Vure a Hutt lakása

[Vure Desilijic Farus]

Kezem egyetlen intésével jeleztem testőreimnek, hogy most nincs szükség a fegyverekre, hagyják, had vegye elő a komlink-et. Az őrök szót fogadtak ugyan, de azért így is résen voltak, ha esetleg a fiatal zenész valami másért nyúlna a zsebébe, akkor is le tudják reagálni a dolgot.
(- Hívja csak fel.) - intettem Doorsmannak, majd vártam.

[Bagga Desilijic Azari' eli]

Doorsman hívott, és néhány pillanat múlva a holoképem már ott lebegett a szoba közepén.
- (Bo Shuda!) - üdvözöltem az elektronikától kicsit eltorzult hangon klántársamat. - (Ha jól sejtem elérkeztetek arra a pontra, amikor a pénz lett a legfõbb kérdés. Nem kertelek, 2500 credit alkalmanként. Remélem megfelel.) - mondtam, szavaimból kiérzõdött, hogy gyorsan le akarom rendezni a dolgot. És nem azért, hogy tovább lustálkodjak, hanem, hogy fontosabb dolgokról is beszélgethessek Vureval.

[Vure Desilijic Farus]

A zenész tárcsázta a komlink számot, majd hamarosan maga Bagga jelent meg a terem közepén, igaz csak holoképben. Rögtön vázolta a helyzetet, hogy 2500 kreditet kérne azért, hogy a zenekara fellépjen nálam. Felhúztam a szemhélyamat az ár hallatán, majd okfejtésbe kezdtem.
(- Üdvözletem, tisztelt Bagga. 2500 kredit? Ugye ezt nem mondja komolyan? Már megbocsásson, de ez rablás. Üzletemberek vagyunk mind a ketten, gondolom ön is tudja, hogy körülbelül mennyit kereshetek a Battaglia-val havonta. Ennek fényében átgondolva talán ön is ráébredhet arra, hogy a 2500 kredit túlzás lenne, ráadásul ön kerestetett meg engem, nem fordítva. Megmondom őszintén. Havonta 3500 kredit körül hoz nekem a konyhára a Battaglia. A 2500 alkalmanként nem hozná nekem vissza azt a pénzt, mint amit belefektetek. Kérem gondolja újra az árat.) - mondtam neki végig tisztelettudó hangnemben, de ha pénzről van szó, nem szeretem az efféle ajánlatokat.

[Bagga Desilijic Azari' eli]

Nem lepett meg a válasz, már az ajánlatot is annak fényében tettem meg, hogy az alkudozást magasról kell kezdeni. Így, hogy megtudtam a hely összes bevételét, próbáltam egy elfogadható ajánlatot tenni.
- (Értem, értem...) - mondtam eltûnödve, miközben az összegen gondolkoztam. - (Nos akkor talán megfelelne egy nyolcszáz credites ajánlat?) - mondtam határozottan, majd vigyorogva tettem hozá. - (És persze ha nem nagy kérés, akkor tiszteletjegy az estére. )
Reméltem ez már megfelel klántársamnak, hiszen valamibõl a zenekart is ki kellett fizetnem, és a saját haszon is lényeges szempont. Még ha ez egy hosszútávon megtérülõ befektetés is. Hiszen az lenne a legjobb üzlet, ha az emberek megszeretnék a zenekart.

[Vure Desilijic Farus]

Bagga látszólag eltűnődött azon amit mondtam, majd hamarosan egy új ajánlattal állt elő. Ez már sokkal inkább tetszett, de van itt még valami, amit ki is fejtettem klántársamnak.
(- Ez az ajánlat sokkal jobban tetszik. A tiszteletjegy pedig egyáltalán nem probléma, sőt mi több, ez a legkevesebb, amit tehetek magáért, kedves Bagga.) - vigyorodtam el. (- De kössünk egyezséget. A zenekar holnap tartson egy próbafellépést. Kifizetek 400 kreditet, és ha tetszik a közönségnek a zene, akkor megkapják a maradék 400-at is. Megfelel?) - váltottam vissza komoly hangnemre.

[Bagga Desilijic Azari' eli]

Gondoltam, hogy Vure nem akar kockáztatni, de az udvariatlansággal sem kacérkodhatott. Így a legjobb ez az elõleges megoldás volt.
- ( Nekem megfelel. És a zenekarnak is. ) - mondtam neki. - ( A jegyet pedig köszönöm. ) - tettem hozzá tisztelettudóan. Aztán néhány másodperces csönd következett, amit ellentmondást nem tûrõ hangon törtem meg.
- ( Doorsman, azt hiszem te elmehetsz! ) - azonban az énekes máshogy gondolta.
- ( De a holofonom...) - fakadt ki, de még mielõtt folytatta volna közbeszóltam.
- ( Ne sértsd meg Vuret bizalmatlanságoddal! Biztosan visszakapod. ) - intettem csöndre kérdõn nézve fajtársamra, mintegy "bólints már rá, és lépjünk tovább" arckifejezéssel. Doorsman esedezõ hangon kért bocsánatot, aztán elköszönt, meghajolt, és oldalán Morgannel kisétált a szobából.
Odakint elújságolták a nagy hírt a másik kettõnek, aztán elhatározták, hogy kiragasztanak néhány plakátot, hogy holnap este hol koncerteznek, és mindenképp frissítik is a holonetoldalukat. Elbúcsúztak az õröktõl, aztán kivonultak az utcára, fogtak egy taxit, és elindultak hazafelé.
Eközben én megkönnyebülve sóhajtottam fel, hogy végre a számomra oly fontos klánháborúra terelhetem a szót.
- ( Ne vegye tolakodásnak, de így a háború idején... ) - kezdtem bele a a mondókámba - (Nos, remélem, hogy ön is mindent megtesz a gyõzelemért. De felvetõdött bennem a kérdés, hogy a Besadii valyon megkörnyékezi-e mostanában a kisebb klánokat, mint ahogy szokta?) - Adtam elé a kétségeimet, hogy õ is rágodjon rajta egy kicsit. Aztán néhány pillanat múlva már kiváncsiskodtam tovább. - (Esetleg nem jutott el hozzád valami ilyesmirõl szóló hír, egy meggyengült klán kapcsán? ) - kérdeztem tõle.
Biztosan tudtam, hogy a Besadiihoz menekülnek sokan, ha egy hatalmi harcoktól egyáltalán nem mentes klán esik az ölükbe. És ilyenkor, háború idején bizonyítani szeretnék rátermetségüket.

[Vure Desilijic Farus]

A hutt Bagga és emberének párbeszédjébe nem szóltam bele, nem értem a fickót, hogy miért félti a kommunikátorát. Mit érnék vele? Minek kéne nekem az? Akkor veszek belőle százat is amikor akarok, nem az ő komlinkjén fogok meggazdagodni. Mindenesetre biccentettem felé, hogy vissza fogja kapni, amint lehetséges.
Miután a zenekar elhagyta lakásomat, Baggával egy komolyabb témára tereltük a szót. Ez nem más volt, mint a klánháború. A hutt kisebb, befolyásolható klánok állapotáról érdeklődött tőlem. Én sajnos ilyen téren nem vagyok ismerős, és mindkét informátorom házon kívül van, így még ha akarnék sem tudnék megtudni semmit. Reménykedtem azonban, hogy Bagga nálam jobban informált.
(- Sajnos nem tudok ilyen klánokról, és Jolif és Morn is egy számomra fontos feladatot végeznek, így információs hálózatomat sem tudom használni. Esetleg ön tud ilyen gyengébb szervezetekről?) - kérdeztem óvatosan.

[Bagga Desilijic Azari' eli]

A válasz egy kicsit elszomorított. Reméltem, hogy Vure tud valamit, valami biztosat. Ugyanis én csak pletykákat hallottam, ezek alapján pedig kockázatos elindulni. Mindenesetre úgy gondoltam, továbbterjesztem a pletykát.

- Nekem sajnos csak sejtéseim vannak... - kezdtem sejtelmesen. - de ha hihetek a pletykáknak, és az ösztöneimnek, akkor bátran feltételezhetem, hogy a Calaquijic fej nélkül maradt. Ugyanis azt beszélik, hogy Lechta egyszerûen eltûnt. Talán egy nagy üzlet végzõdött rosszul, errõl nem beszélnek.

Miután befejeztem mélyen Vure szemébe néztem. Talán ha titkol valamit, akkor most elmondja. Vagy ha nincs takargatni valója, akkor akövetkezõ kérés komolyságát hangsúlyozhattam vele.

- De ha már információkkal nem tud szolgálni, talán egy megbízható kémet tudna ajánlani? - kérdeztem komolyan.
Reméltem Vure tud segíteni, ugyanis kémeket még soha nem alkalmaztam, legalábbis nem ilyen komoly kérdésekben.

[Vure Desilijic Farus]

Meglepett a Calaquijic klán szétesése, a pletykát én is hallottam, hogy Lechta eltűnt, de nem sokat törődtem a dologgal, de most így belegondolva, Bagga sejtése ésszerűnek hangzik. Talán őket tényleg a Desilijic oldalára lehetne állítani, most, hogy vezető nélkül maradtak.
- A Calaquijic klán valóban meggyőzhető lenne ez esetben. Ha segítségre van szüksége ezzel kapcsolatban, szóljon bátran.

Ekkor azonban arról érdeklődött, hogy nem-e tudok neki megbízható kémet ajánlani. Ezt pont rosszkor kérdezte, hisz én két kémmel is rendelkezem, kik számomra szereznek információkat, de egyik sincs háztájékon.
- Én rendelkezem két saját kémmel is. De sajnos most egyik sem elérhető. Jolif a Centralitas szektorban tevékenykedik éppen, Morn Norray pedig, legutóbbi beszélgetésünk alkalmával elárulta, hogy a Desilijic a Csupa Chuba Étterem elfoglalásával bízta meg. - mondtam neki sajnálkozva, mivel nem tudok neki segíteni. - De amint visszatérnek a rendelkezésére bocsáthatom őket, tisztelt Bagga.

[Bagga Desilijic Azari' eli]

Nincsennek kémei. A fenébe, elrontottam. Elõre kellett volna készülnöm, nem a baj elsõ jelére. Mindenesetre csak bólintottam egyet.
- Köszönöm, mindenképpen igénybe venném õket Vure. - Úgy gondoltam ideje lesz véget vetni a beszélgetésnek, hiszen csak ennyit szerettem volna megtudni. Mindenesetre az udvariasságot üdvözölni kellett.
- Esetleg segíthetek valamit önnek? Meg kívánjaa tisztesség... - Tisztesség? Ezt én se gondolhattam komolyan. Elvégre hutt vagyok, nekem csak haszon van, meg érdek. De most az udvariasság az érdekem, úgy hogy kénytelen vagyok hazudni.
Miközben ezen folóztam Vure az ajánlaton gondolkodott. Reméltem nem kér segítséget, ugyanis nem nagyon volt szabad emberem. Mindenesetre, ha kéri megadom neki.

[Vure Desilijic Farus]

Feltűnően kedves és tisztességes volt Bagga, nem szoktam meg egy huttól sem, hogy ilyen, de segítségre most nem volt szükségem, mindenem megvan, ami kell, leszámítva néhány siklót és egy szállítóhajót, na de abban feltehetőleg nem tud segíteni klántársam, ezért csak biccentettem egyet.
(- Nem köszönöm, nekem most nincs szükségem semmire. De, ha kell, majd szólok önnek, feltétlen.) - fejeztem be végül.
Ez minden bizonnyal társalgásunk végét jelentette, de azért még kivártam, hátha szeretne valamit még mondani Bagga.

[Bagga Desilijic Azari' eli]

Fellélegeztem, hogy Vure nem kér semmit. Bólintottam, aztán kezdtem elköszönni.
- Köszönöm a segítségét Vure. Ha minden igaz holnap este találkozunk. - mondtam, aztán megvártam még a köszönés viszonzását, és bontottam a kapcsolatot.
A szoba közepén immár csak a holofon állt, kijelzõjén a hívás információival.

[Vure Desilijic Farus]

Egy biccentést követően én is elbúcsúztam Bagga-tól.
(- Igazán nincs mit, Bagga. Akkor holnap. Viszlát.) - bejeztem be a beszélgetést, majd hamarosan szétkapcsoltuk komlinkjeinket és holovetítőinket, majd hamarosan csupán Doorsman készüléke hevert a szoba közepén. Egyik pincérnek intettem, hogy hozza ide, majd én gondosan eltettem a kis tárgyat, hogy aztán holnap vissza is adhassam tulajdonosának.