetten barátságos fogadtatás hallatára, másodpercekbe telt, mire sikerült leküzdenie lámpalázát. Még egyszer meghajolt, s csak ez után indult el lassan a fotel irányába. Ülve mégis csak könnyebb komoly dolgokról beszélni.
- Köszönöm, ó hatalmas Vure. - Mondta hangosan, ám csipetnyit vontatottan. Sikerült legyőznie azt az undort, mely az arcára kívánkozott, a házigazdát szemlélve. A zsíros test helyett inkább a sárgás szemekre és a feji részre koncentrált, az kevésbé volt gyomorforgató a számára. - Azért bátorkodtam zavarni, hogy, mint mondtam, egy kedvező üzleti ajánlatot tegyek. - Ismételte magát, még mindig bátortalanul, majd mielőtt belehuppant volna a bőrfotelbe, hozzátette. - A Független Rendszerek Szövetségének vezetőinek elveszett kincseiről lenne szó. - Amint ezt kimondta, leült a fotelba, és várta a hatást. Biztos volt benne, hogy Vure is hallott már regéket, a kincsről, amit sokan kerestek, de ez idáig még senki sem talált meg. A kérdés az volt, hogy hajlandó e komolyan venni a dolgot, avagy nem. Ezen múlott minden. Legalábbis elsőként ezen.
Az időközben megérkezett pincérnőtől átvette a felé tálcán kínált poharat, de nem vette le a szemét a házigazdáról. Tudta jól, hogy ez itt és most, egy döntő pillanat. Az ilyen pillanatok pedig teljes komolyságot és figyelmet igényelnek a fiatalember részéről.
|
|
Vure Desilijic Farus
New Member
Szak?rtő
A Battaglia tulajdonosa, Desilijic kl?n tag!c!#008000
Posts: 73
|
Post by Vure Desilijic Farus on May 30, 2008 12:54:15 GMT 1
Szigorú szemmel néztem végig, hogy Almir elfogadja-e a pohár bort, avagy sem, de nagy örömömre élt ezzel a lehetőséggel és megkóstolta a kedvenc italomat. Imádom ezt a fajta bort, a terjesztőjével is igen jó kapcsolatot ápolok, így már szinte ingyen jutok hozzá eme nemes nedühöz. Ha vendégem nem fogadva volna el a kóstolót, akkor mélyen megsértett volna, hisz az én jólelkűségemet vétek visszautasítani, és már eleve úgy álltam volna hozzá az üzleti ajánlatához is. De nem így tett, és ez így van jól, sokkal jobb szemmel tekintettem rá. De ennél sokkal fontosabb volt az, amiért ide érkezett hozzám. Egy igen érdekes ajánlattal állt elő, mely régi hiedelmeken, babonákon és meséken alapul, mégis úgy gondolom, hogy lehet valami alapja. Mint rengetegen, én is hallottam a legendáról, mely a Független Rendszerek Szövetségi vezetők egyik hajójáról szól. A hajó állítólag telis tele van az akkori vezetők erekjéivel, kincseivel és művészeti gyűjteményükkel. Sokan nem hisznek benne, én viszont semleges álláspontot tartok a dolgot illetően. Almir viszont láthatóan hihetőnek tartja, sőt mi több, meg is van róla győződve, hogy létezik. Vendégem végig az arcomat fürkészve, kíváncsian várta a reakciómat. Én tartottam a szemkontaktust, nagyot kortyoltam a borból, majd feltettem a nagy kérdést... - Igen, hallottam a kincsekról. Tudnia kell, én nem foglalok álláspontot a dolgot illetően, ez idáig nem nagyon foglalkoztatott, most viszont felkeltette az érdeklődésemet. De, kedves Almir, miből gondolja, hogy azok az erekjék valóban léteznek? - vontam föl a szememet, majd kíváncsian vártam vendégem válaszát.
|
|
|
Post by A Közvetítő on May 31, 2008 15:36:54 GMT 1
„Igen, hallottam a kincsekról. Tudnia kell, én nem foglalok álláspontot a dolgot illetően, ez idáig nem nagyon foglalkoztatott, most viszont felkeltette az érdeklődésemet. De, kedves Almir, miből gondolja, hogy azok az erekjék valóban léteznek?” - Kérdezett vissza, Vure, azt követően, hogy belekortyolt az italába.
A fiatalember elmosolyodott. Igen különös mosoly volt ez, valami olyasféle, amilyenre azoknak az embereknek a szája húzódik, akik valamiféle nagy titoknak tudói, vagy legalábbis annak sejtői. Az emberi mimika igen csodálatos dolog. Egy humán, vagy legalábbis humán-közeli arc minden más élőlényénél kifejezőbb. Több neves képzőművész mintázta meg ezt a különös mosolyt, festményen, szobron, vagy épp más egyében.
Almir arca a következő pillanatban ismét elkomorodott. Megillatozta a páratlan nedűt, majd finoman, gyakorlottnak tűnő mozdulattal meglötykölte a borospoharat, hogy szemrevételezze a pohár oldalán keletkező gyűrűket. Csak ez után kóstolta meg a vörösbort. Mondhatni éppen csak belenyalt, hogy megízlelje.
- Igazán kiváló bor, ha nem tévedek, akkor Birodalom előtt tizenhetes évjáratú Glastroi. - Jegyezte meg elismerően, mintegy halogatva azt, hogy a tárgyra térjen. Bár eddig minden kedvezően alakult, az érdemi dolgok csak most következnek. Mély lélegzetet vett, aztán belevágott. - Engedelmével, nagyságos Vure, én nem csak gondolom, azt, hogy ezek az ereklyék valóban léteztek, hanem tudom. Egy részükről, egészen pontosan a legértékesebb darabokról, amik Nute Gunray gyűjteményének legbecsesebbjei voltak, hitelt érdemlő feljegyzések vannak a birtokomban. - Elhallgatott, és újra belekortyolt a borba, mielőtt folytatta volna. - Van egy egészen jó feltevésem arra vonatkozóan, hogy hol is lehet a hajó, ami a minden képzeletet felülmúló műtárgyakat szállította. Viszont ahhoz, hogy eljussak oda, segítségre van szükségem. - Ismét elhallgatott, ám most csak egy igen rövid hatásszünetet tartott. - Ezzel el is érkeztem ahhoz, hogy miért vagyok itt. Egyszerű, rosszul fizetett muzeológus vagyok, nincsenek meg az anyagi forrásaim egy expedícióhoz. Ön viszont, ha jól sejtem, rendelkezik a kellő logisztikai és személyi erőforrásokkal. - Tette hozzá, majd ismét belekortyolt a borba, aztán reményteljes pillantást vetett a Huttra, várva, hogy mit válaszol. A választól függött az, hogy érdemes e további részleteket elárulnia Vurenak, majd szóba hozni a várható nyereségen való osztozási arányt, vagy pedig másik mecénás után kell néznie.
|
|
Vure Desilijic Farus
New Member
Szak?rtő
A Battaglia tulajdonosa, Desilijic kl?n tag!c!#008000
Posts: 73
|
Post by Vure Desilijic Farus on May 31, 2008 23:52:14 GMT 1
Kérdésemet követően egy igen furcsa mosoly jelent meg eme vállalkozó kedvű vádor arcán. Olyan grimasz, melyet még nem láttam, mégis tudtam, hogy mi a jelentése. Valami olyat tudhat, amit más nem, ez nem kétséges. De mi lehet az? Remélem megosztja velem, annak érdekében, hogy elhitesse velem, hogy a kincsek valóban léteznek. Ha az így van, és én megtalálom, akkor páratlan mennyiségű krdeitre fogok szert tenni, mellyel talán új dolgokba foghatok bele a vállalkozásomat illetően. Ismét belekortyoltam a borba, majd néztem, hogy Almir ugyan így tesz. Finoman izlelgette egy ideig a szájában, mely lenyelte. Látszott, hogy ízlik neki, sőt, a zamata alapján meg tudta mondtani, hogy milyen évjáratú. Elismerően tekintettem rá, nem kis teljesítmény, bizonyára érthet a borokhoz is, de a helynél hibázott, ezért rögtön ki is javítottam. - Az évszám az stimmel. Viszont ez nem Glastroi vörös, hanem Chimbak, egyenesen az Alderaan-ról. - javítottam ki illedelmes hangnemben, majd hagytam, hogy folytassa. A borkóstoló után belekezdett okfejtésébe, mi szerint az FRSz kincsei léteznek. Álítólag birtokában van feljegyzéseknek, melyek bebizonyítják, hogy Nute Gunray erekjéi nem csap hiedelmeken alapulnak. Kíváncsian vontam fel szemhéjamat, és hallgattam a folytatást. Almir egy pillanatra csigázni kezdett, egy újabb korty bort nyelt le, de ezt követően ismét belekezdett. Kedves vendégem arra akart kijukadni, hogy szponzor kell neki egy expedícióhoz. Nos, én ugyan pénzben nem szenvedek hiányt, de hajóm az nincsen. - Tudja, Almir. Hajó sajnos most nincs a birtokomban, a Moyo-val együtt azok is felégtek és robbantak, de van egy mentőövem. Tagja vagyok a Desilijic klánnak, mely néhány dologban ki tud engem segíteni, így vegye úgy, hogy a hajó az el van intézve. - mondtam bátorítóan, majd kicsit komolyabb arcal folytattam - De, hogy ne csak a levegőbe beszéljünk, meg tudná mutatni azok a feljegyzéseket? - kérdeztem kíváncsian Almirtól, majd kiittam a pohár tartamát. Intettem a felszolgáló lánynak, ki újabb pohárral töltött nekem, majd intettem neki, hogy ha vendégem kér még, akkor töltsön neki.
|
|
|
Post by A Közvetítő on Jun 1, 2008 21:22:21 GMT 1
„Tudja, Almir. Hajó sajnos most nincs a birtokomban, a Moyo-val együtt azok is felégtek és robbantak, de van egy mentőövem. Tagja vagyok a Desilijic klánnak, mely néhány dologban ki tud engem segíteni, így vegye úgy, hogy a hajó az el van intézve.” - Magyarázta bátorítón a Hutt.
Almir ezt hallva megkönnyebbülten kortyolt bele újfent a borba, melyről már tudta, - hisz házigazdája feltevését kijavítva, közölve vele - hogy, nem Glastroi, hanem Alderaan-i Chimbak. Úgy tűnt, a fiatalember számára, hogy házigazdája szimpatizál valamelyest vele, bár tisztában volt vele, hogy ilyesmit, egy Hutt esetében túlzott naivitás lenne feltételezni.
Az viszont aggodalomra adott okot, hogy Vure azonnal felajánlott egy hajót, viszont arról, hogy ő maga a logisztikai és személyi erőforrásokért cserébe mekkora hányadra tart igényt.
„De, hogy ne csak a levegőbe beszéljünk, meg tudná mutatni azok a feljegyzéseket?” - Kérdezte kissé szigorú arccal, de látható kíváncsisággal Vure a fiatalembertől, majd a válaszra várva kiitta a bort a poharából. Aztán magához intette a szemrevaló felszolgáló hölgyet, és ismét teletölttette a poharat.
Almir egy könnyed kézjellel tudatta a pincérnővel, hogy még nem kéri pohara ismételt teletöltését, hisz még alig itta ki a bora felét. Az italt magát pedig tisztelte annyira, hogy nem tölttetett rá. Baljával pedig óvatosan belenyúlt kabátja zsebébe és egy alig féltenyérnyi adatkártyát vett elő, bízva abban, hogy Vure testőrei nem fogják ezt a mozdulatot félreérteni. Ahhoz, hogy a tartalma hozzáférhető legyen, egy szabványos kártyaolvasó egység lesz szükséges. Magához intette a pincérnőt, s a tálcájára tette, hogy ő elvigye a kis egységet a gazdájához.
- Ezen az adatkártyán van azoknak az ismert műalkotásoknak és nemesfémkészleteknek a listája, amelyek köztudottan Nute Gunray tulajdonát képezték, de már nem voltak a Cato Niemoidan, amikor azt a Köztársasági Haderő elfoglalta. Persze ez még nem bizonyíték, de nekem sikerült hozzájutnom bizonyos repülésirányítási dokumentumokra, miszerint az ostrom idején három fregatt tört át a blokádon és lépett a hiperűrbe.- Egy pillanatra elhallgatott, majd kiitta a pohara tartalmát, és csak ez után folytatta. – Viszont ez utóbbi adatok nincsenek rajta azon az adatkártyán. - Mondta. Látván, hogy ez a Huttot meglepi, gyorsan meg is magyarázta. - Azt az adatkártyát elővigyázatosságból nem hordom magamnál. Remélem, megérti hatalmas Vure. – Fűzte hozzá végül bizalmas hangon.
|
|
Vure Desilijic Farus
New Member
Szak?rtő
A Battaglia tulajdonosa, Desilijic kl?n tag!c!#008000
Posts: 73
|
Post by Vure Desilijic Farus on Jun 1, 2008 22:13:51 GMT 1
Almir nem kért a borból, hisz ő még nem itta meg, ellenben mikor a feljegyzések tárgyi bizonyítékát kértem, belenyúlt kabátja zsebébe és ott matatni kezdett. Nem ijedtem meg egy pillanatra sem, biztos voltam benne, hogy nem fegyvert keres, hisz azt már őreim odakint elvették. Egy parányi kis adatkártyát bányászott elő. Oldalra tekinte láttam, hogy testőreim már tettre készen állnak, hogy, ha kell, akkor célba fegyék vendégemet, de jobbommal intettem neki, hogy ez felesleges. Mind a három biccentett egyet felém, de továbbra is szemmel tartották a fiatalembert. Almir az adatkártyát a pincérnő tálcájára helyezte, majd a nő elindult felém. Néhány lépés megtétele után meg is érkezett, én pedig intettem W-3PO -nak, hogy fegye át az adathordozót. A droid sután odalépdelt, majd magához vette a tárgyat, és a fali konzolhoz lépve, behelyezte az erre kialakított csatlakozóba. Egy újabb gomb megnyomásával a terem kellős közepén egy hologramm jelent meg az adatokról. Ekozben vendégem kommentálni kezdte a dolgokat, és egy második adatkártyáról kezdett el beszélni, melyet óvintézkedésból nem hord magával. Elismerően tekintettem rá, ezek szerint ő sem futóbolond, a kinézetével ellentétben. Bíztatóan biccentettem Almir felé, majd szóra emeltem a hangomat. - Remek, ezek egész elfogadható bizonyítékok a számomra. Én személyesen nem veszek részt az expedícióban, de két testőröm, Saiic és Gorrthar - mutattam a zabrakra és a vukira - magával fognak tartani. Én állom a dolog anyagi részét, és máris felveszem a kapcsolatot Jabba-val, hogy hajókra lenne szükség. - ekkor intettem W-3PO -nak, hogy kapcsolja nekem a Desilijic klán vezetőjét. Néhány bepötyögni való után a holovetítő új képre váltott, és adásba kapcsolt engem. - Üdvözlöm, tiszteletreméltó Jabba. Elnézést, hogy megzavarom, de a Desilijic klán segítségét szeretném kérni, mégpedig abból az okból kifolyólag, hogy hajóra lenne szükségem. - kezdtem bele tisztelettudóan, majd vártam a választ.
|
|
Vure Desilijic Farus
New Member
Szak?rtő
A Battaglia tulajdonosa, Desilijic kl?n tag!c!#008000
Posts: 73
|
Post by Vure Desilijic Farus on Jun 4, 2008 14:41:29 GMT 1
Várakozásommal ellentétben nem Jabba képe jelent meg a holovetítőn, hanem segédjének és jobbkezének, Srica-nak a holografikus kivetülése. A kérdésemre azonnal válaszolt, és viszonylag rövid volt a beszélgetés. "- (Üdvözletem hatalmassága. Örömmel tudatom Önnel, hogy a klán kölcsön ad egy Barloz osztályú hajót. A kikötőben, a HHG-304-es dokkban várja Önt.)" - válaszolt Srica. - (Köszönöm szépen, tisztelt Srica. Amint tudom vissza fogom szolgáltatni a gépet, és ígérem, hogy nem esik kár benne. Viszont látásra.) - búcsúztam el végül, majd W-3PO megszakította az adást. Ezután Almir felé fordultam, majd néhány másodpercig az arckifejezését fürkésztem, kíváncsi voltam rá, hogy mit szól a kapcsolataimhoz. Nem húztam tovább az időt, ismét szóra emeltem a hangom. - Amint hallotta, a hajó el van intézve. A HHG-304-es dokkhoz kell menniük, ott megtalálják a hajót. Mint mondtam, az expedícióra Saiic és Gorrthar fog magával tartani, de a kommunikátoron keresztül bármikor elérhetnek majd. Kredit lesz maguknál bőven, de szerintem nem sok szükség lessz rájuk. Ha valami műszerre szükség lenne a kutatáshoz, azt most mondja el, és két testőröm elkíséri magát, hogy megvásárolhassák őket. - ekkor Saiic-ra néztem, majd intettem neki, hogy jöjjön közelebb. A zabrak úgy tett, ahogy kértem, majd megállt velem szemben. Olyan hallkan szóltam hozzá, hogy rajtunk kívül szinte senki sem hallhatta a párbeszédet, pláne a halk muzsikaszó mellett. Egy kis adatkártyát adtam át neki, melyen kereken 8000 kredit volt. - (Ez egy kis zsebpénz, ha esetleg szükségetek lenne valamire, teszem azt felszerelések, étel ital, szállás, bár a hajón is aludhattok. Ne költs belőle, ha nem muszály, csak a legszükségesebbeket vedd meg. Most pedig induljatok.) - majd intettem Gorrtar-nak, hogy kövesse Saiic-ot. Ezt követően Almir felé fordultam: - Nos, kedves Almir Heastor, sok szerencsét kívánok, remélem sikerrel fognak járni.
|
|
|
Post by A Közvetítő on Jun 6, 2008 18:57:39 GMT 1
A fiatalember a kezeit tördelve várt, hogy a Hutt nyilatkozzon azt követően, hogy egy adatkártya olvasó segítségével megszemlélte azokat a leírásokat, melyek a Kereskedelmi Szövetség néhai vezetőjének elveszett műkincseiről számoltak be.
„Remek, ezek egész elfogadható bizonyítékok a számomra. Én személyesen nem veszek részt az expedícióban, de két testőröm, Saiic és Gorrthar…” - Hangzott Vure igenlő válasza, majd egyik, testméretéhez képest aránytalanul ki méretű kezének mutatóujjával az Almir mögött álló testőrök felé bökött, egy vukira, és egy zabrakira mutatva. „…magával fognak tartani. Én állom a dolog anyagi részét, és máris felveszem a kapcsolatot Jabba-val, hogy hajókra lenne szükség.” - Tette hozzá a házigazda, majd intett a protokoll droidjának, aki a helyiségben lévő holokommunikációs eszközhöz lépett és aktiválta azt.
Almir jószerével semmit sem értett a röviddel később hutt nyelven lefolytatott beszélgetésből, melyet Vure egy másik Huttal folytatott. Szerencséjére a házigazda a beszélgetést követően a Galaktikus Közös nyelven összefoglalta a fiatalember számára fontos lényegi tartalmat.
„Amint hallotta, a hajó el van intézve. A HHG-304-es dokkhoz kell menniük, ott megtalálják a hajót. Mint mondtam, az expedícióra Saiic és Gorrthar fog magával tartani, de a kommunikátoron keresztül bármikor elérhetnek majd. Kredit lesz maguknál bőven, de szerintem nem sok szükség lesz rájuk. Ha valami műszerre szükség lenne a kutatáshoz, azt most mondja el, és két testőröm elkíséri magát, hogy megvásárolhassák őket.” - Magyarázta a Hutt, majd magához intette az egyik testőrét és fojtott hangon néhány szót szólt hozzá, aztán egy creditchipet nyújtott át neki.
„Nos, kedves Almir Heastor, sok szerencsét kívánok, remélem sikerrel fognak járni.” - Mondta végül vendégének Vure.
Almir a rá nézve kedvező fejlemények hallatán felhajtotta a bort, kiürítve poharát, majd révén, hogy immár nem volt mellette a pincérnő, letette az üres poharat a földre a fotel mellé, majd felkelt a kényelmes ülőalkalmatosságból és csípőből mélyen meghajolt a házigazda előtt. Hajó volt, sőt testőrök és anyagi fedezet is. Egy valamiről viszont még nem esett szó, valamiről, ami fontos lenne. Ezt a témát viszont a fiatalember csak nem akaródzott felhozni.
- Köszönöm hatalmas Vure. - Kezdte tiszteletteljes hangon, miután is felegyenesedett, majd folytatta. - További kutatási felszerelésekre nem lesz szükség, ami kell, az, az Űrkikötő csomagmegőrzőjében lévő személyes holmijaim között megtalálható. - Mondta, majd egy pillanatra elhallgatott, magában vívódott azon, hogy miképp folytassa a közlendőjét. - Véleményem szerint főképp a pénz az, amire szükségünk lesz, hisz bizonyos szájakat, a pénz segítségével könnyebben meg lehet megnyitni, mint teszem azt ütlegeléssel vagy fenyegetéssel, sőt vannak olyan szájak, amelyeket csak azzal lehet. Ebben az expedícióban pedig az információ az, ami fontos. A saját forrásaimat ki kell egészíteni ahhoz, hogy megtaláljuk a mesés kincseket. - Fejtette ki a Huttnak. Mély lélegzetet vett, s hosszas vívódást követően végül kibökte az utolsó dolgot, amit tisztázni szeretett volna, még indulás előtt. - Tiszteletre méltó, hatalmas Vure, egy valamiről még nem esett szó, mégpedig arról, hogy milyen arányban osztozunk a mesés kincseken, amennyiben sikerül megtalálni őket? - Kérdezte félszegen. Tudta, hogy igen veszélyes vizekre evezett ezzel a kérdéssel.
|
|
Vure Desilijic Farus
New Member
Szak?rtő
A Battaglia tulajdonosa, Desilijic kl?n tag!c!#008000
Posts: 73
|
Post by Vure Desilijic Farus on Jun 7, 2008 12:15:01 GMT 1
Hosszúnak ható beszédem után, Almir épp kiitta pohara tartamát, majd felállt a fotelből, megáll szemtől-szembe velem, majd mélyen meghajolt. Biccentettem felé egyet, de láttam rajta, hogy van még valami, ami nyomasztja, de mintha nem merné nyilvánosságra hozni. Sok minden megfordult az agyamban, az alatt a pár másodperc alatt, míg szóra nem nyitotta a száját. Talán van valami, ami gátolhat minket az expedíció sikerében? Mertem remélni, hogy semmi fontosat nem hallgat el Mr. Heastor. Hamarosan meg is tudtam problémájának témáját, ami a pénz volt. Ez egy igen kényes téma számomra, hisz imádom a krediteket, pláne ha azok az én tulajdonomat képzik. Legszivesebben megtartanám a kincsből származó összes kreditet, de ezt nem tehetem, hisz Almir volt elég bátor, hogy megkeressen ezzel az expedicióval, ami igen nagy bátorságra vall. Továbbá az ő feljegyzései és információi nélkül nem sokra mennénk, bár biztos vagyok benne, hogy Jolif is ki tudta volna nyomozni nekem ezeket a dolgokat. Nem tudom, hogy mi lenne a helyes pénzelosztás, nézve azt, hogy az én kreditjeim vannak benne a dologban. Néhány másodpercig mereven néztem a férfi szemeit, akiben a félelem kisebb jeleit véltem felfedezni. Végül szigorú tekintetről, egyik pillanatról a másikra, átáltottam a szokásos nézésemre, majd közönyösen választoltam a kérdésre. - A pénz, igen, ez egy fontos téma. Nos, ha százalékokban akarom kifejezni magamat, akkor én egy igen méltányos hatvan-negyven százalékot ajánlok önnek, tekintve, hogy én állom az expedició anyagi részét. - mondtam ellentmondást nem tűrő, mégis nyugodt hangnemben. - Ha van még kérdése, akkor tegye fel, viszont, ha nincs, akkor minél előbb kezdjék meg a kutatást. - majd intettem a két kiszemelt testőrömnek, Saiicnak és Gorrtharnak, akik a vendég mellé léptek, két oldalán megálltak, majd fenyegetően néztek Almirra.
|
|
|
Post by A Közvetítő on Jun 10, 2008 20:02:33 GMT 1
A hutt hosszasan töprengett, s jó néhány másodpercig kemény pillantásokkal vizslatta a fiatal férfit, aki bár merészen viszonozta a pillantást, nem tudta kellőképp palástolni a pillantást. Végül aztán Vure tekintete megváltozott, ismét közönyössé vált.
„A pénz, igen, ez egy fontos téma. Nos, ha százalékokban akarom kifejezni magamat, akkor én egy igen méltányos hatvan-negyven százalékot ajánlok önnek, tekintve, hogy én állom az expedició anyagi részét.” – Válaszolta meg végül ellentmondást nem tűrő, határozott hangon a Hutt.
Almir szó nélkül, ismét mélyen meghajolt, jelezvén megértette a választ, és egyet is ért vele. Ő maga is tudta, hogy Vure igen bőkezűen nyilatkozott, már ha hinni lehet egy Hutt esetében a szavaknak. Heastor pedig sok minden volt, így naiv is, de ostoba nem, Tudta, hogy nem adhat hitelt Vure szavára, de azzal is tisztában volt, hogy kényszerből ki kell egyeznie a Huttal, különben esélye sincs arra, hogy meglelje Gunray kincseit. Legalábbis belátható időn belül nincs. Ebben a szakmában pedig az idő az, ami az ember legnagyobb ellensége. A riválisok mellett természetesen.
„Ha van még kérdése, akkor tegye fel, viszont, ha nincs, akkor minél előbb kezdjék meg a kutatást.” – Tette hozzá Vure. Alighogy kimondta az utolsó szavakat, a két kísérőül kijelölt testőr máris közrefogta Almirt. A fiatalember kicsit kényelmetlenül érezte magát a két nálánál nagyobb és erősebb lény között, akik testtartásukban és ábrázatukban maguk voltak a megtestesült fenyegetés, de ennek dacára sikerült uralkodnia magán.
- Köszönöm, nagyságos Vure! Részemről nincs akadálya az azonnali indulásnak. - Mondta hálás hangon, majd a zabrakira pillantott. - Mehetünk uraim, várnak minket a mesés kincsek. - Tette hozzá színpadiasan.
|
|