Vure Desilijic Farus
New Member
Szak?rtő
A Battaglia tulajdonosa, Desilijic kl?n tag!c!#008000
Posts: 73
|
Post by Vure Desilijic Farus on Jun 10, 2008 21:25:50 GMT 1
Láthatóan megelégedett Mr. Heastor a felajánlással, tetszett neki ez a kredit felosztás, de az is látszódott rajta, hogy nem teljesen hiszi el, amit mondtam. Nos, az az igazság, hogy még én magam sem tudom, hogy megtartsam-e a szavamat, vagy jó Hutt-hoz hűen a pénz csábító szagára hallgassak, és jóval többet tartsak meg belőle? Ezen még ráérek töprengeni, ugyanis az expedíció még csak el sem kezdődött, de idő közben ki fogom találni, hogy mi legyen. Bár még az is meglehet, hogy ennek a kapcsolatnak a kezdete jóval jövedelmezőbb lessz Almir számára, mint azt ő ebben a pillanatban gondolná. Mikor a két testőr, Saiic és Gorrthar megérkeztek a fickó mellé, az meghajolt előttem, majd a zabrakra tekintett, és kijelentette, hogy ő készen áll az indulásra. Két fogdmegem még egy utoló pillantást vetettek rám, hátha felfedeznek a gesztusaimban valami új utasítást, olyat, amiről Mr. Heastor nem tudhat, de ezúttal elmaradtak az efféle jelzések, csak bátorítóan biccentettem feléjük, majd újabb pohár bort öntöttem magamnak, és figyeltem a távozó három fickót. Egy alattomos zabrak, egy makacs vuki és egy félénk, jóhiszemű felfedező, ez lessz a csapat, mely Nute Gunray kincseinek felkutatására indul. Nem tudom, hogy sikerrel járhatnak-e, de ha valóban csak információkra van szükség, akkor Almir, két ilyen testőrrel az oldalán eléggé meggyőző érveket hozhat fel esetleges informátoraink számára. Végül az irodám kapuja bezárult, innentől magukra voltak utalva.
//Innentől E/3-ban írok, hisz a testőreim és a többiek már nem én vagyok, gondolom megérted, és nem zavar meg!//
A zabrak és a vuki úgy haladtak előre, hogy egy pillantásra sem méltatták Almir-t, úgy tűnhetett a férfi számára, hogy eléggé fent hordják az orrukat. Ha esetleg volt még valami a kutatónál, melyet leadott az őröknek, azt most visszakapta, majd kiléptek a lakásból, és egyenesen a dokkok felé vették az irányt, pontosabban a HHG-304-es kikötő irányába. A Desilijic klán tulajdonábn lévő Barloz osztályú szállítóhajó már ott várja őket, indulásra készen. - Az ön holmija melyik dokkban van eltárolva? - tette fel a kérdést a zabrak. Igen mély, és férfias hangja volt, mely talán így elsőre még ijesztőnek is hathatott a férfi számára.
|
|
|
Post by A Közvetítő on Jun 14, 2008 19:46:28 GMT 1
Azt követően, hogy az ifjú, reményekkel teli felfedező, sikeresen megegyezett Vureval a Huttal, aki nemcsak hajót, biztosított számára, hanem két láthatólag mindenre elszánt pribékjét, - egy zabrakit és egy vukit - is mellé rendelt, kíséretül, végre útjára indulhatott. Mi több a két kísérő fenyegető jelenléte valahogy sarkalatosan hatott a fiatal férfira. Almir a két kísérő társaságában elhagyta Vure fogadóhelyiségét, majd pillanatokkal később, már a lakáson kívül a folyosón álltak, s úton voltak a turbólift felé, mely levitte őket az utcára.
Az épületet elhagyva, a két testőr gyalogszerrel indult volna az űrkikötő irányába, ami az ifjú Heastort igen meglepte, hisz a távolság jelenlegi helyzetük és a kikötő között, még siklóval is jó negyed órányi utat jelentet. Az ifjú fő gondja a sétával az volt, hogy rövid itt tartózkodása alatt már rájött, Nar Shaddaan gyalogszerrel eljutni egyik helyről a másikra, a különféle magas épületek között kígyózó szűk járdák, és ritka pallószerű átjárók között igencsak nehézkes volt.
„Az ön holmija melyik dokkban van eltárolva?” - Kérdezte a zabraki néhány lépés megtételét követően. Hangja, annak ellenére, hogy kérdést tett fel, furcsán határozott volt, - valószínűleg annak köszönhetően, hogy a zabraki hangja igen mély volt, - ám e furcsa hanghordozás nem ijesztette meg Heastort, sokkal inkább megmosolyogtatta, hisz nem várt ilyen mély hangot a zabrakitól. Olybá tűnt neki, hogy a hang gazdája valószínűleg több ezer kartonnyira tehető mennyiségű dohányárút szívhatott el élete során, s ennek köszönheti hangja elmélyülését.
- Nem dokkban, hanem az űrkikötő c szekciójának értékmegőrzőjében. Legalábbis bízok benne, hogy még ott van, - Válaszolta Almir, majd rögtön hozzá is fűzte a kérdés előtti gondolatmenetében felsejlett aggodalmának szavakban való kifejtését. - Komolyan gyalogszerrel akartok elmenni az űrkikötőhöz? Lehet, hogy ti hozzá vagytok szokva ilyen sétákhoz, de én nem szívesen teszek meg gyalog több tucat kilométert, főleg nem pallókon, keskeny hidakon, és hasonlókon. - Jegyezte meg aggodalmasan, ám gondolatban ennél jóval messzebbre ment. ~ Azt gondoltam Vurenak legalább egy saját siklóra telik, vagy legalábbis az embereinek akad ilyesmije, vagy lehet, hogy az ő gazdagsága csak addig terjed, amit ki tud sírni kölcsön a klán vezetőitől? ~ Tépelődött magában a testőr válaszára várva.
|
|
Vure Desilijic Farus
New Member
Szak?rtő
A Battaglia tulajdonosa, Desilijic kl?n tag!c!#008000
Posts: 73
|
Post by Vure Desilijic Farus on Jun 15, 2008 13:05:52 GMT 1
Almir először is azzal kezdte, hogy elmondta a két testőr számára, hogy merre vannak a holmijai, melyek szükségesek lehetnek az expedícióhoz. Ez után rögtön aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy úgy vette észre, hogy a két fickó gyalog akar eljutni az űrkikötőhöz. Saiic felhúzta szemet, majd meglepetten tekintett a tudósra. Gorrthar elordította magát, amolyan "ez egy bolond" hangnemben, de ebből Saiic-on kívül nem sokat értettek semmit. - Nem, uram, nem gyalog fogunk menni. Komplett idiótáknak néz minket? Minek fárasszuk magunkat fölöslegesen. Egy sarokkal arréb van egy űrtaxi platform, épp oda igyekszünk. Tudja, Gorrthar-nak és nekem nem engedi meg, hogy siklót vezessünk, mert - ekkor elnevette magát - már rengeteget összetörtünk. Ráadásul nem a legolcsóbb fajtából. - majd Gorrthar-ra tekintett, hogy induljanak tovább. Hamarosan meg is érkeztek a platformhoz, ahol rengeteg taxis várta a fuvart kívánó utasokat. A trióból Saiic megpillantott egy trandoshani-t, akinek egy viszonylag tágas siklója volt fenntartva lények szállításának céljából. A vuki és a zabrak szinte nesztelenül közelítették meg a taxist, aki háttal állt nekik. Gorrthar megkopogtatta a hátát, majd a trando megfordult, de ahogy megpillantotta, hogy két milyen alak van a háta mögött, egy kicsit megijedt, de próbálta leplezni. - Mi...miben segíthetek? - kérdezte ijedten a trando. - Vigyen el hármunkat az űrkikötő c szekciójába. - válaszolta neki a zabrak. - Rendben, akkor szálljanak be és indulhatunk is. - bólintott egyet a taxis, majd kinyitotta a hátsó ajtót, és illedelmesen betessékelte a triót. Gorrthar és Saiic úgy intézték, hogy a hátsó ülésen Almir üljön középen, aki már így az út elején meglehetősen kényelmetlenül érezhette magát. Végül a taxi elindult a kívánt uticél felé.
|
|
|
Post by A Közvetítő on Jun 18, 2008 22:30:46 GMT 1
Mint az várható volt, a két kísérő nem fogadta valami jól a rájuk bízott ember, a Kikötő megközelítésének módjáról való véleménynyilvánítását. A zabraki felvonta a szemöldökét. Látszott rajta, hogy meglepte a kérdés. A vuki, elordította magát, vagy legalábbis valami olyasmit közölt a saját nyelvén, amelyet rajta, kívül nem sokan érthettek. A hangszínből valamelyest következtetni lehetett arra, hogy tiltakozását fejezi ki.
„Nem, uram, nem gyalog fogunk menni. Komplett idiótáknak néz minket? Minek fárasszuk magunkat fölöslegesen. Egy sarokkal arréb van egy űrtaxi platform, épp oda igyekszünk. Tudja, Gorrthar-nak és nekem nem engedi meg, hogy siklót vezessünk, mert már rengeteget összetörtünk. Ráadásul nem a legolcsóbb fajtából. – Válaszolta a Saiic nevezetű zabraki, elnevetve magát, majd a vukira tekintett, jelezve neki, hogy haladjanak tovább.
Néhány percnyi séta után, az épülettömb szélét elérve, s ott befordulva elérték a már említett platformot melyen légisiklók parkoltak. A magvilágokban már ismert, droidvezérelt légitaxikhoz szokott férfi számára az újdonság erejével hatott, hogy az itteni bérfuvarozást droidok helyett élő lények végezték. Két jól megtermett kísérője egy trandoshait választottak ki, aki láthatóan megijedt veszedelmes küllemű leendő utasaitól. Első gondolata valószínűleg az volt, hogy rablógyilkosokkal van dolga. Viszont amint a zabraki közölte vele, hogy fuvart szeretnének az űrkikötőig, azonnal készségesnek bizonyult. A három utas pillanatokon belül elfoglalhatta helyét a hátsó ülésen. A két tagba szakadt testőr, mint az várható volt, közre fogta Almirt, így neki kettejük közé préselődve kellett kibírnia az utat. Alig, hogy az utasok a lehetőségekhez képest elhelyezkedtek, a sikló máris útnak indult.
Néhány száz méterrel távolabb, egy magas épület tetejének annak magasított pereme mögött egy szürkés, kopottas öltözéket viselő férfi állt. Két kezével egy makrotávcsövet tartott a szemei előtt. Már az előtt megfigyelés alá vette az épület bejáratát, hogy a fiatal férfi, valamint két ijesztőnek látszó kísérője kiléptek volna az utcára. Noha nem hallotta a köztük lejátszódott párbeszédet, nagy felbontású távcsövének köszönhetően látta, a fiatal férfi ajkainak mozgását, s köszönhetően azon képességének, hogy tudott szájról olvasni, nem kellett hallania a beszélgetést. Elég volt látnia ahhoz, hogy tudja, hova tartanak. Bár jobban belegondolva ez az információ eléggé kézenfekvő volt a látottak, s azok logikus következtetésekkel való kiegészítése alapján.
A távolságnak és remek leshelyének köszönhetően mindaddig szemmel tarthatta – ami ennél is fontosabb, észrevétlenül - a triót, míg be nem szálltak a siklóba. A jármű pár pillanattal később útnak is indult velük. A megfigyelő kényelmesen visszatette a helyére az optika védőjét, majd eltette a makrotávcsövet és komótosan indult a kicsit távolabb, úgyszintén a tetőn álló siklója felé. Nem kellett sietnie. Tudta, hogy hova tartanak a fickók…
|
|
Vure Desilijic Farus
New Member
Szak?rtő
A Battaglia tulajdonosa, Desilijic kl?n tag!c!#008000
Posts: 73
|
Post by Vure Desilijic Farus on Jun 20, 2008 11:38:23 GMT 1
Nem telt bele sok idő, és a légitaxi beindult, majd utasaival a hátsó ülésen útnak is indult az űrkikötő c szektora felé. A rájuk leselkedő fejvadászból mit sem látott egyik testőr sem, meg sem fordult a fejőkben, hogy valaki szabotálni akarja az expedíciót. A vuki és a zabrak nyugodtan ültek a hátsó ülésen, az utat figyelve. Az utazás közben egy szó sem hangzott el egyik testőr szájából sem, úgy tűnik, hogy nem túl beszélgetős egyének, vagy csak most vannak ilyen hangulatban. Harci tapasztalatuk viszont igen nagy, így bármi veszély is leselkedik rájuk, igen nagy esély van rá, hogy likvidálják az életükre törőt. A légitaxi hamarosan be is siklott az űrkikötő elé, majd az anyjtók kinyílását követően Gorrthar és Saiic elhagyták a sikló utasterét, majd a zabrak a trandoshanhoz lépett. - Mennyivel tartozom? - kérdezte teljes közönnyel a sofőrtől. - 50 kredit lessz! Saiic benyőlt zsebébe, majd átadta a chipet a trando-nak, aki egy műszerének segítségével levonta az összeget a chipről, majd visszaadta az használójának. - Köszönöm, uraim. - hálálkodott a sofőr, majd abban a pillanatban el is hajtott a helyszínről. A zabrak ekkor Almir felé fordult. - Innentől vezessen minket ön. - kérte fel a férfit az útmutatásra, hisz ők nem tudták, hogy melyik széfben vannak elrejtve a kutató műszerei.
|
|
Vure Desilijic Farus
New Member
Szak?rtő
A Battaglia tulajdonosa, Desilijic kl?n tag!c!#008000
Posts: 73
|
Post by Vure Desilijic Farus on Jul 11, 2008 12:21:07 GMT 1
Morn Norray lépett be Vure birodalmába. A szokásos ellenőrzésen hamar átesett, de nem volt nála semmi, amit el kellett volna kobozni a látogatás idejére. A sötét bőrű férfi megállt előttem, meghajolt, melyet én egy biccentéssel viszonoztam. - Mi szél hozott, Morn? - kérdeztem kíváncsian. - Hatalmas Vure, megtudtam, hogy a Desilijic klán hamarosan hadat üzen a Besadii klánnak, hogy átvegyék a teljes hatalmat. - ezzel a mondattal igencsak felkeltette a figyelmemet, majd intettem, hogy folytassa - Javaslom, hogy álljon Jabba mellé ezekben az időkben, szerintem meg fog térülni a dolog. - Igen, én is erre gondoltam, kedves Norray úr. Akkor máris induljon el a klán főhadiszállására, és jelezze csatlakozási szándékomat. - Ahogy kívánja, fennséges Vure. - majd a fickó ismét meghajolt előttem, majd távozott.
|
|
|
Post by Bagga Desilijic Azari' eli on Aug 12, 2008 15:44:49 GMT 1
Az ajtó elõtt négy fiatal humán jelent meg. Arcukra öröm ült ki, hogy végre rátaláltak a számukra ismeretlen hutt lakásához. A felszólításra az elõl haladó Doorsman válaszolt. - (Doorsman vagyok, az Alvánia zenekar énekese. Bagga Desilijic Azar'eli küldött, üzleti ügyben.) - mutatkozott be kedélyes hangon, hutt nyelven. - (Egyébként a többiek a zenekar tagjai) - tette hozzá miután észrevette, hogy a többiek szemrehányóan bámulnak rá.
|
|
Vure Desilijic Farus
New Member
Szak?rtő
A Battaglia tulajdonosa, Desilijic kl?n tag!c!#008000
Posts: 73
|
Post by Vure Desilijic Farus on Aug 12, 2008 20:21:37 GMT 1
Épp délutáni sziesztámat töltöttem, mikor a falba épített konzol csipogni kezdett. Kissé mérgesen fordítottam oldalra a fejemet, majd szemeimet a képernyőre szegeztem. Négy fickót pillantottam meg az ajtóm előtt állva, kik bebocsájtást szerettek volna nyerni szentélyembe. Bagga küldte őket, ki szintén Desilijic tag, ezért nem féltem annyira az ismeretlenektől, de hát a szabály az szabály, csak kettő jöhet be, több nem. Az évek során ráébredtem, hogy az ember nem bízhat meg senkiben sem, még a legjobb barátjában sem, ezért hiába az egy családhoz való tartozás, az óvintézkedéseket meg kell tenni. (- Elnézést a bizalmatlanságért, de csak kettejük léphet be a szobámba, a többieknek az előcsarnokban kell majd várakozniuk.) - majd megnyomtam az ajtónyitó gombot, mellyel a zenekar bebocsátást nyerhetett az előcsarnokba. Több őr is volt a helységben, ebből kettő azonnal odalépett hozzájuk, és egyenként megmotozták a társaságot. Minden fegyverként használható tárgyat elvettek, ha volt náluk. A két biztonsági ezután felszólította a zenekar tagjait. - Csak kettő léphet be a magasságos Vure irodájába. A többiek addig ott várakozzanak. - mutatott egyikük a fal mellett elhelyezkedő bőr kanapékra.
|
|
|
Post by Bagga Desilijic Azari' eli on Aug 13, 2008 8:10:52 GMT 1
A gyönyörû márvánnyal borított folyosó lenyûgözte a zenekart. Nem maga a nemes kõ, hanem az öszkép, ami a gyönyörû oszlopokkal, és az elõttök magasogó ajtóval vált teljessé. Miközben elismerõen hümmögtek két õr lépett hozzájuk. A motozás nem lepte meg õket, meg szokták már, hiszen nem igen jártak más fajta társaságba. Miután az õrök végeztek a mûvelettel, megkérték õket, hogy egyszerre csak két ember menjen be. - Na, ki jön velem? - kérdezte Doorsman, a közös nyelven. Legelõször a dobos, Morgan jelentkezett. Doorsman lemondóan csóválta a fejét. - Le vennnéd a hajráfodat. Csezd meg, komolyan úgy nézel ki, mint egy csaj. Morgan kelletlenül levette, és a kint maradó két ember felé dobta. Nem látta, vajon elkapta-e valamelyikük, mert Doorsman már megindult a hatalmas ajtó felé, és így kénytelen volt gyorsan utánaloholni. - Én beszélek, te csak akkor szólj ha kérdeznek. - suttogta az énekes, miközben beléptek az irodába. Tettek néhány lépést a hutt felé, aztán mélyen meghajoltak. (- Doorsman vagyok, õ itt Morgan) - mutatkozott be a frontember. (- Mint mondtam Bagga küldött nagyságodhoz minket, üzleti ügyben) - folytatta még mindig meghajolva, aztán lassan felemelkedett. Reménykedett bene, hogy Vure jó kedvében van, és még inkább abban, hogy egyességre jutnak. Tudta, ha elég hízelgõ szóval tûzdeli tele mondandóját, akkor közelebb van a sikerhez. Remélte, ezzel Morgan is tisztában van...
|
|
Vure Desilijic Farus
New Member
Szak?rtő
A Battaglia tulajdonosa, Desilijic kl?n tag!c!#008000
Posts: 73
|
Post by Vure Desilijic Farus on Aug 13, 2008 10:08:49 GMT 1
Hamarosan nyílt a terem ajtaja, és két fickó lépett be rajta. Jól szemügyre vettem mind a kettőt, majd vártam, hogy ők köszönjenek előre. Ez meg is történt, a terem közepén meghajolva üdvözöltek, majd megismételték jövetelük szándékát. A két Doorsmannak és Morgannak nem volt szerencséje, délutáni sziesztámat kellett megszakítanom miattuk, ezért ajánlatos számukra, hogy jó üzletet ajánljanak számomra, azzal valamellyest ki tudnának engesztelni. (- Én vagyok Vure...a Hutt. Kérem, mondják el milyen üzletről is lenne szó!) - mondtam nekik kíváncsian.
|
|
|
Post by Bagga Desilijic Azari' eli on Aug 13, 2008 13:31:01 GMT 1
A Vure hangjából Doorsman hamar rájött, hogy nem épp a legjobbkor jöttek. No de sebaj, gondolta, a huttok az üzletért élnek. - (Arról lenne szó, hogy önnek van egy kitünõen mûködõ arénája, a Battaglia. Bagga arra gondolt, hogy játszhatnánk két bunyó közt, hogy ne unatkozzon a közönség. ) - kezdte el szándékai ismertetését Doorsman. - (Nem tudom, ismer-e minket? Ha nem, akkor lejátszhatok egy felvételt...) - tette hozzá, és a választ meg sem várva vett elõ egy kis holovetítõt. Ezalatt Morgan némán nézett végig Vure testõrségén. Egymást váltotta arcán az aggodalom, és az izgalom kifejezése. Aztán kérdõn nézett a huttra, a válaszát várta. Remélte Doorsman nem szúr el semmit. De amint eszébe jutott, el is hesegette ezt a gondolatot. Doorsman nem szokta elrontani...
|
|
Vure Desilijic Farus
New Member
Szak?rtő
A Battaglia tulajdonosa, Desilijic kl?n tag!c!#008000
Posts: 73
|
Post by Vure Desilijic Farus on Aug 13, 2008 14:12:25 GMT 1
Elgondolkodtam az ajánlaton, és szó mi szó, tetszett az ötlet, na de először meg kell bizonyosodnom arról, hogy ez a Doorsman féle együttes miféle zenét játszik. Mikor a férfi hirtelen mozdulattal a zsebébe nyúlt, testőrségem azonnal rá szegezte fegyvereiket a frontemberre. Néhány másodpercnyi néma csend következett be, majd mikor mindenki látta, hogy csak egy ártalmatlan holovetítőről van szó, rögtön leeresztették sugárvetőik csövét. Jobb kezemet felemelve intettem türelemre a testőrség tagjait, majd vigasztalás képpen egy mosolyt eresztettem meg az együttes két tagja felé. (- Elnézést testőri gárdám heves természetéért, na de gondolom ezt önnek nem kell magyaráznom, Bagga is biztosan ügyel a biztonságra.) - majd bátorítóan intettem egyet Doorsman felé. (- Kérem, játsza le a zenéjét.) - majd lehunytam két szemem, és mély relaxációba merülve kezdtem hallgatni a felvételt.
|
|
|
Post by Bagga Desilijic Azari' eli on Aug 13, 2008 14:59:24 GMT 1
Doorsmann csak azt vette észre, hogy leengedik a csöveket, mert az a fránya lejátszó épp lecsúszott a zsebe legméjére. Vele ellentétben azonban Morgan mindent látott, és kõvé dermedt az ijedségtõl. Különösebben az sem nyugtatta meg, hogy a hutt bocsánatkérõen rájuk vigyorgott. Innentõl a hideg rázta, és kezdett félni, hogy Doorsman talán mégis elront valamit. Ám egyelõre nem csupán az énekesen múlott a dolog, a zenének kellett lenyûgözni Vurét. A hutt szemét behunyva várta muzsikát, ami néhány pillanat múlva elkezdõdött. Doorsman választása egy olyan számra esett, ami valószínûleg legjobban illett az alkalomhoz. A dal szövege a harcról szólt, erõsen bírálta a gyávákat, akik nem ütnek vissza, és azokat akik elbújnak a csata elõl. Mindezt a két, kocsmabunyóiról talán legismertebb világ zenei stílusát ötvözve, a Tatooin blues, és a Yerk zene keverékére. Az összhatás, ahogy azt szoktam mondani, mindenkit csábít egy jó bunyúra. Ezt alátámasztotta a vetített koncertfelvétel, ahol az elsõ sorokban a szám kezdetekor lökdösõdés kezdõdött, a végére pedig már két humán verekedet össze, a többiek nagy örömére. Az õrök arcán látta Doorsman, hogy a bunyó felkeltette az érdeklõdésüket, de sajnos a szám végesztével nem élvezhették tovább a csetepatét. Mostmár csak az volt kérdéses, hogy vajon Vure tetszését is elnyerte-e a muzsika.
|
|
Vure Desilijic Farus
New Member
Szak?rtő
A Battaglia tulajdonosa, Desilijic kl?n tag!c!#008000
Posts: 73
|
Post by Vure Desilijic Farus on Aug 13, 2008 17:01:55 GMT 1
A szám hangulata éppen illett jelenlegi érzelmi világomhoz. Tetszett a szöveg, és a hangszerelés. Na de mi van, ha csak egy jó számuk van? Sok olyan bandáról hallottam már, melyek egy sikerszámot követően eltűntek a színről, majd a süllyesztőbe kerültek. A szám végeztével lassan kinyitottam szememet, majd érzelemmentes arcal fürkésztem a két vendéget. Nem tudhatták, hogy vajon most mit gondolok, hogy tetszett-e, vagy kukába dobnám legszivesebben azt a holovetítőt. Végül lassan szóre emeltem számat. (- Nos... a zenéjük elnyerte a tetszésemet. De ki tudja, hogy vendégeimnek is tetszeni fog-e. Van egy ajánlatom. Egyik este gyertek le a zenekarral a Battaglia-ba és tartunk egy próbakoncenrtet. Ha a zenétek megfelel a közönségnek, akkor köthetünk szerződést is.) - ekkor vártam egy pillanatot, majd sokkal érdeklődőbb hangnemre váltottam. (- De mondja csak, kedves Doorsman. Mennyi kreditbe fájna nekem, hogy önök az arénában játszanak?) - ez a része a dolognak már jobban érdekelt.
|
|
|
Post by Bagga Desilijic Azari' eli on Aug 14, 2008 7:22:17 GMT 1
Doorsman semmit nem tudott leolvasni a hutt érzelemmentes arcáról, de nem ijedt meg. Tudta, hogy a próbakoncertnél jobbat úgy sem tudtak volna elérni. Vele ellentétben Morgant kétségek gyötörték, de nem adott neki hangot. Nem is mert volna. Aztán Vure rátért a pénz kérdésére. Doorsman tudta, hogy ezen a ponton kell felhívnia engem. - Ha nagyságod megengedi, felhívnám Baggát. Azt mondta szeretné az összeget személyesen megbeszélni. - mondta tiszteletteljes hangon, és ismét a zsebébe nyúlt. - Nyugi fiúk, csak egy holofont vennék elõ, ha nem gond - mondta az õröknek, amikor észrevette, hogy fegyvereik ismét emelkedni kezdtek.
|
|